Pócsik Andrea Ki nevet a végén?
Obersovszky Péter: Kulcsár & Haverok

59 KByte

A magyarországi dokumentumfilm-készítésben, -terjesztésben sorra felbukkannak azok a jelenségek, amelyek a nyugat-európai, tengerentúli alkotásokban és a kapcsolódó marketing-stratégiákban már réges-rég nagy szerepet játszanak. Egy adott ideológiai töltésű környezetvédelmi kampányfilmet nemcsak a céltudatos megközelítés, a jól megválasztott filmes eszközök egysége, hanem a film terjesztéséhez kapcsolódó marketing-politika is jellemez. Hosszan lehet vitázni arról, meddig mehetnek el a szerzők a tényfeltárás „manipulálásában” azért, hogy a film a vállalt propagandacéloknak is megfeleljen. Nincs általános etikai szabály és normarendszer, konkrét elgondolások és azok megvalósításai képezhetik a vita tárgyát, és esnek más-más megítélés alá, ha a film „egész szövegkörnyezetét” – így a kampány jellegét – próbáljuk figyelembe venni.

Obersovszky Péter filmjénél nincs mit mérlegelni, mondhatni „kilóg a lóláb”. Az alkotók célkitűzései, a hangnem, a filmes eszközök, a marketing mind-mind egymást erősíteni hivatottak, ám az építmény kártyavárként omlik össze. Ha minden előzetes tudás nélkül (és így előítéletektől is mentesen) ülünk be a moziba, egyetlenegy elvárással, hogy szórakozni szeretnénk, az arcunkra dermed (mosoly hiányában) a várakozás.

A film ugyanis egy szokatlan öszvérműfajként határozza meg önmagát: dokumentum-vígjáték szeretne lenni. Az elképzelések szerint a tényfeltárás, oknyomozás során a történetben groteszk, abszurd elemekre bukkan, s azokat különféle formai eszközökkel szándékosan felerősíti. Ezt persze elvileg művelhetné okosan, szellemesen, ám a bulvársajtó fegyverkészletére alapozva nyilvánvalóan csak szenzációt akar (vagy képes) kelteni, nagy nézőszámot elérni, céljai abban merülnek ki, hogy megteremtse a „közönség-dokumentumfilm” típusát.

A cím is természetesen az építmény része (ezért a néző sem ülhet a moziban annyira „ártatlanul”): a Kulcsár név mindenkiben felidézi a közelmúlt egyik legnagyobb politikai botrányát, a „bróker-ügyet”. Mellette pedig ott áll – az újságíró szerzőnél már megszokott nyelvhelyességi hibával – a határozott névelő elhagyásával: „Haverok” (Obersovszky Péter nemrég megjelent, Öljétek meg Tévémacit! című könyvére utalok, amelyben a magyar média korruptságára, szakmai hiányosságaira kívánta felhívni a figyelmet, stílusát, hangnemét, megközelítését tekintve igencsak megkérdőjelezhető módon.) A film megtekintése után erre akár ésszerű magyarázatot is találhatnánk: elmarad a nagy leleplezés, nincsenek a felelősök megnevezve, csak korruptság és romlottság és bűnözés van a felső körökben, na meg a jóravaló magyar polgárok, a szorgos kis hangyák – az áldozatok.

És keresve sem találhatnánk ennek bemutatására alkalmasabb újságírót, mint a tisztességes, farmerdzsekis független filmest, akinek leküzdhetetlen (bosszú)vágya, az erkölcsi igazságtételért folytatott küzdelme, saját jogtalan mellőzöttségének és csóró voltának állandó hangsúlyozása hitelesítené a látottakat. Csakhogy ki tudna hinni már egy „bulvárdoku” szerzőjének szeplőtlen fogantatásában és elhivatottságában?

Ha megpróbálnánk, akkor is zavarólag hatnának a szerkesztő-riporter személyességnek álcázott, gyakran ismétlődő kiszólásai, az óriásira növesztett egójának elhelyezésére szolgáló betétek, amelyekben a kellő távolságtartás (önirónia) nélkül igyekszik a „kisember” megalázottságát, kisemmizettségét megjeleníteni, egyúttal az érzelmi viszonyulások rendszerét kiépíteni. A borotválkozás alatti összegző „kismonológok”, a sikertelen próbálkozások – pártszékház, könyvbemutató, kávéház, „gazdagék” háza, baráti sörözgetés – jeleneteire gondolok. Erre kár volt az energiát pazarolnia, mert nem érte el vele a célját: bár pontosan tudja a nézők többsége, hol a helye a film társadalomképe szerint, nem szívesen vállal közösséget a bukdácsolva felfelé törekvő, harsogó Obersovszkykkal sem… Sőt.

A szerkesztő-rendező alakja vitathatatlanul előhívja vélt vagy valós példaképe, Michael Moore propagandafilmjeit (Kóla, puska, sültkrumpli, Fahrenheit 9/11), amelyek a szakma jelentős része és a széles közönség elismerését is kivívták. A hasonlóság kiterjed az alaposnak tűnő, sok nézőpontból megvilágított oknyomozás illúziójának megteremtésére is. De mint ahogyan a Kóla, puska, sültkrumplinak ítélt Oscar-díj átadása után az Országos Lövész Egylet jogászai szinte képről képre elemezték a fortélyos vágással elért manipulációt, úgy Obersovszky filmjében is be lehetne mutatni, hogyan „képződnek a hatások”, hol hiányoznak a láncszemek az ok-okozati összefüggésekben.

Pedig látszólag mindent megtesznek a szerzők a korrekt tényfeltárás érdekében: megszólaltatnak fűt-fát, majd’ minden érintettet a legfontosabbak, az interjú elől elzárkózó vagy elzárt személyek kivételével: politológust és sajtószóvivőt, kiebrudalt minisztert, filozófust, hivatalos véleménynyilvánítókat és az utca embereit. A film azonban mindezen erőfeszítések ellenére felszínes marad – nem sokkal többet árul el az ügyről, mint az ugyancsak felületes sajtó alapján tájékozódni próbáló interjúalanyok a metróbejáratnál. Hisz’ tudjuk, rossz kérdésekre nem lehet jó válaszokat adni. Vagy ha igen, azokat ki lehet vágni. A megszólaltatottak közül mindenki kedve, ízlése szerint válogathat, kit tart hitelesnek, s kevésbé annak. Csak egyetlen példa: „az egyetlen proletárvezetőként” és a szerző régi jó barátjaként aposztrofált, most épp háttérbe szorult, ezért sértett pártvezető sejtelmes megjegyzésekkel, kaján vigyorral igyekszik sörözgetés közben rossz fényt vetni a pártjában jelenleg hatalmon lévőkre. Holott ő is korrupt, pártos vállalkozásairól híresült el. Az ismétlésekkel, jól elhelyezett vágóképekkel sokféle hatást el lehet érni, létező vagy nem létező összefüggések levonására késztetni a nézőt. A „mutyizós Magyarország” képének megformálásához a szerzők animációs betéteket is felhasználnak, ahol kellőképpen leegyszerűsítve ábrázolják a rendszerváltás, a kapitalista rablógazdaságra való átállás sajátosan magyar megvalósulási formáját.

A választásokra való utalás keretet képez a filmben. A győzelmi mámorban úszó miniszterelnök, Medgyessy Péter beszédét a film elején többször is halljuk, amiben éppen a korrupció felszámolására tesz ígéretet. Lemond(at)ása után már nem nyilatkozik, az alkotók szerint nem akarja hátba szúrni ellenfeleit. A film vége felé az új miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet könyvének bemutatóján „csípjük el” egy emblematikus jelenetben: szegény független filmes a többi sajtós között ácsorog, erőtlen kísérletet tesz rá, hogy készülő filmjéhez anyagot gyűjtsön, de meg sem hallják segélykiáltását…

Hogy a motivációkra is fény derüljön: megtudjuk, milyen kevés a vezető politikusok fizetése, na és a szerkesztők azt is kiszámolják nekünk, mennyibe kerül a választási kampány, így hát elgondolkodhat a nép, megéri-e politikai pályára állni a korrupció reménye nélkül.

Nehéz eldönteni, Obersovszky Péter filmje egyáltalán életképes vállalkozás-e. Hiú ábránd volna, hogy a politikai és gazdasági hatalom összefonódásáról, annak a nálunk sokkal demokratikusabb országokban is fellelhető változatairól, a következmények nélküli, bűncselekménynek számító korrupcióról, a magyar mentalitás szerepéről film készülhessen? Ráadásul olyan film, amely többet árul el gesztusok, elejtett megjegyzések, „kikényszerített” válaszok, mélyebb összefüggések feltárásával, okosan felépített gondolatmenettel, mint a bírósági jegyzőkönyvek? A néző talán nem azokra a klisékre kíváncsi, amelyeken a „jól felkészült s ennek ellenére mellőzött újságíró” unalomig ismételt képei jelennek meg. A szakmai tudás csillogtatásához nem elég a jól felépített dramaturgia, a filmes eszközök kreatív felhasználása, a már „bevált” módszerek átvétele: láttatva gondolkodtatni is illene, hiszen abban egyetértünk, lenne mit megmutatni: a világunk bővelkedik – akár politikusokban megtestesülő – ijesztően nevetséges, torz rémképekben.

(2005-12-12)

 


123 KByte

115 KByte

92 KByte

128 KByte

140 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső