Sulyok Máté Ötletbank: Kissék, Nagyék és Tóthék
Tóth Barnabás rövidfilmjei a Filmkultúra filmklubban

67 KByte

Az ember, akit kihagytak, Kiss Feri tutira megy, A mi autónk, Szerelem meg hal, (terep)SZEMLE, Vonaton, A kiállítás - szerzőnk, Tóth Barnabás kisfilmjeiből állt össze a Filmkultúra október havi filmklubja az Örökmozgó Filmmúzeumban.
A vetítés után a sokak által Barnának hívott ifjú filmrendező és időközben megérkezett alkotótársa, Simonyi Balázs az érdeklődő közönséggel is találkozott. Lapunk több szerzője is jelen volt a jó hangulatú estén, a mozi galériáján.

Mint diplomás filmrendezőt köszönthetünk?

Igen is, meg nem is. A filmrendezői diploma még nincs a kezemben. Annyival "körülményesebb" is vagyok, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetem producer szakára vettek fel, aztán a rendező szakra is áthallgattam. A kettőt egyszerre végeztem, és ezt még mindig nem ismerték el teljesen, bár a két szak összes tárgyát hallgattam öt éven keresztül. Minden vizsgafilmet két szemszögből - a produceréből és a rendezőéből - is megcsináltam. Idén kaptam meg a produceri diplomát, és két év múlva leszek diplomás rendező. Más kérdés, mennyit számít a papír.

Van már diplomád, ami elég messze esik a filmezéstől.

Érettségi után gyorsan az akkor még három éves Külkereskedelmi Főiskolát végeztem el. A színész szakot kétszer is próbáltam érettségi után, a "külker" alatt, de egyszer sem jött össze. Előtte szinkronizáltam már - Balázzsal 15 éve rendszeresen vagyunk "magyar hangok" - "gyerekszínész" voltam, játszottam a Hülyeség nem akadályban (1985, Andris), az Eldorádóban (1988, Valkó Imi), a Legényanyában (1989), a Gyerekgyilkosságokban (1993, Zsolt), színházban a Vígben, a Katonában, Kaposvárott - hatéves koromtól folyamatosan. Tagja voltam a Harlekin és a Cilinder Gyermekszínháznak. Tehát színész szakra nem vettek fel, a "külker" pedig nagyon messze állt tőlem és úgy éreztem, nagyon boldogtalan lennék, ha kizárólag "külkereskedést" kellene csinálnom. Gondoltam, a producerségnek mindkettőhöz köze van. A rendező szakot nem mertem volna csak úgy megpróbálni, mert ebben a szakmában nem alkottam semmit előtte, kivéve némi kameragyakorlatot és egy gimnáziumi ötperces videoklippet, de annyit ma már mindenki csinál 18 éves korára.

Tamás Amaryllis: Producer sem voltál azelőtt...

Igen, de arra gondoltam, hogy a nyelvtudás (két felsőfokú nyelvvizsgám volt már akkor), a külker diploma, a filmes ismeretek és az érdeklődés elég lesz a produceri szak felvételijén. Bejött.

Balázzsal mikor és hol ismerkedtetek meg? Még az óvodában?

Majdnem. Mindketten Földessy Margit Drámastúdiójába jártunk Balázs már hatéves korától, én pedig 13 éves koromtól.

Simonyi Balázs: Aztán hosszú időre össze is vesztünk, egy szendvicsen. Négy évig nem beszéltünk egy szendvics miatt. Azóta kerüljük a szendvics-témát. Megtanultuk egymás szokásait, milyen sajtot, tejterméket nem szeret a másik.

A filmklubban elsőnek vetített 2000-ben készült áldokumentumfilmed, Az ember, akit kihagytak, milyen indíttatásból és hogyan született meg?

Másodévben Gazdag Gyula tartott dokumentumfilm-kurzust. Ennek apropóján Zsombolyai János osztályfőnök kitalálta, hogy év végén mindenki jelentkezzen egy dokumentumfilmmel - a producer szakosok is rendezzenek. Eszembe jutott a Népszabadságban olvasott tényfeltáró riportcikksorozat a Fidesz születéséről, a Szeplőtlen fogantatás. Felmerült bennem, milyen lehet egy olyan ember, aki nem került a "brancsba". Felhívtam Litkai Gergelyt, akivel a külker alatt készítettünk pár amatőr filmet, az említett kameragyakorlatokat, megtetszett neki az ötlet, megírtuk a forgatókönyvet és nem fogadták el. Nem dokumentumfilm - mondta Zsombolyai, amiben igaza volt. Megcsináltam a Szépkorúak című dokumentumfilmet a nagymamám klubjáról, és mellé Az ember, akit kihagytakot. Mindkettőt levetítették a vizsgán. A Szépkorúak azóta el is tűnt.

Volt visszhangja Az ember, akit kihagytaknak? Netán látták azok, akikről szól?

Bekerült a "felsőbb" körökbe, bizony, például Fodor Gábor eljött, amikor a főiskolán vetítettük. Adtunk egy példányt belőle, hogy nyugodtan cirkuláljon az akkori kormánytagok, a volt Bibó kollégisták között. Farkasházy Tivadar nyári szárszói összejövetelein kétszer is levetítették, ahol állítólag Jancsó Miklós is megdicsérte. Szóval, volt visszhangja, és néha hallom, hogy keresik itt-ott, utalnak rá "alternatív" körökben. Nyilvános vetítése öt év alatt ez volt a második itt, az Örökmozgóban, és a filmszemlén ment információs blokkban. Egyébként, minden filmet nevezek a szemlére, eddig egyetlenegy, a Balázzsal készített (terep)SZEMLE került a versenybe.

Kiss Lajos főhős, "az ember, akit kihagytak", termékmenedzseri munkája során becsönget egy kertkapun. Honnan a helyszín?

Nálunk forgattuk, a képbe kerülő hölgy és a férje a szüleim, az én kutyám és kocsim is szerepel az áldokumentumfilmben. A kocsi majdnem mindegyik filmben fölbukkan, sőt, apukám is.

Igen, Dr. Tóth László neve több stáblistán látható, s erősíti a munkáid kapcsán bennem felmerülő némi home video jelleget.

Apukám már elvárja, hogy berakjam a filmjeimbe. A nem tervezett (terep)SZEMLÉn és a Párizsban forgatott Vonatonon kívül mindegyikben szerepel. A Szerelem meg halban a töltésen bringázók közül ő az egyik. Balázs is táncol a báli sokaságban, csak kivágtam.

Simonyi Balázs: Gyakorlatilag az összes filmben, amelyben Barna szerepelt, vagy készített, jelen vagyok untermannként, de azt is kivágják. A nagy, közös filmdebütálásunkból, a Gyerekgyilkosságokból is kivágtak.

Tóth Barnabás: A Kiss Feri tutira megyben Balázs játszik a számítógépen. Ő szórakozik az autóversennyel és a focis játékkal is.

A kertben és a házban házi mozit, otthoni vetítést rendezel.

Lassan két éve minden pénteken nyáron a kertben, egyébként a szobában mozizunk. Interneten hirdetem a műsort, tíz alkalomból háromszor jön is valaki, hétszer pedig egyedül látom a filmet. Egy héten egy filmet minimum meg kell nézni.

Szlaukó Katalin: Miért játszod szinte minden filmed főszerepét? Nem felel meg senki más?

Nyilván exhibicionizmusból is. Egyébként Kiss Ferire válogattam: elmentem Földessy Margithoz, megnéztem az összes korombelit. De annyi időt megspórol az ember, hogy nem kell instruálnia valakit, és biztos az lesz, amit én akarok. Technikailag van ugyan hátránya, például hogy rögtön nem látom viszont a jelenetet, illetve rohangálni kell a video monitorhoz, és talán nem tudom objektívan megítélni a színészi játékot. A (terep)SZEMLE ebből a szempontból is kivétel. Ha a Vonatonban mást választok a magyar srác szerepére, akkor még egy repülőjegyet kell vennem, plusz kaja- és szállásköltség így is mindent én fizettem. Remélem, azért nem játszom túl rosszul ezeket a figurákat.

A (terep)SZEMLE a véletlennek köszönhető, nem volt célotok leforgatni, hanem éppen útban voltatok valahová filmet készíteni.

Simonyi Balázs: A Vajdaságba mentünk egy évek óta húzódó dokumentumfilm-tervet forgatni Gion Nándor íróról aki, sajnos, időközben meghalt. Letértünk az autópályáról már, kora reggel volt, az autóból kiszálltunk kinyújtóztatni a tagjainkat, pisilni, szendvicset enni. Hajnali derengés, köd, tényleg "tarrbélai" tájba, magyar művészfilmes vidékbe csöppentünk. Elővettem a kamerát, hogy felvegyek némi ködöt. Úgy terveztük, hogy úti videóval kezdődik a dokumentumfilm: két srác a kedvenc írója nyomában, meg a vajdasági miliő. Elkezdtünk improvizálni, mint egyébként is.

Tóth Barnabás: Van egy improvizációs csoportunk is, a Momentán Társulat. Főleg a Komédium Színházban játszunk. Földessy Margitnál tanultunk improvizálni, minden héten helyzetgyakorlatok sorát kellett csinálni. Néha magunkat is szórakoztatjuk házi szinten.

Nem a Spinozában szoktatok improvizációs estet tartani?

Tóth Barnabás: Már nem, kirúgtak minket, mert a közönségünk nem fogyasztott eleget a büfében. A Komédiumban, az RS9 Színházban vagyunk, leszünk a Marczibányi téren, voltunk a Szigeten, az EFOTT-on.

Simonyi Balázs: A színpadi pedig "normális" rögtönzés. A komédiumi érdekes, mert hagyományos darab. Ilyenből született a (terep)SZEMLE is. Megálltunk, elkezdtünk hülyéskedni és mindkettőnknek ez ugrott be, a gondolataink találkoztak a "művészi" tájon. Barna éppen megkeseredett főiskolai hangulatában volt, elkezdte a link, megbízhatatlan, nagyon művész, nagyon elszállt rendezőt játszani. Én pedig annyira fáradt voltam, kialvatlan, hogy "élből jött" az alázatos, alig megszólaló operatőr figurája. Megvan az egész felvétel, mintegy 22 perc a film pedig 11, tehát nagyjából a fele , szinte real time-ban forgattunk. Aztán összeraktuk az egyébként összefüggéstelen "jeleneteket". Az íve az elszállt rendező és az alázatos operatőr volt, akik egyébként valami nagyon szart csinálnak, de ők meg vannak győződve róla, hogy nagyon művésziek.

Tóth Barnabás: Amikor teherautó zúg a filmben, ott valamit kikopíroztunk a hangból. Például Balázs rendszeresen Bélának szólít, amit kivettünk, mert nagyon direktnek éreztük az utalást Tarr Bélára. Én pedig őt Gábornak hívom mint Medvigy Gábor. Különböző személyiségekre utalunk a magyar filmes világból.

Egyébként dolgoztatok az utalt rendezők, filmalkotók mellett?

Simonyi Balázs: Nem dolgoztam senki mellett, csak nézem a filmjeiket. Amellett, hogy szeretem Tarr Béla filmjeit és tetszenek az alkotásai, érzem és megértem azt, aki nem kedveli, mert hosszúnak, érthetetlennek, kifordult filmnek tartja.

Az idősebb pályatársak látták-e a munkáitokat?

Tóth Barnabás: A főiskolán osztályzás van, ugye. Az összes osztálytárs és a tanárok közösen megnézik a filmet, lámpa felkapcsol, Horváth Ádám, Xantus János, Zsombolyai János, Kende János, Illés Gyuri Bácsi - "Papi" elemezni kezd, az ember pedig elsüllyedni. Mindegyik filmem négyes lett, kivéve az utolsót. A Szerelem meg halra még nem kaptam jegyet, gondolom négyes lesz, az is.

Milyen jelzőket aggatnak rá(d)? Elkönyveltek-e már "valaminek", valamilyennek?

Emlékszem, miután elsőben látták Az ember, akit kihagytakot, másodikban a Kiss Feri tutira megyet, azt mondták, vigyázzak, mert mindegyik filmem ugyanolyan. Mondjuk Az ember, akit kihagytak tetszett a tanáraimnak.

Simonyi Balázs: Az összes rendező az életművét építi, bárkit kijelölhetünk, lineáris vonalú a pályája, nem? Bárkinek a filmjeire rá lehet mondani, hogy "ugyanolyan".

Tóth Barnabás: Nem tudom. Az ember biztos nem hazudtolhatja meg önmagát. Tehát, mindig "langyos" minősítésű vagyok. A tanárnőim és az osztálytársnőim nevettek ugyan, de szerintem a főiskolán nem vettek komolyan engem. Nehézsúlyúak között voltam, például Mundruczó Kornél volt osztálytársam, meg Kenyeres Bálint. Igaz, mi a Simó-osztály után jöttünk. Nekik nagyon kitaposták az utat, Simó elintézte, hogy nagyjátékfilmmel diplomázhassanak és jó filmeket is készítettek. Mi pedig talán vákuumba érkeztünk...

Az utolsóként látott film, a legújabb Tóth Barnabás-alkotás A kiállítás premierje most volt a Filmkultúra filmklubban.

Három hete készítettem a miskolci Celluloid Workshopon. Balázs is megcsinálta a kisfilmjét. Lóth Balázsék hatodszor szervezték meg a rendezvényt. A szabályok szerint egy nap van forgatásra, egy az utómunkára, 15 perc nyersanyagot kapunk, technikailag pedig nem lehet külsőben használni kameramozgatót, stb. Miskolc után külföldre mentem, úgyhogy eddig csak a szüleim látták A kiállítást.

Ki A kiállítás főszereplőnője, az idős teremőr néni?

Nulla előkészítési lehetőségem volt: Pesten voltam vasárnap, amikor mondták, hogy szerdán kell Miskolcon forgatni, ahol addig még életemben nem jártam. Nem akartam Pestről vinni idős színésznőt, mert nem tudtam, milyen lesz a szállás, például. Egy napom volt, hogy találjak valakit. Felhívtam a Miskolci Nemzeti Színházat, hogy van-e idős színésznőjük. Azt mondták, van egy idős jegyszedő néni, aki időnként statisztál, és régen színésznő volt. Azért fölírtam a nevét, telefonszámát. Elmentem főszereplőt keresni Miskolcon és a környéken öreg nénik klubjába, énekkarba és persze a színházba is. Színészekkel jártunk házról házra nagymamákat, "szomszédnéniket" keresni. Már volt is egy kedves, szerethető, kicsit duci nagymamás anyukám - nem gondoltam kemény arcú nénire, amilyen aztán lett -, de ő utolsó nap megijedt és lemondta a forgatást. Fél napom maradt, amikor megtaláltam a pesti cetlit a névvel és telefonszámmal. Felhívtam, találkoztunk. Öt évig játszott a színházban - mondjuk, negyvenöttől ötvenig -, s azóta jegyszedő néni, meg nézőtéri felügyelő, pedig még Karády Katalinnal is forgatott annak idején. Érdekes arca van, és jól lehetett instruálni. Nagy sikere is volt A kiállításban. Megtapsolták. Büszke volt magára. Nagy ajándék volt ő számomra, neki pedig ez a film.

Balázs, milyen filmet készítettél a Celluloid Workshopon?

Három gyenge és két erős tervet adtam be, hogy a gyengék közül kiugorjon az erős. "Persze", az egyik gyenge tetszett meg nekik. Kénytelen voltam azt megcsinálni, de mellette készítettem még egyet, tehát összesen kettőt. Csodákat persze nem lehet várni, de mindig hálásak vagyunk, ha celluloid van a kezünkben. Mítosza van a tiszta nyersanyagnak. A digitális korszakban sokkal macerásabbnak és drágábbnak tűnik a film, éppen ezért, ha ilyen lehetőség adódik, nagyon meg kell becsülni. Véges a nyersanyag, és klasszikus módon lehet filmet csinálni.

Közös régi tervünk volt még, Barnabással dolgoztuk ki és "természetesen" nem kaptunk rá pénzt sehonnét. A munkacíme A fogadás. Két srác fogad, hogy egyikük arcát fedő símaszkban be mer-e menni a postára, föladni egy levelet. Igazából ártatlan gyerekcsíny. Nem tudják fölmérni a határvonalakat. Nyilván, reagál rá a biztonsági őr, a postai alkalmazottak és az ottlevők. Kinéztük a helyszínt, odamentünk három nappal később: ástak és díszburkolatot raktak le, úgyhogy a hang használhatatlan lett. De hát, kis pénzből, vagy semmiből ezt lehet csinálni. Azt valljuk, ha nincs, akkor abból kell dolgozni. S általában nincsen.

Barna, Strasbourgban születtél, nyelveket beszélsz, vannak már nemzetközi kapcsolataid, most is voltál külföldön. Nem lenne könnyebb, mondjuk, Franciaországban?

Tóth Barnabás: Nehéz. Nem tudom megmondani. Próbálok két fronton harcolni. A Vonaton nagyon pici rést nyitott a francia rövidfilmes világba. A céggel kapcsolatban vagyok, várnak újabb terveket, de egyelőre még semmi konkrétum nincs. Már egy film tapasztalata alapján is biztos, hogy ott másképp állnak a rövidfilmhez: például a stáb összes tagja ingyen dolgozik. A rövidfilmes forgatásért nem szokás fizetni. Magyarországon a mikrofonos, a világosító gyakorlatilag ugyanazt a gázsit kéri el, mint egy nagyfilmnél.  Jellemző példa, hogy a Celluloid Workshopon Balázs egyetlen fizetett stábtagja a hangmérnök volt, s csak a hang nem használható az egész filmben.

Tamás Amaryllis: A Clermont-Ferrand-i Nemzetközi Rövidfilmfesztiválról beszélsz?

Nem, egy nemzetközi ifjúsági filmes szervezet minden évben kiír forgatókönyv-pályázatot, Nisi-Masának hívják. Európából lehet küldeni a könyveket, hármat választanak ki díjazásra, ami a film elkészítését jelenti. Eddig egy bolgár film és a Vonaton készült el, kicsit akadozik a gyártási folyamat.

Simonyi Balázs: Mindenesetre figyelemre méltó, hogy nemcsak ingyen jönnek dolgozni a stábtagok, hanem egyáltalán, Franciaországban van rövidfilm-terjesztés. Ezért örültünk nagyon most a rövidfilm-blokk vetítésének itt, az Örökmozgóban. A világban a rövidfilm megbecsült és kedvelt műfaj. Valamikor sokkal érdekesebb elmenni egy 90 perces rövidfilm összeállításra, ahol a néző lát hat különböző művet, mint egy nagyjátékfilmre. Itthon a Szemlén szereplő rövidfilmek is eltűnnek. Egy-kettő nyer valamit valahol, vagy beemelik a forgalmazásba, berakják egy egészestés alkotás elé, de a többi...

Tamás Amaryllis: Mik voltak a nevezési feltételek erre a nemzetközi pályázatra?

Tóth Barnabás: Teljesen nyílt, interneten bárki elküldheti a tízperces filmtervét. Nem is láttam a kiírókat. Semmi nem kell hozzá: se főiskola, se korábbi filmek. A Vonaton teljesen független film. Más kérdés, hogy a stábtagokat, a finn szereplő srácot, a lengyel operatőrt korábbi tévés munkákból sikerült összeszednem. Az Önkéntes Odüsszeia című dokumentumsorozatot készítve - a Duna TV-n ment nemzetközi és hazai forgatott anyagokból - nagyon sok fiatal filmes ismertem meg Európából és világszerte.

A rövidfilm-készítés mindenhol pénzölő. A Vonaton, mondjuk, most hoz pénzt, mert eladták két tévének, és nyert már vagy négy díjat, de mindenki a befektetett pénzét kapja vissza arányosan, így a sor végén vagyok. Valamit kell találni a filmezés mellé, színház, szinkron, tolmácsolás, fotó, zene - utóbbi kettő inkább Balázs területe. Fél lábbal muszáj a földön maradni. De nem akarom a szomorú, egzisztencializmust tovább ragozni - bár mindig, mindenhol szóba jön. A lényeg, hogy itt voltatok és láttátok a filmeket.

Simonyi Balázs: Rövidfilm, rövidfilm ezt kéne erősíteni az emberekben: olcsóbb, rövidebb idő alatt készül el és néha felvillanyozóbb is, mint egy nagyfilm. Persze, a forgalmazás oldaláról nézve: tíz perccel nőne a vetítési idő, és nem 2, 4, 6-os kezdések lehetnének a mozikban, hanem 2.10, 4.20, 6.30...

Tóth Barnabás: Azt a negyedórát inkább reklámokra, előzetesekre szánják, mert abból pénz jön, ez meg pénzt visz. A forgalmazó szempontjából teljesen érthető. Csak Franciaországban törvény szabályozza, nincs mese: vaskezekkel védik a kultúrájukat. Speciel a magyar nyelv sem szolgál "exportbummként".

Simonyi Balázs: Azt kérdezném Barnabástól, visszatérve a tanári "hasonló filmjeid vannak" megjegyzésre, hogy szereted a kisember-vonalat rágni: szerelem, barátság, sikertelenség... További terveidben is hasonló témákat dolgoznál föl, vagy valami mást is kipróbálnál?

Van konkrét nagyjátékfilm tervem, hasonló a többiekhez: szerelem, kisember... De az ötletbankomban (egy fájl a számítógépemben) van krimi, thriller is, tehát szívesen kipróbálnék mást is. Ha valaha nagyjátékfilm-készítési lehetőséghez jutok, először inkább olyat csinálnék, amit már próbálgattam párszor.

Egyébként, Balázs csinálta a Szerelem meg hal werkfilmjét: a film 30 perc, a werk 50...

Simonyi Balázs: ...a nagy vallomásaid miatt...

Tóth Barnabás: ...abban is megkérdezte már ezt a bálban...

Simonyi Balázs: ...érdekel, hogy tudatos-e, vagy ösztönösen foglalkoztatnak ezek a témák. Aki látta a filmeket, azoknak ezek a kérdések "lejönnek", nem?

Kiss Lajos, Kiss Feri, Tóth László...

Tóth Barnabás: Tóth Lászlóról nem tehetek. Egyébként, ironikus, de a nagypapámat Nagy Sándornak hívták, meg kellett változtatni a nevét, és a Tóthot választotta. Hát, ha már valakit Nagynak hívnak, és fölvesz egy másik vezetéknevet...

A Szerelem meg hal werkfilmjét mikor lehet látni? Vagy otthon nézegetitek?

Vizsgafilmje volt az ELTÉ-n a filmszakon.

Simonyi Balázs: Rávilágít a producer-rendező-operatőr ellentétekre. Egymás háta mögött megmondják az igazat, az operatőrnek a képek a legfontosabbak, a producer azt mondja, "hát, ez csapatmunka, de azért, ugye, a pénz..." Ez a hierarchia is mérgezi a filmgyártást.

Tóth Barnabás: Ha már az "őszinte perceknél" tartunk: a magyar filmgyártásban az operatőrnek indokolatlanul nagy a súlya. Amerikában a rendező a legfontosabb technikus, és utána az operatőr; sőt ketté van osztva világítóra és kamerakezelőre. Nálunk a fényeket is az operatőr állítja be. Operatőr-mítoszok vannak. Kezdő rendezők félve mernek odamenni az operatőrhöz, hogy belenézhet-e a kamerába. Más kérdés, hogy a rendezők nem értenek a képalkotáshoz magamat is beleértve. Nem tudnám kapásból, fejből átszorozni, ha azt mondják, hogy az a lámpa 5.6-os, a fénymérő annyit mutat, ilyen a nyersanyag - Gothár állítólag tudja.

Eddig minden forgatáson egy idő után, összevesztem az operatőrrel, sajnos. Gyakran váltok operatőrt. Művészi dolgokban mindig vitatkozom de csak az operatőrrel, senki mással a stábból. Már a főiskolán az operatőr számít Az Elitnek. A "melyik osztályba jársz?" kérdésre mondok három operatőrt, és beazonosítottak. Az operatőrök után következnek a "rangsorban" a rendezők, a producerek...

Simonyi Balázs: Ez a régi iskola, hogy az operatőr és a rendező találja ki, és ettől közös a film. Ettől ilyen rozoga, poros, drága és nehézkes az egész filmgyártás.

Kicsit leegyszerűsítve...

Simonyi Balázs: De tényleg. Persze, lehet, hogy a rendező beszélni akar az operatőrrel az elképzeléséről, de alapvetően az ő filmje, a többiek gyártsák le, a producer szerezzen pénzt, helyszínt, embereket, stábot, forgalmazót, az operatőr készítse a képeket. Ezen túlmenően, persze, lehetnek barátok, segíthetik egymást ötletekkel, de én is tapasztaltam a függést, a félelmet, s hogy az ember keze meg van kötve. A digitális korszakban a legtöbben ezért készítik maguk a filmjeiket.

A filmeket a Vonaton kivételével - DVD-ről vetítettük. Az előadás előtt láttam, hogy a DVD-tok megtervezett borítóján ott díszeleg a felirat: "Tóth Barnabás kisfilmek". Megjelent?

Tóth Barnabás: Ááá, nem... Barátoknak, ismerősöknek, stábtagoknak házilag gyártottam egy DVD-t próbáltam profi megjelenéssel, korongmatrica is van rajta. A jogok eleve teljesen tisztázatlanok, a Vonaton francia, a fele főiskola, a (terep)SZEMLE az enyém. Meg az övé. A miénk?

Pont tegnap beszéltük, hogyan csinálnánk, ha el kéne osztani a jogokat. Balázs szerint az ő filmje, mert az ő kocsiját és kameráját használtuk.

Simonyi Balázs: Sőt, az én számítógépemen vágtuk!

Tóth Barnabás: Persze, ez vicc... Ugye...? Szóval, a (terep)SZEMLÉt bátran lehet forgalmazni, a többinél semmit nem csinálhatok. Mondjuk, a főiskolát is várhatom, hogy bármit lépjen. Viszont az m1 sugározta a Szerelem meg halt - az ORTT így támogatta az évfolyamunk diplomafilmjeit.

A nézettségi adatokat ismered?

Nem, de egy internetes portálon lehet klikkelni, hogy "tetszett a film", és a Szerelem meg hal kapta a legtöbb szavazatot az osztályból: hetet. Minden relatív, a második öt voksot kapott. Bárkinek van nem gyártással kapcsolatos kérdése, hogy ne "a megkeseredett 24-27 éves rendezők életét" hallgassuk?

Szlaukó Katalin: Ki kapott ötöst az osztályból?

Mind kikoptak az osztályból, akik ötöst kaptak a főiskola elején. Tízen indultunk, négyen végeztek, rajtam kívül. Senkit nem rúgtak ki, hanem elmentek, elegük lett, megunták, dolgozni kezdtek, máshová mentek tanulni. Mondjuk, az Afta (Mundruczó Kornél) ötöst kapott, nagy siker volt, teljesen jogosan. Szakmai dolgokat osztályoznak főleg - világítást, vágást -, de persze a "mondanivalót" is, ami teljesen relatív. Nagyon hosszú, a gyerekkorig visszamenő lelki viták voltak mindenkinél. Egy lány sírva is fakadt. Számomra is traumatikusak ezek a főiskolai vesézések, "ítélethirdetések". Biztos, csak a mi osztályunk ilyen peches.

A Simó-osztály után...

Majd a jövő eldönti, lesz-e "Zsombolyai-osztály". Amikor az ORTT-be leadták a filmeket, az volt az egyetlen kérdés: lesz-e legendás Zsombolyai-osztály. Majd húsz év múlva kiderül. Gothár indított utánunk egy osztályt, alattunk is van egy. Sűrűn jönnek a rendezők.

Akkor különösen aktuális már egy nagyjátékfilm, amit Balázs is pedzegetett az előbb, nem?

Van tervem, a forgatókönyv még nincs kész, csak egy hosszabb treatment, amit pályáztattam több helyre. Sehonnét nem érkezett még pozitív válasz. Három-négy hónapon belül megírom a könyvet és azzal is pályázok.

Szóba állnak veled külföldön akkor is, ha azt látják, hogy a magyar állami közpénzeket nem kapsz meg? Nem mondhatják azt, hogyha a saját országodban a filmes közpénzt osztó szervezetek egy fillérrel nem támogatnak, akkor ők miért tennék?

Igen, ezt a nehézséget is próbálom áthidalni a legújabb változatban: a film négy epizódból állna, négy európai helyszínen játszódna. A koprodukciós partnerekre csak 25 perc jutna. Az eleje Budapest, direkt ez a legolcsóbb egy kamera az utcán , hogy "zsebből" tudjam megcsinálni, a többi pedig angol, francia és orosz lenne. Angol és francia partner ötletem már van, de még semmi papír, semmi konkrétum. Remélem, 25 percet talán meg lehet csinálni, és összerakva, a négy epizód egy kerek történetet alkot majd.

Tamás Amaryllis: Civilként pályázol, vagy saját stúdiód van?

Tóth Barnabás: Snittegylet néven van alkotóműhelyünk Balázzsal. Semmilyen intézményi háttere nincs papíron - neki egy kft-je van, nekem egy bt-m. Szeretnénk képviselni, alapítani egy műhelyt, amilyen "fölöttünk" a Madzag Filmegylet. A Snittegylettel pályázunk.

Simonyi Balázs: Dacpályázat: "Már megint nem kaptunk!" Hátha a tizediknél azt mondják: "már megint a Tóth-Simonyi, na, most már osszunk nekik is". Erősít a hit, hogy nélkülöznek minket.

Tamás Amaryllis:Amikor például az MMK-nál elutasítanak, akkor szokták indokolni, hogy miért?

Simonyi Balázs: Ááá, nem... Általában azt írják, hogy adjuk be újra, teljesen átdolgozva. Na most, ki az, akinek van egy ötlete, kidolgozza, majd utána 180 fokot fordít rajta és teljesen átírja? Nyilván lehet finomítani, aprókat változtatni...

Tamás Amaryllis: Fellebbezésnek helye nincs?

Simonyi Balázs: A pályázati összeg felét visszautalják, fájdalomdíj gyanánt.

Visszatérve a látottakra: az "alternatívok" egyik kedvencének, a Kiss Feri tutira megynek mi a sorsa? Ki látja még az "elvakult" Tóth Barnabás rajongókon kívül?

Tóth Barnabás: Na, a Kiss Feri... is négyes lett, de a főiskolai vetítés után Xantus János opponens - feladata a filmek támadása - csak annyit jegyzett meg: "erre nem tudok mit mondani, ezt beszoptam." Tehát, Xantus János szerette, és ő a felelős a főiskolán a filmek fesztiválokra küldésének. Sok kelet-európai diákfesztiválon ment. S most, hogy megcsináltam ezt a DVD-t elküldtem Clermont-Ferrandba, ami nagy filmpiac is, nemcsak fesztivál. Ha fizet az ember, katalógusba kerül. Csak öreg filmnek számít már, mert 2001-es.

Dorogman Hédi: Hol találtad meg Horváth Kristófot, aki a csajozós srácot játssza a Szerelem meg halban?

Tóth Barnabás: Őt is Földessy Margiton keresztül. Főszereplője a Császi Ádám sok fesztiválon látható Egy hét című filmjének. A Bárkában játszik, egyébként...

Simonyi Balázs: ...Horváth Kristóf stúdiós volt a Bárkában, aztán ki akarták rúgni, de ő mindenképp színháznál akart maradni, s inkább egy évig díszletet épített. Díszletes volt ott, ahol előtte játszott, s most ismét játszik. Ez is sikertörténet.

Ennek a filmklubnak és közönségtalálkozónak itt vetünk véget, köszönjük az alkotóknak, és köszönjük a nézőknek is, hogy eljöttek, eljöttetek.

Tóth Barnabás-Simonyi Balázs: Mi köszönjük a vetítést és a beszélgetést.

Örökmozgó Filmmúzeum, Budapest, 2004. október 26-a, kedd este

 


59 KByte

90 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső