Corvin, Művész, Palace Cinemas (Westend City Center).
A három mozit néhány villamosmegálló választja el egymástól, azonban kívül-belül különböznek. Más tömeget vonzanak, és máshogyan próbálják felkelteni az érdeklődést.
A kommersz filmeket játszó mozik között a legnagyobb a versengés, hisz az art moziknak speciális helyük van "a mozi" szolgáltatás struktúrájában.
A bevásárlóközpontokban létesült mozik esetében a több száz bolt is vonzza a látogatókat, akik egy vásárlás alkalmával betérnek a moziba is és fordítva. Nem véletlenül vannak mindig a mozik a legfelső szinten. Ebben az esetben ugyanis keresztül vezetik a mozilátogatókat a többi szinten, a kirakatok és boltok előtt, és arra csábítják őket, hogy oda is nézzenek be.
A Művész minden lehetőséget kihasználva igyekszik egyedi megoldásokkal megidézni a műsoron lévő filmek hangulatát, míg a kommersz mozik a legkülönfélébb poszterekkel és transzparensekkel veszik körül a látogatókat.
Valamennyire eltér ettől a Corvin filmpalota, amely mostanság lényegesen kevesebb teret enged a plakátoknak.
Építészeti szempontból nézve a mozi belső tere sokkal esztétikusabb, mint egy átlagos bevásárlóközpont mozija, így érthető, hogy az üzemeltetők kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket: mindössze néhány kép függ az emeletről.
Ily módon hangsúlyosak maradhatnak, a mennyezeten elhelyezett tükrök is, melyek a filmhez hasonlóan a valóság egy szegmensét reflektálják felénk.
A mozi aulájában jelenleg az egyik plakát a 8 mile című filmet népszerűsíti (1.kép).
A film az elmúlt években a legnagyobb feltűnést keltett énekesnek, Eminem-nek az életéről szól.
A filmben és reklámkampányában az énekes van központi szerepben, hisz személye miatt fogják elsősorban megnézni ezt a filmet. Eminemen kívül minden képi elem felesleges volna a plakáton.
Kevés vizuális elem között könnyebb megteremteni a rendszert és logikai láncra fűzve őket eljuttatni az üzenetet a szemlélőhöz, ez esetben a fogyasztóhoz. Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy a film kommersz (jó értelemben vett kommersz) mivolta ellenére, egy olyan plakátot hoztak létre, amely eleget tesz mindenféle esztétikai szempontnak, nem tolakodó, de ugyanakkor hatásos.
Az álló képformátumú plakáton a rap énekes alakját látjuk, de csak az arc és a kézfejek hangsúlyosak. Ezt a hatást a nagyfokú tónuskontraszt idézi elő, amely különösen szembetűnő a majdnem monokróm képen. Az arc a kép felső, a kézfejek az alsó részén jelennek meg, a cím pedig középen.
Az emberi szem balról jobbra tartó és közben lefelé pásztázó mozgását figyelembe véve, a szemlélő először az énekes arcát látja meg és ismeri fel, majd a címet és végül a kézfejeket.
Az egymással érintkező kézfejek különösen érdekesek az emberi szem számára, ugyanis általában valamiféle érzelemmel függnek össze. A kézfogás, az imára kulcsolt könyörgő kéz, a meglepetés hatására összecsapó kézfejek, a tapsolás mind valamilyen érzelemhez kötődnek.
A képen megjelenő tény, hogy Eminem a saját tenyerére írja a dalszöveget sokféle asszociációt idézhet fel a szemlélő tudattalanjában.
Az, hogy a tenyerére ír, elszántságot sugall, hisz mindenképpen írni akar, még akkor is, ha nincsen hova. Ez végül is egy kényszerhelyzet. E fogalommal összefüggésbe hozható a film maga, amely egy szegény sorsból és kilátástalanságból kitörni vágyó tehetséges fiatal srácról szól, akinek a rap zene az egyetlen lehetősége a változtatásra.
A film sikeréhez bizonyára hozzájárul a betétdalának a "lose yourself"-nek sikere is, amely novemberben az amerikai toplista első helyére jutott el. A film több rövid jelenetét tartalmazó, és a hangulatát idéző klip jó reklám volt a film számára.
A Corvin aulájában több nagyméretű karton plakát áll, melyek rontanak a mozi hangulatán. Jelenleg egy hatalmas, a Harry Potter második részét reklámozó karton-hegy áll az aula közepén (2.kép).
Bár hasonló a hatásmechanizmusa, nemcsak hagyományos plakát eszközével operálhat.
Az életnagyságú karton figurák amelyek egy háttér előtt, egy 20-25 centi magas karton emelvényen állnak, már hónapokkal a film megjelenése előtt felkeltik a figyelmet a célcsoport körében, amely ebben az esetben az óvódás, kisiskolás korosztály.
A tekintetek mind-mind kinéznek a képből, fokozva ezzel az élethűséget.
Esztétikusnak különösebben nem nevezhető a reklám, a célját azonban eléri, ami nem csoda, hisz mögötte természetesen óriási pénz és reklámkampány áll.
A könyv angol szerzőnője, akinek a könyveladásokból, merchandisingból és a két filmből egyaránt bevétele származik, nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint Erzsébet királynő.
A Művész mozi bejáratánál, a kirakatban, a hagyományos moziplakátok helyett különös tárgyakat találunk, amelyek szemmel láthatólag elgondoltan vannak elrendezve vagy éppen felragasztva az üveg mögött (3-5. képek).
Első látásra kirakatszerűnek tűnhetnek, azonban alaposabban megnézve, képként kell őket értelmeznünk.
A legjobban sikerült "installáció" talán Pedro Almodovar legújabb, Beszélj hozzá! című filmjéhez berendezett "kirakat" (3.kép).
Az üveg mögött rózsaszínű háttér előtt egy kifeszített fólia, rajta egy infúziózsinór tekereg, melyhez egy víz adagoló tasak is tartozik. Középen egy rózsaszín balettcipő.
Ezek nem mindennapi tárgyak, ezért pusztán az üveg mögött való egzisztenciájuk is érdekes lehet egy elhaladó járókelőnek, akinek a szeme, a kőrúti női csizmával teli kirakatokat szemlélve, váratlanul egy komplett infúzió szettre és egy ballett cipőre téved.
A "képi elemek" közt logikai viszonyt kereshetünk és találunk is. Az infúzióra kötött balettcipőre attribútumként is tekinthetünk, amely nyilván a viselőjét szimbolizálja, vagy legalábbis az egykori viselőjét. A cipő színéből és formájából már az illető nemét is megállapíthatjuk, és így már nem állunk messze a film történetétől, amely egy komába esett fiatal táncos lányról szól.
A moziba belépve további kreatív megoldásokkal találkozunk.
Az ajtókat belülről díszítő montázsokat már nem lehet ilyen módon értelmezni. Dekorációnak szánták őket, nem egységes képi alkotásnak.
Kisebb és nagyobb hirdetésekből, plakátokból kivágott képeket láthatunk, melyek tömegével egymásra ragasztva vagy sormintaként jelennek meg.
Közülük Az Ismeretlen kód című filmhez készített ajtó-dekoráció(6. kép) az, ahol egyértelmű a koncepció és igényes a kivitelezés, a többi ajtón megjelenő díszlet néhol már igénytelenül hat (7.kép).
Látható a moziban egy hatalmas és hatásos montázs is, mely szintén a Beszélj Hozzá! című filmhez készült (8.kép), s ez kétség kívül megérdemli a figyelmet.
Teljes, eredeti állapotában hagyott posztert szinte nem is látni a moziban. A hagyományos moziplakátot itt kiragadják a szűk két dimenziójából: meggyűrve, megcsavarva terpeszkednek a térben, immár 3 dimenzióban, mint például a Szörnyek keringője című film plakátja (9.kép).
A film készítői nyilván nem örülnének ennek a kis utólagos módosításnak, de mi nem veszítettünk sokat, mert a plakát a hagyományos módon pusztán felvonultatja a három főszereplőt, ami nem teszi a képet elég érdekessé.
Jelenleg kivétel az efféle módon reprezentált plakátok alól a Tudatlan Tündéreké (11.kép), amely szinte originál állapotában simul a falon, a ruhatárhoz vezető folyóson. Hozzá kell tenni, hogy a kép beavatkozás nélkül is inkább egy kellemes dekorációként hat az absztrakt módon ábrázolt figuráival, talán ez mentette meg attól, hogy a többi poszter sorsára jusson.
A poszter síkjából kiemelkedő, házilag készített papír pillangók teszik a képét izgalmasabbá.
Az olykor-olykor bonyolultnak tűnő montázsok, dekorációk mellett, egyszerűbb, de nem kevésbé hatásos megoldásokat is láthatunk. Jó példa erre, a Művész egyik benti kirakata, mely az Ámen című filmhez készült (12.kép). Az üveg mögötti valóságos szögesdrót és a hangsúlyos filmcím az egyszerűség erejével hat: a látvány meghökkentő, drasztikus. Fokozottan felkelti a figyelmet, mert különösen kirí a mozi színes, barátságos dekorációjából.
A film a második világháború idején játszódik. A teljes képmezőt laza, de mégis áthatolhatatlan hálóként beszövő szögesdrót a haláltáborokat juttatja eszünkbe.
A "kép" letisztultsága, a koncentrációs táborok kilátástalanságát sugallja.
A film eredeti plakátja (13.kép) hasonlóképpen kevés elemből épül fel. Túlnyomó részét, egy részben módosított horogkereszt foglalja el. A két alak bravúrosan van a szimbólumba illesztve. A tekintetek kifejezők, a poszter már távolról felkelti a figyelmet.
A plakátot Oliviero Toscani készítette, aki a többek között a Benetton cég világszerte ismert arculatának a megalkotója is.
Nem ez az első moziplakát, amely a horogkeresztre utal.
Az Amerikai História X című film (1998) Magyarországon forgalomba hozott plakátján, fekete alapon, piros X jeleket láthattunk tömegével ábrázolva, egymás mellett úgy, ahogyan a horogkereszt motívumot alkalmazták a fasizmus idején. A színek és a jelek meghatározott viszonya egyértelműen a horogkereszt asszociációját kelti bennünk.
Érdekes azonban, hogy ugyanezen film amerikai plakátján nem szerepel még csak semmilyen utalás sem a szimbólumra.
Ellenben az Olaszországban megjelent verzión csak kis részben eltakart, változatlanul hagyott horogkeresztet láthattunk (14.kép).
A három változat különbözősége szemlélteti, hogy a figyelem felkeltésére más eszközöket alkalmaznak a gyártók a nemzetközi forgalmazásnál. Az európai népek történelmi tudata mélyen magában hordozza ezt a szimbólumot. A 21. század európai emberének a szeme megakad a horogkereszt láttán. A betiltott szimbólum tabunak számít, használatát a törvény szigorúan szabályozza. Ugyanakkor az amerikai kultúr-környezetben nincs ekkora hatása.
Az Amerikai História X plakátjának egyik változatánál sem volt annyira hangsúlyos a horogkereszt, mint az Ámen poszterén, ahol majdnem az egész képmezőt kitölti a betiltott szimbólum.
A kommersz filmplakátok kevésbé térhetnek el egy adott sémától. A művészfilmekhez készült plakátok esetében, a tervezőknek több lehetőségük van a kísérletezésre, sokszor egyéni, formabontó megoldások születnek.
Hasonlóképp a Művész mozi is az egyediségre törekszik,
Saját belső világ létrehozása a cél, és az, hogy olyan hangulatot biztosítson a látogatói számára, amelyet egyik mozi sem tud, beleértve az art mozikat is.
A Westend City center mozija kiváló példa a bevásárlóközpontok mozijának a szemléltetésére.
Itt semmi sem házilag készített, hisz erre nem is lenne mód. A mozik mind egy-egy nemzetközi lánc tagjai, és szigorú előírások szerint rendezik be a termeket és folyosókat.
Ezen felül a plakátokon megjelenő képek (és egyes részleteik), valamint a filmcímek mind-mind szerzői jogvédelem alatt állnak. Csak módosítás nélkül, abban a formában használhatók fel, ahogyan azt a forgalmazók a mozik rendelkezésére bocsátották.
Ezt alapul véve, a film címét se lehetne felhasználni olyan ötletekhez, amilyeneket a Művész mozi bejáratánál láthatunk.
A kommersz (kereskedelmi) film egy termék, akárcsak egy sampon vagy egy cigaretta, amelyet nem jóindulatból fognak megvenni a nézők, hanem kizárólag a termékről kialakított imágó alapján. Marketing és kommunikációs szakemberek számtalan terv közül választják ki a végleges anyagot, amely a film arculatát meghatározza, és amelynek hatásosságát kontroll csoportokon ellenőrzik, mielőtt bármit is bemutatnak a közönségnek. Az adott film címe, egy, az eredeti plakáttól eltérő vizuális kontextusban más színben tüntetheti fel a filmet, mint az eredeti plakát, ez esetben pedig már anyagi kár okozásáról is szó lehet. Érthető tehát az aggodalom.
Nem elhanyagolandó indok az sem, hogy a rendelkezésre álló tér sokszorosa a Művész mozi területének, ezért a házilag készített egyedi dekoráció itt a méretek miatt sem volna megvalósítható.
A fent már említettet arányok hatalmas falfelületeket eredményeznek, amelyek kitöltésére nagyobb plakátokra van szükség. Lehetőség nyílik a hagyományos oldalarányok megváltoztatására is. Erre jó példa a Westend-ben látható Santa Clause második részének a nagyméretű, panoráma képformátumú plakátja (15.kép).
A magas belső tér azt is engedi, hogy néhány plakát a plafonról lógjon a levegőben. Ezek a képek elkülönülnek a többitől, ezt kihasználva három, egységesen a legújabb James Bond filmhez kapcsolódó posztert tettek ki a dekoratőrök, melyek a főszereplők közül hármat mutatnak be (16.kép).
A jegykezelés után még 10-15 méteres utat kell megtennünk egy széles folyosón, amelyet rengeteg hátulról megvilágított filmplakát díszít (17.kép). A képek egy fénylő lámpa sorrá olvadnak össze, elvesztik jelentőségüket, sokkal inkább díszítő funkciót töltenek be: kivilágítják az utat a teremig, ahová a jegyünk szól. Mintha el akarnák velünk hitetni, hogy a film fellegvárában vagyunk.
Akik tervezték, nem tesznek mást, mint akik a Művész mozi arculatát alakítják: megpróbálnak létrehozni egy világot, amely csábítóan eltér a megszokottól, a valóságostól, arra ösztönözve bennünket, hogy visszatérjünk.
A film még nem kezdődött el, még épphogy csak beléptünk a moziba, s már úgy érezhetjük, mintha elénk tárult volna egy film által közvetített realitás.
Fogyasztók vagyunk, és nem telik el úgy nap, hogy ne érne minket számtalan benyomás, amely meghatározza későbbi döntéseinket.
A legkülönbözőbb kommunikációs csatornákon áramolnak felénk az efféle információk, néha anélkül, hogy észrevennénk.
Mindezek ellenére, a végső döntés azonban a mienk, ízlésünktől, hangulatunktól függően választhatunk mozit, filmet.
A szerző a Magyar Iparművészeti Egyetem Vizuális kommunikáció szakának I. évfolyamos hallgatója
