Bartók Béla: Harangozó Gyula: A fából faragott királyfi (Kolozsvári Nemzeti Színház – 1943) 97 Kbyte |
Varga Mátyás 1910. december 1-jén született Budapesten, egy szorgalmas
iparoscsalád első gyermekeként. A környezet, amelyben nevelkedik, olyannyira
ösztönző számára, hogy már ötévesen elhatározza: festő lesz. Édesanyám
nagyon szerette a művészeteket, istápolta ilyen irányú gyermeki törekvéseimet. A
dívány fölött lógott egy Kézdi-Kovács László festmény, gyakran fölmásztam a
dívány karfájára, szinte éreztem a tájkép gomolygó ködét. (...) Sokat jártunk
színházba, csodáltuk különös álomvilágát. Otthon aztán eljátszottuk a
látottakat, utánoztuk a színészeket, színházat csináltunk. Első díszlettervemet
úgy 13 évesen egy iskolai előadáshoz készítettem. Anyám segített, a szobában
széttoltuk a bútorokat, fűrészeltük a léceket, szögeltük az elemeket, festettük a
hatalmas csomagolópapírt./1/
Az elhivatott diák 1926-tól a budapesti Mintarajz Iskola növendéke, majd felvételt
nyer az Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakára, ahol a legjobb mesterektől
kap útravalót ígéretesen induló pályájához. Tanárainktól mindent
megtanulhattunk, ami a szakmából elsajátítható. Számunkra nem volt probléma
bármely történelmi stílusban épületeket rajzolni, ornamenseket festeni, díszeket
mintázni, teret alakítani. Egyszerűen rákényszerítettek bennünket, hogy a
kisujjunkban legyen minden, amit az addigi művészet fölhalmozott, ami a tér
alakításához szükséges, s mindezt beoltották a színház semmihez sem hasonlítható
varázsával. A színvonalra jellemző, hogy osztálytársaim közül sokan világhírűek
lettek, kiemelkedő alkotói az egyetemes kultúrának. Együtt jártam Amerigo Tottal,
Michel Gyarmatival és Márk Tivadarral./2/
Tanárai közül Kürthy György, az elismert színész és építészmérnök vállal
meghatározó részt Varga Mátyás pályájának alakításában, amikor a szegedi
Városi Színház újonnan kinevezett igazgatójaként 1930-ban szerződést kínál
tehetséges tanítványának. ...egyből bedobtak a mélyvízbe. Valódi nagyüzem
volt, a színház nemcsak prózát, hanem operát és operettet is játszott. Egy évben
negyven bemutatót is tartottunk. Emlékszem, első munkám a Lila test, sárga sapka
című operett díszleteinek tervezése volt, majd a Vén diófa színpadképe
következett. Akkoriban a színház, ha nem is az egyetlen, de mindenképpen a
legfontosabb művelődési, szórakozási és társasági fórum volt a városban. Szeged
közönsége szerette színházát, tisztelte színészeit, engem is kegyeibe fogadott.
Együtt dolgoztam Tolnay Andorral, Kiss Manyival, Ajtay Andorral, Patkós Irmával./3/
Varga Mátyás
Nemcsak a díszlettervező, de a festő is otthonra lel Szegeden – erről tanúskodnak
Lugosi Döme 1938-ban írott sorai: ...első festői benyomásait Szegeden szerezte.
Itt szakadt el az iskolától, s annak modorosságait elhagyva, saját egyéniségét
juttatva előtérbe, az élet valóságába lépett. Még önálló kolorit nélkül festi
itt olajba Szent Ferenc portréját erősen neoklasszikus modorban. Megismerve a
természetet, szinte napról napra ölelkezik a szépséges magyar tájakkal s köt
barátságot a színpompával és a napfényléssel. Ekkor festi meg sárgás
árnyalatokkal a Szent Ferenc és a halak című vásznát, s forrongó fiatal
lelke tisztulni kezd a rátapadt iskolai emlékek hatásától…/4/
Két mozgalmas szegedi évad után a katonaság esztendeje következik, majd újabb
tanulóidőszak a Képzőművészeti Főiskolán, ahová Varga Nándor Lajos, a kor
európai hírű grafikusművésze hívja tanítványának. Vélhetően neki is
köszönhető, hogy Varga Mályás minden tervét a szerkezet biztonsága, a formák
harmóniája jellemzi: minden munkájából a mesteri tudás sugárzik. Ennek a tudásnak
a szeizmográfja a tiszta grafika, amelyben nincs, de nem is lehet helye az elnagyolt
rajzolásnak, mert minden letett vonal, minden kimetszett felület élesen jelenik meg,
biztonsága vagy bizonytalansága első ránézésre eldönthető./5/
1935 mérföldkő-dátum Varga Mátyás életében: a Nemzeti Színház hívja művészei
sorába. Németh Antal teátrumában a drámairodalom klasszikusai, egy legendás
társulat és a legkorszerűbb színpadtechnikai berendezések várják az ifjú
díszlettervezőt, aki már első munkáival elismerésre készteti a szakmát és a
közönséget. Az Ódry Árpád rendezte Bolyaiak merész körhorizontot
formáló díszlete, a Hamlet vetített színpadképei, a Bánk bán
vagy Vörösmarty Árpád ébredése című színművének korhű díszletei csak
a kezdetét jelzik annak a négy évtizeden át tartó, termékeny együttműködésnek,
amely Varga Mátyás és a Nemzeti Színház kapcsolatát jellemzi. Erőssége a
festői, romantikus díszlet, már csak azért is, mert igazi reneszánsz alkat.
Egyensúlyra, harmóniára törekszik. Három, de inkább négy dimenzióban gondolkodik,
plasztikusan. Az egyetlen elképzelhető módon tanulta meg a díszlettervezés
technikáját. Együtt dolgozott az asztalosokkal, díszletfestőkkel és világítókkal.
A díszlettervezés alkalmazott művészet – négy dimenzióban. Az építész és a
szobrász három dimenziója mellé bejön negyediknek a színpadi változó – az idő.
Ennyivel is több ez a művészeti ág./6/ A "festői, romantikus díszlet"
mesterének sokoldalúságát mi sem tanúsítja jobban, hogy éppen az Amerikai
Elektra neoklasszikus stílusú, puritán díszletével nyeri el 1937. február
28-án a Párizsi Világkiállítás ezüstérmét.
A harmincas évek második felében Varga Mátyás más színházak meghívásának is
eleget tesz, s ekkor teremtődik meg életre szóló köteléke a Szegedi Szabadtéri
Játékokkal. Janovics Jenő felkérésére 1936-ban elvállaltam a játékok
szcenikai vezetését, és mindjárt az első alkalommal díszletet terveztem Az
ember tragédiájához és Herczeg Ferenc Bizáncához. Ez a mű volt
legelőször összhangban a templom bizantikus, míves architektúrájával. A harmadik
tervezésem a János vitéz, Kacsoh daljátéka.. Mint ifjú ember, nagy
lendülettel, bátorsággal oldottam meg a reám rótt feladatokat. Janovics Jenő az
1936-os játékok végén meleg szavakkal köszönte meg munkámat, és kifejezte, hogy a
jövőben is számít közreműködésemre. Az eljegyzés sikerült: 1936 óta (húszéves
szünettel, hiszen 1939 után csak 1959-ben folytatódtak az előadások) a játékok
állandó tervezője lettem/7/ – nyilatkozza 1973-ban a Film Színház Muzsikának.
Varga Mátyás összesen tizenkétszer díszletezte Madách remekművét, ebből öt
különböző rendezésben a Szegedi Szabadtéri Játékokon teremtette meg annak méltó
színpadi keretét. Neve két periódusban fonódik össze a Dóm téri
Tragédia-előadásokkal: 1936 és 1939 között Janovics Jenő, Hont Ferenc és Kiss
Ferenc rendezéseinek látványtervét készítette el, 1959 után pedig Major Tamás és
Szinetár Miklós elképzeléseihez igazodva hozott létre monumentális, filmszerű
hatáselemekben is bővelkedő színpadképeket. Sokan féltették a színház
varázsát a Dóm tér hatalmas méreteitől – fogalmaz a fentebb idézett
interjúban. De a nagyméretű színpad és nézőtér csodát varázsolt Rerrich
Béla épületei közé. A látvány lenyűgözi a közönséget. (...) Az ember
tragédiájának képei ezen a színpadon kitárulnak. Kapcsolatot tudnak teremteni a
végtelen világgal. A történelmi képek teret kapnak./8/
A mozgókép számára 1938-ban, a Tóparti látomás című filmhez készít
első ízben díszletet Varga Mátyás. Kapcsolata a hetedik művészettel az ötvenes és
a hatvanas években a leggyümölcsözőbb: ekkor születik meg többek között az Ének
a búzamezőkről, a Liliomfi, a 9-es kórterem, a Budapesti
tavasz, a Bakaruhában díszlete. (S később: a Pacsirta, az Árvácska,
a Névtelen vár, a Honfoglalás látványtervei.) 1940-41-ben mindjárt
hat film stáblistáján jelenik meg a neve (Földindulás, A tanítónő,
Tokaji aszú, Eladó birtok, Egy éjszaka Erdélyben, Havasi
napsütés), aztán négy esztendőre megszakad e lendületes sorozat: Varga Mátyás
a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződik.
Három évad, közel száz bemutató, pompás díszlettervek az operairodalom
klasszikusaihoz és a legkiemelkedőbb erdélyi magyar írók drámáihoz – röviden
így összegezhető kolozsvári munkásságának krónikája. Díszlettervezőként ő
jegyzi az újrainduló kolozsvári magyar színjátszás első premierjét, az 1941.
november 14-én bemutatott Bánk bánt. Olyan személyiségek fogadják
barátságukba, mint Kós Károly, Tamási Áron, Jékely Zoltán, Tompa Miklós, Kemény
János. S a színház falain kívül, a hétköznapokban is elismerés árad feléje: A
színháznak Kolozsvárott igen nagy becsülete volt. Elmentem inget csináltatni a Szent
Mihály téren, hármat kértem, hatot készítettek. A hentes nagyobb húst vágott, a
fűszeres egy láda pezsgőt küldött karácsonyra./9/
Amikor 1944-ben Kolozsvárott megszűnik a színház magyar státusza, Varga Mátyás
visszatér Budapestre. A Nemzeti Színházban már várják a feladatok. 1945 őszén az
ő díszleteiben kerül színre Shaw Szent Johannája, Beaumarchais Figaro
házassága, Moliere Tartuffe-je, Szimonov Orosz emberek című
színműve. Az elkövetkezendő évtizedet a szocreál darabok és a klasszikusok
kényszerű együttélése jellemezi a nemzet színházában, ám – mint Tandi Lajos
művészettörténész írja – Varga Mátyás a szocialista realizmust is át tudta
lelkesíteni, saját ízlésére tudta formálni. Díszletterveit akvarellesen kezelt
temperatechnikával festette, a képről azonnal nyilvánvalóvá vált, milyen anyagokat
képzelt el, melyek a festett részek, melyek a tárgyak, hol vannak a járások. Egykor
tüzes színei ugyan visszafogottabbá váltak a korra telepedő szürkeségtől, de
talán ez még súlyosabbá, realistábbá tette azokat. (...) Ma már úgy érzi:
"Vigasz vagy mentség akkortájt talán csak az lehetett, hogy Leonardónak is
előírták feladatait."/10/ Minden bizonnyal vigaszul hatottak a klasszikus
művek is, így a színháztörténeti jelentőségű Shakespeare-ciklus: a Hamlet,
az Othello, a III.Richard legendás előadásai, valamint a Fővárosi
Operettszínháztól, a Madách Színháztól vagy a filmgyártól érkező felkérések.
És nem utolsósorban a tanítás: 1952 és 1955 között Varga Mátyás Oláh Gusztáv
utódjaként oktat az Iparművészeti Főiskola színházi- és filmdíszlettervező
szakán. Mindent tudott a díszletről, ami színház – fogalmaz egykori
tanítványa, Csányi Árpád. Voltak külön festő-tanárok, grafika-tanárok, Varga
Mátyás színházi ember volt, aki festészetet is tanított./11/
Az 1959-ben újrainduló Szegedi Szabadtéri Játékok gyönyörű fejezetet nyit Varga
Mátyás életében. Harminc éven át ő lesz a rendezvénysorozat egyik
legfoglalkoztatottabb művésze, aki a "csillagkupolás színház" grandiózus
színpadán Erkel Hunyadi Lászlójától Verdi Aidájáig, Beethoven Fideliójától
Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámájáig klasszikus művek egész
sorának látványtervét teremti meg. Életem programjává vált ez a hatalmas
színház, és Nádasdy Kálmán a felújításkor megfogalmazott
népszínház-koncepciójával egyetértve ma is vallom, hogy megteremthető ezen a
színpadon az a szintézis, melynek összetevője a magas művészi színvonal, a
látványcentrikusság, a közönségigény kielégítése, ünnepélyesség és
oldottság együttléte, színház, építészeti környezet és a hatalmas tömeg közös
varázsa./12/ Tandi Lajos úgy véli: Ő a Dóm tér mágusa, varázslója. Ő
az, aki ezen a színpadon, ezen a téren, ebben az architekturális miliőben
kiteljesítette mindazt, amit népszínháznak nevezünk./13/
1959-től tehát ismét Szeged válik Varga Mátyás második otthonává, s ahogy telnek
az évek, mind szorosabb kötelék fűzi őt a Tisza parti városhoz, melyet édesapja
egykori elbeszélései nyomán "a mesék városa"-ként emleget. Dolgozik a
szegedi és a budapesti Nemzeti Színházban, a Szegedi Szabadtéri Játékok immár
elképzelhetetlenek nélküle. A hatvanas évektől markánsan jelentkező modern
irányzatok sivár, elidegenítő hatáselemekkel teli színpadképei idején neve mit sem
veszít fényéből: egyre-másra kapja a feladatokat. Ötletgazdag, a darab szelleméhez
hű modern díszletet éppúgy tervez (Gelman: Visszajelzés), mint barokk
képzőművészeti remeket (Cormon: A két árva). S közben sorra születnek
festményei, grafikái, rézkarcai. Keramikusi munkásságát voltaképpen hatvanévesen
kezdi, e késői pályaszakasz gyermekei a pompázatos színvilágú, a magyar
történelem vagy éppen Thália ihlette kerámiák. Alkotásai a hatvanas évek
közepétől kiállításokon is megtekinthetők: 1966-ban Makón, 1967-ben a szegedi
Móra Ferenc Múzeumban nyílik tárlata, 1970-ben pedig a Nemzeti Galéria állítja ki
műveit. Ez utóbbi esztendőben – Keresztury Dezső akadémikus kezdeményezésére –
mintegy hétszáz díszlettervét vásárolja meg az Országos Széchenyi Könyvtár.
Én feltétlenül az író intencióit igyekszem szem előtt tartani munkámban –
fogalmazza meg ars poeticáját a hetvenes évek közepén –, az irodalmi
mondanivalót nem szorítom háttérbe egy tetszetős ötlet kedvéért. (...) Másrészt
nem szabad mindent a szemlélő fantáziájára bízni. Teljesen leegyszerűsített,
szinte azonos típus-elemekkel aligha lehet azt az egyértelmű hangulatot közvetíteni,
ami például egy trónteremé vagy az őserdőé./14/ Éppen vállalkozhatnék
meghökkentésre, de belső énem tiltakozik ez ellen. A humanitás vezet alkotásaimban.
Az emberek manapság érzelmileg szegényebbek, "hajtanak" mindenféle világi
örömök után, és nem veszik észre egy naplementének, a szikrázó víztükörnek, az
őszi égboltnak a varázsát./15/
Varga Mátyás 1980-ban, hetvenévesen nyugdíjazását kéri a Nemzeti Színháztól. Nem
akartam megvárni, hogy küldjenek – indokolja meg elegánsan elhatározását. Ám
a döntés aligha jelent lényeges változást életében: ezután is sorra kapja a
felkéréseket, s hű marad művészi hitvallásához: "Nulla dies sine linea"
– "Egyetlen nap se múljék el vonás nélkül." Az emberben elindul egy
motor, egy gépezet, amikor megkap egy témát. Belül elkezd dolgozni az egész
mechanizmus, hajnalban, elalvás előtt, a villamoson... S mire leül az ember rajzolni, a
fejében már szinte kész az egész. Akkor már csak arányokat tologat az ember,
mérlegeli, hogy mi legyen hangsúlyos, mi kevésbé. Mire a rendezővel leülünk
beszélgetni, én már csaknem kész dolgokat viszek neki./16/
S a "motor" valóban működik: megannyi feladat, élmény, elismerés vár az
idős művészre élete hátralévő huszonkét esztendejében, egészen 2002. október
28-ig. Ő készíti el a nagyszabású Koltay Gábor-produkciók, az István, a
király, az Atilla – Isten kardja, a Honfoglalás, a Sacra
Corona látványterveit. Képzőművészeti oeuvre-jét számos új alkotással
gazdagítja. Érdemes művészi címe és Kossuth-díja után átveheti többek között a
Szeged Díszpolgára kitüntetést és a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti
keresztjét. S mindemellett megadatik számára egy gyönyörű kaland: létrehozza
színháztörténeti kiállítóházát Szegeden. Magyarországon nincs igazán
gazdája a színházi relikviák gyűjtésének – nyilatkozza a munkálatok
befejezéséhez közeledve, 1987 februárjában a Délmagyarország című lap
riporterének. Nincs módszere a kiválasztásnak, annak, hogy mi érdemes
megőrzésre, nincs rendszere a "selejtezésnek", helye annak a tetemes
mennyiségű színháztörténeti anyagnak, amely az egyedi kellékektől, díszlet- és
jelmeztervektől a plakátokig ezerféle tárggyal szolgálhatná későbbi korok
kultúráját is./17/ Másutt pedig így fogalmaz: Szeretném, ha műveim nem
szóródnának szét, hanem mint dokumentumokat tanulmányozhatná őket az utánam jövő
nemzedék./18/
A Bécsi körút 11/A számú ház termeiben járva nem kétséges, hogy a művész
kívánsága teljesült.
Jegyzetek
1. "Egy nap se múljék el vonás nélkül". Szeged, 1993. 3. szám, 4.old.
2. Uo.
3. Uo.
4. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 13.old.
5. Kisdéginé Kirimi Irén: Katalógus előszó, 1969.
6. Angyal Mária: Varga Mátyás díszlettervező. Szeged, 1989., 18. old.
7. Varga Mátyás: Madáchtól Madáchig. Film Színház Muzsika, 1973. július 21.
8. Uo.
9. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 20. old.
10. Uo. 21.old.
11. Uo. 23.old.
12. "Egy nap se múljék el vonás nélkül". Szeged, 1993. 3. szám, 4.old.
13. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 28.old.
14. Művészet, 1975. 8. Szám
15. "A humanitás vezet alkotásaimban". Csongrád Megyei Hírlap, 1975. június 26.
16."Az emberben elindul egy motor". Film Színház Muzsika, 1987. szeptember 12.
17. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995. 37. old.
18. Varga Mátyás koporsójánál. Szeged, 2002. december, 52. old.
|