Hogyan került ki a Kontroll Cannes-ba?

Igazából a 35. Filmszemlén figyeltek fel a filmre. A Szemle után már lehetett olyan hangokat hallani, hogy Cannes érdeklődik. A magyar filmszemlére, mint általában minden nemzeti filmfesztiválra, eljönnek különböző nemzetközi filmfesztiválok válogatói, így Cannes-ból is idelátogatott egy francia szakember. Elég nagy visszhangot keltett az az újságcikk is, ami közvetlenül a budapesti Szemle után jelent meg a Variety-ben. Akkor nagyon sokan kerestek azzal, hogy küldjünk kazettát - így jutottunk el ahhoz az Andrew Herwitz nevű New York-i úrhoz is, aki Cannes-ban mint külföldi eladási ügynökünk már képviselte a filmet. Ő volt a leghatározottabb az összes érdeklődő között, és mindent megtett azért, hogy megszerezze a filmet eladásra.
Azt nem állítom, hogy nem folyt egyfajta lobbytevékenység például a Magyar Filmunió részéről annak érdekében, hogy legyen magyar nagyjátékfilm a cannes-i fesztiválon. Folytak különböző megbeszélések például a volt francia kulturális miniszterrel (jelenleg az Eurimages vezetője - a szerk.) annak érdekében, hogy abban az évben, amikor a filmtörvénnyel kapcsolatos információk európai szinten először hangoznak el, egy konkrét nagyjátékfilm is hitelesíthesse a szándékokat. Viszont pusztán a "politikai" akarat nem lett volna elég, ha nincs olyan film, amit a cannes-i válogatók elfogadhattak volna. Cannes-ba nem lehet nevezni, nem lehet semmilyen más úton bejutni, csak ha az előválogatáson és a végső döntést hozó bírálóbizottság szűrőjén áthaladt a film.
Több szerencsés tényező játszott tehát össze abban, hogy a magyar film idei cannes-i jelenléte ilyen jól sikerült: egy erőteljesebb aktivitás állami oldalról és egy olyan film léte, amit be lehetett válogatni a hivatalos programba. Négy játékfilmet küldtek ki egyébként a bizottságnak.

Önök mikor tudták meg, hogy a Kontroll megy ki?

Természetesen egy kicsit előbb, mint ahogy a hivatalos bejelentés történt, de ennek szimplán technikai okai voltak, hiszen el kellett készíttetni a francia nyelvű feliratos kópiát, meg kellett szervezni a reklámanyagok elkészítését. Tehát valamikor április első felében. Ezt követte a cannes-i hivatalos bejelentés április 21-én, amiről már a nemzetközi és hazai sajtó is beszámolt.

A Magyar Filmunió. Van egy megállapodásunk velük, hogy a film fesztiválszerepléseinek lebonyolítását ők vállalják.
A Magyar Filmunió készítette az összes magyar filmmel, illetve a filmtörvénnyel és egyéb magyar vonatkozású filmes eseménnyel kapcsolatos promóciós anyagot is. A Kontrollal sem volt ez másként, de ebbe a folyamatba már elég intenzíven belefolyt Andrew Herwitz, ő javasolta például, hogy egy sokkal tisztább, egyszerűsítettebb változatú plakátot vigyünk ki, hiszen a cannes-i közönségnek még ismeretlenek ezek a színészarcok.

A közönség sokkal érzékenyebben reagált a színészek játékára, mint ahogy azt itthon tapasztaltuk, az újságírók pedig minden kritikában kiemelték Mucsi Zoltánt és Pindroch Csabát.

Szerintük nagyon speciális hangulata van. Különösen egységesnek nevezték a film képi világát, a fényképezést. És persze szórakoztatónak illetve egy kicsit "keleti egzotikumnak" találták az alapszituációt, az ellenőrök és utasok között feszülő ellentéteteknek illetve az ellenőrök belső konfliktusainak ábrázolását. Nagy vonalakban azért összecsengett a véleményük az itthoniakéval. A különbség talán az, hogy ők határozottabban és kritikusabban írták le, hogy ez egy nagyon jó hangulatú, dinamikus, helyenként szellemes thriller, ami bizonyos pontokon nem működik úgy, ahogy kéne. Szóvá tették azt, amit persze mi is tudunk, hogy vannak forgatókönyvi, dramaturgiai hibák a filmben, de - ahogy ezt egyébként a közönség vagy éppen a filmnek díjat szavazó francia fiatalok is visszajelezték - ezeken a döccenőkön valahogy átsegíti számos más erénye. Amikor a filmet a vasárnapi hivatalos vetítésen együtt néztük a közönséggel, azt tapasztaltuk, hogy hajszálpontosan ugyanakkor jöttek ugyanazok a reakciók, mint itthon - nem tűnik ez kulturálisan olyan áthidalhatatlan távolságnak.

Várakozáson felül jól. Pergett a film, és gondoltuk, persze, megtapsolják majd udvariasan, ehhez képest határozottan meglepett minket a taps intenzitása, és amikor felkapcsolták a villanyokat, és a két széksor közötti folyosón elindultunk felfelé, ismét felerősödött a taps, és ahogy ment ki Nimród, bekiabálásokat lehetett hallani, hogy "Bravo" meg "Thank you" - zavarbaejtő érzés volt. Kinn pedig egy egész hadsereg autogramkérő rohanta meg, hirtelen számos tévé meg újság került elő, egy csomó vásárló jelentkezett, akit rögvest össze lehetett hozni Andrew-val.
A bemutató után gyakorlatilag folyamatosan jöttek az érdeklődő telefonok, és mivel a fesztivál első napjaiban vetítették a filmet, maradt idő a konkrét megbeszélésekre. Jelentkeztek vezető amerikai ügynökségek, de találkoztunk a szombati magyar esten is olyanokkal, akik konkrét lépéseket tehettek ügynöki megbeszélések felé és így tovább. Általánosan megfogalmazható benyomásként az szűrődött le számomra, hogy ezek az emberek nagyon gyorsan és határozottan reagálnak mindenre, ami friss, ami új, és amiben látnak valami folytathatóságot.
Talán a szerencsének köszönhető de a Kontrollról az is tudott, aki nem látta. Kinn élő magyarok illetve itthonról kiutazók, akik be-benéztek a Magyar Pavilonba, mesélték, hogy ahonnan éppen jöttek, mondjuk egy német produceri megbeszélésről, is téma volt a film.
Nagyon jó időpontban vetítették a filmet, még nem az esti sávban, ahol a fő versenyprogram filmjeivel, illetve a partykkal kellett volna versenyeznie a nézőkért, ez is bizonyosan belejátszott a sikerbe. A Magyar Filmunió az előzetes tárgyaláson azt kérte a szervezőktől, hogy lehetőleg a bemutató a kultuszminiszter látogatásának napjára essen.

Nagyon egyszerűen és fájdalommentesen: Andrew fogadta a jelentkezőket, és időnként ránktelefonált hogy ez és ez ennyit meg ennyit kínál, később meg azért, hogy hova menjünk aláírni. Andrew egyébként százalékért dolgozik, ami barátibb, mint amit pl. a Mokép Hungarofilm ajánlott.

Az USA és Kanada, Anglia, Olaszország és Németország.

Igen, Robert Lantos producer, aki ugyan még nem látta a fimet, de a napokban Budapesten járt, és a szóbeszéd szerint büszkén mondta, hogy ő vette meg a Kontrollt. Előzetesen viszont nem volt vele kapcsolatunk.

Hol vetítik majd a Kontrollt, nagyvárosokban?

Észak-Amerikában igen, például New York-ban, de minden forgalmazóval más-más megállapodásunk van.

Aki ebben a helyzetben azt állítja, hogy nem fordult meg a fejében a lehetőség, hogy akár az ő filmjéé is lehet ez a díj, az nem mond igazat. Ez olyan megérinthető közelségbe kerül ott kint, látszólag. Mi is eljátszottunk ezzel a gondolattal. Nem számítottunk semmilyen más díjra, mi az Arany Kameráért voltunk versenyben. De tudva, hogy melyik film kapta a szekciónk díját és melyik az Arany Pálmát, azt hiszem mégiscsak a legjobb díjat kaptuk, hiszen a Prix de la Jeunesse valójában közönségdíj, és független minden politikai megfontolástól.

A szabályok szerint A-kategóriás fesztivál versenyprogramjába már nem hívható meg a Kontroll.

A versenyprogramban valóban nem szerepelhet, de a nem hivatalos programban igen, illetve kisebb, nem A-kategóriás szemléken. Ott van a film május végén Kolozsvárott, majd később Karlovy Varyban. De például most kaptunk meghívót Torontóba is, ez a legfrissebb felkérés.

Igen, vannak tervek, Nimróddal közösen és esetleg filmek, amit nem ő rendez, de a Café produkciójában készülnek, afféle ministúdióként.

A Budapest Film marketingigazgatója azt mondta egy Filmkultúra interjúban, hogy már a forgatókönyvírás fázisában be szeretne kapcsolódni a produkció munkájába.

Ez egy létező felvetés, hiszen a forgalmazó számára is bizonyos garanciát jelenthet az, hogy el tudja mondani a szempontjait. A jelenlegi magyar helyzet az, hogy a forgalmazó kap egy kész filmet. A Kontrollnál már elég korai szakaszban beszállt a forgalmazónk, a Budapest Film, kicsit a kényszer szülte a helyzetet, hiszen a nézőszám utáni állami támogatásért a forgalmazóval együtt kellett pályázni. Végül nem kaptuk meg a pénzt, de az együttműködés megmaradt. A nagy forgalmazók elhárították a filmet, még a Mokép érdeklődött.

Nem létezik olyan koprodukciós szerződés, amiben nincsen benne egy forgalmazó. Olyan vakrepülés, ami most Magyarországon van, hogy teljes egészében leforgatunk egy filmet, amit majd esetleg valaki forgalmaz, koprodukcióban nem megvalósítható. Bármilyen külföldi koprodukciós támogatásnak, médiapályázatnak alapfeltétele, hogy egy forgalmazóval együtt lépjen fel az ember akár úgy is, hogy bizonyos eladásokat már sikerült elérni. Az nem fenntartható helyzet, hogy a forgalmazó utolsó belépőként megjelenik, állami támogatással bemutat egy filmet, majd az összes létező pénzt, amit keresni lehet, elsőként elvisz belőle.

Függetlenül attól, hogy mit tekintünk itt és most üdvözítőnek, ez el fog indulni. Európában már most is így történik a filmkészítés, és ebbe most jó pillanatban bele tudunk kapcsolódni, ha a filmtörvény biztosította befektetési kedvezmény valóban működni kezd. Kinn Cannes-ban nagyon nagy érdeklődés mutatkozott iránta.

Köszönjük a Café Film hozzájárulását a fotók közléséhez

Kapcsolódó anyagok a Filmkultúrában: