Boronyák Rita Kvóta a fejekben
Orsós László Jakab


165 Kbyte

Orsós László Jakabbal egy édesapjáról készített dokumentumfilm (Aki hallja, aki nem hallja, r: Kóthy Judit, M. Topits Judit), és egy készülő, egészestés animációs film (Nyócker, r: Gauder Áron) kapcsán beszélgetett a Filmkultúra.

A kritikáidat jól ismerjük, de rólad keveset tudunk.

1964-ben születtem Zalaegerszegen. A szegedi bölcsészkaron kezdtem magyar-történelem szakon, egy év után átjelentkeztem a budapesti egyetemre, s fölvettem az esztétika szakot. Az ELTE után  négy társammal együtt csináltunk egy irodalomi lapot, a Nappali Házat, ami 10 évig működött. Nagyon jó volt. Mellette irodalomkritikákat írtam, meg irodalmat tanítottam demonstrátorként az ELTÉ-n. A szakdolgozatomat narratológiából Balassa Péterhez írtam. Ő fantasztikus tanár volt. Rengeteget tanultam abból, ahogy ő tanított. Most, hogy én is tanítok, veszem ennek igazán hasznát. Balassa Péter adta oda a szakdolgozatomat Gazdag Gyulának, aki akkor indított osztályt a Színművészeti Főiskolán. Gazdag fontosnak tartotta, hogy az írás, a tudatos történetépítés bekerüljön a főiskola tananyagába. Megkértek, csináljak egy próbatanítást a főiskolán, ami sikerült, ottmaradtam.

Mit tanítottál?

Kezdetben az volt a neve az órának, hogy "A történetmondás története". Kissé talán fellengzősen elméleti tárgynak volt kitalálva, amire én persze az egész bölcsészkari muníciómat hoztam, hogy majd megnézzük, hogy van felépítve egy próza, meg egyáltalán, bármilyen szöveg. Pillanatok alatt kiderült, hogy nem ez kell a filmrendező hallgatóknak, s így az óra lassan átalakult gyakorlati órává. Előbb elemzéssé, aztán írássá. Lassan tanulgattam én is. Néhány év tanítás után egy szemeszternyi időt töltöttem a New York University film iskolájában, ami kicsi, de nagyon jó iskola, ott tanít Bíró Yvette is. Ott nagyon sokat tanultam. Kezdtem strukturáltabban látni, hogyan lehet tanítani a kreatív írást. A legfontosabb a tempó és a terhelés. Most Schulze Éva dramaturggal van egy harmadéves forgatókönyvíró osztályunk. Nem mindig tudom eldönteni, jól megy-e, de rettenetesen izgalmas. Tulajdonképpen halálugrás a munkánk, mert nem prognosztizálhatók az eredmények. Most éppen egy kicsit lent vagyunk, de tavaly nagyon jól haladtunk. Mindenestre máris van hét olyan ember, akik filmmel foglalkoznak majd, s meglehetősen világos képük lesz egy történet kontúrjairól.

Kóthy Judit és M. Topits Judit portréfilmet forgatott Orsós Jakabról, az édesapádról "Aki hallja, aki nem hallja" címmel. Édesapádnak fontos volt, hogy beilleszkedjen, dolgozzon, de cigány gyökereit se veszítse el. Könyveket írt, melyekben feljegyezte emlékeit, a mások sorsát pedig novellaformában dolgozta föl. Mit jelentett az ő cigánysághoz való viszonya számodra?

Kezdetben nem sokat. Volt az egésznek valami különös egzotikuma mindannyiunk számára. Három nővéréremmel együtt egy hihetetlen gyorsan asszimilálódott család védőszárnyai alatt éltünk. Saját cigányságunknál sokkal fontosabbnak tartottuk saját mindennapi ügyeinket: az iskolát, a szerelmeket, a családon belüli erőviszonyokat. Aztán ahogy felnőttünk egyre fontosabbá vált az, hogy cigányok vagyunk, és ezzel együtt egyre pontosabban láttuk, hogy milyen jól kezelte ezt a dolgot az apánk, és másképpen, de az anyánk is. Anyánk tragikusabb alkat volt, de elképesztő kisugárázása volt. Az ő számára akkor vált vállalhatóvá saját cigánysága, amikor befejezettnek érezte nagy művét, a családunk biztonságos szocializációját.

A portréfilmből kiderült, hogy édesapád nyugodt, humorral teli kötődése a cigánysághoz felelősségvállalással párosult. Járta az országot, jó viszonyban volt az emberekkel. Feladatának tekintette, hogy gyakran nagyon lassú, esetenként igen furfangos módon minél több cigány barátját nyerjen meg annak a meggyőződésének, hogy a rendszeres munkának van értelme.

Erőteljes, és mégis könnyed ember volt. Volt benne elhivatottság, de ez soha nem járt együtt semmiféle prédikátori teherrel. Ettől volt talán hiteles és vonzó. Egyszerűen csak jó volt vele beszélgetni, és mert meglehetősen világosan gondolkodott, képes is volt meggyőzni másokat.

Többször kijelentetted, hogy az úgynevezett "díszcigányságot" nem vállalod. Úgy látom, hogy azokon a cigány témájú rendezvényeken, amelyekhez közöd van, amiket vállalni tudsz, nagyon komolyan és felelősségteljesen dolgozol.

Számomra nem létezik cigány téma elkülönülten. Lényeges, vállalható, illetve vállalhatatlan dolgok vannak. Ha valamit fontosnak tartok, és főként, ha úgy érzem, hogy valamennyi ismerettel rendelkezem a témában, akkor igyekszem azt rendesen megcsinálni.

Mi a véleményed a pozitív diszkriminációról? Mit gondolsz arról, hogy a parlament határozata értelmében ezentúl a hátrányos helyzetűek kevesebb ponttal, alacsonyabb teljesítménnyel is bekerülhetnek a felsőoktatási intézményekbe?

Én ehhez nem értek. Ez egy nagyon komoly és áttételes szociológiai probléma, aminek megértéséhez nagyon sokat segít az összehasonlítás és a tapasztalat, hogy máshol hogy csinálták. Azt nagyjából tudjuk, hogy Amerikában például mi történt és történik. Magyarország mindenképpen speciális helyzetben van. Ha itt kvótarendszer lesz, nem vagyok benne biztos, hogy működik majd. Kvótarendszer az agyakban kéne.

A készülő Nyócker című animációs film apropóján a Szigeten, a Rádió C sátorban nagyon sok mindenről szó esett. Te is úgy gondolod, ahogy Novák Erik, a film producere, hogy modellezni lehet ma Magyarországot egy nyócker-filmmel?

Nagyon sok mindent bele lehet sűríteni egyetlen filmbe. A Nyócker rajzfilm lesz, és bár nem akar enciklopédikus lenni, de valóban sok olyan dologról akar beszélni, melyek mindannyiunk problémái. Persze ezt elsősorban ironikusan és blaszfém módon teszi majd.

György Péter, a beszélgetés egyik résztvevője pragmatikusan azt javasolta: ki kell használni, hogy a cigánytéma most "divat". Olyan alkotásokat kell készíteni, amelyek sokakhoz jutnak el, tehát jól megcsináltak, s alkalmasak az előítéletek oldására. Ilyen lesz-e a Nyócker?

Ez egy nagyon érvényes próbálkozás szerintem. Vannak buktatói, például hogy poénra van írva. Attól, hogy a téma esetleg most divatos lenne nem kell feltétlenül megijedni. A trendekkel együtthaladva is lehet fontos dolgokról beszélni.

Úgy tudom, te is dolgozol ebben a filmben.

A Szigeten vetített anyagban nem vettem részt. Az hat epizód volt, amelyeket Alföldi Róbert showműsora számára készített Novák Erik és Gauder Áron, valamint a munkatársaik. Amikor Novák Erikék és a tv 2 útjai elváltak, úgy adódott, hogy az addigi két másik íróval közösen fejeztük be az egészestés változat forgatókönyvét. Amikor megnéztem azt az elkészült első hat részt, láttam, hogy a történetek gyengék, iszonyatosan van kivitelezve a hang, de a film egész világa nagyon-nagyon vonzó, nagyon érvényes. Animációs technika szempontjából például szerintem nagyon szép. Látszik, mit tud a film, vagy még inkább, hogy mit fog tudni majd.

Fontos-e, hogy az alkotók elkötelezettek legyenek? Hogy személyesen nekik fontos legyen az, amiről a film készül?

A munka természetesen mindenkinek fontos kell, hogy legyen. Novák Eriknek jó szeme van, s egy producernél ez a lényeg. Megtalálta Gauder Áront, a film rendezőjét és látványvilágának kialakítóját, megtalálta a másik két írót, az egyik Bari Károly fia, Bari Máriusz, egy megszállott, fiatal, számítógépes bölcsész, megtalálta Nagy Viktort, aki drogdealer volt és most tolókocsiban él. Egész nyáron ezzel foglalkoztunk. Én azt mondtam, hogy csináljunk belőle egészestés játékfilmet, s erre mindenki rábólintott. A filmet nagyon sokan fogják utálni. Én úgy látom, hogy elég jó történetet csináltunk, s ha nem lesz nagy a nézőkben az ellenállás a téma iránt, akkor világos lesz, mi van emögött.

Te magad két dokumentumfilmnek is szereplője voltál. Az egyikben Esterházy Péternek, a másikban Tandori Dezsőnek voltál beszélgetőtársa. Mindkettőt Papp Gábor Zsigmond rendezte. Ebben a két filmben azt szerettem, hogy személy szerint te is léteztél. A szituáció nem a televíziós riportok alaphelyzete, s emiatt nem fullad unalomba sem: a párbeszéd szellemi izgalma elviszi. Nem jólnevelt, lepróbált, korrekt kérdezz-felelek folyt a kamerák előtt, hanem érdekfeszítő társalgás. Ahogyan beszélgetni kéne, ahogyan érdemes akkor, amikor két embernek mondandója van egymás számára. Nem látszott a munkaalkalom, a dolgozás.

Jó is volt mind a két forgatás. Az egész stáb eufóriában volt napokig. Az Esterházy filmet formailag én sokkal radikálisabbnak gondoltam, nem lett volna semmi hajózgatás. Beültünk volna egy jó vendéglőbe, és az első pillanattól az utolsóig beszélünk és iszunk, s a végén elköszönünk egymástól, szevasz, szevasz, vége. De Esterházy miatt a film így is abszolút nézhető. És a Tandori portré is nagyon sok lényeges mondatot és sok fontos gesztust hagyott meg bennem. Ilyen filmeket még szeretnék csinálni.

Aki hallja, aki nem hallja

Orsós Jakab portré

r: Kóthy Judit, M. Topits Judit, o: Stenszky Gyula, v: Szabó Zsolt, h: Almásy Péter, Wahl Frigyes, gy: Tóth Ferenc, p: Pécsi Vera, sz: Orsós Éva, Orsós Katalin, Orsós Edit, Orsós László Jakab, Nádas Péter, Salamon Magda, Trombitás István, km: Marozsán Erika, Papp Zoltán, Tóth Ildikó

KLT Kulturális Kft., 2000-2001, video, szí+ff, 1 ó 13 perc

Orsós Jakab (1920) a nomád cigányok életét élte, az iskola szocializálta. 1940 óta dolgozott az olajiparban. A háború, majd a fogság után családot alapított. Feladatának érezte, hogy gyerekeit is, s az ország (akkor) félmilliós cigányságát is a többségi társadalomhoz hasonlóvá nevelje. Könyveket írt, melyek felelevenítik a nomád életmódot, a változásokat. Gyerekei, köztük az ismert kritikus, Orsós László Jakab úgy tartják: apjuk laza és anyjuk nagyon szigorú kettőse kellett az ő nevelődésükhöz. A filmben részletek hallhatók Orsós Jakab könyveiből, s láthatók archív filmekből: Az olajkútfúrás (1957), Zalának délhajlatán (1961) /Szabó Árpád o, Neményi Tamás z, Mönich László r/, Magyar Filmhíradók (1949-1960)

Nyócker (forgatás alatt)

r: Gauder Áron, f: DamageNagy Viktor, animátor: Bóka Igor, Palotás Kincső, Mandula Éva, h, z: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám, v: Juhász Ottó, gy: Mórotz Fruzsi, p: Novák Erik, Sean Murphy, gyártó cég: Lichthof Productions 

Bazi nagy lelkiismeret-furdalás? Van-e esélye a romákról szóló, minőségi humornak? Vetítés: "Nyócker" című animációs film. A film után vita. Házigazda: Orsós László Jakab

(Sziget, 2003. augusztus 4. hétfő. 17.30 Rádió C Roma Sátor) Résztvevők: Gauder Áron, Novák Erik, György Péter.

 


165 Kbyte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső