Palotai János Világ - Kép
Portré Péterffy Zsófiról


211 Kbyte

"Sophia! I remember You!" Így üdvözölte az olasz határőr a Velencéből hazatérő díjnyertes film alkotóját. Feltehetően előző este látta a tv-ben a díjkiosztó ünnepségen - amiről a magyar televíziók "lekéstek", és amire azután "spétreakcióval" válaszoltak. Így aztán mi is megismerhettük a "szemtelenül fiatal" lányt (by Bárdos András - "csiga" tv), aki onnan hozott elismerést, ahol magyar filmnek úgy 30 évenként osztanak; Szőts Istvánnak, majd Csermák Tibornak, most pedig Péterffy Zsófiának, akit a média felkapott, majd elfelejtett - bemutatni, a filmjét is, őt is...
Pedig érdemes - és tanulságos - többet tudni arról, hogyan jutott idáig. S amiről még az ismerőseinek egy része is keveset tud.

Manócska, és Pom-pom

Még azok is sokáig csak manócskaként ismerték, akikkel együtt járt az Iparművészeti Főiskolára, ami találó volt, még ha feltehetően a Futrinka utca bábfilm sorozatból is kölcsönözték, de hát az a korosztály még azon nevelkedett - a Jankovics Marcell féle magyar népmesék mellett. Néha rajzfilmekre emlékeztetett: mintha a Pom-pomból lépett volna elő Piczurként mesés kalapkölteményeivel, máskor extravagánsnak tűnő öltözékével a sok monokróm "gyászhuszárhoz" képest (a fekete szürke volt akkor a divat) színes, bizarr jelenségnek számított. (Egyszerre volt Manócska és Pom-Pom, egyszerre tűnt ex-és introvertáltnak.)

Talán anyja (Ék Erzsébet) divatálmait valósította meg, vagy az ellenkezőjét, - nem tudni, nem mesélt róla; sem a festő nagyapáról (Ék Sándor) sem a nagynéniről (Péterffy Ágnes). Valódi művészpalántának számíthatott volna, de nem ebből akarta megcsinálni magát. Hanem a Kocsma Jennyben csinálta meg magát... Ami magától értetődőnek tűnhet: mintha - genetikusan is - predesztinálva lenne az animáció művészetre. Valójában ez nem ment ilyen egyszerűen. Nagyapja őt már nem taníthatta, csak a tanárait. Nem az "ősök" képei határozták meg látványvilágát, inkább az albumok befolyásolták. (Gauguin színvilága, Kokoschka expresszivitása, az ikonok szellemisége.)

Ennek ellenére a "kisképzőben" szobrászatot tanult, de rájött, hogy ez nem neki való, mivel a gondolatai gyorsabban, előbbre járnak, mint a kezei. A gondolat "burjánzás" a festményein érvényesült: túlterhelte, túlfestette a képeit. Emiatt sokat küzdött a tanáraival és önmagával: elbizonytalanodott, korábban kellene abbahagyni - de mikor? Vagy rögzíteni kellene a folyamatot - de hogyan?

Aztán az Egyetemi Színpadon látta Kovásznai Gábor filmjeit, s úgy érezte, hogy ez az ő műfaja: a mozgó festmény - bár nem gondolta, hogy ez animáció. Amiket ugyanis addig látott és szeretett (Fehérlófia, Süni a ködben) azokhoz nem hasonlított. Talán ezért sem gondolta, hogy animációs filmet csináljon. Az "ipar"-ra jelentkezett az akkor induló intermédia szakra, de ezt a felvételi közben átvitték a Képzőművészetire, így a kerámia és a grafika között választhatott. Agyagozni ugyan tudott, de ha korongozni kell... annál jobban rajzol. Felvették, de hamar kiderült, hogy olyasmivel - betűrajz, körző stb. - kell foglalkozni, amihez semmi köze.

És akkor jött egy álom, a Műcsarnokbeli "Tatarozás" rendezvény után; újra élte az egészet, közben valaki azt súgta, hogy bízzon Jankovics Marcellben - akit személyesen nem ismert - s újra járva a varázslatos termeket, a végén ott találta őt. Másnap a főiskolára menve találkozott vele. Elmondta neki, hogy nem találja a helyét a főiskolán. Jankovics akkor javasolta az neki animációt. Hogy a lány miért tulajdonított jelentőséget az álomnak? Zsófi realitásként éli meg az álmok világát, ez nála világképi kérdés. "Úgy képzelem, hogy az emberi intelligencia, szellem nem egyedüli a világban. Az élő létnek ezernyi formája van, a szellemi létnek is a mi intelligenciánkon kívül. Az álom világa a szellemi létnek egy (bizonyos) normálisan megélt létformája, fontos a számomra - foglalkozom is vele.

Ezért áll hozzám közel az ikonfestészet; a kép, a szellemi világhoz tartozó létező, animált élő - felszentelés által - lélekkel töltött, élő változó dolog. Nem én nézem, ő néz engem... Egyik vizsgadolgozatomat is ikonokról készítettem. Az ikonoknál a világkép és a festmény elhatárolhatatlan egymástól, ami nem könnyen valósítható meg. Az embernek előbb világképet kell csinálni magának és csak utána képet festeni. A világképemet folyamatosan alakítom és a festői világomat is.

A kép a műfajra vezet rá, hogy mi az én műfajom, de a saját stílusom sokáig nem alakult ki. Úgy képzeltem, hogy mindent - ami a kultúrában eddig volt -, amit maximálisan képes vagyok befogadni, át kell szűrnöm magamon, s csak ez után tudok saját stílust kialakítani, meghatározni, mi az az egyedi, amit ezekhez én még hozzá tudok tenni...Így viszonylag későn lett saját stílusom - bár a külső szemlélő számára hamarabb körvonalazódott. Nem azt az utat választottam, hogy egy stílusirányzathoz ('istállóhoz') kötődjek. Ezek a részművészet kategóriái. Én egészet szeretnék csinálni, ezért választottam az animációt, abban történetet, festészetet, zenét, ritmust komplett, egész világot tudok csinálni, nem egy részt. Minden az enyém..."

***

"Kényszerítlek ti lelkek, síri lányok,
nimfák, szirének, hamadriádok,
szatírok, lidércek, boszorkányok,
tűnjetek el gyorsan, egyenest a pokolban,
s kelyhét a kereszténységnek szét ne tördössétek!
Isten, légy kegyelmes oltalmazni ellenségtől"
(Démonoknak nemzetsége - részlet, ford.: Jékely Zoltán)

Diplomamunkájában is (Démonoknak nemzetsége 1977) a középkor tudatvilága foglalkoztatta, s ehhez a Carmina Buranából választott verset. A dialógus nélküli film egy álomról szólt. Az álmok mellett másik fontos eleme Zsófi munkájának a vers: nem verbális, hanem szerkezeti eleme. Már a festményei túlzsúfoltsága is jelezte, hogy nem a kép 4 keretvonala között, hanem szerteágazóbb rendszerben gondolkodik. (Ebben szerepe lehet egyik tanára Szemadám György tanításának is: a művészetnek a világhoz tartozó rendhez kell kötődni, s nem a káoszt kell növelni.)

Valójában olyan dolgokat fest, amelyek a világ rendjéhez, képéhez, az őt foglalkoztató gondolatkörhöz kapcsolódnak. Bár az animáció a meséhez, a lineáris történethez kötődik inkább ő a nehezebbet, a verset választotta -- valójában ez felel meg struktúrájában is a rövidfilmnek, amelynek minden kockája nagyobb figyelmet követel az alkotótól és a befogadótól: újra nézve mást és mást ad. Ezért nem tartja jónak a 2 órás rajz, illetve rövidfilm összeállításokat. Annyi ideig nem tud a néző koncentrálni, így a fele hatástalan marad. Filmjei nem versillusztrációk: sem a József Attila ihlette Szaggatlak, mint a fergeteg (1999) sem a Villon ballada A kalózok szeretőjéről (2001).

Az animációt, ezen belül is a sík (rajz, festmény) filmet, .az egyik leg idő- és munkaigényesebb szaknak tartják. Zsófiék ezért gyakran túlóráztak: nemcsak a műteremben, de a tanteremben is. Amikor hivatalosan befejeződött a képelemző szeminárium, elérték, hogy legyen még egy félév ráadás. Jól lehet azon natúrfilmek is szerepeltek. Akkor is szakítottak időt erre, amikor ez egybeesett a műtermi munkával.

Nem pótolták a szorgalommal a tehetséget, hanem elősegítették. A műtermet "háremnek" nevezték, mivel ekkor szinte csak lányok jártak a szakra: Kiss Andrea, Molnár Jacquelin, Péterffy Zsófi, Rófusz Kinga. A heverőre azért volt szükség, mert sokszor éjjel is benn dolgoztak. A tanárok pedig - Bleier Edit és M. Tóth Éva kivételével - mind férfiak voltak: Jankovics, Richly Zsolt, Reisenbüchler Sándor, Cakó Ferenc, Orosz István, akik nem "erőszakolták meg" a lányokat - a stílusukkal.

Egyszer ugyan fellázadtak a tanárok ellen: amikor vizsgamunkáikra csak osztályzatot kaptak - értékelés, elemzés nélkül. A mindig mosolygó, kuncogó Zsófit akkor láttam először magából kikelve.

Jenny és Zsófi

Másodjára akkor láttam dühösnek, amikor a diplomafilmjeikből az Örökmozgóban akartak vetítést, ami azon bukott meg, hogy a stúdió pénzt kért érte. Ettől úgy "kiborult", hogy káromkodott, aztán bűnbánó mosollyal elszégyellte magát - mások helyett. Talán "belátta", hogy ez olyan világ, amelyben az embereknek nem lehet örömet szerezni "csak úgy", ingyen. Hogy aki pénzt kér a művészetért, az rá van kényszerítve erre.

Amíg ők, az "ipart", a szakmát tanulták, az alatt az ipart szétverték: a Pannónia rajzfilmstúdió széthullott, romjaiból újjáéledt a Phőnix és a Grácia alkotócsoport. Ezek adtak menedéket, munkát a tehetséges végzősöknek. Ők őrizték azt a hagyományt, amelyet a stúdió még a fénykorában teremtett meg: a kötődést a klasszikus animációhoz és a képzőművészethez. Ebben az is közrejátszott, hogy a 60-as években számos képzőművészt, akik a 3T áldozatául estek és nem érvényesülhettek, ez a stúdió fogadott be, ahol rajzfilmet készítettek: Kovásznai Gábor, Reisenbüchler Sándor, Gyulay Líviusz, Richly Zsolt itt maradva, a folytonosságot jelentették. Az őket követő középgeneráció (Orosz István, M.Tóth Éva) majd a fiatalok (Rófusz Kinga, Molnár Jaqueline, Péterffy Zsófi, Pátrovics Tamás, Bánóczky Tibor) érkezésével nagy lett az életkor és a stílusbeli szóródás. Ugyan szokták őket akadémikusnak minősíteni, vélhetően a régi technika miatt, de ha csak Péterffy Zsófi filmjeit nézzük, azokra is csak annyiban jellemző, hogy nem keveri a sík- és tér-animációt és a számítógépest.

A celluloidfestő

Filmjeiben háromfajta technikát alkalmaz: a cellanimációt, amikor cell-lapról lapra fest olajfestmény stílusban, máskor a fázisanimációt, amikor trükkasztalon a kamera alatt fest ("Kovásznaisan"), s azt fázisról, fázisra fotózza; valamint a papírkivágás technikáját: a festmény szétvágott darabjait mozgatja, és még ebbe belefest a kamera előtt. A Démonokat szinte végig kamera alatt festette; ebben a képek technikai továbbvitele fontosabb volt a történetmesélésnél. A Szaggatlak-hoz, a József Attila vershez jobban illett a festmény "szétszaggatása", a merevebb, bábszerű mozgás. A Kalózok szeretőjében együtt alkalmazta a három technikát. Eddigre érlelődött össze a festői fejlődés és a stílus, amely itt a látványból, a festményből indul ki. Eddigre vált világossá az is, hogy a különböző típusú technikákkal milyen karakterű jeleneteket lehet a legjobban megjeleníteni. Így a cellanimációval, a folyamatos mozgással az ismétlődő napi rítusokat, a papírkivágással, a festményelemek mozgatásával, a széttöredezettséggel a drámai, háborús jelenteket lehet jobban érzékeltetni.

A díjnyertes, 8 perces film 3 évig készült, - pedig a festésben segített tanítványa: Polányi Rita - jó ideig le kellett állni vele, pénzhiány miatt. A művészi animáció - a Mozgókép Alapítványon kívül - ugyanis alig kap támogatást: az ORTT és az NKA vagy ad, vagy nem. Így mintegy 55-60 millió Ft jut évente e műfajnak, (amire sok stúdió pályázik!). A különböző - ipar/képző - művészeti kuratóriumok pedig "labdáznak" a pályázókkal.

Zsófi eközben elkezdett tanítani, előbb egzisztenciális okból, majd "szerelemből". Szeretett volna egy monodrámát csinálni, de sokallták időben és pénzben is a "percemberkék". Ehelyett egy-két perces filmet csinál majd, ami nem versből, hanem egy filozofikus tartalmú képből indul ki, amelyet a delphoi fogathajtóhoz lehet kötni.

Ez a megalázó helyzet, a művész kiszolgáltatottsága is benne van kocsma Jenny sorsában.

A nemrég diplomázott lány zavarban van, ha arra gondol, hogy általa nagyra becsült kollégák 20-30 éves életműveit előzte meg. (De miért csak 40-50 év után kaphatna valaki elismerést?) Úgy véli, hogy sokuk filmjében benne van/volt a nagydíj lehetősége, s a véletlenen is múlik, hogy egy film milyen díjat kap. A velencei díjban - szerinte - a magyar animáció elismerése is megjelenik.

Kecskeméti sikere után elkértem tőle a filmjét Akkor már tudta, hogy meghívták Velencébe. Azzal búcsúztunk, hogy ha visszajön, beszámol a sikeréről. Azóta Szolnokon, a művészeti filmek fesztiválján is nyert egy különdíjat.
Nem lenne baj, ha a sorozat folytatódna, és Rómában megismétlődne Velence. Decemberben ott osztják ugyanis az Európa filmdíjakat.
Akár úgy lesz, akár nem, az a velencei díj elvitathatatlan tőle, azt már nem lehet elvenni.
Legfeljebb a következő filmjére ígért pénzt.


79 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső