Lajthay Károly,
a film rendezője
27 Kbyte

A Rex filmgyár Vorrei morir című 1918-ban készült filmje 2002. novemberében került haza Moszkvából német és francia inzertekkel. Lajthay Károly filmje mind témájában, mind formai megoldásaiban előremutató: a kilencvenes évek művészfilmjeiben láthatjuk viszont kallódó, boldogtalan, nőként és anyaként is meghiúsuló hősnőjét, bonyolult, a valóságos és virtuális történéseket váltogató cselekményvezetését. A film hősnője kilovagol házitanítójával és leesik a lóról. Halálos balesete után újra indul a történet, megjelenik ugyanis a Sors, hogy bemutassa a gyászoló apának, milyen élet várna a lányára, ha nem halt volna meg. Ismét a lovon látjuk a főszereplőt, de ezúttal nem esik le, s a néző megláthatja, mi lett volna ekkor. Elkezdődik az anya nélkül felnőtt, elkényeztetett, unatkozó, a csábításoknak ellenállni képtelen úrilány, Maja züllésének története. A sátáni csábító, a lány rossz szelleme mindig más és más alakban tűnik fel előbb mint házitanító különös melódiával vonzza magához, majd hajóskapitányként segíti szökését Carloval, az olasz énekessel. A különböző helyzetekben, s mindig új alakban felbukkanó szimbolikus figurát, Sík Rudolf játssza.

Maja rövid boldogságát nyomor követi, elhagyja férjét és kisfiát, öngyilkosságra szántan áll egy hídon. A cselekmény visszakanyarodik a film elején egyszer már visszavont halálhoz. Az ördögi csábító rántja vissza az életbe, s löki további bűnök felé, előbb egy gazdag férfi karjaiba szédül, majd tolvajjá válik, s a szerzett pénzből hazatér az apai házba, megfeledkezve gyermekéről. Rossz szelleme itt sem hagyja nyugodni, estélyek állandó vendégeként jelenik meg, s az ő társaságában menekül mámorba, hogy bűnös múltját, s elhagyott szeretteit feledje. Nem talál megnyugvást, visszatérne elhagyott családjához, de Carlo és kisfia vándor énekesként járják a világot, ezért nem találkoznak.

Maja egyre lejjebb csúszik, hamarosan kocsmákban, lebujokban látjuk viszont részeg mámorban, apacsok karjában. Rossz szelleme ezúttal is jelen van, s elégedetten figyeli a fejleményeket. Maja egy nap összetalálkozik Carloval és a gyermekkel, de a férfi ellöki magától a züllött asszonyt. A rossz szellem ekkor új bűnbe sodorja: Maja kirabolja saját apját. A megtört öreg betörővé züllött lányát látva belenyugszik halálába. Hirtelen áttünés után Maja ismét a ravatalon fekszik, s az apa hálát ad érte a sorsnak.

Pályáját színészként kezdte. 1907-1917 között vidéki és budapesti színházakban játszott, 1916-tól rendszeresen szerepelt filmekben. 1918-ban saját filmvállalatot alapított (Rex). 1918 és 1923 között 18 filmet rendezett. Filmjei közül több, pl. a Leánybecsület és a Vorrei morir Németországban és Ausztriában is sikert aratott. Ma már csak a Vorrei morir látható, mely nemcsak átveszi, hanem kreatívan, újszerűen ötvözi a filmformanyelv korabeli vívmányait, bizonyítva, hogy filmtörténetünk I. világháború éveiben, a filmbehozatali tilalom hatására bekövetkezett virágkora nemcsak a filmek számát tekintve, hanem művészi teljesítmények szempontjából is kiemelkedő volt. A háború után azonban a külföldi, főleg az amerikai filmek dömpingje elsorvasztotta a magyar filmgyártást. A húszas években, mint sokan mások, Lajthay is külföldön keresett lehetőségeket. 1921-ben osztrák-magyar koprodukcióban készült el a Drakula halála, mely egy évvel megelőzte Murnau filmjét. Később Bécsben és Párizsban élt, erről a korszakáról keveset tudunk, egyes források szerint színészkedett. 1935-ben társrendezője volt a L'Enfant du Danube című francia filmnek. 1938-ban hazatért. 1942-ben forgatókönyvíróként (Isten rabjai), 1943-ban rendezőként (Sárga kaszinó) kapcsolódott be a magyar filmgyártásba.

A tízes évek népszerű drámai színésznőjét, noha 1916 és 1920 között 8 filmben játszott főszerepet, egyik filmlexikonunk sem tartja számon. Ma már csak a Vorrei morir című film őrzi széles skálán mozgó szuggesztív játékát. Az elkényeztetett kéjsóvár úrinőt épp olyan hitelesen játssza, mint az öngyilkosságra szánt, csalódott asszonyt, vagy az apacsokkal flörtölő utcalányt.

Csak jóval később, a hangosfilmekben kap a zene olyan fontos dramaturgiai funkciót, amilyet Lajthay szán neki e filmjében. A film F. Paolo Tosti olasz zeneszerző tízes években népszerű dalának címét kapta: Vorrei morire (Szeretnék meghalni), csak helytelenül írták le. (A külföldi forgalmazók a német, és a francia változatnak szintén a filmben szereplő dal német illetve francia címét adták.- Német cím: Fluch dem Schicksal, francia cím: Destin maudit (1918))

A film főszereplője Tosti dala, mely felkorbácsolja a nyugtalan nő szenvedélyét, s az ismeretlen, a titokzatos "Élet" felé vonzza. A dal csábításának engedve, szerelmi révületbe esve hagyja el otthonát, s lesz az olasz vándor énekes, Carlo felesége. A szerelem elmúlik, elhal a dal. A boldogtalan Carlo már nem tud énekelni, dala zokogásba fullad. Kisfiuk tanulja meg és énekli tovább, s nem bűnre csábító melódia többé, hanem az elveszített, vissza nem szerezhető boldogság dala, melynek hallatán az utcalánnyá züllött Maja végleg összeomlik, menthetetlenül a züllés útján.

A film, s a benne vissza-visszatérő néma dal megihlette a Bécsben élő koreai zongora-művésznőt. Soryang Joo zenét komponált a filmhez.

Vasúti szerencsétlenség Budapesten 1908. Projectograph (Milánóból)

Keserű szerelem 1912. Hunnia Biográf r: Góth Sándor (Párizsból)

Az utolsó éjszaka 19171917. Transsylvania, r: Janovics Jenő (Németországból)

Három hét 1917. r: Garas Márton (Németországból)

Vihar után 1918. Star, r: Sugár Pál (Ausztriából)

Balogh Gyöngyi: Filmtörténetírás filmek nélkül

Mikor a szőlő érik 1921. Uher, r: Josef Stein (Ausztriából)

Egy dollár 1923. Corvin, r: Uwe Jens Krafft (Milánóból)

Rabmadár 1929. Märy Film, r: Sugár Pál (Hollandiából)

A Filmkultúrában lásd még a képtárban: Rab madár és Vihar után

Gombaszögi Frida
60 Kbyte

Uray Tivadar Carlo szerepében
49 Kbyte

Sík Rudolf, Ujváry Miklós,
Gombaszögi Frida
43 Kbyte

Ujváry Miklós, Gombaszögi Frida
40 Kbyte