A fény asszonya
Gyalui Jenő forgatókönyve, 1918
A forgatókönyv kézirata
A forgatókönyv kézirata
47 KByte

Szereplők:

Baltha Gábor földbirtokos
Dornay Blanka, a felesége
Lamberth Oszkár rendező
A színész
A színésznő
A sheriff
Operatőr
Ispán
Orvos
1. pincér
2. pincér
1. díszítőmunkás
2. díszítőmunkás
3. díszítőmunkás
Lohndiner
Szobalány
Szabó
Járókelők, munkások a filmgyárban

Felvételek jegyzéke:

Műtermiek:
Baltháék ebédlője és dolgozója: 1, 5, 5/a, 5/b, 8, 10, 13, 18, 19, 19/a, 21, 27, 27/a, 31, 31/a, 58.
Hálószoba: 11, 12, 17, 20, 20/a
Lamberth irodája: 24, 24/a, 29, 40/a
Filmszínpadon: 25, 46, 47, 49, 50, 51, 54/a, 56, 56/a, 56/b
Az asszony öltözője 26, 55, 57
Szálloda szobájában 28, 30, 32, 53, 53/a
Étterem: 36, 38, 40, 42
Szeparé: 37, 39, 41, 43
Férfi öltöző: 48, 54, 54/b

Külső felvételek:
Baltháék háza előtt: 2, 13/a, 14, 16, 22
Országút: 3
Réten: 3/a, 4
Kertben: 6
Lugas (loggia): 7, 7/a, 7/b, 7/c, 15, 16/a
Gazdasági épületek előtt: 9
Vasúti fülkében: 23
Bolt előtt: 33
Mozi előtt: 34, 45
Szálloda előtt: 44, 52

Első felvonás

Baltha Gáborné egyetlen vigasztalása a falusi magányban a zene…

1. Baltháék ebédlője. Háttérben üveges fal, széles szárnyas üvegajtóval választja el a férj dolgozószobájától. Az ajtó előtt jobbra zongora, baloldalt tőle, ahol az üveges fal már átment közönséges falba, tükrös ebédlő konzol. Drága, sötét bútordarab, rajta két ezüst gyertyatartó, gyertyákkal. Előkelő berendezés. Az ebédlő inkább egy művésznő szobája, a dolgozó a reális gondolkozású földbirtokosé. Szarvasagancsok a falon, fegyverek. Mindkét szobában petróleum csillár. A dolgozószobában telefon.

Blanka a zongoránál ül, kottából játszik. Baltha az íróasztalánál dolgozik. A szárnyas ajtó nyitva van. A férj felnéz, int, hogy lehet, a dolgozószoba hátsó ajtaja kinyílik, az ispán lép be. Idősebb ember, inkább parasztnak van öltözve. Odamegy Baltha asztalához, köszön. Élénken kezdenek tárgyalni.

Az asszony ezalatt játszott, elmereng, a szeme letéved a kottáról. Láthatóan egy finom piano, amit játszik. Kissé megrázkódik, mert megzavarja a dolgozószobában folyó fesztelen beszélgetés. Gyűlölettel néz arra, szinte megrázkódik. Felkel, a szárnyas ajtóhoz megy és ingerülten beteszi. Lépteire felnéz a férj és látja ezt a műveletet. Kissé elcsodálkozik. Még néhány szót vált az ispánnal, utasításokat ad neki, az köszön és nagy alázattal távozik. A férj bejön az asszonyhoz, aki visszatért a zongorához, de nem tud már játszani, csak fáradtan leült melléje. Odamegy hozzá és jólelkűen kérdi hogy mi baj. Az ajtóra mutat, hogy miért tette be? Az asszony idegesen, kimerülten felel neki.

- Ezek az örökös gyűlöletes tárgyalások a gazdaságról… az ökrökről, a krumpliról…

A férj rosszallólag csóválja meg a fejét. Szétnéz, gondolkozik, egy kottát felvesz, belepillant és ledobja. Egy pillanatig tanácstalanul áll, aztán int.

Ideges vagy… Kell ezt tennem, ez a mesterségem. Hanem kocsizzunk ki, tán az jót fog tenni.

Az asszony kissé unottan igent int. Baltha csenget, a belépő szobalánynak kiadja a rendeletet, hogy fogjanak be. Indulnak ők is.

2. A Baltha ház előtt. Urasági ház, nem túl nagy fényűzéssel. Könnyű kocsi kanyarodik a ház elé. Azután megnyílik a ház ajtaja, kijön Blanka és Baltha. Beülnek a kocsiba, indulnak. Balthánál gukker is van.

3. Országút részlet, fákkal. Jön a kocsi. Baltha kihajol, előre néz, megállítja a gép előtt a kocsit. Feláll, merően előre néz, kiveszi a gukkert és belenéz.

3. a. Gukkersablonon ált, festői részlet fákkal a mezőn, patak mellett. Mozi felvétel folyik. Fel van állítva a gép, az operatőr forgatja, mellette áll Lamberth rendező iratokkal a kezében. A gép előtt a színésznő és a színész játszanak. Szerelmi jelenet, átölelik egymást. A rendező instruálja őket.

3. (folytatás) Baltha leveszi a szemétől a gukkert, arrafelé mutat a kocsisnak, amerre nézett, hogy oda hajtson. A kocsi megindul.

4. A patak mellett. A színészek és a rendező a gép mellett állanak és egy más jelenetet beszélnek meg. A színész magánjelenete, aki tüstént a gép elé megy és el is próbálja. A rendező odamegy, igazítja, hogy hogyan játssza el a jelenetet. Egyszerre mind felnéznek, a kocsi a gép mögé kanyarodik. Lamberth tüstént odamegy, kalapot emel, bemutatkozik.

Lamberth Oszkár vagyok a Splendid filmgyár igazgatója. Éppen készültem Nagyságodhoz, hogy egy film felvételére engedélyt kérjek ezen a festői tájékon. Közben megállottunk itt mert remek világítás volt a felvételhez.

Baltha udvariasan, habár kissé hidegen bólint, kezet fog. Kiszállanak, a rendező kezet csókol Blankának, akinek fáradtsága eltűnik, érdeklődve nézi a gépet. A rendező bemutatja társait. Az asszony hozzájuk fordul.

- Ne zavartassák magukat kérem. És természetesen ha a mi birtokunkra jöttek, a mi vendégeink lesznek…

Arrafelé int, amerről kocsin jöttek, mintha a lakást mutatná meg. A rendező kezet csókol, azután a színészhez és az operatőrhöz fordul. A színész a gép elé megy és megkezdik a jelenet felvételét. Baltha és a felesége nézik, az asszony igen nagy érdeklődéssel.

Este.

5. Az ebédlőben. A lámpák égnek. Az ebédlőasztal meg van terítve, egy vacsora végén vagyunk. Az asztalon még ott a gyümölcs. Az asztal körül ülnek Baltháék a színészek és Lamberth. Beszélgetnek; Lamberth az asszonyra néz, és rajta felejti a szemét. A férj a rendezőre néz, aki erre egy kis látható megzavarodással kapja le a tekintetét Blankáról, anélkül azonban, hogy ezt a férj különösebben észrevehetné. Mindnyájan bevégezték az evést, Baltha a dolgozószobából szivart és cigarettát hoz ki. Valamennyien vesznek a dobozból, Blanka a konzolhoz megy és megfogja az egyik karos gyertyatartót. Lamberth újra követi a szemével.

5. a. közelkép. A konzol előtt. Blanka meggyújtja a gyertyákat. A tükörben visszatükröződik Lamberth képe, aki elcsodálkozva figyeli az asszonyt. Látszik, hogy megmozdul és szól.

5. folytatás. Lamberth int.

- Milyen remekül érvényesülne a nagyságos asszony arca a filmen. Gyönyörű kép a tükör előtt…

A férj kissé megütődve, kedvetlenül néz a rendezőre.

5. b. közelkép. Az asszony kissé meglepődik, mintha egy eltitkolt vágyát hallaná a szavakban, egy pillanatra lehunyja a szemét, aztán szinte öntudatlanul a nagy tükör felé fordul. A kezében lobognak a karos gyertyatartóban a lángok és ő maga is egy pillanatra elbámul a tükörben, hogy milyen szép.

(5 folyt.) Baltha legyint a kezével és hogy másra terelje a szót a cigarettára mutat, hogy a tüzet kéri. Az asszony az asztalhoz hozza a gyertyát, ennek a lángjánál gyújtanak rá valamennyien. Nagy füstöt fújnak. Az asszonynak egy indítványa támad.

Menjünk le a kertbe

Mind helyeslik, indulnak, Blanka egy székről felvesz egy fehér sálat.

6. Kerti út. Kékes holdfény színezés. Jönnek mind, de nem csoportosan egyszerre. Előbb Baltha a színésznővel, operatőrrel és színésszel beszélgetve, azután az asszony Lamberttel. Mindegyiküknek ég a szájában a cigaretta. Az asszony vállán ott a sál.

7. Lugas a kertben. Inkább nyitott loggiaserű kis építmény. A férj és a színészek elhaladnak előtte. Lamberth és Blanka elgondolkozva beszélgetve jönnek és bemennek. Blanka kimutat a loggia korlátjánál a fákra, a parkra hogy milyen szép.

7. a. közelkép. Lamberth és Blanka. Sziluett kép. Lamberth nézi az asszonyt – mindketten erős profilban vannak a gép előtt és megszólal:

- Csodálatosan szép… amint így a holdfény befolyja… a fehér sál leng a fényben… A fény asszonyává válik… Egy világnak kellene magában gyönyörködnie…

Az asszony álmatagon hallgatja a rendezőt.

(7. folytatás) A lugas elé érnek visszajövet Baltha és a színészek az operatőrrel. Semmit nem vesznek észre Lamberth áradozó szavaiból. Kívülről úgy látszik, mintha Lamberth, aki beszél a táj felé intene, és azt dicsérné.

7. b. A lugasban. Bejönnek a férj és az ő társasága. A rendező a férj felé fordul.

- Éppen most mondom, hogy vétek lenne, hogyha Nagyságos Asszony nem lépne a felvevő gép elé… Meg tudom ítélni…, azt hiszem óriási sikere lenne a filmen…

7. c. A három fej. A rendező közbül áll és elragadtatva beszél. Nem látja a két másik arcot. A férj csak az asszonyt figyeli, aki lehunyt szemmel szinte issza a rendező szavait. Baltha arca majdnem komorrá válik. Ránéz a rendezőre és lassan vállára teszi a kezét. Lamberth meglepetten áll meg a beszédben.

- Hagyjuk ezt rendező úr…

Az asszony szeme kinyílik és szinte ellenségesen villan össze a férjével. Int, hogy menjenek.

(7. folytatás). A loggia. Lejönnek a lépcsőn. Most már valamennyien egy csoportban mennek. Visszamennek a ház felé.

8. A dolgozószobában. Az ajtón jönnek be Baltha, Blanka, Lamberth és a színészek. Leülnek és beszélgetnek. Bejön a szobalány és jelent valamit Balthának. Baltha felugrik, bocsánatot kér a vendégeitől és szól a szobalánynak, hogy engedje be aki őt keresi. Az ajtó megnyílik és az ispán lép be. Ingujjban van, borzos, liheg a fáradtságtól. Az asszony ingerülten kapja fel a fejét, hogy hogyan kerül az öreg paraszt így oda. Az ispán izgatottan beszél.

- Engedelmet instálok, hogy így bevonulok. A szénapadlás meggyulladt, de már nincs baj, eloltottuk…

Baltha megijed, de megnyugszik azután. Kiált a szobalánynak a kabátjáért. Ismét bocsánatot kér, és nagy sietve megy az ispánnal el. Blanka bosszúsan néz utánuk.

9. A gazdasági épület előtt. Rendetlenség, víztócsák. Egy kis köteg füstöl az udvaron, azt vederrel még öntözik. Sietve jönnek Baltha és az ispán, bemennek az épületbe.

10. A dolgozószobában. Baltha nélkül ülnek. A színész, az operatőr és a színésznő egy nagy fénykép albumot néznek. Lamberth közelebb hajlik az asszonyhoz.

- Ha megengedi holnap csináltatok magáról egy néhány méteres filmfelvételt. Majd meglepjük a férjét vele és biztosan megbékül ha látni fogja milyen gyönyörű rajta.

Blanka arca felderül, igent int. A rendező az órájára néz, meglepetést mutat, hogy késő van. Blanka csenget, a szobalány belép. Az asszony int neki, hogy vezesse a szobáikba a vendégeket. Elbúcsúznak Blankától, a rendező hosszasan kezet csókol neki. Aztán elmennek a szobalány után. Az asszony egy pillanatig elgondolkozva áll, aztán indul ő is a bal ajtón.

11. Hálószoba. Jobbra két ajtó, egy kisebb és egy nagyobb. Köztük toilette tükör. Egy pillanatnyi szünet után Blanka jön a nagy ajtón. Felgyújtja a kis lámpát, amely a toilette tükör előtt áll (petróleum lámpa). Kikapcsolja a ruháját a spanyolfal mögött, egy hosszú selyem hálóköpenyt vesz fel. A tükör elé megy, lebontja a haját és elgondolkozva néz a tükörbe. Egy pillanat múlva belép Baltha. A keze és az arca kormos, a haja borzas, gallérja kiborult. A tűztől jön. Egy pillanatig meglepve megáll, nézi az asszonyt, aki a tükör előtt elmerengett. Blanka felnéz, hátralép, a férj igyekszik megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Tréfásan meg akarja fogni Blanka kezét az ő kormos kezével, az asszony idegesen elvonja a kezét. Baltha meglepődik, hogy mi ez? Eszébe jut a lugasbeli jelenet, elkomolyodik. Kissé az ajkába harap. Aztán lassan tovább megy és eltűnik a kis ajtón. Blanka utána néz, egy kissé tanácstalanul.

Másnap reggel.

12. A hálószobában. Blanka hálóköpenyben van, a tükör előtt áll, végső igazításokat teszi a frizuráján. Belép a jobb nagy ajtón Baltha.

- A tegnapi tűzhöz megyek konstatálni a kárt. Ments ki a vendégeink előtt, hogy nem búcsúzhatom tőlük.

Az asszonynak felcsillan a szeme, hogy a férje elmegy és nyugodtan megcsinálhatják a filmfelvételt. Nem árulja el, hanem csak int a fejével. Baltha kezet csókol és elmegy. Az asszony egy kicsit vár, azután a férje után néz, visszajön a tükör elé és ledobja a hálóköpenyt. Alatta a tegnap esti ruha van. Nézi magát a tükörben, azután ő is kimegy.

13. A dolgozószoba. Jön Blanka, körülnéz, hogy nincs benn a férje, aztán az ablakhoz megy és kinéz rajta.

13. a. A ház előtt. A kapun jön ki Lamberth és az operatőr. Lamberth felnéz az emeletre, felköszön. Az operatőrre mutat, aki hozza magával a gépet.

13. folytatás. Az asszony int és indul, vele van a fehér sál is.

14. A ház előtt. A kapun jön ki az asszony. Üdvözlik egymást a rendezővel. A rendező nézi Blankát, egy pár pózt próbál vele, aztán indulnak.

15. A loggia előtt. Jönnek Blanka, Lamberth és az operatőr. Az operatőr felállítja a gépet, Blanka és Lamberth felmennek a lugasba. Lamberth eljátssza Blankának hogy mit csináljon. A sálat összehúzva félénken a loggia korlátjához kell menjen és ott kitekintsen. Ott nekidől az egyik oszlopnak, mintha várna valakit. Az asszony utána csinálja. Lamberth tapsol, hogy nagyon jól van, kezdik is a felvételt. Az asszony kifogástalanul játszik, Lamberth instruálja. Mikor befejezik Lamberth elragadtatva gratulál, az operatőr elismerően bólint. Indulnak visszafelé, Blanka boldog az elismerésnek, a rendező nem győzi dicsérni.

16. A ház előtt. A kapu elé gördül Baltháék kocsija. Benne ülnek már készen a színészek. Jönnek Blanka, Lamberth és az operatőr. Az operatőr felszáll, Blanka hosszasan búcsúzik a rendezőtől. Az kezet csókol neki, Lamberth szemébe néz.

- Nagyságos Asszonyom, most már teljes meggyőződéssel mondom, hogy a Splendid filmgyár boldog lenne ha ilyen művésznővel játszhatná a filmjeit.

Blanka alig bírja elrejteni a büszke boldogságot, aztán elkomolyodik, eszébe jut a férje. Egy mozdulattal elűzi a gondolatait, újból kezet nyújt Lamberthnek és melegen megrázza a kezét. Lamberth felül a kocsira, amely megindul. Az asszony még bólint utánuk, mintha viszonozná a távoli üdvözlést. Egy pár pillanatig egyedül van, - utánuk néz, mintha az álmát, a vágyódását vinnék magukkal, aztán feltűnik Baltha. Nézi az asszonyt, akinek a szeme még most is a távozó kocsit követi. Baltha is a kocsi után néz, kissé megelégedetten int.

- Csakhogy elmentek…

Az asszony felriad, egy másodpercig majdnem gyűlölettel nézi a férjét. Aztán szó nélkül indul befelé. Baltha utána néz, elgondolkozva áll. Aztán előrehajolva néz a kocsi után. A kép lassan sötétedik.

16. a Közben fotografálva sötétből megvilágosodik a 7/b elejétől fogva addig, amíg az asszonnyal ellenségesen villan össze a férj szeme. Elsötétedik.

(16. folytatás) Baltha kiegyenesedik, megsimítja a homlokát, azután sötéten, töprengve mered maga elé.

Vége az első felvonásnak.


Második felvonás

Egy hét múlva.

17. A hálószobában. Kékes színezés. Blanka a kereveten végigdőlve olvas, körülnéz, fel a könyvből, megsimítja a szemét és meggyújtja a tükör előtt álló lámpát. Újra folytatni akarja az olvasást. Belép a szobalány, egy-két újságot, levelet és egy kis dobozt hoz. Az asszony átveszi és aláírja a postajegyzéket, amelyet a szobalány még magával hozott. Megnézi a kis dobozt, felugrik, körülnéz, hogy mivel bontsa ki, aztán kimegy ő is a szobalány után.

18. A dolgozószobában. Előbb végig megy kifelé a szobalány, viszi ki a postásnak a jegyzéket, azután jön az asszony. Az íróasztalhoz megy, ott a papírvágó ollóval felvágja a csomagot, kivesz belőle egy levelet és egy kis filmtekercset. Nagyon megörül, aztán óvatosan körülnéz, nem nézi meg a küldeményt, visszateszi a dobozba a filmet és bemegy az ebédlőbe.

19. Az ebédlőben az üveges konzol előtt. Jön Blanka a felbontott filmdobozzal, leteszi a dobozt a tükör elé, kiveszi belőle a levelet és olvasni kezdi:

(Levél – esetleg gépírás)

SPLENDID FILMGYÁR.

Franklin út 49.

Nagyságos Asszonyom, a kész film láttára csak ismételni tudom amit mondtam, a Splendid filmgyár boldog lenne ha ilyen filmművésznője volna. Egy eltemetett világsiker csillog elő a filmből, de hát ez – sajnos – csak álom…

Kezét csókolja és visszaemlékezik…

Lamberth Oszkár

A Splendid filmgyár igazgatója

Blanka fájdalmas vágyódással olvassa a levelet, elgondolkozva teszi le, aztán a filmhez fordul, mélyen felsóhajt. Egy darabot legombolyít és azt nézi. Forgatja erre, arra, nem látja jól Végre egyet gondol, meggyújtja mindkét karos gyertyatartót. Kilép egy pillanatra a képből és hozza a zongoraszéket. Leül rá s mohó kíváncsisággal tartja a világosság elé a filmdarabot. Lassan húzza felfelé.

19. a. Közelkép. Blanka keze a filmmel. Olyan közel jön a géphez, amennyire csak lehet, úgy, hogy láthatóvá legyen a film amelyet lassan felfelé mozgat. A lugasbeli jelenet egy kis darabját látjuk, néhány filmkockát mindössze.

19. folytatás. (a gép kissé távolabb áll az asszonytól). A gép lassan átfordul Blankáról – aki elmerülten, izgatottan bámulja a filmet, a dolgozószoba felé. Látjuk, hogy belép a férj. Kissé fáradt és ideges a munkától. Az íróasztal elé ül, mélyen fellélegzik, mint aki a fáradtságot piheni ki. Azután felkel, előre jön. Az üveges ebédlő ajtónál meglepődve áll meg, nézi hogy mit csinál a felesége. Aztán lassan odamegy. Az asszony mögött megáll, látja a filmet, elkomorodik az arca. Blanka felnéz, a tükörben maga előtt látja a férjét. Elrévülten fölkel. A férj rámutat a filmre, kérdi mi ez? Az asszony mosolyogni próbál, az egyik gyertyatartó elé tartja a filmet, mutatja a férjének. Baltha szó nélkül a kezével elfojtja ebben a tartóban a két gyertyalángot; nem kíváncsi a filmre; az asszony megrettenve nézi. A férje szembenéz vele, a kezét lassan leteszi a konzol lapjára, a kezébe kerül a levél. Felveszi, egy pillantást vet a feleségére és olvassa. Az arca elsötétedik, most már ingerültek a mozdulatai. Odalöki a levelet, rámutat, kitör belőle a keserűség:

- Hát ezért van feldúlva a nyugalmunk… ezért lettél alvajáróvá, mióta ezek elmentek. Csábít a fény s egy kábult beteges ábránd foglalta el az én helyemet a lelkedben?...

Az asszony mámoros, lehunyt szemmel feleli.

- Igen… a fény vonzza az alvajárót… a fény asszonyát…

A férj hatalmas erővel, félelmetes nyugalommal válaszol:

- Nem lehetsz a fény asszonya… az enyém vagy… Én állok utadban, ha csábít a csillogás… A lepke megég, ha közel száll a lánghoz…

Az asszony megretten a határozott szavakra. Egy pillanatig gondolkozik. A férj indul, lassan megy, nem veszi le a szemét az asszonyról. Aztán eltűnik, kilépett a képből. Az asszony szeme rátéved a filmre, leroskad a székre és ráborul a tekercsre. Hosszasan zokog. A kép nagyon lassan elsötétedik.

És mikor reggeledett…

20. A hálószoba. Az asszony úti köpenyben van. Egy kis táskát éppen most zár be. Óvatosan figyel a bal ajtón a szomszéd szoba felé, hogy a férje nem ébredt-e fel. Indulni akar, egy pillanatig habozik, aztán a kis íróasztalhoz megy. Leül hozzá. Gondolkozik, azután írni kezd. Csak egy szót ír le.

20/a közelkép. Blanka keze. Egyetlen egy szót ír egy papírlapra: Elmentem…

(20. folytatás). Befejezi az írást, indul. Mielőtt kimegy akaratlanul is megáll, egy búcsúpillantást vet a férje szobája felé.

21. Az ebédlő, a tükör előtt. Az asszony jön ki a hálóból, a tükör elé megy. Úti ruhában van a kis táskával, hozza a papírlapot. Az elhelyezi a márványlapon, amelyiken félig legombolyítva ott fekszik a filmtekercs. (A gyertyák nem égnek.) Úgy teszi, hogy a filmtekercs körülöleli a levelet. Egy kis habozás után egy darabot leszakít a filmből és a táskájába teszi. Aztán felveszi a rendező levelét, amely ott feküdt s megnézi rajta a címet. Elgondolkozik, s majdnem akaratlanul azt is odateszi a saját írása mellé. Mindvégig látszik az asszonyon a habozás és a lelkiismeret-furdalás. Indul a dolgozószoba felé.

22. A ház előtt. A kapun óvatosan jön ki az asszony útra készen. Körülnéz, az órájára pillant. Ebben a pillanatban előkanyarodik egy kis könnyű kocsi, Baltháék ismert kocsisával. Az asszony beszáll, egy pillanatig habozik, aztán odaszól a kocsisnak.

- A vasúthoz, és gyorsan…

A kocsi indul.

23. Vasúti kupéban, robogó vonaton. Az asszony ül az ablak előtt. Előveszi a táskájából a filmdarabot az ablakhoz teszi és nézi. (Esetleg sziluett kép!)

A Splendid filmgyárban.

24. Lamberth irodája. Nagyszerűen berendezett dolgozószoba. Hátul a sarokban párnázott ajtó. Drága angol bőrfotelek. Művészi rendetlenség. Az asztalon szerteszét filmtekercsek, plakátok. Ilyen a falon is sok van. Felírások: „Splendid film.” Művészek fényképei. Írógép. Telefon.

Lamberth az íróasztala előtt áll, előtte az operatőr, fehér köpenyben. Egy filmdarabot mérnek ketten. Lamberth utasításokat ad az operatőrnek és nagy buzgalommal tárgyalnak. Az operatőr kimegy. Lamberth a dohányzóasztalához megy, egy szivarra gyújt. Kopogtatást hall az ajtón. Nem néz oda, hátra int, hogy lehet. Blanka lép be, úti ruhában van. Köszön, körülnéz. Lamberth hátrafordul, iszonyúan meglepődik, nagyon örül. Aztán eléje megy, kezet csókol neki, leülteti.

- Eljött megnézni a filmgyárat?

Az asszony int neki, hogy nem. A rendező csodálkozva kérdi, hogy mi hozta ide. Az asszony előveszi a kis táskából a filmszalagot. Jelentőségteljesen mondja:

- Ez hozott ide…

Lamberth zavarba jön, nem tudja mit mondjon. Felugrott a meglepetéstől, nem akarja elhinni. Az asszony kissé erőltetett vígsággal erősíti, hogy de igen. Lamberthnek most eszébe jut valami. Leül újra az asszony mellé és közelebb hajlik.

24. a. közelkép. Lamberth arca közelebb hajlik Blankához és lassan megkérdi.

- És a férje?...

Az asszony arca megrendül, nem néz szembe Lamberttel, lesüti a szemét. A rendező mindent megért, mert figyelmesen nézte Blankát. Bólint a fejével. Aztán az írógép felé int.

(24. folytatás). Mind a ketten abban a pózban, ahogy a 24/a végződik. Lamberth fölkel az írógéphez megy, megfogja, egy ív papírt vesz elő, aztán elengedi mindkettőt, s az asszony elé lép. Nézi az asszonyt.

- Éppen jókor jött… Holnap kezdünk egy filmhez, amely rögtön előadásra is kerül… Ha sikerül az első szereplése benne, remek szerződést fogok felajánlani…

Az íróasztalhoz megy és iratcsomót vesz fel. Belenéz és int a fejével, aztán mutatja, hogy az a kézirat. Az asszonyt mosolyogva int.

- Jó. Holnapra, vagy még tán ma estre megérkezik a ruhám is…

Lamberth ezt helyesli. Mond valamit, hogy nézzék meg a gyárat, az asszony beleegyezően int, indulnak.

24. b. A filmműterem előtt. Óriási üvegezett ablakos fal. Jön Blanka és Lamberth, aki mutatja, hogy ez a műterem. Bemennek a műterem ajtaján.

25. A filmszínpadon. Díszletek, lámpák, bútorok, kellékek nagy összevisszaságban. Két munkás éppen egy ajtót cipel. A díszletek előtt ott áll egy felvevőgép is. Jön Lamberth és Blanka. Lamberth mutatja neki a színpadot, a lámpákat, magyaráz. Tovább vezeti az asszonyt, akit mindez nagyon érdekel.

26. Az öltözőben. Jön be elől a rendező, utána az asszony. Lamberth mutatja, hogy ez az öltöző lesz Blankáé. Felveszi a festékeket, a púderes puffot és mosolyogva mutatja. Körülmutat még egyszer a szobában. Az asszony kezet nyújt neki.

- Megyek haza… a hotelbe. Tehát holnap…

Lamberth igent int. Indulnak kifelé.

27. Blankáék ebédlője. Mindkét szoba látszik. Az asztalon egyetlen személyre terítve. Baloldalt jön be az ebédlőbe Baltha. Észreveszi a terítést, körülnéz, csenget. Belép a szobalány. A férj kérdez tőle valamit, rámutat az előtte szokatlan terítésre. A szobalány csodálkozó arccal felel.

- Hiszen a nagyságos asszony még hajnalban elutazott… fél éjszaka pakolt… velem előre feladatta a ruháit…

Balthát hallatlanul meglepi a dolog. Nem érti. Kiküldi a szobalányt, azután megállítja újból és kérdezi tőle. A szobalány bizonyítja, hogy igen, az asszony elutazott. Baltha tanácstalanul jár fel s alá, majd a konzol elé ér. Észreveszi a konzolon a rendező levelét és az asszony írását. Mindkettőt felragadja és nézi.

27. a. Baltha keze. A rendező levelét tartja és a cédulát: „Elmentem…”

(27. folytatás). Baltha mint a kísértetlátó mered maga lé. Lassan leteszi a cédulát az asztalra, de a levelet, a rendező írását összemorzsolja a tenyerével. Amint leteszi a márványlapra a kezét (folyton benne tartja az összegyűrt papírt) kezébe akad a film. Felveszi, és a fájdalmat, mely minden küzdése ellenére meglátszik az arcán az elkeseredett düh váltja fel. Lelöki a filmet, mintha kígyó lenne, lassan támolyogva indul a dolgozószoba felé.

28. A szálloda szobájában. Tipikus hotelszoba. Az asszony átöltözött, éppen fejezné be a toilettet. Kopogtatást hall. Összerázkódik, aztán félve mondja, hogy lehet. Nyílik az ajtó és belép a londiner. Fiatal ember, körülbelül olyan termetű mint a férj. Egy nagy dobozt hoz. Az asszony ránéz és látomása van: a férj áll előtte, de csak egy pillanatig. Blanka megtántorodik, újra ránéz, és ismét a szállodaszolga áll előtte, aki mindebből nem vett észre semmit. Nyugodtan mutatja, hogy ezt a dobozt hozták az asszonynak. Blanka letéteti vele, pénzt ad neki, azután mikor a fiú kiment, kimerülten, lihegve dől a díványra.

29. Lamberth szobájában. Lamberth az íróasztala előtt ül. Dolgozik. Megáll a munkában, szivarfüstöt fúj, s azt nézi. Elgondolkozik, nagyon elégedetten, mosolyogva bólint a fejével.

30. A szálló szobájában. Az asszony fekszik a díványon. Lassan felkel, kibontja a dobozt, remek ruhákat vesz belőle ki. Ott van az ismert fehér sál is. A tükör elé viszi a ruhákat, s ott egy székre teszi. Felnéz, meglátja magát a tükörben, elgondolkozva megáll. Lassan kiderül az arca, megkönnyebbülten lélegzik fel, már nem gondol a férjére.

31. A dolgozószobában. Az íróasztalnál ül Baltha. Balkarjával az asztalra könyökölt és tenyerébe hajtott fejjel, lehunyt szemmel ül. Nagyon szenved. Jobb kezében, az asztalon ott tartja a rendező összegyűrt levelét. Kinyitja a szemét, az az összegyűrt levélre téved. Lassan kiterítgeti és nézi. (Mindkét kezével fogja).

31. a. Baltha keze, a rendező összegyűrt levelével. A bal kéz hüvelykujja fedi a gyár nyomtatott cím-feliratát a levélpapír sarkában. Lassan elveszi Baltha a kezét a címről, úgy, hogy az is láthatóvá válik.

(31. folytatás). Baltha nézi a levelet, azután elnéz róla. Lefekteti az asztalra és ráteszi a tenyerét. Alig-alig észrevehető játék: mintha valami eszébe jutott volna. Kissé előre dől, a keze ökölbe szorul és újra ronggyá gyűri a rendező levelét. Lassan elsötétedik…

Vége a második felvonásnak

Harmadik felvonás

A siker.

32. A szállodai szobában. Blanka egy nagy csomó újsággal, folyóirattal hever a díványon. Egyiket figyelmesen olvassa. Elmosolyodik, bólint a fejével, leteszi a lapot s egy képes folyóiratot vesz fel. Fellapozza, egy helyen megáll és olvasni kezdi.

(Blanka képe, mellette vagy alatta nyomtatás)

Dornay Blanka filmművésznő, aki a Splendid filmgyár által most felvett és bemutatott filmdrámában egyszerre feltűnt és kolosszális sikert aratott. A gyár óriási összegű szerződést fog a művésznővel kötni, aki komoly versenytársa lett az eddig ismert leghíresebb filmművészeknek.

Az asszony elmerengve, boldogan olvassa a lapot, aztán leteszi, fölkel. Öltözködni kezd. Az ajtón kopogtatnak, belép egy bolti fiú, remek rózsacsokrot hoz. Az asszony vízbe teszi, egy névjegyet talál benne.

Névjegy:

LAMBERTH OSZKÁR

A Splendid filmgyár igazgatója értesíti a művésznőt, hogy a megbeszélt szerződés aláírásra várja.

Az asszony túlboldog, teljesedett a vágya. Felteszi a kalapját, indul. Megáll, gondolkozik, egy pillanatig habozik azután kivesz egy rózsát a csokorból és az övébe tűzi. Elmegy.

33. Előkelő bolt előtt. A kirakatban az asszony fotográfiái. Többen nézik, elmennek. Jön Blanka, az övében a rózsa, meglátja a fényképeit. Öntudatlanul megáll, gyönyörködve büszkén nézi a fotográfiákat, azután tovább megy.

34. Mozi előtt. Plakátok, az asszony fényképei. Mindenikben Dornay Blanka neve. Járókelők nézegetik, dicsérik. A plakátokon ott Splendid film felirat is. Az asszony elhalad. A járókelők, bámulók észreveszik, hódolattal néznek utána, mutatják hogy ő az.

35. Lamberth irodájában. A rendező ül az asztalnál és dolgozik. Belép az operatőr és egy levelet hoz. Lamberth kibontja, beletekint. Megretten, az ajkába harap, - az operatőr nem vette észre mert ő visszament az ajtóhoz. Lambert még egyszer belenéz a levélbe.

(Gépírás)
Dr. Táray Endre
Ügyvéd
„Splendid” filmgyár igazgatóságának

Ügyfelem a „Chemical” vegyészeti gyár megbízásából felszólítom, hogy nevezett gyár által már több ízben sürgetett ötvenkétezer korona adósságát 6 nap alatt annál is inkább fizesse meg…

Tanácstalanul int. Az operatőr visszajött az ajtóból egy díszítőmunkással, aki Blanka képeit és plakátokat hoz be. Lamberth elteszi a levelet és figyelme a képek felrakására irányul, melyeket a falra akasztanak a többi filmművész képe mellé. A nyitva hagyott ajtóban megjelenik Blanka. Nem veszik észre, mind a plakátokkal vannak elfoglalva. Az asszony belép, büszke mosollyal nézi diadalát, azután megszólítja őket. Nagy örömmel fogadják, Lamberth és az operatőr gratulálnak neki. Lamberth egyedül marad az asszonnyal, leülteti. Az írógéphez megy, amelyben még benne van két ív papír, kiveszi belőle, átnézi s odaadja az asszonynak. Blanka átfutja, helyeslően bólint. Kölcsönösen aláírják a szerződést s elteszik. Blankának csak most jut eszébe valami. Előveszi a rózsát, mutatja, megköszöni a rendezőnek. Kezet nyújt neki, a rendező kezet csókol, de melegebben, hosszasabban, mint azt szokta. Aztán megszólal.

- Engedje meg hogy megkérje, hogy a mai vacsoránál együtt ünnepeljük meg a nagy sikert… a művésznő és a rendezője…

Az asszony egy nagyon kicsit habozik, Lamberth ezt nem is veszi észre, aztán meggondolja magát és beléegyezően int. Lamberth nagy örömmel veszi, az asztalhoz megy s egy újságot vesz föl. Odanyújtja az asszonynak.

(Újságnyomtatás)
A Splendid filmgyár, melynek legutóbbi bemutatója, az első Dornay Blanka film, oly szenzációs sikert aratott már holnap megkezdi a művésznővel „Az aranyásó” című új film felvételeit. Hogy a partnere ki lesz, aki a címszerepet játssza, az még nem dőlt el.

Az asszony kellemes meglepetéssel tárgyal erről a rendezővel, aki nagy hévvel magyaráz neki.

Este.

36. Szálló étterme. Előkelő helyiség. Vendégek, pincérek. Előtérben üres asztal. Jön kabáttal az idegen. Szakállas előkelő férfi. Monoklit hord. Leül az asztalhoz. A pincér mellette terem, étlapod ad oda, ő rendel valamit, a pincérrel tárgyal. Egyszerre feltekint, az asztal előtt haladnak el Blanka, diadémmal remek belépőben és Lamberth. Frakk, köpeny, cilinder. Blanka a kezében hozza a Lamberttől kapott virágcsokrot. Az idegen hosszasan utánuk néz. Aztán a pincérhez fordul és megkérdi, hogy ki ez a hölgy és úr. A pincér, aki mélyen meghajolt volt, mikor Blankáék érkeztek – felel.

- Dornay Blanka, a Splendid filmgyár új nagy színésznője és a gyár igazgatója.

Az idegen még mindig utánuk néz és mozdulatlan arccal igent int. A pincér indul. Az idegen elgondolkozik, újra arra néz, amerre Blankáék távoztak.

37. A szeparéban. Üveges csapóajtó, előtte nehéz függöny. Jönnek be Blanka (a rózsacsokorral) Lamberth és a második pincér. Leülnek, a pincér pezsgőt hoz. Kimegy. Blankáék koccintanak.

38. Az étteremben. Az idegen egy névjegyet vesz elő a tárcájából és egy kis kuvertát. Írni akar rajta. Előbb rendesen, a szokott módon fogja meg a ceruzát, ír egy-két szót, azután leteszi – az egész művelet nem feltűnő – és a mutató és a közép ujja közé véve ír. Int majd csenget az első pincérnek, befejezi az írást, a kuvertába teszi és leragasztja. A pincérnek utasítást ad. A pincér igent int és megy.

39. A szeparéban. Lamberth tölt az asszonynak és saját magának is. Blankának nagyon jó kedve van. Koccintanak, Lamberth hosszasan nézi az asszonyt. Közelebb hajol hozzá.

- Milyen szép ma… Blanka… a fény asszonya

Az asszony meghallja a régi csábító nevet. Hátradől a széken és révetegen néz a lámpába. A keze kinyújtva fogja a pezsgős poharat az asztalon. Lamberth megfogja a kezét, Blanka nem ellenkezik. Lamberth megcsókolja a kezet, az asszony mozdulatlan marad, csak alig láthatóan megrándul a nagyon forró kézcsókra. Lehunyja a szemét. Lamberth nem ereszti el az asszony kezét és megfogja a szék támláját a másik kezével úgy, hogy szinte átöleli az asszonyt. Hozzáhajlik, közeledik hozzák, jóformán csak a csók hiányzik.

Hirtelen mindketten megriadnak, az ajtó felé néznek. Az asszony felkapja a rózsacsokrot s az arcát belétemeti. Lamberth ingerülten tekint a függönyre. Az első pincér lépett be, kezében hozza a névjegyet a kuvertában. Meghajlik, átadja Lamberthnek. A rendező bosszús gyűlölettel néz rá, hogy miért zavarja. Kérdi, hogy kicsoda küldi. A pincér int, hogy nem tudja, jelzi, hogy itt egy úr az étteremből. Lamberth vállat von, felszakítja a levelet. Megforgatja a névjegyet. El akarja olvasni az aláírást, előre hajolva betűzi, láthatólag olvashatatlan. Aztán kezdi olvasni a levelet:

Kézírás
Igen tisztelt Uram, rendkívül fontos ügyben óhajtanék rövid beszélgetést folytatni önnel.
Film ügy, nagy értékről van szó. Bocsásson meg a szokatlan formáért… Várom… (olvashatatlan aláírás)

Lamberth végigolvasta a levelet. Tanácstalan. Int a pincérnek, hogy nem megy. Ingerülten dobja le a névjegyet az asztalra. A pincér indul, Lamberth akaratlan mozdulatot tesz, mintha meg akarná állítani. Az asszony észreveszi Lamberth zavarát, Lamberth előtt tiltakozik, aztán Blanka kívánságára odaadja a névjegyet. Az asszony elolvassa, kissé habozik, aztán int a rendezőnek, hogy menjen. Lamberth röstelkedve ugyan, de indul. Az asszony utána néz.

40. Az étteremben. Jön Lamberth. Az idegen felemelkedik kissé. Kölcsönös üdvözlés. Az étteremből többen távoztak s most is távoznak, úgy hogy üresebb mint volt. Lamberth várakozásteljesen figyel arra, amit az idegen mond. Az a zsebébe nyúl, egy újságot vesz elő és benne megmutat egy közleményt.

(Újsághasáb szerű szedés)
A Splendid gyár már holnap megkezdi „Az aranyásó” című új film felvételeit. A női főszerepet Dornay Blanka játssza. A címszerep alakítóját még nem tudjuk…

Lamberth elolvasta az újságot. Int, hogy tudomása van erről s kérdi, hogy mi összefüggésben van ez a mondanivalókkal. Az idegen beszélni kezd.

- Vegye egy gazdag különc, vagy lelkes rajongó kérésének az ajánlatomat, hogy én játsszam el a film címszerepét. Régi vágyam ez… S ha nem hoznék sikert, hajlandó vagyok minden kárt megtéríteni, ha ezrekről volna is szó…

Lamberth szeme felcsillan. Elnéz a magyarázat alatt, elgondolkozik. Lassan sötétedik.

40. a. Ismétlődik közben a 35.-ik képből az a jelenet, ahol Lamberth az ügyvéd levelét olvassa. Újra látható a levél szövege is. Sötétből sötétbe!

(40. folytatás) Az idegen még mindig magyaráz, kapacitálja Lamberthet. A rendező beléegyezően int. Kezet fognak. Az idegen melegen rázogatja Lamberth kezét.

41. A szeparéban. Az asszony egyedül ül az asztal mellett. Megszagolja a rózsákat, aztán tölt magának egy pohár pezsgőt. Elgondolkozik.

41. a. Megjelenik egy látományként egy pillanatra előtte a férje. Rémülten felugrik, mire a függönyre néz, már semmi nincs ott, egyedül van.

41. b. Amint felugrott feldöntötte a teli pezsgős poharat, de nem törődik vele. Körülnéz, s mintha csak most eszmélne arra, hogy hol van, fázósan összehúzza a nyakán a sálat. Töpreng, hogy mit tegyen. Meglátja a rendező által ottfelejtett kártyát. Megfordítja, néhány sort ír rá, s visszadobja az asztalra. Felkapja a belépőjét s megy. Szinte szökik saját lelkiismerete elől. Óvatosan nyitja ki az ajtót, aztán kilép, nem abban az irányban amerre Lamberth ment. A rózsacsokrot otthagyja.

42. Az étteremben. Lamberth már fölkelt, még egyszer kezet fognak. A rendező hosszasan nézi az idegen arcát aztán megszólal.

- Tehát holnap megkezdjük a film felvételt Dornay Blankával és Önnel. Véletlenül éppen jó lesz ez a szakáll, csak kissé idősebbre festjük.

Az idegennek a rendező szavaira felcsillan a szeme. Nagyon köszöni Lamberthnek. A rendező távozik. Az idegen csenget a pincérnek.

43. A szeparéban. Egy pillanatig üres a szín, aztán jön be sietve Lamberth. Nagyon elégedett az arca. Meglepődik, hogy üres a helység, észreveszi a feldöntött pezsgős poharat, az otthagyott rózsacsokrot. Nem érti a dolgot. Aztán ott látja a cédulát. Felkapja és ide-oda forgatja. Észreveszi a női írást.

(Női írás)
A fény asszonya csupán a fényé… Viszont látásra holnap, a reggel józanabb világításában…

Lamberth ledobja a levelet az asztalra. Lehunyja a szemét, megsimítja a homlokát. Aztán felemeli a virágokat, lassan az arcához viszi. Mélyen beszívja az illatukat, talán meg is csókolta őket.

44. Szálloda előtt. Esti világítás. Jön a belépőben Blanka. A szálló kapujánál visszanéz, mintha üldöznék és mélyen felsóhajt. Ugyanabból az irányból, amelyből az asszony jött, jön az idegen. Amint az asszony visszanézett szemben találja magát vele. Az idegen egy pillanatra megáll, leveszi a kalapját és hódolatteljesen köszön. Az asszony viszonozza a meghajlást. Az idegen tovább ment, Blanka a szemével kíséri. Azután indul befelé. Mikor bement visszajön az idegen. Utána néz, bólint a fejével, mintha helyeselné, hogy csak egyedül látja az asszonyt. Aztán elgondolkozva megy tovább abban az irányban, amerről először jött.

45. A mozi előtt. Jön az idegen. Megáll, szivarra akar gyújtani. A szél elfújja a gyufát. Közel megy a falhoz, ott rágyújt. A szeme rátéved egy fényképre, amely ki van akasztva. A kép alá van írva: Dornay Blanka. A férfi előrehajolva nézi a képet. Majd elgondolkozva lesiklik róla a szeme a földre. Egy füstfelhőt fúj, aztán megint rátéved a szeme az asszony képére. Lassan elsötétedik.

Vége a harmadik felvonásnak.

Negyedik felvonás

Másnap.

46. A mozi színpadon. Lamberth és az operatőr a gépét igazgatják egy díszlet fülke előtt, amelyet most állítanak fel. Úri lakást ábrázol. A díszítők most rakják fel a függönyt, s oda tolják a reflektorokat. Háttérben díszletekkel járnak-kelnek. A színész jön, cowboynak van öltözve, vele jön egy másik színész, hasonló öltözettel, ez a sheriff. Köszönnek egymásnak a rendezővel. Egy díszítőmunkás kalauzolásával jön az idegen. A rendező üdvözli, mutatja, hogy öltözzék fel, és a két színészt bemutatja neki. Az egyikkel indulni akar az idegen. Ekkor érkezik oda Blanka. Felvételre készen van. Mindnyájukat üdvözli. A rendezőnek is elfogulatlanul köszön, aki kissé csodálkozó arccal, de csak alig észrevehető zavarral viszonozza. Int, hogy kezdik a filmet. A zsebéből elővesz egy papírköteget, a szöveget, azzal van elfoglalva. Ezalatt az asszony elé lépett az idegen. A rendező felpillant, összecsapja az írásokat, bemutatja az idegent. Rendkívül komolyan, szinte szigorúan hajlik meg, az asszony lopva figyeli. Az idegen nem csókol kezet csak mélyen meghajlik mikor kezet fog. A rendező közli az asszonnyal:

- Ő lesz a partnere.

Az asszony bólint a fejével. Nem veszi le a szemét a férfiról, mintha az első pillantásra már megtetszett volna neki. Aztán elgondolkozva szól.

- Azt hiszem tegnap már találkoztunk.

Az idegen kissé meghajol, aztán indul a színésszel. Az asszony hosszasan néz utána és lassan megy a díszletek közé. A rendező észreveszi, hogy egyedül maradt az asszonnyal - ( a másik színész és a díszítők már előbb eltávoztak), utána megy az asszonynak.

47. A díszletek között. Az asszony jön, utána néz a tovatűnt idegennek. Aztán egy kis zsebtükröt vesz elő, megnézi magát benne. A haját igazítja. A rendező lassan mögéje megy. Elmerülten nézi az asszonyt, aztán megszólítja. Blanka fölrezzen, zavarba jön. Keres hogy mit mondjon. Int amerre az idegen eltávozott.

- Szép, érdekes arca van. Ő fogja az aranyásót játszani?

A rendező közelebb lép hozzá.

- Nem arról van most szó Blanka…

Az asszony ránéz, nem érti, a rendező szenvedélyesen közeledik hozzá, előbb óvatosan körülnézett, s megfogja a kezét.

48. Öltözőben. Nem az asszony öltözője. Két öltöző asztala van. Az idegen már fel van öltözve. Nagy, combig érő csizmák, bőröv, széles nemezkalap. Övéről nyitott tokban hatalmas revolver lóg le. A tükör előtt ül, a szakállát púderezi. A színész útbaigazításokat ad neki, aztán megnézi, int, hogy jól van. A szabó a ruhákkal foglalatoskodik körülöttük. Indulnak.

49. A díszletek között. A rendező fogja az asszony karját, közelebb húzza magához.

- Most ne játsszék velem mint tegnap… Hiszen tudja, hogy szeretem…örülten szeretem…

Amikor ezt mondja a díszletek között átmegy a színész anélkül, hogy errefelé nézne. A végső szavaknál ugyanott megjelenik az idegen, már aranyásónak öltözve. Hallja a szenvedélyes szavakat, de nem árulja el magát, csak a szeme villan meg. Az asszony és a rendező fölrezzennek a léptek zajára, ránéznek az idegenre, de mivel az arcán semmit sem látnak, megnyugszanak. Az idegen mutatja, hogy készen van. Az asszony újra rajta felejti a szemét. A rendező int a fejével, hogy jól van, aztán valamennyien indulnak.

50. A moziszínpadon. Jönnek Blanka, Lamberth, az idegen. A színész és a sheriff ott várnak. A színésznő is előkerül, előkelő dámának van öltözve. Üdvözli az ottlevőket. Lamberth megnézi a díszletet, kiküldi a munkásokat, akik a díszlet szélén túl megállnak és várakoznak. Ugyanitt állanak a színészek is, akikre nincs szükség a jelenetnél. Lamberth előrehívja Blankát, az idegent és a színészt. Jelenetet magyaráz nekik, amit mindjárt el is próbálnak. Az idegennek búcsúznia kell Blankától, átöleli, belép a színész, aki a darab szerint barátja az aranyásónak és viszi magával. Az aranyásó megy, az ajtóból még egyszer búcsút int. Az idegen elpróbálja a jelenetet. Mindnyájan feszült figyelemmel nézik. Mikor befejezték a jelenetet valamennyien tolongnak körülötte, a kezüket nyújtják, nem győznek gratulálni. A rendező is helyeslően int. Az idegen azonban csodálatos módon nem lelkesedik a sikeréért. Éppolyan komoly marad mindvégig, csupán udvariasan meghajlik az előtt, aki neki gratulál és legfönnébb kezet fog. Az asszony a legmelegebben rázogatja a kezét, elragadtatással gratulál. A gép elé mennek, ismétlik a játékot, az operatőr forgatja a gépet.

S az asszony lelkében lassan lassan helyet kap az idegen…

51. Moziszínpadon. A színpadról éppen viszik a munkások a szétszedett díszletet. Jönnek Blanka, az idegen. Lamberth is átsiet. Megáll, köszön nekik. Blankának kezet csókol. Az idegennek mintha felvillanna a szeme. De csak egy másodpercre. Aztán tovább megy az asszonnyal, aki nagy érdeklődéssel fordul feléje és élénken magyaráz neki.

52. A szálloda előtt. Jön az asszony és az idegen. Az asszony kezet nyújt a férfinek.

- Holnap vasárnap, nincs felvétel. Szívesen látom délután ötkor egy csésze teára…

A férfi mintha egy pillanatig habozna. Ezalatt merően nézi az asszony arcát. Aztán meghajlik, int a fejével és megköszöni a meghívást. Az asszony nagyon kedves hozzá, még egyszer kezet nyújt. Az idegen elmegy.

Másnap.

53. A szállodai szobában. Az asszony remek otthoni ruhában türelmetlenül várja az idegent. Teás szamovár körül rendezget, a könyveket megigazítja az asztalon, amelyek mintegy csak dísznek vannak kitéve a kis asztalkára. A tükör elé megy, nézi magát, az óráját nézi, roppant türelmetlen. Egyszerre összerezzen, nyugalmat erőltet, az ajtón kopogtatnak. Int, hogy szabad. Az ajtó megnyílik és belép rajta az idegen. Blanka nagyon örül. Leülteti, nagyon kedves hozzál. Az asztalhoz megy egy doboz cigarettát vesz elő, megkínálja az idegent. Az idegen utána nyúl, aztán mintha meggondolná magát a mozdulat elutasítóvá válik.

- Köszönöm, sohasem dohányoztam…

Az asszony tréfásan csodálkozik, ő maga rágyújt. Beszélgetnek. A férfi felvesz egy könyvet az asztalkáról, arról beszélnek, végigpörgeti a lapjait. Kihull belőle egy kis fénykép s a földre esik. Felveszi, az asszony kérdi, hogy mi az. A férfi észrevette a fényképet, megdöbben, az ajkába harap. Aztán rögtön felölti az előbbi közönyös arckifejezést. Odaadja az asszonynak a képet, nem veszi le az arcáról a tekintetét. Az asszony elveszi a képet, megnézi, csak a tekintete árulja el a hatást, amit a kép rá tesz.

53. a. Közelkép. A férfi fényképe.

(53. folytatás). Az asszony pillantása lesiklik a képről. Nem mer feltekinteni a férfira. Szinte suttogja.

- A férjem képe… de már évek előtt… meghalt…

Az idegen lassan lehajtja a fejét. Az asszony maga is megrendült amikor ezeket a szavakat kimondta. Ránéz a férfira, aki kissé lehajtott fejjel ül. Kissé erőltetett élénkséggel hozzáfordul.

- Beszéljünk inkább a filmről… Holnap eljátsszuk a főjelenetet… Ön le akarja lőni a csábítót… én könyörgök, hogy ne tegye… rimánkodom… átölelem és…

A mozdulatok folyamán, mintegy véletlenségből hozzáért a férfihez. Megkapta a karját és úgy magyaráz. Egyszerre zavart szünetet tart. Az idegen lassan felnéz rá, megfogja a kezét, mindketten felkeltek. A férfi szemébe néz a nőnek:

- És…

Az asszony lehunyt a szemét. Szinte beléomlik az idegen karjaiba. Egy vad hosszú, erőszakos csók. Aztán a férfi lassan eltávolítja magától az asszonyt…

- Nem… Gyalázat, amit teszek… Megrabolnám egy halott emlékét…

Az utolsó szavakat merően az asszony szemébe nézve mondja. Az asszony megrázkódik, újra át akarja ölelni az idegent. A férfi, szép csendesen távolodik tőle. Az asszony keze lesiklik a vállairól. Nem mer ránézni a férfire, aki indul. A kezében viszi a kalapját. Az ajtóból visszanéz az asszonyra. Aztán kilép. Az asszony egy lépést tesz előre, mintha utána akarna menni: megáll az asztal mellett, lehunyt szemmel. Az arca csupa átszellemült rajongás, imádat.

A nagy jelenet előtt…

54. A férfi öltözőjében. Az idegen egyedül öltözik. A kalapját teszi fel, megnézi magát a tükörben. A revolver ott fekszik az öltözőasztalon. Az idegen felveszi. Nézi, letéved róla a szeme, elgondolkozik. Sötétedik.

54. a. Közben fotografálva a 49.-ik jelenetből, amikor Lamberth majdnem átöleli az asszonyt. Sötétből sötétbe!

(54. folytatás). Világosodik. Az idegen arca komorrá válik. Egy kis habozás után elszánt mozdulat. Felnyitja a revolver tölténytartóját.

54. b. Közelkép. Az idegen keze a revolverrel. Felnyitja a revolver tölténytartóját s kivesz belőle két töltényt – forgatja őket. Jól látszik, hogy vaktöltés.

(54. folytatás). Az idegen forgatja a töltényeket, aztán egy pillanatnyi szünet után félredobja a töltéseket a földre. Az öltöző fiókjából kivesz egy kis dobozt, olyat, amilyenben töltényeket szoktak árulni, s az asztalra teszi.

55. Az asszony öltözője. Blanka éppen az ajkát festi. Elgondolkozik. Az ajtón belép az idegen. Az asszony felugrik. Az idegen int, hogy kész? Az asszony még bepúderezi magát. Aztán int, hogy készen van. A férfi nézi, de újra a régi komoly szenvtelen arccal. Az asszony kacérul nyújtja a kezét neki, s nevetve szól:

- Nahát ne haragudjon rám… béküljünk ki, jó?...

A férfi megfogja az asszony kezét, megcsókolja. Aztán magához vonja. Már-már ismétlődik a tegnapi jelenet mikor felrezzennek. Az ajtón belép Lamberth. Rendező példánnyal van. Int, hogy menjenek. Megáll az asszony előtt, nyugodtan megigazítja a haját.

- Ma még sokkal szebb, mint máskor…

Az idegen arca elsötétedik. Türtőzteti magát. Indulnak kifelé:

56. A moziszínpadon. Be van díszletezve egy fából összerótt parasztház, az aranyásó lakása. Ablakfülke, előtte függöny. Mi jól látjuk, hogy díszlet, a lámpák is látszanak. Ott áll a felvevőgép is, az operatőr éppen befűz.

Jönnek Lamberth, Blanka, az aranyásó. A sheriff már várja őket. Lamberth elmagyarázza a jelenetet, rögtön el is próbálják:

Az asszonynál benn van a sheriff. Szerelmi jelenet. Zajt hallanak, megriadnak. A sheriffnek nincs ideje menekülni, az ablakfüggöny mögé búvik. Belép az aranyásó, az asszony zavartan fogadja. Átöleli, de az aranyásót nem lehet megcsalni. Hallotta, hogy idegen van benn. A függöny felé akar indulni. Az asszony eléje áll, erre az aranyásó előveszi a revolvert, és oda akar lőni. Az asszony átöleli, rimánkodik neki.

Lamberth a próbánál jelzi, hogy itt odalő a függöny felé, kiveszi az idegen övéből a pisztolyt, a célzást mutatja. A másik kezével jelzi, hogy elsüti. Amikor Lamberth célzásra emeli a fegyvert az idegen önkéntelenül mozdulatot tesz, mintha félne, hogy a rendező elsüti a fegyvert. Ez nem történik meg, Lamberth visszaadja a revolvert s int, hogy a lámpákat kapcsolják be. Az operatőrnek is ing, ő maga a gép mellé megy, az operatőrtől elég távol. Kezdik a felvételt. Lamberth diktálására elbújik a sheriff, és amint elpróbálták belép az aranyásó. Lamberth instruálja őket, ők játsszák a jelenetet. Elkövetkezik a revolverszcéna. Az aranyásó kihúzza a revolvert s lassan oldalt tartva felemeli. Lamberth az előtérben helyeslően bólint.

56. a. (közelebbről). Az aranyásó, amint oldalt tartja a fegyvert, s az asszony átölelve rimánkodik neki. Ekkor azonban az aranyásó eltérően a szerepétől velünk szembe fordítja lassan a revolvert.

56. folytatás. Az aranyásó lassan elfordította a revolvert és nem az ablak felé tartja, hanem Lamberthet vette célba. Lamberth integet és kiabál.

- Nem jó! Ne felém célozzon, az ablakfüggönyre lőjjön!...

Az aranyásó azonban nem változtat a pózon. Eldördül a revolver és Lamberth kiejti kezéből a rendező példányt. A lapok szerteszét röppennek, és közéjük vágódik végig holtan a rendező. Óriási konsternáció, az operatőr otthagyja a gépet és a rendezőhöz rohan, feléje hajlik. A sheriff is oda jön, a munkások észreveszik, tolongás támad a rendező körül. Egy munkás elrohan orvosért. Blanka is észreveszi hogy mi történt. Tágra nyílik a szeme, rémülten nézi a partnerét. Két munkás odarohan az idegenhez, kiveszik kezéből a fegyvert. Egy nagyon kis dulakodás, lefogják.

56. b. (közelkép). Az asszony megfeledkezik mindenről, ráborul az idegenre, átöleli, kétségbeesve.

- Mit tettél? … Miért tetted?...

Az idegen ránéz az asszonyra. Egy szót sem szól. Lassan felemeli a kezét, egy mozdulattal lerántja arcáról a szakállát. A férj áll az asszony előtt. Az asszony, mint a kísértetlátó mered rá. Baltha nem szól egy szót sem, csak mereven nézi az asszonyt.

(56. folytatás). Az asszony támolyogva hátrál a férje elől, ájuldozva rogy az odasiető munkások karjaiba. Vezetik el. A férj szemével kíséri az asszonyt, aztán csüggedten lehajtja a fejét.

57. Az asszony öltözőjében. Munkások vezetik be a támolygó Blankát. Sírási rohamokkal és az ájulással küzd. Leültetik a nagytükör elé, ott lerogy előre borulva a karjára. Az ajtón a munkások közt átfurakodik az orvos. Az asszonyhoz lép, aki halottként nyúlik végig az öltözőasztalka előtt ülve a kis asztalon. Megfogja a kezét, a pulzusát keresi, felemeli a kezet.

A kép nagyon nagyon lassan sötétedik. De nem lesz vak sötét. Mikor már csak sejthető körvonalak vannak belefolynak a következő kép imbolygó árnyalakjai, és lassan világosodik.

58. Az ebédlőben, a konzol előtt. Az asszony a filmtekercsre borulva alszik. Mellette egyik gyertyatartóban égnek a gyertyák, a másikban tövig égtek és hosszú, lobogó, kormozó lánggal még égnek. Ott fekszik a rendező levele is. Az asszony kezét – ugyanazt, amelyet az 57. képben az álombeli orvos – lassan emeli fel Baltha, aki ott áll mellette. Az ajkához visz és megcsókolja. Az asszony mozdul, fölriad. Meglátja a férjét, megretten, álomittasan nézi. Végig simítja a homlokát és a szemét. Baltha gyöngéden szól hozzá.

- Mi az Blanka? … Mintha zokogtál volna álmodban…

Az asszony csak most kezd eszmélni. A szeme rátéved az égő gyertyákra, a filmre, mindenre, Hosszasan nézi a filmet, aztán az égő gyertyákat. Behunyja a szemét, lassan közelhajlik a lobogó lángokhoz, elfújja őket. Nézi a gyertyákból vékonyan felszálló kis füstöt, ami a kialvó fény nyomán támadt. Aztán újra a filmtekercsre téved a szeme. Felveszi a márványlapról és a két kezével magához szorítja. A filmtekercs lecsavarodik és szépen befonja, körülöleli az asszonyt. Az asszony révedezve áll egy pillanatig, aztán egyetlen mozdulattal a közepén kettészakítja a filmszalagot és ledobja. Baltha mélyen megrendülve nézi, az asszony egy pillanatig sem néz fel. Elmerengve áll egy szétfoszlott vágy, egy megsemmisült ábránd emlékével…

A kép lassan elsötétedik.

Vége


Janovics Jenő levele Gyalui Jenőnek

Országos Nemzeti Színház
Kolozsvár
Kolozsvár, 1918. szept. 11.

3705/918.

Igen tisztelt Uram!

„A fény asszonyá”-t annál nagyobb érdeklődéssel olvastam el, mert azok a scenariumok, melyeket eddig készített nekem s melyeket jórészt már fölvettem, azt a reményt keltették bennem, hogy ismét egy hatásos és kitűnő film-darabot kapok öntől. E reményemben nem is csalatkoztam. „A fény asszonya” eredeti, kitűnően megkonstruált téma, a melynek biztos sikere lesz a vásznon. Időközben azonban a helyzet úgy változott, hogy én ez évadban nem csinálok több filmet, s nem csinálhatok más filmet, mint csak azokat, a melyekre nézve már bécsi cégemmel megállapodtam s szerződtem. Így tehát nincs rá mód, hogy „A fény asszonyá”-t megcsináljam. Ha várni akarna vele jövő nyárig, úgy szívesen megcsinálom, ha előbb és máshol akarja értékesíteni, akkor természetesen vissza kell adnom.

Kérem értesítsen elhatározásáról.

Őszinte tisztelő híve
Dr. Janovics


Nagys.
Gyalui Jenő úrnak,

Helyben.
Fadrusz János-utca, 6. sz.

 

A forgatókönyv kézirata
A forgatókönyv kézirata
54 KByte
A forgatókönyv kézirata
A forgatókönyv kézirata
88 KByte
Janovics levele
Janovics levele
64 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső