Jelentős változások zajlottak le a FAMUn, a prágai filmművészeti akadémián. A kiöregedett dékán, Karel Kochman (Menzel egykori gyártásvezetője) helyére a fiatal Michal Bregant került, aki korábban többek között az Iluminace nevű filmelméleti lap főszerkesztője volt. Éppen időben, mert a játékfilmes szakon elviselhetetlen volt a helyzet, a két vezető tanár, Dušan Klein és Karel Smyczek már alkotóerejuk teljében sem tudtak nézhető filmet produkálni, a diákok pedig hasonló szorgalommal látogatták az iskolát, mint a mi főiskolánkon. A filmrendezők többsége a dokumentumfilmes tanszékről került ki (így Sverák is), esetleg a forgatókönyvírói katedráról (mint Hřebejk), a játékfilmes szakon végzettek vagy a reklámszakmában, vagy a televízióban kötöttek ki. (Tíz év alatt összesen két kivétel termett, az egyik Saša Gedeon, A félkegyelmű visszatér rendezője).
Klein rögtön lemondott, a tanárok pályázat útján jelentkezhettek. A játékfilmes tanszék élére (jobb híján, inkább csak formálisan) a szlovák Dušan Trančík került, az öregek közül Jan Němec került ide át a dokumentumfilmes katedráról és megmaradt Chytilová tanárnő is. A rendszer demokratizálodását mi sem jelzi jobban, hogy fiatal, sot független filmes alkotók is bekerültek a tanári karba, így a pixillációs groteszkjeiről ismert Pavel Marek vagy "a morva Godard", Petr Marek. A dokumentumfilmesek élére Karel Vachek került, de az öregek közül megmaradt Jan Špáta is. A változások jegyében nagyobb lett az átjárás és az együttműködés az egyes katedrák között. A közvélemény igen megosztott a radikális változások láttán, a főiskolások viszont fellélegeztek, köztük a FAMU friss diákja:
Václav Havel köztársasági elnök a cseh nemzeti ünnep alkalmából 77 közéleti személyiséget tüntetett ki, a filmesek közül Jan Němecet és Jan Špátát.
Elkészült a kortárs cseh film legérdekesebb projektjének, Karel Vachek Kis kapitalista című tetralógiájának záródarabja, a Ki lesz az őr őre? - Dalibor avagy Tamás bátya kunyhójának kulcsa. Vachek az újhullámos generáció tagja, de már annak idején elege lett a játékfilmekből, és a dokumentumfilmnek egy senki más által nem művelt válfaját alakította ki, melynek fő alkotóelemei az anarchizmusba hajló pimaszság, az önreflektív esszészerűség és a fiktív elemek belehelyezése a valóságba. Vachek játékfilmes eszközökkel készít dokumentumfilmeket. Újhullámos filmjeit, a Morva Hellászt (1964) és a Vonzások és választásokat (1969), a berlini fesztivál nagydíjasát betiltották, Vachek Amerikában sofőrködött, majd visszatérve ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. 1968 után 1989-et dolgozta fel: az Új Hüperion (1992) a kilencvenes évek egyik legfontosabb - és persze legismeretlenebb - filmje, mely egy történelmi pillanatot a maga totalitásában ragadott meg rafinált eszközökkel. A tetralógia további darabjai (Mi a teendő?, 1996, Bohemia docta, 2000) egyre fikciósabbak, önreflektívebbek, ironikusabbak és filozofikusabbak, Vachek vált ezek főszereplőjévé. A Ki lesz az őr őre? (a cím már a hatvanas években megszületett) a tertalógiát 16 órára egészítette ki (mindegyik darab négyórás). A filmet - a többi darabbal ellentétben - három "felvonásban" vetítik, mivel elhangzik és eljátszódik benne a teljes Smetana-opera, a Dalibor. Vachek sosem dolgozik forgatokonyv alapján és a teljes musztert felhasználja. Így születhetett meg a forgatás során az ötlet, hogy a teljes film a Nemzeti Színházban játszódjon le: ide hívta meg Vachek összes barátját, politikusokat, művészeket. Beszélgetéseik közben az operaénekesek végigjátsszák a Dalibort. Az operator, Karel Slach egy 35-os kamerával végigrohangálta a színpadot, őrült kavalkádot teremtve egyetlen zárt helyen. Vachek filmjei kitűnnek kőkemény politikai állásfoglalásukkal is, a Nemzeti Színház falai mögött radikális gondolatok rajzolnak ki egy sötét jövőt. A tetralógia - mintegy a görög színház inverzeként - három komédia után egy tragédiával zárul. Ilyen film, mind hosszát, művészi színvonalát, radikális stílusát és politikai tartalmát tekintve, Magyarországon elképzelhetetlen. Mikor vetítik együtt ezt a filmet a Bánk bánnal?