A szolnoki konferencia elé

Kinek a számára és milyen célból készülnek a filmek? Hollywoodban erre könnyen megadják a választ: a filmek a nemzetközi piacra készülnek, céljuk a tömegek szórakoztatása. Európában a válaszadás ennél nehezebbnek látszik. Az európai film csak kivételes esetben (Amelie, Az angol beteg, Kolja) tud eljutni a világ közönségéhez. A nyugat- vagy kelet-európai országokban készült filmek többségének nagyon kicsi az esélye arra, hogy átléphesse az országhatárt. Költségeik megtérülését egyedül a hazai piactól várhatják, ami olyan nagyobb országok esetében, mint Franciaország időnként sikerülhet, de a kisebb országokban állandó problémát okoz. Ezért az európai filmgyártás nagyrészt a közalapítványok juttatásaitól függ. A piaci szemlélet és az állami támogatás közötti egyensúly megteremtéséről a nyugati országokban állandó vita folyik. Ez a vita már a keleti országokban is megkezdődött, mivel a berlini fal leomlása után a filmesek egyszerre kikerültek az állami gondoskodásból. Másrészt a közalapítványi finanszírozás európai rendszere a kifejezésmód megválasztásának bizonyos mértékű szabadságát is lehetővé tette, ami másként nehezen lett volna elérhető. Mindenekelőtt lehetőséget adott rá, hogy a filmet olyan művészetként lehessen értelmezni, amely történeteket mesél el az adott országról, a lakóiról, a történelméről. Az európai filmgyártás mindig nemzeti filmgyártás volt. Legjobb alkotásai azt az elvet követték, amely szerint a legnemzetibb film egyben a legnemzetközibb is. Vajon alkalmazható-e a nemzeti film e koncepciója a globalizáció korszakában is? Elképzelhető-e, hogy az európai film egyszerre szóljon a hazai és a nemzetközi közönséghez? Vajon a nem kielégítő gyártási és forgalmazási körülmények szorítják korlátok közé az európai filmet? Vagy másfajta történeteket kellene mesélni? Milyen történeteket és hogyan? Amennyiben válság van, ez a gyártás válsága? A rendezésé? A forgatókönyveké? Érdemes lenne visszahozni a műfaji filmeket és a sztárrendszert? Hasznosak-e a koprodukciók? Ezekről a kérdésekről fogunk beszélgetni a Szolnoki Nemzetközi Filmfesztiválon október 1. és 6. között. A konferencián Közép- és Kelet-Európa filmgyártásának jegyeiről fogunk vitatkozni főként Magyarország, Csehország és Lengyelország szempontjából, de kitekintéssel olyan más nemzetekre is, mint a Balti államok, Szlovákia és Szlovénia, Románia, Bulgária stb.

A konferenciát a Szolnoki Nemzetközi Filmfesztivál rendezi a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségével és annak magyarországi szekciójával karöltve.

(A szerző a FPRESCI bolgár tagozatának elnöke, a Kino munkatársa, filmes könyvek szerzője, a szófiai egyetem tanára.)