A rendszerváltás euforikus pillanatát Szabó kétféle stílusban közelítette meg. Az egyesült Európa-álmokat ironikus idézőjelbe tette a Találkozás Vénusszal (1990) című, keserű humorú "Opera Európa" metaforájában. Az Édes Emma, drága Böbében (1991) lehangoló helyzetképet vázol föl a rendszerváltás veszteseinek helyzetéről. A "Mai Nap" egy jellegzetes, publicisztikus bulvárnapilap volt a kilencvenes évek elején. Metaforájával a két orosztanárnő drámai sorsában Szabó arra keres választ: milyen kiút lehetséges az emberek biztonságérzetét ismét gyökeresen megrendítő fordulatból.
A korai filmekben a Tűzoltó utcai ház a kollektív emlékezet metaforája volt. Ugyanennek ironikus parafrázisa a napjaink európai politikai színpadát szimbolizáló "Opera Európa". A történet ötlete Szabó 1984-es párizsi Tännhauser-rendezésének lidérces tapasztalataiból született.
A Találkozás Vénusszal ellenpontozó, intim kisközelikből és tágas tablókból építkezik: a világ minden tájáról érkezett világhírű énekesek próbáin föllángol a sokféle előítélet, kirekesztő szólam, a felszabadult félévszázados komplexusok miatti politikai gyűlölködés. A nyugati bürokrácia és szakszervezet a művészeket és az intézményt "védi" az előadással szemben... Szabó fájdalmas öniróniával, a művész, az "Ex-East"-voltában kinézett karmester bőrébe bújva szemléli a magából kifordult, művészetellenes világot, a sokféle előítéletet és szorongást, amelyről a Hanussenben jóval komorabb képet rajzolt. Ott a kelet-európai művészetet temetik a sebesültek: Wajda, Menzel, Jancsó nevét vésik a fejfákra...
Szenvedélyesebb és sötétebb a magyar párdarab, az Édes Emma, drága Böbe. A téma lényegében azonos, csak itt a sorsok "kelet-európaiak". Kemény a vállaltan vázlatos látlelet: az aktuális jelenben, a "Mai Nap" közegében az értelmiség lecsúszását, a teljes értékvesztést ábrázolja: a kultúra, a tanítás, a közösség eszméinek halálát, a szociális háló és a kölcsönös megbecsülés, a múlttal való szembenézés hiányát.
Szabó mellett Jancsó forgatott 1991-ben a publicisztika gyors műfajában hasonlóan sivár látleletű filmet: a Kék Duna keringő is a lecsúszottakért szólt a kaotikus hatalmi játszmák közt.
