Vámos Tamás
23 Kbyte

Szeptembertől indul a Mozgóképkultúra és Médiaismeret tanártovábbképzés a Debreceni Egyetemen. A Mozgókép és Médiaoktatás végre kiléphet az egy féléves (angol-, szociológia-, vagy művészettörténet szakokon működő) speciálkollégiumok árnyékából, és önálló posztgraduális képzésként létezhet. Ez lehet az első lépés a nappali kurzus majdani beindításához. Bár egyelőre a nappali képzés beindítása még csak távlati cél, a tanártovábbképzés, illetve egy betétlapos "Film specializácó", melynek az akkreditálása most zajlik, bizonyíthatja, hogy valóban mekkora igény van ilyen jellegű képzésre. Mindemellett megmutathatja azt is, hogy a Debreceni Egyetem rendelkezik olyan oktatói gárdával, amely magas színvonalú képzést tesz lehetővé. A képzés akkreditálásában kulcsszerepet játszó Szíjártó Imrével, PhD, a DE ETK tudományos segédmunkatársával a program múltjáról, a jelenről és a további lehetőségekről, illetve a képzéssel kapcsolatosan felmerülő problémákról beszélgettünk.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy ilyen program Debrecenben még nem jutott el az akkreditációig. Az egyetem vezetése, illetve az akkreditációs bizottság felismerte, hogy ahhoz, hogy a Kerettantervben előírt Mozgókép és Média órákat megfelelő szakképzettségű tanárok oktassák a középiskolákban, létfontosságú a tanártovábbképzés beindítása.

Sokéves kopogtatás után az Európai Tanulmányok Központja vette szárnyai alá a programot.

Maga az akkreditáció négy hónapig tartott, valójában azonban ez egy közel tizenöt éves munka eredménye. Léteztek ugyanis a különböző tanszékeken (Művelődéstudományi és Felnőttnevelési tanszék, Szociológia tanszék, Angol- Amerikai Intézet) filmes speciálkollégiumok, melyek alapozás szempontjából lényegesek, mert jelentősen segítették a tanterv kidolgozásának az előkészítését. Maga a tanterv pedig, jórészt az ELTE illetve a Pedagógiai Intézet Továbbképzése hatására körülbelül 10 éve érlelődik.

A pályázat két fordulóból állt. Az elsőben maga a képző intézmény pályázott, hogy bekerülhessen az intézményeknek abba a körébe, amelyben az oda jelentkező hallgatók tandíját a Minisztérium támogatja. Négy intézmény kapott támogatást: a Debreceni Egyetem, az EKTF, az ELTE, és a Pécsi Egyetem. Ezek az intézmények indíthatnak szakirányú továbbképzési szakot. Ezen kívül két olyan hely van, ahol 120 órás tanfolyam indul, az egyik a Magyar Mozgókép és Médiatanárok Egyesülete, a másik a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet.

Itt már a tanárok pályáznak, akik ezt igénybe szeretnék venni. Olyan oktatók, akik a tárgy körüli fejlesztő és kutatómunkában részt kívánnak venni.

Ez valóban összetettebb, de korántsem megoldhatatlan probléma volt. Mint már említettem, Debrecenben jelentős hagyományokra tekint vissza a filmkultúra népszerűsítése, gondoljunk csak a szakma nagy öregjeire, mint például Veress Józsefre és Rubovszky Kálmánra. A többiek a különböző tanszékek, mint például a művészettörténet, irodalom, szociológia, kommunikáció elmélet, pszichológia, antropológia vagy az angol tanszék oktatói közül kerültek ki, akik bár nem a mozgókép vagy a vizuális kultúra területéről jönnek, mégis valamilyen módon kapcsolódnak a képzéshez. Idevágó előadásokat, szemináriumokat tartanak és többet publikáltak a témában. Ők képezik az "erős debreceni magot", ami azért lényeges, mert szerettem volna olyan embereket összegyűjteni, akiknek erős debreceni kötődésük van, éppen ezért szívügyükként kezelik az itteni képzést.

Ezen a téren már ki kellett mozdulni az itteni körökből. (Matuz János,aki a . Bevezetés a film dramaturgiájába című tantárgyat oktatja majd, például a Szolnoki Szigligeti színház dramaturgja, Bollók Csaba pedig filmrendezőként vesz részt a.: Kreatív filmolvasás oktatásban.) Ez természetesen nem feltétlenül hátrány, hiszen egyéb tárgyak oktatására is szeretnénk vendégoktatókat felkérni elsősorban az ELTE, a Filmintézet, a Média Kutató és a Szociológia Intézet munkatársai közül. A lényeg nem a kizárólagosság, csupán az, hogy a nagy nevű vendégoktatók mellett rendelkezzünk egy hasonlóan erős hazai gárdával is.

Talán ez a legkevésbé aggodalomra okot adó kérdés, mivel egyre többen választják Ph.D. témájuknak a filmet és egyre többen végeznek az ELTE nappali képzésén olyanok, akik azután a felsőoktatásban szeretnének elhelyezkedni. Már most egy egész csokor ígéretes Ph.D. hallgató gyűlt itt össze és véleményem szerint ez a tendencia egyre csak növekedni fog.

Debrecenben szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen adottak a mozik. Bár kívülállónak úgy tűnhet, hogy a Plazában üzemelő multiplex egyeduralkodó a városban, mégis létezik és több évtizede töretlen népszerűségnek örvend a hallgatók körében az egyetem főépületében működő Ködös Utak Filmklub, vagy az Agrár Centrum területén működő mozi. Mindemellett az Újkerti Művelődési Központ Delta mozija és az Apolló mozi is igénybe vehető. Az infrastruktúra tehát adott.

Úgy vélem a vetítések megszervezése korántsem akkora probléma, mint amilyennek elsőként tűnik. Tág a filmek köre, amelyeket be lehet mutatni, mivel jó minőségben elérhetőek és nem járt még le a vetítési joguk se. Felesleges azon siránkozni, hogy nem tudjuk ezt vagy azt az "alapművet" megszerezni. Szerintem éppen ideje lenne ezen a területen szemléletet váltani! Szerezzenek a hallgatók, vagy a tanulók először némi filmes tájékozottságot, elemző készséget az "alapműveket" pedig megnézik majd később, ha lesz rá lehetőségük. Mi pedig, ha nem tudunk valamihez hozzáférni, megpróbálunk valami másik filmet használni illusztrációként. Nem kellene egy szigorú filmes alapműveltség kánonhoz ragaszkodni, jobb lenne, ha a tanárok rugalmasabban kezelnék mindezt. Ráadásul a tanárok is sok filmet hoznak.

Igen, ez így van, de a tapasztalatom szerint ezzel a legtöbb középiskola és egyetemi tanszék rendelkezik. Ráadásul a mozi bérlése sem ingyenes és ott még az is probléma lehet, hogy távolabb esik az oktatási intézménytől, amely oktatásszervezés szempontjából külön feladatot ró a tanárokra.

Igazság szerint, itt az adott tantárgyat oktató tanárra van bízva, hogy milyen filmekkel szeretné a tananyagot illusztrálni. Mihez tud hozzájutni, vagy mi az, ami meg van neki otthon. A lényeg az, hogy ne okozzon fennakadást, ha valami 'alapművet' esetleg nem tud megszerezni, hanem próbálja meg valami mással kiváltani azt, hiszen oly széles a bemutatható filmek skálája. Amint már említettem a kulcsszó a rugalmasság.

A tanterv kialakításában a Minisztérium Képesítési Követelményeihez kell kapcsolódnunk. A témakörök felsorolása különböző, de előírásokkal kötött. Pontosan meg van szabva hány óra szánható alapozó, elemző tárgyakra. Ezen belül lehet mozogni.

Természetesen mindenképpen a helyi adottságoknak megfelelően történik a tanterv kialakítása. Ezek azonban nem feltétlenül korlátozó tényezők, hanem éppen ellenkezőleg, gyakran inkább bővítik a lehetőségeket. Amint már említettem, az oktatógárda segítségével Debrecenben valóban színes és színvonalas program összeállítására van lehetőségünk. Szeretnénk kihasználni, hogy vannak nálunk igazán 'nagy nevek'. Például Bényei Tamás az Angol-Amerikai Intézet docense, aki sokat foglalkozott a tömegkultúra elméletekkel előadást tart majd ebben a témában, vagy Nagy Mária a Művészettörténet Tanszék habilitált docense, aki a vizuális szövegek olvasásnak rejtelmeibe vezeti majd be a hallgatókat. Érdekesnek ígérkezik a város és a film kapcsolatát boncolgató előadás, amelyre Berta Erzsébet adjunktust sikerült megnyerni az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékről. Ezeken kívül lesz itt: még szó a filmműfajok elméletéről, a horror filmekről vagy éppen Stanley Kubrick életművéről, csak hogy néhányat említsek a kínálatból.

Amint már említettem az óraszámban kötve vagyunk a minisztériumi előírásokhoz, mintaként pedig ott van az ELTE-n már évek óta működő képzés felépítése. Persze nem szeretnénk szolgai módon követni azt, de az ésszerűségnek se lehet hadat üzenni azzal, hogy gyökeresen felforgatjuk mindazt, ami már bevált, ami működik. Az első évben a hangsúly az alapozó tárgyakon lesz, ami elengedhetetlen a későbbi specifikusabb modul jellegű tárgyak megértéséhez. A cél az, hogy először szerezzenek a hallgatók egy általánosabb betekintést a mozgóképkultúra világába, legyen egy átfogóbb képük a filmtörténetről vagy a főbb filmelméletekről, majd ezek után lehetőséget kapnak arra, hogy részletesebb betekintést nyerjenek a közép-kelet európai filmművészet történetébe vagy az angol filmgyártás történetébe. A helyi adottságok pedig itt abban mutatkoznak meg, hogy az oktatók a témakörükön belül viszonylag szabadkezet kapnak arra, hogy úgy állítsák össze a tananyagot, hogy az leginkább összhangban legyen érdeklődésükkel és kutatói tevékenységükkel.

Ez egy újabb lépés lenne a ma még oly távolinak tűnő végcélhoz, a nappali képzés beindításához, ami sajnos nagyon távlati. A modulképzés áthidaló megoldásként, hiánypótlóként szerepelne, illetve próbaüzem lenne a nappali képzés beindításához. Négy félévre tervezett betétlapos képzésről lenne itt szó. Félévente három modullal, ami hat plusz órát jelentene a hallgatóknak hetente. A hallgatók a képzés végeztével tanúsítványt kapnak.

A dékáni vezetés hozta szóba. Rendkívüli lehetőséget nyújtana ugyanis a szakemberek mozgatására, vendégoktatók felkérésére, és ami szintén nem elhanyagolható, az óriási érdeklődés a hallgatók részéről. (Ez nem csak a hasonló témájú speckolok látogatása igazolja, hanem az ELTE-n évek óta működő kurzusokra való többszörös túljelentkezés is.) Ráadásul Debrecenben van egy olyan réteg az egyetem és a város vezetésében, akik személyében komoly támogatókra találtunk. Mindezekhez hozzávehetjük, hogy a tanártovábbképzés szervezése közben összeállt oktatói gárda és az általuk felkínált témakörök szinte egy az egyben átültethetők a modulképzésbe, hiszen ahogy már az előbbiekben is elhangzott, számos egészen specifikus témával foglalkozó előadás vagy szeminárium körvonalazódott itt és az ún. alapozó tárgyakat is minden nehézség nélkül át lehet venni.

Ha mindent a terveim szerint sikerül végigvinni, sikerül majd bebizonyítani az egyetem vezetésének, hogy egyrészt a színvonalas oktatói gárda miatt, más részről pedig a hallgatók érdeklődése miatt igenis van létjogosultsága Debrecenben is a nappali képzés beindításának. Talán mindezek segítségével sikerül megvetni az alapokat, és addig is valamiféle hiánypótlóként működtetni a programokat.