Surányi Vera Karlovy Vary 2002

 


34 Kbyte

Karlovy Varyban már több a néző, mint amennyi ülőhely a vetítőtermekben. A látogatók létszáma idén túlszárnyalta a tavalyit, a több mint nyolcezer vendég kétharmada diák volt. Az eltömegesedett fesztiválon egyre nehezebb bejutni a filmekre. Ha valaki biztosítani akarja a helyét, jó, ha előző nap reggel sorban áll, de akkor sem biztos, hogy kap jegyet. Úgy tűnik, a fesztivál túlnőtte a helyszín által kínált lehetőségeket, Jiri Bartoska fesztiváligazgató új, öt-hatszáz férőhelyes mozi építtetéséért lobbizik. A helyszűke akadályozza az igazi filmpiac kialakítását is, amit pedig egyre hangosabban követelnek az alkotók, a külföldi producerek és forgalmazók. A fesztivál szervezői azonban egyelőre fontosabbnak tartják a helyi nézők szempontjait, és a forgalmazók - mint mondják -különben sem tülekednek a kelet-európai alkotásokért, a független filmesek munkáiért vagy a dokumentumfilmekért, fölösleges hát energiát fordítani a filmkereskedelemre. Pedig itt talán meg lehetne teremteni az alternatív, nem-kommerciális forgalmazás alapjait, mivel a fesztivál zömében olyan műveket válogat programjába, amelyeket csak elvétve lehet majd látni a különböző országok mozijaiban.

"Életünkben először tökéletesen szabadok voltunk" - nyilatkozta Jean- Marc Barr a Szeretők forgatása után. Barr, aki színészi pályafutásával - különösen Luc Bresson és Lars von Tier filmjeiben - már hírnevet szerzett magának, úgy megkedvelte a kis költségvetésből készített, néhány fős stábbal dolgozó, manufakturális módszereket alkalmazó technikát, hogy társával, Pascal Arnolddal minden évben leforgattak egy filmet, mostanáig hármat, a Szabadság-trilógiát. A különböző kultúrájú, más-más anyanyelvet beszélő főszereplők közötti szerelemről szól a Szeretők (1999), a szexuális szabadság alapvető fontosságát hirdeti a Túl sok hús (2000), és szabad gondolkodásra buzdít a Könnyűnek lenni (2001). Éljünk testben-lélekben szabadon - sugallják a filmek -, lépjünk ki a társadalom által ránk kényszerített szerepekből, vállaljuk vágyainkat. Karlovy Varyban, ahol kilenc éve rendezik meg a független filmesek fórumát, mind a hármat bemutatták. "Az a fontos, hogy ezek angolul beszélő európai filmek. Az angol nyelv a kommunikáció alapja. Óriási lehetőség rejlik bennük, mivel alternatívát nyújtanak az amerikai filmekkel szemben." - hangzott Barr optimista nyilatkozata, akit a fesztivál idén a nemzetközi zsűri elnökének választott.

A Baran is a függetlenek szekciójában volt látható. A teheráni születésű Majid Majidi, akinek egyik előző filmjét már bemutatta az Örökmozgó (Apa, 1996), az Iránban illegálisan dolgozó afgán menekültek sorsát tárja elénk. A világ egyik legszegényebb országából családok tömegei szöknek az éhhalál, a pusztulás elől Iránba, vállalva az üldözést, a veszélyt, az éhbért és a megaláztatást. Sorsuk jobbra fordulását remélik a veszélyes kalandtól, amely sokszor életükbe kerül, sokan soha nem térnek vissza szülőföldjükre. Jogaikat nem védi senki, állandóan sarkukban a hatóság, börtön és visszatoloncolás az osztályrészük. A mesébe illő nyomorúságban és számkivetettségben jön létre az eleve reménytelenségre ítélt szerelem egy fiatal afgán lány és egy iráni fiú között. A lány családja a fiú önzetlen segítségével visszatérhet Afganisztánba, de ezzel örökre elveszítik egymást. A történet erejét növeli, hogy a szereplők alig szólalnak meg, a látványból, az elkapott pillantásokból, véletlenszerűen meglesett pillanatokból következtetünk az eseményekre. Azáltal, hogy a szereplők jellemét, egymáshoz való viszonyukat viselkedésükből, gesztusrendszerükből, a munka- és lakóhelyi körülményekből ismerjük meg, a néző viszonya bensőségesebbé válik a szereplőkhöz, mivel figyelmét nem terelik el a dialógusok.

A modern világ megszületése előtti állapotot, az ember és természet harmonikus együttélésének apoteózisát jeleníti meg a Horizontban bemutatott Cockoo (r: Alexander Rogozskin). A háború utolsó napjaiban a kis lappföldi tanyán az egyedül élő Anni két véletlenül odavetődő katonát fogad házába, a szovjet hadsereg egyik tisztjét és egy finn katonát, aki az oroszok ellen harcolt a németek oldalán. A katonák nem értik egymást, a nyelvzavarból sok félreértés és mulatságos helyzet adódik. Ádáz ellenségei egymásnak, de mindketten a lány vendégszeretetét élvezik, aki boldog, hogy végre férfiak kerültek a házába (és az ágyába). A tennivalót az állattartás és az évszakok határozzák meg, minden halad a maga egyszerű és logikus módján, akár a civilizáció születése előtt. Anni még a nagyanyjától ellesett ősi varázslást is beveti, hogy feltámassza a finn katonát, akire az orosz tiszt hirtelen támadt indulatában rálő. Mint a mesében, a varázslás működik, a holt feltámad, aztán a két férfi egyszerre távozik, ki-ki saját hazája felé. Csak a lány berzenkedik: "ketten voltak, most meg egy sincs", de már indul a farakás felé, hogy folytassa a megszokott napi teendőit. A humorral átszőtt balladisztikus történet olyan idillikus állapotot ábrázol, amelyben az ellenségesség értelmét veszti.

Kanadában játszódik a legjobb rendezés díjával kitüntetett Khaled, az iráni származású kanadai rendező, Ashgar Massombagi első játékfilmje. A kanadai anyától és marokkói apától származó tíz éves Khaled Toronto egyik külvárosi lakótelepén lakik kettesben a súlyosan kábítószeres anyjával. Szülői és intézményes támasz nélkül lépten-nyomon szembe kell néznie az idegengyűlölettel. Az iskolában csúfolják, a szociális munkás intézetbe akarja dugni, a szomszédok durva tréfákat űznek vele. Édesanyja halálával helyzete végképp tragikussá válik. Mint Ajar regényében a kis Mojse, aki nem vesz tudomást Rosa mama haláláról, Khaled is próbálja elhitetni magával, hogy édesanyja még él. Nem hív segítséget, mert nem bízik senkiben, és attól tart, hogy intézetbe viszik. Napokig rejtegeti a holttestet, míg végül a lakásból kiszivárgó, egyre elviselhetetlenebb bűz miatt betörik az ajtót és felfedik a titkot. Khaled egyike azoknak a koravén kisgyerekeknek, akiknek sok-sok országban egyedül, segítség, megértés és szeretet nélkül kell felnőtté válniuk egy ellenséges világban. Ashgar Massombagi, aki 1986-ban telepedett át Kanadába, saját tapasztalatait dolgozta fel játékfilmjében, miként a korábban készített rövidfilmjeinek is az emigrációs lét volt a fő témája.

A kilencvenes évek elejétől a cseh film reneszánszának lehetünk tanúi. A fesztivál cseh filmeket bemutató szekciójában minden évben feltűnnek új nevek, tehetséges elsőfilmesek. Az új generáció néhány tagja a cseh új hullám hagyományait követi (Jan Sverak, Jan Hrebejk, Roman Vavra, Bohdan Slama stb.), mások új utakon járnak, rendhagyó filmnyelvet használnak és szokatlan témákat dolgoznak fel (Vladimír Michalek, Sasa Gedeon stb.). A Menzel-Hrabal hagyományokat követő Vadméhek, Bohdan Slama első játékfilmje Morvaországba kalauzol bennünket egy nevesincs falu zárt közösségébe. Az ingerszegény környezetben a falu lakói belefulladnak a mindennapok szürkeségébe, az alkoholba, egymás piszkálásába. A lustán hömpölygő események egyetlen lázadója Bozka, a fiatal, szemtelen boltoslány, aki egy váratlan fordulattal megcsalja a magát Michael Jacksonnak képzelő fiúját a mulya, de jószívű fiatal erdésszel. Mindenki a tűzoltóbálra készül, remélve, hogy változást hoz életkébe a nagy esemény, de a távoli poros fészek nem a csodák helyszíne. Bohdan Slama keserű szatírája helyenként feszesebb szerkesztést igényelt volna, de az is igaz, hogy a lassúság jól érzékelteti az érzelmi vákuumban élő fiatalok ambíciótlan, jövő nélküli létezését.

Csehországban a statisztikai adatok szerint a romák számát kétszáz-kétszázezerötvenre becsülik, ez a lakosság két és fél százalékát jelenti. A munkanélküliség hetven-kilencven százalékos az említett népcsoportban, a roma származású diákok hetvenöt százaléka jár speciális, szellemileg elmaradottak számára fenntartott iskolákba. (A Nyitott Társadalom Intézetének felmérése). Éles, mai társadalmi kérdésről van szó - a filmes feldolgozás jobbító szándéka vitathatatlan. Mégsem jó a Tereza Boucková forgatókönyve alapján készült Porontyok (r: Zdenek Tyc) című versenyfilm. A történetben egy városi értelmiségi család vidékre költözik asztmában szenvedő saját és két örökbefogadott cigány származású fiukkal. A képletben minden réteg képviselteti magát. A szülők értelmiségiek, az egyik roma gyerek félcigány, ő megkülönbözteti magát az egészen roma testvérétől, a szomszéd rosszindulatú rasszista, indokolatlanul üvölt és gonosz. A mama hősiesen szenved, és saját életét tökéletesen háttérbe szorítva hatalmas áldozatokat hoz a gyerekeiért, küzd, mint egy oroszlán a rasszista szomszéddal, akinek ablakát a "little devil" tényleg betörte, a szerető apa erejét meghaladó módon alkalmazkodik a körülményekhez. Valahogy mégsem lesz a filmből helyzet-analízis, marad egy különös történet, amelyben nem a csehországi rasszizmusról, a romák helyzetéről kapunk képet, hanem a szegény értelmiségi szülőkről, akik hatalmas erőbedobással, ám meglehetős naivitással, keményen küzdenek a családjuk fenntartásáért, de valahogy mégsem tudnak bennünket nézőket megrendíteni. Az egyetlen valódi motívum az elszigeteltségük, ahogy minden gondjukkal magukra maradnak, külső, intézményes segítség nélkül. Az amúgy húsbavágó társadalmi problémának a gyenge forgatókönyv, a sokszor illusztratív színészi játék, a nem túl szerencsésen kiválasztott gyerekszereplők által az alkotók nem tudtak a mélyére hatolni. A film csehországi premierje szeptember közepén lesz Prágában.

Cseh film, Az ördög éve nyerte a fődíjat idén Karlovy Varyban. Rendezője Petr Zelenka, az egyik legnépszerűbb, sok díjat nyert alkotó. 1997-ben debütált a nálunk is bemutatott Gombdilivel, majd megcsinálta a Csehországban 2000-ben legnagyobb közönségsikert elért Magánosokat. Az ördög éve az ismert folk zenész, Jarek Nohavica élettörténetét dolgozza fel egy fikciós dokumentumfilmben. A stáb követi Nohovica együttesét az egy hónapig tartó koncert-turnén Csehország-szerte. A sikeres koncertekről készült felvételeket vegyíti az 1992 és 2000 között készült archív és rekonstruált felvételekkel, valamint megörökíti, amint Nohovica gyógykezelésre érkezik az alkoholelvonó intézetbe. Ott találkozik alkoholista társával, egy holland filmessel, aki filmet készít a csehországi alkoholizmusról. "Mivel szereplőink zenészek, rájöttünk, hogy a hiteles szereplés kulcsa az improvizáció" -nyilatkozta a rendező. A film elsöprő sikert arat hónapok óta Csehországban. Ha sikerül megszerezni a kópiát, az Örökmozgóban idén decemberben rendezendő cseh filmhétnek is ez lesz a nyitófilmje.


28 Kbyte

27 Kbyte

66 Kbyte

109 Kbyte

46 Kbyte

24 Kbyte

93 Kbyte

47 Kbyte

103 Kbyte

41 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső