Ebbe a sorba tartozik a nagymúltú PWN (Állami Tudományos Kiadó) kislexikon-sorozatában megjelent Kino (Mozi) című kötet, amely azonban a címnek némiképp ellentmondva valójában filmlexikon. Ezt az ellentmondást a szerzők is igyekeztek feloldani, hiszen az előszóban maguk is "a filmművészettel foglalkozó kézikönyvként" határozzák meg művüket. A 24 íves, 2000-ben megjelent kötet szerkesztői Krystyna Damm és Bartlomiej Kaczorowski. A kiadványnak a szerkesztők által megjelölt időhatárai a XIX. század végétől a XX. század utolsó évéig terjednek. A kötetben 2500 szócikk található, ezen belül 1500 életrajz -elsősorban rendezőké, színészeké, forgatókönyvíróké, operatőröké, filmzeneszerzőké és az új idők szellemének megfelelően producereké. A lexikon kitér a legújabb filmművészeti műfajokra, a híres filmforgalmazókra, a fesztiválokra. A betűrendes részt követően felsorolja 500 ismert film legfontosabb adatait (lengyel cím, eredeti cím, műfaji besorolás, keletkezés helye és éve, rendező, forgatókönyvíró, főbb szereplők), továbbá a berlini, a cannes-i, a velencei, illetve a gdyniai filmfesztivál díjnyertes filmjeit, azok rendezőit, a krakkói rövidfilmfesztivál dijazottjait, az Oscar kitűntetettjeit az alábbi kategóriákban. legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb női főszereplő, legjobb férfi, illetve női epizódszereplő (1936-tól), a legjobb rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, rendező, a legjobb idegennyelvű film.

A lexikon rész fő tematikus merítési területe a játékfilm. A szerzők a mozifilmek mellett ide sorolják a Magyarországon jelenleg szinte teljesen elfelejtett televíziós játékfilm kategóriát is. Ugyanakkor bevallottan kevesebb figyelmet fordítanak a dokumentum- és animációs filmekre. Nemzeti vetületben a lexikon a nézői ismertség szempontjára összpontosít, elsősorban az európai és amerikai fimművészetet igyekszik bemutatni, ám találhatunk a kötetben ausztrál, japán és kínai vonatkozású szócikkeket is.

A könyv magyar anyagot is tartalmaz. Az 500 fontos film sorában ott találjuk a Ménesgazdát, az Egymásra nézvét és a Mefisztót. Ez meglehetősen kevésnek tűnik a szócikkekhez képest, ahol 22 magyar életrajzot találhatunk. A lengyel olvasók a következő magyar alkotókkal ismerkedhetnek meg: Bacsó Péter, Balázs Béla, Bán Frigyes, Bánhidi László, Bessenyei Ferenc, Blaha Lujza, Cserhalmi György, Csortos Gyula, Darvas Iván, Eggerth Márta, Fábri Zoltán, Gaál István, Jancsó Miklós, Korda Sándor, Kósa Ferenc, Kovács András, Lugosi Béla, Makk Károly, Máriássy Félix, Mészáros Márta, Szabó István, Törőcsik Mari.

Első olvasásra észrevehető, hogy a sorból teljes mértékben hiányoznak a fiatalabb alkotók, miközben ők sem tekinthetőek teljesen ismeretlennek a lengyel nézők számára, hiszen sokszor, ha nem is a szokásos forgalmazó cégek, ám a varsói Magyar Intézet vetítései révén, illetve a különböző televíziós csatornáknak köszönhetően csak eljutnak a lengyel nézőkhöz. Ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes - nemcsak magyar vonatkozású - szócikkeket, a kép még sötétebbé válik. Kiderül ugyanis, hogy a nagyratörő szerkesztői célkitűzésekkel ellentétben az adatok felsorolása gyakran 1993-94-nél véget ér (Sam Neil - 1993, Gérard Depardieu - 1994, ugyanakkor Leonardo DiCaprio - 2000). A portrék számával - egybevetve a többi, egykor baráti ország alkotóinak említési arányával - mindazonáltal elégedettek lehetünk.

Nem valószínű, hogy a magyar alkotókat közelebb hozná a lengyel olvasókhoz a szinte mindegyik magyar szócikkből visszaköszönő "az egyik legkiemelkedőbb" minősítés. Mészáros Márta esetében a szócikk semmiféle utalást nem tartalmaz arra nézve, hogy a rendezőnő milyen jelentős lengyelországi gyökerű munkásságot tudhat a magáénak.

A könyv helyesírása is sok kívánnivalót hagy maga után. A magyar nevek esetében ezt szinte már megszokta az ember, bár valójában ma, a számítógépek világában tűnik a legelfogadhatatlanabbnak a dolog. A Zorba-film eredeti címe így szerepel: Zorba, the Geek.

Hosszasan lehetne filozofálni az egyes szócikkek hosszáról, arányairól. Arról, hogy miért kapott több helyet Jan Himilsbach, a lengyel filmgyártás peremvidékének nagy hóhányója, alkalmi prózaíró, Alfred Hitchcocknál.

Tudomásul kell vennünk a szerkesztőknek azt a döntését is, hogy ők olyan filmlexikont képzeltek el maguknak, amelyben nincs egyetlen kép sem.

Érdekes és újszerű ugyanakkor a filmmel kapcsolatos különböző fogalmak bemutatása. Más kérdés, hogy ezeknek valóban egy ilyen, elsősorban életrajz-központú lexikonban van-e a helyük.