Temesváry Károly 162 Kbyte	Ön tudomásom szerint úgy indult, hogy elõször kitanulta a fodrász szakmát. Milyen motivációk alapján lesz egy fiúgyerekbõl fodrásztanuló? Amikor én 1944-ben megszülettem, édesanyám - akkor a kispesti Ady mozi büfése - éppen tizennyolcéves volt. Mivel eltartani nem tudott, Temesváryék, a szomszédai boldogan fogadtak örökbe. Volt már két nagylányuk, s mindig fiúra vágytak. Adoptált gyermekként nõttem fel a Temesváry-családban. Õk Erdélybõl menekültek ide, nevelõapám mérnök volt, késõbb a Vörös Csillag Traktorgyárban fõmérnök, nevelõanyám háztartásbeli. Az Ady mozi mellett, a Petõfi tér 4. szám alatt laktunk, egy nagy, háromszobás, polgári lakásban. Nevelõszüleim az akkori viszonyok között jómódban éltek. Nagyon vallásos, polgári légkörben nevelkedtem, de a szüleim nem bujdokoltak emiatt, gondolom azért, mert apám igen jó munkaerõ volt. Azt szerették volna, ha én is mérnök leszek, s ezért a nyári szüneteket mindig a gyárban, különbözõ részlegeknél kellett töltenem. Gyûlöltem a gyárban lenni, más világba vágytam. Az iskolában például színjátszókörbe. Béres Ilona ugyanabba az iskolába járt egy évvel fölöttem, s õ is színjátszókörös volt. Akkor még nem voltak koedukált osztályok, a lányok és a fiúk külön tanultak, csak a színdarabokban játszottunk együtt. Emlékszem, Béressel sokat veszekedtünk, mert õ mindig fiúszerepeket kapott, én meg mindig lányszerepeket. A Ludas Matyit s ehhez hasonló darabokat adtunk elõ, országos versenyeken vetélkedtünk, s a gyõztesek a produkciójukat bemutathatták az Ifjúsági Színházban. Szavalóversenyek is voltak, egyszer Béres lett az elsõ, én a második. A szomszédunk a Rotschild szalon fõszabásznõje volt, aki otthon maszekolt. Én folyton nála lógtam, imádtam a szép ruhákat. A régi ruhákból én is varrogattam újakat a saját elképzelésem szerint. Jól rajzoltam, s meg voltam bolondulva a ruhatervezésért. Gimnáziumba a Gyáli útra, a József Attila Politechnikai Gimnáziumba jártam, s szabadidõmben folyton belógtam a Rotschild-szalonba, de akkoriban még a fõszabászi kimondottan nõi munkakör volt, így szóba se jöhetett, hogy bekerüljek oda. Politechnikára valami csavargyárba jártunk, nem tudom pontosan, hová, de emlékszem, hogy hideg és koszos volt. Akkoriban mindenáron jelmeztervezõ szerettem volna lenni, de azt nem is sejtettem, hogy létezik képzõ- vagy iparmûvészeti fõiskola, ahol ezt kitanulhatnám. Kispest nagyon messze esett ettõl a világtól. Érettségi után próbálkoztam a Ruhaipari Vállalatnál, de fiút õk sem vettek fel ruhatervezõnek. Mit szólt a család ehhez a pályaválasztáshoz? A ruhamániámat anyám és a nõvéreim jó szemmel nézték, mert nekik is származott belõle hasznuk, de apám nagyon haragudott érte, s emiatt lassacskán, átmenetileg megromlott köztünk a viszony. 1968-ig nem bocsátott meg nekem, amíg meg nem látta a Temesváry nevet a filmvásznon. Ma már megértem õt. Nagyon normális apai vágya volt: szerette volna, ha nevelt fia a nyomdokaiba lép ... Végül fodrásztanulónak jelentkeztem az Állami Fodrászat szakipari tanulóintézetében. Én voltam az elsõ érettségizett ebben a szakmában. A Mester utcában volt az iskola, a Csengeri utcában a tanmûhely. Nõi fodrásznak persze nem vettek fel, mert fiú csak férfifodrász lehetett - ez a hatvanas évek eleje! -, viszont együtt, egy teremben tanultuk a gyakorlatot is, az elméleti tárgyakat is, és én mindent megtanultam a lányoktól. Nagyon jó tanáraink is voltak. Akkor még nem a konkurenciájukat kellett tanítaniuk, mint ma. Kitüntetéssel végeztem, s kikerültem a Nagykörúton, a Nyugatival szemben az Oktogon irányában, egy nagyon forgalmas fodrászüzletbe. Két mûszakban hatan-hatan dolgoztunk, az üzlet egyik helyiségében a három nõi, a másikban a három férfifodrász. Én voltam a legfiatalabb. Na, hát hamarosan katasztrófa-helyzet alakult ki miattam. Fiú- és férfihajat akkor még tilos volt festeni, viszont akkor jött az Elvis Presley-divat, s egyértelmû volt, hogy egy szõke fiúból csak akkor tudok Elvist csinálni, ha befestem feketére a haját, majd betupírozom. Ennek hamar híre ment. Elõfordult, hogy kint, az utcán, a hóban álltak hozzám sorban. Már az elsõ hónapban a vendégeim között volt például Horváth Lajos, a hanglemezgyár igazgatója. Rengeteget kerestem, sokszorosát annak, amennyit a fõnökeim. A hétbõl hat napot az üzletben dolgoztam - még nem volt szabad szombat -, a hétvégéken pedig maszekoltam, vagyis "házhoz jártam" a környéken. Mire tudta költeni a keresetét? Nagyon szerettem öltözködni. Cipõt kizárólag a Váci utcában csináltattam magamnak... Na de mindösszesen hat hónapig dolgoztam ezen a munkahelyen, s ezalatt háromszor kaptam fegyelmit ... Miért? Akkor kezdõdött kint, a nagyvilágban a hajviselet és a smink forradalma. És: már ki lehetett lesegetni Nyugatra. Akkor jött haza Zalatnai Londonból nagy alsó-felsõ szempillákkal, rövid szoknyában. Cserháti kiment Svédországba feketén s hazajött platinaszõkén, mint egy Marilyn Monroe. Akkor jött be a Kleopátra meg a Kabaré címû film, a Film-Színház-Muzsikában hónapokon keresztül lehetett nézegetni a sztárokat, a ruhákat, a cipõket, a hajviseletet. Szívtuk magunkba a szokatlan vonalakat, színeket. S persze utánoztuk... Horváth Lajos, a hanglemezgyár igazgatója egymás után hozta hozzám a fiatal zenészeket, énekeseket. Ma úgy mondanánk: image-maker lettem. Na most a fegyelmikben az volt ellenem a vád, hogy festek, tupírozok, s nem vágom, inkább növesztem a vendégeim haját... Szóval a harmadik fegyelmi után kifakadtam Horváth Lajosnak, aki azt mondta, te, várj csak, telefonálok egyet. Egy óra múlva visszaszólt, hogy másnap jelentkezzem a Róna utcában, a filmgyárban Szabó Gyula személyzetisnél. Jelentkeztem és felvettek. Mint mit? Mint parókakészítõt. Õk fodrásznak csak nõi fodrászt alkalmazhattak. Nekem mindegy volt, csak a tûz közelébe kerülhessek. Felmondtam, s két hét múlva beléptem a gyárba. Akkor folytak az Egri csillagok próbafelvételei, a gyárban millió statiszta nyüzsgött. Négy parókakészítõt vettek fel, három fiút és egy lányt. Nagyon nagy dolog volt, bár ezt akkor nem tudtam. Nemrég találkoztam egyik akkori kollégámmal, aki jelenleg Amerikában él, s most, tõle tudtam meg, hogy korábban õ négy évig várt arra, hogy felvegyék a filmgyárba. Miért? Mert akkor még a filmgyárban a maszkban olyan nagy dinasztiák dolgoztak, mint az Ivanicza- meg a Pásztori-család. Ez egy zárt rendszer volt, a szülõkrõl a gyerekekre szállt a szakma a pozícióval, a mesterségbeli fogásokkal, receptekkel együtt. Csakhogy a hatvanas évek derekán jöttek egymás után a televíziós filmek, az egyre több nemzetközi bérmunka, a magyar filmgyártás hirtelen nagyon felszökött. Az õ gyerekeik már mind bent voltak a gyárban, de nem tudták ellátni a munkát, kiderült, hogy kevés az ember. Addig összesen tizenkét sminkes-fodrász volt a gyárban, a végén már ötvenen voltunk, s nem gyõztük. Hárman voltunk egy produkcióban, nappal a gyárban, éjjel külsõben, alig aludtunk három-négy órákat. 900 forint volt a fizetésem, s 1100 a büfészámlám havonta. Egy nagy törés is bekövetkezett ekkor az életemben. Ebben a szolid, polgári családban nehezen lehetett elfogadni, hogy éjszaka (se) járok haza, sokat keresek, sokat költök. Magát a fodrász szakmát se tudták feldolgozni. S akkor megkerestem az igazi anyámat, aki a filmgyár mellett lakott, és akkor - nagyon önzõ módon - elhagytam a nevelõszüleimet, s anyámhoz költöztem. Õ akkor a második férjével élt, aki egy dunaharaszti halászati szövetkezet elnöke volt, tehát neki se volt sok köze se a filmhez, se a szûken vett szakmámhoz, de befogadott, helyet szorítottak nekem a cselédszobában. Anyámmal egyébként nagyon jól kijöttem, igen érzékenyen reagált a dolgaimra. Fiatalkori botlásnak tekintette, hogy örökbe adott, s boldog volt, hogy "visszaszerzett". Így kezdõdött az én filmes - és második - életem. Mit kellett az elsõ idõkben csinálnia a gyárban? Ültem sokadmagammal a III. -IV. mûterem fölött, az elsõ emeleten, a parókakészítõ mûhelyben, s parókákat készítettünk az Egri csillagok következõ évben kezdõdõ forgatásához. Az udvarra nézett a mûhely ablaka, az egyik szobában volt a két fõnökasszony, s a másikban ültünk mi négyen az asztaloknál és dolgoztunk. Élveztem, tudtam, hogy ez a Ruttkai Éva, az a Tolnay Klárika parókája... Nem találkoztam velük, mert nem én tettem fel: jöttek a fodrászok, s elvitték a fodrászszobába. A fodrászok akkoriban, amikor én gyakornok voltam, mind idõs hölgyek voltak, s abból lehetett tudni, hogy meg voltak elégedve a munkámmal, hogy nem ütöttek. Ez komoly?! ... Türelmetlenségükben néha a kezemre csaptak, fésûvel vagy kefével. De hálás vagyok érte ma is, így tanultam meg sok mindent. A fõsminkszoba a fõépületben, az elsõ emeleten, a büfé mellett volt, a másik a második emeleten, ahol a ruhások voltak végig, s aztán felépítették a harmadik emeletet, ahol egy hatalmas táncterem szolgálta a sminkszoba célját. A fodrászok a parókákért a fõsminkszobából szaladtak át, ahol a színész félkészen ült, õk meg siettek a hajjal vissza. A második évben már a fõszereplõknek is csináltam parókát, s nem értettem, miért 900 forint még mindig a fizetésem, amibõl nem tudok megélni, s takarítást kell vállalnom. Szóval ez nagyon foglalkoztatott. Édesanyám ekkor azt mondta nekem, hogy õ azt hallotta az anyjától meg a nagyanyjától, hogy ha egy fiú karriert akar csinálni, akkor ahhoz fel kell öltözködnie. Hitelben, ától cettig új holmikba, nagyon elegánsan. Ha én a filmben akarok érvényesülni - mondta nekem az édesanyám -, akkor nézzek úgy ki, mint egy filmsztár. És akkor én ezt megcsináltam. Egy belvárosi szabóval megegyeztünk, s tízezer forintért, ami óriási pénz volt, csináltattam két öltönyt, meg tavaszi kabátot, a cipészemnél új cipõt, s így kezdtem bejárni a munkahelyemre. Egy orosz darabból készítettek akkor éppen tévéfilmet (A nõi fodrász), Tolnay Klári játszott benne egy öregedõ színésznõt, aki összejön egy fiatal fodrászfiúval. S akkor engem megkerestek, és csináltak velem próbafelvételt. Nem én kaptam meg természetesen a szerepet - Iglódi játszotta -, viszont Tolnay Klárika fodrásza éppen megbetegedett, s Klárika azt kérte, legyek én a fodrásza a filmben. Ezt persze nem engedélyezték, mert akkora hatalma még neki sem volt, viszont a következõben, Szabó István Apa címû filmjében az elõkészületeknél közölte: ragaszkodik ahhoz, hogy Temesváry Karcsi legyen a fodrásza. Az õ állandó maszkmestere Pásztori Tibor volt, aki a mai napig is legenda a szakmában: magas, jóképû, ötvenes férfi volt, s úgy öltözködött, mint egy arisztokrata. (Ebben az egyben már hasonlítottam rá.) S akkor Pásztori Tibor megkeresett engem, s azt mondta: téged ki szeretnének próbálni. Mondtam, jó, de én nem tudok 1944-es hajviseletet csinálni, csak maiakat. Pásztori bement Klárikához, elmondta, hogy mit mondtam, én meg hallom kint, hogy Klárika azt mondja: ugyan, Tibi, hozza be a gyereket ma 4-re hozzám a színházba, s holnapra tudni fog. Másnap bementem Pásztorival a Madách Színház öltözõjébe, s akkor Klárika azt mondta: itt ez a sütõvas, fogja! Majd õ, maga, mozdulatról mozdulatra megmutatta, hogyan kell korabeli, a második világháború idején divatos hajat csinálni. Kikefélte, én besütöttem, õ kikefélte, én újra besütöttem... Na látja, mondta végül, ezt kell holnap reggel csinálnia. S másnap reggel bementem, és én másnaptól a havi 900 forintért fõszereplõt csináltam, nem napi 8 órában, hanem tizenhatban. Most viszont, kérem, magyarázza el, mi a különbség a sminkes, a maszkos és a fodrász között, mert a beszélgetésünk elejétõl mostanáig úgy tûnt számomra, mintha felcserélhetõk volnának ... A sminkes mindig a mellékszereplõket csinálja, s a smink oldalát, föltesz mondjuk egy bajuszt, a fodrász a hajakat, s a maszkmester felel az összes szereplõ megjelenéséért, a látványért, a korhûségért. Ez mind az õ felelõssége, éppen ezért az õ dolga mindezt a rendezõvel elõzetesen, pontosan leegyeztetni, illetve csak õ folytathat megbeszélést mindezekrõl a rendezõvel. A világon mindenhol egy filmben minimum három ember mûködik közre maszk-ügyben: egy fodrász, egy sminkes és a maszkmester. Ha egy filmben több kell, akkor többet hívnak, napidíjért. Van osztály-lista, színházi lista, budapesti és vidéki lista, mindenkinek a neve mellé oda van írva, hogy milyen produkciókban vett részt, milyen beosztásban, s ezekrõl a listákról hívnak szükség szerint. Ma már mindez fent van az Interneten. Az amerikai a legteljesebb, ott Charles Balazs vagy Karoly Balazs néven fordulok elõ (errõl majd késõbb), de megtalál Temesvari néven is. Szóval az Apa volt az elsõ film, amiben én voltam a fodrász, minden szereplõt én csináltam, talán nem mindet korhûen, de Szabó István akkor elsõfilmes volt, s ebbe egyéb elfoglaltsága miatt nem szólt bele. Kicsit tupírozva voltak ugyanis, és 44-ben még nem tupíroztak. Szécsényi volt az operatõr, aki a Tolnay-filmeket csinálta, Tolnaynak pedig mindig Pásztori Tibor volt a fodrásza, szóval védve voltam. És akkor öt évig még nagyon jól éreztem magamat, rengeteg sikerélményem volt. Egyszer Tordai Terivel forgattunk, fáradtan ült a sminkszobában, s kérte, hogy hozzak neki valamit inni. Én lerohantam, s látom, hogy rengeteg ember a filmgyár udvarán, áll a produkció. Kiderült, hogy nem érkezett meg Pascale Petit, aki a romantikus történetben pásztorlányt játszott volna. Fölmentem, s mondtam Terinek, hogy te, ide figyelj, ez a ruha, ami rajtad van, jó pásztorlánynak, tegyünk fel egy parókát, és menj be a mûterembe!... Bement! Kibökték! Ettõl kezdve felfedezték, ömlött a Teri mindenhonnan, s vitt engem magával. A Zolnay-filmben (Próféta voltál szivem, 1968) különleges haj kellett neki, külföldrõl hozta a divatlapot, amibõl meg kellett a haját csinálnom... Közben megtanulta a sminkelést is? Igen, ez nagyon egyszerûen ment. Itt volt a sminkes, ott a fodrász, a sminkes elõtt egy nagy tükör, a mûvésznõ a sminkes és a tükör között, én meg a tükörbõl mindent láttam, s ellestem. Ivanicza György tudta, hogy így lehet lopni. Nagyon szeretett, elhalmozott engem ajándékokkal, de amikor a titkát el lehetett volna lesni, például egy kopasz fej utolsó mozzanatát, akkor mindig elküldött kávéért. Adott pénzt: igyon maga is, Karcsikám. Mik ezek a titkok? Apróságok. Például: hogyan lehet eltüntetni egy paróka szélét. Mivel? Akkor még nem voltak ilyen technikai meg vegyi lelemények, tojásfehérjével öregítettek, s tojássárgájával ragasztottak... Törõcsiken például nagyon látszik a Szerelemben, hogy paróka van a fején... A mûvésznõnek egy idõben valóban túl sok hajat tettek a parókája választékába, ettõl látszott egy kicsit mûvinek... Ez is titok, hogy ne látsszék. Szóval kitanulta a sminkelést... S jött az újabb nagy probléma: kozmetikusból lehet csak sminkes. Ráadásul a Pásztori és az Ivanicza-családban volt már egy fiú, illetve két lány sminkes, õk lettek a maszkmesterek, s nem akartak konkurálni. Nagyon jól lehetett itt keresni. Az én apám fizetése volt akkor 3400 forint, s az enyém - papíron! - 8000! Amikor 60 forint volt egy üveg orosz pezsgõ! És rengeteg volt a borravaló. Volt, hogy a szereplõk az utolsó napi gázsit összedobták, és szétosztották a ruhások meg a sminkesek között. Ezek a régi nagy színészek, színésznõk tudták, hogy mi milyen fontosak vagyunk. Egy szerencsém volt, hogy Ivanicza csalódott a fiában, aki nem ambicionálta ezt a pályát... A Volt egyszer egy család címû Révész-Illés-filmben a Pásztori Oci mellé kerültem, s megismerkedtem a Ruttkai-Latinovits-párossal. Nem tudom, miért, de nagyon szimpatikus lettem Ruttkai Évának, aki olyan "tolnaykláris" volt, vagyis õ is tanított engem. Késõbb is mindig hozott nekem az utazásairól, német antikváriumokból olyan könyveket, amikbõl lehetett tanulni. Éjjel kettõkor kinyittatta nekem a fodrásza üzletét, s tanította, hogy reggel hogy kell azt a frizurát megcsinálnom neki. Mi volt azzal a hajjal a trükk? Neki nagyon sûrû, erõs szálú haja volt, a filmben pedig nagy, bodros frizurát visel, s ezt úgy kellett megcsinálni, mintha dauerolnánk: pici, vékony pálcikákra kellett felcsavarni. Három-négy óra ráment, mire kész lett. Na most, Oci megbetegedett, a forgatás lefújva. S akkor azt mondtam Illésnek: Gyuri bácsi, engedd meg, hogy kifessem Évát, már úgyis mindegy, s Oci itt hagyta a felszerelését... Nem a rendezõvel kellett ezt megbeszélni? Nem. Mint mindenhol a világon, a technikai kérdéseket az operatõrrel kell megbeszélni, a mûvészetit pedig a rendezõvel. Nagyon erõs a filmgyárban az azonos szakmán belüli rivalizálás... Hát persze. Minél többen lettünk, annál erõsebb volt a konkurencia-harc. Nem a pénz miatt, hanem a respekt miatt. Ha sokan vagyunk, nem olyan könnyû kitûnni. Mi nem a közönségnek dolgozunk, hanem egymásnak! Az az igazi elismerés, ha felhív a konkurens sminkes és azt mondja: te, Karcsi, ez tényleg szép volt. Az, amikor a Ruttkai lehajolt, s gyönyörû hullámban lehullott a haja! ... Ilyen telefonokért élünk. Szóval közel kerültem Ruttkaihoz mint sminkes, s attól fogva ment minden, mint a karikacsapás. Amikor a 141 perc a befejezetlen mondatból címû Fábri-filmet forgatták Jugoszláviában, Latinovits sminkese megbetegedett, s Ruttkai Éva kérésére én mentem ki Latinovitscsal. Éva külön kérte, vigyázzak rá, ne igyon. Hat hétig voltunk kint, a tengerparton, s nagyon jól éreztük magunkat, nagyon kellemes hangulatú forgatás volt, Latinovits sem ivott. Ezután jött a Kapaszkodj a fellegekbe! címû Szász Péter-film, s másfél év a Szovjetunióban, két nagy orosz sztárral, meg Darvassal, Mensárossal. Karnel Károly volt a maszkmester, s engem beosztottak hozzá hivatalosan mint fodrászt. Megérkezett az orosz színésznõ, Szvetlana Szvetlicsnaja, egy negyvenes nõ, akibõl egy dögös húszast kellett csinálni. S megcsinálta elõször Karnel, majd a sminkes. Nem jó. Akkor jöttem én, s mondtam, hogy le kell a haját vágni és tûzpirosra befesteni. Ez egy ilyen nõ a forgatókönyv szerint. Maguknak is el kellett olvasniuk a forgatókönyvet? Persze, mindig, az irodalmit is, a technikait is, majd el kellett mondani a rendezõnek, hogy képzelem, õ meghallgatott minket, s annak alapján eldöntötte, ki lesz a maszkmester. Aztán jön a diszpós könyv, a költségvetés, s ha meg tudunk egyezni, a maszkmester megkapja a filmet. Külföldön még a hajat is be kell mutatni. S amikor mondom ezt Szásznak, hogy rövid és tûzpiros, kérdi, hogy: paróka? Lehetetlen - mondom -, annyi haja van, hogy azt nem lehet elrejteni, le kell vágni! Szász belement, jött a színésznõ, s elszörnyedt. Akkor Szász elvitte egy órára, visszajöttek, s levágtam. Befestettem tûzpirosra, jött a sminkes. Megcsinálta. Nézzük: nem jó. Nem volt jó hozzá a smink! S akkor azt gondoltam magamban, hogy én nem vagyok lekötelezve senkinek, szólok Szásznak, hadd próbáljam meg. Megengedte, s akkor én nekiálltam, és csináltam neki egy Lisa Minellis sminket. Ez az! Na most meg ki kellett cserélniük a nõ egész ruhatárát... Itt ugrottam ki. Szvetával nagyon jóba lettem, a férjét is megismertem. De Karnelnek is megmaradt Darvas - naponta kellett szálanként megcsinálni a szakállát -, s így nem haragudott meg rám, ráadásul elleshettem azt is, hogy hogy csinálja. A sminkes sem haragudott, mert csak Medveczkyt vettem még el tõle, mindenki más az övé maradt, s úgy beszéltem vele, mintha a fõnököm lenne, pedig fiatalabb volt nálam. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos a kilencvenes években megkaptam az anyagomat valakitõl, s megtudtam, hogy miket jelentettek rólam... hogy feljártam magánlakásokba, éjszakánként mulatoztam stb. És hát komoly következménye is volt: csak a szerzõdésem 50%-át fizették ki, még a párt is beleavatkozott. Gyorsan talpra álltam szerencsére, mert indult egy szintén orosz koprodukciós film, Gerõ Péter volt a producer, címe: A professzor a frontra megy, Ruttkaival és Págerrel, s Ruttkai kijárta, hogy engem válasszanak. Ott lettem elõször maszkmester. Ez nagy dolog volt, pláne ahhoz képest, hogy nekem nem volt papírom. Viszont mindig csak a nõi és a férfi fõszereplõ haját-sminkjét csináltam én, a többieket hagytam a többieknek, s gyakran elhívtam Pásztorit, Ivaniczát vagy Karnelt, mindig nagyon nagy pénzért, s mindig olyankor, amikor erkölcsi támaszra volt szükségem. Bekerültem a nemzetközi osztályra. Az Árpád, a cigány volt az elsõ sorozat, amiben dolgoztam, ott kerültem össze elõször Ozoraival, aki akkor felvételvezetõ volt. Aztán jött a Kékszakáll Richard Burtonnel. Nagyon bonyolult parókája volt, az amerikai fodrász nem értett hozzá, s én csináltam, ami hetenként nagyon komoly pénzt jelentett - zsebbe. Megérkezett Alexandre Párizsból, aki Európa legjobb fodrásza mindmáig, s õ állította be nekem a frizurákat. Ez mit jelent? Õ a világsztárokkal egyszerre érkezett, megcsinálta az elsõ hajat, azt lefotózták, s attól kezdve azt kellett nekem naponta megcsinálni. De: addig nem kelt fel, amíg én nem tudtam, mert az õ dolga volt a betanítás is. Így értem el, hogy engem a világsztárok elfogadjanak. Oci is így futott be, ugyanis az amerikai sminkes nem tudta megcsinálni a sminkeket, a sztárok hisztiztek, s le kellett váltani az amerikait. A magyar sminkeseket, fodrászokat így fogadták el a világban. Egymás után jöttek a nemzetközi produkciók, annyira, hogy sztársminkszobát, sztáröltözõt kellett csináltatni. Hollywoodi színvonalú lett itt. A smink, a haj, az egész maszk nagyon fontos a világban. Ha csak jó, nem tûnik fel. Akkor adnak érte Oscart, ha elképesztõen, már-már botrányosan jó. Elõször az Amadeusban adtak. Mozart haja például a film néhány jelenetében nem korabeli, hanem rövidre vágott, kefeszerû. Tódultak a moziba a fiatalok, mind ilyen hajat akart. A maszkmesterek (Dick Smith és Paul le Blanc) Oscar-t kaptak, amiért közel hozták a fiatalokhoz Mozartot, s mert Salierinek nem az arcát öregítették, hanem a kezét, amit ráncosra, májfoltosra csináltak, s a színésznek kellett folyton az arca elõtt gesztikulálnia. Hol van a filmet készítõk ranglistáján a maszkmester, a sminkes és a fodrász? Az elsõ öt között, de csak Nyugaton. Ez az amerikai gázsiban keményen meg is jelenik. Mi a sztár közvetlen közelében vagyunk, az õ ereje tesz minket erõssé. A sztár nem fog odamenni a producerhez, hogy kér egy mobiltelefont, hanem szól a sminkesnek, s az odamegy. Szóval az aranyporból hullik ránk is egy kicsi. 1973-ban kaptam a filmgyár révén lakást, s akkor a személyimbe is bekerült a foglalkozása rovatba, hogy maszkmester. Gyakran jártunk külföldre is a stábbal. Öt évig éltem még így, de egyre kevésbé éreztem jól magamat itthon. Egyrészt szorongattak azzal, hogy lépjek be a pártba. Nem lett volna különösebb ellenvetésem, a gyerekkori neveltetésem dacára sem, de egyre több minden nem tetszett abból, amit láttam. Meg aztán én hiába értek egyet az eszmével - mondtam nekik -, nem lennék jó párttag, mert nem úgy élek, ahogy azt elvárnák. Erre aztán békén hagytak. Megkerestek az államvédelmisek is, hogy jelentgessek. Azt gondolom utólag, hogy a drog miatt, ami akkor kezdett nálunk nagyon elterjedni, persze hivatalosan egyáltalán nem beszéltek róla. Én gyûlöltem a drogot, s ha tényleg csak errõl lett volna szó, még rá is álltam volna. Jól, sõt nagyon jól kerestem, igaz, a hivatalos fizetésem nevetséges maradt. De legjobban az bántott, hogy akármilyen jól dolgoztam, s hiába ismert el mindenki maximálisan, én hivatalosan semmiféle elismerést nem kaptam a munkámért, a teljesítményemért. Emlékszem, 1978-ban történt: dolgozgattam a sminkszobában, s akkor hirtelen megfogalmazódott bennem, hogy el innen. Az én anyai nagymamám, aki táncosnõ volt, s egy torinói olasz mérnökhöz ment feleségül, Olaszországban élt, beszéltünk is párszor telefonon, leveleztünk is. Na, bementem az útlevelemmel az olasz nagykövetségre, s mondtam, hogy a beteg nagymamám látni szeretne. Másfél óra múlva már a repülõtéren voltam, s néhány óra múlva leszálltam Firenzében. (Odament repülõgép ugyanis.) Átmentem Torinóba a nagymamámhoz. De nem akartam Olaszországban maradni, mert volt nekem egy édestestvérem, aki itthon jégtáncos volt, majd Franciaországba került egy KISZ-táborban megismert francia milliomosgyerekkel, aztán kiment Amerikába, elõször dokumentumfilmezett, majd építészmérnök lett, ma is az ... Miért nem volt elég jó Olaszországban? Mert szakmailag Amerika a csúcs. De túl hosszadalmas lett volna kijutni rokonilag, ezért menekülttáborba mentem, s Triesztben vártam ki az idõt, amíg lenyomoztak. Megint a szerencse lépett közbe: a parancsnok felesége magyar volt, s mivel mindig megcsináltam a haját és a sminkjét, elintézte, hogy a konyhára kerüljek, így kényelmesebben telt az idõ, volt kajám, innivalóm kivárni a fél évet. A parancsnok felesége segített kitölteni a kivándorlási papírt is, s 1978 decemberében végre megérkeztem Amerikába. Emlékszem, Los Angelesben nagyon meleg volt akkor. Három napig laktam a testvéremnél, akit alig ismertem, s mivel nem akart segíteni abban, hogy a filmhez kerüljek, el is költöztem tõle. Volt egy magyar telefonszámom egy egyházi missziótól, Ilosvai Selymes Judit rendezõnõé. Õt hívtam fel, õ értem jött, s bár parányi lakása volt, befogadott. Ott véletlenül - mert nem engem keresett, hanem a rendezõnõt - felhívott egy hét évvel elõttem disszidált sminkes fiú, Elek Zoltán, akivel együtt kezdtünk itthon annak idején. S ettõl kezdve mint a mesében: értem jött a feleségével, Katival, aki szintén kolléga volt, kivettek nekem egy lakást, adott 600 dollárt, vett egy kocsit, s szerzett munkát a legnagyobb amerikai német parókakészítõ cégnél, a Ziggy-nél. Mi ezt ugyanígy kaptuk egyszer, most tovább adjuk neked, majd te is add tovább - mondták. Nem próbálták ki a cégnél, hogy tényleg tud-e parókát csinálni? Nem, Amerikában, a filmes szakmában egy magyar elõtt minden ajtó kinyílik. Legfeljebb nem marad nyitva... Nagyon jó dolgom volt ennél a német cégnél, de a barátom szerzett nekem állást egy filmforgatásnál Texasban - huszonötödik sminkesként. Jól jött, hogy itthon szerzett gyakorlatot az amerikaiak sminkelésében? Magyarországon mi kézzel csináljuk a sminkeket, Amerikában nem lehet a színészhez nyúlni kézzel, a törvény tiltja, csak szivaccsal, kefével, ecsettel meg ilyesmivel. Mi pofozgatjuk a színésznõ bõrét, hogy a pórusok megteljenek, szebb legyen a smink... Na ott a sivatag közepén volt a sminkszoba, nem voltak asszisztensek, s kilométerekkel arrébb folyt a forgatás, én meg egy szót is alig tudtam még angolul. A színésznõ - mint késõbb kiderült - többször mondta, hogy tûnjek el azonnal, mit mûvelek, de én nem értettem, s õ kénytelen volt tûrni a pofozgatást, mert nem tudott mást csinálni. Másnap mind megnéztük a musztert, õk elájultak, s attól kezdve elfogadtak. A pénzem nagy része viszont arra ment el, hogy a szállodából felhívtam a barátaimat, beolvastam úgy, ahogy tudtam, a forgatókönyvet, s õk lefordították nekem. 118 dollárt kerestem, 130 dollárt eltelefonáltam. A színésznõk is tanítottak közben. Ez a munka hat hónapig tartott. Los Angelesbe tartva felvettem egy stoppost, akirõl kiderült, hogy fodrász és az apja Budapesten Ruttkai Éva civil fodrásza, az, aki oly sokat segített a szakmám elején. Tothpál Péter a fiú neve, s négy évig dolgoztunk együtt. Ma õ Schwarzenegger privát film-fodrásza. Ez az együtt eltöltött négy év alapozta meg mindkettõnk hírnevét, mert mindketten sminkes fodrászok voltunk, gyorsan dolgoztunk, s megtakarítottuk a producereknek a harmadik személy gázsiját. Abban az idõben nagyon szokatlan volt Amerikában, hogy két személy képes ellátni egy amerikai film smink és fodrász feladatait, ami minimum három embert igényelt. ... Miben különbözik a sminkben az amerikai stílus az európaitól? Sokkal erõsebben, vastagabban sminkelnek, merészebb színeket használnak, bronzosra festik az arcot, nem sápadt-sárgára, viszont tudják, hogy kell úgy megvilágítani, szûrõzni, hogy ez ne látszódjék. Nekem ez tetszett, ezért gyorsan átvettem. Én még ott elkaptam az utolsó pillanatokban a stúdiórendszert, voltam a Twenthy Century Foxnál, a Paramountnál, a Columbiánál ... Majd jöttek az independent filmek, s végül bekerültem nagy nehezen a "szakszervezeti filmbe". Ez mit jelent pontosan? Négyszer többet fizettek a munkáért, ha az ember szakszervezeti tag volt. Na itt minden összeköttetést megmozgattam, Gyuri bácsitól Zsigmond Vilmosig... Õ éppen a Szarvasvadászt forgatta, én három napig vártam rá a Hiltonban, elköltöttem egy vagyont, s amikor végre fogadott az uszodában, rám nézett és azt mondta: ide figyelj, én nyolc évig pucoltam vécét, pucolj te is! Ez a tanács nekem nyolcszáz dolláromba került, s több ezer kilométer repülõútba. Majd kaptam egy másik tanácsot: be kell menned egy nem-szakszervezeti filmbe, fel kell bujtani az embereket, hogy követeljék a szakszervezetet, s akkor némelyek utálni fognak, de bejuthatsz ... Ezt nem bírtam megcsinálni. Eltelt egy év, s akkor forgatta Kusturica az Arizonai álmodozókat, amiben játszott Fay Duneway is. Felvetettem Kusturicának, aki szintén Kelet-Európából jött, a szakszervezeti ötletet, de õ nem értette, mit mondok. Majd váratlanul elindult felülrõl a dolog: egyszer csak megjelent néhány ember a forgatás közepén vörös zászlóval, amibõl óriási botrány lett, sok tõkés visszavette a pénzét, de Kusturicát ez szerencsére nem érintette annyira. Na, ettõl kezdve én is négyszeres gázsit kaptam. Nagy élmény volt még a Párizs, Texas címû Wim Wenders-film. Ennél nagyon nem volt pénz, tizennyolc fõbõl állt a stáb, kimentünk Texasba forgatni. Nagy húzásom volt, hogy a Nastassja Kinskinek levágtam a haját, szõkére festettem, s ezzel megfordítottam egy befutott image-t. A Travist alakító Harry Dean Stanton arcán a furcsa sebeket is Ön csinálta? Persze, azok a sivatagban szerzett napégette hegek, amik lassan gyógyulnak... Azon a filmen én vagyok kiírva ruhára, sminkre, fodrászra... Mint? ... Mint Charles Balazs... Óriási siker lett a film, hatalmas pénzt kaptunk érte késõbb. A betegségek s egyéb bõrelváltozások megjelenítését hogy tanulják meg? Tanították, amikor gyakornokok voltunk. Milyen a lõtt seb, a szúrt seb. Elvittek boncterembe, figyeljük a test színét, a seb színét, a seb szélét stb. Madaras arcát ugyanúgy sminkeltük például A járványban. Amikor nálunk még a Max Factor gyártmányokat használtuk, minden évben eljött a cégtõl egy szakember, aki megmutatta, mit, hogyan és mire kell használni. Mi a legmagasabb faktorú napvédõvel szedjük le a festéket, s az eltûnteti a piros foltokat. Másként nem is lehetne három hónapig ugyanoda festéket feltenni, anélkül, hogy ne sérüljön a színész arca... Itthon is volt visszhangja az amerikai sikereinek? Egyszer hívott Makk egy koprodukcióhoz, talán a Játszani kellhez, hogy nem tudják megoldani, jöjjek. 400 dollárt ígért, ami itthon óriási pénz volt, de akkor vettem egy üzletet meg egy házat a Melrose Streeten, nekem akkor 5000 kellett volna... Egyszer még a fõkönyvelõ is kijött értem, hogy jöjjek haza menedzsernek. Egyébként én gyakran jártam haza. Megmutattam a kollekciómat a sminkeseknek, az operatõröknek, majd megvettem az itteni forgalmazás jogát. Max Factor már nem volt, az Estée Lauder nem jó a filmgyárnak, kellettek az én áruim. Én egyszer buktam itt: Michael Douglas, A Nílus gyöngye után kért tõlem egy videokazettát magyarországi várakról, hogy itt forgatná a következõ filmjét. Én elkezdtem házalni ez ügyben, de mindenhol elutasítottak, mondván, hogy itt csak az A. Vajnán keresztül forgathat. Mondtam, oké, 20 millióval kevesebbet nyer Magyarország... Még egyszer fordult elõ hasonló: Barbra Streisand forgatott volna Magyarországon. Ugyanaz a sztori: átment Szlovákiába, s a határ másik oldaláról forgatott... Meddig tartott ez az amerikai élet? Ötvenéves koromban rájöttem, hogy elértem képességeim maximumát. Csak nehéz kosztümös filmekhez hívtak, hisz nagyon magas volt a gázsim. A könnyû modern filmeket már az új generáció készítette. Évi három-négy nehéz film, pihenés nélkül kifárasztott. A filmgyártásban a számítógép bevezetésével már nem a sminkes készítette a speciális maszkokat, hanem óriási beruházást igénylõ, sminkhez nem értõ computeres cégek vették át a szerepünket. Én az utolsó generációhoz tartozom, amelyik még a hagyományos szakmát mûveli. Ezért Amerikából lett elege?... Én három kívánsággal mentem ki Amerikába: szerettem volna egy tûzpiros, nyitott sportkocsit, egy hófehér mohair-pulóvert és egy házat Hollywoodban, ott, ahol a sztárok laknak. A sportkocsit megvettem az elsõ évben, hét darab volt belõle egész Amerikában, egy fillér elõleg nélkül megkaptam, úgy mentem vele haza, ahogy egy sportkocsival illik, s egy fácán nekirepült, széttörte az egész elejét. Aztán ellopták, aztán leégett, s még mindig nem volt kifizetve. Amikor évekkel késõbb A Nílus gyöngyét forgattuk, Kathleen Turnerrel elmentünk Párizsban egy Dior-divatbemutatóra, ahol megjelent az a bizonyos hófehér mohair-pulóver! Dehát azt nem lehet megvenni, õsszel a téli kollekciót! Kathleen mégis kibulizta nekem, egy vagyonba került, az volt rajtam a fogadásán. Amikor hajnalban hazamentem, ledobtam magamról, a mexikói takarítónõ meg reggel bedobta a mosógépbe, és lett belõle egy kis sárga rongy. A házat 300 méterrel a Jack Nicholsoné fölött vettem, a tetõn. Amikor a Los Angeles-i földrengés volt, kiment alóla az alsó szint, újra kellett volna építtetni az egészet. Két nap alatt eldöntöttem: hazajövök. Ez volt az utolsó lökés? Igen. De el is fáradtam. Mondtam már, hogy csak nehéz filmeket kaptam, nem volt olyan kis tingi-lingi modern film, hogy egy kicsit leüljek, pihenjek a szetten, s olvasgassak. Kicsit már untam is. Ez volt 1994-ben. Amikor az itteni filmes barátaimnak bejelentettem, hogy végleg itthon maradok, lefagytak a mosolyok. Rájöttem egy kis idõ után, hogy miután Magyarországon nincs filmgyártás, valami mást kell csinálnom, nem vehettem el a Magyarországon maradt maszkos barátaimtól a munkát. Szerencsém volt, egy magyar-amerikai cég (Helle-Kemény producerek) megkerestek, és egy három-filmes szerzõdést ajánlottak. Elmagyarázták, hogy a cégük amerikai-magyar vegyescég, szerzõdésük szerint nekik kell a sminkest és fodrászt biztosítani és fizetni. Az a probléma, hogy az amerikai sztárok elvbõl nem fogadták el a magyar sminkeseket. Ez szerintem csak a nyelv és az újabb anyagok hiányának volt betudható. Ajánlatuk a következõ volt: dolgozzak nekik mint magyar sminkes, de az amerikai sztárok által ismert maszkmestert így nem kell Amerikából (plusz a sminkes bérét, útiköltségét, szállodáját) fizetniük. A három film forgatási ideje alatt a kijelölt magyar sminkes kollegáknak lesz idejük megtanulni angolul, és elsajátítani az új anyagok használatát, meg a technikákat. Ebben az idõben egy magyar maszkmester bére 6. 000 Ft. + áfa/nap volt, én 25. 000. Ft+áfát kértem naponta. A filmeket leforgattam. A produkció hosszú távon jól járt, mert a következõ filmeknél nem kellett Amerikából sminkest hozatni, a sztárok elfogadták a magyar fodrászokat és maszkmestereket. Én is jól jártam, mert a gázsimból 1995-ben elindíthattam a cégemet, a Cinema Beauty Secretet, ami a filmgyártásban használt speciális smink- és fodrászanyagok képviseletét látja el, vagyis úgy döntöttem, hogy smink és fodrász kellékeket importálok. A fodrászok, sminkesek által számon tartott öt magyarországi cég között vagyok, a multikat is beleszámítva. Tanfolyamot is vezetek, harminc-negyven tanítványom végzett azóta. A hagyományos technikát tanítom, természetesen. Magának jól jönne, ha a magyar filmgyártás végre financiálisan is magára találna, fellendülne ... Fõleg az, ha belépünk az Európai Unióba, mert akkor egész Európában forgalmazhatom a kellékeimet, és lehetnek tanítványaim mindenhonnan, hisz angolul is tanítok. Elégedett? Nem. Ebben az országban nagyok a problémák. Minden, amit én képviselek, az drága. Se az áfa-kulcsok, se az adók nem mennek lefelé. Százezerbõl nem lehet lakásra gyûjteni, az emberek nem mindig becsületesek, így nagyon nehéz egy céget vezetni, fenttartani. Nem élek nagylábon, egy kilencéves Mercedesszel járok. Szerettem volna csinálni egy nemzetközi iskolát, de ma még nem lehetséges anyagiak miatt... Ápolom a kapcsolatokat a konkurenciával, jóban vagyok mindenkivel, szponzorálok egy csomó rendezvényt... És várok.
Ruttkai Évával 102 Kbyte
Ruttkai Éva 121 Kbyte
Tolnay Klárival az Apa forgatásán 1966 94 Kbyte
101 Kbyte
Bordán Irénnel 110 Kbyte
Bordán Irénnel 105 Kbyte
Dajka Margit a Volt egyszer egy család forgatásán 1972 126 Kbyte
Madaras Józseffel a Járvány forgatásán 1975 122 Kbyte
Temesváry Amerikában 233 Kbyte
Faye Dunaway 141 Kbyte
Emir Kusturicával az Arizonai álmodozók forgatásán 117 Kbyte
Nastassja Kinskivel a Párizs, Texas forgatásán 134 Kbyte
Nastassja Kinski 169 Kbyte
Christian Slaterrel a Young Guns (A vadnyugat fiai) forgatásán 119 Kbyte
Az X polgártárs címû film sminkátvételén 1995 101 Kbyte
Makk Károly: A játékosának forgatásán 1997 76 Kbyte
A játékos 195 Kbyte
Temesváry Károly tanítványaival 161 Kbyte

122 Kbyte

Rutger Hauer maszkjai 187 Kbyte

163 Kbyte

114 Kbyte

90 Kbyte

107 Kbyte

130 Kbyte