Csillag Marci Etnikai tisztánlátás
Gauder Áron: Nyócker

63 KByte

Frakk és Shrek találkozása South Parkban, avagy a józsefvárosi Mátyás téren elszabadulnak az indulatok. A Nyócker bemutatását megelőzően nem készült komputer-animációs nagyjátékfilm Magyarországon, a kényszerű szünet ellenére azonban most, ha nem is kitűnő, de igen jó eredménnyel érettségizett le a hazai számítógépes 3D-mozi.

A Nyócker világa olyan, mintha egy szipusok között rendezett gyermekrajz-verseny pályamunkáit kiállították volna egy fekáliaszagú józsefvárosi téren: a betonasztalkákkal és haldokló fákkal díszített háromdimenziós „játszótérben” kétdimenziós agyszülemények ügyeskednek és botladoznak, de leginkább káromkodnak. A South Park tévésorozat sikerreceptjének szellemében történetünk hősei a tipikus helyi felnőttek (cigányvajdák, gyanús vállalkozók, prostituáltak, korrupt rendőrök, nagymellű tanárnők, és sok-sok kóbor alkoholista) gyűrűjében cseperedő kisiskolások, csupa kimagasló tehetség, akik nyomorúságos lakhelyüknek és életminőségüknek köszönhetően magukon viselik a kortárs magyar társadalom minden devianciáját: drogoznak, korrumpálnak, káromkodnak, és mindenekelőtt kiélik minden perverziójukat. Az alkotók rögtön a cselekmény elején, egy felnőtt szereplők között zajló, pergő cigány-magyar párbeszéd tálalásával sietnek leszögezni, hogy a következő 90 percben nem lesz helye verbális finomkodásnak, etnikai részrehajlásnak, sem pedig prüdériának. Természetesen a film gyerekszereplői is ugyanolyan kendőzetlen őszinteséggel mondják el szlengbe oltott örömüket és bánatukat, mint a felnőttek, mindenki szidja a másik felmenőit, az utca törvényei pedig könnyedén felülkerekednek az amúgy is hajlékony jogszabályokon.

Érdekes összefüggés figyelhető meg a Nyócker technikai kivitelezése és a film forgatókönyvének felépítése között: mindkettő stílusbravúrnak tetsző ötvözet, mazsolázás a közönség kegyeiért folytatott versengés fegyvertárából. A hagyományos papírkivágásos eljárás és a háromdimenziós komputergrafika házasítása merész kísérlet, hiszen megfelelő dramaturgiai kohézió híján könnyen előfordulhat, hogy a közönség szemében éppen a két technika gyengeségei ütköznek ki, az alkotók mégis vállalták a kockázatot, sőt, emelték a tétet: az újszerű formához páratlanul vegyes eredetű tartalmat választottak. Nagy Viktor és Orsós László Jakab, a film forgatókönyvírói bátran csemegéztek az újjászületni vágyó magyar közönségfilm eddigi vívmányaiból, azaz szívbaj nélkül válogatták össze kedvenc motívumaikat és karaktereiket Szőkétől Herendiig, majd adaptálták azokat a nyolcadik kerület vegyes etnikumú és heves érzelmű klímájára.

Színes cukormáz

Billy Wilder óta tudjuk, hogy a súlyos társadalmi problémák keserű piruláját édes cukormázba csomagolva a legcélszerűbb lenyomni a közönség torkán, azaz hogy a családon belüli erőszak, a rasszizmus és a korrupció jelenléte gettódal-betétek és ékes káromkodások közé rejtve sokkal könnyebben jut el a szociálisan kevéssé érzékeny átlagnéző tudatáig, mint ha vaskos osztályvezetői igazságok és bűnözésstatisztikai adatok alkotnák a történet gerincét. A Nyócker egyszóval problémafilm, színes cukormázba csomagolt jelentés a magyar főváros leginkább sokszínű, mégis legelhanyagoltabb kerületének életéről, olyan korlelet, amely harcos politikai inkorrektségével – az Irigy Hónaljmirigy nevű formáció sekélyes, „cigánykodós” mutatványaival ellentétben – nem nevetség tárgyává kívánja tenni a beilleszkedési problémákkal küszködő roma kisebbség életvezetési szokásait, hanem a jelenség mögött rejlő valóságrétegek felfejtésével empatikus, elfogadó szórakozásra neveli a nézőket. A Farrelly-fivérek (Keresd a nőt!, Én és én meg az Irén, Túl közeli rokon) és a South Parkot jegyző Stone-Parker kettős munkásságának szellemében a Nyócker alkotói brigádja is egyenrangú küzdőféllé emeli a szélmalomharcát vívó kisebbségi csoportot, minek köszönhetően nemcsak a minoritás „devianciái” kerülnek a poénpetárdák gyújtópontjába, de az elnyomó többség társadalmilag szavatolt érdekérvényesítő technikái is más megvilágításba kerülnek. Gauderék világában a testépítő CIA-ügynök legalább olyan sajnálni valóan nevetséges, mint a kocsmabetyár cigányvajda, a kokainista strici, a térfigyelő kamerákkal bajlódó korrupt rendőrök, a magyar politika krémje, a világhatalmi vezetők, vagy éppen a pedofil lelkész. A Föld középpontjaként értelmezett Józsefváros felnőtt világa elrettentő példaként, multikulti pokolként szolgáltat hátteret a film lényegi cselekményéhez: az etnikailag nem kevésbé vegyes gyereksereg kalandjához, mely meseszerű didaktikusságával és technikai innovációjával többé-kevésbé sikeresen kerüli el a forgatókönyv slampossága okozta buktatókat.

Garázdálkodj okosabban

A Nyócker cselekménye – hasonlóan az animációs alkotók által kétségbevont eredetiségű Rap, Revü, Rómeó alapötletéhez – egy józsefvárosi modern Romeo és Júlia történet, mely szerencsére idejekorán letér a bejáratott veronai szálról, és a fiatal szerelmesek irodalmias kivégzése helyett az eredményes csapatmunkára és a túlélésre helyezi a hangsúlyt, a szerelmi szálat pedig egy posztmodern legyintéssel intézi el. Főhőseink a Lakatos-klán és a Csorba-család leszármazottai, a Mátyás téri általános iskola tanulói, akik a szülők ellenségeskedése ellenére magyar, cigány, arab, kínai és zsidó barátaikkal karöltve megcsinálják az évszázad olajbizniszét. Lakatos Ricsi szerelmes Csorba Julikába, testvéreik, Lakatos Marika és Csorba Simon folyamatosan szekálják egymást, egy termékeny időutazás azonban – akár egy jó osztálykirándulás – összerázza a csapatot, amely Kolompár Sandokan erejének és Móricka eszének köszönhetően a világ egyik legnagyobb olajtartalékának lesz birtokosa. A szülők és a rendőrség kijátszásával kis hőseink hatalmas pénzeket zsebelnek be a földkerekség minden tájáról érkező vevőktől, de mivel a bunda, a fuksz és Bruce Lee mindig is divatos volt a nyolcban, a luxuscikkek és videokazetták bűvöletében élő gyerekek hamar lebuknak. Az igazi – nem utolsósorban dramaturgiai – katasztrófa akkor következik be, amikor bizonyos százalék fejében a felnőttek veszik át a boltot: Lakatos Lóri és Csorba Karesz baráti-üzleti kapcsolata a film leglaposabb, legdidaktikusabb roma-magyar párbeszédeit eredményezi, mert hiába van bennük fejenként vagy egy tucat feles, a figurák korábbi cifra nyelvezete ismeretében megdöbbentő, hogy a családfők beszélgetésük során Brinkmann professzori intellektuális mélységekbe jutnak. Hasonló szájbarágós monológ szerepel a történet elején, amikor Lakatos Ricsi ráébred, hogy a szerelem nem feltétlenül jár együtt a halállal, ezért úgy dönt, ő inkább nem osztozik a híres digók sorsában – ez a fordulat azonban kis jóindulattal értékelhető a Romeo és Júlia cselekményszál látványos elutasításaként. Ahogy a dolgok irányítása kicsúszik a gyerekcsapat kezéből, úgy lazul a feszes dramaturgia is, és a helyi hagyományoknak megfelelően a sikertörténet végül kocsmai ordibálásba torkollik. Lehet, hogy a befejezés így autentikus, és az országszerte népszerű Budapest-Bukarest szembenállás politikailag inkorrekt szerepeltetése sem utolsó poén, a mind technikailag, mind személyiségükben részletesen kidolgozott karakterek azonban megérdemeltek volna egy okosabb, átgondoltabb, a cselekmény vázához jobban illeszkedő lezárást.

Közönségfilm vagy közönséges film?

A „műfajteremtő” Árpa Attilához hasonlóan Gauder és csapata is felismerte, hogy szélesebb nézői réteget nem lehet szép szavakkal a székhez szegezni, főleg, ha a film nem vállal sokkal többet egy szubkultúra bemutatásánál. Azonban míg az Argo technikailag nem volt képes felnőni a feladathoz, a Nyócker animátorai és programozói olyan komplex képi világot teremtettek, melyben a dramaturgia botlásai ellenére is biztonságosan csordogálhat előre a cselekmény, ráadásul tartalom és forma állandó kölcsönhatásban vannak egymással. A film gettószellemiségéhez jól illenek a szmogos panorámasvenkek, a dalbetétekhez a mátrixos-videoklipes pergő hátterek, az ábrázolt életszínvonalhoz a fényszegény kocsmabelsők és kutyagumis játszóterek. Az animációban fellelhető helyenkénti következetlenségek (egyes kétdimenziós hősök akcióhelyzetben háromdimenziós kiterjedést nyernek, egy ezüst pisztolycső CGI-ábrázolása hirtelen papírkivágássá satnyul stb.) a film szűkös, 78 millió forintos költségvetésének számlájára írhatók, a professzionális hangkeverés és kiváló szinkronhangok azonban olyan erős képi-hangi élményt nyújtanak, amilyet a legtöbb új magyar közönségfilm megirigyelhetne. A Nyócker alkotói nem csupán azt bizonyították be, hogy van jövője a számítógépes segédlettel készült magyar animációs nagyjátékfilmnek és a közönséges közönségfilmnek, de azt is megmutatták, hogy a kis alkotóközösségek könnyedén felvehetik a versenyt az akadémiai tudással felvértezett filmesekkel. Jöjjön, aminek jönnie kell!

 


61 KByte

54 KByte

58 KByte

18 KByte

16 KByte

16 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső