Sulyok Máté Megmutatni a rózsa illatát
Byambasuren Davaa és Luigi Falorni: A pityergő teve története

216 KByte

A film címe csalóka, hiszen nem egy állandóan síró-rívó tevéről van szó. A „pityergés”, a könnyek hullatása valójában a történet drámai csúcspontja, ha úgy tetszik katarzis nézőnek és szereplőknek, valamint, gondolom, az alkotóknak egyaránt. A műkészítők és a művet befogadók közti határvonalat - ebből a szempontból - muszáj valamennyire semmisnek tekinteni…

A pityergő teve története már műfajilag is kettős: egyszerre játék- és dokumentumfilm. Nem mérhető a beállítások fikciós – nem fikciós százalékos aránya úgy az egész alkotásban, ahogy egy jeleneten belül sem. A film – közhely-nem közhely, „nagy szó”, vagy sem – maga az élet, az élet maga film. Végső soron nem választható ketté, ahogy újságíró és „magánember” sem. Ember van (én vagyok, te vagy, ő van). Élet van. Vagy nincs. Szeretet van, vagy nincs. A pityergő teve története a – nem kenetteljes - szeretettel teli élet: „…a mese nem eszköz, s nem is az élet eseményeinek elbeszélése: a mese maga a cél, maga az emberileg élhető-halható élet. A mesélő nem kívülről beszél: benne áll a mesében. Ezért nincs vége a történeteknek, ezért fakad mindegyikből új és új, mert maga az elbeszélés is új mesét nyit meg, nincs végső mesélő és végső hallgató: nemcsak aki mesél, az is, kinek mesélnek belép a történetbe, s már róla is szól mindez.” (1) A mongol származású Byambasuren Davaa és az olasz Luigi Falorni filmje egyszerűbb szerkesztésű, mint Az Ezeregyéjszaka meséi, de a mese és a mesélő viszonyát, az élet és az élő rétegzettségét, a „mesében levést” a mozi indításával tudatosítják az alkotók.

A hagyományos népviseletbe öltözött nomád férfi száraz fát szedeget a földről, majd leül tevéje elé a homokba, belenéz a kamerába és pár mondatban elmeséli a teve történetét: hogy réges-régen Isten aganccsal jutalmazta meg a tevét annak jószívűségéért. Ám a szarvas elkérte tőle ezt a fejdíszt és nem adta vissza, rútul becsapta és otthagyta a tevét. Azóta és ezért kémleli, fürkészi a teve a látóhatárt. Ezután Janchiv, a barázdált arcú, bajszos ember összekötözi a rőzsét, felpakolja Ingeen Temee, a teve két púpja közé és „kivezeti a képből” az állatot. Elkezdődött a történet, inzert segít a tájékozódásban: Dél-Mongóliában, a Góbi sivatagban vagyunk 2002 tavaszán. Mondhatnánk, hogy ez az információ lényegtelen is, hiszen a mese időtlen. Ám a film konkrét helyzeten, történeten keresztül emel minket az egyik fizikai valóságból a másikba, megmutatva a lényeget, a szeretetet, az életet, ezáltal egyesítve a film szereplőinek világát és a sajátunkat, az ázsiai nomád embert és az európai városlakót, felülemelve ezen a fizikai valóságon.

Jurtába érkezünk, megismerjük a háromgenerációs állattenyésztő családot, az éppen járni tudó csöppségtől a nagyszülőkig. A teveellés időszaka ez – nem a filmesek kedvéért. Ingeen Temee első szülése nem gondmentes, elkél az emberi segítség. Először tapasztaljuk a harmóniát, az együttgondolkodást, a minden sallangot nélkülöző kommunikációt és a célirányos mozdulatokat a családban. Mindenki tudja a dolgát és a helyét a munkában – a tevét mint családtagot kezelik a jövevény világra hozatalánál is. Fehér teve lát napvilágot, ám anyja, mintha fekete bárány volna, nem törődik vele, nem fogadja el, nem eteti. A kis Botok elpusztulna, ha embergazdái nem gondoznák. Magyarázat nincs, előfordul ilyesmi.

A mongol sivatagi élet törvényeit, rendjét Byambasuren Davaa és Luigi Falorni nem kívánta átírni a film kedvéért. Elképesztő alkalmazkodási, beilleszkedési és beleérző képességről tesznek tanúságot. A „szereplők” önmagukat „játsszák”. (Ez a való világ.) Davaa és Falorni Robert J. Flaherty (1884-1951) korai filmjeiből merítettek ihletet: a Nanuk, az eszkimó (Nanook of the North, 1922) és Az Arani ember (Man of Aran, 1934) készítésénél ez a kivételes tehetségű rendező igazi, nem színészek által alakított szereplőket fogott össze gondosan megtervezett mise-en-scčne-nel (beállított/megrendezett képekkel)” – olvasható Falorni magyarázata a sajtókönyvben. „Gyakran idézik, hogyan jellemezte Flaherty saját filmkészítői törekvését: meg kell mutatnod, milyen illatú a rózsa.” Flaherty példájából kiindulva Falorni és Davaa „narratív/elbeszélő dokumentumfilm” forgatását tervezte, amely „felhasználja ugyan a játékfilm eszközeit és a dráma technikáit, de ugyanakkor a hagyományos dokumentumfilm határai közé esik” – idézi a sajtókönyv Luigi Falorni gondolatait.

A pityergő teve történetében fordulópontnak ígérkezik, amikor a család belátja, próbálkozásaik nem vezetnek eredményre, Ingeen Temee nem szereti borját, ezért az ősi módszerhez, a hagyományos mongol hegedűhöz és énekléshez kell folyamodniuk. Két gyermeküket elküldik hát – teveháton – a félszázkilométerre fekvő város iskolájába, hogy elhívják a hegedűtanárt segítségül. Város és természeti közösség határa éppúgy kérdéses, ahogy az is, hogy jurtába való-e a televízió (Dude és Ugna az útjába eső baráti családhoz tér be segítségért, ahol a szovjet rajzfilmet, a nyúl és a farkas kergetőzését, a „Nupágágyi!-”t nézik a gyerekek önfeledt örömmel), az elemes rádió, nagypapa elhasznált szemüvege. (A szemüveg a Derszu Uzalát juttatta eszembe: Kuroszava Akira erdei embere romló látása miatt vesztette életét a vadonban.) A „városi emberek” megbámulják a teveháton, népviseletben érkező nomádokat, akiknek jurtája „czifra palota” a sztálinbarokk betontömb épületekhez, a málló falú iskolához és egyszerű öltözéke színes kavalkád a „polgárok” szürkéskék „kínai” falanszter-ruházatához képest. Üde sivatagi szellőként nyitogatnak a tantermekbe Dudéék, hagyományos tánc- és zeneórákat zavarva meg – falak közé zárva. A két világ egy és oszthatatlan…?

Munkbayar, a hegedűtanár „civilizált” öltözékben fogadja régi ismerőseit, ám amikor ellátogat a családhoz, hagyományos népviseletben (igaz motoron) érkezik. Színes szalaggal (mint a vallási szertartásokon) köt vállpántot a hangszerre, és Ingeen Temee púpjára akasztja. A teve oldaláról lógó hangszer a szél és az állat lélegzetére megnyugtatóan rezonál. Munkbayar leveszi a hegedűt és egyszerű, rituális dallama a fiatalasszony, Odgoo, kristálytiszta énekével Ingeen Temee (és a néző) szívébe száll. A rituális hang könnyeket csal az anyateve szemébe – elfogadja borját.

Az egyszerű képekben és dramaturgiával elmondott történet „mindennapos” a természetben élők számára. Mindennapos, hiszen a történet maga az élet. Ennek értékét, nehézségét, szépségét és gyötrelmét, valódiságát, cinizmus-mentes tisztaságát élik A pityergő teve történetének „szereplői”. Ezt sikerült megragadnia a film készítőinek és átnyújtania a nézőnek.

(1) Miklós Tamás (a kiadó) előszava Az Ezeregyéjszaka meséi Az eredeti arab szöveg első teljes magyar fordításához, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999; fordította: Prileszky Csilla

A film hivatalos honlapja: http://www.kamelfilm.de

A film a magyarországi forgalmazó honlapján: http://www.budapestfilm.hu/teve

A pityergő teve történetének díjai

a Nemzetközi Filmkritkusok – FIPRESCI - díja

San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2004

közönségdíj

Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2004

Indianapolisi Nemzetközi Filmfesztivál, 2004

Motovuni Filmfesztivál, Horvátország, 2004

Buenos Aires Független Filmek Nemzetközi Fesztiválja, 2004 (ugyanitt még SIGNIS különdíj)

Gilde 2004 díj a legjobb dokumentumfilmnek

Verband der Deutscher Filmkunsttheater/ Guild of German Art House Cinemas

a legjobb dokumentumfilm díja

ANONIMUL Nemzetközi Filmfesztivál, Románia, 2004

Miami Nemzetközi Filmfesztivál, 2004

Bajorországi Filmfesztivál, 2004

katolikus filmdíj

Hongkongi Filmfesztivál, 2004

A pityergő teve történetének jelölései

a legjobb német dokumentumfilm-kategóriában, 2004

a legjobb európai dokumentumfilm Arte-díjára, Európai Filmakadémia, 2004

A pityergő teve Mongólia hivatalos nevezése a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában a 76. Oscar-díjra, Amerikai Filmakadémia, 2005

 


267 KByte

291 KByte

271 KByte

228 KByte

158 KByte

218 KByte

166 KByte

166 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső