Kelemen Péter Costa-Gavras: Ámen
Plakátelemzés


72 Kbyte

Az utcán járva lépten-nyomon plakátokba ütközünk. A plakát köztéri műfaj, és így, mint minden köztéren szereplő alkotásnak, legyen az eltűnt kutyát kereső cetli vagy nagyon igényes cégér, egy a célja, hogy valamilyen üzenettel forduljon a nagyközönség felé. Ahhoz, hogy egy ilyen felhívás kiemelkedjen a szürke sokaságból, és tényleg erőteljesen tudjon szólni, igen markáns megjelenésre van szüksége. Gyakorlatilag ez az igény teremtette meg a plakát műfaját.

A plakát alkalmazott műfaj. Többségük manapság reklámoz valamit. Persze vannak kivételek, például Orosz István alkotása, melyet az oroszok kivonulásának emlékére készített. Hallottam már véleményeket, amelyek azt látszanak igazolni, hogy a jövő rohanó világának a köztéri plakát lesz az egyik fő médiuma, ez fogja sikeresen közvetíteni a művészetet a hétköznapi ember számára, mert kikerülhetetlenül ott van az utcán.

Ma még csak reklámok, de ne higgyük, hogy nem élnek művészi eszközökkel. A tervezők kompozíciójukkal, színeikkel tetszést keltenek, és miközben egy cég arculatának megtervezésében egyszerűségre, gyors azonosíthatóságra törekednek, a szimbólumok világába lépnek át. Sok esetben olyan magas színvonalat érnek él a kivitelezésük minőségében, hogy már-már hajlamosak vagyunk a képzőművészethez sorolni őket. Mindenképpen képet alkotnak, ezért akár a wittgensteini elméletek alapján is elemezhetjük őket.

A kép kétféleképpen tud eljutni a valósághoz. Vagy megnyilvánítja annak formáját valamilyen leképezés útján, ez a formai leképezés, vagy logikai leképezés segítségével. Ha formai leképezésről van szó, akkor fontos a valóság és a kép leképezési formáinak valamilyen szintű azonossága. A képelemek a valóság tárgyait képviselik, és ezek egymáshoz való viszonya adja a leképezési viszonyt. A logikai leképezés eredménye a logikai kép. A logikai kép tények fennállását és nem fennállását tükrözi, és ebben közelít a valósághoz. A kép nem feltétlenül térbeli kép, elég, ha csak logikai.

Visszatérve a reklámplakátokra, az ő valóságuk a reklámozott termék, amelyet nem egyszerűen megmutatnak, hanem komplex üzenettel látnak el. Azt sugallják, hogy szuper, és hogy most érdemes megvásárolni stb. A reklámok térbeli és logikai képek egyaránt. Az, hogy milyen arányban élnek a formai és a logikai leképezés lehetőségeivel, plakátról-plakátra változik. Talán kijelenthetem, hogy egy plakát annál sikeresebb, minél inkább az ötlet dominál benne, minél inkább logikailag képezi le a maga valóságát. A kép értelmének a valósággal való egyezésének hamissága vagy igazsága a reklámok esetében igazi dilemma, mert magáról a képről ez nem állapítható meg. És a reklám él is ezzel.

A fentiek a filmplakátokra is igazak. A moziplakátoknak van ma egy sajátos kliséjük, ami a többségükre megfeleltethető. Rajtuk van a cím, a főbb szereplők neve, arcmásai, fontos hozzátenni, hogy a filmbéli arcmásai, egy-két filmre utaló képi és szöveges elem, ami a sztorira utal, és a stáblista.

Ez az alapséma, amelyet ezerszer és ezerszer elsütöttek már, viszonylagos állandóságot mutat. Érthető okokból. A filmeknek rövid idő alatt kell megtalálniuk a közönségüket, ezért szükségük van egy gyors azonosítási rendszerre, amelyben a plakáttal találkozó járókelő gyorsan rátalál arra az információra, amiért ő megnézheti, megnézi azt a filmet: főszereplők, rendező, történet, műfaj. Marketing szempontból ez szükségszerűség. Vannak ellenpéldák, ahol a tervező lemond az alapsémáról és logikai leképezésben közelebb lép a film történetéhez. Érthetően olyan filmeket hirdet így a plakátjuk, amelyek sokkal inkább művészi értékre törekszenek, és nem profitra. Ilyenek például az Amerikai szépség és a Bárányok hallgatnak című filmek plakátjai. Az Amerikai szépség plakátján egy csupán a köldökkel jelzett női hasra helyezett rózsát fogó kezet látunk. A rózsa, rózsaszirom a film egyik fő motívuma, és a fedetlen testtáj finom szexuális jellege nagyszerűen adja vissza a film dekadens hangvételét. Ugyanez a helyzet a Bárányok hallgatnak esetében. A riadt női arcra helyezett halálfejes pillangó szintén rímel a film gondolatiságára.

A plakát értékének záloga, hogy milyen mértékben tudja visszaadni a film értelmét, mondanivalóját, milyen mértékben hatol be a film világába. A művészi plakát logikai úton teszi ezt. A sémát követve is jutottak hasonló eredményekre, gondoljunk csak a nagyobb mozikban látható térbeli plakátokra, amelyek belépnek a film terébe. Itt a formai leképezés kerül túlsúlyba.

A wittgensteini tételek sarkalatos pontja a kép megfeleltetése a valósággal. A moziplakátot elemezve észrevesszük, hogy ennek a fajta képnek elég bonyolult a kapcsolata az általa leképezett valósággal. A filmplakát egy másik művészi szintű megnyilvánulást, a filmet veszi témájául. A filmet reklámozó plakát esetében felmerül a kérdés, hogy az minek a modellje, mi az a valóság, amit leképez. A filmet, a film valóságát, vagy esetleg a filmtől függetlenül alkot képet a valóságról. Azt hiszem, ha egy elemzés keretein belül végigvesszük a képelemeket, választ kaphatunk a kérdésünkre.

Ámen. Ez a címe Costa-Gavras legújabb filmjének, amelyben a katolikus egyházat a náci népirtásban való cinkossággal vádolja, mert nem emelte fel a szavát a borzalmak ellen. A film két emberről, egy német tisztről és egy papról szól, akik megpróbálnak valamit tenni két nagyhatalom, a náci Németország és a katolikus egyház árnyékában. A film plakátja nagy botrányt kavart, mert a fő motívuma a kereszt és a horogkereszt összeolvadásából adódik. Szerepel rajta ezen kívül a két főszereplő portréja, a cím, a stáblista, és egyéb információk (a főszereplők neve stb.) Ettől még az alapsémára is épülhetne, de a képelemek elhelyezése és hierarchiája miatt erről szó sincs.

A fő motívum fekete alapon vörös színű. A fekete és a vörös színek kontrasztja csak erősíti a fő elem uralkodó mivoltát a képben. A fejek beszorulnak a horogkereszt szárai közé. Elmetszettségükben levágott fejekre emlékeztetnek. Ami ruházatukból látszik, a német egyenruha gallérja és a reverenda, ez esetben tökéletesen azonosíthatóvá teszi a szereplőket. A cím a kereszt vízszintes szárába írva a két ág metszésénél található. A fehérrel írott, szigorú vaskos betűk a kereszt kialakításához, hangulatához illeszkednek. A szóvégi pont az "ámen" visszavonhatatlanságát hangsúlyozza. A plakát szerves részét adják a szövegek is. A centrálisan elhelyezett kereszt-horogkereszt hibrid kialakításánál fogva kicsit dőlő kompozíciót eredményez, amit a plakáton szereplő egyéb feliratokkal egyensúlyozott ki a tervező.

Ez a plakát is, mint a fent említett Amerikai szépség plakátja is, kevés elemmel operál hatásosan, a gondolatiságot, logikai leképezés túlsúlyát hangsúlyozza.

Ha csak a fő motívumot és a portrékat vizsgálnánk, akkor úgy gondolnánk, hogy ennek a plakátnak a valósága maga a film. A fő motívum centrális elhelyezése és a fejek beszorítottsága a film szellemiségét adja vissza. Azonban a plakát részei a szövegek is: a cím, a szereplők neve, a stáblista is. Ezek az elemek egy teljesen más valóságra utalnak. Arra, hogy ennek a filmnek, amelynek ezek és ezek a szereplői és alkotói, ez a címe és most vetítik a mozikban. A szövegek a filmiparhoz és a forgalmazáshoz tartozó azonosítási rendszer részei. Ezzel pedig egy filmtől független valóságot érint meg. Ez a moziplakát, és így minden más moziplakát is patt helyzetben van, mert több valósággal is kapcsolatban áll. Ez a filmtől való függőségükből és alkalmazott mivoltukból ered.

Hogy az előbbi problémát kikerüljük a plakátot a film nélkül is vizsgálhatjuk, mert tulajdonképpen ez történik, amikor a plakátot először látjuk. De ez olyan lenne, mintha egy keresztény műalkotást elemeznénk a keresztény ikonográfia ismerete nélkül. Téves elemzések, ítéletek születnének. A plakátnak a valóságra vonatkozó értelme megváltozik. Talán ennek is köszönhető, hogy néhány plakát, mint például a Larry Flynt. a provokátor és az Ámen plakátjai olyan zajos visszhangot keltettek.

A közhangulat általában a plakát ellen agitál, ami érthető is lenne, ha üres provokációról volna szó, de ebben az esetben a plakát csak teszi a dolgát.

Tény, hogy ez a film, mint minden Costa-Gavras alkotás, arra készült, hogy felzavarja az állóvizet. A botrányos témaválasztás, a thriller és krimi a tömegkultúrában már bevált elemeivel megfűszerezve, ez Costa-Gavras általános receptje. Rolf Hochhuth Helytartó című drámája alapján készítette el a rendező az Áment. A plakát a film modellje. Ez a plakát Costa-Gavras provokációját tükrözi, de ebben az esetben, amikor a sérelmezett elem megegyezik a plakát uralkodó motívumával, a néző hajlamos nem egyszerűen plakátnak, hanem "kivont kardnak" tekinteni. Szintén fontos megjegyezni, hogy a filmnek és plakátjának más a mechanizmusa. Ha a plakát igazodni akar a film eszmeiségéhez, akkor egy képbe kell tömörítenie azt, amit a film két-három órán keresztül taglal. A végeredmény egy nyersebb, adott esetben sokkolóbb kifejezés, legelőször ezzel találkozik a közönség.

Az, hogy az alapsémát követve tucat terméket gyárt, vagy jobban közelít a filmhez, és kialakítja annak egyedi megjelenését az a tervező saját döntése. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy felvállalja a film esetleges morális mondanivalóját.

A cikk szerzője az Iparművészeti Egyetem I. éves hallgatója

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső