Balogh Gyöngyi Filmtörténetírás filmek nélkül
Új szerzemények, új restaurálások és a magyar filmtörténetírás

Sugár Pál: Vihar után (1918)
Sugár Pál:
Vihar után
(1918)
153 Kbyte

Leletek a magyar film őskorából
Rekonstruált híradó Milánóból

Az első magyar játékfilmstúdió, a Hunnia Biográf filmje Párizsból

Némafilmgyártásunk virágkorának maradványai

Sugár Pál filmje, a Vihar után

Elkésett némafilmünk, a Rabmadár 1929.

Filmekről szóló filmtörténet

Némafilmrestaurálások 2002-ben
A Vihar után restaurálása

A Rabmadár restaurálása

 

A magyar némafilmek túlélési aránya világviszonylatban is rendkívül alacsony. Az 1901-1930 között készült filmek mindössze öt százaléka maradt fenn többé-kevésbé teljes, vetíthető formában, másik öt százalékot tesznek ki a vetíthetetlen, rövid töredékek; a filmek kilencven százaléka elveszett.

A magyar filmtörténetírás megalapozói ezért nem közelíthették meg a filmek felől a magyar némafilm korszakot: Nemeskürty István a filmszaksajtó, Magyar Bálint pedig a produkció irányából vizsgálta filmkultúránkat. Mindketten szinte nyom nélkül eltűnt filmtörténeti korszak rekonstruálására vállalkoztak. A filmek hiányával is magyarázható, hogy a film mint műalkotás vizsgálata, a filmi kifejezésmód (montázstechnika, filmszerűség stb.) fejlődésének elemzése kimarad műveikből. Megközelítési módjukat azonban nemcsak a kényszerűség diktálta, a filmtörténetírás belső logikája szerint sem kerülhető meg a filmgyártás tényeit feldolgozó anyaggyűjtő, rendszerező munka, amely a további kutatások feltétele. Ők teszik meg az első lépést a filmtörténetírás tudománnyá válása felé, a korabeli külföldi enciklopédikus filmtörténetek színvonalán álló, társadalmi, politikai és kulturális közegbe helyezett többdimenziós intézménytörténetet írva. Nem az eltűnt filmalkotást vizsgálják - mivel ezt nem is tehetik -, hanem a filmet mint intézményt, a gyártás és forgalmazás szervezeti, gazdasági és jogi kérdéseit tárgyalják.

Magyar Bálint 1966-ban írt filmtörténeti munkájában/1/ gyakran hangsúlyozza a filmek nélküli filmtörténetírás paradoxonát: "A magyar filmek közül néhány maradt meg csupán. Összesen nem igen több egy tucatnál. Ötszáz közül." – írja, a magyar némafilm története ezért "tehát jórészt filmcímekből és tartalmi következtetésekből áll össze." "Alkotásai elpusztultak, különleges szerencse kellene egyik-másik előbukkanásához. Olyan szerencse, mint amely a három Lumiere-filmecske váratlan felbukkanásával ért bennünket. Az efféle azonban nem szokott megismétlődni." Magyar Bálint bizonyára örülne, ha tudná, hogy ezúttal tévedett, s a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményében ma már több mint háromszor annyi magyar némafilm van, mint amennyiről ő beszámolt. A némafilmállomány gyarapodása a kilencvenes években gyorsult fel Angliából, Hollandiából, Oroszországból, Németországból, Ausztriából, Olaszországból sorban érkeztek haza a letűnt kor filmjei.

/2/Minden előkerülő mű módosítja a korszakról és alkotóiról kialakított képünket, s a filmtörténet újragondolására késztet. A filmről a korabeli írásos dokumentumok s a fennmaradt fotók alapján kialakított értékítéletek, nem ritkán előítéletek az eleven művel, s a friss befogadói élménnyel konfrontálódva ritkán állják meg a helyüket, a filmek természetesen többnyire új megvilágításba helyezik a korábban feltárt tényeket.

 

Leletek a magyar film őskorából

Rekonstruált híradó Milánóból

A rendszeres magyar filmgyártás korai időszakának egyik első darabja 2002-ben Milánóból, a Fondazione Cineteca Italiana gyűjteményéből került elő. Az értékes filmtörténeti lelet, a Vasúti szerencsétlenség Budapesten, az első magyar filmvállalat, a Projectograph terméke. A vállalat 1908-ban kölcsönzőcégként létesült, de már megalakulása évében megkezdte filmgyártó tevékenységét, nevezetes eseményekről hírt adó dokumentáris képeket (A bolgár fejedelem érkezése Budapestre, Alagi lóversenyek, A Kovald gyár égése), rekonstruált híradókat (Az újpesti bankrablás), tájfelvételeket (Téli élet a Tátrában, Budapest látképe) és tréfás jeleneteket (Az ittas kerékpáros, Max és Móric a Turfon) kínálva a közönségnek.

Az első mozinézők nem kívántak se mesét, se szenzációt, megelégedtek azzal, hogy az elsötétített kávéház falán megelevenedtek előttük a távoli tájak, az elmúlt pillanatok. A "természetes felvételek"-ként hirdetett első filmek életből ellesett pillanatokat, tájakat örökítettek meg. Csak miután ezek szenzációja megkopott, vált a felvételek témájává maga a szenzáció. Az igazi szenzáció azonban ritkán kerülhetett kameravégre, a vasúti szerencsétlenségeket, gyilkosságokat nem tudta lefilmezni az operatőr, ezért az országot foglalkoztató eseményekről a Projectograph utólag készített filmhíradókat, amelyek már csak az eredeti helyszíneket, s az esemény szereplőit, az áldozatok temetését tudták bemutatni, s a leírások alapján ítélve nem lehettek túlságosan izgalmasak. Ezt a feltevésünket azonban megcáfolta a Milánóból hazakerült, közvetlenül a vonatszerencsétlenség után készült felvétel, amelyet a cég 1909-es katalógusa hirdetett. Magyar Bálint Vasúti szerencsétlenség Erzsébetfalva és a Ferencvárosi pályaudvar között címen említi. /3/

A filmriporter nem nyugodott bele, hogy az igazi szenzáció, maga a szerencsétlenség, nem került kameravégre, ezért "megrendezte" a katasztrófát. Egyszerű "trükkfelvétel" segítségével sikerült azt a látszatot keltenie, mintha a balesetnek is tanúja lett volna. A film kezdő képsorain a távolban, párhuzamos síneken egymás felé közeledő két vonatot láthat a néző. Jobbra-balra svenkel a kamera, hol az egyiket, hol a másikat mutatva. Végül mindkettő belekerül a képbe, amint egymás felé száguldanak. A találkozásuk, azaz a megjátszott "ütközésük" előtti pillanatban – még mielőtt elfutnának egymás mellett – vágás következik, majd a tényleges helyszíni felvételeket láthatjuk, amelyeken a szerencsétlenség utáni drámai perceket örökítette meg a filmriporter, aki gyorsan a helyszínre érhetett, mivel a képeken még füstölögnek a frontálisan ütközött vonatok szétroncsolódott, egymásra torlódott szerelvényei. Még folyik a mentés, az áldozatok tetemeinek elszállítása. A megrendült túlélőket zsandárok, detektívek és riporterek faggatják a szerencsétlenség körülményeiről. A helyszíni felvételeket egy valószínűleg utólag felvett és beillesztett jelenet követi. Széles budapesti utcán három lovas tűzoltókocsi száguld, feltételezhetően a baleset színhelye felé. Újabb vágás után ismét a helyszínen vagyunk, s az időközben odaért, vizet pumpáló tűzoltókat láthatjuk. Mint a korai filmfelvételeken általában, itt sem marad észrevétlen a kamera, a tűzoltókat a nehéz munka sem akadályozza meg, hogy lopva felé ne pillantsanak. Végül az egyik vasúti kocsi elvontatása következik, amely közben felborul.

A film valószínűleg még cím és felirat nélkül került a nézők elé, de már nem egyszerű, rögzített kamerával készült felvétel, hanem egy esemény köré tudatosan megszerkesztett, majd ügyesen megvágott riportfilm, amely a "rekonstruált híradó" műfajának egyetlen hazai túlélője. A felvételek minősége jó, a képek tiszták, a mozgó kamera többször is ráigazít tárgyára, s csak egy snittben fordul elő, hogy a közeledők feje lemarad a képről.

 

Az első magyar játékfilmstúdió, a Hunnia Biográf filmje Párizsból

A Hunnia Biográf Társaságot a Vígszínház igazgatója, Faludi Miklós alapította 1911 nyarán, s az év végére felépíttette az első magyar filmműtermet. A rohamosan világvárossá fejlődő magyar főváros új színfoltja a Pannónia és a Sziget utca sarkán álló üvegcsarnok, ahol rövidesen megindult a munka, s francia operatőrök segítségével 1-2 felvonásos (többnyire 200-300 méter hosszú) játékfilmek egész sora készült el Góth Sándor rendezésében, a Vígszínház művészgárdájának közreműködésével.

A magyar filmgyártásban ekkoriban még nem alkalmaztak képközi feliratokat, a film kizárólag a képekre, és a szereplők gesztusnyelvére hagyatkozott. Még nem alakultak ki a látvány elemző felbontásának stiláris stratégiái, ezért az operatőrök a beállítások közül a színpadias totálplánt részesítették előnyben, amelyben az arcjáték nem érvényesülhetett, s a színészek széles gesztusokkal, pantomimikus mozgással igyekeztek érthetővé tenni a történetet. Mivel ez a játékstílus inkább alkalmas a kacagás, mint a megrendülés kiváltására, a Hunnia Biográf filmjeinek háromnegyede vígjáték, mindössze egy filmdráma készült (Jehova), s a fennmaradó filmek az életkép és mesefilm műfajába sorolhatók.

Magyar játékfilmgyűjteményünk legkorábbi darabja, a Keserű szerelem 1912-ben készült. A cím a Hunyadi János keserűvízre utal, amellyel a Vendrey Ferenc által alakított öreg kérőt nevetségessé teszik. A korabeli szaksajtóban megjelent beszámolók alapján ítéletet alkotó filmtörténészeink kezdetlegesnek vélték a Vígszínház melléküzemága által gyártott filmeket, technikailag is igénytelennek, eladhatatlannak tartották őket, s ezzel a színvonaltalansággal magyarázták a Hunnia Biográf rövid életét és bukását. Erre azonban rácáfol, hogy a Keserű szerelem Franciaországból, francia címmel (Le Purge /Hashajtó) került elő 2002-ben. A triviális történet külföldön is vevőre talált, s az utókor is megbecsülte, a filmet őrző francia archívum /4/ érdemesnek tartotta, hogy a virazsírozott kópiát eredeti színeiben restaurálja.

A Keserű szerelem rövid terjedelme ellenére komplett bohózat, a későbbi korszakok filmkomédiáinak elődje. A történet egy lánykérés körül bonyolódik, végkifejlete happy end, és megjelennek benne a harmincas évek uralkodó motívumai, az eladó lányok, a lányai férjhezmenésén izguló terebélyes és sárkánytermészetű anya, az engedékeny s a szerelmesekkel szövetkező apa, a tehetős, de koros és testes kérő, végül a pénztelen, de fess huszártiszt. A színészi játékstílus, feliratok híján, valóban túlgesztikuláló és pantomimikus, ahogy ezt a filmtörténeti munkák írják, de látva, hogy a filmek alkotói milyen bonyolult helyzeteket milyen gördülékenyen tudtak ezen a módon a nézővel megértetni, ma e filmstílust inkább elismerésre méltónak, mint nevetségesnek találjuk. A film technikai színvonala is magasabb, fényképezése is igényesebb, beállításai is változatosabbak, mint eddig gondoltuk. A színpadias totál mellett second plánok és premier plánok is előfordulnak benne, a díszletek dekoratívak, a belső felvételek külsőkkel váltakoznak, a jeleneteket nemcsak stúdióban forgatták, hanem budapesti utcákon és egy kertben. A film beszínezése során következetes színdramaturgiát alkalmaztak.

Valóságos csemege vált hozzáférhetővé a régi filmek rajongói számára, amelynek varázsa abból fakad, hogy a filmnyelv letűnt változatát ismerhetjük meg belőle. Nagy élmény látni játék közben a Vígszínház akkori színészeit, Vendrey Ferencet, a 20 éves Makay Margitot és a 16 éves Lenkeffy Icát, akinek egyébként ez volt az első filmszerepe.

 

Némafilmgyártásunk virágkorának maradványai

Magyarország 1917-18-ban Dánia, az Egyesült Államok, Németország és Olaszország után következik a filmgyártó nagyhatalmak sorában. 1918-ban egy év alatt több mint száz magyar film kerül a hazai és külföldi nézők elé. A filmek színvonaláról keveset tudunk. Filmtörténészeink a korabeli dokumentumok alapján azoknak a tevékenységét méltatják, akik az irodalmi presztízsfilmek megteremtésén fáradoztak. A Nordisk melodrámák követőiről és az amerikaias tömegfilmek készítőiről alig esik szó, vagy ha igen, nem túl hízelgően. Magyar Bálint kritizálja a "film számára kiagyalt" eredeti filmszüzséket, még akkor is, ha jó nevű, nagy presztízsű író a szerzője. Molnár Ferenc Aranyásó című szkeccséről megjegyzi, hogy olyan, mintha a ponyvairodalom karikatúrája lenne. Nádas Sándorról, a Márta forgatókönyvírójáról pedig így ír: "amint film-írásra szánta el magát, nyomban ilyen szenvelgő, mesterkélt, ellen-valóságot produkált". /5/ Földes Imre drámaíróról pedig a Rablélek kapcsán nyilatkozik: "mint film-író nem érzett sem kötöttséget, sem kötelezettséget a valóság iránt, és azon irreális történetek egyikét produkálta, amelyek ebben az időben a filmdráma fő vonalát jelentették". /6/ Magyar Bálint magával a játékfilmmel is szembefordul, s a valóság megörökítését tekinti maradandóbbnak, a film igazi hivatásának: "A való élet képei, a híradóképek megrongálódtak, tönkrementek, technikailag élvezhetetlenné váltak, de nem avultak el. Kapcsolatuk a változó idővel sajátos volt, de élő maradt. Az elavulás problémája a filmmel kapcsolatban olyan arányban merül fel, amilyenben a játékelemek elszaporodtak, elhatalmasodtak benne, és végül szinte teljesen kisajátították. A játékfilm elavult, ódivatúvá, nevetségessé vált." /7/ A korabeli filmdrámáról kialakult véleményét a szaksajtó hasábjain olvasható tartalmi leírások megerősítik, s a filmarchívum polcain fennmaradt néhány játékfilm sem győzi meg az ellenkezőjéről.

Az amerikai filmek behozatali tilalma idején, ezek pótlásának igényével készült, s nemcsak a hazai, de a balkáni, sőt a német piacokon is tért hódító szecessziós melodrámát tévútnak érzi. Az alacsony színvonal igazolására, karikírozva ismerteti az internacionális film-tömegtermelésbe legaktívabban bekapcsolódó Star filmgyár 1918-ban készült Csábító című filmjének szaksajtóban fennmaradt tartalmát./8/

A Star filmjei közül Magyar Bálint egyet sem láthatott: "a negyvennyolc filmből mindössze a Casanova talán százötven méternyi részlete maradt ránk, minden más elveszett."- írja filmtörténetében. Azóta a Star fénykorának három filmje is hazakerült, az Aphrodité Londonból, a Leányasszony Amszterdamból és az elmúlt évben a Vihar után Bécsből. Az, hogy ennyi év után Európa legkülönbözőbb részein találtunk rájuk, igazolja, hogy filmjeink megállták a helyüket a nemzetközi filmpiacon. Az első kettő Deésy Alfréd filmje, a harmadikat Sugár Pál rendezte. Mindhárom tipikus közönségfilm, amely az amerikaias tömegfilm eszményét követve, a ponyvairodalomból kölcsönzött szüzsék alapján készült. Magukat a szüzséket, ezeket a vadromantikus és melodramatikus történeteket persze méltán érhetné kritika, de a stílszerű megjelenítés bizonyos mértékig igazolja őket. Az ikonográfia segítségével igazolhatjuk a dramaturgiát: elképzelhetetlen, hogy ebben a dekoratív és álomszerű képi világban naturalista dráma is pereghetne. Végül élményszerűen hitelessé, esztétikailag elfogadhatóvá válik e filmek – filmtörténészeink által kifogásolt - irrealizmusa. Talán engedékenyebbek is lettünk, mert mai világunkban, amikor a filmszalag mint mozgókép-hordozó tűnőfélben van, s a filmalkotás az informatika bűvkörében lassan tiszta konstrukcióvá, számítógépes játékká alakul, az ősmozi átértékelődött. A pillanatot csapdába ejtő mozgó fotográfia, a hangtalanul és testetlenül suhanó árnyak álomszerű világa, a mágikus mozi, amely születésekor a tömegkultúra része volt, presztízsre tett szert, s átkerült az elitkultúrába. A hajdan rosszlevegőjű, perolinnal "illatosított" mozik "slágerei" ma nemzetközi némafilmfesztiválokon, elegáns színháztermekben peregnek. A vetítésekre neves zeneszerzők komponálnak modern zenét, s a világ minden tájáról odasereglik a vájtfülűek és műértők krémje.

 

Sugár Pál filmje, a Vihar után

Sugár Pál filmje, a Vihar után 2002-ben került elő Bécsből, a Filmarchiv Austria gyűjteményéből. A Star szuperprodukcióit, többnyire elegáns tengerparti fürdőhelyeken játszódó romantikus kalandortörténeteket, művészmelodrámákat Deésy Alfréd, a gyár főrendezője készítette. A Starnál dolgozott 1918-ban Cornelius Hintner, Josef Stein és Emil Justitz is. Ebben a mezőnyben Sugár Pálnak valószínűleg csak a kisebb költségvetésű, szerényebb vállalkozások jutottak, ami nem akadályozta meg abban, hogy eleget tegyen a Star filmek fő követelményének, a dekorativitásnak. A Tabán hangulatos utcái, a Balaton és az elegáns szecessziós polgári belsők éppoly dekoratív, festői keretet biztosítanak Sugár szerelmi karriertörténetének, mint Deésy filmjeinek Dalmácia tájai. A kisebb költségvetés következménye, a rövidebb terjedelem sem feltétlen hátrány, mivel feszesebb, drámaibb cselekményt követel. A filmről a külföldi szaksajtó is elismerően ír, az osztrák Paimann's Filmlisten így minősíti: "Az irodalmi alapanyag meglehetősen jó, a színészi játék, a fényképezés és rendezés kiváló."/9/

A szerelmi karriertörténet már a néma korszakban kedvelt volt filmeseink körében. Korda Sándor 1916-ban elkészíti a harmincas évek happy end-del végződő szerelmi karriertörténeteinek prototípusát (Mesék az írógépről), de a társadalmi osztályokon átívelő szerelem esélyei a korszak filmjeiben nem kötelezően jók. A filmek többsége pesszimista, s nem ritkán tragikus megoldást kínál. A kispolgárlány és a nagypolgár szerelme még végződhet házassággal (Mesék az írógépről), de a kispolgárlányt vagy még inkább a parasztlányt arisztokratához nem kötheti frigy, legfeljebb szeretője lehet (Havasi Magdolna, A gőg). Az utóbbi típusba sorolható Sugár Pál filmje. Hedda, a varrólány elhagyja Andrást, a derék asztalost a grófért, a luxusért, ám végül mégis be kell érnie vele. Rövid ideig élvezi a bőséget, a nagyvilági életet a gróf szeretőjeként, hogy annál keservesebb legyen visszatérése a szerény kispolgári világba.

A film Forró Pál eredeti filmszüzséje alapján készült. A cselekmény drámai csomópontjai ismétlődő zenei motívumokhoz hasonlóan vissza-visszatérő inflagranti jelenetek, melyeknek szereplői és szenvedő alanyai felcserélődnek. Előbb a gróf kedvese, Alice találja kettesben a grófot Heddával, ezt követően az asztalos pillantja meg egymásba karolva Heddát és a grófot, később Hedda lesz tanúja a gróf és Alice szerelmi légyottjának, majd a gróf éri tetten Alice-t, amint egy idegennel csókolózik. A film végén a gróf az asztalos karjára támaszkodva látja viszont Heddát. A feleslegessé vált harmadik reakciói különböző hevességűek. Alice csak bosszús, amiért a gróf a varrólányra is szemet vetett. András megrendül, de végül beletörődik, hogy megcsalták. A gróf és Hedda egyformán reagálnak, egyikük sem viseli el, hogy a másiknak már nincs rá szüksége, inkább a halált választják. Előbb Hedda akarja megölni magát, de őt megmentik. Végül a gróf követ el öngyilkosságot.

Sugár filmjében két világ áll szemben egymással, a főúri pompa és a kispolgári szürkeség. A két világ határa a grófi kastély robusztus fakapuja, amelyet egyik világ képviselője sem léphet át büntetlenül. A lányt, aki belép rajta, megcsalják, az asztalost kitoloncolják. A film végén a vagyonát vesztett gróf lép át a lány világába, ahol csalódás és halál vár rá. A grófi és a kispolgári világot a film formailag is elválasztja; mintha az angol viktoriánus festészet képei kelnének életre az elsőben, a bécsi biedermeieré a másodikban. A következetes színdramaturgia meleg narancssárgára színezi a grófi miliőt, zöldes szürkére a kispolgárit, narancssárga a boldogság színe, szürke a boldogtalanságé. Meleg narancsszínű a szegényes lányszoba egy-egy boldog pillanatban, de szürkén jelenik meg a grófi világ a varrólány álmában - a kispolgárnő a kispolgári világ színeiben álmodik - , és elszürkül a valóságban is, amikor Hedda megtudja, hogy elhagyták.

Sugár rutinosan alkalmazza a filmi kifejezésmód korabeli eszközeit. Párhuzamos montázs mutatja be a szerelem kezdetén a két világot, a varrólány szolid és a gróf fényűző életét. Egy este, két helyszín: Hedda anyjával és vőlegényével költi el szerény vacsoráját, a gróf két cifra nővel mulat; gondolataik azonban már egymás felé szállnak. A lány egyre türelmetlenebb darabos vőlegényével, s a gróf csók közben Heddát képzeli megunt szeretője helyébe. Filmtrükk által megjelenített képzeletbeli csókjukat a lány álma követi. A bonyolult szerkezetű álomjelenet megkettőzi Hedda álmát. Álom az álomban: Hedda álmában is alszik, fátyoltáncot járó tündérekről álmodik. Az álombeli álomból a kastélyban ébred a gróf hitveseként. Előbb a képzelet, majd az álmok síkján teljesül be a gróf és varrólány szerelme. Másnap reggel boldogság aranyozza be Hedda szobáját, aki vidáman ébred, valóra váltani álmát. Az udvaron félénken várja az asztalos, kis csokor virággal, de a lány faképnél hagyja, és elszántan indul a kastély felé. Könnyedén hajítja el a megunt vőlegény virágait, mielőtt belép a kapun.

A film ismeretlen operatőre az arcjáték hatásának fokozására használja a premier plánokat, de a filmben a totálok dominálnak, amelyek keretében érvényesülhetnek a gazdagon berendezett szecessziós belsők. A kamera ritkán mozdul, néha svenkel, de legtöbbször csak ráigazít a szereplőkre. Mozgását a totálok elevensége, s a szereplők kamera síkjára merőleges mozgása pótolja, közeledésük, távolodásuk belső plánváltást eredményez. A nagy mélységélességű kamera a kép összes síkját megmutatja, valamennyi eleven, mindenütt történik valami. Míg Hedda az első síkban virágokat rendezget, a második síkban egy szobalány tesz-vesz, a harmadik síkban pedig megérkezik a gróf. A színész lendületes mozgása a harmadik síkba vonzza a tekintetet. A gróf átadja cilinderét és sétabotját a szobalánynak, s már indul is az első sík, Hedda felé. A néző már látja, Hedda azonban még nem sejti közeledtét. Ismét az első síkba kerül át a kép drámai középpontja. Hedda hatalmas csokor virágot ölel, szálanként rakja őket vázába, s amikor észreveszi szerelmét, virágait elejtve teszi szabaddá karját, hogy őt ölelje. A belső plánváltás gyakran alkalmazott másik módja, a szuperközeliből induló jelenet. A kamera hátulról mutatja a szereplő nyakát, akinek távolodásával szélesedik totállá a kép.

Korábban úgy gondoltuk, a tízes évek magyar filmgyártásában elsősorban nagyarányú mennyiségi fejlődés ment végbe, amely előbb-utóbb minőségi ugráshoz vezetett volna, ha a húszas években nem omlik össze filmgyártásunk. Most azonban, a Star filmgyár e "másodvonalbeli" filmjének átgondoltságát, harmonikus szerkezetét, igényes kivitelezését látva úgy tűnik, hogy ez a virágkor nemcsak mennyiségi, hanem jelentős művészeti eredményeket is hozott.

Új neveket kell megtanulnunk, mindenekelőtt a rendező, Sugár Pál, a forgatókönyvíró, Forró Pál, és a Heddát alakító tehetséges, valószínűleg osztrák színésznő, Elga Beck nevét, Ugyanezt érdemelné a film kitűnő operatőre is, akinek nevét sajnos csak találgatni lehet. Vass Károly és Nagy Dezső voltak a film készülésekor a Star operatőrei.

Sugár Pál filmrendező neve egyetlen magyar filmlexikonban sem szerepel, nem említik a filmtörténetek. Életrajzi adatait nem ismerjük. Pályáját a filmográfiákban található néhány nyom alapján csak vázlatosan rekonstruálhatjuk. Magyarországi karrierjét a Thalia filmgyárnál kezdte 1918-ban. Victor Hugo Ruy Blas című darabjának filmváltozatával /Királynőm, te vagy a napfény (A csavargó)/, melyben Törzs Jenő, Putty Lia és Bánhidy Ilona játszották a főszerepet. Még ebben az évben szerződtette a Star filmgyár, ahol a Vihar után mellett három vígjátékot rendezett: Bérelt kastély, Szökevények, Szer a szerelem ellen. Ez utóbbit 1920-ban betiltották. A Tanácsköztársaság idején szintén a Star filmgyárban készült két filmje, A szobor, és az Alpesi tragédia. Valószínűleg ugyanebben az évben elhagyta Magyarországot, s előbb Ausztriába, majd Németországba ment. 1921-ben Münchenben Carl Boese Der Gang durch die Hölle című filmjében dolgozott, 1927-ben Berlinben rendezett (Die glühende Gasse). 1929-ben hazatért, s ekkor készült a szintén az elmúlt évben előkerült filmje, a Rabmadár. 1934-ben egy rövidfilmet rendezett Berlinben, majd forgatókönyvíróként közreműködött a La Paloma (rendező: Karl Heinz Martin) című filmben. 1935-ben Bécsben George Jacoby filmjének (Leutenant Bobby, der Teufelskerl) forgatókönyvírója. További pályájáról nincs információnk.

Forró Pál 1917-1919 között a Star filmgyár dramaturgja, a húszas évek elején az Astra, a Yacht és a Mobil filmgyár produkcióiban dolgozott. Összesen huszonhat magyar némafilm forgatókönyvét írta. A filmgyártás válságos éveiben visszatért korábbi foglalkozásához, a hírlapíráshoz. A húszas-harmincas években regényíróként működött. 1928 és 1938 között tizenhárom regénye jelent meg. Gazdátlan asszony című regényét 1944-ben megfilmesítették.

Elga Beck 1918-ban dolgozott Magyarországon, három Star és egy Corvin filmben. (Csitri r: Josef Stein, Star; A kétlelkű asszony r: Pásztory M. Miklós; Vihar után r: Sugár Pál, Star; A művészet diadalútja r: Emil Justitz, Star). 1919 és 1922 között Ausztriában filmezett, első főszerepét, a rubinkő hatására megelevenedő női szobor, a vérszívó Lilith szerepét a Lilith und Ly című filmben játszotta el. A film forgatókönyvét Fritz Lang írta, s a világ egyik első vámpírfilmjeként tartják számon. Ezután a Der Rebell, a Sie Könnten zusammen nicht, Das Goldene Vliess, Die Jagd nach dem Glück és a Das Spiel ist aus című filmekben játszott. Későbbi pályáját nem ismerjük.

 

Elkésett némafilmünk, a Rabmadár 1929-ből

A háború utáni magyar filmgyártást, mielőtt magához térne, megfojtja a konkurencia. A nagy amerikai és német gyárak magyarországi forgalmazói megkaparintják a mozihálózatot és a magyar film, mostohagyermekké válva saját hazájában, el sem juthat a közönséghez. A forgalmazási nehézségek miatt nem térül meg a befektetett tőke, amelyből új filmek gyártásába kezdhetnének. A virágzó filmipar alkalmi üzleti vállalkozásokra hullik szét, évről-évre csökken a produkciók száma, 1922-ben négy, 1925-ben két, 1928-ban már csak egy játékfilm készül. Az 1925-ös filmrendelet, s a filmgyártás támogatására létesült Filmipari Alap sem változtat a válságos helyzeten. 1926-ban a legnagyobb filmgyártó cégek, a Corvin és a Star is csődbe jutnak. A Filmipari Alap 1927-ben megvásárolja és modernizálja a tönkrement Corvin filmgyárat. Itt alakul meg 1928-ban a Hunnia Filmgyár R.T., amelynek feladata a játékfilmgyártás. A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtése pillanatában azonban berobban az 1929-es gazdasági válság, majd a hangosfilm. A Hunnia műtermében csak néhány koprodukciós film és külföldi produkció készül, s az évtized végére gyakorlatilag leáll a játékfilmgyártás.

Ebben a válságos helyzetben készül a Rabmadár (1929), amelynek töredék kópiáját az elmúlt évben Jan Zaalberg holland magángyűjtőtől kaptuk kölcsön felújításra. A filmet szintén Sugár Pál rendezte.

Lajta Andor a Filmművészeti Évkönyvben a következőket írja róla: "A Film Alaptól függetlenül és teljesen a saját költségén állította elő filmjét Steinhardt Géza filmvállalata, mely a Rabmadár címen kerül forgalomba. Steinhardt Géza heteken keresztül tartó erős és megfeszült munkával készítette a Pedagógiai Filmgyár műtermében a filmet, amelyen külföldi és magyar szereplők játszottak."

A film producere, Szekeres Steinhardt Géza sikeres kabarészínész volt. Korábban két filmvígjátékban játszott (Dódi karrierje 1915. Link és Flink 1927). Valószínűleg kabarészínházának (Steinhardt-Színpad) bevételeit szerette volna megsokszorozni a filmgyártásban. Ekkor találkozhatott Sugár Pállal, aki Berlinből érkezett haza filmtervével, és a stáb nagy részét is onnan hozta. Vállalkozásuk azonban nem hozott sikert. Mire a film elkészült, megjelentek a mozikban az első hangosfilmek. Ráadásul megkésett némafilmünket a cenzúra is betiltotta, s csak a sikeres berlini premier után engedélyezték, 16 éven felülieknek.

Lenkei Zsigmond Mosolygó mozi című kötetében így emlékezik meg a producerről: "ha sok pénzt veszített is a filmszakmában 1919-ben, amikor rossz tanácsadókra hallgatva rossz néma filmet hozott elkésve piacra... kedélyét nem vesztette el, amit a Steinhard-Színpad napi zsúfolt háza bizonyít, tehát megsegíti a jóisten, hogy a veszteségéből valami visszakerüljön. Schlettowék, Charlotte Susa, El Dura és más külföldiek egy ideig igen jól éltek itt Géza barátunk jóvoltából. Maradt neki - egy szép emléke s a mi további szeretetünk."/11/

A film műfajilag a krimi és a szenvedélydráma ötvözete, stílusán a puritán és lendületes amerikai film és a német expresszionizmus hatása egyaránt érződik. Kései némafilmünk bizonyítja, hogy a filmnyelv, a filmstílus fejlődése a válság ellenére sem állt meg Magyarországon. Láthatjuk, hogy a húszas évek második felében nyoma sincs már az előző évtized színes, szecessziós képi világának. Az elegáns enteriőröket kopár hétköznapi miliők, a részletgazdagságot a fény és árnyék éles kontrasztja, a totálok mozgalmasságát a premier plánokban hangsúlyossá váló arcjáték, s az analitikus montázs váltják le. Az álomszerűen lepergő melodramatikus sorstragédiák helyébe földhözragadt naturalista történetek lépnek, melyek kisszerű szereplőit már legfeljebb bűnügyi motívumokkal lehet érdekessé tenni.

 

Filmekről szóló filmtörténet

Magyar Bálint és Nemeskürty István filmtörténeti alapvetése megteremtette a lehetőségét, hogy a későbbi filmtörténészek szűkítsék kutatási területüket, a filmet sajátos aspektusból mutassák be, szakosodjanak, a filmek hiánya azonban nem tette vonzóvá a tárgyat.

Egyetlen ambiciózus kísérlet, amely már nem a produkcióra, hanem a produktumra, a filmalkotásra koncentrál, Gaál Éva némafilmtörténete/12/. A szerző a filmekről szóló korabeli sajtóanyagok alapján próbálja rekonstruálni a magyar némafilm formanyelvének fejlődését, s a korszak kiemelkedő alkotóinak pályaképét. Filmek nélkül elemezni a filmnyelvet, sokakban – talán nem is alaptalanul – kételyeket ébresztett, ezért kiadatlan maradt ez az izgalmas szellemi játék.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum eredményes gyűjtőmunkája egyre kedvezőbb feltételeket teremt a filmtörténeti kutatás számára. A némafilm-gyűjtemény további gyarapodásában bízva remélhetjük, hogy néhány év múlva sor kerülhet a magyar filmtörténetírás önhibáján kívüli mulasztásának pótlására, a filmek történetének megírására.

 

Némafilmrestaurálások 2002-ben

A Vihar után restaurálása

A Vihar után virazsírozott nitró kópiája a Filmarchiv Austria gyűjteményében maradt fenn. A restaurált kópia ennek alapján készült. A Filmarchiv Austriával kötött csereszerződés keretében kaptuk kölcsön a kópiát a restaurálás időtartamára.

A német nyelvű osztrák forgalmi kópia erősen karcos, zsugorodott, perforációi sérültek. A virazsírozott kópiákon - amelyeket snittenként mártottak színes fürdőbe, s utána állítottak össze - , általában sok a ragasztás. A Vihar után restaurálása során a ragasztások okozták az első komolyabb problémát. Ezek egy része két teljes filmkocka egymásra illesztésével készült, amelyek annyira vastagok voltak, hogy lehetetlenné tették a kopírozást, s zavarták volna a vizuális élményt. Elkerülhetetlen lecserélésük sajnos kockaveszteséggel járt. A ragasztások másik része elengedett, aminek következtében a film gyakorlatilag darabokból állt. Három inzertnek nem találtuk a helyét. Az elkeveredett inzerteket, amelyek már a Filmarchiv Austria által a nitróról készített videomásolatban sem voltak benne, tartalmuk alapján illesztettük a legmegfelelőbb helyre. A következő nehézség a kopírozás során jelentkezett. A perforációk vetítések során igénybevett oldalának sérülése, kopása miatt a képkocka változtatta a helyét a képkapuban, s ez erős képremegést eredményezett. A hibát kiküszöbölte a vetítéssel ellentétes irányú kopírozás, amelynek során a perforáció épebb oldalát használtuk. A képanyagénál erősebb volt az inzertek zsugorodottsága, amelyek remegésén a fenti módszer sem segített. Ezért az inzertek kimerevítése mellett döntöttünk. A nitró kópián található (cseh és német nyelvű) Vége szót valószínűleg utólag illesztették a filmbe, ezért lecseréltük az eredeti felvonásvég inzertek felhasználásával, digitális módszerrel készült új Vége szóra. A kijavított nitró pozitívről fekete-fehér biztonsági dupnegatív készült Oxberry trükkgépünkön. Az eredeti kópia színeit a belga Noël Desmet módszerével rekonstruáltuk, amelynek lényege, hogy a virazsírozás színhatását optikai úton teremti meg.

A film adatai:

Vihar után
Német cím: Nach dem Gewitter
Dráma 3 felvonásban
1918, Gyártó: Star Forgalmazó: Star Sajtóbemutató: 1918. október 7. (Corso) Ősbemutató: 1919. január 6. (Corso); 987 m
Forgatás: Budapesti utcák, Tabán, Balaton, Star műterem
Rendezte: Sugár Pál Forgatókönyv: Dr. Forró Pál
Szereplők: Szatmáryné (Özv. Saárdyné), Elga Beck (Hedda, a lánya), Halmy Gusztáv (András), Ónody István (Relle gróf), Gaál Annie (Alice, a gróf előző kedvese)

Tartalom: A történet külvárosi idillel kezdődik. Özv. Saárdyné és leánya, Hedda visszavonultan élnek. András, a jóravaló asztalossegéd udvarol a lánynak. Idillikus kapcsolatukat váratlan érzelmi vihar zavarja meg. A fény és pompa után sóvárgó Hedda egy napon megismerkedik az ifjú Relle gróffal. A kalandvágyó fiatalember elcsábítja a lányt, elegáns lakást rendez be számára. Hedda boldogsága azonban nem tart sokáig, mert a grófot visszahódítja előző kedvese, Alice. Az elhagyott lány hazatér a szülői házba, de anyja és András nem fogadják vissza. A kitagadott csak egy kivezető utat lát a boldogtalanságából, a halált. Vízbe veti magát, de a halászok kimentik, és hazaviszik anyjához. A gondos ápolás megmenti életét, de elméje elborul, látomások gyötrik. Közben a grófot is utoléri végzete. Elkártyázza vagyonát, Alice is elhagyja. Ekkor eszébe jut Hedda, s úgy érzi, hogy a lány tiszta szerelme értelmet adhatna életének. Hedda elméje a gróf váratlan megjelenése okozta újabb megrázkódtatás hatására kitisztul, de kitart András mellett, aki a legnagyobb megpróbáltatások idején sem hagyta cserben. Az elutasított gróf főbe lövi magát.

Forrás: Mozgófénykép Híradó, 1918/34, 35, 41, 1919/1; Mozihét, 1917/15, 1918/14, 15, 35, 41; Mozivilág, 1918/35, 37, 40, 1919/1; Színházi Élet, 1918/40; Paimann's Filmlisten, 1918/126
Irodalom: Lajta Andor: A magyar film története II. Kézirat. Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtára 95.p.; Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 354.p.; Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 25.p.
Fotó: Mozgófénykép Híradó, 1918/34 (1 db); Mozihét, 1918/35 (1db), Mozi-Világ, 1918/35, 37 (1db)
Plakát: OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Földes Imre, Sátori Lipót)
Kópia: Magyar Nemzeti Filmarchívum, 950 méter, színes, német inzertek

 

A Rabmadár restaurálása

A Rabmadár Jan Zaalberg magángyűjteményében maradt fenn Hollandiában. A filmet a Filmarchiv Austria munkatársa, Nikolaus Wostry találta meg és kérte kölcsön restaurálás céljából. Bécsből került a Magyar Nemzeti Filmarhívumba, szintén kölcsön, a tulajdonos hozzájárulásával.

Az Agfa nyersanyagra készült, fekete-fehér holland forgalmi kópia töredéke német nyelvű főcímet és német inzerteket tartalmaz. A felvonásjelzők egy része holland nyelvű, s a felvonásvégek nem egyeznek a Berlini cenzúraanyagban talált inzertlista felvonásvégeivel. Az eredeti német verzió hossza 2280 m, a fennmaradt kópia hossza: 1350 m. A nyolc felvonásos holland forgalmi kópiából hiányzik a 4., 5. és a 8. felvonás.

Fizikai állapota jó, csak néhány helyen található egy-egy perforáció sérülés. A zsugorodás mértéke: 2 perforáció/méter. Csak mérsékelten karcos, ez jelzi, hogy későn jött némafilmünk bizonyára Hollandiában is hamar lekerült a műsorról, éppúgy, mint Magyarországon. A technikailag jó állapotú kópia kopírozás előtt csak néhány apróbb javítást igényelt.

Figyelembe véve, hogy a film töredék, a restaurálás során hozott döntéseinkben anyagi szempontok is szerepet játszottak, s talán helyesebb a filmmel kapcsolatos munkálatokat átmentésnek, mint restaurálásnak nevezni. Elsődleges célunk, hogy a filmtörténeti kutatás számára hozzáférhetővé tegyük ezt a magyar némafilmkorszak mélypontján készült alkotást, amelyet eddig elveszettnek hittünk.

A munka próbák készítésével kezdődött. A Debry kopírgépen és az Oxberry trükkgépen készült próbák összehasonlítása után úgy tűnt, hogy az Oxberry gépen készült próba sem mutat jobb eredményt, ezért a számunkra olcsóbb megoldás mellett döntöttünk, s a fekete-fehér biztonsági dupnegatív a Debry gépen készült el. A megítélő kópia kielégítőnek bizonyult, korrekcióra nem volt szükség. A hiányzó felvonásokban történteket a berlini cenzúraanyagban talált inzertlista alapján készült inzertek ismertetik.

A film adatai:

Rabmadár
Más címen: Éjféltől hajnalig / Éjféltől reggelig
Német cím: Achtung! Kriminalpolizei!
Dráma 6 felvonásban
1929, Gyártó: Märy Film Producer: Steinhardt Géza Forgalmazó: Steinhardt Film Ősbemutató: 1930. január 1. /1929. december 30. (Omnia); 1931. február 10. (Bécs) 2280 m; Cenzúra: 272/1929, betiltva, 2283 m, 395/1929, 16 éven felülieknek engedélyezve, Kiviteli engedély: 320/1929
Forgatás: Budapesti helyszíneken, s a Pedagógia Filmgyár műtermében
Rendezte: Sugár Pál Forgatókönyv: Lázár Lajos, Walter Reisch Operatőr: A. Oskar Weitzenberg, [Bécsi József] Díszlettervező: Szironthai Lhotka István
Szereplők: Hans Adalbert Schlettow (szállodai pincér), Lissy Arna (rabnő), Charlotte Susa (börtönorvosnő), Rákosi Szidi (börtönőr), El Dura (maláji táncosnő), Turai Ida (Madárka), H. Balla Mariska (szállodavezető), Kerékgyártó Olga (új szobalány)

Tartalom: A bűnügyi történet középpontjában Anna, a rabnő áll, akit szerelme vett rá, hogy lopjon, s miatta került a börtönbe. A lány, aki szeretné viszontlátni kedvesét, Jenőt, addig könyörög a börtön orvosnőjének, míg az kiengedi egy éjszakára. Anna felkeresi a férfit, de a szoknyabolond szálloda pincér már rég elfelejtette őt. Azóta már elcsábította a naiv mindenes lányt, Madárkát, udvarolt a szobalánynak, s most éppen arra készül, hogy új szeretőjével, egy artistanővel kirabolja a kasszát. Az artistanő menekülés közben, a liftaknába zuhanva, meghal. Anna megbocsát a hűtlen Jenőnek, akit még mindig szeret, de amikor megtudja, hogy Madárka gyermeket vár tőle, rábeszéli, hogy vegye feleségül a lányt, majd visszatér a börtönbe.

Forrás: Filmkultúra, 1929/5, 6; Magyar Filmkurir 1929/47; Magyar Mozi és Film, 1930. január 5.; Moziélet, 1929/21, 39, 43; Mozivilág, 1930/1; Filmművészeti Évkönyv, 1930. (Szerk: Lajta Andor) 193.p. Paimann's Filmlisten 1931/775
Irodalom: Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 190, 226, 362.p.; Magyar Bálint: A magyar némafilm története. 1918-1931. Bp. 1967. 267.; Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet. 307.p.
Kópia: Magyar Nemzeti Filmarchívum, 1350 m, fekete-fehér, német inzertek

 

Jegyzetek

1 Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918.. 1966.
2. I.M. 97.o.
3 Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. 1967. 97. p.
4 Centre National de la Cinematographie (Bois d'Arcy)
5 Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. 1967. 261.p.
6 I.m.: 1967. 262.p.
7 I.m.: 120. p.
8 I.m.: 340.p.
9 Paimann's Filmlisten, 1918/126
10 Filmművészeti Évkönyv 1930., (Szerk: Lajta Andor) 193. P.
11 Lenkei Zsigmond: A mosolygó mozi, Bp. 174. P.
12 Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920), 1974.; A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között, 1975. Kéziratok. Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtára

A Filmkultúrában lásd még a képtárban: Rab madár és Vihar után

 

Vihar után
Vihar után
147 Kbyte

Vihar után
Vihar után
248 Kbyte

Vihar után
Vihar után
218 Kbyte

Vihar után
Vihar után
120 Kbyte

Vihar után
Vihar után
150 Kbyte

Sugár Pál: Rabmadár (1929)
Sugár Pál:
Rabmadár
(1929)
70 Kbyte

Rabmadár
Rabmadár
91 Kbyte

Rabmadár
Rabmadár
81 Kbyte

Rabmadár
Rabmadár
71 Kbyte

Rabmadár
Rabmadár
60 Kbyte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső