Különös és egyedülálló karrier az övé a film történetében. Nincs még egy filmszínésznő, akinek hatvanéves korában hasonló státusza volna a világ filmművészetében. A titka valószínűleg megfejthetetlen, mint minden emberi titok.

Arról a finom, szolid, jó házból való úrilányról, aki a Cherbourg-i esernyőkben sikert arat, még senki sem gondolta volna, hogy a modern francia film legnagyobb alakja lesz. Ugyan színészcsaládból származik, de nem készült színésznőnek. Amikor 18 éves korában Jacques Demy kiválasztotta a készülő filmmusical főszerepére, épp terhes volt. A rendező annyira benne látta megvalósulni álmait, hogy a forgatást elhalasztották, míg Catherine megszüli a gyermekét. A film sikere után a tartózkodó fiatal lány szinte belesodródott a szakmába, mert kivételes szépsége miatt sorra kapta a szerepeket. Az újhullám alkotói nem érdeklődtek iránta, de a korszak nagy különcei (Bunuel, Polanski) fölfigyeltek rá. "Catherine maga a film... természetesen, szenvtelenül beszél és viselkedik, pont olyan, mint egy mai lány. De fenséges szépségű, mozdulatlan arca egy titkos vágyakkal teli másik ént sugall, s ez a jellegzetessége teszi őt különlegesen alkalmassá a kettős személyiségek megformálására"- így fogalmazta meg Truffaut Deuneve-nek azt a képességét, amelyet pályája első évtizedeiben a rendezők sorra kiaknáztak.

Jól lehet igazi nagy színészi feladatot, az első két évtizedben alig kapott, karrierje egyenesen ívelt fölfelé, és népszerűsége nőttön-nőtt. A hatvanas években egy vezető amerikai magazin "a világ legszebb asszonyának" kiáltja ki, a francia film legnagyobb női sztárja lesz, királynője egy férfiak uralta művészeti ágnak. A megszerzett hírnévvel mindig okosan élt, hűvös eleganciával utasítja el a bulvársajtót, a megközelíthetetlenség, elérhetetlenség aurája lengi körül. A divatszakmában és a reklámiparban is kitűnő üzleti vállalkozónak bizonyult. A nyolcvanas évekre Európa öt legjobban fizetett sztárjának egyike lett.

Húsz évnek kellett eltelnie, mire 1980-ban Truffaut-tól megkapta az első olyan szerepét, amelyben színészi talentumát bizonyíthatta. Az Utolsó metró nagyszabású és szenvedélyes alkotás, amellyel Truffaut a klasszikus francia filmművészet iránt érzett olthatatlan és kétségbeesett szerelmét demonstrálta. A forgatás hátterében zajlott az alkotók életének mindennapi emberi drámája - Truffaut halálos beteg, elkezd nyomozni sosem látott apja után, akiről most tudja meg, hogy zsidó származású, Catherine Deneuve és Gérard Depardieu egymásba szeretnek – tehát az alkotók magánéletének szenvedélyes forgataga is ott lüktet a filmben, ami ezáltal is szól kivételes drámai erővel az emberről. Catherine Deneuve egy asszonyt alakít, aki mélyen szereti a férjét, de közben elementáris erővel és kivédhetetlenül keríti hatalmába a szerelem egy másik férfi iránt. Hideg, szépséges és kegyetlen, ahogy megszoktuk tőle, arcizma sem rezdül, mégis érezni, ahogy szenved, mint egy megsebzett nemes vad ... Ezért az alakításáért Deneuve megkapja első César-díját.

A nyolcvanas évek Sophie Marceau és Isabelle Adjani évei a francia filmben. Deneuve konkurenciája óriási, de a tündöklése elhomályosíthatatlan. Új lendületet vesz, fiatal, kezdő rendezők filmjében játszik merész, tőle szokatlan szerepeket.

1986. májusában a Cahiers du cinéma, a Positif, a Premiere – a legfontosabb francia folyóiratok - címlapján Catherine Deneuve látható. Cannes-ban bemutatják Téchiné Ahol a bűn lakik című filmjét, Deneuve főszereplésével. A filmben egy elvált asszonyt alakít, esendő, magányos, érzékeny teremtést, aki vesztébe rohan, annyira áhítja a szeretetet. Deneuve diadalt arat Cannes-ban, és karrierje töretlenül ível tovább fölfelé. Fiatal színésznők jönnek-mennek, de a francia filmművészet megújulását Catherine Deuneve szimbolizálja. És az igazi diadalmenetet a következő évtized jelenti.

Úgy látszik, egy sztárnak elég minden évtizedben egy-egy kiemelkedő szerep ahhoz, hogy a ragyogása ne halványuljon. 1992 mutatják be az Indokínát, ezt a nagy ívű és szentimentális történelmi filmregényt, amelynek abszolút főszereplője Catherine Deneuve. Közel ötven éves. Szebb, mint valaha. Olyan szép, amilyen talán soha nem volt és amilyen talán már soha többé nem lesz. A történet Francia-Indokínában játszódik a 30-as években. Deneuve egy földbirtokosnőt alakít, aki rideg szigorral irányítja a bennszülötteket. Szálfaegyenes, kevély asszony, aki csak az ostorával suhint keményebben, amikor majd belehal a bánatba. A parádés szereppel osztatlan sikert arat, Európától Amerikáig megkap minden elismerést.

Napjainkban abba az életkorba ért, amikor a színésznők általában már nehezen jutnak szerephez. De Deneuve évente négy-öt filmben játszik. Filmről-filmre, foggal-körömmel őrzi a róla kialakított képet. A teljesítménye lenyűgöző. A filmművészetben betöltött szerepén túl a női élet csodálatos heroizmusát példázza.

Különös módon az egyetlen jelentős női partnere a hosszú évek során korán elhunyt húga, Françoise Dorléac volt 1967-ben a Rochefort-i kisasszonyok-ban. 2000-től kapott ismét fontos szerepet más színésznő is a filmjeiben. Björk partnere lett a Táncos a sötétben című filmben és Fanny Ardant-nal, Isabelle Huppert-rel játszott a 8 nőben. Ráadásul ezek a filmek musicalek, s ő újra énekel és táncol, mint egykoron!

Vajon mit hoz a jövő, vállalja-e az öregedést a világ legszebb asszonya? Catherine Corsini, a tehetséges fiatal rendezőnő nagymamaszerepet ajánlott föl neki, de Deneuve nem vállalta. Még nem? A 2002-ben készült Tonie Marshall filmben, az Au plus pres du paradis-ban (az Örökmozgóban Túl közel a mennyországhoz címmel játszották) egy ötvenes párizsi értelmiségi asszonyt alakít, akibe egy New York-i fotós (az ellenállhatatlan William Hurt) halálosan beleszeret, de szerelmes belé a film szinte valamennyi szereplője. Deneuve természetesen nem ötvenesnek néz ki, úgy fényképezik, világítják, hogy a múló évek nyoma nem látszik rajta. Csak egy jelenet lóg ki sorból: amikor a lánya ébresztgeti egyik reggel, s ő félálomban nyújtózkodik az ágyban. Megereszkedett karja, ráncosodó dekoltázsa, elomló alakja meghatóan emberi, bensőséges, esendő képet mutat. Az egész csak egy pillanat, mintha véletlenül maradt volna benne a filmben. A következő percben hibátlan megjelenésű, kortalan szépség könnyű reggeli sminkkel, selyemköntösben. Meddig tartható ez a kép? Akármilyen bizonytalanná válik is egy gyönyörű színésznő jövője az öregedéssel, bízzunk benne, hogy ennek a rendkívüli nőnek lesz bátorsága jól dönteni, s hogy nem hagyja el a szerencséje...