Revüfilmek,    Skandináv erotika,    Svéd filmek,    A Filmkultúra filmklubjában május 12-én fél 7-kor: Révész György: Egy szerelem három éjszakája   

Revüfilmek

"A zenés hollywoodi film a konszolidált társadalom filmje" (Magyar Bálint)

Nincs még egy műfaj, amely a felhőtlen örömszerzés olyan eszenciáját nyújtaná mint a zenés-táncos film (revü vagy musical). A húszas évek végén korszakváltás ment végbe a filmkészítés technikájában, és a nagy stúdiók arra törekedtek, hogy a lehető legteljesebb mértékben kihasználják az új lehetőségeket képben és hangban egyaránt. Létrejöttek a revüszínházakban játszódó, vagy zenés-táncos betétekkel sűrűn tűzdelt produkciók. Készítőik nem voltak nagyigényűek a cselekményszövés terén, rendszerint a társulat kisebb, belső konfliktusaira helyezték a hangsúlyt, szerelmi és szakmai rivalizálásokra, de a történet végül mindig az egyéni karrier sikerében, a szerelem beteljesülésében és/vagy a revü megszületésének boldogságában kulminált. A revüfilm álomvilága – melyben a konfliktusok, feszültségek intrikává szelídülnek – sajátos paradicsomi állapotokba repíti a nézőket egy feledtetni akart valóságból.

A revüben a zeneszámok érzéki, anyagszerű formát nyernek. Az összetevők hibátlanul és pontosan illeszkednek: a csillogó, grandiózus díszletben megjelenő szólótáncosok és a görlcsapat; a frontemberek eleganciája és az egymásba kapaszkodó lányok kígyózó, ritmikus mozgása; a tánc egyszerre tomboló és visszafojtott extázisa. S a végeredmény: az örömszerzés és az örömérzés ösztönökig csupaszított animális élvezete.

Fejős Pál 1929-es – még néma – Broadwayában a tánckar tömbszerű és személytelen, a fényképezés az együttesre koncentrál. Új látványosságot teremt Busby Berkeley, a koreográfusból lett rendező (Tavasz a Broadwayn, La Conga), aki a kamerát a koreográfia szerves részeként együtt mozgatja a táncosokkal. Ő az első, aki a táncprodukciót alárendeli a filmes szempontoknak. Richard Thorpe a zenés komédiák szerepeitől jutott el a revüfilmek rendezéséig, melyekben magas színvonalú ének- és táncprodukciókat láthatunk (Csókos tengerész). Henry Koster (rendező) és Joe Pasternak (producer) összeszokott párosa Magyarországon kezdte a pályáját a 30-as években, majd rövid németországi működés után Amerikában kötött ki. Filmjeiket szatirikus hangvétel, mértéktartó humor és kitűnő zeneszámok jellemzik (Aranykakas). Robert Z. Leonard a Ziegfeld Girlben a revü műfaj megteremtője és koronázatlan királya előtt tisztelgett. A drámai hangvételű, érzelmes karriertörténetben sikerült összehoznia a fanyar James Stewartot és a bájos Judy Garlandot. Vernon és Irene Castle revütáncospár hullámvasútszerű pályáját dolgozta fel a Tánc a Föld körül, mely egyúttal valóságos táncantológiát nyújt. Henry King az Alexander's Ragtime Bandben kidolgozott, pszichológiailag hitelesített drámai történetbe ágyazza a revüelemeket - megteremtve ezzel a műfaj egyik csúcsteljesítményét. Ugyancsak a műfaj csúcsait ostromolja a Broadway Melody széria 1940-es darabja, melyet Norman Taurog rendezett. A szuperfilmben minden összejött: félreértésen alapuló mese, egyénített jellemek, kozmikus színpadi revüvilág, felülmúlhatatlan táncosok és Cole Porter zenéje.

A revüfilm az elmondottakkal együtt sem szárnyalhatott volna olyan magasra, ha nincs az a sztár, az a lábzsonglőr, aki köré szervezni lehet a történeteket, aki ámulatba ejti a csodaváró közönséget. Fred Astaire – a parkett arisztokratája, a sztepptánc királya – maradéktalanul kielégítette az igényeket. Jó színész volt, elegáns és könnyed, légies és kifinomult, lendületes és eredeti. Szerepeiben a kisembert a tánc ereje révén repítette a föld fölé. Leghíresebb partnere, Ginger Rogers volt (Dalol a flotta, Top Hat, Tánc a Föld körül), később aztán játszott Paulette Goddard -ral (Táncoljunk együtt!), Eleanor Powell-lel (Broadway Melody 1940), Marjorie Reynoldsszal (Egész évben farsang), sőt Rita Hayworthszel is (Ismeretlen imádó).

Fred Astaire tudatos művész volt. Érezte a kamerát, tudta, hogy produkciója akkor érvényesül, ha egész alakos vagy félközeli felvételek készülnek róla. Tudta, a táncokat az élteti igazán, ha a történet szerves részeivé válnak (dramaturgiai és érzelmi csomópontokká). Nem idegenkedett önnön megfricskázásától sem (Dalol a flotta). Engedte, hogy filmtrükkök segítségével (Királyi esküvő) a lehetetlenségig fokozzák azt, ami – számunkra – egyszerűen csak fantasztikus és megismételhetetlen.

Lalík Sándor

2. Dalol a flotta
3. Aranykakas
5. Tánc a Föld körül
7. Alexander's Ragtime Band
7. Broadway
12. Ziegfeld Girl
15. Táncoljunk együtt!
17. Ismeretlen imádó
19. Frakkban és klakkban
21. La Conga
23. Tavasz a Broadwyn
26. Csókos tengerész
27. Egész évben farsang
30. Broadway Melody 1940

Skandináv erotika

"Az erotika szorosan összefügg a meztelenséggel, és ennek egyik speciális filmes megnyilvánulása a meztelen fürdőzés."

"Meztelenkedős film" – ez volt a 60-70-es évek egyik köznyelvi műfaji kategóriája a mozinézők körében. Ilyen filmeket leginkább az egykori Tanács körúti Filmmúzeum (ma bezárt Broadway) műsorában lehetett találni – többek között – skandináv újhullámos rendezők (Vilgot Sjöman, Lars-Magnus Lindgren, Finn Carlsson, vagy Matti Kassila) munkáiban. A Szégyenlős Charlie kezdő képsorán pucéran szaunázó férfiak, vagy a stockholmi királyi palota erkélyén szeretkező meztelen pár ma is élénken él a filmmúzeumi közönség emlékezetében. De emlékezetes és sokat idézett az Egy nyáron át táncolt című filmből a fiatalok meztelen fürdése a tóban. Nem is beszélve a még inkább zavarba ejtő Bergman-filmek hőseinek teljes lelki és testi (emlékezzünk csak a Csendbeli önkielégítési jelenetre!) kitárulkozásáról.

Sokak szemében érthetetlen, hogy miért éppen a hűvös és tartózkodó észak-európai népek filmjeiben játszik olyan jelentős szerepet az erotika, függetlenül attól, hogy milyen műfajú, vagy színvonalú alkotásról van szó. A válasz a skandináv országok társadalmi, filozófiai, irodalmi és erkölcsi hagyományaiban keresendő. Izland ezeréves parlamenti hagyományai, a svéd és a dán nőknek már az 1910-es években kivívott általános választójoga, a női politikusok, tudósok, művészek, írók Európában egyedülállóan magas számaránya, vagy a húszas évek elejétől kötelező iskolai szexuális felvilágosítás sokkal erősebb szexuális és erkölcsi szabadosságot eredményezett itt, mint Európa más vidékein.

Nagy szerepet játszott az erotika már a svéd és dán némafilmek idején is, elég, ha Stiller Erotikonjára, vagy Asta Nielsen filmjeire gondolunk. Az erotika szorosan összefügg a meztelenséggel, és ennek egyik speciális filmes megnyilvánulása a meztelen fürdőzés. A jelenség az észak-európai népek úgynevezett "nyárkomplexusából" fakad. Észak felé haladva egyre rövidebb a nyár, mindössze három-négy hét. A nyár legszebb pillanatai közé tartozik a fürdés, a meztelen fürdés. S a meztelen test a festőien fényképezett táj ölelésében a tökéletes szabadság érzetet kelti és egyértelműen jelképezi a természet és az ember harmóniáját. Ezért kap fontos dramaturgiai szerepet a skandináv filmekben (Egy nyáron át táncolt, Egy nyár Mónikával, Fűrészpor és ragyogás stb.).

Egészen más a funkcióval "mutogatják" munkáikban a meztelen testeket az újhullámos svéd rendezők. Sjöman például nem csak a pucérkodást kedvelte, akkoriban szokatlan naturalizmussal ábrázolta a nemi aktust is, mellyel nyilván polgárpukkasztó célja volt, s egyúttal nyilvánvalóan Bergman ósdinak tartott, fojtott erotikájú pszichologizálása ellen irányult. Sjöman tabudöntögető filmjei világszerte heves vitákat váltottak ki, némelyiket csak erősen megvágott formában merték egyes országokban bemutatni. A Kíváncsi vagyok – sárga még megvágva is két évtizeden át őrizte bevételi rekordját a külföldi filmek között a prűd Amerikában.

Czakó Ágnes

1. Drága John
4. Egy nyáron át táncolt
6. Megtört a jég
6. A Sátán naplójából
7. Csend
9. Ádám évakosztümben
10. Egy tinédzser naplója
13. Apa lett a fiam
14. Ezen a nyáron ötkor
15. Kíváncsi vagyok – sárga
16. Egy asszony, aki mer
22. Nővérem, szerelmem
26. Egy nyár Mónikával
27. Csendes napok Clichyben
28. Szürke fény
30. Dina vagyok
31. Júlia kisasszony

Új svéd filmek

A svéd filmek nem feltétlenül nyomasztóak, sötétek és lassúak. A legutóbbi évek produkcióiban sok a humor, a jókedvű vagy keserű vidámság, ami abból fakad, hogy egyre gyakrabban látják meg a filmesek a periférián élők keserűségéből és a többiekhez való igazodási vágyukból fakadó konfliktusok képtelen, humoros oldalait. Svédország földrajzilag marginális helyzetben van, ám manapság a marginalitás, a "másság" már önmagában is kulturális érték. Ennek köszönhető, hogy a svéd (és áltálában a skandináv film) ismét a filmvilág figyelmének középpontjába került.

A ...Szabadság, Boldogság, Svédország! szatirikus (sőt sokszor maró gúnnyal tűzdelt) utazás a szabad szerelem és a szabad kapcsolatok hipokrízisének korába, amikor a gyerekeiket Holdnak, vagy Vízöntőnek szólító hippi szülők a világbékéről és Karl Marxról vitatkoztak, amikor a tévénézés és a húsfogyasztás politikailag inkorrekt cselekvésnek számítottak a jóléti kapitalizmusban, és amikor megtörténhetett, hogy valaki politikai okokból döntött úgy: mától leszbikus lesz. A gondot a gyerekek jelentették (már akkor is), akik politikai éretlenségük miatt egyszerűen csak tévézni akartak meg legózni. A felháborító polgári csökevények beszivárgása miatt ketten úgy döntenek, átköltöznek a kommunából a Föld Anya gyülekezethez... (2000, r, f.: Lukas Moodysson)

A csehes felhangoktól sem mentes szatíra, az Angyalfarm egy szűk közösség (egy kis falu) életét meghatározó pozitív és negatív energiákról szól. "Korunk egyik legáltalánosabb problémája, hogy kicsinyességünk ártalmassá válhat. Túl gyorsan ítélünk a külső vagy a bőrszín alapján. Talán egyszer majd lelassulunk kicsit, és figyelmet szentelünk azokra is, akik különböznek tőlünk" – nyilatkozta a rendező a film kapcsán. (1992, r: Colin Nutley)

És aki igazi, váratlan fordulatokban bővelkedő, intellektuális társasági komédiára vágyik, az ne mulassza el az Egy ágyban a Mikulássalt.(1999, r: Kjell Sundvall)

A hetvenkét éves Troell neve talán a legismertebb a most vetítésre kerülő filmek rendezői közül. Az Emigránsok (1971) és Az új föld (1972) című filmjeit – melyek az 1840-es években Amerikába vándorolt svédekről szólnak – a svéd Elfújta a szélként tartják számon, s az Emigránsokat Oscárra is nominálták. A Hófehéren az első svéd női pilóta életét feldolgozva a már szinte felfoghatatlan makacsságról szól, mellyel egy asszony képes szemben állni egy egész életen át a társadalommal és a természettel.

Nem kell különösebben bemutatni Lasse Hallströmöt sem, aki a szép emlékű ABBA-filmet rendezte annak idején, legutóbb pedig az Árvák hercét láthattuk tőle a mozikban. A Hat gyerek Bullerbyből meseszép gyerekfilm, csakúgy, mint az Olle Hellbom rendezte Rasmus és a csavargó, mely a szüzséjét tekintve feltűnő hasonlóságot mutat az Árvák hercegével. (1986)

Az egyetlen komor hangvételű film a Friss nyomon, de ez is csak annyira az, amennyire ezt egy izgalmas thrillertől a műfaji "előírások" megkövetelik.

Tanner Gábor

A sorozatban látható:

18. 30. Hófehéren
20. 30. Egy ágyban a Mikulással
21. 27. ...Szabadság, Boldogság, Svédország!
23. 25. Hat gyerek Bullerbyből
26. 29. Angyalfarm
28. 29. Friss nyomon
31. Rasmus és a csavargó