Csáky Attila producer azon kevesek egyike, akit sokan becsülnek a filmszakmában. Tetszik az embereknek a nyugalma és derűje. Megbízható és igen alapos. Lépésről lépésre tanulta meg a szakmát. Jó vele dolgozni. Akár filmet, akár interjút készíteni.
Már gyerekkorodban is néztél filmeket?
Csáky Attila: Persze. Egerben, a suliban még filmklub is volt, ahol nagyon jó filmeket láttam. A film szeretete onnan jön. Illetve a családi legenda szerint létezik egy magyar film - a nagybátyámról. Télvíz idején az erdészházba szorul egy házaspár. Az asszony szül, őt mentené az egész falu, de a hóvihar miatt nem lehet fölmenni hozzájuk. Végül megmenekülnek és megszületik a gyerek. A Simon Menyhért születését Makk Károly és Várkonyi Zoltán rendezte 1954-ben. A főbb szerepeket Mészáros Ági, Pécsi Sándor és Szirtes Ádám játszották. Ez egy megtörtént eset: a nagybátyámról és a feleségéről szól. Az öreg erdész volt a Bükk-fennsíkon. Egy menedékházban élt és ott mindig vendégül látott mindenkit. Nagyon sok művész járt hozzá, többek között Déry Tibor is. Neki mesélte el egyszer ezt a történetet, aki aztán írt belőle egy elbeszélést. A filmben a nagybátyám szakértőként is közreműködött. Volt egy szarvasa, Bandi, az játszott is a filmben. Állítólag egy jelenetet meg kellett ismételni, és emiatt az öreg följött Budapestre. Ő soha nem járt autóval, csak vonattal vagy gyalog. Bandi szarvassal fölszálltak a Bükkben a vonatra, a Keletiben meg leszálltak. Onnan elsétáltak a Pasaréti Filmgyárba, leforgatták a jelenetet, aztán elmentek kocsmázni. Bandi is kapott egy vödör sört. Az öreg sokat mesélt nekem a filmről és a forgatásról.
Hogy kerültél 1987-ben a filmgyárba?
Bekopogtattam az utcáról. Éppen aznap volt felvétel, amikor mentem. Tűzoltó ügyeletest, világosítókat és díszletépítész ügyeletest kerestek. Ebből lehetett választani. Világosítóként dolgoztam egy évig, aztán felvételvezető gyakornok lettem. Sokat dolgoztam Enyedi Ildikóval, Siklósi Szilveszterrel, Tímár Péterrel, Gyarmathy Líviával.
Akkoriban mindig volt munka.
Rengeteg volt. Gyakornokból felvételvezető lettem, aztán … aztán megszűnt a filmgyár és minket szélnek eresztettek. Ez már 89-90-ben volt. Utána önállóan vállaltam munkákat, hol felvételvezetőként, hol gyártásvezetőként. Aztán néhányan összeálltunk és saját céget alapítottunk. Nagyon jó dokumentumfilmeket csináltunk. Világhírű művészeket hívtunk meg Magyarországra. Például Greenaway-jel forgattunk. Gilbert and George is itt járt, az angol képzőművész-páros. Otto Dixről, a híres német expresszionista festőről készítettünk filmet, aztán Joel Peter Witkinről, az egyik legismertebb amerikai kortárs fotóművészről. Ma már a legnagyobb múzeumok veszik a képeiket.
Hogy érted, hogy „meghívtunk”?
Összeálltunk egy képzőművészeti alappal. Ők rendezték a kiállításokat, mi pedig forgattunk róluk. Mindent saját pénzből csináltunk. Ezek a filmek mind dobozban vannak, mert egyik anyag se kellett senkinek. Egyrészt túl függetlenek voltunk, másrészt sehova nem voltunk „becsatornázva”. Akkor rájöttünk, hogy az nem elég, hogy művészettel foglalkozunk, muszáj kapcsolatokat is kiépítenünk. Én gyártásvezetőként „visszaszálltam” a filmgyártásba. Jeles Andrással, Szász Jánossal és Mészáros Mártával dolgoztam. Közben Kántor László hívott a Budapest Filmstúdióba produkciós koordinátornak. Amikor elindult a Hídember, Bereményi Géza fölkért főgyártásvezetőnek. Utána már nem mentem vissza a Budapest Stúdióba. Megbeszéltem Kántor Lacival, hogy a saját utamat szeretném járni. Létrehoztam a Cameofilmet. Itt készült Mészáros Márta: A temetetlen halott című játékfilmje. Bereményi nálunk rendezte a Hóesés a Vízivárosban, Gödrös Frigyes pedig a Történetek az elveszett birodalomból című tévéfilmeket.
Mit jelent a cameo?
A cameo egy filmes szleng szó. Hitchcock kapcsán használták először, aki háttérszereplőként feltűnt a filmjeiben. Azóta „cameo szerepnek” hívják, ha valaki a saját filmjében megjelenik, illetve ha egy oda nem illő híres ember vesz részt a filmben. Magáért a névért szerepel, nem azért, mert akkorát alakít. Rájöttünk, hogy cameo az is, hogy Velazquez belefestette magát a képeibe. Vagy Leonardo, Munkácsy. Nekem az a cameo, ha benne vagy a műveidben.
Ezt a céget is a baráti társaság hozta létre?
Nem, ez az én saját filmgyártó cégem. Kerestem befektetőket és van egy-két csendestársam. Pályázgatunk, reklámokkal foglalkozunk, próbálunk talpon maradni. Most fejeztük be a Pál utcai fiúkat.
Ez a Nagy Könyv sorozatba készült, ugye? Mi ennek a lényege? Kiválasztottak 12 könyvet, amelyekből 12 filmet…
….készítenek. Ez egy BBC licence, franchise műsor. Megvan a menete és a szigorú forgatókönyve. Elindul a szavazás. Először keresik a 100 legnépszerűbb könyvet. Utána megint szavaznak, szűkítik a kört 12-re. Ezekből készülnek aztán a 25 perces kampányfilmek. Ezek nem adaptációk, hanem a könyvet népszerűsítő filmek. Mindegyiknek egy híres ember az arca. A televízió kért fel rendezőket, producereket és arcokat. A tévében 6 héten keresztül 12 mű vetélkedik egymással, egyenes kiesésben. Végül a döntőben kettő marad, egyet pedig a közönség beszavazhat.
Az „arcnak” mi a dolga?
Népszerűsíti a könyvet, a saját eszközeivel. Szerepel a filmben, mesél, miközben persze jelenetek is megelevenednek. Mi a Pál utcai fiúkat kaptuk meg. Török Ferenc a rendező, Geszti Péter pedig az „arc”, a népszerűsítő. Beszélgetéseink során az derült ki, hogy a könyv mindenkinek a barátságról, a becsületről, az önfeláldozásról, a hazaszeretetről, az árulásról és az áldozathozatalról szól. E mentén haladtunk és azt hiszem, hogy nagyon jó kis filmet csináltunk.
Talán Mészáros Mártával dolgoztál a legtöbbet.
Mártával régóta vagyok munkakapcsolatban. Több tévé- és dokumentumfilmet is készítettünk. Nagyon sokat köszönhetek neki. A magzatban (1993) gyártásvezető, a Kisvilmában (1999) főgyártásvezető voltam. Ott már komolyabb feladataim voltak. Kirgisztánban forgattuk a filmet, kirgiz-magyar-lengyel-német-svájci koprodukcióban. Kemény dió volt. Tavaly mutattuk be a Nagy Imre-filmet. Szoros munkakapcsolatban állunk, amely egyben baráti, emberi kapcsolat is. Ő az én pótanyám.
320 millió kellett volna A temetetlen halottra, de már 70 millióval elindultatok.
Az első MMK döntésnél megkaptuk ezt az összeget, és kaptunk anyagi támogatást a Kultuszminisztériumtól is. Bárhova kopogtattunk az ötlettel, a forgatókönyvvel, mindenki bíztatott, hogy nagyon jó, fontos film, kezdjük el forgatni. A lengyelek rögtön beszálltak és megtaláltuk a szlovákokat is. Márta a női főszerepre Magda Vasaryovát akarta fölkérni. Kiderült, hogy ő Szlovákia lengyelországi nagykövete, már nem forgat filmet, csak politizál. Viszont elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon tetszett neki. Segítségével a szlovák kultuszminiszter azonnal fogadott, és azt mondta, hogy bár ő Európa legszegényebb kultuszminisztere, amiben tud, segít. A snagovi jeleneteket Szlovákiában forgattuk, így ők a forgatási helyszínekkel és szlovák stábbal szálltak be.
A Szerencsejáték Rt-n kívül más is szponzorálta a filmet?
A története, a publicitása, a visszhangja miatt mindenki azt gondolta, hogy kiemelten támogatott film lesz, de egyáltalán nem lett az. Nagy Imre sírjánál, az újratemetésnél született meg az újkori magyar demokrácia. Az összes politikus ott legitimizálta magát, illetve a gazdasági élet szereplői is onnantól datálódnak. Az újkori magyar demokráciának megvannak a maga haszonélvezői. Mi arra gondoltunk, hogy azok egy szóra azt mondják, hogy: „Igen! Nekünk ez fontos, és kiállunk mellette!”
Ilyenkor egyesével fölhívjátok…?
…igen, megkerestük a gazdasági élet főbb szereplőit. Mindenki elutasított. Volt olyan, aki nem is fogadott.
Mivel utasítanak el? Nem, mert …?
A szokásos módszerrel. Az éves büdzsé, … most nem fér bele, …ha előbb jöttünk volna, akkor lenne, ha később jönnénk, akkor is, de most nem. Pont most nem! Milyen érdekes! A politikai élet szereplői sem egyértelműen utasítottak el, de nem is nagyon segítettek. Nagy pofára esés volt, mert ezt tényleg nem gondoltuk. Olyan nagy cégeknél, ahol milliárdok mennek ki egy évben kommunikációra… hogy ott se tartsák fontosnak?! 100 milliót kellett volna összekalapálnunk, mert a többi pénzünk megvolt, de senki nem tartotta fontosnak, hogy segítsen. Mindenki félt tőle. Ki ezért, ki azért. Ha támogatja, akkor azért, ha nem, akkor azért. Ha jó film lesz, azért, ha rossz, azért. Mintha darázsfészek lenne. De ezt csak később értettük meg. És amikor elkészült, milyen fogadtatásban volt része? Komoly politikai támadások érték! Mindenhonnan vártuk a támadást, vártuk baloldalról, jobboldalról, de pont a liberális oldalról nem. Onnan jöttek a legkeményebb támadások. Úgy tűnik, még mindig nem egyértelmű történet ez. Politikai filmet csináltak - gondolják többen. Pedig nem. Nem is az volt a szándékunk.
Hány néző látta eddig A temetetlen halottat?
120 ezer. Én 2-300 ezer nézőre számítottam, de ez is nagyon nagy szám. Ahhoz képest, hogy történelmi film, hogy komoly film, nagy nézőszámot teljesített. És ez sem lett volna meg, ha nem áll mellénk a forgalmazó. Ha a Budapest Filmnél nem mondják azt, hogy ez jó film, fantáziát látnak benne, és ha nem 25 kópiával indítják el, akkor nem tudtunk volna ilyen nézőszámot elérni. Jókor jöttünk ki vele, egy átgondolt kampánnyal. Végül is elégedettek vagyunk.
Hogy becézted a filmet?
Én sehogy. Csak annyit említettem, hogy a forgalmazónk szerint megcsináltuk a „magyar passiót”.
Idén Karlovy Vary-ban beválogatták a filmet a versenybe.
Végig nagy esélyes volt. Olyan volt a hangulat, és úgy is kezelték a filmet, mint az egyik győztest. Végül sajnos nem kapott díjat.
Semmilyen díjat nem kapott a film?
Eddig még nem, de állandóan fesztiválokon szerepel. Magyarország az Európai Filmakadémia díjára nevezte. A Nagy Imre-film kapcsán sokat voltam külföldön fesztiválokon, vásárokon, és úgy látom, hogy a nemzetközi filmgyártás dübörög. Az dübörög! Látni már azt is, hogy jövőre kik és mik jönnek, milyen műfaji újításokkal.
Jobb helyen két-három évre előre tudják, hogy mit fognak csinálni.
Abszolút! Látszik is. És keresik az újakat. Azokra mindig vevők.
A magyar filmgyártás működik?
A magyar filmgyártás döcög, nem működik.
Jó-e a Filmtörvény?
Igen. Különösen a befektetői támogatással, de igazából akkor működne jól, ha lenne rendes Médiatörvény. A hazai televíziózás részvétele a filmgyártásban sok mindent megoldana. Mivel nincs átgondolt szakmai koncepció, ezért ma még mindent az MMK nyakába varrnak. A baj az, hogy az MMK el is vállalja. Pályáztat, támogat, gyárt, a MAFILM vagyonát kezeli. Ugyanakkor kétségbevonhatatlan tény, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány nélkül a hazai filmgyártás nem létezne. Az egyetlen szakmai szervezet, amely szívén viseli a kortárs magyar filmművészet sorsát.
Hány évig foglalkoztál Mészáros Márta filmjével? Mennyi munkád van benne?
Huh, nagyon sok. 2004 őszén mutattuk be, és 2002-ben kezdtük el. Két évig készült.
Ilyenkor tudsz mással is foglalkozni?
Persze! Közben készítettük a tévé- és reklámfilmeket. Ezen kívül ott van a Filmharmónikusok Dramaturgiai Műhelye. Az nagyon jó. Azt élvezem a legjobban. Can Togay, Bereményi Géza, Xantus János, Gödrös Frigyes, Mész András, Ferenczi Gábor, Forgács Péter és én vagyunk benne. Ötletelünk és forgatókönyvekről beszélgetünk. A sajátjainkról, vagy ha nekem van kinti könyvem, akkor arról. Ez az egyik legjobb dolog.
Ez bejegyzett cég vagy baráti társaság?
Szakmai és baráti társaság alakult át műhellyé. Az MMK-nak volt egy műhelypályázata, amin indultunk és kaptunk támogatást. Ebből tartjuk fenn magunkat.
A forgatókönyvírástól kezdve mindenben részt vettél a Nagy Imre-filmben?
Ebben a filmben nem klasszikus producerként vettem részt. Én kezeltem a pénzt, de a támogatások egyrészt a téma miatt jöttek, másrészt Márta személye miatt. Ez a két dolog hozta össze a költségvetést, tehát nem az én produceri rutinom vagy névjegyem. Az csak garancia volt. Magyarországon még nem is nagyon működik ez a produceri rendszer. Lassan már alakul valami, néhányunknak már van kapcsolata, kreditje, és nem csak az állami alapítványoknál, hanem inkább a magánszférában. A produceri hozzáállástól függ, hogy azt a 300 millió forintot úgy költöm-e el, hogy 150-et vagy 450-et ér.
300-at hogy lehet 450-ként elkölteni?
Hogy annyit ér, ha hasznosan költöd el, ha minőségi munkát csinálsz. Van, akinek kifolyik a zsebéből a pénz, van, akinek kamatozik. Az a baj, hogy a támogatási rendszer sem a producereket erősíti, pedig szerintem nekik kellene erősödniük. Megmondom, hogy miért. A rendezők azzal érvelnek, hogy a producerek tulajdonképpen csak gyártásvezetők, akik megkapják a támogatást és valahogy elköltik a pénzt. Ez ma már nem így van. Most már vannak európai pénzek, koprodukciós pénzek és a producerek fesztiválokon vásárolgatnak is. Az elszámoltatás pedig nagyon komoly. Olyan szigorú gazdasági mechanizmusba került bele a filmelszámolás, hogy már nem lehet azt mondani, hogy mi csak leszervezzük a dolgokat, mint egy gyártásvezető. Aki ad pénzt, az ellenőriz. Az APEH és az Állami Számvevőszék mindig jön. Gondolj bele! Egy éven keresztül kezelsz egy projektet, miközben 500 embert foglalkoztatsz egy átlátható, jogilag és gazdaságilag működő mechanizmusban. Erre már nem lehet azt mondani, hogy szervezés. Ez több. Itt most már a gazdasági élet szereplője vagy – szerintem. Azért kellene erősíteni a producereket, mert nagyon nagy a felelősségük.
Hogy gondolod az erősítést?
Úgy, hogy a producer kapná a krediteket, a normatív támogatással. Min lehet lemérni egy film sikerét? Vagy a nézőszámon, vagy a fesztiváldíjakon. Ennél a támogatásnál mind a kettőt díjazzák.
Ha nagy a nézőszám, akkor nem biztos, hogy művészfilmről beszélünk. Ha viszont sok fesztiválra eljut, akkor lehet, hogy az nem közönségfilm.
Ez így van, ahogy mondod. Az a jó, ha ez a két dolog összeadódik. Mint például A temetetlen halott esetében. Valóban az lenne a cél, hogy a filmeket sokan megnézzék és fesztiválokra is eljussanak. Ez jó irány, ezzel lehet valamit kezdeni. Ha valaki népszerű filmet készít, plusz fesztiváldíjat is kap, akkor az majdnem azt kéne jelentse, hogy csináljon még filmet, nem? Ha a film teljesíti, amit kell, akkor a producer kapjon pénzt a következő filmre!
A koproduceri támogatásnál, aki talál külföldi partnert, az automatikusan kap még magyar pénzt, annak arányában, amennyit behoz. Egyébként Európában is mindenütt a producereket erősítik.
Nem a rendezőt…?
Nem. A producernek kell a kapcsolatot tartani a rendezővel, hiszen ha együtt jó filmet készítettek, akkor érdeke, hogy a következőt is vele csinálja. Az alkotók a pénzelosztó szervezeteket tekintik producereknek. Tehát nem hozzám jönnek az ötletükkel, hanem az MMK-ba és a Történelmi Filmalapítványhoz mennek. Hallgatólagosan úgy kezelik, mintha ők lennének a producerek.
Mi van akkor, ha valaki pályázik, megnyeri a pénzt, de nem kapja meg - mert nincs.
Hát, ez a másik… a kormány nem teljesítette, amit vállalt. Közel sincs annyi pénz, mint amennyit ígértek. A büdzsé jelentős része megint átcsúszik jövőre.
A szemléken mindenki sír, ehhez képest évente 20-22 filmet vetítenek - játékfilmként. Szerinted hány magyar játékfilm elkészítése lenne ideális egy évben?
Nem tudom - amennyire a közönség kíváncsi. Ha 50-re, akkor legyen annyi. Ha 5-re, akkor készüljön csak annyi. Szerintem nincs ilyen norma. Attól függ, hogy mekkora a büdzsé.
3 milliárdból?
Talán 10 filmet lehetne csinálni. Tíz nagyjátékfilmet. S akkor még nem beszéltünk a kisjátékfilmekről, a dokumentumfilmekről, a kis szkeccsekről, amelyeket a játékfilmek előtt lehetne vetíteni. Nem említettük, hogy kellene low budget film, első film, és jó lenne nagy kiállítású, történelmi, kosztümös film, mert arra is van igény. Annyi filmet kell gyártani, amennyit a közönség meg akar nézni.
Eljön az az idő, amikor a magyar producer a saját pénzét teszi a filmbe? Vagy ettől mi még nagyon messze vagyunk?
Ehhez meg kellene erősödni anyagilag, amire azért van már példa. Producer akkor lesz valaki, ha azt mondja, hogy én a gazdásági élet szereplője vagyok. Ennyi meg ennyi pénz fölött rendelkezem, amit most nem az ingatlanpiacba, nem a vegyiparba fektetek, s nem is a tőzsdére viszem, hanem beteszem a filmgyártásba. Akkor lesz valaki valóban producer, ha a saját vagy az általa beosztható pénzeket használja. Még az alapítványi támogatásokat is úgy kellene kezelni, mintha az a producer által hozott pénz lenne, mert ő felel a megvalósításért. Szerintem ez a jövő. … na, most ezért a rendezők leveszik a fejemet.
Nem baj. A rendező persze azt akarja, hogy ha jó filmet forgatott, akkor az ő neve erősödjön meg annyira, hogy legközelebb, ha bead egy könyvet, akkor azt mondják….
…illetve a producer azt mondja, hogy „én nélküled ezentúl nem adok be könyvet! Te olyan nagyszerű filmet csináltál, hogy nélküled nem pályázok. Csak veled! Most leszerződtetlek opcióval. Máshova nem mehetsz el, csak velem dolgozhatsz!”
Neked van ilyen rendeződ?
Most még nincs.
Akkor a többieknek miért lenne?
Mert ez a jövő! Én most ezen dolgozom. Megvettem egy forgatókönyv jogát remake átdolgozásra, és már iratom az új forgatókönyvet. Nagyon sok magánbefektetőt találtam. A film rendezője Herceg Attila, aki asszisztens volt a filmgyárban, és egy ideje reklámokat rendez.
A forgatókönyvet ki írja?
Azt nem árulom el. A remake címe: A gyilkos a házban van. Nagyon jól haladnak a dolgok, mert A temetetlen halott miatt kaptam normatív támogatást is. Most először megpróbálom klasszikus produceri rendszerben összehozni a filmet.
Miért akarsz remake-t csinálni?
Mert az alapötlet nagyon jó.
A 200 ezer nézőt komolyan gondolod?
Aha! Csizmarek Mátyás írta a forgatókönyvet, aki a Boci, boci tarkának is a szerzője és nagyon jó író, kabarészerző volt. A Bécs-Budapest tengelyen működött. Kevesen tudják róla, hogy sok könyvet jegyzett „négerként”, de a saját neve alatt is sok produkció futott. Ez volt az egyik. 1970-ben Bán Róbert készített belőle filmet. Akkor társasházban történt a gyilkosság, mi a történetet áthelyeztük egy luxus lakóparkba, ahol természetesen mindenki gyanús, mert mindenkinek van takargatnivalója. Klasszikus bűnügyi alapséma, amely a mai magyar társadalomban játszódik és egyetlen egy dolog köti össze a szereplőket: a pénz. A gyilkossághoz persze senkinek nincs köze, de a nőhöz mindenkinek. Senkinek nem érdeke, hogy az igazat mondja, aztán egy banánhéjon elcsúsznak, és borul a kártyavár. Nem az történik, amitől mindenki fél, hanem valami váratlan.
Kitől vetted meg a filmjogot?
Az örökösöktől, mivel a szerző már nem él. A remake átdolgozás jogát vettem meg, tehát nem azt, hogy újraforgatom a filmet, hanem átírom és azt forgatom le.
Mit szóltak az örökösök, amikor megkerested őket?
Örültek, és mondták, hogy nagyon sok forgatókönyve van még a szerzőnek...
Csak egyet vettél tőlük?
Most igen. Van még nálam néhány könyv, azokkal a Filmharmónikusok Dramaturgiai Műhelyében foglalkozunk. Tóth Tamással készítjük elő a Na’Conxypan című filmet, ami Gulácsy Lajos festő és Juhász Gyula barátságán keresztül mutatja be a századforduló Európáját.
Nem lehet olcsó film.
Nem, de nem is olyan drága. Úgy szeretnénk megcsinálni, mint Derek Jarman a Caravaggiot. Picit elemelten. Bereményi Géza írja a forgatókönyvet, ebből lehet némi képed arról, hogy eléggé dramatikus – majdnem színpadra is alkalmazható – mű lesz. Megjelenne a XX. század eleje a filmben, ami arról szólna, hogy túl két világháborún és a hidegháborún a világ ugyanott toporog, mint a múlt század elején. Európa akkor együtt lélegzett – kulturálisan. Nagyvárad, Budapest, Bécs, Velence, Párizs – egyívású volt.
Tóth Tamás előző filmjeiben nem Te voltál a producer.
Nem. Tamással egyszer egy beszélgetés során merült fel, hogy jó lenne együtt dolgozni, akkor említette a Na’Conxyipan-t. A forgatókönyv végső változatán még dolgozunk. Az MMK adott rá pénzt, sajnos nagyon keveset. Olyan minimális az induló pénzünk, hogy annak arányában nehéz társproducert találni. Az olaszoktól vannak ígéreteink. A költségvetést is egy picit lejjebb kell venni, és muszáj még magyar pénzt szerezni. Talán a Filmtörvény miatt most sikerülni fog. Ezzel már csak jövőre tudunk elindulni.
Úgy tudom, a Rutkai-Nyolczas páros filmjének is te voltál a producere.
Animációs filmet készítettünk velük, a mozikban a Szezon kísérőfilmjeként vetítették. Nyolczas István a Buharovok által fémjelzett 40 Labor alkotócsoport tagja volt, Rutkai Bori Iparművészeti Egyetemet végzett és nagyon tehetséges fiatal képzőművész, performer. Most pályáztunk a NKÖM-nél egy könnyűzenei cd kiadására.
Hogy kerültél bele a Madárszabadítóba?
Hú, az egy érdekes történet. Szaladják Pistivel a Hídemberben ismerkedtünk meg. Jó szakmai és emberi kapcsolat alakult ki köztünk. Amikor megnéztem az Aranymadár című filmjét, láttam, hogy gyönyörű dolgokat csinál. Egyszer megkérdeztem, hogy van-e valamilyen terve. Mondta, hogy már Muhi Andrásnak odaadta, de nem nagyon jön össze, kevés a pénz és még kellene támogatás. Elolvastam a könyvet. Nekem nagyon tetszett, mondtam, ha nem lehetek is a producere, amiben tudok, segítek, úgyhogy beszálltam koproducerként. A film érdekessége, hogy négyes magyar koprodukció lesz. Muhi a főproducer, benne van még Mécs Mónika, Major István és én. Négy magyar producer állt össze, illetve egy elkezdte és a többiek mellé álltak, hogy segítsék. Ez az összefogás szerintem kifejezetten az alkotónak szól. Jövőre a Filmszemlén mutatják majd be a filmet. Madárszabadító, felhő, szél a címe. Az előbb azt mondtam, hogy producer-centrikusnak kellene lenni, de íme, itt van, ha jó a rendező, akkor összeáll négy magyar producer, hogy megcsinálja a rendező másfél órás, nagyon szép filmjét.
(Az interjú 2005 szeptemberében készült)
