Tamás Amaryllis A béke táltos követe
Beszélgetés Maia Morgensternnel (Győr - Mediawave, 2004 április 24. szombat)

18 KByte

Hat-hét éve láthattuk Önt itt a győri Zsinagógában a Lola Blau monodrámával, a mostani Mediawave-en, 2004-ben Omar Khayyamról szóló performance-át ígérték a szervezők. A passió nálunk is teltházzal megy, a Budapest Film pedig a Mediawave-vel egyidőben Maia Morgenstern Fesztivált rendezett a fővárosban. Az előre eltervezett kérdéseim zöme a Rubayyat-előadásra vonatkozott volna, Öntől tudom, hogy szereplőtársa, legidősebb fia vizsgái miatt, „műsorváltozás” lesz ma a Művészetek Szentélyében, azaz a Zsinagógában. Hadd faggassam elsőként arról, hogyan emlékszik vissza, mi a története annak, hogy ennyire megszerették itt, s szinte kézről kézre adják?

Valószínűleg majdhogynem egy időben történtek ezek a dolgok. Talán Mészáros Márta volt az első, de lehet, hogy a Mediawave Fesztivál. Empátia, szimpátia és szerelem első látásra! Könnyen és gördülékenyen történt. Az én kötődésem a magyar művészethez – legyen az film, vagy színház – két tényen alapszik: az egyik a szeretet iránta, a másik az a tisztelet, amivel itt fogadtak. Rengeteg színésszel, művésszel találkoztam, annyira más volt minden, annyira egyedi mindenki, mint amit vagy akiket addig ismertem. Olyan alkotókkal találkozhattam, akik értékelni képesek önmagukat, a társukat és a művészetet is. Mindig várakozással jövök Magyarországra, és ez nem a kötelező tiszteletkör. Egy hónappal ezelőtt a Budapest Film díszbemutatót rendezett A passiónak, az az este a Corvinban számomra felejthetetlen marad. Amit Ön is említ, hogy a Szindbádban egymás után pörög majd A hetedik szoba, a Witman fiúk, A rózsa énekei, a Kínai védelem, az Odüsszeusz tekintete, A passió – valószínűleg annak köszönhető, hogy itt értékelik a munkámat. Ez egyrészt rendkívül fontos, másrészt felelősséggel jár, kötelező ugyanezen a szellemi, művészi szinten maradnom. Kívánom, hogy soha ne csalódjon bennem a magyar közönség. Ez egy művelt, kitartó szellemi közeg. Mérce.

Hány nyelven játszik, ért és él? Döbbenetesen széles a repertoárja, én ilyet a mozitörténetben nem ismerek, hogy legyen az arámi, óarab, görög, magyar, mindig azon a nyelven képes a legmagasabb szinten tolmácsolni a művet, amit a feladat éppen megkíván. Honnan az energia, hogy még a nyelvhasználatban is önálló egészet, életművet mutathasson fel? Mi annak a technikája, hogy Angelopulosszal ógörögül, Mel Gibsonnal arámiul társul, vagy amit most hallottam éppen személyesen, hogy győri fellépésének román versciklusát, folyékony angolsággal tollba mondta nyersfordításnak, ha szükséges, lehet kinyomtatni a külföldi Mediawave-vendégeknek.

Konkrét magyarázatát adni nem tudom. Talán arról lehet szó, hogy inspirál az a szeretet, amivel a játékomat fogadják. És ez a kapcsolat oda-vissza hat, a művészvilág és a közönség reakciója „megtáltosít”. Ezért hajtogatom, hogy erre a legtalálóbb kifejezés, „hogy ez szerelem”…

Kemény munka a legtöbb embernek … Mi a fortélya?

Amikor munkára gondolunk, általában egy sziszifuszi - összegörnyedt, kínlódó - személyt vizionálunk, aki nagyon nehezen halad előre, aki mérhetetlenül szenved. Én egyáltalán nem így fogom fel ezt, számomra ez nem teher. Ha olyasmit csinálok, amit nem kedvelek, akkor természetesen elfáradok, és nehezen megy nekem is, de ha belevágok egy színházi előadásba, ha megérkezem egy forgatásra, akkor már se életuntság, se ólomsúlyok!

Ma ugyan nem a meghirdetett perzsa Omar Khayyam-esten mutatkozik be a fiával, Tudor Istodorral, mégis érdekelne, hogyan jutott el a majd ezeréves sorokhoz? Hogyan támadt az ötlet?

Ígérem, jövőre lesz belőle előadás Győrben is! Annak ellenére, hogy a szöveg archaikus, nagyon modernnek tartom, közel áll hozzám: Omar Khayyam a lélek szabadságáról beszél folyamatosan, a szépségről. Ugyanakkor - vagy annak ellenére -, hogy oly korban születtek ezek a csodálatos versek, ami sötét időként maradt fenn, a lélek repülése, gyönyörűsége, béklyónélkülisége - örökérvényű. Nem véletlen a választás. A vallás itt nem visszafogja, nem korlátozza, hanem felszabadítja a lelket. Omar Khayyam nem tör pálcát senki és semmi felett, nem köti gúzsba a szellemet. Általában véve a valláshoz a „NEM!”-ek rögzülnek, visszafog és korlátoz. Az ő lénye és költészete mindennek az ellenkezője. Hogy igen, lehet az ember muzulmán vagy más vallású, a lélekből való gondolkodás csak felszabadítja. A földi szerelem és az égi szerelem nála nem két ellentétes érzés! Az isteni és az emberi szerelem valójában két összetevője az emberi léleknek. Az emberi testnek. Az emberi lénynek.

Világjáró művészként ismer-e a jelenben, a környezetében hasonló tálentumot, aki éppúgy, mint a perzsa költő, egyszerre volt lenyűgöző az ész dolgában és a lélek dolgában, hogy matematikusként is, poétaként is egyedülállót alkotott?

Mostanáig nem. Mert az apám valóban jó matematikus, de sajnos túlságosan rigorózus. De, a matek és én? Nulla vagyok! NINCS –kategória.

Az igazi matematika: a problémamegoldó képesség.

Aritmetikából sose voltam jó, mindig alig-alig másztam át… Viszont amikor eljutottam abba a korosztályba, ahol analízist tanultunk, ott már simán fölvettem a versenyt a többiekkel, akik ezen a vonalon felkészültebbek voltak.

Valószínűleg ez a soknyelvűségének a nyitja is, az analizáló tálentuma.

Mindennek nyitja van, s mindenre fény derül egyszer! Lehet ebben a matek-dologban valami… Na jó, elárulom, hogy például a fiam, Tudor aki informatikát tanult, kibernetikát - vele adtam volna elő a Rubayyatot – egyszer csak fogta magát és váltott, éppen színésznek tanul! Épp vizsgaidőszak van… Tehát most én fizetem ezt az árat, jól „meglakolok”. Vele játsszuk el, franciául meg angolul is, duóban Omar Khayyamot… Kétpólusú ez a versek nélküli előadás. A fiam játssza azt a szerepet, ahol az entellektüel - az egoista, az elefántcsonttornyába zárkózó ember - képtelen vagy nem is akar leszállni a földre. A másik oldalon pedig ott van egy kobold, egy vagabund, aki próbálja rávenni a maga módján, hogy „de igenis…” avatkozzon be, legyen aktívabb, legyen beleérzőbb. Hogy ne féljen attól, hogy a Földön él. És mindez természetesen azt szolgálná, hogy eljusson a közönséghez maga a cél, amiért megcsináltuk ezt a darabot. Omar Khayyam bőséges kínálatot nyújt ahhoz, hogy megérintsen a létezés öröme, állandó alkotótársam, a zenész Dorina eredeti hangkísérete pedig igazi inspiráció minden egyes előadáson - nekem is.

Gondolom, nem véletlen, hogy most is Dorina Crisam Rusuval érkezett – a másik, a mai román irodalmat reprezentáló előadásra.

Jóval korábbról datálható az együttműködésünk, körülbelül tizenkét évvel ezelőttről. Amikor a Mediawave karrierje elkezdődött. Ez a darab egy nagyon pici, zárt helyiségben fogant, készült, mármint az ötlete, és mivel egyikünk sem politikai téren mozgó ember, ezért inkább versre alapoztuk azt a szociális igényt, ami abban a pillanatban, amikor a darab megszületett a fejünkben, megfogalmazódott a környezetünkben mint szükséglet. Versen, zenén szüremkedik át ez a nagyon szubtilis előadás.

Milyen árnyalatos címet adtak a produkciónak?

Az alap Mircea Dinescu Berúgva Marx-szal című kötete volt, a darab pedig a Kabaré tejszínnel címen fut.

Harmadik gyermekével volt várandós, amikor A passiót forgatta. Most értettem meg, mit jelent a talányos mondat ősi írásokban, hogy a „vég” és a „kezdet” összeért: Maria-Maia életet hordozva megélte az anya szenvedéstörténetét is.

Van egy igen fontos „projektem” azaz „témám”, ami arról szól, hogy ha jelentős fellépésnek nézek elébe, akkor csinálok egy gyereket. Az első gyermek: a diákévek korszaka, amikor az ember lánya ugye nagyon forgatagos életet él, még a karrier beköszönte előtt. A második gyermek: a turnézások az Oreszteiával korszaka. És a harmadik: A passió forgatásának korszaka. A gyermekeim tehát elválaszthatatlanok „a nagy megmérettetésektől”. Most pedig egy igen lényeges felkérést fogadtam el a Mediawave-től, és már érzem, hogy nem vagyok túl jól… Meglátjuk, mi lesz ebből… Természetesen most vicceltem. Bizonyos dolgokat a maguk teljességében élek meg, függetlenül az állapotomtól, úgy is mint ember, úgy is mint művész. Nálam ez jól működik. A kettő külön-külön és együtt is. A vélemények persze hogy érdekelnek, a társak megnyilatkozásai, de alapvetően úgy érzem, hogy az emberek szeretik ezt a szerepértelmezésemet.

Ön, a Játékos – ha módjában állt volna – hogyan változtatta volna meg ezt a kétezer éves történetet a kamerák előtt? Gondolatban elkalandozott-e, hogy huszonegyedik századi Máriaként nem meghamisítja, hanem megmásítja a történelmet? Nem enged az esztelen, végeláthatatlan vérontásnak, nem engedi, hogy a fia és mások fiai így végezzék. Vagy egy ilyen „rebellist”, mint Jézus – mert sehogy sem passzol bele a gyűlöletre, kirekesztésre épülő világrendbe, a jelenkori történelembe sem – végül is nem lehet ettől a méltatlan sorstól megmenteni? Vagy a fátum ellen Mária sem tehet semmit, ez a „bibliai szerep” megmásíthatatlan, mi emberek erre predesztinálódtunk, hogy irtjuk egymást a gyűlölet és még inkább irtjuk egymást a szeretet nevében?

Mel Gibson, a rendező nagyon nagy segítségemre volt, ahogy ő ezt a szerepet elképzelte, és meglehetős plasztikussággal elmesélte. Hogy ő milyennek szeretné. Ez szinte teljesen megfelelt annak, amit én az anyaságról gondolok. Értem a kérdését, s a válaszom az, hogy magam is arra jutottam, hogy az a legszomorúbb és legelkeserítőbb az egész történetben, hogy az emberiség azóta sem tanul semmit a saját hibáiból. Általában meg kellene változtatnunk a felfogásunkat a szenvedésről! Kertész Imrétől parafrazálva egy sort, valószínűleg nem idézem teljesen pontosan: „a könnyező szemek nem tudják visszaadni a valóságot a maga szörnyűségében”. Igen, magam is úgy gondolom, hogy nem csak a könnyekben lehet meglátni a szenvedést, hanem egy nagyon tiszta, fénylő tekintet is tükrözheti a felfoghatatlant, a fájdalmat - a megszokott ábrázolások ellenében. Mindez A passióban is visszakövethető. Bizonyos jelenetekben azt kérték tőlem – meg is tettem -, hogy nézzek bele a kamerába. Direkt tekintettel, akár az eleven emberi lelkiismeretbe. Az ábrázolhatatlannak ez a fajta ábrázolása hozzám is közelebb állt, mint a hangos sirám és jajveszékelés. Ezért is említettem azt a Kertész Imre-i sort.

Ha szívesen veszi, győri előadóestje frissen tollbamondott anyagának részleteivel zárjuk le most a Mediawave - beszélgetést - Maia Morgenstern fordításában.

Köszönöm az önzetlen segítséget a magyarításhoz. Bár románul hangzik majd el a Művészetek Szentélyében, ez a „kabarés tejszín” is azt bizonygatja, hogy nincs olyan, hogy „művészháború”! Semmikor sem a művészek tehetők felelőssé a vallásháborúkért, a gazdasági háborúkért. Ártatlanok, gyermekek megalázása, lemészárlása, bárkinek bárki által történő üldözése a döntéshozók, a napi politikát irányítók kompetenciája. A művészet a béke követe.

KABARÉ TEJSZÍNNEL

1.: VERS

Johann Sebastian Bach
Meddig hiszed még, hogy az angyalok hibáink megjavításáért szállnak le a Földre?
A te hibád, hogy belénkissza magát a Tavasz Főnöke
A te hibádból hull a végtelenségig ránk szilvavirágszirom.

2.: ZENE

Ellopták a kabátom. Mibe burkolózzak?
A hidegtől ki véd meg?

/Refrén/: Gyere, táncoljunk, gyere…

Mindenhez iratok naponta,
Mit csináljak?

/Refrén/

Tűzifát kérek, kövül a kenyér,
A tél jéggé alakít.

/Refrén/

3.: VERS

Nálunk falun
Elöregedtek szép elveink.
Ne aggódj, az alkohol fiatalít.
Nálunk a templomot a mezőgazdaságba menekítették.
Általában véve jó falun.
A kicsik a „tévé alatt” ülnek csészéikkel, hátha tejel.
Általában véve jó falun.
Jó.
Beton.
Szép.

4.: NÉPZENE

Bekerített kert
(szerelmes dal)

Égve találtam a tüzet
A szerelem tüzét.
És szerelmem aludt.
Ébredj, csókolj még egyszer.
Elepedek.
Elemészt a szerelem.

5.: KÁVÉ A BIRODALOM HAMVAIN

Külvárosi must és malacsült,
Ott a cár a góré.
Disznóól és futball.
Ott a szabadság butaságot fedez.
Bakancs- és priccsszagú kesernyés ország.
Szomorú, de beleegyezel.
Rezesbanda vonul labirintusba.
Minden mítosz hazugság.
Mit nekünk Spárta? Athén? Korinthosz?
Ahol barbár hódított.
A hamut elássák.
Elég meleg? Hörpintsük hát ki a kávét.

6.: FÉREG

Bohém fák, nincs pénz a színükre,
Vonatra várva szállna le az Angyal:
Illatozik, mint biedermeier sárdarab.
Meghívnám őket egy teára, sütiket kóstolni.
És valószínűleg citromok borítanák testüket.
Nem gondolod, Uram, hogy holnaptól az én lelkem megkékül, elvérzik
És az Angyalok által mentve két párhuzamos könnycsepp vagyunk?
Könnyeden találkozhatnánk a végtelenben,
De addig is, engedd meg, Uram, nekem: csizmádon sár lehessek.
Mindig, amikor úgy érzem, hogy itt vagy, hozzádörgölődzök a falhoz és abból tej fakad.
Vigyetek el, könyörülj rajtam, Dél-Angliából száműzött szamár.
Ne félj, mikor vénhedt milliomosok bezárnak,
Csendes leszek, szótlan, mint Romániában.
Ó, Uram, ne tarts szemmel.
Beiszom a napnyugtát.
Mint fal mellett kapaszkodó részeg.
Ha megúszom ezt a nyarat,
Tudom, anyám, pálinkára teszek fedőt.
Betegséged add.
Te vagy, ők vannak, én viszont nem vagyok.
Hozd a levesed és hagyd a kutyákat lefetyelni.
Csak a macskák értik, mit a szél hord.
Kirohanva tovább mondják egy egérnek.
Csak a pap késik, utánanéz, nem maradt-e még véletlenül anyóka a templomban.

7.: METAFIZIKUS MACSKÁK

Fogd a macskát, „ki parlamentet bomlaszt”,
Balkáni macsek,
Szomorú macsek,
Kissé antikommunista.
Sose vásárolt francia újságot
Vagy GUM-ból gumicsizmát.
Szerencsétlenséget hozó fekete macsek.
Ránts kardot ekéből és vasból.
Trákokat dákókból.
Talán őrült vagyok,
Bolond,
De ha téged látlak,
Eszem vesztem.

8.: MÁR A GAZEMBER SE TISZTESSÉGES TÖBBÉ

A jövő a tied, mondja,
jobbra fordul avagy balra,
a jövő a bunkofón-jámboraké.
Hallasz? A gazember megjavult.
Egyedül sétálok a gettóban,
Senki nem szeret engem.
Hogyan tudnék élni?
Amikor elvették szerelmed?

/Refrén/: tavasz van újra, napsütés.

A gettóban vagyok koldus.
Fénysugárért esdeklek.
Nap, nap, napocska.
Napul a nap, sötétlik az ég.

9.: LEVÉL VACLAV HAVELHEZ

a szemét
légy oly jó és menj kolostorba, mint Ofélia a Hamletbe’.
Nem lehet elviselni, ahogy a gyerekek, akár a disszidensek kanyarognak sorban a McDonalds előtt.
Irigyellek, mert Prágában a marihuána olcsóbb, mint a kenyér.
Irigyellek, mert minden harmadnap dr. honoris causa leszel.
Anyám azt álmodta, doktorálok irodalomból
Hogy meggyógyítsam a tüdejét.
Erva kis dohányboltról álmodott. Sosem valósult meg.
Nálunk, van, ami zavar. Az autók túlsúlyosak.
A marhák éhen halnak.
Hörögve.
Mit érthetnék, mikor a kommunisták a templomba rejtőzködnek
És készek felbérelni engem a kapitalizmus törvényei szerint.
Mit érthetnék?
Hogy az angyalok emészthetőbbek Marxnál?
Persze, üvöltenék, mint egy LOUVRE-i őrült.
Adj egy kést, hogy levágjam a karácsonyi sonkát,
Brueghel, Velasquez, Goya…
Legyen meg a te országod és hamarosan rendőr-teát iszol, Mandelstand jóslata szerint.
Ó, te, Olvasó, Testvérem,
Ne keseregj
És vigyázz az átkelésnél,
Hogy el ne taposson
A mentőautó.

Az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti Kozma Ilonát és Székely Adélt.

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső