Selmeczi Bea Hogyan jelenik meg a XVI. századi öltözködés az Egri csillagok című filmben?
 

20 KByte

A Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok talán az egyetlen igazán igényes magyar történelmi film, amelyben a ruhák nem stilizáltak, jelmezszerűek, hanem híven tükrözik az adott kor viseletét. Kisebb hibák természetesen előfordulnak (a várat ostromló egyik török karórát, a másik Tisza cipőt visel, belátszik a török harcosokat szállító kisbusz, kivehető a Magyar Honvédség bakancsa a török janicsárokon, leleplező a betonból kikevert álágyú, becsúszik egy-két nem korhű jelmez), de ezek alig észrevehetőek, csak 68-adszori megnézéskor tűnnek fel a legavatottabb néző számára is, a film készítői pedig igazán nem gondolhatták, hogy akadnak majd elszántak, akik még ezt a számot is messze túlszárnyalják.

A film nemcsak a korszakot mutatja be precízen, hanem a finomságokra is ügyel: az erdélyi és a magyar viselet apró különbségeire, az itáliai divat hazai fogadtatására, az oszmán hierarchia jelzésére és a cigányok kevert ruházkodására, ami azért lényeges, mert a legtöbb történelmi film hajlamos romantikus ábrázolásmódra, mely egyfajta spanyolos stílusú etnoruhába bújtatja őket.

A film kezdőképében I. Szulejmán (Major Tamás) öltöztetését látjuk, ami oszmánok nagyon fontos szertartása volt. A szultán minden egyes ruhadarabját az alkalomhoz illően állította össze a dülbend aga (öltöztető), ellenőrizte az anyagok minőségét és illatos olajokkal kente meg a kelméket. (A történelmi I. Szulejmán számára ez különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen ő volt az, aki egységes formát, színt és díszítést igyekezett teremteni az Oszmán Birodalomban). Többnyire rózsaolajat használtak, mivel a rózsának különös csodatévő hatalmat tulajdonítottak (ez talán kissé túlzás, de ma is azt tartják, hogy a rózsaolaj jó keserűség és érzelmi sebezhetőség ellen, gyógyító és nyugtató hatású, növeli az önbizalmat, a vizualitást és a megbocsátás képességét). A filmben bemutatott szertartás arra is lehetőséget nyújt, hogy megfigyeljük a kényelmes török viseletet: alsóruhaként még a szultán is csak zárt, vászon ágyékkötőt visel, ekkor dörzsölik be testét a szolgák különböző kenőcsökkel, erre kerül fel a hosszú, fehér, török hímes, nyersselyem ing (itt aranyszállal varrott), ami elöl nyitott, és combközépig vagy egészen bokáig ér (a szultán bokáig érőt hord).

A filmbeli szultán a turbán alá még egy kék félturbánt is köt, hogy a nagyturbánt azzal támassza ki. Az ingre fehér csamasírt, azaz nagyon hosszú és bő bugyogót vesz fel (a fehér színt ritkán használták az oszmánok a XVI. században, a csamasír inkább vörös vagy skarlát színekben készült), melyet húzós övvel erősít fel. Harci ruházatához hozzátartozik az arannyal átszőtt sodronymellény is, amelyre ezüstszálas zubbonyszerű felsőing, a zsupon kerül. Végül a rubintokkal gazdagon kirakott, zsinóros, rózsaszín damasztból varrt ujjatlan, gallértalan kaftán és a "juszufi" nevű nagyturbán következik - a vezírek és a szultán kiváltsága -, amelyet a szultán csaknem a szeméig, sok ránccal, golyó alakban csavartat a fejére (a krónikák szerint ez még jobban kiemelte a valódi Szulejmán tatáros vonásainak, barna arcszínének és bajuszának parancsoló voltát, de Major Tamás sokkal szelídebb, európaibb szultánt formáz, még akkor is, ha megdöbbentően hasonlít I. Szulejmán korabeli képeire). A valóságban a juszufit fehér patyolatból csavarták, és áttetsző aranycsík futott körbe rajta. Magasan csomózott turbánt három fekete kócsagbokrétás forgóval egyedül a szultán viselhetett - ahogy ez a filmben is megjelenik.

A filmben a szultán bajuszt és körszakállat hord, mint minden török férfi (a rabszolgákat és a gyalogság tagjait kivéve, hiszen a törökök számára a szakáll rangjelző volt, szigorúan szabályozták, kinek meddig érhet, és milyen formája lehet), és borotvált hajat üstökkel (I. Oszmán vezette be ezt a hajviseletet 1288 körül).

A filmbeli tanácsosok is hasonló öltözéket viselnek: az egyik vörös csamasírt ujjatlan zöld kaftánnal (zöld selyemből csak a pasák kaftánja készülhetett, úgyhogy ebből következtethetünk viselője kilétére) és arany kavukot (egylábnyi magas süvegféle) patyolat tülbenddel (sima, fehér fátyol, melyet körbecsavarnak a kavuk alsó részén, ez a tulajdonképpeni turbán), szakálla nincs, s ez a film apró hibája, hiszen nincs előkelő oszmán férfi szakáll nélkül. A másik barna szattyánbőr csizmát, barna csamasírt és, rózsaszín selyemmel bélelt, galléros fekete bársony kaftánt hord egészen kerek turbánnal (a törvénytevők által használt turbánfajta). A filmben szereplő őrök feltehetőleg janicsárok, mert csak ők ékesítették magukat néha hatalmas, kúp alakú süvegekkel (itt vörös lépcsőzetes süveg borítja fejüket arany szegéllyel). A négy őrből három szerecsen, az ő számukra nem engedélyezett a szakállviselés. Arany fosztány dolmányt (vagy ahogy a törökök hívták: dolimánt) láthatunk rajtuk, amelynek karja horvát módra fel van hasítva vállból, ez alól kandikál ki a vörös zsupon, és derekukon sokszor körbetekert aranyszínű selyemsálat.

Jumurdzsák (Bárdi György) bár janicsár, nem tipikus török ruhát visel, helyenként magyaros elemek szövik át öltözékét: szűk rövid kék nadrágjára (magyar szabás) bő narancssárga felsőing, barna bőrmellény (a bőrmellény használata az egész filmen végigvonul, pedig a XVI. században kizárólag a céhek iparosai, főleg a kovácsok viselték, legfeljebb a korabeli török népviseletben találkozhatunk még vele) és csonka ujjú (törökös szabás, könyökig vagy a fölé érő), rövid, piros dolmány borul arany gombokkal és díszöltéssel. Janicsár szokás szerint még "békeidőben" is sisak kerül a fejére fülvédő sodronnyal ellátva, a sisakon köti keresztül vékony szegélyként kis fehér turbánját.

A gyermek Cecey Éva és Bornemissza Gergő ruházata korhű, hiszen a XVIII. század végéig a gyerekeket kis felnőtteknek tekintették, ezért felnőtt ruhákba bújtatták őket. A Cecey család polgári módi szerint öltözik: az asszony (Szemere Vera) viselőruhája húzott, nyakon záródó fehér ingből, széles kék vállból és hozzávaló szoknyából (a XVI. században a szoknyát még mindig egybevarrták a vállal), piros mintás, hímzett fehér kötényből (a vékony elölkötő, azaz a díszkötény csak a következő század közepén jelenik meg) és áll alatt megcsomózott fehér fejkendős csúcsos főkötőből áll. Ez a süvegforma főkötő a burgundi hennin (cukorsüveg) szolidabb változata, Franciaországon kívül csak Magyarországon és Németországban vált népszerűvé. Hazánkban nemcsak a burgundi divat térhódítása, hanem az egyetlen magyar eredetű ruhadarab, a süveg általános viselése következtében terjedt el. Cecey István (Mádi Szabó Gábor) egyszerű, szürke inget, szűk, piros nadrágot és nyakon megkötött, barna köpenyt hord. A család barátja, a fiatal Dobó István (Sinkovits Imre) szűk, piros nadrágjához és fűzött fehér ingéhez hasáig kivágott, rövid ujjú, gombos barna bőrmentében és bőr vadászkalapban, tehát kissé különös öltözékben mutatkozik. Vajon miért öltöztette a két kiváló jelmeztervező, Kemenes Fanny és Láng Rudolf a magyar hőst XIX. századi német vadászviseletbe?!

A következő filmjelenet már 1541-ben játszódik, amikor a szultán Zápolya halála után a csecsemő János Zsigmondnak adományozta Erdélyt, és véráldozat nélkül elfoglalta Budát. Bornemissza Gergely (Kovács István) már felnőtt férfi, Török Bálint apródja. A szegényes, paraszti gatyát szűk, szürke nadrágra, vörös kordován (cserzett finom bőr) csizmára, hosszú ujjú, comb középig érő, piros dolmányra, kék, négyszögletes szabású, elöl rövidebb, hátul hosszabb, fehér gombos kurta fosztány mentére (csak a csípőjéig ért) cseréli fel, amelyet barna majc (egyfajta bőr vagy fém) övvel szorít le. Mentéjéhez illő kék süvege tipikus apródviselet, amelynek közepét fehér kócsagtoll ékesíti.

Érdekes megfigyelni a történet során a polgári és kisnemesi viselet eltérését a főnemesekétől, illetve a hétköznapi viselőruhák és a díszruhák közti különbséget! Otthonukban még a leggazdagabb főurak is közönséges anyagból készült ruhákat öltöttek magukra, ahogy ezt a film elején láthattuk.

Mekcsey István (Forgách Ferenc történetíró Emlékirat Magyarország állapotáról című könyvének Eger védelme fejezetében Mechkeyként említi, itt Bitskey Tibor alakítja) sárga damaszt mentéjét vörös prém díszíti (róka vagy petymeg lehet), szintén fehér kócsagtoll lengedezik barna szegélyes, kék süvegén.

Az első jelenethez képest Cecey ruházata is pompásabb lett, akkori egyszerűbb viseletét felváltotta kék damaszt, aranyhímes, arany gombos fosztány mentével, melynek ujjkivágásából arany szállal (skófiummal) átszőtt dolmány kandikál ki.

A felcseperedett Cecey Éva (Venczel Vera), Izabella királyné palotás leányaként előkelő, ámde visszafogott magyar díszruhát visel. A kor szokása szerint a királyné ízlése határozza meg a filmben is öltözékét. A sárga, egybevarrt derékhoz és aljhoz ugyanolyan színű, puffos ujjból bővülő csipkés lant ujj tartozik (ez a reneszánsz divat a valóságban nálunk csak a barokk korban honosodott meg, mint ahogy a csipke is – addig csipkeidomú recét használtak a magyar nők díszítőelemként -, Vica tehát a való életben nem viselhetett volna ilyen szabású ujjat 1541-ben). Öltözékét aranydíszítésű kis patyolat fátyollal körbetekert kócsagtollas sárga női süveg egészíti ki, amely szintén nem teljesen korhű, hiszen a XVI. századi udvarhölgyeket már nem süveg, hanem karika párta ékesítette.

Izabella királyné (Ruttkai Éva) özvegyként talpig gyászban van: aranygombos ruháján fekete prémes palást, hatalmas arany nyakbavető (nagyszemű aranylánc, gyakran vállon átvetve), főkötőjéről fekete fátyol hull alá. Sok korabeli forrással ellentétben a magyarok szerették a fekete szín használatát, de kizárólag gyász esetén jelentek meg tiszta feketében.

A film következő jelenetében a királynénak el kell hagynia Budát, becsomagolja halott férje arany mentéjét, egyrészt emlékül, másrészt azért, mert a menték anyaga és kiegészítői, például drágakő gombjai köztudottan családi örökségként hagyományozódtak tovább. Előfordult, hogy az utódok egy-egy drágakő gombot örököltek elhunyt rokonuk mentéjéről.

Buda elfoglalásának örömére és Török Bálint fogadására Szulejmán szintén díszruhát ölt a filmben: aranyfényben tündöklő palástja csonka ujjú kaftánjával egybeszabott, alóla előtűnik piros skófiummal varrott inge, melynek négyszögletű gallérja ráhajlik a palástra. Fejfedője egészen különleges: turbán helyett aranyboglárokkal kirakott, drágakövekkel teli kócsagtollas tiara - a hetedik mennyország képzeletbeli gazdagsága is eltörpül mellette.

Török Bálintot hosszú vendégségbe rendeli magához a szultán, ezért a Porta ceremóniája szerint díszes kaftánokat és turbánokat adnak rá. (Ezeket a diplomáciai megbeszélések után is megtarthatta a küldöttség; talán az egyetlen kivétel ez alól Török Bálint volt, aki a Héttoronyban vajmi keveset kezdhetett e ruhadarabokkal.) A valóságban ilyen módon sok kaftán került be Magyarországra, az élelmes magyar nők paplanokat készítettek belőlük.

Török Bálint (Bessenyei Ferenc) eredeti ruhája, amiben felkeresi a szultánt, mai szemmel nézve már éppen eléggé díszes: szűk piros nadrág és csizma, arany sodronying, rajta rövid ujjú, díszes fémpáncél, piros palást és páncél orrvédős, fehér kócsagtollas sisak. Mielőtt azonban a szultán színe elé járulhatna, sátorról sátorra tovább bővül öltözéke. Az elsőben sisakjára kap még egy fehér-piros csíkos kis turbánt is és egy török hímes, drágakövekkel kirakott, arany gombos, nyakán fehér prémes, selyem bélésű, arany fémszálas szegélyű, fekete ujjatlan kaftánt. A következőben ráadnak még egy arany bélésű és szegélyű, mintás, világoskék selyem felöltőt is, továbbá még egy kócsagtollas, arany díszes rózsaszín selyem turbánt. S ha még ez sem volna elég, az utolsó sátorban mindez kiegészül még egy kék hímzésű, nehéz, talpig arany selyem felöltővel, híven Gárdonyi regénybeli leírásához (”mely olyan szálazott aprólék munka, hogy a gombok rajta, a nyaktól az övig, gyémánttal kötött aranygombok”), amit arany fonalakból szőtt öv szorít le, az eddigi fejfedők tornyára pedig rákerül még egy hatalmas arany turbán is derékig érő fehér darutollakkal.

A történet során a magyarok III. Gyula pápától kérnek segítséget a török veszély ellen, Dobó István és Bornemissza Gergely járul elé követségbe. Dobó időközben megnősülhetett, erre utal frissen növesztett szakálla, Gergelynek, mint legényembernek, még sima az álla. A Medici-korszak festményeiről ismert pápa az ábrázolásoknak megfelelő öltözéket visel: hosszú fehér tógát, hátközépig érő pelerinszerű, hermelin szegélyes, piros palástot és pileolus-t (kis kerek sapka), szakálla kétfelé áll.

Gergő Rómában olasz hatás alá került, ezért hazatérve magyaros gúnyáját olaszosra cseréli: süveg helyett barettet (kerek formájú, puha sapka), dolmány helyett válltöméses, mélyen kivágott, bársony zekét, combközépig érő, spanyolos bugyogót ölt trikóharisnyával, derekára majc öv helyett rózsaszín selyemsál kerül. Barátja, Mekcsey István, amikor meglátja ebben az öltözetben, rossz néven veszi, mint a magyar nemesek általában, az idegen módit: „nem mindenki hord olasz selymet, nem mindenkinek szállt inába a bátorsága” - szól Gergelyhez.

Izabella királyné és Cecey Éva filmbeli vívó jelenete kitűnő alkalom arra, hogy megfigyelhessük: a nem tipikusan női sportoknak nem alakult ki női ruhaváltozata (a vívásnak egyébként máig sem). Mindketten dolmányt, szűk nadrágot, bő ujjú inget, tollas sisakot viselnek. Vica copfba fonja a haját, mint a lányok általában, a királyné pedig kibontja, és a vállára engedi.

Gyalu várában a királyné férjhez kívánja adni Évát hadnagyához, Fürjes Ádámhoz. A menyegzői szertartás előtt a kor kedvelt táncát járja el a jegyespár, ez az úgynevezett érintős tánc, melynek során ujjukra húzott gyűrűkkel és karmokkal ütik egymás tenyerét és felső testét, hogy kiserkenjen a vér. Vica a menyasszonyi ruhát még nem kiérdemelve, hosszú fehér ingben, kibontott hajjal jelenik meg, amelynek egyetlen dísze feje tetején koszorúban körbefont copfja, Fürjes Ádám pedig szűk, piros nadrágjára textíliából teker fekete övet, felső teste meztelen, mindössze egy fehér mellény védi testét a karmok ellen. A pogány harci táncban Éva kerekedik felül, és ezzel kiérdemli a menyasszonyi címet.

Az esküvők a kor legfontosabb eseményei voltak. Ezekre a násznép új ruhát csináltatott, vagy ruhatárának legpompázatosabb darabjait öltötte magára. Előfordult, hogy egy-egy nemes kisasszonyt a megfelelő ruha hiánya tartott távol az esküvői vendégeskedéstől és ezáltal a társadalmi érvényesüléstől (Ez nem minden esetben a család rossz anyagi helyzete, hanem az igényekhez képest túl kevés szabó mester miatt is történhetett. Épp ezért tartott a főnemesség saját udvari szabót.)

Izabella királyné erdélyi módi szerint gyöngyös, gazdagon hímzett, síp ujjú fehér ingvállban (csak a legelőkelőbbek engedhették meg maguknak ezt a viseletet), mélyen dekoltált nehéz selyem, kék egybeszabott derékban és szoknyában tündöklik a filmben pártfogoltja esküvőjén. Az öltözéket hosszú tarcolán (a legnehezebb selyem kelme) palást, gyémántos fülbevaló, gyöngy torokszorító (nyakra feszülő vastag nyaklánc) medállal, asszonyoknak való, gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott aranydíszes koronapárta - amelyet hosszú, áttetsző patyolat fátyol borított - egészíti ki. Cecey István díszruhát húz: fehér hosszú dolmányt, horvát típusú (elöl rövid, hátul akár földig érő ujjas, alapvetően felső-magyarországi viselet) barna, aranygombos, felálló gallérú hosszú mentét, fehér szegélyű, kócsagtollas, barna süveget.

Felesége tipikus reneszánsz öltözetet, lantujjas fehér inget, felálló gallérú, V- kivágású, arany, skófiummal hímzett, egybeszabott, gombos derekat és szoknyát, fehér prémes, arany süveget, hosszú fátyollal, és aranylánccal kombinált gyöngy torokszorítót ölt.

A násznép közül kitűnik egy nemes kisasszony, aki a mai szemléletmódunk szerint is „magyaros” ruhát hord, mely nem kifejezetten reneszánsz, már a barokk kori nemzeti divat stílusjegyeit is magán viseli. Fehér, keményített ingváll, egybevarrt zöld fűzött derékból (barokk sajátosság a derék széles fűzése, ami alól átsejlik az ingváll, hiszen korábban a fűzések szigorúan takartak mindent) meg szoknyából és hosszú, széles, zöldes fehér, hímzett kötényből (ez még a XVI. század elejének kötényformája) áll öltözéke.

Amikor Éva a történet szerint kénytelen férfiruhát ölteni, egyszerű szűk fehér nadrágot, bőr övvel leszorított, bő ujjas, csuklójánál kézelővel összefogott, kissé nőies, kerekített gallérú (a gallér szabása inkább a XVIII-XIX. századot idézi, ekkor még az olaszos nyakfodor volt általános) fehér inget.

Miután Gergő és Éva összeházasodik, Mekcseyvel és Török Jancsival (Benkő Péter) elindulnak Török Bálint kiszabadítására. Ekkor tűnik fel újra Jumurdzsák, akiből amulettjének elvesztése után dervis lett, ezt jelzi egyszerű fehér turbánja, fekete csamasírja és szürke kámzsaszabású kaftánja. A négy utazó magyar ruhában nem jutna messzire az Isztambulig vezető úton, mindenhol gyanakodva néznének rájuk. Ezért Vica és Jancsi fogolynak álcázza magát, és román népviseletbe bújik (fehér gatyába, barna zsinóros, hímzett fehér ingbe, amit bőröv szorít le, Jancsi barna, Éva fehér báránykucsmát visel).
A két rabtartó: Gergő és Mekcsey delinek öltözik (mint a film alapjául szolgáló regényben olvashatjuk: „akik csak háborúban szolgálják az igaz hit zászlaját, amúgy rablásból élnek, a delik mind törökök”). Mindketten csuklónál összefogott fehér bő inget, arany fosztány dolmányt sárga kendőövvel, övükben handzsárt, rövid, bő ujjas, hosszú csuklyás, piros köpenyt (a regényben ez a köpönyeg rozsdaszínű és teveszőrből, azaz csemeletből készült), hosszú előrehajló janicsárforma, fehér sállal körbekötött barna süveget viselnek.

A Jumurdzsák által vezetett katonák elől a hegyekbe menekülnek, és egy cigánykaraván árnyékában találnak menedéket. Gárdonyi regényében fátyolos és kendős ruhába öltözött táncosok veszik körül őket, akik másnap péntek lévén, az Édesvíznél mutatják be tánctudásukat a törököknek, hátha egy-kettőt szolgálatukba fogadnak. Cserhán, a vajda leánya a legszebb közöttük, a filmben testhez simuló mell alatt végződő, barna felsőt, feltűnő, rózsaszínű, mintás bő szoknyát, derekán széles, rojtos kendőt, pogánypénzes karkötőket, nyakláncot és homlokkötőt visel, haja a vállára omlik. A többi asszonynak és leánynak is hasonló az öltözéke, cigányos virág- (tulipán, bazsarózsa) és levélmotívumaik (kacskaringós szárak, lédús, hegyes levelek) törökös elemekkel vegyülnek: pogánypénzekkel, islógokkal (ruhára varrt apró, lencseszem nagyságú réz karika).

Vajdájuk is a török módinak hódol: fekete, szűk nadrágjához meztelen felsőtestére veszi fel nagy ezüstgombos, piros fosztány kurtánkáját (derékig érő dolmány), farkasfogakból fűzött nyakláncát (a babona azt tartja, hogy megvéd minden rontás és baj ellen), és kibontott hosszú hajára homlokpántot köt. Kezében vajdai nagybot jelzi hatalmát. A magyaroknak vezetőül Sárközit ajánlja, aki maga is magyar cigány (a regényben Gergelynek köszönheti szabadságát, hiszen kisfiúként ő mentette meg Jumurdzsák fogságából, de erre a filmben nem történik utalás).

Sárközi (Agárdi Gábor) piros, vörös posztóval foltozott, oláh nadrágjában, rózsaszínű kurta ingében, barna mellényében, derekára csavart kendőjében igazi vándorcigány benyomását kelti, amit még jobban megerősít karika fülbevalója, több soros pogánypénzes öve és nyakába vetett piros sála.

Hagyományaik szerint: aki elmegy, meghal, ezért Sárközinek búcsúznia kell. Egy koponyával szembenézve járja el halotti táncát, miközben a karaván sámánja a szertartást végzi. Piros ruhája mágikus jelekkel borított, sámánbotjával veri a tánc ritmusát, busószerű maszkjából csak két szeme látszik ki, hosszú fehér gyapjúrojtok takarják arcát (ez az álarc inkább a korai finnugor sámánok viselete, cigányoknál nem fordul elő).

Amikor hőseink megérkeznek Isztambulba, török ruhát öltenek: Vica hosszú, fehér inget, rövid ujjú, hímzett, sárga kaftánt, mellközépig érő, átlátszó fátylat (a török asszony, ha kimegy az utcára, fátyolkendőbe rejti arcát), mint a török nők általában, két copfba font frizurát; Török Jancsi pedig fehér mintás piros kaftánt, piros selyem övet és piros csalmát, azaz turbánt (az igazhitű muszlimok fehér turbánt hordtak, csak egy-két hivatáshoz tartozott más színű, azonban piros színűt nemigen használtak).

Az isztambuli piaci forgatag színes képet mutat a filmben: a férfiak mintás csamasírban, ing nélküli mellényben kis bordó nemezsapkákban, a nők dupla fátyolban és felöltőben (bő köpeny, a török nők utcai viselete) járkálnak fel és alá. Az utcakép tipikus: árusok, kardnyelők, zenészek és hastáncosnők népesítik be. Az utóbbiak viselete azóta sem változott, akkori öltözékük megegyezik a maival: bő selyem háremnadrág, pogánypénzes csípőöv, flitteres melltartó (amihez néha oldalt felvágott muszlin ujjat varrnak), kis kerek, organza fátyollal ékesített nemezsapka, szem alatti fátyol (ez a ruhadarab mára eltűnt a hastáncból), csilingelő karkötők és bokalánc.

A kicsiny magyar csapat tagjai (olasz énekesnek öltözve) megkörnyékezik Veli béget, a Héttorony börtönőrét (Benkő Gyula), aki piros csíkokkal osztott nagy, kerek fehér turbánt, bő, hosszú ujjú ingruhát és nyusztprém szegélyű, finom selyemből készült bő ezüst kaftánt visel.

Olasz énekesként Éva dióolajjal dörzsöli be arcát, hogy délvidékinek tűnjön, mélyen dekoltált keble felső részét szabadon hagyó, háromnegyedes, fodros ujjú fehér inget, narancssárga szoknyát, fűzött barna derekat ölt, fülébe karika fülbevalót, hajába virágot tűz. Török Jancsi bő ujjú fehér inget, olasz divat szerinti harisnyát rövid buggyos nadrággal, kék fűzős bársonyzekét és szattyán csizmát; Mekcsey vállnál felvágott hosszú ujjú, lekerekített aljú barna zekét és tört fehér barettet visel, melyről színes szalagok lógnak le (a regényben eredetileg frígiai sapka szerepel). A két férfi kobzon és tamburinon játszik.

Török Bálint Maylád Istvánnal raboskodik közös cellában, a Márvány-tenger partjánál fekvő Héttoronyban, a Jedikulában. Még itt, a börtönben is elér hozzájuk a reformáció szele, Bálint a sárvári nyomdában készült Bibliát, Maylád pedig Pesti Gábor Fabuláit olvassa. Mindkettőjük testét kendervászon, bokáig érő hosszú nyári mente, a konzervatív magyar nemesek öltözete takarja, amely a XVI. század elejének divatja, de hát a börtönben az idő konzerválódik.

Gergely, hogy megmentse hajdani urát, egy gazdag török méltóság ruháit ölti magára: magas kavukot, sárga tülbenddel, piros selyem övvel leszorított aranygombos sárga mentét ujjatlan szürke csíkos fekete selyem kaftánt, selyemzsinórt (amely belefut a selyem övbe) és bagaria (piros színűre festett bőr) csizmát, hosszú bajuszt és törökös kecskeszakállat ragaszt. Felkeresi Veli béget azzal az ajánlattal, hogy ezer arany előleg fejében engedje megszökni Török Bálintot. A fürdőben – a török társasági élet egyik fő színhelyén mindenki egyszerű fehér turbánban és vászon ágyékkötőben üldögélt, minden szemérmét levetve – Veli bég eldicsekszik szerencséjével Jumurdzsáknak. Ő az egyetlen egyébként, aki ujjatlan fehér köntösbe burkolózik, és szalaggal fogja össze hosszú haját (erre még az sem lehet magyarázat, hogy dervis, hiszen I. Oszmán óta minden muszlim csak egyetlen üstököt hagyhat a tarkóján).

Hiába minden próbálkozás, Török Bálint kiszabadítása kudarcot vall, hőseink dolgavégezetlenül elhajóznak.

A következő jelenet már 1552-ben játszódik, amikor a történelmi források szerint Szokollu Mehmed ruméliai pasa, anatóliai Ahmed másodvezír és Hádim Ali budai helytartó irányította a magyarországi hadjáratot. Török kézre került Buda, Esztergom, Tata, Hatvan, Veszprém, Szeged, Nógrád, Pécs és Székesfehérvár után Temesvár, Lippa és Szolnok is, s mintegy huszonöt vár és palánk. Egyedül Eger tudja még tartani magát. Az ország különböző pontjairól gyűlnek Eger alá a harcosok, jönnek a még magyar kézen lévő várak védői, a szabad királyi városok katonasága és a csekély létszámú királyi csapat is, amelyet Bornemissza Gergely főhadnagy vezet. A könyvben és a filmben egyaránt a királyi csapat a legfelkészültebb, csak az ő mentéjüket védi sodronying és csuklya fazonú sodronysisak, oldalukon díszes kard. A hat felvidéki vármegye katonái ugyan karddal érkeztek, a kassaiak még puskát is hoztak (az ő egyenruhájuk barna nadrágból, zöld mentéből és kis fekete csúcsos kalpagból áll), de Eger vár ezerötszázharmincöt védője közül soknak nincs rendes fegyvere, tőrrel, dárdával, bárddal és pajzzsal kell menniük a törökre. Az egri nők (Horváth Teri, Pécsi Ildikó) ruházata egyszerű: színes szoknya széles köténnyel, hozzá buggyos ujjú, mélyen dekoltált gombos fehér ing, hajukat leengedik, kendővel vagy fátyollal tekerik körül. Baloghné (Gobbi Hilda) a nők vezére konzervatívabb megjelenésű: fátylas fehér süveg, bő, ráncolt fehér galléros puha fehér ingváll és gombos barna derék és szoknya alkotja ruházatát.

Dobó, a várkapitány lefelé bővülő ujjú, csuklóján kézelővel összefogott, barna bőrszíjjal fűzött ingben, szűk barna nadrágban, a film első jelenetéből már ismert, barna bőr dolmányában járja végig a bástyákat, amit később átcserél aranygombos, rövid piros mentére.

Nagy János, az egyik várvédő, akit Koncz Gábor alakít, meztelen felsőtestére kék bőrmentét húz, ami pompásan kiemeli a szálkásan izmos színész termetét. A jelmeznek más funkciója nem lehetett, hiszen a mindennapi életben harci mente nem készült bőrből. A bőr mint alapanyag csak Benedek fegyverkovács, Bornemissza Gergely és segédjük esetében indokolt, akik korabeli iparosok módjára bőrköténnyel, illetve bőrmellénnyel védik magukat a beszennyeződéstől.

Miközben a sereg Eger váránál gyülekezik, Jumurdzsák révfalusi Balogh Tamás magyar nemesnek öltözve (a filmben nagy, körgombos, combközépig érő, kék posztó mentében, piros sálövvel, hosszú bajusszal, fél szemét eltakaró kun süvegben – később Bocskai hajdúi viselték) betoppan Éva és Gergely soproni házába, ahol a családfőt már nem találja otthon. Topázzal és gyémánttal kirakott, félholdas, csillagos amulettjéért jött, amit Gergely még gyermekként lopott el tőle. Éva asszony öltözete nem családi állapotának, hanem a kor divatjának megfelelően változott korábbi jelenete óta: kis nyakfodra és fodros kézelője már csipkéből készült, dereka mélyen dekoltált és széles fűzésű, csak széles, hosszú köténye és fátyollal körbetekert süvege maradt a régi. Anyja fekete gyászruhára és fátyollal áll alatt megkötött süvegre cserélte ruháit, mert férje időközben elhunyt, bár erre csak egy mondat utal a filmben: „ha élne szegény uram, most biztos azt mondaná, a szentségit”. A család nőtagjai mégsem magányosak, hiszen Vica és Gergely közös gyermeke, Jancsi már felcseperedett, legalább 6 éves, és náluk vendégeskedik Réz Miklós is, aki diáknak készül. Éva búcsúzóul neki adja Gergely kenderszövetű, csonka ujjú, kurta mentéjét, akkor még nem sejtve, hogy ez a végső búcsú ajándéka lesz. Amikor Jumurdzsák elrabolja Jancsit, Éva férfiruhában azonnal Egerbe siet Miklóssal - tarisznyájában az átkozott török gyűrűvel.

A török sereg eközben tömött sorokban vonul az egri vár felé, ami kitűnő alkalom a rendező számára, hogy bemutassa a korabeli török harcosok ruházatát. Bár a kamera összevissza cikázik a török hadrenden, és az előkelőbb janicsárokon kezdi a bemutatást, a sor legelején mégsem ők haladnak, hanem a szegényebb gyalogság tagjai (a valóságban és a filmben egyaránt). A legszegényebbek félmeztelenek, testüket csak színes, mintás bő csamasír, vászonöv, és kis színes turbán takarja. Az aszabok (gyalogok) között sokakat török népviseletet látunk, hímzett fehér ingben, kerek, piros, aranyszegélyű nemezsapkában, rézdíszekkel kivert, barna bőrmellényben, fehér csamasírban, amelyre tipikus török aranyszálakkal hímzett, piros kendőt kötöttek. Mögöttük menetel a janicsárok népes hada sodronyingre húzott hosszú, mintás kaftánokban, és elnyűhetetlen szattyáncsizmákban. A magasabb rangúak (Jumurdzsák is közéjük tartozik) csonka ujjas, gombos, combközépig érő dolimánban és sodronyos sisakkal kombinált fehér turbánban. Egy másik egység ruházatáról írta regényében Gárdonyi: „fejükön sisak, arcukon, nyakukon acéldrót fátyol, karjukon, mellükön vas, lábukon szattyáncsizma”. Visszatérve a film török seregéhez, a következő csapat keskeny oszlopban érkezik, sárga alapon fekete csíkos a kaftánjuk, amit piros övvel szorítanak le. (A jelmez kitűnően sikerült, hiszen a Gábor diák című daljáték alkotói a budai pasa testőrségét ugyanebbe a ruhába öltöztették hajdanán). A gyalogság után következnek selyemkaftánban a szpáhik és a száron vezetett tevék. Két oldalukon az előkelőbb janicsárok selyem csamasírja, mellénye, habos selyem, piros virágmintás fehér vagy egyszínű selyemkaftánja /Török Jancsi ebben az öltözékben jut el Eger várába a törökökön keresztül) és magas süvegre tekert turbánja (melyet hátul hosszan lelógó, fehér darutollak ékesítettek) messze kitűnt a tömegből. Egy villanásnyira feltűnik a támadást vezető anatóliai Ahmed nagyvezír is hatalmas kerek turbánban, színes, gazdagon hímzett ingben és nagy elefántcsont gombos, bő, öv nélküli piros ujjatlan kaftánban.

A magyarok látván a véget nem érő török felvonulást, Ferdinándtól kérnek segítséget. Varsányi Imrét (Latinovits Zoltán) küldik követségbe, aki elegáns magyar úr módjára hetyke bajusszal, aranyos barna, térdig érő, állógalléros mentében, szűk nadrágban és ugyanolyan színű süvegben jelenik meg (a színazonosság már a mai kor nemesen egyszerű „angol” eleganciáját vetíti előre). A magyar követ szöges ellentéte a király tolmácsa, aki olaszos, középen kiborotvált csavaros un. pödrött bajuszt visel hegyes szakállal, és aranymintás, piros bársony válltöméses, enyhén sonkaujjú zekét. A jellegzetes olasz reneszánsz forma azonban lecsengőben van, ezért a király két tanácsosa közül az egyik már spanyolos bajuszt és kecskeszakállat, hegyes végű, ujjatlan zekét hord, mely alatt már megjelenik a libamell (a barokk egyik lényeges eleme, a zeke felső részének, nyaktól övig történő párnázása), bár gallérja még nyakfodor. A másikon a német reformáció korának köpenye, a Schaube, nyakán fekete prémmel és hatalmas arany nyakbavetővel. A király öltözetéből nem sokat látunk, csak fehér inge és korabeli tenisz sapkája (éppen teniszmeccset néz), ragadja meg figyelmünket. A török sereg egyenruháinak teatralitása után meghökkentő a „modern” sportöltözet. A királyt azonban nem érdekli semmi más, csak a játék. A török pedig egyre közeledik.

A magyarok vértet öltenek. Dobó kis állógalléros, díszesen megmunkált páncélt húz sodronyingére, fejére pedig ékesen kovácsolt, orrvédős sisakot. Nagy János sodronyaljú, fejtetőt védő sisakot hord. Éva asszony, aki Bornemissza Jánosnak (Gergely öccsének) mondja magát, leffentyűs sodronyingbe bújik. Hegedűs István, a kassai csapat vezetője (Somogyváry Rudolf) rövid ujjú sodronyingére csak kék köpenyt vesz. Akasztásakor megaláztatásképpen levettetik vele, és csak egyszerű fehér ingben, kék nadrágban lép a vesztőhelyre. Az egyik tüzér rövid német páncélja alatt felhasogatott harisnyában és ingvállban (a német és németalföldi katonák, a landsknechtek által kialakított ruhaszabás) gyújtja meg az ágyú kanócát, rostélyos sisakján fekete-sárga festett tollak ékeskednek (a ruha meglepően hiteles, a fennmaradt várvédők névsorában ugyanis két német származású pattantyús is található: az innsbrucki Enderfer Lajos és a laibachi Fayrich).

Az egyetlen, aki a harcok alatt is megtartja „civil” ruhadarabjait: Kobzos Ádám (Tahi Tóth László). Abaposztóból készült kis, barna mellénye, fehér inge és galambtollas süvege utal foglalkozására, ő ugyanis Tinódi Lantos Sebestyén tanítványa, és az események krónikása.

Török Jancsi szép hadizsákmánnyal tér vissza a várba, közte egy Szelim nevű török gyerekkel, akin látszik, hogy jobb családból való, színes selyemkaftánját drága öv szorítja le, nyakában ezüstlánc. Az eltűnt gyereket anyja sírva keresi a kor megszokott török női viseletében, kis szürke turbánban, női szabású, kihajtott gallérú női kaftánban, amelyet szembe gomboltak, alul nyitva hagytak, fekete csamasírban és átlátszó kis fekete fátyolban.

Egy másik foglyot is hoz magával Török Jancsi, de arról kiderül, hogy ő a tolmács Varsányi Imre, aki túl jól játszotta szerepét. Míg Jancsi előkelő janicsárruhában érkezik, Varsányi egyszerű gyalogsági egyenruhában vegyült el a törökök között.

Az ostrom utolsó napján a magyarok ünneplőbe öltöznek, jelezvén, hogy élet vagy halál vár rájuk. Dobó sodronyinget, piros mentét, fehér kócsagtollas sisakot vesz, Török Jancsi csuklyás sodronyingére orrvédős homlokpántot, Bornemissza Gergely szürke mentéjére sárgásbarna, nagy csatos dolmányt, aminek gallérját felesége hímezte. Sárközi is kicsípi magát, a rózsaszín ingére vett barna bőrmellénnyel és a külön arra csatolt hatalmas, fehér gyapjas ujjal. A film utolsó kockáiban, a teljes győzelem után a vár előtt felállított lándzsákon török selyemzászlók és turbánok hirdetik a védők dicsőségét.

Összességében elmondhatjuk, hogy a film jelmeztervezői és kivitelezői munkái alaposak. A történelmi és kalandfilmek többsége sajnos jóval felületesebben ábrázolja az adott kort, lásd A törökfejes kopja vagy a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig (a jelmezek túlzottan stilizáltak és színpadiasak). Másfajta felületességről árulkodik például a Honfoglalás, melyben az ismert régészeti leletek ellenére, amelyek szerint a magyarok díszes kaftánokat, karpereceket és gyűrűket viseltek, kelta jellegű egyszerű zsákvászon ruhákba öltöztették a szereplőket. A modern korba helyezett regény és mitológiai parafrázisok jelmezeitől természetesen nem várjuk el a szereplők korhű megjelenítését, de ott is szükség van egy-egy a korra nagyon jellemző ruhadarabra. Az Egri csillagok alkotóinak történelmi felkészültsége példaértékű a magyar filmgyártás történetében.

 

Felhasznált irodalom:

Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. Században /Reprint kiadás, Bp., 1986./

Tompos Lilla: Kamuka és korcovány - textíliák és öltözékek /In: A szépség dicsérete, a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási katalógusa, 2OO1. Aug-okt./

César de Saussure: A Török Birodalom mindennapi élete, 173O-1739. /elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár, ford.: Antal László/

Generál Tibor: Kelet Pompadourjai - Nőuralom az Oszmán Birodalomban /Tinta Könyvkiadó, 2OOO/

Nemes - Nagy - Tompa: A magyar viseletek története /Bp., Magyar Mercurius, 2OO2./

Domanovszky Endre: Korok ruhái /Corvina, Bp., 1979./

Claudia Wisniewski: Divatlexikon /Athenaeum 2OOO Kiadó, Bp., 2OO1./

Ludmila Kybalová - Olga Herbenová - Milena Lamarová: Képes divattörténet /Corvina, Bp., 1977./

Kéri Katalin: Holdarcú, karcsú ciprusok - Nők a középkori iszlámban /Terebess Kiadó, Bp., 2OO2./

 


25 KByte

28 KByte

26 KByte

25 KByte

31 KByte

30 KByte

24 KByte

23 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső