Bombanők: BB, CC és a többiek,    Belmondo – április 9-től egész hónapon át,    Eltűnt kultúra nyomában – Lengyel-jiddis játék- és dokumentumfilmek a varsói gettófelkelés évfordulója alkalmából: április 3-8,    Színészportré: Gian Maria Volonte,    VII. Spanyol Filmhét – április 25. - május 4.   

Bombanők: BB, CC és a többiek

Márciusban megkezdett filmtörténeti sorozatunk két olyan európai szexbombával folytatódik, akiknek - Marilyn Monroe-hoz hasonlóan - már a monogramja is világhíres. Brigitte Bardot egy korszak világszerte utánzott szex-szimbóluma lett, Claudia Cardinale a Hollywoodba távozott latin szépségek (Lollobrigida, Loren) pótléka maradt. Színésznőként - bármily igazságtalan - egyiküket sem tartották sokra. Annál inkább Jane Fondát és Romy Schneidert, akik szintén bájos üdvöskeként kezdték, de miután egy jószemű rendező (Vadim, Visconti) felfedezte bennük a szexbombát, ki tudtak törni e szerepkörből, akár szépségük elleplezésével...

BB:
A nagy hadgyakorlat (René Clair, 1955)
Isten megteremté a nőt (1956, Roger Vadim)
Babette háborúba megy (1960, Christian-Jaque,)
Igazság (1960, Henri-Georges Clouzot)
Magánélet (1962, Louis Malle)

CC:
Cartouche (1962, Philippe de Broca)
Volt egyszer egy Vadnyugat (1968, Sergio Leone)
Rózsaszínű párduc (1964, Blake Edwards)

Jane Fonda:
Az üldözés (1965, Arthur Penn)
Barbarella (1967, Roger Vadim)
A lovakat lelövik, ugye?(1969, Sydney Pollack)

Romy Schneider:
Tacskó (1958, Alfred Weidenmann)
Boccaccio 70 (1962)
A per (1962, Orson Welles)

Julie Christie (1965, John Schlesinger)
Darling

Belmondo

Belmondo. Egyedi jelenség a filmvásznon. Sajátos bájával mindenkit elbűvöl. A Norman Mailer által leírt sztárokhoz hasonlít. Vonzereje, zseniális filmes képességei, mozgása, sportbajnokhoz méltó reflexei, mind-mind a természet adománya. Páratlan fizikai adottsága és sajátos játéktechnikája lehetővé teszi számára a műfajok váltogatását. Egyszerre szenvedélyes és józan, cinikus és őszinte. Tragédiát és komédiát is ugyanazzal a fesztelenséggel, könnyedséggel játszik. Ő az első modern európai filmszínész.

Mítoszát az új hullám teremette meg.

"Elég különös volt a találkozásom Godard-ral. Láttam már máskor is ezt a rosszul borotvált, slampos pasast, ahogy ott lődörgött a Saint-Germain-des Pres-n és örökké engem bámult. A Furcsa vasárnapban nyújtott alakításomat nagyon feldicsérte az Arts-ban. Egyszer Anne Colette, akivel akkoriban játszottam, azt mondta: Van egy haverom, aki szeretne megismerkedni veled ... Godard eljött a forgatásra, de én komolytalannak találtam. Sötét szemüveget hordott, nyilván azért, mert fájt a szeme. Nem bírtam, hogy akkor sem veszi le, amikor velem beszél. Legszívesebben odavágtam volna a szemüvegét, hogy jó modorra tanítsam. És ez még nem volt elég, ráadásul olyan lassan beszélt, hogy a lábam elzsibbadt tőle. A kiejtéséből rájöttem, hogy svájci. Halkan beszélt, mindig szomorúnak látszott, kibírhatatlan figura volt.

Egy másik napon, amikor a Lippnél vacsoráztam, odajött és megkérdezte: Akar velem filmet forgatni ?
Azt feleltem, hogy nekem nincs hozzá kedvem. Arra gondoltam, hogy furcsa szokásai lehetnek, nevetséges alak.
- Ha valaha megcsinálom az első játékfilmemet, akkor csak magával ...
Na persze - gondoltam - egy ilyen ember életében nem fog játékfilmet csinálni ..."

Így emlékezik Jean-Paul Belmondo arra a különc zsenire, akitől megkapta az egész életét, egész színészi pályafutását meghatározó szerepet: Michel Poiccard-t a Kifulladásigban.

Jean-Luc Godard ugyanis állta a szavát. Truffaut, Chabrol és Georges de Beauregard segítségével sikerült belevágnia első játékfilmjébe, s azonnal megkereste Belmondót. Godard meglátta a fiatal színészben azt, amit rajta kívül még senki más nem fedezett föl: Belmondo a jövő színésze, akiben annyi lehetőség rejlik, mint senki másban. 1960-ban, Michel Poiccard figurájának megformálásával Jean-Paul Belmondo teljesen új stílust hozott a francia film világába. És egyik napról a másikra sztár lett.

"És jövök én, a betört orrommal, a lezserségemmel, bőrdzsekimben. Nem úgy beszélek, mintha könyvből olvasnám, hanem ahogy szoktam. Azt hiszem, erre vártak. Éppen akkor érkeztem, amikor véget ért egy kor, amely nem akart tudomást venni a valóságról. Nem másoltam az akkori fiatalokat, én magam voltam az ..."

Jean-Paul Belmondo 1933. április 9-én született Párizsban, szobrász apa és festő anya gyermekeként. Iskolás éveiben a foci és az ökölvívás vonzotta a legjobban, édesapja azonban művészpályára szánta. A negyvenes évek végén Franciaországban hihetetlenül népszerű lett a film, ekkor fedezték föl és ismerték el a legkülönbözőbb stílusokat képviselő nagy filmművészeket. Belmondo a színészmesterség iránt kezdett érdeklődni, apja a legdivatosabb magántanárt fogadta föl, hogy fiát fölkészíttesse a főiskolai felvételire. Jean Rochefort, Belmondo diáktársa és jó barátja, így emlékszik a főiskolás fiúra: "Ami azonnal föltűnt, az a rendkívül egyéni mozgása volt. Benne az első pillanattól kezdve és a legmagasabb szinten megvolt az a könnyedség, amelyre minden színész törekszik, és amit a legnehezebb elsajátítani ... Könnyedsége esztétikai érzékkel, ösztönös ízléssel párosult. Egyéniségét a kettősség jellemzi, ettől lett igazán vonzó színész. ... Ha nem győztesnek születik, megfojtják a főiskolai évek - de vele nem ez történt. Épp ellenkezőleg, a környezete változott meg, főleg a tanárai... Ő nem tudott szimplán játszani, neki öntékozlás kellett. Ösztönös színész, mindig teljes erőbedobással játszik. Van benne erő és életöröm! ..."

A főiskola után Belmondo évekig klasszikus darabokban lépett föl párizsi színpadokon. Jókedvtől és fiatalságtól ragyogó évek voltak ezek. Sikeres volt, jól érezte magát a színpadon, hamarosan a filmrendezők is fölfigyeltek rá és kapott kisebb filmszerepeket is.
Az igazi áttörést az új hullám hozta el számára, az új filmművészethez új hős kellett. Fizikuma és személyisége lehetővé tette a modern ember megjelenítését. Minden a Kifulladásig-gal kezdődött.

"Amit addig csináltam filmen, nem sokat számított. Apró szerepek ... Mint színész nem ismertem a filmet. Kicsit hagyományos szemmel néztem ... Godard páratlan volt, mivel soha egyetlen percre sem éreztem úgy, hogy be lennék zárva a kamera, a technika, az anyag korlátai közé. Félelmetes volt ez a szabadság a forgatáson: sohasem éreztem úgy, hogy filmet csinálunk. Azt tettem, mondtam, amit akartam, oda mentem, ahova akartam ... Persze eljátszottam a szerepet, de becsszóra úgy éreztem, mintha haverok közt csinálnék filmet ... azt gondoltam, úgyse kerül moziba ... Aztán megvolt a bemutató és eldöntötte a karrieremet..."

A közönség és a kritikusok lelkesedtek a műért, amely Godard definíciója szerint "dokumentumfilm Jean Sebergről és Jean-Paul Belmondóról". A film mítosz lett, hivatkozási alap, mérföldkő a francia film történetében.

Belmondo, aki kilenc évig kizárólag vígjátéki szerepet kapott a színpadon és a filmekben is "vidám fickókat" alakított, a Kifulladásigban kapta meg első drámai szerepét. "Ez a film kellett, hogy drámai és komoly szavak jöjjenek ki a számon."

Az új hullám és a közönség találkozásának mézeshete azonban csak két-három évig tartott. Az új hullám berobbanása diadalmas volt és meglepően nagy közönséget vonzott. De az izgalom elillant. A hatvanas évek közepére az új hullám elsimult és filmjei a művészmozi-hálózat darabjai lettek . "Évi 121 francia filmből 3-4 próbál csak igazat mondani. Ez egyike ennek a 3-4-nek." - ezzel a felirattal figyelmezteti Godard a nézőit 1966-ban a Hímnem-nőnem főcíme előtt . Sajnos kevesen olvassák. 1966-ban már az Egy férfi és egy nő visz el minden díjat és elismerést, érte lelkesedik ájultan a közönség és a kritika ...

Belmondo ízig-vérig színész, sohasem tartozott az új hullámos nemzedék szellemei áramlatához.
A hirtelen jött hírnév, a kultusz veszélyekkel is járt. Belmondo megijedt, hogy egy múló korszak jelensége lesz csupán. "Ha divatos vagyok, a divattal fogok elmúlni! Ha én testesítem meg az ifjúságot, mit fogok játszani tíz év múlva? ... Amint tehettem, rögtön megpróbáltam műfajt, szerepkört, rendezőt változtatni."

Kipróbálja magát Vittorio de Sica, Alberto Lattuada, Jean-Pierre Melville és más nagy európai rendező filmjeiben, mígnem megtalálja és vállalja a saját műfaját: a szórakoztatófilmet. A Cartouche, a Riói kaland, a Két nap az élet, a Profi ... és mindmegannyi kiváló kalandfilm, krimi, vígjáték, akciófilm bizonyította egyedülálló képességeit: tehetsége van a vígjátékokhoz, a paródiákhoz, meg tud nevettetni, de ugyanilyen hiteles a kalandban, a kegyetlenségben, a látványos akciókban, az akrobatikában, a veszélyhelyzetekben és a tragédiákban.

Henry Verneuil szavaival élve: "A szerepek mesés változatossága egyebek között biztonságot, komolyságot, s a hemingway-i értelemben vett "charme"-ot kölcsönöz Belmondónak, a bajnok, a torreádor vagy a katona báját, s ennek köszönhető, hogy uralja egész nemzedékét és a mesterségét. Utalva a bokszban használatos kifejezésre: bajnok minden súlycsoportban. "

A maga választotta útról egyszer tért le csupán. Öt évvel a Kifulladásig után - amikor annak hatására - ő már az egyik legnépszerűbb francia sztár, ismét Godard-ral dolgozik. Godard filmre akarta vinni "az utolsó romantikus szerelmespár történetét" Anna Karinával és Jean-Paul Belmondóval. A Bolond Pierrot című film az alkotók pályájának csúcspontja lett és egyben a filmművészet örök értéke. Godard és Belmondo különös barátsága bűvös erőt szabadított föl a francia filmművészetben.

A Bolond Pierrot után Belmondo végképp az igényes kommersz filmeknek szentelte tehetségét. Barátaival, állandó alkotótársaival profi módon kiépítette a saját sztár-szisztémáját, hosszú távú stratégiát dolgozott ki hírneve biztosítására. Önmaga producere lett, már nem csak kitűnő színész, hanem vérbeli üzletember is. Philippe de Broca, Henri Verneuil, Georges Lautner filmjeiben a neki írt szerepek minden alkalommal meghozzák a biztos sikert. De azt a hatást, amit Godard filmjeivel elért - azokkal a filmekkel, amelyek "megcsinálták a személyiségét" – nem éri el soha többé.
Traser Mária

Április 9, szerda fél 9: Bolond Pierrot - a Belmondo-retrospektívet bevezeti Alain Fourgeaux, kulturális tanácsos, a Francia Intézet igazgatóhelyettese

Egy válás meglepetései
Riói kaland
Két nap az élet
Aranycsempész
Cartouche
Kifulladásig
Ilyen nagy szív
Moderato cantabile
A francia nő és a szerelem
Egy válás meglepetései
Borsalino
Két apának mennyi a fele?
Csalók

Eltűnt kultúra nyomában

Lengyel-jiddis játék- és dokumentumfilmek a varsói gettófelkelés évfordulója alkalmából

Hatvan évvel ezelőtt - 1943. április 19-én - fegyveres felkelés robbant ki európa legnagyobb gettójában, a varsóiban. A lázadást a nácik néhány hét alatt leverték, s a még megmaradt lakosságot lemészárolták. Ebből az alkalomból emlékezünk, s most nem csak a szégyenletes népirtásra, hanem a háború előtti lengyel zsidóság kultúrájára, ezen belül is a két világháború közötti, alig ismert jiddis nyelvű filmművészetre. Választásunkban hadd hivatkozzam a lengyel újságíróra és publicistára, Ryszard Kapuścińskira: "Ha a zsidó nép történelmét csak a holokauszton keresztül szemléljük, ezzel paradox módon leszűkítjük. Ez ugyanis a zsidókat csupán mint a történelem áldozatait láttatja, miközben a zsidóság kultúrateremtő nép volt. Lengyelországban nagyon fontos filozófiai és irodalmi viták folytak. A lengyel zsidóság által létrehozott kultúra hatással volt a szomszédos társadalmak kultúrájára, iparára és gazdaságára is".

Hontalan egzotikum

"1939 előtt több mint hárommillió zsidó élt Lengyelországban. Szinte mindegyikük naponta használta a jiddist (ezen a nyelven beszélt a Közép-Európa területén élő zsidóság), amely ezen a területen ilyenformán a második legnagyobb nyelvvé vált (körülbelül tizenkétmillióan beszélték). Az 1936-39-es években (ez a jiddis film ťaranykoraŤ Lengyelországban) nemcsak a lengyel nemzeti filmgyártás fejlődött. Akkoriban számos jiddis nyelvű film született. Az USA után Lengyelországban gyártották a legtöbb jiddis filmet. Világuk s hangulatuk azt a receptet követte, amely alapján Lengyelországban és a világ más részein a filmeket gyártották. A dráma, vagy inkább a dagályos melodráma mindig is vonzotta a tömegeket a moziba, amiből a tehetséges producerek természetesen szép hasznot húztak. Ebben az esetben tehát a pénz is megvolt egy izgalmas művészeti ág fejlődéséhez. A szinte kizárólag kommersz igényű filmgyártás ugyanis képes volt arra, hogy - természetesen csak elvétve - olyan remekműveket alkosson, mint például a Dybuk.

A jiddis filmművészet fejlődéséért a Jozef Grynberg néven Łódżban született Joseph Green tette a legtöbbet. A húszas években, az USA-ban járva fedezte fel, mennyire jól jövedelmező lehet a jiddis nyelvű filmgyártás. Ott jött rá arra is, hogy a költségek összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak Lengyelországban, mint az Egyesült Államokban. Ezek után tért vissza Lengyelországba, ahol a forgalmazás mellett producerkedéssel és rendezéssel is foglalkozott. Ez a tehetséges pénzember nem csak a jiddis kultúra terjesztését tűzte ki céljául, jól is akart keresni ezzel a munkával. Hasonló elképzeléssel dolgoztak a konkurensek is.

Noha a jiddis filmek a világ filmművészetéhez csekély mértékben járultak hozzá, minden kétséget kizáróan a lengyel nemzeti kultúra részét képezik; bemutatják a hagyományokat, a zsidó folklórt, a kisvárosok életét, a vallásos zsidóság mindennapjait és a problémákat, amelyeket a történelem a zsidó nép elé állított. Ezek a filmek a holokauszt éveiben elpusztított zsidó kultúra felbecsülhetetlen dokumentumai, amelyeket meg kell ismerni, és meg kell menteni. Rengeteg film különösen a legkorábbi időszakból származók, sajnos elvesztek. (...) Mivel a gyártás alapja ugyanaz volt, a Lengyelországban született jiddis filmeket lehetetlen elkülöníteni a lengyel filmektől. A zsidó filmgyáraknak, ha folyamatos termelésre akarták alapozni a fennállásukat, általában a lengyel ügyfélkört is ki kellett elégíteniük; lengyel filmeket is kellett gyártaniuk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a tényezőket sem, amelyek a zsidó film fejlődését kísérték, mégpedig azt, hogy a lengyel filmek egy részét zsidó producerek készítették egy olyan közönség számára, amelynek jelentős része zsidó származású volt. (...) Amint a lengyel filmipar jelentős része zsidó vállalkozók kezében volt, a lengyel filmgyártás számos alkotója, a producerek, a rendezők, operatőrök és a színészek soraiban is szép számmal találunk zsidó származásúakat. Valószínűleg ezzel magyarázható a tény, hogy a két háború közt egyetlen antiszemita jellegű film sem készült. Komikus zsidó szereplők természetesen számos filmben feltűntek, de ezeket a szerepeket többnyire zsidó származásúak játszották."
(részletek Marta Śmietana: Hontalan egzotikum című könyvéből)
Surányi Vera

április 3. csütörtök, 18.30

Purimjátékok (Der Purimshpiler-Błazen purimowy), lengyel-jiddis, 1937,
r: Jozef Green és Jan Nowina-Przybylski, f: Jozef Green és Icyk Manger, o: Seweryn Stenwurzel, z: Nikolaus Brodski, sz: Miriam Kressin, Zygmunt Turkow, Hymie Jacobson, Ajzyk Samberg, hb/jiddis hang, 90 perc
hb/jiddis, német felirat, 90 perc

Az érdekházasságokat kigúnyoló, édesbús zenés komédia egy szerelmi háromszögről; a gyönyörű suszterlány, Eszter, az őt ostromló hegedűs, Getsl, és a lány szívének elrablója, a léhűtő Dick romantikus története, háttérben a zsidó kisváros mozgalmas életével Purim idején. A film legemlékezetesebb jelenetei a féktelenül jókedvű Purim-karneválhoz kapcsolódnak, amely érdekes ellenpontja a Dybuk expresszív "haláltáncá"-nak.

április 3. csütörtök, 20.30

Hontalanság (Bal Tschuwe - Bezdomni), lengyel-jiddis, 1939,
r: Aleksander Marten, f: Ałter Kacyzne (Jakub Goridna dráma alapján),o: Jakub Joniłowicz, z: Iso Szajewicz, Henryk Wars, sz: Aleksander Marten, Ida Kamińska, Adam Domb, Bennie Zuker, hb/jiddis

A cselekmény Kazimierzben kezdődik. Katasztrófa sújtja a Rivkin halászcsaládot, ugyanis a legidősebb fiú a tengerbe fullad egy viharban. Avreyml Rivkin, akit a rendező alakít, annyira mélyen gyászolja fiát, hogy nem akar többet Lengyelországban élni. "Mióta Mojsele elment, szívem egy darabja is elhagyott", mondja, miközben feleségét és fiukat elhagyva Amerikába vándorol, ahol a legjobb lehetőségként egy éjszakai bárban dolgozik, mosogatóként. A film egyik főszereplője Ida Kaminska, aki az Üzlet a korzón (r: Jan Kadar) című filmben nyújtott emlékezetes alakítást. A Hontalanság 1938 utolsó hónapjaiban készült, az utolsó jiddis film, amelyet még 1939-ben be tudtak mutatni.

április 4. péntek, 18.30

Eskü (Thkijes Khaf -Ślubowanie), lengyel-jiddis, 1937,
r: Henryk Szaro, f: Henryk Bojm, o: Stanisław Lipiński, z: Iso Szajewicz, sz: Zygmunt Turkow, Kurt Katsch, Estera Perelman, Izaak Grudberg, hb/jiddis, 85 perc

A talmudiskola két egykori diákja a bölcs rabbinál találkozik újra, ahol megfogadják, hogy összeházasítják gyermekeiket. Évek múltán a két gyermek egymásba szeret, azonban Jakub gazdag atyja más feleséget szemel ki fiának. Ekkor lép színre Éliás próféta...
A film a zsidó hagyomány és a modernizáció között húzódó konflikust ábrázolja.

A XIX. században a vallásos zsidóknál az érdekházasság az élet természetes részének számított. Általános hiedelem szerint az ilyen frigyet isten rendelte el. Sokszor már akkor megkötötték a házassági szerződést, amikor a házasulandó felek még csak gyermekek voltak. A fogadalom (tkies kaf) nemcsak a barátság jelét, hanem a szent eskü felelősségét is jelentette. Az esküszegőket pedig utoléri isten büntetése.

április 4. péntek, 20.00

Jidl, a hegedűs (Jidl mit'n fidl - Judeł gra na skrzypcach), lengyel-jiddis, 1936,
r: Józef Green és Jan Nowina-Przybylski, f: Konrad Tom, o: Jakub Joniłowicz, z: Abraham Ellstein, sz: Molly Picon, Maks Bożyk, Symche Fostel, Leon Liebgold, hb/jiddis, 92 perc

A zsidó Hamupipőke története. A jiddis filmművészet legszebb zenés filmje a szegény sorból híres énekessé emelkedő leány kalandos törénetét meséli el a stetltől Amerikáig, a broadway-i és a hagyományos zsidó dramaturgia nyelvén, Molly Picon, a zsidó filmek korabeli dívájának főszereplésével. A Jidl, a hegedűs az első nemzetközi sikerű jiddis film. A vándorzenész-élet romantikus-nosztalgikus oldalát mutatja be, könnyedséggel, humorral és sok zenével.

április 5. szombat, 18.30

Jidl, a hegedűs (Judl mit'n fidl - Judeł gra na skrzypcach), lengyel-jiddis, 1936,
r: Józef Green és Jan Nowina-Przybylski, hb/jiddis, 92 perc

április 5. szombat, 20.30

Dybuk (Dybuk), lengyel-jiddis, 1937, r: Michał Waszyński, f: Ałter Kacyzna és Marek Arenstein, o: Albert Wywerka, z: Henryk Kon, sz: Abran Morewski, Ajzyk Samberg, Mojżesz Lipman, Lili Lilliana, hb/német felirat, jiddis hang, 122 perc
A hasszid hagyomány, a kabbala világának elemei szövik át a misztikus- szürreális szerelmi történetet. Két barát ifjúkorában megfogadja, hogy születendő gyermekeiket, ha különböző neműek lesznek, összeházasítják. Lea és Khonen vonzódnak egymáshoz, Lea apja – felejtve fogadalmát - gazdagabb udvarlót szeretne. Khonen, az elkeseredett ifjú szerelmes kabbala-ismereteit felhasználva az okkult erőkhöz folyamodik. A mágia során azonban meghal, lelke a férjhez menés pillanatában Leába áramlik. A fiatal szerelmesek csak a halálban egyesülhetnek.

Michal Wasziynski, a film harminchárom éves rendezője, aki Moszkvában Sztanyiszlavszkijnál tanult és Murnaunak Berlinben asszisztált, csodagyereknek számított. Szaro asszisztenseként robbant be a lengyel filmiparba. A következő évtizedben több mint negyven filmet készített. A Dybuk-ot Joseph Goebbels : célját tévesztett "zsidó propaganda"-ként említette naplójában 1942-ben. A film diadalútat járt be a világ számos pontján, a lengyel-jiddis filmek közül ez volt a legsikeresebb. A történet számos színpadi darabot inspirált az elmúlt évtizedekben

április 6. vasárnap, 18.30

Dybuk (Dybuk), lengyel-jiddis, 1937, r: Michał Waszyński, f: Ałter Kacyzna és Marek Arenstein, o: Albert Wywerka, z: Henryk Kon, sz: Abran Morewski, Ajzyk Samberg, Mojżesz Lipman, Lili Lilliana, hb/német felirat, jiddis hang, 122 perc

április 6. vasárnap, 20.30

Levél anyámhoz (A birwełe der mamen - List do matki), lengyel-jiddis, 1938, r: Jozef Green, Leon Trystan, f: M. Oszerowicz, Anatol Stern, o: Seweryn Steinwurzel, z: Abraham Ellstein, sz: Lucy German, Mischa German, Edward Sternbach, Gerdi Bullman, hb/jiddis, 110 perc

A film XIX - XX század fordulóján játszódik. Egy zsidó városkában a szegény családfő Dávid, nem tudja eltartani a családját, munkát nem kap, így felesége, Debora vállal munkát. David titokban pénzt kér kölcsön és megszökik Amerikába magára hagyva feleségét három gyermekével. Nemsokkal ezután az apa David hajójegyet küld a legkisebb fiúnak, Áronnak, hogy utánautazhasson Amerikába. Debora közben egyedül marad: az idősebb fia meghalt a fronton, a lánya férjhez ment és Oroszországban él. Debora úgy dönt, hogy felkerekedik és megkeresi kisfiát, aki közben híres énekessé vált.

A mű utómunkálatai még javában tartottak a Kristályéjszaká-t követő napokban. Green decemberben bezárta irodáját, elhagyta Varsót, és magával vitte az összes anyagát. A filmnek óriási sikere volt USA-ban, még az Oscar-díj jelölést és fontolgatták.

április 7. hétfő, 18.30

Lengyelországi zsidók (Polish Jews), archív dokumentumok, 1934-1945, VHS

A lengyel zsidók történelmét bemutató korabeli archív felvételek: Utazás Palesztinába (Jews Leaving to Palestine), Zsidó negyed Krakkóban, 1936(Krakowski Kazimierz, 1936), Egészségügyi ellátás, 1937 (Care for health, 1937), A III. Birodalom megbízásából készült felvételek, 1939-1943 (Film materials made by film-makers of III Reich 1939-1943), Rekviem ötszázezerért, 1963 (Requiem for 500 Thousand, 1963, Szertartás a római zsinagógában, 1945 (Service at Synagogue in Rome, 1945), hb/francia feliratok, 100 perc

április 8. kedd, 18.30

Levél anyámhoz (A birwełe der mamen - List do matki), lengyel-jiddis, 1938, hb/jiddis, 110 perc

április 8. kedd, 20.30

A varsói gettó felkelésének króniája Marek Edelman szemével (Kronika powstania w getcie Warszawskim wg Marka Edelmana), lengyel dokumentumfilm, 1993, r: Jolanta Dylewska, 70 perc

1940 és 1943 között Európa legnagyobb gettóit építették fel Lengyelországban. A varsói és a lódzi gettókban kilencszázezer embert zsúfoltak össze. 1942 januárjában kezdődött meg a gettó-lakók tömeges deportálása. A németek azzal áltatták őket, hogy munkatáborba viszik őket, de senki sem tért vissza. Az 1942. októberében megalakult a Zsidó Harci Szövetség 1943. április 19-én robbantotta ki a gettófelkelést. Akkor még mintegy hetvenezren éltek a gettó falai között. Az egyenlőtlen küzdelem csaknem három hétig, május 8-ig tartott. A felkelés vezérkarának több tagja az utolsó tölténnyel öngyilkos lett. Marek Edelman, a lázadás egyik vezetője – akinek a csatornán át sikerült néhány társával együtt kijutni a gettóból – a kevés túlélő egyike. hb/lengyel, 110 perc

Gian Maria Volonte

Szelíd arca, mégis fürkésző, szigorú tekintete és szívós makacsságot sugárzó megjelenése révén hatásos volt a végsőkig eltökélt figurák szerepében akár munkásvezérként, akár rendőrfelügyelőként, vagy éppen vezérigazgatóként, magányos banditaként. Később melankolikus, megtört, mégis nyugalmat sugárzó kívülállókat alakított. Utoljára a Szerelemházban hozta ezt a figurát. Angelopulosz Odüsszeusz tekintete című filmjének forgatása során halt meg Görögországban 1994-ben. Április 9-én lenne 70 éves.

2. Nápoly négy napja
7. A hét Cervi-fivér
8. Tűz a Monte Fiorin
9. Égetnivaló ember
10. Brancaleone ármádiája
11. A munkásosztály a paradicsomba megy
12. Egy maréknyi dollárért
21. Krisztus megállt Ebolinál
29. Levelek Marusiából
30. Sacco és Vanzetti

VII. Spanyol Filmhét

április 25. - május 4.

A hagyományoknak megfelelően idei filmhetünkre is a legkülönbözőbb műfajú és témájú filmeket válogattuk össze. Jóllehet a filmhét hivatalos programja csak 25-én kezdődik (Bigas Luna legújabb melodrámájával, A tenger zenéjével), de már 17-dikétől vetítünk új spanyol filmeket. A Kurva utcák, a Mi a boldogság? és a Lázaro de Tormes nem a legfrissebb darabok közül valók (mindhárom a kilencvenes évek második felében készült), ám mivel különleges lehetőségünk nyílt a vetítésükre, ezeket is a programunkhoz fűztük. A tavaly vetített A futballkapus polgárháborús tematikáját követi (jóllehet sokkal komolyabb hangvételben) a Megtört csönd; a középkori spanyol történelem emblematikus alakját, Őrült Johannát idézi meg Vicente Aranda, hogy az egy tőről fakadó szerelem és gyűlölet érzésvilágáról beszéljen az Őrült Johannában. Az Amazonas őserdeje szolgál háttérül a fülledt, romantikus szerelmi történethez és krimihez (A hely, mely egykor maga volt a Paradicsom). Külön köszönet illeti a Budapest Film illetékeseit, hogy hozzájárultak a Túlélni! című sci-fi thriller premier előtti vetítéséhez. A filmet várhatóan júliusban mutatja be a forgalmazója.

április:

17. 22. Kurva utcák
22. 28. Mi a boldogság?
24. Lázaro de Tormes
25. 28. A tenger zenéje
26. Megtört csönd
27. Túlélni!
29. Építkezés
29. A hely, mely egykor maga volt a Paradicsom
30. Örült Johanna

május:

1.A hely, mely egykor maga volt a Paradicsom
2. Építkezés
3. Lázaro de Tormes
3. Örült Johanna
4. Megtört csönd