ഀ
ഀ
A Budapest Filmഀ
filmforgalmazási marketingosztály vezetője vagyok.
ഀ
Tizenkét emberrel dolgozom, de ebben már a futár is benne van.
Nincsenek hatalmiഀ
tébolyaim, soha nem is voltak. Nem a hatalom, a filmek érdekelnek. Szívesen segítenékഀ
a szakmai műhelyeknek, amikor még csak a szinopszison dolgoznak. Hiszek abban, hogyഀ
vannak lejárt és vannak aktuális témák. Gondolkodjunk közösen arról, hogy ezt azഀ
ötletet érdemes-e megvalósítani. Ha igen, akkor viszont már a kezdet kezdeténഀ
lehetne érvényesíteni bizonyos marketing szempontokat.
ഀ
ഀ
ഀ
Hogy lesz az emberből filmforgalmazó?
ഀ
ഀ
ഀ
Apámék nagyon szerettek moziba járni és engem is magukkal vittek.ഀ
Zuglóban laktunk a Sport mozi közelében. Az első filmélményem nem is kellemes. Aഀ
félkegyelmű című szovjet filmet láttam - két és fél évesen. Nem volt, kiഀ
vigyázzon rám, ezért magukkal vittek mindenhova. A hatvanas évek elején, amikor márഀ
iskolás voltam, a Felfelé a lejtőn című film tetszett nagyon. Abból a korbólഀ
inkább a slágerek és a színészek maradtak meg bennem. Törőcsik, Sinkovits, Pálosഀ
György, Szirtes. A közeli általános iskolában mindig volt matiné előadás, ugyanisഀ
volt egy 16-os vetítőgépük. Akkoriban A kétéltű ember volt a nagy film, deഀ
én nagyon szerettem a Csapajevet is. A hatvanas évek elejéig ez volt aഀ
választék. A következő mozis korszakom szintén a szüleimhez kötődik. A mamám aഀ
Magyar Rádióban dolgozott, ahol minden kedden filmklub volt, s engem is elvitt. Egészenഀ
18 éves koromig jártam vele a premierfilmekre. A papám újságíróként nagyon sokഀ
"problémás" filmet látott. Olyanokat is, amelyek soha nem kerültek be azഀ
országba. Vele kéthetente egyszer biztos, hogy megnéztünk valamit. Ezenkívülഀ
rendszeresen jártam filmekre a Szikrába, a Nap moziba, a Vörös Csillagba, egyedül vagyഀ
a barátaimmal. A mozijegy olcsó volt, arra mindig lehetett lőni egy kis pénzt aഀ
szülőktől. Ekkortájt Bacsó Nyár a hegyen című filmje tetszett nagyon, ഀ
kamaszkorom egyik fontos filmje volt. A gimnáziumi időszakból a Ha, az Eperഀ
és vér, és a Szelíd motorosok emlékezetes. Aztán a Filmmúzeumba jártunkഀ
tematikus sorozatokra, például skandináv válogatásra. Ennek egy kicsit tiltottഀ
levegője volt, már csak azért is, mert nehéz volt jegyet szerezni.
ഀ
ഀ
ഀ
Filmklubba is jártak?
ഀ
ഀ
ഀ
Működtek már, de akkor én még nem jártam. Leérettségiztem és -ഀ
mivel 10 évig tornáztam és külsőztem sportlapoknál - sportújságíró szerettemഀ
volna lenni. A Népsportnál a technikai rovathoz kerültem. Fölvettek a TF-re is,ഀ
de családi okok miatt nem kezdhettem el. Apám jó barátja volt a Pest megyei Moziüzemഀ
Vállalat igazgatója, Újszászi Gyula, akinek máig sokat köszönhetek. Először aztഀ
akarta, hogy vándormozis legyek, de mivel csak jogosítványom volt, autóm nem, ezértഀ
más munkát keresett nekem - gazdasági ellenőr lettem. Rögtön felrémlett előttem,ഀ
hogy a gimnáziumban milyen nehézségeim voltak a számokkal...
ഀ
ഀ
ഀ
Mi volt a feladat?
ഀ
ഀ
ഀ
A mozi üzemvitelét, a jegyek, a jegykészlet meglétét kellettഀ
ellenőrizni. Pénztár rovancsot kellett csinálni. Viszonylag hamar betanulható munka,ഀ
hogy rendben van-e egy mozi üzemvitele vagy sem. Érdekes - szabad madár - élet volt.ഀ
Naponta 3-4 mozit kellett meglátogatnom Pest megyében. Ez a közlekedés miatt nemഀ
mindig volt egyszerű, mert sokszor a két falu között órákig nem jött a busz. Akkorഀ
gyalog mentem át a másik helyre. Majdnem egy évig voltam gazdasági ellenőr, s közbenഀ
kedves embereket ismertem meg. Akkor még rengeteg 16mm-es filmet játszó mozi volt Pestഀ
megyében is. Sőt, a mozik többsége ilyen volt. Még ismertem olyan mozigépészഀ
hölgyet a Galga mentén, aki sok szoknyában ült föl a biciklijére és ment mindenഀ
este vetíteni. Népviseletben! Kinn, területen, olyan dolgokat tanultam, melyek azഀ
életem során mindig elő-előjönnek. Emberséget lehetett tanulni. Ezzel párhuzamosanഀ
persze beírattak egy mozi üzemvezetői tanfolyamra, így fél év múlva már kezdtemഀ
tudni is, hogy mit csinálok. Az OPAKFI nevű cég szervezte ezt a 3-4 hónaposഀ
tanfolyamot, rendes óráink voltak, a végén pedig egy nem is egyszerű vizsgát kellettഀ
tenni. A művelődéselmélettől kezdve a mozitörténetig minden volt, sőt a műszakiഀ
és gazdasági dolgokat is meg kellett tanulni. A Filmtudományi Intézetből jöttekഀ
filmtörténetet tanítani. Megismertem a mozik üzemvitelét. Amit akkor tanultam, aztഀ
mind a mai napig használom. Tudom, hogy mi történik egy moziban. Ráadásulഀ
megismerhettem az akkori szakmai nagyságokat. Gazdasági ellenőrként pedig megismertemഀ
a mozisokat. Ekkor bekapcsolódtam a filmklub mozgalomba is, mert jó kis archív filmeketഀ
lehetett nézni, amelyek a normál mozik programjában nem szerepeltek. Láttam márഀ
belőlük néhányat, de nagyrészüket nem. Emiatt és azért is kezdtem elഀ
hályogkovács módjára filmklubokat vezetni, mert lehetett vele egy kis pénzt keresni.ഀ
Az első két évem azzal telt, hogy gyakorló filmklub-vezetőként végignéztem aഀ
Filmarchívum állományát. Két-három filmklubom volt, s a tagokon "gyakoroltam".ഀ
Nagyon jókat beszélgettünk, persze úgy, hogy én előtte felmentem az Archívumഀ
könyvtárába, elővettem a film dossziéját, áttanulmányoztam, kijegyzeteltem ésഀ
komolyan felkészültem az előadásokra.
ഀ
ഀ
ഀ
Melyik évben járunk?
ഀ
ഀ
ഀ
1975-ben. Az első filmklub előadást 21 évesen Budaörsön tartottam.ഀ
Még a szöveget is leírtam. Benéztem a terembe, teltház volt. Azt hittem, meghalok.ഀ
Összegyűrtem a papíromat, kiálltam eléjük és valamit mondtam. Nyilván nem lehetettഀ
nagy élmény, de kivárták. Mire letelt a cselédkönyves időszakom, belejöttem aഀ
filmklub vezetésbe, aztán még évekig csináltam. Később már foglalkozásként is,ഀ
mert az egyik feladatom az volt, hogy Pest megyében összefogjam a filmklubokat,ഀ
kialakítsam a műsoraikat és üzemeltessem őket. A mai napig nagyon büszke vagyok rá,ഀ
hogy akkoriban több, mint 70 filmklub volt Pest megyében. Később a propagandaosztályra kerültem. Ott már nem kellett a jegyeket számolgatnom. Ahogy azt ma mi isഀ
csináljuk, kiosztottak rám egy filmet és akkor Pest megyében én voltam annak aഀ
filmnek a gazdája, én csináltam hozzá az összes anyagot. Ez érdekes időszak volt,ഀ
mert a MOKÉP volt az egyedüli forgalmazó Magyarországon. Ők megcsinálták aഀ
központi propagandaanyagokat, a plakátot, a szóróanyagokat és a műsorfüzetet,ഀ
aztán mindez lekerült a megyei mozi vállalatokhoz, ahol szintén voltak propagandaosztályok. Ott ehhez még hozzátették a saját magukét, kisplakátot, másikഀ
szórólapot, harmadik műsorfüzetet és mindazt, ami a korabeli reklámhoz kellett.
ഀ
ഀ
ഀ
A 70-es-80-as években a mozisok több pénzt kerestek, mint az átlag?
ഀ
ഀ
ഀ
A vidéki mozisok nem kerestek jól. De volt egy prémium rendszer, amitഀ
úgy hívtak, hogy preferencia. Ez még a Pest megyei korszakomban volt. Voltak olyanഀ
premizált filmek, amelyeket, ha sokan néztek meg, akkor látogató után fizetett aഀ
Filmfőigazgatóság, amit aztán leosztottak a mozi dolgozóinak.
ഀ
ഀ
ഀ
A jegyek ára kié lett?
ഀ
ഀ
ഀ
Az az államkasszába ment. A szokásos tervgazdálkodás alapjánഀ
működtek a mozik, a moziüzemi vállalatok illetve a forgalmazó cég is. Csak aഀ
legnagyobb mozik tudták volna eltartani a dolgozóikat. Az volt az érdekes, hogy akiഀ
naponta csak egy filmet vetített egy keskeny gépen, az is mozisnak érezte magát.
ഀ
ഀ
ഀ
Ekkor egy sikeres filmnek hány nézője volt?
ഀ
ഀ
ഀ
A maihoz viszonyítva nagyon sok, a hatvanas évekhez képest kevesebb.ഀ
700.000-800.000 alatt bukás volt, másfél millió környékén számított sikeresnek aഀ
film, de fölmehetett 2 millió fölé is. Viszont ebben az időszakban Magyarországonഀ
közel 4000 mozi volt és egy egészen másfajta rendszer működött. Nekünk akkorഀ
területi munkát is kellett végezni. Mi nem csak propagandisták vagy reklámosokഀ
voltunk, hanem szervezők is. El kellett járnunk iskolákba, művelődési központokba,ഀ
ami azért volt érdekes, mert közben megtanultuk mások munkáját is. Egy művházഀ
egészen másként dolgozik, mint egy mozi. Az iskolákban a tanárokkal is komolyഀ
kapcsolatban álltunk. Ez nyilván azt is jelentette, hogy behajtották a gyerekeket olyanഀ
filmekre is, amelyekre talán nem kellett volna. Viszont rendszeresen jártak moziba. Sokഀ
filmet megnéztek, amelyekkel alakult valamennyire a műveltségük. Mondok egy példát.ഀ
Nagyon sikeres film volt az Árvácska, ami ráadásul jó film is. Voltakഀ
különböző központi rendezvények is. Minden évben Falusi Filmnapokat tartottunk,ഀ
ehhez a vidéki életet bemutató filmekből válogattunk. A Munkás Filmnapokkal azഀ
iparban dolgozókat célozták meg. Közönségtalálkozókat szerveztünk a magyarഀ
filmesekkel. Az Ifjúsági Filmnapok már nem csak helyi, hanem országos rendezvényഀ
volt. Filmes vetélkedők születtek. Ennek a Pest megyei részéért én feleltem. Ekkorഀ
olyan embereket ismerhettem meg, mint Strasszer Tibor, aki Szentendrén dolgozott kezdőഀ
jogászként - mindig hobbista volt, aki nagyon sokat tud a filmről - és körülötteഀ
egy filmbolond jogásztársaság alakult ki. Ők nyerték akkor az országos filmesഀ
vetélkedőt. Mivel Visegrádra sok osztálykirándulást szerveztek, kitaláltuk oda aഀ
múzeum mozit. Előkerestem olyan filmeket, amelyek a történelemmel vagy a középkoriഀ
építészettel voltak kapcsolatosak. 1975-től 84-ig voltam a Pest megyei Moziüzemഀ
Vállalatnál. Nem kell szégyellnem, amit ott csináltam, mert nagyon szerettek azഀ
emberek.
ഀ
ഀ
ഀ
Miért jött el?
ഀ
ഀ
ഀ
Én eléggé bedolgoztam magam a cégbe, minden tekintetben. Még KISZ-titkár is voltam, de új igazgató jött, akivel már nem voltam olyan jóban.ഀ
Konfliktushelyzetek alakultak ki. Odahozott olyan embereket, akiknek nem volt közük aഀ
szakmához. Ilyenekkel nagyon nehéz együtt dolgozni. Elkezdtem másik helyet keresni. Aഀ
Filmintézetben évente kétszer tartották a filmklub vezetők továbbképzését. Ezekഀ
szenzációsan jók voltak. Például a 80-as évek elején olyan unikális tematikusഀ
sorozatot láttunk, mint "horror az indokínai filmművészetben". Ezeken aഀ
továbbképzéseken is összeismerkedtem mindenféle emberrel. Az akkori Ismeretterjesztőഀ
osztály vezetője hívott oda dolgozni, de várni kellett volna a státuszഀ
üresedéséig. Közben a MOKÉP-től megkérdezték, hogy nem lennék-e a Propagandaഀ
Csoport vezetője. Ez a terület nagyon érdekelt. Amit addig megyei hatókörbenഀ
csináltam, onnantól országos körben szervezhettem. Izgalmas feladat volt. Közbenഀ
fölvettek az egri Tanárképző Főiskolára, népművelés-pedagógia szakra. Elmúltamഀ
30 éves, és ilyenkor az ember már komolyan veszi az iskolát, nem szeret rossz jegyeketഀ
kapni, utálja, ha hülyének nézik. Nagy szerencsével megkaptam az állást aഀ
MOKÉP-nél, ahol komoly bölcsész embereknek lettem a főnöke. Az első pillanatok nemഀ
voltak egyszerűek, de aztán kiverekedtem magamnak a helyet. Minden filmhez készültഀ
plakát, szórólap, műsorfüzet, mert a forgalmazásra valahonnan mindig volt pénz...ഀ
Két dolog nem volt: rádió-és tévéreklám.
ഀ
ഀ
ഀ
Mivel vágódott be a bölcsészeknél?
ഀ
ഀ
ഀ
Nem tudom, talán több volt bennem a gyakorlatra irányuló képességഀ
és akarat. Az akkori kollégáim egy része ült egy íróasztalnál és szépഀ
sillabuszokat írt. Összeszerkesztett egy műsorfüzetet, de az már nem érdekelte, hogyഀ
a film jobban menjen. Hazament és elfelejtette, hogy napközben mivel foglalkozott. De ezഀ
nem ilyen szakma. Nekem mindenféle üzleti elképzeléseim is voltak. Amikor bemutattuk aഀ
Hegylakó című filmet, több plakátot gyártattam, mint amennyi kellett. Hogyഀ
eladjuk! A beosztottam azt mondta, adjam írásba, hogy ő többet nyomasson és azt aഀ
mozisok árulhatják. Majd bement a vezérigazgatóhoz és följelentett. Behívatottഀ
Gombár és mondta, hogy ... nagyon jól csinálom. Aztán mikor bemutattuk az Emanuelle-t, akkor elmentem az Európa Kiadó igazgatójához, Osztovits Leventéhez és fél óra alatt rávettem, hogy adjuk ki könyvben is. Egy hét alatt eladtunk150.000 példányt.ഀ
Ezzel a kiadó is és a MOKÉP is keresett egy kalap pénzt. Akkor kaptam először 2000ഀ
forint jutalmat.
ഀ
ഀ
ഀ
Azt ki döntötte el, hogy melyik film kerülhet a mozikba és melyik nem?
ഀ
ഀ
ഀ
A MOKÉP vezetőiből állt a filmátvételi bizottság, illetve az akkoriഀ
Filmfőigazgatóság, tehát a minisztérium képviselőiből. Képzett szakemberekഀ
voltak, de természetesen volt egyfajta politikai szűrő is, amin át kellett menniük aഀ
filmeknek. Számszerűen meghatározták, hogy hány szovjet filmet kell bemutatni, hányഀ
magyart, hány népi demokratikus országból érkezett, hány tőkés és hány amerikaiഀ
filmet.
ഀ
ഀ
ഀ
Mi volt a legdöntőbb? Az ideológiai kérdés?
ഀ
ഀ
ഀ
Nyilván. Szocialista erkölcsöt sértő filmeket nem lehetett bemutatni,ഀ
bizonyos erőszakon felüli jeleneteket sem, és hát persze nem jöhettek be olyan filmekഀ
se, melyek valamilyen módon bírálták a rendszert. Később én is részt vehettemഀ
ezeken a megbeszéléseken. Az embernek kinyílt a világra a szeme. Időnként komolyഀ
harcokat vívtunk, hogy mi az, ami még átmehet, mi az, ami már nem. A Pink Floyd Aഀ
fal című filmjénél hangos vita alakult ki, mivel az egyik odadelegált képviselőഀ
szerint fasiszta ideológiát képviselt - én a másik oldalon álltam, hogy pont azഀ
ellenkezőjéről van szó. A bizottságon belül hierarchia volt, de egy ember nemഀ
tilthatott le egy filmet. A minisztérium képviselőjének nyilván vétójoga volt ésഀ
ha az akkori MOKÉP vezérigazgató azt mondta, hogy nem, akkor az a film természetesenഀ
nem ment. De még így is megkockáztatom: bizonyos mértékig még demokrácia is volt.ഀ
Mindenki elmondhatta a saját véleményét. Hogy az onnan kiment vagy nem, valaholഀ
feljegyezték-e vagy sem, azt nem tudom. Biztos volt besúgó a MOKÉP-nél is, de máigഀ
nem tudom, hogy ki. Nem is érdekel. Az se tudom, hogy rám volt-e valamilyen hatással.
ഀ
ഀ
ഀ
A tévében akkor már voltak filmes műsorok?
ഀ
ഀ
ഀ
A MOKÉP-nek lett egy filmes műsora, a kéthetente jelentkező 20 perces Mozgóഀ
képek. Ez évekig ment a Magyar Televízióban. Ennek kezdetben én - mint Propagandaഀ
osztályvezető - a megrendelője voltam. Miután az első próbaszám nagyon rossz lett,ഀ
dühömben én is írtam egy forgatókönyvet. Bán Róbert, a műsor művészetiഀ
felelőse kiadta, hogy a második számhoz írjak narrátorszövegeket. Aztán elfogadtaഀ
a forgatókönyvemet is. Így lettem megbízóból szerkesztője is a műsornak. Érdekesഀ
helyzet állt elő, mert én mint megrendelő vettem át a kész anyagot. Legalábbisഀ
látszólag. A műsor rendezője Várkonyi Gábor lett. Az első forgatási napra 8 óra 2ഀ
perckor érkeztem. Várkonyi leszúrt, mint a pengős malacot, hogy a drehfertig 5ഀ
perccel előbb van, mint két perccel később, és amit itt találunk ki, az mindഀ
megdrágítja a műsort. Irultam-pirultam, de ezt megtanultam. Négy évig írtam aഀ
műsort. Várkonyinak a tévé egyik vezető rendezőjének ez a műsor, hát ...kisഀ
ujjgyakorlatnak számított. Jó érzékkel két hónap alatt megtanított a műsorഀ
rendezésére is. Egy idő után gyakorlatilag a rendezője is én voltam a műsornak,ഀ
mert Várkonyi időnként el se jött a forgatásra. Sőt, mikor Vágó Pista nem értഀ
rá, akkor riporter is voltam. Az igazi átvevő az akkori tévé kereskedelmiഀ
igazgatóságának egy munkatársa volt, aki megmondta, hogy a műsorban mi mehet, és miഀ
nem. Ha a női mell egy bennszülött indiáné volt, akkor mehetett, ha egy olasz filmbenഀ
erotikus jelenet közben láttuk, akkor nem mehetett. Ezen időnként jókatഀ
szórakoztunk. Bizonyos szövegek sem mehettek persze. Egyszer ez a szegény ember betegഀ
lett és haza kellett mennie. Mondtuk, hogy semmi baj, után küldjük az anyagot VHS-en.ഀ
Összevágtunk neki egy komplett pornó filmszkeccset és elküldtük...
ഀ
ഀ
ഀ
A Filmszemlén mivel foglalkozik?
ഀ
ഀ
ഀ
Amíg a szemlének volt reklámja, addig azt szerveztem, ma már inkábbഀ
csak a sajtó részét. Az első szemléken még a MOKÉP-pel ilyen tedd ide-tedd odaഀ
figuraként vettem részt. Az első kettő az horror volt, azt se tudtam, hogyഀ
mit-hova-kinek ? Nem láttam át az egészet, csak a káosz volt előttem. Ekkor kezdtemഀ
jobban megismerni a magyar rendezőket. Nekem az az elképzelésem a Szemléről, hogy ezഀ
egy nagyon fontos szakmai esemény, mégis sokkal nagyobb teret kellene engedni aഀ
közönségnek. Több csillogás kellene, több olyasmi, ami megfogja a közönséget.ഀ
Kicsit fényezni kellene a dolgokat, mert a közönség ilyenkor a csodát várja.
ഀ
ഀ
ഀ
Aztán mi történt a MOKÉP-nél?
ഀ
ഀ
ഀ
A rendszerváltás körül Gombár József minket elég jó helyzetbeഀ
hozott. Lecserélte a belső vezetést és fiatalokat tett pozíciókba, de ez aഀ
megfiatalított társaság valahogy mégsem akart összeállni. Palotaforradalomkéntഀ
éltük meg a változást, aztán eltelt néhány hónap és láttuk, hogy minden maradt aഀ
régiben. Egy kézben volt mindenféle döntés, ezért úgy gondoltam, hogy megintഀ
váltanom kell. A tévé akkori kereskedelmi igazgatója hívott dolgozni. Már azഀ
önéletrajzot is beadtam, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam és maradtam aഀ
filmszakmában. Két cég közül választhattam. Az Intercom és az akkor alakultഀ
Saturnus film, ami szintén amerikai-magyar vegyes vállalat volt, adott egy-egyഀ
ajánlatot Az Intercom már akkor is komoly cég volt, úgyhogy odamentem. Videóഀ
területre hívtak, mert még a MOKÉP-nél én indítottam be az első videotékát, márഀ
a promóciós részét. Sokat tanultam azalatt a fél év alatt, de arra is rájöttem,ഀ
hogy erre a futószalag melóra én képtelen vagyok. Semmiféle kreativitás nem volt aഀ
munkában. Parancsot kellett végrehajtani, ami vagy Amerikából jött vagy az ottaniഀ
főnökök találták ki. Novemberben felhívtam a Saturnus filmet, ahova előszörഀ
áprilisban hívtak. Mondtam, hogy most van április... Átmentem hozzájuk, ott márഀ
mozifilmekkel foglalkoztam. Pici cég volt. A tulajdonos valamikor a Columbiánál nagyonഀ
magas posztot töltött be és abból a kapcsolatrendszeréből hozta Magyarországra aഀ
filmeket. Ezek a filmek ma már üzletképesek lennének, de akkor az úgynevezett finomഀ
filmekből nem lehetett megélni, mert az akkori mozi kontextusban nem lehetett sikerreഀ
vinni őket. Talán, ha egy film volt, amelyik működött, valami robotos… Tudtam, hogyഀ
a cégnek maximum fél éve van még. Két hónappal később Port Ferenc keresett megഀ
telefonon két állásajánlattal, pedig én nem is terjesztettem, hogy el akarok menni,ഀ
és mi igazából nem is ismertük egymást. Az alakuló videorészlegnél dolgozhattamഀ
volna vagy reklám vezetőként. Mondtam, hogy a videóból egy darabig elegem van,ഀ
viszont a másikat szívesen elvállalom. 1991 február elején átjöttem a Budapestഀ
Filmhez és azóta itt vagyok. Mindig voltak főnökeim, de nem nagyon piszkáltak bele aഀ
dolgaimba. Azért is érzem jól magam, mert hagynak önállóan dolgozni. Itt a Budapestഀ
Filmnél az a rendszer, hogy valakire kiosztják a filmet és onnantól annak a filmnek őഀ
a gazdája. A műsorosztáson és a kópiagyártáson kívül mindent neki kellഀ
csinálnia. A plakáttól a bemutatóig. Soha nem dolgoztunk reklámügynökséggel. Aഀ
munka az itteni dolgozók kreativitását mutatja. Hosszú évekig tartó rendezvényünkഀ
volt a Város-Tér-Kép, ami egy kicsit a Budapest Film image-ének emelésére szolgált,ഀ
hogy még jobban megismerjék a céget. Akkoriban alakult ki a moziüzemeltetés mellettഀ
a filmforgalmazási terület is. A Budapest Film szándékosan vállalta fel a magyarഀ
filmeket. Voltak az amerikai-magyar filmforgalmazók, a MOKÉP és a Budapest Film, mintഀ
hazai forgalmazó. Alakultak ezen kívül különböző kis cégek is, de azokഀ
jöttek-mentek. Nekünk meg kellett tanulnunk, hogyan kell a magyar filmet bevezetni aഀ
piacra. Hogy lehet foglalkozni egy olyan filmmel, amelyiknek itthon van a rendezője és aഀ
gyártója is. Ahhoz, hogy egy film sikeres legyen, a forgalmazónak és a gyártónakഀ
mindenképpen együtt kell dolgoznia .A gyártónak is lehetnek kapcsolatai, például egyഀ
tévé kapcsolódási pont, akiket meg lehet győzni, hogy támogassák a filmet.ഀ
Szerintem soha nem volt és nem is lesz annyi pénz magyar filmre, amennyi egyഀ
reklámkampányhoz kell.
ഀ
ഀ
ഀ
Mekkora ez az összeg?
ഀ
ഀ
ഀ
50-60 millió forint. A forgalmazással és a kópiákkal együtt. Ebbeഀ
már 20 kópia belefér. Kb. 10-15 millió forint kell a kópiára, a többi a reklámra.
ഀ
ഀ
ഀ
Ez egy magyar film költségének közel egyharmada.
ഀ
ഀ
ഀ
Igen, de azoknál a filmeknél, amelyek nagy kópiaszámmal jelennek megഀ
és siker várományosok, azoknál ez össze is jön. Bartelekből, egyéb szerződésekഀ
által biztosított dolgokból és média támogatottságokból. Régi tapasztalatom, hogyഀ
vidéken a közönségtalálkozók segítik a film forgalmazását A mai világbanഀ
roadshow-nak nevezett rendezvényeket is már évek óta csinálom, ugyanis arra soha nemഀ
lesz pénz, hogy a helyi médiumokat is kifizessük. Nem tudok egy filmnek a Hajdú-Bihariഀ
Naplóban hirdetéseket vásárolni és nem tudok spotokat megrendelni a Pécs Tévénél.ഀ
Azt viszont eseménnyé lehet tenni, hogy odamegyünk, mert arra eljön a kábeltévé, aഀ
helyi újság, az egyetemi lap és a helyi rádió. S ezzel megszületik az ingyenreklám. Ha még a film is sikeres is és az emberek jól érezték magukat, akkorഀ
elviszik a film jó hírét. Ilyen - hogy úgy mondjam - fertőzött gócpontokat ki lehetഀ
alakítani. Hozzá kell tennem, hogy azért voltak olyan filmek is, amikor azértഀ
csináltam ezeket a találkozókat, hogy nézőt szerezzek rájuk. Akkor már nem az voltഀ
az érdekes, hogy a médiumok ott legyenek. Emlékszem Koltai Robi filmjével, a Szambávalഀ
38 helyen voltunk! Ennek a filmnek egyszerűen erre volt szüksége, hogy elinduljon.ഀ
Tudtam, ha Robival lemegyek egy moziba, akkor ott teltház lesz. Több, mint 20.000ഀ
nézőt "csináltunk" így.
ഀ
ഀ
ഀ
A mozijegyek ára kié lesz?
ഀ
ഀ
ഀ
Ez megint bonyolult dolog, mert először is a mozik befizetik a jegyഀ
áfáját, és a megmaradt összeg 50-59%-át - ez filmenként változik - megtartják.ഀ
Ebből fedezik tetemes üzemeltetési költségeiket és az esetleges fejlesztéseket,ഀ
reklámokat, stb. Ami marad, azon osztozik a forgalmazó és a jogtulajdonos. Aഀ
jogtulajdonos nyilván nagyobb részben.
ഀ
ഀ
ഀ
Forgalmazásnál melyik filmmel van a legkevesebb gond?
ഀ
ഀ
ഀ
Amelyik a leginkább megszalad és ahol a stúdiótól is komolyഀ
segítséget kapunk a forgalmazáshoz. Ilyen volt a Skyfilm Valami Amerika címűഀ
filmje. Ennél a cégnél fantasztikus emberek dolgoznak, nekem csak koordinálnomഀ
kellett. Persze ők is érdekeltek voltak abban, hogy minél nagyobb siker legyen. A Csinibabaഀ
is nagyon jó és fontos munka volt. Az elején én voltam az egyetlen ember ebben azഀ
országban, aki komolyan bízott a filmben. Tímár Péter 70.000 nézőről áhítozott,ഀ
a producer azt mondta, hogy neki az 50 ezer is nagyon jó. Aztán 500.000 néző lett!!ഀ
Időnként az a legnehezebb ebben a munkában, hogy hinned kell valamiben, akkor is, ha aഀ
környezeted nem hisz benne. Most legutóbb a Kontrollalഀ
az történt, hogy a kuratórium visszadobta a filmet, mondván, ennek nem lesz 80.000ഀ
nézője. Megnéztük mi is a filmet és tényleg vannak benne nehéz részek. Egy darabigഀ
próbáltam küzdeni az alkotókkal, hogy ezt meg ezt vegyük ki. Ez egy szintig ment,ഀ
aztán már nem. Tudtam, hogy maradtak benne olyan részek is, melyek visszavethetik aഀ
nézettséget. De egy idő után már fogy az időd, eljön a bemutató napja, az igazságഀ
órája, amikor vagy meghalsz egy kicsit vagy ünnepelsz. Komoly frászban voltam én is,ഀ
de ma már közel 200.000 nézőnél tartunk. Két dolgot élek meg nagyon nehezem. Haഀ
bízom egy filmben és nem működik, akkor én is olyan rosszul érzem magam, mint aഀ
rendező. Néha viszont már a munka kezdetekor tudom, hogyha megszakadunk, se leszഀ
sikeres a film. Ilyenkor marad a tisztességes munka, hogy legalább magad előtt meg tudjഀ
állni, mert a rendező előtt úgysem tudsz, még akkor sem, ha kimondottan rosszഀ
filmről van szó. Szerintük azért nem megy a filmjük, mert elszúrták aഀ
forgalmazást. Az mindenki számára óriási frusztráció, ha nem működik egy film.ഀ
Ilyenkor mindig bűnbak kell. Ez érthető. Azért annak, aki a film forgalmazásátഀ
fölvállalja, tudnia kell, hogy a rendező eltölt 3 vagy annál több évet ezzel aഀ
munkával. Iszonyú energiák és érzelmek mennek rá. Egy forgatás sem népünnepély,ഀ
főleg az utóbbi években nem az. Ma már nem úgy van, hogy taxival megyünk az Adriáraഀ
forgatni.
ഀ
ഀ
ഀ
Melyik pillanatnál kapcsolódik be a forgalmazó a film sorsába?
ഀ
ഀ
ഀ
Ez változó. Van, amikor már a forgatókönyvírás időszakábanഀ
megállapodunk. Vannak visszatérő rendezőink vagy barátaink, akikkel már kialakultഀ
egy jó munkakapcsolat, de előfordul az is, hogy meg kell küzdeni a filmért. Lehetഀ
persze össze-vissza ígérgetni - én ezt nem szeretem -, de ha komoly a másik oldal,ഀ
nyilván felméri, hogy alkalmas-e a cég arra, hogy sikeresen forgalmazza a filmjét.
ഀ
ഀ
ഀ
Kimegy a forgatásra is?
ഀ
ഀ
ഀ
Az optimális eset a következő: megkapom a forgatókönyvet,ഀ
hozzászólhatok és kimehetek a forgatásra is. A könyvhöz talán még hozzá tudokഀ
szólni. A forgatáson tudom, hogy mi történik, de nem ismerem olyan mélységig azഀ
anyagot, mint a rendező, úgyhogy én nem mondhatom, hogy ide tegyük a kamerát és neഀ
oda. Egyébként erkölcsileg sincs jogom beleszólni. Szerintem a mi találkozásunkഀ
legfontosabb időszaka az utómunka, a vágás. Ott tudok tanácsot adni. Az elmúltഀ
harmincvalahány évben többezer filmet láttam. Megnézem az első 10 percet és tudom,ഀ
hogy jó film lesz-e vagy sem. Nagyon ritkán tudnak meglepni. Ennyi idő után ezഀ
mindenkiben kialakul a szakmában. De tudok úgy is filmet nézni, amikor még nincsenഀ
minden a helyén. Bele tudom látni a végeredményt. Egész életemben a közönséggelഀ
kellett elszámolnom, ezért időnként jobban érzem a saját bőrömön, hogy mitഀ
igényelnek a nézők. Sokszor előfordult már, hogy megnéztem egy filmet, tanácsotഀ
adtam és azt megfogadták. Többször ültem már vágó mellett és hozzászóltam azഀ
előzetesekhez. Magam is "rendezek" előzetest. Egyszer egy nagynevű vágónak aztഀ
kellett mondjam, hogy "ez nem jó". Megsértődött, majd azt mondta, hogy "mondjad,ഀ
mi legyen!". Mondtam. Valószínűleg azért nagynevű vágó, mert túl azon, hogyഀ
megsértődik, a jobbat is elismeri. Fél órán belül megbékültünk. Ilyenഀ
szempontból nekem nagy iskola volt a Mozgó képek, amikor 20 perc alatt kellettഀ
bemutatni 10-15 filmet. Tudok tömören fogalmazni.
ഀ
ഀ
Kapcsolódó cikkek a Filmkultúra Online-on:
ഀ
- Kovács Adrien: A magyar közönségfilm - Interjú Koltai Róberttel ഀ
ഀ
- Fejes Katalin: Szamba
ഀ
- Stőhr Lóránt: A közönségfilm lehetõségei Magyarországon - Csinibaba
ഀ
- Sneé Péter: A siker díja - Csinibaba
ഀ
- Forgács Iván: Ritmusos újmagyar hétköznapok - Valami Amerika
ഀ
- Csillag Márton: Helyi érdekű vasút - Kontrollഀ
ഀ
ഀ
ഀ