DANIS TANOVIĆ: Egy első filmnek ekkora sikert jósolni - erre a világ egyetlen rendezője se képes. Sőt, senki más emberfia sem. Forgatás közben a rendező reménykedik benne, hogy a filmje díjat fog kapni és a legjobb lesz, ezért is csinálja olyanra, amilyenre csinálja. Filmet csak úgy tudsz készíteni, ha közben reméled, hogy az lesz a világon a legjobb, bár közben tudod, hogy ez lehetetlen. De ha nem a legjobbnak szánod, akkor fölösleges is hozzákezdened. A Senkiföldje sikere a világ bármelyik rendezője számára hihetetlen nagy elismerés lenne, úgyhogy ilyesmit elvárni tényleg nagyképűség lett volna, ugyanakkor a lelkünk mélyén mi tényleg valamennyien abban reménykedünk, hogy ez meg fog történni. Hiszünk a mesékben, és az én mesémből, íme, valóság lett.

DANIS TANOVIĆ: ...Én! (Nevet.) ...Viccen kívül, mindenki nagyszerűen végezte a dolgát, és azt hiszem, méltatlan dolog lenne egyeseket kiemelni, miközben mások is minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a film minél jobb legyen. Igaz, hogy ez az én filmem, én találtam ki, én rendeztem meg, de ezt a filmet összesen körülbelül négyszázötven ember hozta létre, akik a stáblistán mind föl vannak sorolva, tehát akik a vágást, a zenét, a kosztümöket, díszleteket, miegymást csinálták... És a végeredmény szempontjából minden részlet nélkülözhetetlen. Ha egy film jól sikerül, akkor az egész stáb jól dolgozott.

DANIS TANOVIĆ: Én ugyanolyannak látom magam, mint előtte, és ez így van jól. Hülyeség lenne, ha azt mondanám, hogy nem változott meg sok minden az életemben, de én magam ugyanaz maradtam. Filmes körökben híres lettem Japántól egész New Yorkig, és sokat utazom... Már maga ez a tény is elég ahhoz, hogy egy ember életét gyökeresen megváltoztassa.

DANIS TANOVIĆ: Az én "otthonom" ott van, ahol a feleségem és a kislányom. Párizsban élek, ott az otthonom, de az utóbbi egy évben sokat utazgattam. Három hónapot Szlovéniában töltöttem (ott forgatták a Senkiföldjét - a ford.), aztán négy hónapot Olaszországban...

DANIS TANOVIĆ: Pihenni szeretnék!!! (Nevet.)

DANIS TANOVIĆ: Nagyon ritkán van szabad időm, de ha van, akkor általában elolvasok egy érdekes könyvet. Bár ez sem nevezhető éppen kedvtelésnek, hisz az olvasás és a filmek nézése is hozzátartozik a munkámhoz. Számomra a filmek nézése kötelező penzum. És amikor csak tehetem, sétálok a feleségemmel és a kislányommal.

DANIS TANOVIĆ: Rendezőnek lenni nem foglalkozás, hanem életforma. Amikor a feleségemet megismertem, elmondtam neki, mivel foglalkozom, és ő elfogadta az életmódomat. Elég sok olyan házaspárt ismerek, akik sok időt töltenek együtt, de az együttlétüket nem tudják tartalommal megtölteni. Jobb lenne, ha együtt sem lennének. A feleségem nagyon toleráns velem, megérti, hogy a munkám miatt gyakran vagyok távol.

DANIS TANOVIĆ: Nem, hála istennek! (Nevet). Az első szerelmemet négy éves koromban ismertem meg, a Kis slágerek című tévéműsorban énekelt (ismét nevet)... Az én első szerelmeim általában szomorúak voltak... Én szerelmes voltam beléjük, ők meg nem viszonozták. De most már nagyon bánják!!! (Nevet.)

DANIS TANOVIĆ: Hajaj!... Nem is egyszer. De ennek nincs jelentősége. Meg kell mondanom, hogy sokkal jobban tisztelem azokat, akik néha kritizálnak, és akikkel nem egyezik a véleményünk, mint azokat, akik "édelegnek" velem.

DANIS TANOVIĆ: Reggel ötkor kelek... kávézom, tusolok... Fél hat... Kimegyek a forgatás helyszínére... Előkészítés, fölvétel (300 ember futkos föl-alá, aminek persze megvan a maga belső logikája)... Este nyolckor vagy kilenckor megyek haza... Vacsorázom, aztán újra átnézem a forgatókönyvet és a felvételi naplót, hogy előkészítsem a következő napot... Éjfél körül fekszem le... És másnap kezdődik minden elölről... Forgatás közben egy hónap alatt lefogysz tíz kilót... Ebből is látszik, miféle munkáról van szó.

DANIS TANOVIĆ: Legjobb, ha az ember azt csinálja, amit szeret, és ami boldoggá teszi. És mindent, amit csinálunk, csináljuk is végig következetesen, mert csak így tudunk létrehozni valamit. A "fél szívvel" és "fél kézzel" végzett munkában nincs köszönet.

NadjaŠSarayNet hírügynökség (Potoczki Klára fordítása)