U. M. Többdimenziós, mozgó térfestmény
Szabó István-életműkiállítás a Potsdami Filmmúzeumban
2003. március 14 - június 15.
(Fazekas EszterKhell Zsolt)


283 Kbyte

Filmes fotó-, plakát, ruha és jelmezkiállítást láthattunk már, díszletkiállítást ugyan csak egyet, a Műcsarnokban 1998-ban, de életmű-kiállítást magyar alkotóról még soha. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a Szabó István életműkiállítás Potsdamban épült fel, mi itthon csak az építőelemeket ismerjük, fotókat láthatunk és segédanyagokat, a kiállításról készült video-dokumentációkat. A Képtár rovatban fényképeken igyekszünk megmutatni belőle, amennyit csak lehet. A vállalkozás nagysága, átfogó íve mindenképpen imponáló. Unikális, ilyen még nem volt, s ki tudja, lesz-e még, hiszen nem minden alkotótól s műveiről marad meg vagy gyűjthető össze annyi anyag, amiből összejöhet egy kiállítás, és gyanítom, hogy nem minden életműből lehet kiállítást csinálni.

Fazekas Eszter fimtörténész a szocialista korszak magyar játékfilmjeivel foglalkozik a Magyar Nemzeti Filmarchívumban. Szabó-tanulmányai, filmelemzései a nyomtatott és az online Filmkultúrában jelentek meg, Szabó alkotótársával, Koltai Lajossal interjúkötetet "beszélgetett össze" az operatőr- mesterségről.

Khell Zsolt díszlettervező Szabó István színházi- és operarendezéseiben dolgozott díszlet- és látványtervezőként.

Ők jegyzik a kiállítást.

Eszter, mi fűz Téged a Szabó-filmekhez?

F.E: Nagyon szeretem Szabó filmjeit, 13 évesen láttam először a Szerelmesfilmet, és hasonló viszonyban voltam a házban lakó fiúval, mint ott Jancsival Kata. Nekünk is ki kellett állnunk egymásért, minket is csúfoltak. Ez a sorsközösség volt az első elementáris élményem a filmjeivel. Aztán egyetemistaként láttam az Apát, ami nagyon mélyen érintett. Ahogy egyre több filmjét láttam, úgy éreztem, benne élek ebben a világban. Amit legjobban szeretek a filmjeiben, az a figuráinak a szeretete, traumáiknak nagyon mély lélektani ismerete.

Hogy kezdődött?

F.E.: A megrendelővel. A Berlini Collegium Hungaricum jelezte, hogy a Potsdami Filmmúzeum Szabó-kiállítást szeretne rendezni, segítsünk neki. Az Európai Uniós "Európa 2003" rendezvénysorozat keretében valósulna meg, amiben koncertektől a palacsintasütésig sok minden szerepel, s a brandenburgi kultuszminisztérium támogatja. A Potsdami Filmmúzeum a 2003-as évet a kelet-európai tematikának szentelte. Potsdam valaha az NDK-hoz tartozott, Berlin keletre eső részével együtt. Mára Berlin elővárosa, s útban Berlinbe van a Babelsberg Stúdió, a klasszikus német filmgyártás fellegvára, ami a szétváláskor szintén a szocialista oldalon maradt. Most az újra egyesült Németországban ez a valaha hatalmas műhely is talán erőre kap. Szabó is ott forgatta a Szembesítést. Amikor tehát a potsdamiak kiállításuk emberét keresték, olyan alkotót kerestek, aki az európai kultúra egyik markáns személyisége, aki kelet-európai, kötődik erősen a német kultúrához és dolgozott Babelsbergben. Szabó István nagy filmes embermeséiben a Mephisto óta többször vizsgálta Közép-Kelet-Európát a német történelemmel való összefüggéseiben is. A Potsdami Filmmúzeum nagyon jó mozi, grandiózus filmes programokkal, és hatalmas, 470 négyzetméteres kiállítási területe van. Elhatározta tehát, hogy 2003-ban, a három hónapon át nyitva tartó nagy időszakos kiállítás ideje alatt levetíti nemcsak Szabó nagyjátékfilmjeit, hanem a kisfilmekből is jónéhányat.

Az épület a 18. században egy Hohenzollern herceg lovardája vagy istállója volt. Rendkívül keskeny és hosszú tér.

2002 augusztus elején, amikor megérkezett a felkérés, Marx Józseffel, aki a Szabó-monográfiát írta, írtunk egy még nagyon általános tervet, hogy is hogyan képzelnénk. Ennek az volt a lényege, hogy a legfontosabb látványelemet a videó, maga a Szabó-mozi jelentse. November elején kimentünk a helyszínt megnézni és tárgyalni. Amikor hazajöttünk, akkor kerestem meg Zsoltot, hogy segítene-e. Szabó világa nagyon alkalmas rá, hogy kiállítást rendezzenek belőle, jellegzetes tárgyaival, kellékeivel nagyon jól meg lehet fogni a filmjeiben ábrázolt történelmi korok esszenciáját. Mindazt a negyven évet, amióta ő filmet rendez, és a múltat is, ami a filmjeiben megjelenik, a századelőtől a máig. Filmjei nagyon ismertek, nagy irodalma, hatalmas fotóanyaga van. Igényes tudományos irodalma mostanában kezd alakulni. Sok tárgyat, kelléket "beleláttam" én is a kiállításba, mégis ragaszkodtam a látványtervezőhöz, mert biztos voltam benne, ekkora kiállítási terület belakásához mindenképpen egy tervező átfogó fantáziájára van szükség.

Miért éppen Khell Zsoltot kérted fel?

Filmes munkáiból ítélve úgy láttam, hogy hihetetlenül képes alkalmazkodni annak a szelleméhez, amiben éppen dolgozik. Nem erőlteti rá mindenképpen az elképzeléseit a "manírját" a látványra, szóval, csapatjátékos – gondoltam. Azt pedig Szabó Istvántól tudtam, hogy nagyon jól működtek együtt 2002 őszén Kasselban, ahol a Három nővért vitték színpadra, operában és színházban egyidejűleg. Másrészt viszont olyan tervezőt kerestem, aki nem él úgy benne Szabó világában, mint pl. Romvári Józsi bácsi, aki 15 évig dolgozott vele együtt, hanem el is tud absztrahálni tőle.

Eszter ekkor már kész koncepcióval, képekkel állt elő?

K.Zs.: Amikor először találkoztunk, szóban mondta el, mire gondol. Összegek is elhangzottak, de azokra nemigen emlékszem. A projektből távozó Marx hozzáállásából érződött, hogy semmi sem biztos. Megkaptam Esztertől az írott szinopszisát, egy alaprajzot és egy fényképet a helyiségről. Talán mégis inkább istálló volt, nemigen lehetett manézs, nagyon hasonlít a gödöllői kastély lóbeállójának az alaprajzához. Miután bizonytalan volt a kiállítás anyagi háttere, föl voltam hatalmazva, hogy bármiben gondolkodhassak. Annyira vonzó volt ennek a hosszanti térnek a különleges aránya, hogy nagyon hamar kialakult bennem, létre lehetne hozni itt egy olyan együttest, amilyet még nem nagyon láttam, és azt hiszem, nem is csináltak még. Valami olyat, hogy nagyon-nagyon széles vásznon - felületen - peregjenek filmek, ami egy képzőművészeti felület is, és meghatározza a kiállítás alaphangulatát. A következő találkozásra hoztam a terveket, majdnem mindegyikben ez volt a fő elem, a projektoros vetítés. Már ekkor kerestem a tárgyak helyét, amelyek elég pontosan le voltak írva, össze voltak gyűjtve a szinopszisban. Elkértem a filmeket, amiket vagy nem láttam, vagy nagyon régen, s már alig emlékeztem rájuk. Elkezdődött tehát a munka, ami az első koncepciót létrehozta. Persze nem az valósult meg. Nem baj, mert azzal olyan alapos vizsgálatot végeztünk a lehetséges megoldások területén, amiből ezt a redukált változatot már könnyebben meg lehetett csinálni.

Mit kellett első körben feladni?

K.Zs.: A felületet. Kiderült, hogy minél kisebb a vetítési felület, annál könnyebben beleférünk a költségvetésbe. Az eszközök kerültek volna sokba, ilyen hatalmas méretű képernyő bevetítéséhez 8 vagy 10 vetítőt kellett volna beállítani, ami egyenként 3 millió forintba került volna.

Mi pergett volna ezeken a vetítőkön?

F. E.: Szabóról is, mint minden nagy alkotóról elmondható, hogy folyamatosan élete egyetlen nagy filmjét rendezi. Kifejtetlen vagy elbújtatott motívumok vannak az egyik filmjében, ezeknek aztán teljes figyelmet szentel egy másik filmjében... Ezzel nagyon jól el lehetett volna játszani egy látványmozival - Ha ezek a motívumok nyolc projektoron mentek volna, jól megválasztott filmrészletekkel, nagyon érzékletesen szemléltethettük volna, hogyan építkezik Szabó filmről filmre. Hogy csak egy példát mondjak: végig lehet követni, hogyan alakul át filmjeiben a Duna-part. A Koncert kollektív sokszínűségétől mondjuk A Napfény íze történelemtől vészterhes pillanataiig... Erről a koncepcióról le kellett mondanunk, mivel a potsdamiaknak egyetlen olyan projektoruk sem volt, ami technikailag erre alkalmas lehetett volna. Végül még az az egy is komoly gondot jelentett, ami az eredeti nyolcból megmaradt, és bekerült a kiállításba - nyitó elemnek -. Az imént vázolt alapkoncepciót pedig igyekeztünk átvinni a video-installációkra. Mind a hat blokkban 2-2 monitoron mentek olyan, tematikusan jól megválasztott filmképsorok, amelyek egymással különös viszonyba kerültek. Így került egymás mellé pl. a rendszerváltó blokkban – ez ugye a Találkozás Vénusszal és az Édes Emma, drága Böbe anyagát tartalmazta - Glenn Close és Niels Astrup zseniális "Európa-szongja", amely szenvedélyes, szarkasztikus iróniával ábrázolja az "egyesült" Európa (Opera) Ház ábrándját. A bábeli káoszt, indulatot és előítéleteket, amelyek ott dúlnak. Miközben a másik videón a sivár magyar valóság filmkockái: What are we waiting for??? – artikulálják kínlódva az átképzésre szoruló orosztanárnők, akik egy leckével járnak angolból a tanítványaik előtt...

Eredetileg mekkora vetített felületet képzelt el Zsolt?

K. Zs.: Eredetileg ez egy majdnem 60X 5 méteres csík lett volna, aminek a felületét nyolc összemontázsolt, önálló filmecske adta volna össze. Szinte a legelső pillanatban tudtuk, érzékeltetnünk kell, hogy Szabó filmjei általában nagyon erősen szóltak a történelemnek kiszolgáltatott egyes emberről. Főleg a Szabó-filmekben szereplő filmdokumentumokból válogattuk volna a nyolc montázsfilmet - ezek adták volna az eklektikus háttéranyagot. Úgy képzeltem, ezek az önálló filmek mozgó felületet képezzenek, mint egy festmény, ami mozog. Tehát képzőművészeti alkotás is lett volna. Nem utolsósorban a kísérletezés izgatott, hogyan néz ki az az önálló értékű mozgó felület, ami több szeletből áll össze.

Mekkora a legnagyobb vászon, ami végül bekerült, mekkora a legnagyobb vetített felület?

K. Zs.: Majdnem 7X 5 méter. Abból viszont nyertünk valamit, hogy ez az elképzelt világ nagyon koncentrált, erősen fókuszált három és fél percben ismétlődik.

Az is már kezdettől fogva eldőlt, hogy a látogató egyrészt legyen benne ebben a változó történelmi térben, másrészt Szabó szereplői, figurái amelyek életnagyságban, lemezre kasírozott fotóként állnak a vetített felület előtt, adják meg statikusan azt a viszonyt, ami az egyes ember és a hatalom, a nagypolitika között van.

F. E.: Ami jellegzetesen közép-kelet-európai. Gyakorlatilag azzal, ahogy a látogatóval beléptünk a kiállítás terébe, leképeztük az egész koncepciót, amiről a kiállítás szólni akar. A közép-kelet-európai történelem fordulatainak kiszolgáltatott Szabó-hősök mögött ott dübörög a régió történelme. A részleteket úgy válogattam ki, hogy a személyiséget torzító és folyamatosan ismétlődő eseményeket emeljük ki a Szabó filmek saját - és a filmekben felhasznált korabeli híradók anyagából. Olyan emblematikus történet-elemekre gondolok, mint amikor a Tűzoltó utca hősei gázálarcban masíroznak a ház udvarán, az Apa főhőse ott vonul az '56-os menetben, Sonnenscheinék elindulnak a gettóba, a világháborúk, diktatúrák képei, mint pl. a német kapituláció vagy Sztálin születésnapja az Operában – ezek pörögnek a figurák mögött végtelenített DVD-n.

Ebből úgy vágtam össze 3 és fél percet, hogy 5 másodperces a leghosszabb rész, de mindegyik nagyon jellegzetes.

Ha már belekezdtünk, nézzük végig, hogyan vezeti a kiállítás a nézőjét. Onnan kezdve, hogy a látogató belép ebbe a hosszú lapos, egyszintes térbe. Ahogy a fotókról látni lehetett, leginkább fekete. Ez is fontos?

K.Zs. Igen, nem is merült fel soha más. Nemcsak azért, mert moziról szól a kiállítás, aminek a vetítőtere sötét, hanem azért is, mert végül olyan vegyes technikát kellett használni az életmű megjelenítésére, amihez háttérnek a fekete nagyon alkalmas. Összefogja a technikákat, illetve bizonyos dolgokat a háttérben tart, másokat kiemel.

Alapvetően egy nagy sötét teret mutatnak a képek.

Zsolt: Igen, de nem dominál benne a sötét, hiszen világítanak a képek, dokumentumok, képernyők, tárgyak, makettek.

Az ablakokat betömködték, a falakat fekete paravánokkal vonták be, mit tudtak tenni a lovarda padlójával és plafonjával?

A kiállítási tér járófelülete szürke márvány. Sajnos ezt nem lehetett fekete szőnyeggel burkolni. A plafon is az eredeti fehér színű maradt. Az ablakokra előre gyártott betételemek kerültek, amelyek biztosították a fényzárást.

A kiállítás azt is megszabja, hogyan juthat el a néző az elejéről a végébe. Én úgy láttam, a néző kacsázik közben.

K. Zs.: Kacsázni kénytelen, részben azért, mert el-elzártuk a teret. Nem egy simán, lineárisan végigjárható utat nyitottunk a látogató előtt. A kiállítás tematikai egységei alkotnak öblöket, egy-egy kisebb-nagyobb zárt területet, és köztük a közlekedést a Szabó-filmekből vett tárgyakkal próbáljuk szabályozni. Maga a közlekedés iránya egyértelmű.

Ha jól értem, hat, különböző nagyságú blokkban összegződik az életmű. Mindegyikben vannak képek, plakátok, két-két monitor, és milyen állandó és változó elemek vannak még?

F.E: A Filmkultúra Képtárában megjelenítjük a 6 blokk, a 6 fejezet anyagát a hozzájuk írt bevezetőkkel, tematikus összegzésekkel. A fotók, plakátok és a videók mellett itt kaptak helyett a különböző díszlettervek, korabeli tárgyrajzok, mint a kávékiöntő a Redl ezredesben vagy egyedi rajzok, mint például a hatvanas évek-fejezetben Orosz István gyönyörű grafikája, amelyet az Apa inspirált, és az egyes tárgyvitrinekben a korabeli könyvek, mint például a Berlini olimpia 1936-ból, vagy a Hitler művészei, amiben hasonló szobrok vannak, mint a Mephistóban a szoborkiállításon megjelenő művek, vagy Höfgen tolla vagy Hanussen ezoterikus - és dolgozószobájának makettje....

A vezető tárgyak időnként átminősültek installációvá. Eredetileg is tárgyakban gondokodtál, Eszter?

F.E: Kezdettől fogva tárgyakban gondolkodtam, nem akartam fotokiállítást. 40-50 tárgyat már az eredeti szinopszisomban is leírtam. Amikor Zsolt még nem lépett be a munkába, még díszletelemek felépítéséről is álmodoztam.

A tárgyak, amelyekben végül megállapodtunk, tényleg állandóan visszatérő motívumok voltak a Szabó-filmekben. Ilyenek mind a kékvirágos porcelántól a faliórán át a tükrökig, az úttörő-ruhákig. Ide tartozik a sárgacsillagos kabáton át a szemüveg, az orvosi táska, menóra, karóra, tejesüveg, régi rádió, fotóalbum...

Hal is volt?

Igen, ennek is nagyon kedves története van. Találtunk egy halat a Mafilm Szcenikánál, de már nem volt meg a farka. Végül úgy oldottuk meg, hogy betekertük csomagolópapírba, és így is rangos helyre került a kelléksorban.

Megvolt tehát a kelléklistád, de nem gondoltad volna, hogy a kiválasztott tárgyak valami mássá minősülnek át. Sejtetted volna, hogy ezek fel lesznek függesztve?

Ezt én akkor még nem tudtam átgondolni. Pontosan ezért van szükség a kiállításon látványtervezőre. Tehát éreztem, hogy ezekre a tárgyakra szükség van, de, hogy hogyan fognak szerepelni... Talán odatettem volna mindegyiket, amelyik blokknál a legjellemzőbb...

Nagyon jó ötlet volt Zsolttól, hogy a felfüggesztéssel kiemelte őket, mert így absztrahálta is a jelentésüket, és új jelentésekkel is telítődtek. Gondoljuk meg, a felfüggesztésből fakadóan minden mozog, semmi sem állandó ott, ahol egy emberélet alatt hét rendszerváltás van...- A motívumok állandó visszatérését pedig nagyon jól ki tudtuk fejezni azzal, hogy középen, sormintaként, mint tértagoló elemek jelennek meg. Végül nem tudtuk mind a 40 nagytárgyat kiállítani, mert nem fértek el, de 30 mindenképpen bekerült.

K. Zs.: Az apró tárgyakkal együtt azért legalább 60 van. Mondjuk szék méretű tárgyból van 30.

Melyik a három legérdekesebb tárgy?

F. E.: Itt kell megjegyeznem, hogy a kiállítás Szabó István tudtával készült, de az együttműködése nélkül. Szó sem lehetett arról, hogy "megrendezzen" magának valamit, még közvetetten sem. Ennek a dolog etikai részén túlmenően még az az előnye is megvolt, hogy neki is meglepetést okoztunk. Ezek a tárgyak tehát nem konkrétan azok az egyedi tárgyak, amelyek a Szabó-filmekben szerepeltek, de hatásukban nagyon közel állnak azokhoz. Ez Szabót is megdöbbentette. Apa órája pl, a saját személyes tárgya, elveszett Balin, de kollegámnak, Ujhegyi Gyulának sikerült egy, ahhoz nagyon hasonlót találni.

És azért volt néhány unikális darab. A Sportmúzeumból például sikerült megszerezni az olimpiai bajnok Kabos Endrének a kardját és a sisakját, akinek a sorsa hasonlít a Napfény íze Ádámjáéra. Romvári Józsi bácsitól kaptunk meg egy másik nevezetes tárgyat, odaadta azt a Bauhaus-típusú széket, amelyen valóban ültek a Hanussenben. A falióra például Zsolt családi öröksége. De a többi tárgyat is ismerősök, barátok adták össze a kiállításhoz. Egy barátnőm, aki bútorokkal foglalkozik, adta kölcsön a tárgyak felét.

Zsolt: És ez az értékesebbje.

Melyik elemeket lehetett a legjobban felhasználni installáció céljára?

K. Zs.: Én azokat szeretem, így utólag is, amelyek egyszerre több dologról szólnak. Mondjuk egy szánkó nem túl látványos, de iszonyatosan sok funkciója van itt Kelet-Európában.
Gyerekkori játszóeszköz, ugyanakkor állandó mozgás-eszköz, alkalmatos a tárgyak mozgatására, életek szállítására, sokszor a túlélés eszközévé válik. Én az ilyen fajta tárgyakat szeretem.

F. E.: Mondjuk el, hogyan lett kiállítva a szánkó. A levegőben függ, Jancsi és Kata jellegzetes hátizsákja van ráakasztva, amibe egy életet csomagoltak. Fölötte pedig ott lóg egy korabeli, 50-es évekbeli úttörő-egyenruha.

K.Zs: Hasonló a kamerák, fényképezőgépek története is, ezekből szintén van egypár, és ezeknek is többfunkciós, többféleképpen, többféle síkon is értelmezhető szerepük van.

F. E.: Nagyon dekoratív elemmé vált a Népköztársaság útja utcatábla, nagyon konkrét elem Szabó világában.

Elcsórtátok valahonnan?

Kurutz Márton kollégám egyik barátjának, Jásdi Balázsnak nagy gyűjteménye van eredeti utcatáblákból, tőle kaptuk kölcsön a kiállításra, korabeli kosszal, s azzal a felszólítással, hogy azt senki ne merje letörölni. Ezt az utcatáblát rendszeresen látni Szabó filmjeiben, hogy hányszor cserélik ki. Csak '56 és '57 között háromszor változott ennek az útnak a neve. Ez az utcatábla volt a szélén annak a tértagoló tárgysornak, amivel eljutunk a Mephisto és a Redl ezredes Európájából a rendszerváltáskori Magyarországra, a nagy trilógia blokkjából az Édes Emma, drága Böbe és a Meeting Venus Európájába. A legtöbb látogató itt, a Népköztársaság útja tábla alatt, a kiállítás középpontján állt meg, nézett jobbra és nézett balra - ők meg is vannak örökítve a fotókon.

 

A kiállítás világítását ki tervezte meg? A díszlet- és látványtervezők most már színházban is kifejezetten világítástervezőkkel dolgoznak. Zsolt is közösen jegyzi a világítástervezővel a Műcsarnokbeli '98-as kiállítását

K.Zs: Igen, eredetileg, amikor még nagyobb terveink voltak, én is be akartam vonni a munkába külön világítástervezőt is, de ezt is fel kellett adni később. Azonban a Mafilm Szcenika viszonylag jófajta lámpát adott, pontszerű világításra alkalmas eszközből adott egy egész arzenált, ebből lehetett gazdálkodni, és a végén már úgy tűnt, csak egyféleképpen lehet világítani ezt a kiállítást. Nagyon fontos volt, hogy az egyes öblökben-blokkokban égjenek, süssenek ki a fekete háttérből a képi anyagok, mintha mind vetített képernyő lenne. A központi tárgyakat pedig egy másik szisztémával, a mennyezetről világítottuk meg néhány nagy spottal. Sajnos nem tudtam kiutazni, előre megnézni a helyszínt, pedig az nagyon sokat segített volna. De azt ki lehetett bogozni a tervrajzokból, hogy egy üvegfal választja el a nagy előteret a kiállító tértől. Ezért a bevezető fal egy nagy fekete-fehér, világító betűkből kialakított felület, amely felhívja a figyelmet, hogy itt egy másik, egy időszakos kiállítás van, ami különbözik a potsdamiak állandó kiállításától. Ez a világítási koncepció része volt, hogy elcsábítsa a központi térből a látogatókat, hogy a fölső kiállításból lefelé jövet érzékelje, hogy itt egy másik, másféle kiállítás kezdődik.

Az épület külsejére gondolom, már nem jutott pénz, tehát figyelem sem.

Nem hát, még az is kisebb problémát okozott, hogy egyáltalán hogyan lehet annyira elsötétíteni a belső helyiséget, hogy a videók és a projektor kellő sötétségben működhessenek.

Érdemes lenne sorra venni, megcsinálni a teljes és pontos stáblistát, és mindenkiről elmondani, hogy mit is csinált.

F.E: Méreteit és jellegét tekintve nagyon kevés pénzből készült el. Mindenkinek nagy köszönettel tartozunk, mert aki benne maradt végül, mind áron alul és sok-sok szeretettel dolgozott benne.

Tehát, írta és rendezte Fazekas Eszter, a látványt tervezte, megvilágította, bedíszletezte, a kellékeket elhelyezte Khell Zsolt. Hogyan állt össze a csapat többi része?

K. Zs.: Lencsó László mint szervező, egy kézben tartva menedzselte.

F. E.: Igen, az üzletieket és a szervezés jelentős részét levette a vállunkról. Mint egy jó gyártásvezető, tárgyalt a Mafilm Szcenikával, a fotósokkal, egyéb kivitelezőkkel és bonyolított, amikor már nagyon megsűrűsödtek a tennivalók. Sürgetett az idő, március 14-én meg kellett nyílnia a kiállításnak, és januárban még teljesen bizonytalan volt, hogy megvalósítható-e.

Mi volt a Mafilm Szcenika dolga?

K. Zs.: Felépítették az installációt, a képeket készen kapták, azokat üveg alá helyezték, bekeretezték, megépítették a ruhák, jelmezek helyét, a tárlókat, beszerelték a világítást. Az egyik emberük csak a restaurálással foglalkozott, hogy a tárgyak ne a raktári állapotukban kerüljenek a kiállításra. Megoldották a tárgyak felfüggesztését.

Visszatérve a többi közreműködőre: kell említeni Fehéri Györgyöt, aki a berlini Collegium Hungaricumból szervezte, készítette elő a dolgokat

F. E.: Ő keresett meg, hogy segítsünk ennek a kiállításnak a megvalósításában. Koordinált a potsdamiakkal, lobbizott külöböző német pénzekért... Amikor kiutaztam Marx Józseffel, kiderült, hogy gyakorlatilag mindent innen kell kivinnünk. Innen kell megcsinálnunk az egész kiállítást. A potsdamiak közül Ugla Gräfot, az ottani kiállításrendezőt kell említenem.

Külön ki kell emelni a videotechnikus Ujhegyi Gyulát, akivel nemcsak az irdatlan méretű video-installációt és a projektoros kivetítés anyagát csináltam, hanem beta-kazettákból mintegy hatvan képet digitalizáltunk.

Hogyhogy?

Hát, Szabó három külföldi produkcióban készült filmjéből (Találkozás Vénusszal, A Napfény íze és a Szembesítés) mindössze négy-öt gyakran látható, és technikailag-tematikailag nem is megfelelő fotó volt. Nekiálltunk fotókat gyártani. Erről Ujhegyi Gyula tudna pontosabban beszélni.

Kiemelném ezen kívül a Mafilm Szcenika vezetője, Gárdonyi László és a főépítész Galambos István nevét. Romvári Józsefet, aki számtalan gyönyörű rajzát, makettjét, a filmek világát inspiráló műveket bocsátott rendelkezésünkre, Egei Júlia (Ómama Antik) odaadó segítségét, aki vagy negyven nagy- és apró tárgyat kölcsönzött ingyen, Szakács Györgyit, aki A Napfény íze csodálatos ruháival emelte a kiállítás színvonalát, Gyarmathy Ágnest, a Mephisto ruhatervezőjét, B. Müller Magdát és munkatársait, akiknél a magyar produkcióban készült filmek hatalmas fotóanyagából válogattunk, Óvári Lajost, Szabó gyártásvezetőjét, aki tanácsaival segített, Varga Jánost, aki a blokkokhoz tartozó dokumentumfotókat kutatta, Aponyi Magdát, akivel a plakátokat válogattuk, a Mafilm Szcenika ruhásait és kellékeseit, és a felépítő stáb tagjait egyenként.

Nem beszéltünk még arról, hogyan sikerült megjeleníteni a kiállításon a Szabó-szakirodalmat.

F. E.: Elindul az első kisfilmeknél, és aztán hömpölyög, óriási anyag. Fogalmam sem volt róla, hogyan lehet ezt megjeleníteni. Úgy hogy, ne legyen unalmas. Hogy a német néző is megtudjon róla valamit, de ne csak a német nyelvű anyag legyen jelen. Zsolt azt találta ki, hogy a szakirodalom jellegzetes darabjait tépjük össze, és a hömpölygést azzal jelenítsük meg, a blokkok alján.

K. Zs.: Az egész kiállításon végigvonul az a képi elem, hogy a sajtótermékek és egyéb nyomtatott anyagok, plakátrészletek, színházjegyek, propaganda-anyagok darabokra tépkedve rá vannak ragasztva a pannók aljára. Az irdatlan mennyiségű dokumentációs anyag - ami a hétköznapokkal és a hétköznapok mulandóságával is kapcsolatban van, ami részint földolgozza ezt az életművet, részint közeget teremt köré - része a filmnek a közönséggel való kapcsolatában. Erről tudósítani akartuk a nézőket. Nagyon fontos volt, hogy érzékeltessem, hogy egy alkotói folyamatban vagyunk benne, ez nem egy megmerevedett múzeumi állapot, hanem a dinamikus, változó élet.

F. E.: Nem "Múzeumi érték", hogy egy online cikk címét idézzem a kiállításról. A 6-os blokk a legutolsó, annak a vezető filmje a Szembesítés, Szabó eddig utolsó nagy filmje. Nem akartuk, hogy ez a blokk lezárja az életművet, ezért ez a blokk leginkább Szabó ábrázolási módszerével foglalkozott. Szabó a film egyedülálló lehetőségének tartja az arcon megszülető és átalakuló érzelmek megjelenítését. Az arcokon keresztül akarja megmutatni nemcsak a lelki-, hanem a történelem előidézte társadalmi állapotokat is. Tulajdonképpen megtartottuk a kiállításban a filmek kronológiáját, de mindig visszanyúltunk régebbi filmekhez is. Itt, az utolsó blokkban különösen. Azoknak a filmeknek a fotó- és videoanyaga jelent meg itt, amelyek már különösen koncentráltak az arcra. A Bizalomtól a Szembesítésig ível ez az útvonal. Ezzel is hangsúlyozni akartuk, hogy mindaz, amit Potsdamban láthatunk, változó állapotjelző arról a világról, amelyben mi élünk. Ennek megfelelően jelenítettük meg az életműről szóló sajtót is. Az Oscar-díjat pl. nem úgy ábrázoltuk, hogy bekereteztük az Oscar-oklevelet, hanem a sajtótermékekben megjelenő legkülönfélébb és legvadabb anyagokat rendeztük kollázsba a témában, látványosan széttépve a blokkban.

Ahogy a szél odafújta?

F. E.: A pillanatnak van egy lezártsága, amint az időből kiemelődik azáltal, hogy megörökítik, de aztán azonnal tovább mozdul az időben...

Ki válogatta a plakátokat és a képanyagot?

F. E.: Együtt válogattuk Zsolttal. A videók kivételével minden válogatást együtt csináltunk a tárgyaktól a plakátokig. Én erősen képviseltem a tematikus szempontot, míg a vizuális erő ugye minden kiállításnál elsődleges. E kettőnek össze kellett hangolódnia. Nagy kaland volt...

Mekkorák a fotók?

K. Zs.: Részben volt egy sztenderd méret, a 30 X40-es. A nagyon fontos képek nagyobbak lettek, a kevésbé fontosak kisebbek.. A dokumentumképek mindig kisebbek, mindig fekete-fehérek, és mindig be vannak keretezve, mint egy lakásban az emlékképek, és ezek mások, mint a filmképek, amelyeknek nincs keretük...

F. E: Nagyobb lett, 80X60-as az első blokkban Jancsi (Bálint András) képe a világvevő rádiójával. Ez ugye, azt szimbolizálta, hogy betör ide Kelet-Európába a világ... A nagyméretű képekkel is az adott blokk koncepcióját akartuk sugallni....

K. Zs.: A kézfogás a Mephistóban az Operaházban –

F. E.: Vagy a Redl ezredesben van egy talán kevéssé ismert kép, amin szétfújja Redlt a szél, lefújja Redlről a szél a katonasapkáját, a látcsövet, sőt egy kézigránát is röpül a levegőben - ezt így örökítette meg B. Müller Magda, a standfotós.

IIyen képeket próbáltunk kiemelni, amelyek egy külföldi számára is szimbolizálják például az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását.

A tárgyak honnan kerültek elő?

F. E.: A Mafilm Szcenikától, a díszletraktárból, az Ómama Antiktól, Egei Júlia barátnőm adott kölcsön sok tárgyat. Neki másképp is kapcsolata van a Szabó-filmekkel. A jelmeztervező Szakács Györgyi rendszeresen jár hozzá ruhákért és kiegészítőkért.

K. Zs.: Egy lámpát adott Lencsó Laci, gramofont Kurutz Márton, harmincas évekbeli hanglemezeket Gyula, apaszemüveget Eszter, faliórát én, széket Romvári Józsi bácsi. Tőle elkértük azt a tollat, amivel Höfgen beírt a szoborkiállítás emlékkönyvébe... Egy másik ismerőstől, Farkas Ferenc operatőrtől egy Arriflex-kamerát is kaptunk...Hát így állt össze lassan az anyag.

És a ruhák? Maradtak meg ruhák? Magyarországon nem szokás, hogy a vezető színészeknek odaadják a ruhákat, amiket viselnek a filmben, s akiktől esetleg kölcsön lehet kérni őket egy kiállításhoz.

K. Zs.: Nem, nem szokás. Az viszont előfordul, hogy a jelmeztervezőnek fizetés-kiegészítésképpen odaadnak egypár ruhát. Így jutottunk mi is eredeti ruhákhoz Szakács Györgyi jóvoltából.

F. E.: Jennifer Ehle esküvői ruhája és a szilveszteri terhesruhája látható A Napfény ízél - nagy élmény ilyen közelről megszemlélni ezeket a ruhákat, hogy minden kis részlet milyen gondosan, pontosan ki van dolgozva rajtuk. Lucyna Winnickának maradt meg egy jellegzetes ruhája a Tűzoltó utcából, azt a Mafilm Szcenika adta, az egyéb kellékekkel, katonaruhákkal, úttörő-egyenruhával, sárgacsillagos kabáttal együtt. Tőlük van a Mephisto gyöngyös ruhája is, amit több, mint tíz éve, a tervező Gyarmathy Ágnes már egy farsangi bálon húzott le valakiről...

A babák fejetlenek és lábatlanok, csak a ruha van rajtuk. Kalapja csak a Redl ezredesnek van, az is a hóna alatt, cipő nincs.

Az összes szöveget te írtad?

F.E. Igen, nekem most lehetőségem volt az első ötlettől az utolsó felragasztott képfeliratig végigírni az egészet. De ez volt a kiállítás számomra legkevésbé izgalmas része, fantasztikus volt végigcsinálni, tervezni, válogatni minden fázisát. Eddig szóval próbáltam - dadogva - kifejezni, mit jelent számomra a mozgókép, most tárgyakkal, a fotókkal, s a legmegfelelőbb filmrészletek megválasztásával építhettem újra az általam nagyon szeretett világot. Ez gyökeresen más volt! Arról nem is beszélve, hogy milyen jól összejött a társulat.

Zsolt, mennyiben más dolog egy írott szöveghez és rendezői értelmezéséhez alkalmazkodva kitalálni a játék terét, mint egy, szinte az utolsó szögig kidolgozott tárgyi világból és tereiből kiindulva megéreztetni, újrateremteni egy alkotói látványvilágot?

K.Zs. A lényegét tekintve nagyon hasonló a két tervezési módszer. Az életművet feldolgozó szinopszis és a saját viszonyom e filmes munkássághoz adta a belső tartalmat a kiállítás látványvilágának kitalálásához. Az a belső környezeti adottság, amit a Potsdami Filmmúzeum épülete kínált; inspirált és fegyelmezett a végső tér kialakításában. Nagyon racionálisan végig kellett gondolni a látogató útját és a lehető legjobban ki akartam szolgálni a közölni vágyott gondolatokat úgy, hogy közben folyamatosan érzéki élményhez jusson a közönség.

Mi lesz a kiállítás sorsa?

F.E: Ha én erre most válaszolni tudnék. Szó van arról, hogy továbbviszik. Szóba került Hamburg, Bécs, Svájc, Prága... Teljes és szűkített koncepciók... Nagyon sok minden múlik a pénzen. A kiállítás meglehetősen drága műfaj, különösen az installáció, ami erősen amortizálódik, és nem valószínű, hogy a következő helyszín egy ugyanilyen lóistálló lesz...

 

Khell Zsolt

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Nevem Khell Zsolt, születtem Magyarországon, Budapesten 1954. szeptember 13.-án. Középiskolai tanulmányaim után az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítészeti szakán folytattam iskoláimat. Diplomát ez utóbbi intézményben szereztem 1981-ben.

Színházi díszletet 1979 óta tervezek, filmek látványtervezésével 1985-től foglalkozom. Ezen kívül gyakran készítek plakátterveket, belsőépítészeti munkákat, kiállítások installációs terveit, grafikákat. Jelenleg a kaposvári Csiky Gergely színház díszlettervezője vagyok. Több társas kiállításon vettem részt. (Budapesti Műcsarnok 1983,1998, Prágai Quadriennálé 1988, 1991, 1994, Novi Sad 1990, 1998) Magyarországi Színházi Találkozókon a legjobb díszletért járó díjat három alkalommal kaptam meg, a színikritikusok évenkénti szavazásán kétszer ítélték nekem a legjobb díszlettervező címet, 1994-ben Jászai Mari-díjjal tüntettek ki. Dolgoztam Helsinkiben (1989, 1993, 1997), Dubrovnikban (1990), Lyon-ban (1992, 1993), Mannheimben (1991) és Bécsben (1995, 1997).

Fontosabb munkáim:

színházi díszlettervek Magyarországon: Erdman: Az öngyilkos, Brecht: Koldusopera, A kaukázusi krétakör, Bartók: A csodálatos mandarin, Gorkij: Éjjeli menedékhely, Shakespeare: Tévedések végjátéka, Ahogy tetszik, Rómeó és Júlia, Miller: Istenítélet (A salemi boszorkányok), Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, Csendestárs, Moliere: A mizantróp, George Dandin, Schwab: Elnöknők, Beaumarchais: Figaró házassága, Debussy-Bozsik Yvette: Egy faun délutánja, Bulgakov: Iván a rettentő, Dorst: Paul úr, Vajda: Leonce és Léna (opera)
külföldön: Helsinki: Erdman: Az öngyilkos, Moliere: Mizantróp, Dubrovnik: Shakespeare: Hamlet, Lyon: Mozart: Don Giovanni (opera), Mannheirn: Schiller: A haramiák, Bécs: Gombrowicz: Yvonne, a burgundi hercegnö, lonesco: Különóra, A kopasz énekesnő
film látványtervek: A másik ember I.-II. (r.: Kósa Ferenc), Az adószedö (r.: Sánta László), Melodráma (r.: Gothár Péter), Részleg (r.: Gothár Péter), A három nővér (r.: Lukáts Andor), Nyomkeresők (r.: Tóth Eszter)

Khell Zsolt szakmai önéletrajzát a www.szinhaz.hu – ról vettük.

 

A képeket Fazekas Eszter és Ujhegyi Gyula készítette.

 

Fazekas Eszter
Fazekas Eszter
255 Kbyte
Szemben Khell Zsolt
Szemben Khell Zsolt
254 Kbyte
Szabó István szeretett figurái között
Szabó István szeretett
figurái között
33 Kbyte
Az épület egy Hohenzollern herceg istállója volt
Az épület egy
Hohenzollern herceg
istállója volt
260 Kbyte
A Szabó-hősők mögött ott dübörög Kelet-Európa történelme
A Szabó-hősők mögött
ott dübörög Kelet-Európa
történelme
51 Kbyte
Az ablakokat betömködték, a falakat fekete paravánokkal vonták be
Az ablakokat betömködték,
a falakat fekete
paravánokkal vonták be
260 Kbyte
A Szabó-filmek jellegzetes tárgyai
A Szabó-filmek
jellegzetes tárgyai
258 Kbyte
Kabos Endre vívósisakja
Kabos Endre vívósisakja
260 Kbyte
Egy szimbolikus tárgy: a falióra
Egy szimbolikus tárgy:
a falióra
194 Kbyte
A felfüggesztett tárgyak, mint installációs elemek
A felfüggesztett tárgyak,
mint installációs elemek
267 Kbyte
Szabó István és Rolf Hoppe a legfőbb demarkációs ponton
Szabó István és
Rolf Hoppe
a legfőbb demarkációs ponton
62 Kbyte
Mintha minden vetített képernyő lenne
Mintha minden
vetített képernyő lenne
246 Kbyte
Lencsó László, Galambos István és Khell Zsolt munkában
Lencsó László,
Galambos István és
Khell Zsolt munkában
223 Kbyte
Ugla Gräf és Fazekas Eszter
Ugla Gräf és
Fazekas Eszter
116 Kbyte
Khell Zsolt alkotás közben
Khell Zsolt
alkotás közben
275 Kbyte
A tárgyak sormintája és a sík elemes öblök
A tárgyak sormintája és
a sík elemes öblök
267 Kbyte
A tárgyak különböző helyekről származnak
A tárgyak különböző
helyekről származnak
245 Kbyte
Sokszor törik a kék virágos porcelán a Szabó-filmekben
Sokszor törik
a kék virágos
porcelán a
Szabó-filmekben
265 Kbyte
Jennifer Ehle ruhái A Napfény ízéből tervező: Szakács Györgyi
Jennifer Ehle ruhái
A Napfény ízéből
tervező: Szakács Györgyi
219 Kbyte
Fazekas Eszter: "Fantasztikus volt tervezni, válogatni!"
Fazekas Eszter:
"Fantasztikus volt tervezni, válogatni!"
223 Kbyte
Khell Zsolt: "A helyszín inspirált a végső tér kialakításában."
Khell Zsolt:
"A helyszín inspirált
a végső tér kialakításában."
236 Kbyte

40 Kbyte

58 Kbyte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső