Boronyák Rita "Ha nincs tenger, be kell érni az uszodával"
Peter Kerekes, Pozsonyból
Peter Kerekes, a film rendezője
Peter Kerekes, a film rendezője
123 KByte

A Pozsonyban élő Peter Kerekest (1973) régi, jól bevált kapcsolat fűzi a győri Medawave-hez. 1996-ban két filmje megosztva kapta a legjobb fiatal filmesnek járó díjat (Balog József, Pribenik 66 (1996), Három nap a jászói kolostorban (1996)), a Ladomírovai legendák és gyilkos balladák 1999-ben dokumentumfilmes díjat nyert, idén pedig a 66 szezon kapta a fesztivál fődíját. A filmet egyetlen alkalommal már vetítették, az Örökmozgóban, május 21-én pedig a 2. Madzag Fesztivál keretében láthatta a budapesti közönség.

A 66 szezon tartópillére a családtagjaid: dédapád, nagyanyád, édesapád történetei. A filmben a szereplők a világ legtermészetesebb módján váltanak szlovákról magyarra és vissza.

A nevünket, a Kerekest, magyarul írom, a nemzetiségem hivatalosan is magyar, de nem érzem magam sem olyan nagyon magyarnak, sem olyan nagyon szlováknak. A két kultúra annyira bennem van, hogy ha megkérdezik, milyen nemzetiségű vagyok, áthidaló megoldásként azt mondom, kassai. És ez így igaz. Nekem nagyon fontos, hogy oda tartozom.

A 66 szezonból kiderül, hogy édesapád filmrendező.

Igen, ő a kassai televíziónál dolgozott. Kiskoromtól kezdve jártam vele a forgatásokra. Főként dokumentumfilmeket csinált. Na, ezért tudtam én, hogy rendező, az biztosan nem leszek (nevet). Pedig édesapám nagyon nyugodt ember. A tévések mindig azt mondták: na, Kerekessel voltunk filmezni, ezt le fogják vonni nekünk a szabadságból, mert vele dolgozni nem munka. Amikor elkezdtem filmezni, nekem is az volt a fontos, hogy rólam is ezt mondja a stáb. Nem az ambicionált, hogy megmutassam a világnak, hogy na, így kell filmet csinálni, hanem hogy a stáb jól érezze magát. Amikor a 66 szezont csináltuk, reggel 10 előtt nem kezdhettünk, mert zárva volt az uszoda, 5-kor pedig már jöttek a pólósok. 10-től 5-ig filmezni, közte még, ugye, egy kis ebédszünet, ne mondd, hogy nem tűrhető bárkinek. Nem akartam ugyan rendező lenni, de nem volt semmi más iskola, ahova mehettem volna, mert nem voltam jó tanuló. Először Prágába jelentkeztem, nem vettek föl, azt mondták, várjak még két évet, túl fiatal vagyok. Akkor Pozsonyba jelentkeztem, onnan két év után kirúgtak. Igazuk volt, tényleg éretlen voltam, hülyeségeket csináltam, nem jártam az órákra. Évet kellett ismételnem. Az az egy év volt a legfontosabb számomra, amit nem az iskolában, hanem a kassai tévében töltöttem, ahol publicisztikai filmeket készítettem. Annyira megutáltam azt a műfajt, hogy azt mondtam magamnak, kizárt, hogy még egyszer olyat csináljak.

Mikor filmeztél először?

A felvételiig egyáltalán nem foglalkoztam filmezéssel. A főiskolán megítélésem szerint nagyon rossz filmeket készítettem. Az első munkám, ami számomra valóban fontos volt, egy kassai könyvkiadóról szólt. Az ember a könyvről és a könyv az emberről címet viselte, és dokumentumfilm volt. A vonzódásom a dokumentumfilm iránt azért tűnt különösnek a többiek számára, mert játékfilm szakon végeztem. Nekünk is kötelező volt dokumentumfilmeket forgatni, de senki nem vette komolyan, mert mindenki játékfilmet akart rendezni. Sokszor előfordul most is, hogy megkérdezik, mikor fogok már "igazi filmet" csinálni. Én viszont arra jöttem rá, hogy a dokumentumfilmnek sokkal több a lehetősége. Mint a lasagna: sokkal több rétegben tudok beszélni. Az emberek egészen másképp „olvassák” a dokumentumfilmeket. Egy beállításból többféle dolgot értenek meg. A 66 szezonban van egy kismama az uszodában, aki azt mondja, ő egy kétlábon járó uszoda. Ha ezt játékfilmben mondja el valaki, az bagatell, közhelyes. Ebben a filmben ez nagyon fontos része a szimbólumrendszernek, s másképp is érti a néző, motivikailag is nagyon jól ki lehet bontani.

Nem is forgattál soha játékfilmet?

Nem bizony. Még a záró vizsgafilmemet is kiválthattam három dokumentumfilmmel. Pozsonyban nagyon liberálisak a tanárok. A harmadéves záró vizsgafilmjeim a Balogh József Perbenik 66 és a Jászói kolostor voltak.

Amelyekkel mindjárt komoly díjat is nyertél Győrben.

Bizony! Az akkori első díj egy nadrágszíj volt, azóta is viselem.

Hogyan állt össze ezeknek a produkcióknak az anyagi háttere?

A főiskolán mindenki ingyen dolgozott, csak benzinre kellett költeni. A laborokat akkor még a szlovák tévé adta - azóta már nincs meg a laborja. A vizsgafilmem, a Ladomírovai gyilkos balladák már komoly cseh-szlovák koprodukció volt, a cseh tévé adta a labort, a szlovák tévében vágtuk, támogatta a Soros Alapítvány is.

Az első nemzetközi sikeredet hozta meg az a film.

Az a film abban a viszonylag rövid időszakban készült el, amikor az embereket még nagyon érdekelte a történelem, de már elegük volt a publicisztikus stílusban készült feldolgozásokból. Én filmet csináltam, nem publicisztikát. Nekem nagyon fontos volt, hogy a filmem az enyém, tehát szükségképpen szubjektív legyen. Nagy szerencsénk volt, mert nyugodtan, sokáig tudtunk rajta dolgozni. Mindegyik beállításával el tudtunk játszani. Kellemes munka volt nagyon.

Mi volt a helyzet a 66 szezon esetében?

A dolog elég rosszul indult. Nem találtam producert, mert a film nagyon sok ponton civilekre épült, sok esetben rögtönzésre, helyzetre, s ezt a rizikót senki nem vállalta. Így lettem kényszerből én a producer. A finanszírozásához pályáztam a szlovák kulturális minisztériumnál, jól meg is lepődtem, mert a kért összeg 99 %-át megkaptam, na, akkor már kicsit jobban éreztem magam, szokásos esetben ugyanis 50 %-ot szoktak adni. A szlovák tévé adta a kamerát, a cseh a laborokat s a Magyar Történelmi Filmalapítvány is adott bele valami pénzt.

Ennek az adminisztrációja hogyan zajlott?

A pesti Kalligram Kiadón és Alapítványon keresztül. Nekik van filmkészítési tevékenységi körük, ők pályáztak a film számára, mert én Szlovákiából nem pályázhatok. Nagyon nehéz Magyarországról pénzt szerezni. Pályáztunk az ORTT-nél is a 66 szezonnal, onnan nem kaptunk semmit.

Hogyan tudtad forgatókönyben megírni azt, ami kész formájában szinte rögtönzések sora?

A történetekből indultam ki, azokat nagyon jól ismertem, szépen, sorban leírtam őket. A szövegek megírásában Katarina, a feleségem segít nekem. A producereket az riasztotta el, hogy elmeséltem nekik, azt tervezem, hogy egy idős asszony mesél a strandon, s aztán megkérem, keressen a mai strandolók között hasonmást magának. Ha beleegyezik a kiválasztott, akkor jó, ha nem, sajnos az egész jelenetet ki kell majd vágni - na, ez nem volt annyira vonzó számukra. A forgatókönyvben megírva viszont ez elfogadható, abba értelemszerűen nem írtam bele azt a lehetőséget, hogy a kiválasztott esetleg nem vállalja.

Mennyire általános a cseh-szlovák koprodukció?

A két ország filmgyártása nem szakadt el egymástól. Általában is igaz, hogy kulturálisan együtt maradtunk. Az emberek ugyanúgy együttműködnek, mint korábban. A filmes szakma úgyszólván egynek tekinthető. A pozsonyi főiskola a nyolcvanas évek közepétől létezik, addig a szlovákok is a prágai FAMU-n végeztek.

Én azt látom, Magyarországon nagyon keveset tudunk a szlovák filmekről. Ti mennyire ismeritek a magyarokat?

Nagyon hiányzik az a forgalmazói rendszer, amely segítene, hogy megismerjük egymás munkáit. A forgalmazóknak nem érdekük megvenni a magyar filmeket. Kisebb-nagyobb fesztiválokon elvétve láthatjuk csak egymás filmjeit.

A Mediawave-vel honnan ered a kapcsolatod?

A feleségem animációs filmes, őt hívták meg még valamikor 1994-ben a főiskolán keresztül. Én is elmentem, abszolút imádtam a fesztivált, és azt mondtam, jövőre muszáj olyan filmet csinálnom, hogy jöhessek erre a fesztiválra. Három filmet vittünk, a feleségem animációs filmjét, a Milenci bez siat-ot (Szeretők ruha nélkül, 1996), a Jászói kolostort és a Józsi bácsit. Egy nagydíj volt, azt az én két filmem kapta megosztva. Egyetlen egyszer tudtam csak végig ott lenni a Mediawave-n, akkor a Mária Valéria hídról forgatott filmemet vittem, de az nem nyert, nem is nyerhetett, mert televíziós riportfilm volt. Talán túl komolyan vettem azt a filmet, az az igazság. Túlságosan kötött Boris Hochelnek tett ígéretem, hogy csinálok neki egy BBC-stílusú dokumentumfilmet.

A Mária Valéria-híd a körülötte kavargó sok történettel a magyar dokumentumfilmeseket is érdekelte.

Többet is láttam, eggyel sem voltam megelégedve. Az én filmem hibája az volt, hogy nem a kommunikációról, nem az összekapcsolásról forgattam, hanem a hídról. Fölvettem az öltönyt és a nyakkendőt, hogy képletesen szóljak, pedig az nem én vagyok. Az uszodás film fürdőgatyában, az én vagyok. Olyan sok energia volt ott az uszodában, hogy szinte vitte a filmet. Az elején mondja a nagymamám, hogy az uszoda lehetne talán a világegyetem modellje. Ez nekem annyira tetszett, hogy erre építettem a filmet.

Miért éppen uszoda?

A film attól a gondolattól lett meg, hogy eszembe jutott: ha valaki nem jut el a tengerhez, annak elég kell legyen az uszoda. Éppen a Ladomírovai legendákat vágtam, s új filmen gondolkoztam. Akkor született a kislányunk, Eszterke. Nagyon szeretek visszajárni Kassára, odatartozónak érzem magam. Gyerekkoromtól sokat és szívesen hallgatom a nagyanyám elbeszéléseit. A nagyapám halála óta a nagyanyám sokszor előveszi a családi fotókat, sokat mesél. Dédapám, Kriszt Jenő története nagyon megragadott. Ő a romániai Nagybányáról szeretett volna a tenger mellé kerülni, mert lételeme volt a víz. Asztmatikus problémákkal küszködött, az orvos tengeri tartózkodást javasolt neki, s ez jó apropónak tetszett, hogy kérvényezze áthelyezését. Meglepő választ kapott: Kassára helyezték. Sohasem jutott el a tengerhez. Olyan helyet kellett keresnem Kassán, ahová ezt a történetet koncentrálni tudom. Nagyon nehezen jöttem rá, hogy az uszoda az. A Mária Valéria-hidas filmben volt egy interjú egy üres, téli úszómedence partján. A jelentetet a végső változatból kivágtuk, de ezen a vonalon is elgondolkodtam, csak nem tudtam összekapcsolni, hogy miért az uszoda. Amikor eszembe jutott, ha tenger nincs, be kell érni az uszodával, akkor már könnyű volt, tudtam, kiket keressek, s nagyon könnyen találtam meg a motívumokat is. Amikor kicsi voltam, sokat jártam a nagyihoz, és jöttek hozzá a "tyúkok" (ő hívta így a barátnőit), beszélgettek a szerelmeikről, az emlékeikről. Én négy-öt éves voltam, ott játszottam, és persze azt hitték, nem értek semmit. Beszéltek Horthy-ról, a háborúról. Én persze nem tudtam a történelmi összefüggéseket, s gyerekésszel vettem be ezt a történelmet, értelmeztem a dolgokat. A filmben pontosan ezt akartam megvalósítani: újra gyerekszemmel nézni a történelmet, a történeteket. Egy gyerek a látásmódjából adódóan pimasznak tűnhet, mert nem ismeri a tabukat. Amikor a Mária Valéria-hidat csináltam, túl komoly voltam, és az rossz volt, rossz is lett a film. A 66 szezonban viszont szándékosan és kifejezetten pimasz akartam lenni, mert egy gyerek megkérdezheti a besúgótól, hogy mi volt a fedőneve. „Normálisan”, azaz felnőtten nem szegezi neki az ember egy másiknak azt a kérdést, hogy szolgált-e ő a kedves kommunista diktatúrának. Erről az emberek nem beszélnek, tabu. Természetes, hogy nem szeretnének erről beszélni, mert szégyellik.

Elfogadod, hogy ez tabu?

Igen, elfogadom, de felteszem azt a bizonyos kellemetlen kérdést.

A 66 szezon számomra attól annyira friss, eleven, mert olyan a világa, mintha nem is volna társadalom. Az emberek elszenvedték a csapásokat, amik rájuk mérettek, de nem az a fontos, hanem ők maguk. Talán olyanok, mint az uszoda vize: egy természetes elem be van zárva a betonkockába, és igyekszik nem tudomást venni róla.

Egy szlovák filmkritikus, Maria Ferenčuhova azt írta a kritikájában, hogy Kerekes a filmben olyan, mint egy jólnevelt kisfiú, aki a folyosón kezit csókolomot köszön a szomszédnak, majd ártatlanul megkérdezi, min veszekedtek tegnap, amikor be voltak rúgva. Ez pontosan így volt. A nagymamámmal és a barátnőivel persze nagyon közvetlen a viszonyom, mert hiába vagyok én 97 kiló, szakállas és nagy, nekik még mindig ugyanaz a kisfiú vagyok, s ezért nekik köszönhetem, hogy annyi játéka lehetett ennek a filmnek.

Említetted, hogy a feleséged animációs filmeket készít. Milyen az animáció helyzete Szlovákiában?

Szerintem Kanadán kívül mindenhol meg van halva ez a fajta, nem elsősorban gyerekeknek szóló animáció. Pici, kétszemélyes kft-k vannak, ezek megpróbálnak abból megélni, hogy mesefilmeket gyártanak. Egy anekdotával érzékeltetném, mennyire degradálódott a műfaj, mennyire hülyék ezek a filmek. Magyarázkodik a rendező, hogy a filmje azért annyira egyszerű, mert kisgyerekeknek készült. Mire valaki beszól: annyira kicsi gyerekek nem is léteznek, amennyire hülye ez a film. Diákok, és az olyan amatőr produkciós társaságok, mint amilyenek mi vagyunk - azért vagyunk amatőrök, mert nem ebből élünk - gyártanak olyan filmeket, mint A világ eredete című film, a feleségem filmje. Igazi sikertörténet, hiszen sikerült 35 mm-re gyártani, sikerült moziban vetíteni kísérőfilmként. Nekünk az nagyon jó volt, mert a Szeret, nem szeret (nálunk Szeretni bolondulásig címmel játsszák, BR) című, francia komédia előtt ment, annak Audrey Tautou a főszereplője, amire bemennek az emberek. Nem áltatom magam: ha az lenne kiírva, hogy új szlovák animációs film, nem menne el ra senki. Ellenpéldának itt van mindjárt Mišo Struss, akinek az animációs filmjét Oscarra nevezték, tehát akad azért néhány kitartó maratoni futó. Nem sok.

A Mediawave-en nagyon erős az animációs filmes mezőny. A feleséged filmjét nem neveztétek?

Neveztük, csak nem válogatták be.

Ez is bizonyítja, hogy nem a névre mentek, amikor te kaptad a fődíjat.

Nem értem egyébként, miért nem válogatták be, mert érdekes a formája és a mondanivalója is. A 66 szezonnal hasonló a helyzet: Karlovy Vary-ban beválogatták, Lipcsében nem, pedig Lipcsében nyertem a Ladomírovával.

A 66 szezon megy a szlovák mozikban?

Igen, az ASFK (Asociácia Slovenských Filmových Klubov), a szlovák filmklub szövetség a forgalmazója. Ha minden jól megy, a kópia gyártásának árát behozza... Kifejezetten sikertörténet, nem? Árnyalja a képet, hogy a legújabb szlovák úgynevezett "közönségfilmnek", amelyben persze ismert, fiatal cseh és szlovák színészek játszanak, és popzenészek is vannak benne, ötezer nézője volt. A 66 szezon február óta megy a filmklubokban egy (1) darab kópiával, most nagyjából 3600 nézőnél tartunk. Ezek szerint tökmindegy, hogy dokumentumfilmet vagy közönségfilmet csinál az ember, a nézettsége ugyanúgy a béka feneke alatt van. A tetejébe így még többen kérdezik, amit már említettem, hogy mikor fogok "rendes filmet", értsd játékfilmet csinálni.

És mikor?

Tulajdonképpen szeretnék egyet csinálni a feleségemmel, de amilyen maximalisták vagyunk, nagyon drága lenne....

Úgy tűnik, magad egyengeted a filmjeid útját. Ha kell, producerkedsz, ha kell, pályázol, ha kell, nevezel a fesztiválokra, utazol a filmmel, tehát nincs erre saját embered.

Persze hogy nincs, mert nem tudnám kifizetni. Ha minden jól megy, annyi pénz bejön, hogy újra bele tudok vágni egy ilyen "hülyeségbe". Hosszú távon visszajön a pénz, csak nagyon lassan, ezért csak én vállalhatok kockázatot. Gondolj bele: nem kérhetem senkitől, hogy dolgozzon ingyen, és majd két-három év múlva esetleg kap is valamit.

Készítettél egy filmet egy osztrák produkciós irodának.

Wolfgang Wiederhofer látta a Ladomírovát, s megkeresett, hogy készítsem el a szlovák részét egy magyar-szlovén-osztrák-román koprodukciónak, amelyet a Geyrhalter Produkciós Iroda forgatott. Román részről a magyar Lakatos Robi volt benne, vele nagyon összebarátkoztunk. Ő egy Bécsbe járó lomizóról forgatott. Én az önkéntes határőröket kerestem meg, azokat, akik szent kötelességüknek érezték, hogy följelentsék az illegális határátlépőket. A szemtelen kisfiú újra akcióba lendült.

Akkor irány a nemzetközi vizek?

Hát, a kassai uszodát már elég jól ismerem…

 

 

Peter Kerekes - filmográfia

Az ember a könyvről, a könyv az emberről (1994)
Balog József, Pribenik 66 (1996)
Három nap a a jászói kolostorban (1996)
Ladomírovai gyilkos balladák és legendák (1998)
Zuzana 8-tól 17-ig (2000)
Mária Valéria híd (2001)
A világ eredete (2002, animáció, Katarina Kerekesovával)
66 szezon (2003)

 

A stáb
A stáb
142 KByte
Az uszoda 1937-ben
Az uszoda 1937-ben
93 KByte
Az uszoda 2002-ben
Az uszoda 2002-ben
167 KByte
Foci a medencében
Foci a medencében
91 KByte
Úton e tenger felé
Úton e tenger felé
152 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső