|
(Jerzy Kawalerowicz Quo vadisának keletkezéstörténete)
19 KByte |
A rendszerváltást követően az idősebb lengyel filmrendező-nemzedék több tagja is klasszikus irodalmi alkotások, nagyszabású történelmi tablók megfilmesítéséhez látott. Ezt példázza Andrzej Wajdának Adam Mickiewicz magyarul is olvasható műve, a Pan Tadeusz alapján forgatott filmje (1999), Jerzy Hoffman Tűzzel-vassal című alkotása (Ogniem i mieczem), illetve Jerzy Kawalerowicz Quo vadisa (2001). Az utóbbi két film irodalmi alapja egy-egy Henryk Sienkiwicz mű. Ő volt az a szerző, akit Jerzy Gombrowicz a Nobel-díj ellenére csak a címben idézett módon emlegetett. Jerzy Kawalerowicz 2002. január 19-én ünnepelte 80. születésnapját. 1922. január 19.-én látta meg a napvilágot az ukrajnai Gwożdziecben. 1951-ben mutatkozott be filmrendezőként. Kawalerowicz fontos szerepet játszott és játszik ma is a lengyel filmes közéletben. 1955-tól a Kadr alkotócsoport (majd filmstudió) vezetője. Ebben a stúdióban dolgozott többek között Andrzej Munk, Wajda, J. Morgenstern és Tadeusz Konwicki is. A csoport tagjai mindig is jelentős véleményformáló erőnek számítottak a lengyel film világában. Kawalerowicz volt 1966-ban a Lengyel Filmművész Szövetség (Stowarzyszenie Filmowców Polskich) egyik megalapítója és egyben első elnöke. 1978-ig töltötte be ezt a funkciót. 2001-ben a gdyniai filmfesztiválon, a lengyel filmek szokásos éves szemléjén életmű-díjjal tüntették ki. Születésnapja alkalmából a budapesti Örökmozgó retrospektív válogatás keretében levetítette leghíresebb fimjeit (Az éjszakai vonat, Fáraó, Keresem az igazságot, Frígiai csillag alatt, Mater Johanna). A sorból talán csak a többéves várakozás után elkészülő, a gdyniai fesztiválon 1982-ben nagydíjat nyert A fogadó (Austeria, 1982) hiányzott. Február 3-tól ugyanitt 4 alkalommal műsorra tűzik majd a 2001-ben készült Quo vadist is. A magyar olvasó az Európa kiadó 2000. évi kiadásában, Mészáros István klasszikus értékű fordításában a könyvet is a kezébe veheti. A filmtörténet során többen is nekiveselkedtek már a Quo vadis megfilmesítésének. Kawalerowicz több nyilatkozatában utalt arra, hogy a mű némafilmes változata volt az életében látott második film, és húsz évvel ezelőtt vetette papírra az általa elképzelt forgatókönyv első változatát. Évekkel ezelőtt felmerült egy amerikai-lengyel koprodukció lehetősége is. Ennek meghiúsulásáról a rendező így beszélt a Politykának adott interjújában: Végül aztán 2001-ben 18 millió dolláros költségvetésből elkészült a lengyel filmtörténet eddigi legdrágább filmje. A film emellett számos egyéb rekordot is a magáénak mondhat: 150 kópia készült belőle. A film szereposztásának alakulását hatalmas média-vita előzte meg. A film nemzetközi világpremierjére 2001. augusztus 30-án került sor a Vatikánban, II. János Pál pápa és 6000, elsősorban olasz és lengyel díszvendég jelenlétében. A bemutatóra Rómába érkezett a teljes stáb is. A lengyelországi díszbemutató helyszíne a varsói Teatr Wielki, azaz az Operaház volt, 10 nappal a vatikáni bemutatót követően. A filmet azóta Oscar-díjra jelölték a "legjobb külföldi film" kategóriájában. Ezt a döntést a sajtó erősen támadta, sokan Marek Gliński Czeć, Tereska (Szia, Tereska) című filmjét szerették volna viszontlátni Amerikában. Arra nézve egyelőre még nincs információ, hogy a film bekerült-e a legjobb 5 jelölt közé. A nagy kérdés az, sikerül-e a lengyel filmgyártásnak a Quo vadisszal újra betörnie legalább az európai filmpiacra. A nagy nemzetközi filmfesztiválokon (Cannes, Velence, Berlin) a lengyel filmművészet évek óta nincs jelen, sokakban az a meggyőződés alakult ki, hogy Krzysztof Kielowski halálával együtt meghalt a lengyel filmgyártás is. Az Európa Tanács 2000-re vonatkozó adatai szerint a lengyel filmgyártás a külföldi nézők számát tekintve a 17. helyet foglalja el Európában. Megelőzi őt többek között Írország, Dánia, Portugália, Finnország, Ausztria, Csehország és Magyarország is. (Wprost, 2001. nr.35.) Jerzy Hoffman és Andrzej Wajda bevezetőben említett filmjei a hazai, lengyel piacon ugyan jelentős kasszasikert arattak, de ennek többek között az az oka, hogy mindkét film irodalmi alapja egyben kötelező olvasmány is az iskolákban. A két film sajátos lengyel témája azonban komoly akadálya a nemzetközi forgalmazásnak. Vajon másképp alakul-e majd a helyzet a Quo vadisszal? |