Látható az MTV-n április 2-án este 11 órakor
1953-ban a Velencei Filmfesztiválon egy bizonyos Federico Fellini filmje, a Bikaborjak Ezüst Oroszlánt nyert. Ez a díj azonban nemcsak egy remek film elkészültét jelezte, hanem végérvényesen útjára indította a korszak egyik legeredetibb rendezőjét, és filmsztárrá avatta egyik legjobb komikusát, Alberto Sordit, akiről ekkor még senki sem feltételezte, hogy az olaszok imádott "Albertonéja" lesz. A négy semmittevő aranyifjú közül ő adja a nővére pénzén élősködő, az erős férfit játszó, de valójában nagyon is esendő Albertót, akinek a karneváli éjszakában egy álarccal ellejtett magányos tánca szívszorító és megmosolyogtató egyszerre. Az ő emlékére újította fel a Magyar Televízió Fellini alkotását.
Az alábbiakban a film keletkezésének körülményeit idézzük fel a Fellini életét és munkásságát kiválóan ismerő Tullio Kezich monográfiájának néhány részletével.
...
" A Fehér Sejk forgatásának izgalmai után Federico környezete úgy látja, hogy a rendezőt nem hozzák zavarba a kritika és a filmpiac negatív reakciói. Az sem érdekli különösebben, hogy a Varieté fényeinek bukása jócskán megtépázta szakmai presztízsét: más kezdő rendező esetében ennél jóval kevesebb is elég volt, hogy megakassza a pályáját, a mi hősünk azonban hirtelen derűs biztonságra tesz szert, mintha csak nagy sikert aratott volna; Pinellivel folytatott szokásos beszélgetései során pedig már egy minőségi váltás körvonalazódik. A Lattuadával készített film idejében cigányokkal is találkozott, ők inspirálták az Országúton meséjét. Ezt szeretné most leforgatni. De mindenki ellenzi, és legfőképpen a szóbajöhető producerek, akik félnek e szokatlan műfajtól.
... Ekkor, egy Flaianóval töltött délutánt követően, Fellini előáll a Bikaborjak ötletével. A filmnek már a címe is szokatlan, hiszen az olasz kifejezés, "vitelloni" közvetlenül a Riminiben beszélt dialektusból származik. Ezzel a szóval jelölik a kétkezi munkából élő emberek az adriai tengerpart városkáinak diákjait, polgár csemetéit és általánosságban mindazokat az arcátlanokat, akik átmulatott nyarak és álmodozó telek váltakozásában élnek. ... Semmiképp nem helytálló azonban az a feltételezés, hogy a rendező a saját emlékeit meséli el a filmben: Fedricóból soha nem vált "vitellone", hamarabb hagyta el a városkát. A filmben elmesélt történet hősei valamennyien nyolc, tíz évvel idősebbek voltak nála, hosszú kabátot, férfikalapot, nagy sálakat hordtak, csinos bajuszkájuk és jól ápolt frizurájuk volt. Egy ilyen csapat soha nem vett volna be olyan gimnazista kamaszokat, mint Federico vagy Titta.
... Federico derűsen készülődik a Bikaborjakra. Kihívásnak érzi a filmet, optimista és alig várja, hogy elkezdődjön a forgatás. Annak ellenére, hogy a forgatókönyv írásakor felhasználta Rimini emlékét, a családban és a srácok között felszedett történeteket, semmi kedve az eredeti helyszíneken forgatni. Úgy dönt, hogy egy képzeletbeli várost rak össze, erre-arra összeszedett részletekből. Ugyanez az antinaturalista megközelítés készteti húsz évvel később arra, hogy az Amarcord Riminijét a Cinecittában építse fel. De '52-ben erre nincs pénz, meg kell elégednie azzal, hogy Itália szerte "összelopkodja" a helyszíneket. Az a beállítás, amelyen a "bikaborjak"-at hátulról látjuk, amint a strand feljárójáról a téli tengert nézik, és amely egyike lett az Adriához kötődő klasszikussá vált képsoroknak, valójában a Tirrén-tengernél készült, Ostia tengerpartján, mint a film minden tengeri felvétele.
... A legnagyobb nehézséget Alberto Sordi szerepeltetése okozza, akit a filmvilág még mindig nem néz jó szemmel. Általános vélemény, hogy sikertelenséget gerjeszt és ellenszenves a közönségnek. A producer, Pegoraro mindent megtesz, hogy ne kelljen szerződtetni. Az ENIC, a forgalmazó cég szerződésben köti ki, hogy Alberto Sordi neve nem szerepelhet a plakátokon. Pedig éppen a Bikaborjak hozza meg a nagy római komikus sikerét, a bemutatótól kezdve filmszerepek sora követi egymást: a rákövetkező évben, 1954-ben 14, 1955-ben 8 filmet forgat.
...Fellini azonban ragaszkodik a személyéhez, bár Sordi szerepeltetése a producer ellenállása mellett még egyeztetési nehézségeket is okoz. A komikus ugyanis leszerződött egy varietétársulathoz, csak úgy tudják elkapni, ha a stáb is követi a varieté útját Firenze és Viterbo között. Ezért a karneváli jelenetet a bezárt, patkányoktól hemzsegő Goldoni színházban forgatják, a kegytárgyakat árusító üzletet egy firenzei boltban veszik fel.
... A Bikaborjak 104 perce már az új elbeszélési módot kereső rendezőt mutatja. Fellini, aki Pinellivel és Flaianóval jegyzi a forgatókönyvet, nem annyira történetet mesél, inkább környezetrajzot alkot nagy, epizodikus blokkokon keresztül, amelyek egy nyár végétől egy következő esztendő nyaráig terjedő időszakot fognak át. A film négy nagy fejezetre oszlik, amelyeket számos másodlagos szituáció tagol - ezek az epilógusban nyerik el jelentésüket. A legfiatalabb szereplő elhagyja a szülővárosát: Moraldo búcsút int a kamaszkornak. Az első rész Fausto sietős esküvőjét meséli el a barátja, Moraldo teherbe ejtett nővérével, Sandrával. A második rész leírja, hogyan töltik a napokat a bikaborjak, míg Fausto és Sandra nászúton vannak. A harmadikban nyomon kísérjük Fausto kedvetlen próbálkozásait, hogy állandó munkát találjon. Végül a negyedik részben egy varieté színház érkezik, Fausto sokadszorra is megcsalja a feleségét, és ezt a többinél valamivel komolyabb házassági válság követi. Bár minden megoldódik, valószínűleg semmi sem változik.
Miközben a házaspár megbékülten hazafelé tart, képen kívüli kommentárt hallunk: " Fausto és Sandra története itt egyelőre véget ér. Leopoldóét, Albertóét, Riccardóét és valamennyiünkét pedig el tudjuk képzelni..."
Az egyetlen, aki elkerüli a közös sorsot, Moraldo, aki vonatra száll, hogy elinduljon a nagyvárosba.
... Már említettük, hogy a korabeli kritika egy része, főként az olasz, fenntartásokkal fogadta a filmet. Idézzünk most egy rádiókritikából, amely a Velencei Fesztivál-bemutató másnapján hangzott el.
"Nem könnyű megítélni egy olyan szokatlan filmet, mint a Bikaborjak, sem meghatározni a rendező arculatát. Ahogy A fehér sejk esetében is tévedés volt a képregények szatíráját emlegetni, úgy az sem lenne helyes, ha Fellini filmjében az olasz kisvárosi élet kritikáját keresnénk. A Bikaborjak több ennél. ... Fellini lomha, kötődések nélküli fiatalok képét rajzolja meg, akik a biliárdasztal zöld posztója mellett és a helyi mozi zsöllyéiben töltik az életüket. Ez a világ alap és jelentés nélküli, ahol a bikaborjak berúgások, flörtök, lóversenyfogadások között öregszenek meg anélkül, hogy felnőtté válnának. ...Fellini különös szeretettel és iróniával közelít a hőseihez. Képzeljük csak el ugyanezt a témát Antonioni kezében: hideg, szinte kegyetlen ábrázolást látnánk. Fellini viszont szereti a humort, a briliáns riposztot, ugyanakkor a film szövete mélyen melankolikus, vállaltan érzelmes. Nyilvánvaló, hogy ennek a megközelítésnek megvannak a korlátai: a Bikaborjak helyenként mintha engedményeket tenne egy jó poénnak, és a szülők alakjában mintha arra utalna, hogy a tegnapi világ jobb, bölcsebb volt a mainál... De összességében pozitív az eredmény. Fellini kialakította a saját történetmondási módszerét, amelynek hangvétele immár összetéveszthetetlen. Remekül irányítja a színészeit: még soha nem láttuk Alberto Sordit olyan kiválónak, mint ebben a filmben... "
A Bikaborjak sikere olyan elsöprő, hogy mindenki a film folytatását követeli Fellinitől: az egyik producer egyenesen biankó csekket ajánl neki a női változat elkészítésére! De Fellini érzéketlen marad a gazdasági megfontolásokra. Csak 1954 januárjában, az Országúton forgatásának szünetében foglalkozik újra Moraldo figurájával. Pinellivel és Flainanóval gyorsan papírra vetnek egy szinopszist, amelynek a címe Moraldo a városban, és ez sokáig az egyik legkedvesebb terve marad, de soha nem sikerül megvalósítania. Évekkel később végül kiindulási pontot jelent Az édes élet forgatókönyvéhez.
(Tullio Kezich: Fellini Camunia Editrice Milano)
Összeállította: Csantavéri Júlia
