Urbán Mária Fesztiválváros
Karlovy Vary 2003

26 KByte

Petr Zelenka – a tavalyi győztes - gondoskodott róla, hogy minden előadáson cseh filmet vetítsenek a fesztivál mozivásznain! Ő rendezte ugyanis a minden film előtt levetített fesztiválfilmecskét. Tömör, kis, kerek történetet, azonosítható, poétikus kisrealista stílusban, finoman ironikus és önironikus hangvétellel, bumfordi bájjal – és valóban meglepetést tartogató poénnal. Kis mozivarázslatot,

Megtartotta a karlovy varys fesztiválfilmek/és éves plakátok színvilágát, a barna sárgát. Története este játszódik, egy kisfiú ételhordóban viszi a vacsorát a papájának, a városi színház éjszakai portásának. Azonnal felismerjük a portásfülkében a tavalyi plakátot. Már a sötét utcán gyanakodtunk, a gyöngén megvilágított előtérben majdnem tudtuk, a színházterem – a színpad - robbanó fényözönében aztán teljesen megbizonyosodtunk – ez Karlovy Vary város színháza, az alkotók tiszteletére tartott díszelőadások méltó helyszíne, nemrég restaurált mennyezetfreskóját Gustav Klimt festette.

A film poénja pedig azzal épül fel, hogy a kisfiú apja elhajigált ruhadarabjait követve végigbotorkál a zenekari árkon s egyéb rejtélyes színházi folyosókon, majd némi térszervezési bakugrással az erkélyről néz le a színpadon tomboló papára, aki anyaszült meztelenül, önfeledten táncol. A gyerek elneveti magát, ijedten lekuporodik a korlát védelmébe, aztán megint kikukucskál.

Miről szól ez a film? A kulisszák enyves festék illatának nevezetes ragályosságáról, a mindenkiben ott búvó magát megmutatni akarásról, az önfeledt, kiszolgáltatott odaadásról és arról, aki ezt kilesi? A művészetről meg a nézőről?

Jó kis filmecske volt ez, kívülről megtanultuk, de idővel unni kezdtük, hogy folyton ismétlődik. Akkor dobta be Zelenka a variációt, ami csak abban különbözött az első filmtől, hogy a kisfiú magával vitt a vacsorahordásra egy kislányt. Végigvezette az úton, s onnan föntről neki is megmutatta a papát a színpadon. Ő most már nem lepődött meg annyira, de a kislány szeme elkerekedett. Kötöttünk fogadásokat, hogy harmadjára az osztályt vagy a családot hozza-e el a gyerek, de Zelenka megállt a második variációnál. A mű kész, az élményt felfedezték, a felfedezést megosztották, hogy még hány emberrel, az már csak mennyiségi kérdés. A történet kerek. Elindult.

A tombolva táncoló alak mozgásvariációi állóképeken rögzültek: fotón a fesztivál plakátján, a katalógus borítóján, a fesztiválpalota homlokán hétszer, tüllszoknyában felkasírozva a Thermal szálló oszlopai mellett, s apró figuraként a vetítőtermek bejáratánál

Amit Zelenka a nyitófilmmel végzett el, azt kellett megcsinálnia a fesztivál designerének, jeles cseh díszlettervező Choholoubeknek. Fesztiváldíszbe kellett öltöztetnie a várost, a díszítés mellett praktikus, irányító-magyarázó funkciókat is ki kellett találnia s el kellett látnia – kevés eszközzel, áttekinthető variációsorral, a képvilágot egységben tartva – és gondolom -, viszonylag olcsón. Ennek a díszletnek két hetet kellett kibírnia. Vagy nincsenek firkálók a városban, vagy naponta cserélték a megrongált darabokat, vagy minden külső elemet naponta fedél alá vittek éjszakára, a díszletek s kellékek végig jó állapotban maradtak.

Hogyan oldott meg nem egyszerű feladatát Choholoubek?

Karlovy Vary egységes építési stílusú, áttekinthető szerkezetű, monarchia-beli elegáns fürdőváros. A kanyargó Vltava két oldalán épült ki a sétányt szegélyező fürdőpalota sor, a vendégeket és a várost ellátók, kiszolgálók házai s a kisebb szállodák a folyócska öblének oldalain magasodó dombokra települtek. Ha a várost felöltöztető tervező valamire fel akarja hívni a figyelmet, egészen más stílust és színvilágot kell használnia. Ezért választotta Choholoubek ez évre a legegyszerűbb geometrikus alapformákat, a hasábot és a kockát, a színek közül a pirosat és fehéret, anyagból pedig a nylont, - mintának a steppelést -, s az átlátszó műanyagot, a plasztiklapot, s csak kiemelt pontokon, mértékkel a költségesebb, munkaigényesebb alumíniumot.

Döntő feladat a Hotel Thermal felöltöztetése. 1979-ben építették a folyó szigetére ez a 14 emeletes körszállót két emeletes lapos téglalap alapzatra. Brutális beton szocreál. Olyan csúf, hogy a jelmez, a kendőző beburkolás sem segít rajta. S oly hatalmas, hogy nincs az a textilgyár, ami elég kelmét tudna termelni rá – esős vidék ez, a papír rögvest ronggyá foszlana. Csak kozmetikázni lehet rajta – oszlopait, falait díszíteni….

Gondos építészei a fesztivál céljaira találták ki. Elfért benne az összes vendég és a fesztivál irodái. 1200 személyes a nagy mozija – díszbejárattal, sztároknak szánt, impozáns lépcsőzettel és protokolláris óriási hallal, van még vagy 8 közepes és kisebb terme (A,B,C,D), kanyargó meg szögletes belső lépcsői, galériái. Ma is, akár ki se mozduljon belőle az ember, végignézheti a teljes programot, végigülheti a sajtótájékoztatókat, ácsoroghatja a fogadásokat, s teste felüdítésére úszhat a hegybe vájt uszodában, szaunázhat, napozhat. Ezt az egész modern komplexumot arra találták ki, hogy összetartsa, egyben tartsa a teljes fesztivál népet. (Karlovy Vary volt Moszkva párja: két évente itt, két évente ott rendezték meg a szocialista tábor legrangosabb nemzetközi filmfesztiválját.) Szerencsére a fesztivál mára kinőtte a Thermalt s a mozijait, a politika kiengedte a városba a vendégeket a szigorú mutatványosbódéból. A város patinás szállodáiban, ahol 25 éve még kizárólag állami, szakszervezeti beutalóval rendelkező szocialista üdülők kaphattak szobát, ma ismét szállóvendégeket fogadnak. A fesztivál sztárvendégei már rég nem a Thermalban, hanem a Puppban s más – ismét pazar - pazar hotelekben laknak, melyek pompájából a póribb fesztiválközönségnek annyi jut, hogy a vetítésekre beengedik a foyer-kba, mert onnan nyílnak a báltermek és színháztermek, amelyeket a fesztivál idejére mozikká alakítanak (melyekben évről évre javul a vetítés- és a hangtechnika).

A Thermal felöltöztetésén kívül a következő funkciókat kellett ellátnia eszköztárával a designernek: 1. útba kellett igazítania a járókelőket, megjelölni a vetítések színhelyét. Fatalpakon álló hirdetőtáblán fehér atlétatrikót emel magasba s szorít simára a plasztiktábla lap, alatta piros nyíl mutatja: Erre! S ha beléptünk az ajtón, kapun, derékban steppelt piros nylonnal övezett fehér hasáb jelezte: Erre tovább! S miután a város mozijait a tavalyi kánikulán okulva idén légkondicionálóval szerelték fel, ha az ajtó melletti magas keskeny oszlopon fej fölötti magasságban négyzetbe szorított kicsi kerék forgott rendületlenül kicsi kürtőjében apró piros kendőt fújdogálva – ott kellett bemenni. Mintegy előzetesként táncoló kis szoboralak – nem volt két egyforma – is állt egy kis posztamensen. S ha kijőve a filmről le akartad adni szavazatodat a filmre, újabb hasáb állt rendelkezésedre, azon meg villogóan új alumínium ételhordót zár magába egy átlátszó plasztik hasáb – persze piros alátéttel. Zelenka filmjének kellékei, az izzadt trikó és a régi jó ételhordó tisztán, ragyogóan, érintetlenül új funkciókat kaptak a tervezőtől.

Az újítások mellett bizonyos tradíciókat is meg kellett tartania a tervezőnek, például a folyót követő plakátsort. Mindig is a versenyfilmek plakátjai álltak a folyó két partján a Thermaltól a Puppig. Mostanra annyi változott, hogy óriásira nőttek, színesek, jó minőségűek, valóban pompás reklámot biztosítanak a filmek – persze csak ha a normál plakát tartalma elviseli a felnagyítást.

Ahogy a nyitófilm is csak megadta a hangot a többieknek, a tervező sem telepedett rá a városra. Játékossága nem vált öncélúvá, derűsen, megfontoltan és üdítően precízen tette a dolgát. Nem kis tömeget kellett mozgatnia, kalauzolnia, a Thermal mozitermein kívül még 7 helyszínen vetítették a filmeket. A versenyprogramok mellett – játék- és dokumentumfilm – volt még egy sor szekció: Cseh filmek, Horizontok, Nyugattól Keletre, Más szempontból, Kritikusok válogatása, Függetlenek fóruma, retrospektívek, és a Díjnyertes filmek, amiben az év addigi fesztiváljainak győztes filmjeit lehet látni. S ezeket a filmeket mind nézték is! Fiatal, agilis, mozira éhes mozifaló közönség. A fesztivál ugyanis az elmúlt évtizedben kultikus hellyé vált, mint nálunk Győr vagy a Titanic. Csapatosan jönnek a cseh és nemcsak a cseh fiatalok, találnak olcsó szállást, jutányos áron válthatnak jegyet a filmekre, kedvükért működnek a fesztiválbusz járatok a helyszínek között, s ha egy film tetszik nekik, olyan ünnepléssel fogadják a rendezőt – például a Dalok a konyhában norvég rendezőjét, aki a szemünk láttára szabályosan berúgott a sikertől -, amilyet talán soha többé nem kap. Ha a Thermal nagytermében 1200 ember, meg a földön ülő még 200 ember (s ennek a fele fiatal) köszöni meg lelkes tapssal a filmet alkotóinak, nézők s alkotók egy pillanatra visszatérnek a mozi őskorába, megérzik, milyen hatalmuk van a vetített képeknek, s micsoda élmény ennyien együtt egyszerre örülni valaminek.

 


20 KByte

36 KByte

30 KByte

27 KByte

39 KByte

17 KByte

29 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső