Dorogman Hédi Babák a kirakatban
Beszélgetés Andrási Krisztinával

258 KByte

Ha a Wesselényi utcánál száll le az ember a villamosról és rohan az Örökmozgóba vagy a Madáchba „beleszalad” egy kirakatba, amelyben kosztümös babák állnak.

Egy évvel ezelőtt, 2003 májusában komoly változások történtek a Pesti Magyar Színház életében – közönségszervezésük hosszú évtizedek után új helyre költözött, a pesti nagykörúton találtak minden szempontból megfelelő irodahelyiséget. Újdonságnak számít az is – hazai viszonylatban mindenképpen –, hogy önálló szervezőirodájuk portállal rendelkezik, amit a színház lelkes munkatársai újabb és újabb jelmezekkel és díszletelemekkel tesznek még látványosabbá. Időről időre más-más darabokhoz kapcsolódóan jelennek meg különböző jelmezek, amelyek természetesen felkeltik a járókelők figyelmét, és a színház látogatottságának is jót tesznek. Erről beszélgettem Andrási Krisztinával, a szervezési osztály vezetőjével.

Hogyan született meg a kirakat ötlete?

A régi irodánk – a Hársfa utcában – teljesen alkalmatlan lett volna ilyesmire. Ez az ötlet csak olyan helyen üzemel, illetve valósítható meg, ahol tényleg meg tud jelenni. Ehhez kellett ez a körúti iroda, kellett egy hatalmas nagy portál, ahol igazán szépen és látványosan lehetett kivitelezni az ötletet. A lehetőség tulajdonképpen önmagát adta a költözést követően. Eredendően arra gondoltunk, hogy olyasmi kerüljön a kirakatba, ami már első látásra színházi miliőt sugároz, és ennek ez volt az egyik legegyszerűbb formája. Lehetett volna valami újat is létrehozni, kitalálni, amit direkt ide készíttettünk volna, de a nyitáskor már minden egyes forintnak megvolt a helye, szinte minden pénzt elköltöttünk a felújításra, és ezért olyan megoldásban kellett gondolkodnunk, amihez nem szükséges külön beruháznia a színháznak. És mi az, ami mindig van egy színházban? Díszlet, jelmez, kellékek, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

Ki volt az ötletgazda?

Igazából közös ötlet volt. Azon is gondolkoztunk, mi lenne, ha lenne egy monitor, amin folyamatosan vetítenénk az előadások részleteit, de ehhez támogatókat kellett volna keresnünk. Akkor javasoltam, hogy tegyünk ki egy függönyszerű drapériát vagy babákat ruhákkal a kirakatba, aztán ezek már hozták magukkal a továbbiakat. A raktárunkban valóban vannak babáink, amikhez már csak jelmezeket kellett keresnünk. Valahogy így alakult ki a végeredmény.

Tulajdonképpen egészen új dolgot valósítottatok meg ezzel, hiszen sehol az országban nem nagyon találkozhat az ember ilyesmivel.

Igazából nincs is ilyen színházi kirakat, mert a szervezések egy része a színházak épületén belül vagy hozzá közel működik, és leginkább színházi fotókat, plakátokat, képeket használnak dekorációs elemként. Színházi kirakat mint olyan, szerintem nem létezik, ez teljesen egyedi találmány. Nem emlékszem, hogy valahol találkoztam volna már ilyesmivel.

Már a kezdetek kezdetén tudtátok, hogy mi fog kikerülni a kirakatba?

Nem volt konkrét elképzelésünk. Inkább rábíztuk a választást a jelmeztárban dolgozókra, illetve segítséget kértünk a színház jelmeztervezőitől, hiszen ők tudják, mi az, ami mint iparművészeti produktum önmagában is szép és esztétikus, megállja a helyét. Fontos szempont volt természetesen az is, hogy kitűnjön – egy jelmezről van szó, de sugározza a darab eszmeiségét, amiben szerepelt. Gondolom ezért is döntöttek többek között a Bánk bán jelmezek mellett, amik valóban nagyon szép ruhák.

Mennyi ideig láthatóak egy-egy darab jelmezei, díszletei?

Nincsen kötött időtartam, pár havonta készítünk új kirakatot. Azért is előnyös, ha cserélgetjük a jelmezeket, mert a kirakatban fakulnak a ruhák, sokáig nem lehet kitenni őket az időjárás viszontagságainak. Egy kirakatnak a funkciójából adódik, hogy időnként cserélődjenek a benne látható dolgok, hogy mást és mást mutassunk meg benne.

Egy ideig Az orr című darab díszleteleme volt látható a portálban, ami kissé eltért az addig kiállítottaktól.

Az a hatalmas orr magában hordozta a darab és az előadás abszurditását. Azért választottuk, mert reklámozta az előadást, másrészt mert kissé meghökkentő, ugyanakkor humoros is. Pont olyan abszurd, mint maga a darab, amit Vidnyánszky Attila vitt színre. Mint új bemutató ezért került ki akkoriban a kirakatba.

Általában a színház új bemutatóinak kellékei és jelmezei kerülnek ki?

Ha találunk olyat, ami jelzi a darab lényegét, és ezt a jelmezt vagy kelléket, díszletet nélkülözni tudjuk, vagy kivitelezhető az, amit kitalálunk a bemutatóval kapcsolatban, akkor akár egy premierdarab kelléke, díszlete vagy jelmeze is kikerülhet, de ez nem feltétlenül van így. A mostani kirakatra sem igaz ez az állítás, hiszen ez egy olyan előadás, ami már régóta repertoáron van, ám közben meg tudtuk oldani, hogy egy korábbi szereplőgárda, a My fair lady bemutatós jelmezei kerüljenek ki, amik kb. 10 évvel ezelőtt készültek – ez volt az első jelmezgarnitúra, ami azóta már lecserélődött.

Mikor kerülnek ki az újabb díszletelemek a kirakatba? Lehet már tudni, mik lesznek azok?

Ebben az évadban már biztosan nem tervezünk semmilyen változtatást. Szerintem a jövő évad elején cseréljük majd le a jelenlegi kirakatot, de hogy mit találnak ki a tervezők addig, azt nem tudom megmondani. Ha valami újdonság kerül ki, – mint Az orr esetében is, – azzal a színház tervezői vállalnak plusz munkát. Nem tudom, hogy lesz-e valami újabb jó ötlet az új bemutatók kapcsán, vagy inkább keresünk egy-két szép jelmezt.

Kinek döntése, hogy mi kerül ki a kirakatba?

Az egyeztetés a színházon belül zajlik. Megbeszéljük az ügyvezető igazgatóval, a jelmeztárral, a jelmez-, illetve díszlettervezőkkel, akik már régebben segítik a munkánkat. Ha valamihez kivitelezés is szükséges, és nem csak egy babát kell szépen felöltöztetni egy régi jelmezbe, akkor fontos, hogy a műhelynek jusson erre is kapacitása, hogy tudjanak ezzel is foglalkozni. Egy olyan leporelló vagy szalag, – ami a legújabb bemutatónk, a Mirandolina kapcsán látható, – ami egy egyszerű textíliára festett szöveg, is csak akkor tud elkészülni, ha a műhely éppen ráér, ha nem állunk bemutató előtt, nem kell díszletet festeni, vagy valami mással foglalkozni.

A kirakat maga hosszútávra szól?

Igen, mindenképpen. Szerencsére kialakult egyfajta színházon belüli együttműködés ennek kapcsán. Azt hiszem, nagyon jó, hogy mindenki átérzi, mennyire fontos ez. Ahogyan az is rengeteget számít, hogy az iroda kikerült a körútra, hogy jó helyen vagyunk, tényleg kirakatban vagyunk, hogy mindenki látja, mikor mi történik a színházban. Korábban szerintem egy kicsit rejtett életű színház volt a miénk, és nemcsak azért, mert a színházépülete is el volt dugva. Nem volt soha nagy hírverés e körül a színház körül, és ez talán egy picit segít, hogy változzon a helyzet, hogy megint előtérbe kerüljön. Nálunk nincsenek botrányos történések, nagy felháborodást kiváltó előadások, látványos bukások. Van egy átlagos jó színvonala az előadásoknak, ami egyfajta értéket képvisel, de sosincsen tele a bulvársajtó az itt zajló eseményekkel. Ez valószínűleg segít abban, hogy egy kicsit jobban odafigyeljenek a teátrumunkra az emberek.

Milyen a visszhangja van a portálnak?

Nagyon tetszik az embereknek. Azoknak is, akik bejönnek a szervezésre, de ez azokon is látszik, akik csak kintről szemlélődnek, mert megállnak a kirakat előtt, megnézik, és látszik rajtuk, hogy szépnek találják a jelmezeket, talán szívesen fel is vennék némelyiket. De arra is volt már példa, hogy valaki jelmezt szeretett volna kölcsönözni nálunk.

A színház előadásira többen kíváncsiak ennek köszönhetően?

Becsalogatja az embereket. A színház látogatottsága jelentősen emelkedett az utóbbi időben. Nem állítom, hogy ez egyértelműen ennek köszönhető, ennek lenne az eredménye, mert számos egyéb változás is történt mostanában a színházon belül, de biztos, hogy ez is rengeteget számít, az, hogy jól látható helyen vagyunk, és tényleg impozánsabb lett a megjelenésünk, mint amilyen korábban volt.

Kik tervezték azokat a jelmezeket, díszleteket, amik eddig láthatóak voltak?

A Bánk bán jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte, míg a My fair ladyhez tartozókat Tordai Hajnal. Az orr díszleteleme Szlávik István munkáját dicséri. Tematikánkban fontos szerepet játszik az is, hogy mindig olyan alkotók munkáit állítsuk ki, akik színházunk rendszeres vagy állandó díszlet- és jelmeztervezői, mindig a saját repertoárunk jelmezei és díszletei legyenek láthatóak. Nem gondolkodunk abban, hogy más színházak kellékeit is bemutassuk.

A portál tulajdonképpen kiegészíti azokat a kiállításokat, amiket a színházban rendeznek már egy ideje – időről időre szerveznek emlékkiállításokat, fotókiállításokat – nagy művészeinkre emlékezvén, vagy tervezői kiállításokat, amikor valakinek a jelmeztervei kerülnek ki. Ez utóbbiak képzőművészeti munkák, így teljesen megérdemelten kerülnek a közönség elé.

Az, ami pedig a szervezés irodájának kirakatában látható szintén ehhez a vonulathoz kapcsolódik, ha úgy tetszik, ez egy mini tárlat. Azt hiszem maximálisan kihasználjuk azt a lehetőséget, amit ez a portál nyújt számunkra.

Jelenleg a szervezés kirakatában Eliza Doolittle-jének jelmezei láthatóak a My fair lady című darabból.

 


296 KByte

282 KByte

280 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső