Batka Annamária Nemzetközi porondon

Szolnok, 2002 október 1-6


41 Kbyte

Szolnok városa több éve ad otthont különböző filmes eseményeknek. Idén több nemzetközi rendezvénynek, a Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemlének, Nemzetközi Filmvásárnak, FIPRESCI konferenciának, és MEDIA PLUS programnak is házigazdája volt.

Amikor lassan az is csoda, hogy a nagy magyar filmszemlét megtartják, hogyan lehetséges, hogy ennyi filmes rendezvény, ráadásul vidéken, a szemtelenül eléillesztett nemzetközi minőségjelzővel megvalósulhat? Kellett hozzá jó sok film, sok külföldi vendég, zsűri, és egy helyen, egy időben a fesztivál megvalósult.

Grunwalsky Ferenc megnyitó beszédében két, számomra igen fontos gondolat hangzott el: Hiába láthatjuk a tudományos fejlesztéseknek köszönhetően már nano- és mikrométer pontossággal az élő szervezetek sejtjeit, hiába tárul fel előttünk a képek által egyre pontosabban környezetünk, mégsem hihetjük azt, hogy valóban megismertük a világot. Nem a nanovilág a fontos, hanem hogy az én milyen reprezentációkat gyárt önmagáról és a világról. Hogyan képzeli el mindazt, amiben él, és hogyan tudja mindezt artikulálni.
Beszéljenek vizuális forradalomról, új képkorszakról: a látszat ellenére ez nem az. Hiába képek tömkelege, ha ezek is nemsokára egyszerű és egyértelmű jelekké válnak, mert nincs meg bennünk az alkotó által belevitt jelentéstani többlet. Dobálhatunk képeket ide és oda, szabdalhatjuk és feloszthatjuk a világot, feje tetejére állíthatjuk és bele zoomolhatunk, ha mindez csupán egyszerű trükk, egy eltanult egyértelműség.

Alkotni kell, önmagunkat tovább éltetni az anyagban, minden rezdülésünkkel jelen lenni, ha azt akarjuk, hogy a mozgókép megőrizze méltó helyét, és ne legyen apró pixelek martaléka. Ahogy Karátson Gábor festő mondta az egyik dokumentumfilmben (Nagy T. Katalin: A fotó mint médium a kortárs magyar festészetben) fotó és film viszonyáról: ezek már nem képek, csak azok felhigított változatai, hibrid fajok. Nincs meg bennük az a koncentráltság, amit egy igazi képalkotótól, filmművésztől el lehetne várni.

Mit lehetett tanulni a fesztivál filmjeiből? Legyenek akár jók, akár rosszak, mindenképpen az alkotás ünnepéről szólnak. Mindenki küzd az anyaggal, kísérletez vagy animál, vagy dokumentálni próbálja mások munkáit.

 

Képzőművészeti filmszemle - Művészeti dokumentumfilm kategória

A művészeti dokumentumfilmekből megtanulhattuk, hogyan hoznak létre más médiumokban másfajta képeket. Mi bújik meg e képek mögött, és hol áll az ember, hová bújt egy festményben, egy szoborban. Milyen az a személyiség, amely az alkotó folyamat mögött áll.

Mitől művészeti egy dokumentumfilm? Jelen esetben, a fesztivál öntörvényű meghatározásának függvényében, művészetről szóló dokumentumfilmek értendők ezen. És ha az x tengelyen a tartalom van, az y-on is kellene lenni valaminek. A zsűri döntése alapján azonban nehezen tehetnénk ide az esztétikai megvalósítás mértékegységét.

A díjat Pacskovszky József Schéner Mihályról szóló, a Duna Televízió Tálentum sorozatában készült filmje vitte el. Milyen más alkotások elől? Az igen gyenge, régimódi, unalmas sablonokat követő, dokumentumfilmnek szerintem nem nevezhető tévéműsorok elől. A vásznat olykor egy túlméretezett tévéképernyőnek éreztem, és ilyenkor felvetődött bennem a kérdés, minek ülök én itt, amikor ezt otthon is nézhetném. A trend a tipikus tévéműsor volt, interjúk képekkel aláfestve. Az esetek többségében unalmas és álművészi filmekkel álltunk szemben. Beták vhs-ek hátán.

A Schéner portré precízen megszerkesztett, ötletes vágóképekkel feldíszített alkotás, amely nem vesz el Schéner műveiből, de nem is ad hozzájuk sokat. Nem feszeget műfajhatárokat, nem hoz újat. Kalapos öregembert látunk meghitt környezetében, közel a gyermekkorhoz visszavezető úthoz. A filmből hiányzik minden érdeklődéssel átitatott kép; az alkotói folyamat, amely a művészt művésszé teszi, nincs lefordítva a film nyelvére.

Nem így Grunwalsky Nádler István festőművészről szóló portréfilmje, ahol a rendező saját filmképeire értelmezi át a festett képeket. Pillanatokat, tekinteteket kap el, a nagy mű születése előtt és közben. A képzőművészeti dokumentumfilmeknél gyakran az is számít, hogyan veszi fel a kamera az alkotási folyamatot, hogyan idomul maga a film az alkotáshoz. Hogyan lesz az objektívből szubjektív, és válik maga is értelmezőjévé a műalkotásnak. A Nádler portrénak ilyen hatása volt.

A beszélő fejek stílusában készült Nagy T. Katalin Minerva baglya című filmje Németh Lajos professzor úr emlékére. A kortársak megható vallomásait tartalmazza a professzorról, a korról. Mit tehet egy művészettörténész a szocreál idején Kondor Béláért? Egy generáció olykor pajkos, de tiszteletteljes vallomása egy emberről, a Példaképről.

Hasonló témát és személyiséget állít a középpontba Gulyás János Aba Novák Kálvária című műve. Dr. Supka Magdolna kitartó munkáját, passióját dokumentálja a párizsi világkiállítás nagydíját elnyert pannó megmentéséért, és méltó helyen történő kiállításáért. Mit tehet egy szakember, ha millenniumi pénzekből ugyan telne rá, bizonyos politikai érdekek azonban megkívánják, hogy a remekmű ne akkor és ott kerüljön bemutatásra, ahol méltó helye lenne? Supka Magdolna csak mondja- mondja egy szuszra. Ez az idős de fáradhatatlan asszony a fiatalok energiájával küzd, hogy a művet megmentse a jövő generációjának. A film egy szívből jövő küzdelmet mutat be. Az ellenfelek végül elbuknak, és a pannót kiállítják a Csók Képtár eredetileg is e mű kiállítására tervezett termében. A film akár méltó kordokumentuma is lehetett volna az elmúlt négyéves periódus kultúrpolitikájának, és manővereinek, ha a másik felet is engedik megszólalni. Így csak néhány szemfüles kép mutatja a sunyítást: az oknyomozás elmaradt.

A diák zsűri az iráni Mahmoud YarMohammadlou A fémek dervise című filmjét emelte ki a kategória legjobbjaként. Ez a film Nádler portréjához hasonlóan megpróbálta megmutatni azt a filozófiát és életet, amely egy-egy mű mögött rejlik.

Animációs film kategória

A szemlén az animációs film szekció volt a legerősebb. A versenyprogramban főleg a Pannónia filmstúdió alkotásai vettek részt. Ternovszky Béla, Orosz István, Reisenbüchler Sándor filmjei, és Péterffy Zsófiának a velencei filmfesztivál legjobb európai rövidfilm díját megnyert A kalózok szeretője című alkotása szálltak harcba az első helyezésért.

Kockáról kockára jöttek a gegek Gyulai Líviusz két kisfilmjében. Mesék nem csak gyerekeknek. A Szindbád, bon voyage! egy kukázó égbe repített kalandjait meséli el, olykor a társadalmi szatíráig elmenő végletekben. A varázsszőnyegek országában minden négyzetcentiméteren történik valami rendhagyó, nem varázsszőnyeg-mesébe illő kaland. A földre visszatérve a borvirágos orrú vándor nem tudja eldönteni, hogy az utazás álom volt vagy valóság. Az én kis városom című, bohém humorú filmjét a zsűri harmadik díjjal jutalmazta, a Szinbád, bon voyage! című alkotásáért pedig a diák zsűri fődíját kapta meg.

Péterffy Zsófia Villon balladájából készült többszörös díjnyertes munkáját különdíjban részesítették. A minden másodpercében elevenen lüktető, expresszív képi világot teremtő alkotás egyszerre lenyűgözi és felzaklatja nézőit. A balladai homály a dramaturgiában, s az erőteljes képek együtt bizarr hatást hoznak létre. A meséből másodpercek alatt tragédia lesz.

Külön blokkban szerepeltek az Ensad nevű francia iparművészeti főiskola növendékeinek animációi. Valamennyi fűszeres humorral és egyedi látványvilággal, precíz kivitelezéssel készült film. A Ki kér egy kis pástétomot? vörös hajú, sápatag, népi hősünkre, a világ legrosszabb gyerekére hasonlító főhősével lopta be magát a nézők szívébe. A csupa csont és bőr kisgyerek rémüldözve látja hatalmas testű rokonainak a magyaros vendégszeretetet meghazudtoló nagy zabálás-rituáléját. Mindent bele, amíg a gyurma bírja alapon, a gömböc rokonok degeszre zabálják magukat, miközben nyüzüge kisbarátunk torkán egy falat sem megy le. A sok hurka és pástétom közül szeretne elmenekülni. Egyetlen biztos helyet talál, a hűtőszekrényt. Egy óvatlan pillanatban, egy óvatlan kéz azonban benyúl a jégverembe. Groteszk gyurmafilm Ferreri utóérzéssel, és szívszorító véggel.

Lolo Zazuar Padlógázzal (Full throttle) című emberanimációja is remek útszéli poénokat tartalmaz, Két férfi úti viszontagságait meséli el egy guminőért folytatott küzdelemben. A guminőn kívül minden szereplő az élet szülöttje, mégis a rendező mozgatja a kezüket és nem az ideg. Frenetikus humorral megáldott alkotás, emberek cérnaszálon.

Kísérleti film kategória

A kísérleti filmek kategóriájában indult a leggyengébb mezőny. Mondhatnánk úgy is, csak kevés kísérleti film volt igazán kísérleti, a legtöbb régimódi művészies sablonokkal dolgozott. Ha valaki szuper 8-asra forgatott montázsfilmet, már az is bekerülhetett a blokkba. Az indulók mentségére szolgáljon, hogy lassan már igen nehéz lesz eredetit és újat kitalálni a mozgókép területén. Sokan csak a látvány megújítására törekednek, animációt és mozgóképet kevernek, számítógépes trükköket próbálnak a filmnyelv részévé tenni. Az alkotások nagyrészt kimerültek a felszínes látványban. Sok film az egyszer már láttam ilyet kategóriában indulhatott volna. Ebben a mezőnyben a külföldiek voltak az erősebbek.

A szemle kísérleti kategóriájában első helyezést elért Friction című film a 3d-s animációt és a dokumentumfilmet ötvözte egybe, groteszk, már-már torz képi világot teremtve.

A kategória második díját Groó Diána Vityebszk felett című munkája kapta. Chagall festményei és világuk elevenedik meg előttünk, a képek animálása, a szereplők életre keltése által. Remek dialógusokkal és történetekkel láncolja egymáshoz a képeket. Játékfilm és animáció határán mozog, egyik kategóriába sem lehetne igazán besorolni. Ígéretes kísérlet maradt, amely több lehetőséget rejtett magában, mint amire egy rövidfilm hosszúságú játékidő alkalmat adott.

... és még...

A filmfesztivállal párhuzamosan zajlott a FIPRESCI konferencia. A Filmkritikusok Nemzetközi Szervezete által tartott ülésen a kelet- és közép európai filmkészítés jelenéről esett szó. A Csehországból, Lengyelországból és Jugoszláviából, Franciaországból, Angliából és Kanadából érkezett előadók megkísérelték nagy vonalakban felvázolni azokat a pontokat, amelyek a jelenlegi nemzetközi filmgyártásokat jellemzik. Az eredmény - országonként kis eltérésekkel - megegyezik: se film, se néző, se külföldi elismertség. A helyzet szolidan körvonalazva is katasztrofális. A megoldást minden nemzet az új generáció messiásaitól várja.

A Media Plus által rendezett szemináriumon pedig a Media Plus (ww.europa.eu.int/comm/avpolicy/media/index_en.html) és az Eureka program (www.aveureka.org) támogatás lehetőségeiről esett szó. Az Európai Unió számos szakembernek kíván segítséget nyújtani a gyártástól a forgalmazásig, elsősorban továbbképzésekkel, meglévő projektek továbbfejlesztésével. A programok képviselői felhívták a figyelmet, hogy bár a kapuk a magyarok előtt is nyitva állnak, mégis kevesen ragadják meg a lehetőséget.

Summa summárum

A fesztivál programja nem volt elég feszesre válogatva. Sok olyan film szerepelt, ami kifejezetten untatta a nézőket. Az öt napos versenyanyagnak csupán a fele elég lett volna. Ezen kívül a filmeket fesztiválhoz méltatlan módon, projektorról vetítették, ami nagy mértékben rontotta élvezeti értéküket. A pergőbb ritmusú filmek biztosan tovább benn tartották volna a nézőket a vetítéseken.

A szolnoki fesztivál jó alkalom arra, hogy végre a vidéki mozik is bekapcsolódjanak a hazai filmes vérkeringésbe. A fesztivál megszervezése után az első feladat a vidéki közönség megszervezése lett volna. Ez viszont elmaradt, a néző ritka volt, mint a fehér holló. Ugyanazok a megszokott pesti arcok ültek be a vetítésekre, ha beültek. Szolnokon keserűen tapasztalhattuk, hogy nem jönnek be sem a diákok, sem a tanárok, szinte üres a nézőtér. A fesztivál csúcsidőben sem érte el a hetven fölötti nézőszámot, és ez bizony hiba. Iskolás csoportokat kellett volna szervezni az animációs filmvetítésekre, közönségtalálkozókat szervezni rendezőkkel. A velencei díjas Péterffy Zsófia sem kapott mikrofont, pedig biztos lett volna, aki kérdezzen.

Hiába dobáljuk a nemzetközi jelzőket, ha az itthoni közönséget sem tudjuk megnyerni. Miért adjon díjat a zsűri, ha senki nem látja a filmeket? Így a fődíj is csupán virtuális marad, mert ki ítéli meg, hogy jogosan kapott itt bárki bármit. A filmes azért készít filmet, hogy eljusson a nézőhöz. Ha ez nem történik meg, felesleges minden munka.


94 Kbyte

23 Kbyte

38 Kbyte

52 Kbyte

36 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső