Mikor került a filmszakmába?
A második évfolyamos egyetemi vizsgáim befejezése után 1954
június elején, néhány nappal a futball VB-döntő után. Azért ez az esemény köti
az emlékezésemet, mert én gyakorló labdarúgó is voltam, és már nem is tudom,
hogy a felvételem iránti örömöm, vagy az elvesztett VB utáni bánatom volt-e
nagyobb. Egyébként Badal János operatőr többszöri személyes közbenjárása
kellett ahhoz, hogy világosítói munkakörben alkalmazzanak. Régebben a
filmszakmának ilyen vonzása volt, sokan vártak akkoriban felvételre, de csak
keveset vettek fel. Nekem azért volt szerencsém, mert 1953-ban jelentkeztem az
akkori Színház-és Filmművészeti Főiskola operatőri szakára, de nem vettek fel,
viszont Badal János emlékezett a filmszakmai eltökéltségemre.
Hogyan alakult a szakmai előmenetele, milyen lépcsőfokokat
járt végig, amíg gyártásvezető lett?
Nagyon lassan. 1954-1964-ig világosítóként dolgoztam Örsi
Béla fővilágosító csoportjában. Igaz, 1956 májusában Herczenik Miklós fiatal
operatőr kikért segédoperatőr gyakornoknak a Pusztai ítélet című film
forgatási idejére. Előkelő társaságban forgattunk, az azóta Oscar-díjas
Zsigmond Vilivel voltam segédoperatőr. De a karrierem nem ezen az úton
folytatódott, mert az 56-os forradalmi események más irányba terelték. A
forradalom után a filmgyártás az 50-es évek első feléhez viszonyítva mind
tematikusan, mind mennyiségileg egyre gyorsuló ütemben fejlődött, a gyártási
szakembergárda viszont egyre inkább öregedett. Hiány keletkezett fiatal
gyártási szakemberekben, ezért több invitálást kaptam gyártási munkakör
betöltésére. Nem teljesen véletlenül
történtek ezek az "invitálások". 1957 elején ugyanis az új rendszer kulturális
irányítói és a korabeli filmművészek ismerkedését célzó úgynevezett
"Hunnia-bál" megszervezésében eredményes szervezési munkát végeztem -
olyannyira, hogy a bálon kitűnően mulató Aczél György is megjegyezte a nevemet.
"Perspektivikus kádernek" tekintett és "kiemelésre" javasolt a Hunnia
Filmstúdió Nemzeti Vállalat Pártbizottságánál. Ajánlását igyekeztek
teljesíteni, és annak ellenére, hogy az "ellenforradalom" szimpatizánsaként
tartottak számon - még államvédelmis vizsgálat alá is vetettek - megbíztak
felvételvezetői gyakornoki feladattal.1964 kora tavaszán a Legenda a vonaton
című filmnél lettem először felvételvezető-gyakornok Óvári Lajos gyártási
csapatánál, velük még három filmben - Tücsök, Isten őszi csillaga és
Germinál - dolgoztam. Valószínűleg jól, mert más gyártási csoportokhoz,
így Győrffy József, Sivó György illetve Hranitzky Tibor gyártásvezetők mellé is
meghívtak, először felvételvezető II-ként, majd I-ként.
Megalakulása óta részt vettem a Balázs Béla Stúdió
produkcióiban. Összebarátkoztam több
fiatal és nagy jövő előtt álló fiatal rendezővel, és filmjeik gyártásvezetője
lettem.
Először 1967-ben, Sándor Pál első játékfilmjében, a Bohóc
a falonban dolgoztam BBS-es rendezővel. Ezt megelőzően is előfordult már,
hogy mint felvételvezető - átvéve a betegség miatt távolmaradni kényszerülő
gyártásvezető feladatkörét - megbízott gyártásvezetőként én fejeztem be a film
teljes gyártási munkálatait, gyakran már a forgatás félidejétől. Ilyen volt a Gyerekbetegségek
(r: Kardos Ferenc, Rózsa János) vagy az Apa (r: Szabó István).
Az első gyártásvezetésemet több mint 50 nagyjátékfilm
megbízás követte. A filmgyári átszervezések úgy alakultak, hogy az
anyavállalat, MAFILM a tapasztaltabb gyártásvezetők közül főgyártásvezetőket nevezett
ki először a stúdióvállalatokhoz, majd a stúdiókhoz. Ekkor kerültem a Budapest
Filmstúdióhoz 1984-ben, majd a stúdiók önállósodásakor a Budapesttől a Mozgókép
Innovációs Stúdió Vállalathoz úgy, hogy a produkciós irodám mindvégig az akkori
Lumumba, ma újra Róna utcában volt.
1990 hozott-e változást?
1992-ig aktív főgyártásvezetőként és ténylegesen is gyártó
gyártásvezetőként dolgoztam. Majd kényszervállalkozóként a Division Filmgyártó
Bt. beltagjaként néhány dokumentumfilmet gyártottam. Igaz, a Duna Tv-beli
ötévnyi főgyártásvezetőségem sem távolított el teljesen a mozgóképgyártás
szervezési munkáitól, de az egy teljes film létrehozásában való közreműködés
öröme többé már nem adatott meg nekem. Más dolog egy műsoridőt kitölteni, és
más valamilyen önálló alkotás létrehozásában tevékenyen közreműködni. 1993-2002
szeptemberéig voltam a Magyar Történelmi Film Alapítvány irodaigazgatója, de
egy maradandó beszédhibával járó betegség következményeként közös megegyezéssel
már csak szaktanácsadói munkát végzek náluk.
Kikkel dolgozott együtt?
A már említetteken kívül elsősorban Kósa Ferenccel - Ítélet,
Nincs idő, Hószakadás, Küldetés, Mérkőzés, dr.Béres
József sorozat - Sára Sándorral, akivel operatőrként és rendezőként is dolgoztam
különböző filmekben, így Nyolcvan huszár I-II, Könyörtelen idők, Vigyázók
című játékfilmekben, valamint a Pergőtűz I-V, Magyar nők a Gulagon
I-III, Aki magyar velünk tart I-II, Bábolna I-III. dokumentumfilmekben.
Lugossy László Azonosítás, Köszönöm, megvagyunk, Szirmok,
virágok, koszorúk, Dárday István-Szalai Györgyi: Filmregény I-II, de
Sándor Pál és Szomjas György több játék-és dokumentumfilmjét is gyártottam, pl.
a Rosszembereket. Elnézést, ha valakit kihagytam, mint pl. Simó Sándort
a Szemüvegesekkel, Szabó István Szerelmesfilmjét, a Tűzoltó
utca 25-öt, Hintsch György A veréb is madár című filmjét, amely a Mágnás
Miska után a legtöbb nézőt vonzotta a magyar mozikba. Említenék több
felvételvezetőt, ma már gyártásvezetőt is, akik akkor még tanítványként
beosztottjaim voltak, mint pl. Martosi Mórocz Sándor (MMKA) Budai Attila (Duna
Tv), Sarudi Gábor (Quality Pictures), Balázs Gábor.
Voltak-e szakmai példaképei, kitől tanulta a
legtöbbet?
Kimondottan szakmai példaképem nem volt. Néhány kollégámnak
voltak olyan tulajdonságai, amelyeket irigyeltem, és szívesen vettem volna, ha
nekem is volnának ilyen tulajdonságaim, de azért nem estem kétségbe hiányuktól.
Kifejezetten mesterem nem volt, de legtöbbet Óvári Lajostól, Győrffy Józseftől
és Bajusz Józseftől tanultam. Utólag őket tartom mestereimnek.
Milyen volt a filmgyári fizetés, mi alapján kaptak
prémiumot? Volt-e pénz filmekre?
Minden filmgyári munkakörömben a világosítótól a
főgyártásvezetőig havi alapfizetést és különböző nagyságrendű prémiumot kaptam.
Én a pechesebb gyártásvezetők közé tartoztam, akinek az ún. hosszabb átfutási
idejű, munkaigényesebb filmek jutottak, ezért nem tartoztam a jól kereső
gyártásvezetők közé. A hiedelmektől eltérően nemcsak nekem, de másoknak sem
volt magas alapfizetése. Én pl. gyártásvezetőként 3.500 Ft. alapfizetéssel kezdtem, és az utolsó MAFILM-es
gyártásvezetőségem idején is csak 6.500 Ft-ot kaptam. Ha gyors átfutású,
gazdasági megtakarítást eredményező filmet kapott a stáb, akkor magas prémiumot
kaszáltak egyesek. Olyan filmnél például, amelyben egy új betonút megépítésének
betervezését is elfogadtatták, majd kerestek egy meglevő betonút szakaszt és
elszámolták megtakarításként. Ha a rendezőnek sikerült politikailag
elfogadtatnia a forgatókönyvét a filmfőigazgatóval, aki néhány esetben az MSZMP
kultúr-atyaistenétől, Aczél Györgytől kapta a végső felhatalmazást, és nem volt
irreálisan költséges a produkció, akkor megkaptuk a pénzt, sőt néha még a
túllépést is finanszírozták. Szerencsére velem ez csak néhány esetben fordult
elő - pl. Bors V-X, Szerelmesfilm,
valamint Fehér Gyuri Szürkület című filmjével. Az általam gyártott több
mint ötven játékfilm esetében nem is rossz arány.
Ma nehezebb-e filmet készíteni?
A filmkészítésre fordítható pénz mennyisége miatt régebben
könnyebb volt! Igaz, hogy akkor több szükségtelen kötöttség akadályozta a
gyorsan reagáló gyártásszervezési munkát, de legalább lehetett tudni, hogy
pénzhiány miatt nem áll le a produkció. Ma viszont többször is előfordul
ilyesmi.
Melyek voltak a legemlékezetesebb munkái?
Nem a művészi érték, hanem a sikeres szervezési és gazdasági
tevékenységem alapján rangsorolnék. Legnagyobb kedvvel Szabó István Apa
című filmjében dolgoztam. Felvételvezetőként kezdtem, majd a forgatás utolsó
harmadától a teljes befejezésig már gyártásvezetőként dolgoztam. Úgy érzem,
ebben a filmben nyújtottam a legeredményesebb munkát, amely még a művészi
eredményen is meglátszott. De nagyon nehéz feladat volt az Ítélet
magyar-román-csehszlovák koprodukciós film gyártásának levezetése az 1968-as
csehszlovákiai események és a mindig nagyon feszült magyar-román államközi
viszony közepette. Ennél a filmnél külügyi munkatársnak éreztem magam, mert a
román koprodukciós partner örökös akadékoskodása folytán 67 jegyzéket
váltottunk. Biztos vagyok benne, hogy ez volt a legnehezebb, legtöbb
diplomáciai érzéket igénylő munkám.
Hány filmben vett részt eddig?
Nem készítettem pontos kimutatást. 1995-ben a Duna Tv-hez
kerültem főgyártásvezetőnek. Akkor az ottani humánpolitikai osztály kérésére
hozzávetőleges összeállítást készítettünk. Eszerint gyártásvezetőként több mint
50 nagyjátékfilmet, 25-nél több televíziós sorozatot, mint pl. Keménykalap és krumpliorr I-V, Krónika I-XX, Bors
Máté V-X, Bábolna I-III, Magyar nők a Gulágon, I-III, Aki
magyar velünk tart I-II. készítettem. Ezen felül jó néhány kisjátékfilmet
és dokumentumfilmet is gyártottam.
Ön választhatta meg, hogy mely filmeket szeretné
gyártani, vagy megkeresték?
Nem én választottam, majd" minden esetben engem
választottak. Legtöbbször a film rendezője beszélte meg a főnökeimmel -
kezdetben a gyártási főosztály vezetőjével, később a stúdió vezetőjével és a
főgyártásvezetővel. Ez általában kedvező volt, mert kezdettől kialakult a
kölcsönös egyetértés. Szinte mindig olyan filmet gyártottam, amelyet én is akartam, de volt
olyan felkérés is, amelyet korábbi elígérkezés miatt le kellett mondanom.
Előfordult olyan eset is, hogy valakivel nagyon szerettem volna dolgozni (pl.
Gál Istvánnal), de sehogyan sem sikerült összeegyeztetni. Emlékezetem szerint
csak egyetlen felkérést hárítottam el, amelyet - ismerve a megvalósítás
körülményeit - utólag már nem is bánok.
Voltak olyan rendezők, akikkel mindig együtt
dolgozott?
Több rendezővel is ismétlődött a munkakapcsolatom. Így Szabó
Istvánnal, Kósa Ferenccel, Sára
Sándorral, akikkel egyénenként is háromnál több filmet gyártottam, és
elsősorban egyeztetési nehézségek miatt nem folytatódott a közös
munkakapcsolat.
Mit érez legnagyobb szakmai sikerének?
Az Ítélet magyar-csehszlovák-román koprodukciós film
lebonyolítását a feszült politikai helyzet miatt. Ennek a filmnek nem a
leforgatása okozott sok fejtörést, hanem a forgatás utáni rengeteg utómunka
lebonyolítása úgy, hogy az eredeti költségvetésen belül maradjunk - és mindezt
azért, mert politikai okokból állandóan változtatni kellett. Nagyon nehéz
feladatnak éreztem a Nyolcvan huszár és a Szirmok, virágok, koszorúk
lebonyolítását is.
Mesélne valami érdekes forgatási sztorit?
Jobban szeretem, ha a történeteket a filmek tartalmazták,
nem pedig a gyártásvezető adja elő, de azért mondok magának egyet. Az Isten
őszi csillaga című filmet forgattuk Karcagon és környékén. Óvári Lajos
gyártásvezető átküldött Túrkevére, a következő forgatási helyszín
előkészítésére. Bementem a tanácsházára és bejelentettem, hogy jövő héttől itt
folytatjuk a forgatást. A tanácsi dolgozók tátott szájjal hallgattak, majd az
elnök megkérdezte, hogy mennyi nyers húsra lesz szükségünk, mert a vágóhíd
kapacitása kicsi, nem biztos, hogy el tudnak látni bennünket. Látva
értetlenségemet, mesélték, hogy a múlt hónapban járt a faluban egy
vándorcirkusz és az állataik minden döghúst megettek, sajnálják, de döghúsra ne
számítsunk. Nagyon meglepett, hogy a filmkészítőket összekeverik az
állatidomárokkal, és ez teljesen lerombolta bennem az illúziót filmművészetünk
ismertségéről.
A másik érdekesség az Ítélet című koprodukciós film
bukaresti előkészítő tárgyalásán fordult elő. Még akkor is, ha váratlanul érkeztünk
Bukarestbe, Kósa Ferenc filmrendező, Csoóri Sándor író, és én, mint
gyártásvezető, mindig az Ambassador szálló ugyanazon szobáit kaptuk. Egyik este
Kósa Feri szobájában arról beszélgettünk, hogy az akkori román filmfőigazgató
milyen szimpatikusan viselkedik a tárgyalás során, már-már a mi delegációnk
tagja is lehetne, olyan szépen védi a magyar érdekeket. Milyen érdekes, még
azon a héten leváltották, nemcsak a tárgyaló delegációból, hanem
filmfőigazgatói beosztásából is. "Hála"
a Securitate aktivitásának, akaratlanul is befolyásoltuk a román filmművészet
irányítását.
Mit jelentett régebben a filmszakmában dolgozni?
Rangot, elismerést, előnyöket?
Ha csupán a túrkevei előkészítő munkámra emlékeznék, amikor
állatszelídítőkkel azonosították a filmeseket, azt mondhatnám, lealacsonyítást
váltott ki, de ebben nem lenne igazam. Csak utazóügynökként lehetett volna
annyit utazni, annyi embert megismerni, olyan sok élményt szerezni. Biztos,
hogy előnyt jelentett más, helyhez kötött szakmákhoz képest. Igaz, hogy nem
volt előre tervezhető szabad hétvégém, vagy ünnepnapom, és soha nem voltam
nyáron szabadságon a családommal, de a szabadságérzet jelentette számomra azt a
pluszt, amiért szerettem ezt a szakmát. Úgy gondolom, csak itt volt lehetőségem
végigjárni szinte az egész történelmi Magyarországot. De mint filmes jutottam
el Kubába, Kazahsztánba, Szovjetunióba, még az Uralon túli területekre vagy
Közép- és Nyugat- Európába is. Úgy érzem, kifejezetten szerencsés voltam, hogy
ennél a szakmánál maradtam.
Ha most lenne pályakezdő, ugyanezt az utat választaná?
Mindenképpen a filmszakmát, pontosabban a mozgókép szakmát
választanám, de nem tartom valószínűnek, hogy megint a gyártási illetve
gazdasági munkakört. Sokkal inkább az operatőrit, amihez mindmáig nagyobb
érdeklődést tanúsítok. Kár, hogy ez a foglalkozás is legalább olyan
bizonytalan, mint a gyártásvezetői, esetleges a megbízáshoz jutás.
Gyártásvezetés iránt egyáltalán nem érdeklődnék, sokkal inkább a producerség
iránt, amelyhez régen is, de most már egyre inkább vonzalmat érzek. Ezt a
tevékenységet azonban beszédhibásan biztosan nem lehet eredményesen végezni,
nem is beszélve a pénzbeli háttér hiányáról.