Báthory Erzsi Négy élet a filmszakmában
Beszélgetés a 36. Magyar Filmszemlén életműdíjas Matejka Máriával
Matejka Mária
Matejka Mária
6 KByte

Ötvenkét esztendőt töltöttem el a filmszakmában és ezalatt négy életem volt: először a filmgyárban tíz év, aztán a Színház-és Filmművészeti Főiskolán másfél évtized, majd a Vue Touristique – IPV Filmstúdiónak voltam a vezetője és producere a kilencvenes évek elejéig. Végül, már nyugdíjasként, a pasaréti filmgyárban működő Korda Sándor Film és TV Produceri Akadémia tanulmányi vezetője és producere lettem, s ezt egészen 2002-ig vittem.

Hogy kezdődött?

Azt hiszem úgy, hogy kislánykoromtól kezdve imádtam a mozit. Én 1930-ban Rákospalotán születtem iparos családban, hároméves koromban költöztünk be Budapestre. A Práter utcában jártam polgári iskolába. Közel voltak a körúti mozik, a barátnőimmel állandóan moziba jártunk. Jól ismertem a régi nagy színészek, rendezők, operatőrök filmjeit, nevét, még a gyártókra is emlékszem.

A Mester utcai Teleki Blanka Kereskedelmi Középiskolában érettségiztem, Psota Irénnel együtt. Szigorú iskola volt, ahová már akkor csak felvételi vizsgával lehetett bekerülni. A gazdasági és kereskedelmi tárgyakon kívül idegen nyelveket, jogot, gyors-és gépírást és humán tárgyakat is tanultunk. A minisztériumok, bankok, nagy cégek számára képeztek itt tisztviselőket.
Érettségi után felvételt nyertem a Közgazdasági Egyetemre, de még mindig izgatott a filmkészítés és a második év végén beállítottam a filmgyárba.

Mikor történt ez?

1951-ben. Egyszerűen elmentem a filmgyárba, és megkerestem a személyzeti osztályt, emlékszem, Szinnai Miklós volt a vezetője. Mosolyogva kérdezte: mégis, mit szeretne itt csinálni? Mondtam: nem gondolom, hogy rendezőnek vagy operatőrnek alkalmas lennék, van valami más, esetleg szervezői munkalehetőség? Jót nevetett és azt mondta: Nézze, kislány! Most tárgyalunk arról a minisztériummal és a főiskolával, hogy indítunk egy gyártásvezetői szakot és ezen az általunk felvett gyártásvezető gyakornokok vennének részt. Úgy látom maga alkalmas lenne… Egy hónap múlva megkaptam az értesítést, hogy felvettek. Kb. 14-en végeztünk. A három lány közül végül is én maradtam egyedül a gyártási munka területén.
Ennek a szaknak az volt a specialitása, hogy nappal produkciókban dolgoztunk, és késő délután kezdődött az oktatás. Az osztálytársaim között volt Lénárt István, Föld Ottó, Bajusz József, Gulyás Lajos, Győrffy József, Kiss Lajos, Forgách Lajos...

Ez nem volt kis vállalkozás részedről!

Nem, de nagyon érdekes és hasznos volt. A filmgyártás akkor még inkább „fiús” szakma volt.
Az idős gyártásvezetők el is neveztek „kolléga úrnak”. Erre máig büszke vagyok. Volt, aki „kislánynak” vagy „kis Matejkának” hívott. Latabár Kálmántól kaptam egy dedikált fényképet, amire azt írta, hogy az aranyos „kis Matejkának” szeretettel, „Matejka bácsi”. Ugyanis Bacsó Péter az Ifjú szívvel című filmjében az én nevemet kölcsönözte Latabár számára a portás bácsi főszerepében.
Azt hiszem, a kollégák szerettek, mert megbízható, lelkiismeretes „fiú” voltam. Persze, már később „Mari, kedves”-nek szólítottak. Mint a régi, nagy, gyártásvezető öregek, végigjártam a szakma minden lépcsőfokát.
Először előírás szerint a filmlaborban kezdtem, Volkmayer Tóni bá', Dobrányi Géza és Toldi Tibor mellett. Megismerhettem a laboratóriumi munka minden területét. Az első színes filmek még „ORWO COLOR” negatívra és pozitívra készültek. Az előhívás eleinte 10-15 méteres kazettákban történt, később indult be a hívógép. Ott izgultunk az operatőrökkel Dobrányi mellett, hogy sikerült-e a napi felvételi anyag. Majd beosztottak az akkori Gyártási Főosztályra Fehér Tamás és Gottesmann Ernő mellé. Ők mozgatták a filmgyár minden részlegét és munkatársát.
Összeállították a stáblistákat, meghatározták, hogy a gyár költségvetéséből hány produkció indulhat el és ellenőrizték a produkciós költségek betartását. A forgatásokhoz szükséges igénylistát naponta hozzájuk kellett beadni. Ők diszponálták a produkciók részére a vágókat, a hangosztályt, a világosítókat a lámpaparkkal, a díszletépítészetet, a kárpitosokat, a ruhásokat, a berendezőket, a gépkocsikat stb. Ezeket a területeket személyesen meg kellett ismernem.
Majd egy évet töltöttem el náluk. Közben átküldtek Kovács Andráshoz is, aki akkor a dramaturgiai osztály vezetője volt. Itt ismertem meg az irodalmi és technikai forgatókönyveket. Bán Frigyes és Fábri Zoltán technikai könyvei különösen precízek voltak. Emlékszem a jó nevű vágókra, Morell, Farkas, Kerényi, Boronkai, Széchenyi Ferencné. A filmgyári szakmai gyakorlataim később hatalmas segítséget nyújtottak a filmek legyártásához.

Mi volt a diplomamunkád?

Fehér Tamás volt az osztályfőnökünk, és az általa adott produkciós pénzen Bajusz Jóskával, aki szintén velem volt egy ideig a főosztályon, feladatul kaptuk az Ecseri lakodalmas című rövidfilm gyártásvezetését.
Kalmár László volt a rendező, Badal János az operatőr és Rábai Miklós a koreográfus. A forgatás műtermi és eredeti helyszíni felvételekkel zajlott az Állami Népi Együttes közreműködésével.
Elmesélek egy poénos történetet. Kalmár László és Badal Jancsi szerették ugratni a stábtagokat. Egyik nap Ecseren szóltak Bajusz Jóskának, hogy azonnal fel kell hozatni a filmgyárból, a technikai osztályról a funiculárét, különben leáll a forgatás. Nálam azonnal leesett a tantusz, odamentem a kamerához, és elkezdtem nekik énekelni a funiculi, funicula dal refrénjét.
Amikor produkciókba kerültem, több beosztásban is dolgoztam. Voltam naplóvezető, ügyelő, felvételvezető. Dolgoztam még Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Eiben István mellett is. Továbbá Illés György, Banovich Tamás, Pásztor István, Révész György, Hintsch György, Gertler Viktor, Bán Frigyes, Szemes Mihály, Forgács Ottó, Hegyi Barna, Makk Károly, Herskó János mellett. A legtöbb filmnél együtt voltunk a híres magyar elsőasszisztens generációval: Sívó Gyuri, Koza Dezső, Bánk Laci, Szűcs János. Természetesen a neves magyar színészekkel igen jó volt a személyes kapcsolatom is. Sinkovits Imre például a forgatás után gyakran eljött hozzánk ping-pongozni.

A legkedvesebb filmjeim voltak a Liliomfi, a Gábor diák, A császár parancsára, a Csigalépcső, a Dani, a Rokonok, az Állami áruház, a Bűvös szék Karinthy Cinivel, Latabárral A selejt bosszúja, Bihari Józseffel az Aranybalta, Herskó A város alatt című filmje, valamint tánc- és balettfilmek.
A mélyvíz, az első felvételvezetésem Makk Károly Liliomfija volt neves nagy színészekkel.
Megszálltuk Badacsonytomajt és környékét, sok szállást, technikai, smink és öltöző helyiséget kellett bérelni. Egy öreg produkciós Packard-dal jártam be a produkciós és forgatási helyszíneket. Szállítottam forgatásra a színészeket. Gyakran kellett éjjel feljönni Budapestre az esténként színházban játszó színészekért, hogy kora reggel már a badacsonyi sminkszobában készüljenek a felvételekre. Jó volt együtt dolgozni a stábbal és a főszereplőkkel: Darvas Iván, Dayka Margit, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva, Krencsey Mariann, Balázs Samu és Szemere Vera... Éveken keresztül dolgoztam Ivanicza György maszkmesterrel, időnként Pásztori Tibivel, valamint Kölcsey Aliz ruhakivitelezővel, akikkel nagyszerűen lehetett együttműködni a „drehfärtig”, a pontos kezdés betartásáért.

A második mélyvíz a Kalmár-Badal páros Gábor diákja volt. Ebben is sok neves színész játszott: Zenthe, Sinkovits, Bárdy, Krencsey, Tompa Sándor, Greguss, Misoga László... Nagy létszámú katonaság lovakkal, a magyar válogatott öttusacsapat, török-magyar jelmezes, maszkos statisztéria működött közre. A forgatás igen jó hangulatban folyt, noha hónapokon keresztül tartott, mert mire reggel beállt az egész stáb, folyton eleredt az eső. Tehát délben lediszponáltunk, délután újradiszponáltuk a következő napot. Kalmár Lászlótól sokat tanultam, mert annak idején ő is volt felvételvezető. Megkövetelte tőlem, hogy a diszpós könyv alapján nemcsak a forgatási napokon, hanem az előkészületi időszakban is figyelemmel kísérjem a különböző részlegek, a ruha, kellék, maszk, díszlet időre történő elkészítését. Ez nemcsak az asszisztencia dolga – mondta –, egy felvételvezetőnek mindenről tudnia kell. Ezt a későbbi filmeknél is szigorúan betartottam.

A fényképekről ítélve nagyon csinos lány voltál…

Később hallottam kollégáktól, hogy többen mondogatták: főként két szép lány van a gyárban, a Volkmayer Kitty és a Matejka Mari. Sok vidám hecc is született ebből. Így ismert meg a férjem is, aki gyermekorvos volt, és Szűcs János segédrendező barátjától hallott rólam.

Hogy kerültél át a főiskolára?

1961 elején Illés György és Herskó János főtanszakvezetők meghívtak a Filmfőtanszakra főgyártásvezetőnek. Boldogan vállaltam, hiszen a főiskola vezető tanárai ugyanazok a neves művészek voltak, akikkel a filmgyárban együtt dolgoztam. Illés és Herskó egy új tanulmányi programot indított el, melynek költségvetési igényeit nekem kellett kidolgozni, évfolyamokra bontani és betartani. Ekkor került sor a TV sürgető, folyamatos szakemberigényének kielégítésére is. Sok operatőrre, rendezőre, adásrendezőre volt szükségük.
Az évfolyamok folyamatosan és párhuzamosan indultak be, még keresztfélév is volt. Évente 60-70 filmet, TV-játékot gyártottunk. A hallgatók nagyon sok forgatási lehetőséghez jutottak.
Minden növendék részt vett a másik növendék filmjének elkészítésében. Közvetlenül segítették egymás munkáját. A gyártás olyan feltételeket biztosított számukra a díszlet, ruha, kellék, berendezés, fahrtkocsi, lámpapark, műszak stb tekintetében, mintha a forgatás a filmgyárban történt volna. Sokszor hetente 4-6 filmet forgattunk, technikai szempontból sok baráti támogatást is kaptunk a TV-től és a filmgyártól.

A tanárok által jóváhagyott forgatókönyvek alapján párhuzamosan gyártottunk, folyamatosan készítettük elő a következő filmeket, vagy végeztük az utómunkálatokat. A sok film miatt gyakran kellett vágószobákat bérelni. A hangosítást a Pannónia Filmstúdióban végeztük el, a negatívvágás, fénymegadás, a standard kópia a Filmlaborban készült el. A Makarenkó (a mai Horánszky utcai) műteremben az operatőrök műtermi gyakorlatához is gyakran kellett biztosítani díszletet, kelléket, plusztechnikát, stb. Illés György szigorúan vette, hogy a felvételizők vizsgaanyagjait 10 napon belül készítsük el. Mindig készen is voltunk. A forgatásokra a főiskolai színészhallgatók mellett neves színészek is eljöttek, sokan este a színházi előadásuk után, főként a TV-stúdiónkbeli felvételekre. Szinetár Miklós tanár úrral gyakran késő éjjelig figyeltük a készülő felvételeket. Ismeretes, hogy a magyar főiskola tagja a főiskolák nemzetközi szervezetének. Amikor a mi főiskolánknak kellett bemutatkoznia, Lakatos István kollégámmal megbízást kaptunk a vezetőségtől, hogy mi szervezzük meg részükre a nemzetközi szimpóziumot szabadidős programokkal, és egy „Százéves a főiskolánk” fotókiállítással. A főiskolát gyakran látogató külföldi tanárok ámulva nézték a sok leforgatott sikeres filmet és TV- játékot. Náluk általában a rövid műtermi gyakorlat volt a szokás.

Milyen feltételek között dolgoztál a főiskolán?

Kis csapatom Lakatos István gyártásvezetőből, a Makarenkó műterem fővilágosítójából, és a TV stúdióban lévő felvevőgépek technikusából állt. Alkalmilag volt egy-egy felvételvezetőnk, egy kellékes mindenesünk, és a műteremben egy világosítónk. Természetesen a forgatások idejére diszponáltuk a még szükséges műszaki, technikai személyzetet. Illés György tanár úr évről-évre kiharcolta, hogy újabb kamerákat, vágóasztalt, egyéb technikai eszközöket kapjunk. A főiskolán nagyon jókedvű, családias légkörben éltünk, noha sokat dolgoztunk. Szerettünk együtt lenni a hallgatókkal. A főiskolánknak is szüksége volt pénzre, ezért a vezetőség hozzájárult ahhoz, hogy vállalhassunk un. rendeltfilm-készítést. Ezt egy ételrecept sorozattal, belga rendezővel, műteremben kezdtük. Az operatőr Illés János hallgató volt, a stábot is az osztály adta, akárcsak a többinél. Forgattunk még utazási, portré, termékpropaganda stb. filmeket. Ezekben első közreműködők voltak Koltai Lajos, Gazdag Gyula, Farkas Tamás, Pintér György, Sipos István, Jankura Péter.
Később, amikor már az IPV stúdióban dolgoztam, a stúdió is támogatta a főiskola tevékenységét.
Én pedig a Tanulmányi Osztály megbízásából gyártásszervezést tanítottam Máriássy Félix és Makk Károly rendező hallgatóinak, valamint Keleti Márton adásrendező osztályában.

Az IPV tulajdonképpen minek a rövidítése? S miért mentél át oda?

Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, amely idegenforgalmi kiadványokkal, hazai és külföldi kiállítások, rendezvények szervezésével foglalkozott. A vállalat egyébként a FIJET (Brüsszel), az Idegenforgalmi Írók és Újságírók Nemzetközi Szervezetének magyarországi kiadója volt, vezető kiadványa a Vue Touristique magazin, valamint gasztronómiai és nemzetközi sportlapok. Szükségük volt egy filmstúdióra, s engem kértek fel a létrehozására és a stúdió vezetésére. Elvállaltam. Izgalmasnak látszott a feladat, és ki akartam próbálni magamat. A belépésem után derült ki, hogy a cég önfenntartó. Itt kemény produceri feladatok vártak rám. Minden gyártásra kerülő filmnek meg kellett teremteni az anyagi feltételeit, tehát csak rendelt filmeket lehetett gyártani. Egy golyóstollam és egy íróasztalom volt, de semmi technika és senki munkatárs. Gyorsan felvettem egy helyettest, és kb. két hónapon belül a főiskoláról Lakatos István gyártásvezetővel az élen bejelentkeztek a műszaki kollégák, hogy szívesen eljönnének hozzám. Közben sikerült kiépítenem az üzleti kapcsolataimat. Sok-sok vállalathoz ellátogattam és rábeszéltem őket filmek készítésére. Cégünk a belvárosból átköltözött a filmgyár közelébe, a Gyarmat utcába. Ekkor szerződést kötöttem a MAFILM igazgatójával, hogy az éppen szabad művészek és műszakiak a stúdiónkban is dolgozhassanak. És jöttek a kollégák a gyárból, a TV-ből, valamint a végzett főiskolások is. Megbízhatóságunknak köszönhetően folyamatosan új megrendelők kerestek meg bennünket. Sikerült megteremtenünk az anyagi feltételeket és létrehozni egy filmtechnikailag jól felszerelt, több produkciószobával, vetítővel, lámpaparkkal, vágószobákkal, és műszaki személyzettel rendelkező stúdiót, majd a későbbiekben egy videóstúdiót is. A gyártásszervezés munkáját az általam „nevelt” tizenkét belső gyártás- és felvételvezető segítette. Több külsős gyártásvezetőt is foglalkoztattunk. A legelső filmjeink közül a Virágkultusz Magyarországont Pásztor István rendezte, egy idegenforgalmi témájú filmet pedig Koltai Lajos készített. Az évek során nagyon szép feladatokhoz jutottunk, és beindultak a külföldi megrendeléseink is. A produkcióinkban dolgozó munkatársak számos országban forgattak és külföldi filmesek magyarországi felvételeinél működtek közre. A 70-es-80-as években fellendült a különböző vállalatok részéről a termékpropaganda- és reklámfilmek gyártási igénye. A Magyar Kereskedelmi Kamara évente megrendezett filmszemlével segítette ezek szakmai színvonalának fejlődését. A vállalatok benevezték filmjeiket, a gyártók díjakat nyerhettek. A nagy külkereskedelmi vállalatok külföldre gyártott, sokszor bonyolult műszaki témájú filmjeit Simó Sándor, Andor Tamás és Hildebrand István mérnöki precizitással forgatta le. Az idegenforgalmi filmek - amelyek témáit a legjobban megszerettem, és készítésüket fontos feladatnak tartottam - gyártására legtöbbször Ragályi Elemért kértem fel és inspiráltam gondolataimmal a kivitelezésben. Sok nagydíjas filmet készítettünk együtt. De mondhatom, hogy Huszárik Zoltán, Böszörményi Géza, Lőrincz József, Papp Ferenc, Gyarmathy Lívia, Oláh Gábor, Kárpáthy György, Dévényi László, Vagyóczki Tibor , Kovácsi János, Jankura Péter, Jancsó Nyika, Szilágyi Virgil, Tímár Péter, Herczenik Miklós, Siklósi Szilveszter is örömmel és sikeresen készítettek el nekünk számos műemlék-, táj-, idegenforgalmi, reklám-, műszaki oktató és egyéb filmet. Fehér György és Edelényi János remek reklámfilmeket készített. Illés Györggyel forgattunk a ZDF német stábjával játékfilmet, de szívesen készített táj- és természetfilmeket is, gyönyörűen fotografálva. Sok témában, sok műfajban kiváló alkotókkal dolgoztunk együtt, felsorolásuk hosszú lenne.

Megrendelőink üzletkötői az általunk készített filmek 16 mm-es kópiáit, diákat, később videókazettákat vitték magukkal külföldi útjaikra, kiállításokra, vásárokra üzleti partnereikhez bemutatkozásra. Fontosnak tartottam, hogy a stúdiónkban gyártott filmek - különösen a hazánkat népszerűsítő idegenforgalmi, műemlék és tájfilmek - külföldön is forgalmazásra kerüljenek. Ezért leszerződtem külföldi forgalmazókkal, akik ipari és műszaki filmeket is befogadtak, és eljuttatták kópiáinkat külföldi televíziókhoz, különböző intézményekhez, klubokhoz, még üzemekben és iskolákban is vetítették. Együttműködtem a kinti magyar nagykövetségekkel, magyar intézetekkel, kereskedelmi kirendeltségekkel, az IBUSZ, a MALÉV képviseletekkel, amelyek irodájukban vagy a különböző programokon, rendezvényeken, ünnepségeken bemutatták a Magyarországot népszerűsítő filmeket. Részt vettünk a nemzetközi idegenforgalmi kiállításokon, vásárokon, mint pl. Berlin, Bécs, London, Milánó, Párizs, Budapest, ahol filmszemlét is rendeztek és díjakat is osztottak. Rendszeresen látogattuk a híres idegenforgalmi fesztiválokat (főként osztrák, francia, cseh, finn és lengyel) ahol számos díjat nyertünk el, volt, ahol egy filmünk négy díjat is kapott. Az évek során a stúdió 268 díjat nyert, ezek több mint egyharmada nagydíj, kategória fődíj, a zsűri speciális különdíja stb. volt. A stúdió szobái szinte ki voltak tapétázva az oklevelekkel. A díjak fotóit a mai napig őrzöm. Sikeres filmjeink bemutatási lehetőséget kaptak elsősorban Franciaországban, pl. Tele-Hachette kiadó és dokumentum osztály, CEDFI francia forgalmazó cég, AF Musique Récréative francia könnyűzenei társaság, főként a karácsonyi gálaestéken, ahol minden évben bemutattak két-három külföldi filmet. Egy alkalommal a CEDFI-nél Párizsban különösen szép magyar siker született, ugyanis a vetítésre került három filmből kettőt magyarok készítettek. Mi egy magyar-finn koprodukcióban gyártott filmet mutattunk be, a másikat John Halas híres, magyar származású rajzfilmrendező. A nézőtéren ott ült a francia művészek, producerek és cégvezetők között Badal János, Párizsban élő operatőrünk is, és együtt örült velünk a sikernek.

Vagy például amikor az atlétikai világbajnokságot rendezték Helsinkiben, akkor Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára telefonált a stúdióba, és gratulált, mert a finnek a nyitógálán a Magyar Rapszódia című filmünket vetítették.

Egy másik eseményen, a pirenneusi Tarbes-ban a 20. idegenforgalmi fesztiválon második alkalommal nyertük el az Arany Nagydíjat, a „Premier Grand Prix Pyrene d’Or”-t. A fesztivál programjához kapcsolódóan Viktor Vasarely Párizsban élő magyar festőművész képeiből rendeztek egy kiállítást, én pedig megszerveztem egy magyar népi táncegyüttes kiutaztatását és részvételét is.

Az együttes végigtáncolta az egész pirenneusi tartományt. A magyarok fellépésének széleskörű visszhangja volt a francia újságokban, televíziókben, rádiókban. A programot megelőző évben személyesen nekem ítélt meg egy pirenneusi nagydíjat a fesztivál tanácsa - amit évente egy személy kaphatott meg - a zsűri munkájában való többszöri részvételért, a szakmailag kiváló, gyakran díjazott, a stúdió által benevezett díjakért és produceri tevékenységemért. Párizsi kultúrattasénk minden évben leutazott hozzánk és velünk várta az eredményhirdetést. Sőt, több nagykövet is ellátogatott Tarbes-ba. Egy korábbi alkalommal Raymond Barre, francia miniszterelnök is meglátogatta - magyar származású feleségével – a várost, amelynek szinte minden vezetője és lakója részt vett a fesztivál szervezésében. Lelkesen és szeretettel beszéltek a magyar részvételről, filmekről. Hasonlóan jó kapcsolataink voltak a Karlovy Vary Tourfilm szervezőbizottságával, idegenforgalmi szemináriumi előadást is kellett tartanunk. Oda is eljöttek hozzánk a nagykövetségünk, az IBUSZ, MALÉV képviseletek vezetői. Különösen szívesen jöttek el Bécsbe, ahol szintén minden évben részt vettünk a filmversenyen, számos díjat nyertünk, s ahol éveken keresztül dolgoztam a zsüriben. Gyakran jártunk a finn Tamperét, az olasz Monte Cattini Thermét és két lengyel tudományos és ipari fesztivált. Fontosak voltak ezek a kapcsolatok és barátságok, amelyek jó része a mai napig is fennmaradt.

Lehetetlen felsorolni az összes vállalatot, amelyek stúdiónkban gyártatták le filmjeiket, azért néhány megrendelőt megemlítek: Finn Városok Szövetsége, Finn Közlekedési Minisztérium, televíziók: ARD, ZDF, Bayerischer RF, norvég TV, Sydney TV, Nippon TV Tokyo, CBS 60 minutes – London, Yleis Radio AB Helsinki, Hewlett Packard Paris, Atomic Energy of Canada Ltd., NUSZ, Nemzetközi Újságíró Szövetség Prága, Bayer AG Lewerkusen, Summer International Pictures Maryland, Viplosed Ltd. London, Persil Gmbh Bécs, Poliphon film és TV prod. Hamburg, (Anneliese Rothenberger énekes show-ja), SMG Süddeutsche Maschinenbau G. Durchwahl, Schöner Wochnen Redaktion Hamburg, Zarema film, Goess Video, Imagimotion München, Film Contakt Dokumentar AG Wien, Szovjetunió idegenforgalmi hivatala (8 ország közös filmje).

Néhány magyar intézmény és cég, amelyekkel hosszú éveken keresztül dolgoztunk együtt: Magyar Kereskedelmi Kamara, Országos Idegenforgalmi Hivatal, Műemlék Felügyelőség, Természetvédelmi Hivatal, Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, magyar városok és megyék (kb. 30 film), az összes nagy külkereskedelmi vállalat (pl. Chemolimpex, Monimpex, Terimpex), IBUSZ, MALÉV, IKARUSZ, Hungarovin, MOL, Videoton, Tungsram, Országos Vízügyi Hivatal, Biogal, Chinoin, MOGÜRT, MAHART, szállodák stb.

Szakmai munkámért az évek során több elismerésben részesültem, a főiskolán a művelődési miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetést, a Minisztertanács a Szakma Kiváló Dolgozója, a Szocialista Kultúráért díjat, az elnöki tanács a Munkaérdemrend ezüst, majd arany fokozatát, a belügyminiszter és az OKBT elnöke a Haza Szolgálatáért érdemérem ezüst fokozata kitüntetést adományozta.
A finn államtanácstól elismerő diplomát kaptam, produkciós munkámért nyolc finn és magyar testvérváros Pro Urbe emlékérmeket, a finn-magyar közlekedésbiztonsági tanács arany plaketteket adományozott.

Úgy tűnik számomra, hogy erre, a „harmadik életedre” vagy a legbüszkébb. Tévedek?

Mindegyikre büszke vagyok. Mindegyik filmgyártás volt, ha különböző is, és mindegyiket boldogan csináltam. A negyediket, a Korda Sándor Film és TV Produceri Akadémiánál végzett munkámat is.

A pasaréti filmgyárban működő tulajdonképpen egy kétéves képzés volt, plusz félév a diplomamunka elkészítése és elfogadása. Elsősorban a televíziók, a vidéki városi TV-k küldtek hallgatókat. Jelentkeztek a kisebb stúdiók munkatársai, vezetői, szerkesztők, bemondók, stb. Sőt a különböző nagyvállalatok PR és marketing, illetve kereskedelmi szakemberei, zenei kiadók munkatársai, akik film- és videoprogram megrendelésével is foglalkoztak, és érdeklődtek a filmkészítés iránt. Egyetemi tanárokat, neves szakembereket kértünk fel előadónak. Tanítottunk tárgyalásmódszertant, filmforgalmazást, film- és TV költségvetés készítést, gyártásszervezést, forgatókönyvírást, filmesztétikát, dramaturgiát, filmtörténetet, szerkesztést és egyéb filmszakmai ismereteket. Zenei kiadóktól is jöttek előadók.

Az elmúlt években az volt a legszebb, hogy sok hasznos és szép filmet készítettünk művész barátaimmal és a filmszakma „szürkeeminenciásaival”, a világosítókkal, kellékesekkel, ruhásokkal, díszletezőkkel, fahrtmesterekkel. Nélkülük egyetlen film sem jött volna létre. Mindig nagyon becsültem őket.

Ha újra születnék, akkor is filmes szeretnék lenni.

Még sok boldog, tartalmas évet és erőt, egészséget kívánunk Neked családod körében is!

Az interjú 2005 januárjában készült

 

Matejka Mária, 1971
Matejka Mária, 1971
13 KByte
Kárpáthy György, Matejka Mária és Vagyóczky Tibor Finnországban
Kárpáthy György, Matejka Mária és Vagyóczky Tibor Finnországban
46 KByte
Szemes Mihály-Hegyi Barna: Dani, a stáb és a színészek
Szemes Mihály-Hegyi Barna: Dani, a stáb és a színészek
49 KByte

54 KByte

49 KByte
Böszörményi Géza forgat, operatőr: Szabó Gábor
Böszörményi Géza forgat, operatőr: Szabó Gábor
62 KByte
Böszörményi Géza forgat
Böszörményi Géza forgat
59 KByte
Az oklevelek a falon
Az oklevelek a falon
57 KByte

50 KByte
Szabó Gábor a kameránál
Szabó Gábor a kameránál
45 KByte
Finnországi forgatás, Lappföld
Finnországi forgatás, Lappföld
67 KByte
Francia zenei nagydíj
Francia zenei nagydíj
55 KByte

47 KByte
Prágai sajtókonferencia, Idegenforgalmi filmfesztivál
Prágai sajtókonferencia, Idegenforgalmi filmfesztivál
49 KByte
Tourfilm, Karlovy Vary, idegenforgalmi szeminárium
Tourfilm, Karlovy Vary, idegenforgalmi szeminárium
37 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső