Somogyi Lia Vagyóczky Tibor
operatőr, főiskolai tanár, az IMAGO elnöke


91 Kbyte

Azt hiszem, lehetetlen összeszámolni, hogy pályája folyamán hány filmet készített szinte minden műfajban: játék-, dokumentum-, tudományos-, riportfilm, reklámok stb.

12 játékfilmet és körülbelül 280 egyéb műfajú filmet készítettem. Hét éve csináltam az utolsót a száz éves film évfordulójára.

Azóta miért nem forgatott?

Úgy érzem, át kell adni a helyet a fiataloknak. A szinte teljes egészében megváltozott világhoz jobban tudnak hasonulni, tehát jobban tudják ábrázolni is.

A Főiskolát 1955-ben végezte és 1965-től kezdve, megszakítás nélkül tanít ott, először Illés György asszisztenseként, közel húsz éve pedig egyetemi docensként.

A mi osztályunk 27 fővel indult. Az akkori rendszer szerint minden félévben volt rostavizsga, s így mindössze négyen végeztünk: Bornyi Gyula, aki az MTV-hez került, Thinsz Béla, aki 1956-tól haláláig a Svéd Televízióban dolgozott, Zsigmond Vilmos és én. Mi ketten maradtunk a film területén; vele azóta is, a távolság ellenére, elválaszthatatlan barátok vagyunk.

Aktív filmkészítői tevékenységével párhuzamosan tanított a Főiskolán...

Egyedüli vagyok a szakmában, aki nemcsak szóban tanította, mondta, hanem le is írta a - nevezzük úgy - tananyagot. Már négy kiadásban jelent meg. Vilmos barátom unszolására és közreműködésével (mert ő lefordította) angolul is elkészült. Európában mindenütt ismerik és mondhatom, "überolja" az American Cinematographer Manual című könyvet. Szponzorálásból jött létre és mi terjesztjük; nem üzleti vállalkozás ez, nincsen benne olyan reklám, hogy "használjon X nyersanyagot" - és következik annak leírása. Nem erre van szükség, hanem arra, hogy az szerepeljen benne, mit kell tudni az operatőri munkához. A könyv a mesterségbeli tudáshoz nyújt segítséget, művészetet nem lehet tanítani.

Az évek során tapasztaltam, az emberek lusták arra, hogy tanuljanak, és szégyellik megkérdezni a kollégákat, hogy' is van ez vagy az az újdonság. Ezt szerettem volna kiváltani egy kézikönyvvel, amelyben minden megtalálható.

A Film és tévéalkotók kézikönyvéről van szó, ugye, amelynek első verziója 1994-ben jelent meg?

Igen.

1985-ben volt egy jegyzete, az Operatőri ismeretek, amelyet - a címe is jelzi - a főiskolai oktatáshoz készített. Eredetileg ezt a kézikönyvet is elsődlegesen a főiskolásoknak szánta?

Igen, de a Főiskola nem adott rá pénzt. Illés Gyuri bácsi szerezte meg a szükséges összeget, és a HSC kiadásában jelent meg. A kötetet körülbelül két évenként, megújítva és kiegészítve ismételten kiadjuk, hiszen állandóan jelennek meg új dolgok. A legutóbbi kiadványról bizton állíthatom, hogy teljesen naprakész.

Gyuri bácsi kérésére elvállaltam egy szakmai továbbképzést: minden év március első hetében egy három napos szakmai továbbképzést tartunk operatőrök részére, amit nagyon fontosnak tartok, mert a legújabb technikát mutatják be vezető filmszakmai világcégek. Előadásokat tartanak és szakmai bemutatókat. Ezáltal váltam én a szakmában - itthon és külföldön is - "a Tibor"-rá. (Külföldön sok helyen talán nem is tudják a vezetéknevemet, amit ráadásul nem könnyű kiejteni.) Tibor vagyok egész Európában és ezt azzal értem el, hogy mindenütt próbálom segíteni az operatőr társadalmat problémái megoldásában; megismerték a HSC-t s azon keresztül engem.

Öröm ezt hallani; sajnos nem sokan mondhatják el ezt magukról.

Nekem is öröm. Nagyon egészséges rivalizálás van ebben a szakmában. Csak fel kell nőni hozzá, hogy az ember elismerje, a rivalizálás egészséges. Egy példa: örülök, hogy Máthé Tibit annak idején én hoztam be a Főiskolára. Azt mondták ugyanis, hogy nem lehet felvenni, mert "túlkoros". Gyuri bácsi viszont azt mondta: "Tibikém, ez a te választásod, te fogsz vele élni négy évig, ha akarod, vedd fel". S igazam volt; én őt tartom az egyik legjobb magyar operatőrnek.

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra az is, hogy meghívtak a pécsi és a gödöllői egyetemre a vizuális nyelv elnevezésű tantárgy oktatására egy-egy szemeszterre a kommunikációs szakon. Hihetetlen, milyen sikere van; kiderült, mennyire érdekli ez az embereket. Mit jelent képet csinálni? Ez ma hozzátartozik a mindennapi élethez. Hazamegy és benyomja a tévét. Megvásárolja a fényképezőgépet, a videokamerát, a számítógéphez vesz képalkotó programokat, amivel változtatni tud a kompozíción. Tudja a munkájában is hasznosítani. Gödöllőn négy éve oktatok; 2001-ben kineveztek címzetes egyetemi tanárnak. Ez nem jár pénzzel, de igen jólesett.

A felhalmozott tudásunkat nem vihetjük magunkkal, tovább kell adnunk. Ez Gyuri bácsi elve is. Ezt szolgálja a két évenként megrendezett operatőri mesterkurzus is, amely a Kodak jelentős támogatásával valósul meg. A résztvevő külföldi fiatal operatőrök nagyra értékelik az itteni tanulmányokat. Tudniillik megismerhetnek például olyan drága eszközöket, mint a Panavision kamerák, a legújabb nyersanyagra dolgozhatnak, díszleteket, témát kapnak, és nem úgy tartja Zsigmond Vilmos vagy más neves külföldi operatőr a kurzust, hogy ötven hallgató fölül egy lelátóra, és a mester lent elkészít egy jelenetet - mert Amerikában így csinálják. Itt a hallgatók dolgoznak, a mesterek csak járkálnak közöttük és értékelik az elkészült munkát. Én a mesterkurzusok gyakorlati lebonyolítója, "head of the study" vagyok. S nagy örömet okoz, hogy külföldön gyakran keresnek fel a volt hallgatók, mondván, Magyarországon olyasmiket tanultak, amik az ő négy éves egyetemi oktatásukban egyáltalán nem szerepeltek.

Térjünk rá az IMAGO-ra, az európai operatőrök nemzeti szervezeteinek szövetségére, amelynek 2001 óta Ön az elnöke. Tulajdonképpen mi ez a Szövetség és hogyan kerültek kapcsolatba vele?

Tudtunk az IMAGO létezéséről, amelyet 1992-ben alapítottak. Kezdeményezője és első elnöke a neves olasz operatőr, Luciano Tovoli volt. A Szövetség legelső feladata az operatőri szakma által kivívott magas színvonal fenntartása, s ennek - az európai filmipar technikai és művészi minőségén alapuló kultúrának - a terjesztése folyamatos tapasztalatcsere útján. Egy másik, az operatőröket erősen érintő feladat: művészi és technikai tudásunk felhasználásával a technikai felszerelés fejlesztése, valamint a mozikban a vetítés minőségének javítása. S hogy a minőségi követelményeket sokkal hatékonyabban megtarthassuk és megtartathassuk, jogi elismertséget kellett szereznünk. Az volt a célunk, hogy elismertessük, az operatőr "társszerző" a film készítésében. Az IMAGO tevékenységének másik fontos területe: felhívni a figyelmet a hatalmas európai filmörökség megőrzése és restaurálása érdekében végzett munkára, és az anyagi háttér megteremtésére. Az IMAGO számos feladata közé tartozik a film készítése és vetítése során alkalmazott új technológiák megismertetésére tanácskozások szervezése, a szakmai könyvek és magazinok kiadása és terjesztése, speciális műhelyek, szemináriumok és kiállítások szervezése, mint például a Spanyolországban októberenként rendezett MADRIDIMAGEN; szakmai fesztiválok, mint a lódzi CAMERIMAGE, a filmi összkép tervezésének és kutatásának összehangolása európai szinten. S egy ideje szervezetünknek már honlapja is van: www.imago.org.

Csatlakozni akartunk az IMAGO-hoz, de azt a választ kaptuk, hogy csak európai uniós tagországok szervezetei vehetnek benne részt. Egy alkalommal Zsigmond Vilit meghívta az IMAGO, s ő "beprotezsálta" a HSC-t. Akkor az angol Harvey Harrison volt az elnök, aki azt mondta, Magyarország hamarosan bekerül az EU-ba, vegyük fel őket. Beléphettünk, s ezzel megindult a terjeszkedés: ha a magyaroknak lehet, lehet a többieknek is. Így lett tag a Cseh Köztársaság, Lengyelorság, Szlovákia és Svájc is. Mi több: 1997-ben megújították az IMAGO "alkotmányát", ami lehetővé tette még több európai ország részvételét, valamint "nyitottak" más földrészek felé, így társult taggá váltak nem európai országok is, mint Argentína, India, Mexikó, Kuba és Brazília. A különbség az EU-tagok és a többiek között, hogy mi nem kapunk állandó juttatást, nekünk pályáznunk kell.

Mint minden szervezetben, itt is vannak aktív és kevésbé aktív tagok. Én azt mondtam, ha már benne vagyunk, akkor csináljunk is valamit. Elkezdtük felvetni azokat a problémákat, amelyek itthon, a HSC-ben felmerültek. Kiderült, hogy mindenütt ugyanazok a témák foglalkoztatják az operatőri társadalmat: művészeti kérdések, jogdíj, foglalkoztatás stb. Elképzeléseinket közös nevezőre hozva, javaslatainkat minden ország kulturális vezetőjéhez eljuttatva kértük ezek betartását. Egy példa: Magyarországon miniszteri rendelet szabályozza, hogy milyen munkakört ki hogyan tölthet be. "Director of photography"-nak, vezető operatőrnek szakirányú felsőfokú végzettsége kell legyen. A következő lépés a kameraman, tévé-operatőr: nekik két éves állami vizsgával járó tanfolyam elvégzése a kritérium; a harmadik fokozat a segédoperatőr, őket a filmgyáraknak kell képezniük. Ez a rendelet mind a mai napig érvényes, de senki nem tartja be. A vizuális kultúra nagyon fontos területe az életnek, ezért is kellene eleget tenni ezeknek a kritériumoknak, mert enélkül iszonyatos károkat okozhatunk az ízlésvilágban. Egy felmérés szerint az információk 83%-át a szemünkön keresztül fogadjuk be. Nagyon érdekes és tanulságos jelenség: a nyugdíjasok ott ülnek a külföldi tv-adók előtt, nézik a filmet és megfejtik a történetet. Nem értik, de a képeken keresztül megfejtik. Mert legyen bármilyen műfajú amerikai film - a témától függetlenül -, mesterségbelileg nagyon jól megcsinált. Vonzza a szemet, mert olyan a látványvilága. Egy angol film élvezhető a televízióban - a látványa miatt, és sorolhatnám a példákat. A mostani magyar szappanoperák egyetlen díszletben, egyazon világítással készülnek - tehát nincs hangulatuk. Onnan tudjuk, hogy milyen napszakban játszódik, mert azt mondják : "jó reggelt!" vagy "este van, menjünk aludni". Nem a kép hangulatából látjuk, csak elmondják. Ezen változtatni kell.

Hál' istennek, nézetünkkel nem vagyunk egyedül. A többi ország tagszervezete is ugyanebben a cipőben jár, megyünk, levelezünk, megjelenik most egy könyv is, tehát próbálunk tenni valamit a vizuális kultúráért. Ezt a munkát jutalmazták most, a MADRIDIMAGEN 2002 nemzetközi fesztiválon, amikor átadták nekem a "Golden Award"-ot "az európai operatőr társadalom érdekében végzett művészi és érdekvédelmi munkáért", ami persze rajtam keresztül az IMAGO-nak szólt.

Annak az IMAGO-nak, amelynek Ön az elnöke.

Brüsszelben 2001 januárjában választottak meg elnöknek két évre. Ha már megválasztottak, s elvállaltam, komolyan is vettem és munkához láttam. Gazdaságilag helyre hoztuk az IMAGO-t; oktatásokat, előadásokat, előadás-sorozatokat szerveztünk Bécsben, Budapesten; kiépítettem egy munkatársi gárdát megfelelő emberekkel. Természetesen a munkatársaim többsége magyar, ehhez ragaszkodtam. Dubovitz Péter az alelnök és Szilágyi Virgil a kincstárnok, "webmaster" Matthias Massz (Berlin).

Ez év októberében összehívtam a szövetség éves közgyűlését Budapestre és javasoltam, most válasszuk meg az új elnököt, akinek januárban át kell vennie az irányítást, hogy legyen ideje a felkészülésre. Sokan mondták, jó lenne, ha én maradnék az elnök. De a Szövetség történetében még nem volt arra példa, hogy valakit kétszer megválasztottak volna. A szavazáson a 24 közül csak 4 volt ellenem. Tehát ismét megválasztottak.

A közgyülés egybeesett a szervezet fennállásának 10. évfordulójával. Azt javasoltam, ebből az alkalomból tüntessük ki az alapítókat. Mindegyikük igen ismert és elismert név a szakmában: az olasz Luciano Tovoli, a német Jost Vacano, a kétszeres Emmy-díjas angol Harvey Harrison, a francia Robert Alazraki és a spanyol Tote Trenas. Úgy véltem, el kell ismerni azokat az embereket, akik szükségesnek tartották megalapítani ezt a szervezetet, és azóta is sokat tettek az európai filmművészetért.

Újraválasztása a munkája elismerését bizonyítja...

Ha az ember dolgozik, akkor elismerik. Úgy gondolom, 2001 januárja óta sokat sikerült tennem az európai filmoperatőrökért, amit el is vártak tőlem. Szakmai képzések, mesterkurzusok, tanácskozások a közös célokért, többek között jogi problémáink megoldására tett erőfeszítések. Ha egy szervezet erős és hatékony, segíthet abban, hogy tagjai is előtérbe kerüljenek. Ez több, mint 1500 kvalifikált operatőr munkáját köti össze, akik valamennyien Európa vizuális kultúrájának őrzői és terjesztői. Nélkülük nincs film, nincs filmművészet. Miután az operatőr feladata a mű képi világának megteremtése, ezért alkotása, mint minden más művészi alkotás, szellemi jogi védelem alá esik - annak ellenére, hogy ezt néhány országban vitatják. Az operatőrök jogait nem védi egyértelműen a törvény. A videózás és az internet megjelenésével a probléma még bonyolultabbá vált. Az operatőr szerepére vonatkozó jogi értelmezések minden országban mások. Az operatív bizottság szakértők bevonásával véglegesítette a vonatkozó szöveget, amelyet megküldtünk az Európai Unió és az Európa Parlament elnökének.

Akik ismernek, azok elismerik, hogy ha Tibor valamit elvállal, azt megcsinálja. Csak olyat vállalok, amihez van kedvem, aminél úgy érzem, tudok valamit tenni, s azt szívvel-lélekkel csinálom. Bár nem tartozik szorosan a munkámhoz, de büszke vagyok arra, hogy sok operatőr szerette meg Budapestet és az országot. Operatőri tevékenységemet és a tanítást egész életemben megszállottként csináltam. Erre jó példa, hogy az unokám egyszer azt kérdezte: "Hogy csináltad te, hogy leélted az életed és nem dolgoztál?" Mert én soha nem úgy mentem el hazulról, hogy "a franc egye meg, megint melózni kell", hanem hogy "ma megint csinálhatok valamit". Ezt nem lehet pénzért csinálni, csak megszállottként.


158 Kbyte

141 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső