Fehér Györgyre emlékezünk
 


66 KByte

A nemrég elhunyt televíziós- és filmművész életműve váratlan hirtelenséggel szakadt félbe. Ahogy lassan távolodunk tőle az időben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a tévéjátékaiban és játékfilmjeiben jól érzékelhető, manapság csöppet sem konvencionális alkotói magatartás számos fontos problémát vet fel, olyan kérdéseket, amelyek megvitatásra, válaszra vának. Ennek nyitányaként közlünk most gondolatébresztőül néhány részletet a műveivel kapcsolatban külföldön megjelent írásokból és a vele készült interjúkból.

 

Ungarische Bulletin 1979

Bemutatjuk Fehér Györgyöt

Fehér György 1939-ben született Budapesten.
Érettségi után elektrotechnikusi szakképzettséget szerzett, majd hangmérnök, képtechnikus, asszisztens és kameramann volt a Magyar Rádió és Televíziónál. Három sikertelen kísérlet után végre felvették a Filmművészeti Főiskola operatőri szakára. Vizsgamunkái közül a második év végén forgatott III. Richárd című. tévéjátéka érdemel említést, amelyben Shakespeare drámáját monológként vitte képernyőre. A harmadik évben szakot váltott, majd 1973-ban tévé- és filmrendezői, valamint operatőri diplomával hagyta el a főiskolát. Diplomamunkája Shakespeare III Richárdja volt. Az évenkénti veszprémi tévétalálkozón a III. Richárd, a Volpone és a Barabbas fődíjat kapott, míg A bűvös szekrény egy, A bosszú pedig két különdíjat. A Walesi bárdokat a Miskolci rövidfilmfesztiválon a népszerű-tudományos film kategóriában díjazták, a Barabbast pedig a salzburgi operafesztiválon különdíjjal jutalmazták. A Bajazzo a prágai nemzetközi tv-szemlén a zenei zsűri különdíja mellett a kritikusok díját is hazavihette. A rendezőt 1978-ban Balázs-Béla-díjjal tüntették ki.

A Walesi bárdok szerzője Arany János, a 19. század egyik legjelentősebb költője. (...) "A történészek határozottan tagadják, de a nép körében megingathatatlan az a hiedelem, hogy I. Edward angol király Wales tartomány leigázása után (1277-ben ) ötszáz bárdot végezetett ki, hogy a dicső múltat megénekelve ne tudják rávenni fiaikat az angol iga lerázására." Ezt a rövid megjegyzést fűzte műve mellé a költő tartalmi ismertetésként. Lévén kötelező irodalom, a verset természetesen az Iskolatelevízió is műsorára tűzte. Fehér Györgyöt bízták meg a feladattal, hogy a hetedikesek számára filmet készítsen a vers keletkezésének körülményeiről. Kapott egy precíz forgatókönyvet, amelyben egy pedáns tanárember - a magyar irodalom kitűnő ismerője és propagandistája - a költemény minden sorát, minden gondolatát, minden nyelvi fordulatát megmagyarázta, például, hogy a bárdok kelta énekesek voltak, vagy hogy milyen történelmi eseményre vonatkozik a vers "Ne szülj rabot, te szűz!" sora.

Fehért már iskolaévei alatt sem érdekelték a szájbarágós magyarázatok és fejtegetések. (Saját bevallása szerint rossz tanuló volt.) (...) A rendező mégis filmre akarta vinni a Walesi bárdokat. Megbízta asszisztenseit, hogy szedjenek össze a könyvtárakban minden információt Ferenc József osztrák császár és magyar király magyarországi látogatásáról. Nagyon sok lelkes hangú tudósítás gyűlt össze, ünnepélyes hangulatú rajzok és festmények, és mindenekelőtt a császárt dicsőítő dalok.

A film az 1848-as szabadságharc közismert képeivel kezdődik, miközben Petőfi Sándor Nemzeti dalát, valamint a Marseillaise-t halljuk. A tömeg lelkesen ünnepli a forradalmat. Ezután következnek a vereség képei, a kivégzéseké. Haynau jelenti Ferenc Józsefnek: "A forradalom ezer fejű hydráját legyőztük, Magyarország megtért.". /

A császár meglátogatja Budát. A tömeg lelkesen élteti az uralkodót, és a himnuszt énekli. A császár részt vesz egy vadászaton és egy hajókiránduláson, megtekint egy díszszemlét, és fogadja a városatyák meg a polgárok hódolatát. A királynő végignéz egy divatbemutatót, és meglátogat egy gyermekkórházat. Koronás költők dicsőítő sorai és a korabeli sajtó lelkendező cikkei kísérik útján az uralkodó párt.

E képek után feltűnik a narrátor: "Minden magyar költőt felkértek, hogy írjanak verset Ferenc József dicsőítésére. Így Arany Jánost is, aki a következőket írta..."

És közvetlenül e szavak után már halljuk is a költeményt a walesi bárdokról, akik inkább a lángsírt választották, semmint hogy dicsőítsék Edward királyt.

A kritikus, aki sok rendezővel találkozott már és számtalan film, tévéjáték, opera születésénél asszisztált, ismeri a rendezés legkülönfélébb változatait. Látta, amint a technikailag precíz, a legkisebb részletig kidolgozott forgatókönyvekből rossz - vagy akár jó - forgatókönyvek születtek. Látott tanácstalan rendezőket, és látott bűvészeket, akik a legnagyobb nyugalommal hagyták folyni az eseményeket, látszólag mit sem törődve közben a művel, amely megmagyarázhatatlan módon, a gravitáció és a tehetetlenség következtében végül mégis művészetté vált. Fehér György rendezői munkássága ez utóbbi csoportba sorolható.

Ami rendezői munkájában rögtön feltűnik, az, hogy nincs forgatókönyve. Mint egy kedves kívülálló bolyong a stúdióban, itt-ott elbeszélget az emberekkel, mintha nem is a rendezés lenne a lényeg -állítja is, hogy nem az. Szívesebben foglalkozik kis csoportokkal. Akinek éppen nincs dolga, az nem tartózkodik a stúdióban, s az egész olyan, mint egyfajta kosztümös főpróba. Bár forgatókönyv nem létezik, a színészek furcsamód mégis tudnak valamiféle szöveget.

A kritikus ahhoz van szokva, hogy a színészek és a rendezők ellenfelek: a rendező parancsol, a színész végrehajt. Fehér György rendező ezzel szemben jó barát, mondhatni haver. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy mosolya és szelíd szavai mögött erős alkotói akarat rejtőzik, amelyet azonban ő más eszközökkel juttat érvényre. Ráveszi a színészt, hogy a legjobbat hozza ki a figurából - önmagából -, hogy testestől-lelkestől részt vegyen a munkában.

Fehérnek még rendezői széke sincs. Ott áll az üvegablak mögött - figyel, izgul, dirigál. Felvételnél sokszor bent marad a stúdióban, playbacknél még hangosan instruál is. Nem előjátszik, hanem együtt játszik, és ez hatalmas különbség, mert az első esetben a rendező csak utánzásra készteti a színészt, a másodikban részvételre. (...)

Interjút egyáltalán nem ad. A kritikus forduljon a színészhez. Vagy nézze meg a tévéjátékot, abban minden benne van.

Fehér nagy ráfordítással, körülményesen dolgozik. Vajon határozatlanságból származik-e ez a szemmel látható kényelmesség? Ugyanazt a jelenetet ugyanis felveszi a hős és a hősnő szemszögéből is - aztán még egyszer, jobbról is, balról is.

A vágószobában is sok időt tölt el. Minden szót hosszasan mérlegel, minden gesztust egyensúlyba hoz egy másikkal. Ha író lenne, azok közé tartozna, akik állandóan új kifejezések után kutatnak és folyton átdolgozzák, javítják, lerövidítik vagy megtoldják a kéziratot.

A vele való interjú baráti beszélgetés, ars poetica helyett pedig Peter Brookot idézi - igaz, az idézet teljes mértékben az ő álláspontját tükrözi: "A rendező szerepe, hogy erőszakos legyen és engedékeny, hogy provokáljon és visszavonuljon mindaddig, míg formát nem ölt kezében a vázlatos anyag."

 

Manifesto 1990

Fehér György magyar rendező szerint:

Ma a fetisizált fogyasztás jelenti az új cenzúrát

A Locarnóban ezekben a napokban bemutatkozó rendezők között Fehér György kétségtelenül az egyik legtapasztaltabb. (...) 1973 óta, amióta átvette a diplomáját a budapesti főiskolán, számos televíziós filmet rendezett, többek között Shakespeare-, Dosztojevszkij-, Moličre-adaptációkat. Ennek ellenére oly sok kelet-európai kollégájához hasonlóan neki sem volt könnyű eljutnia a játékfilmhez.

"Magyarországon ebben a pillanatban a legteljesebb káosz uralkodik. Míg a szocialista rendszerben bármilyen filmet meg lehetett csinálni, elég volt, ha néhány akadályt legyőzött az ember (a cenzúra lényegében nem volt túlságosan kemény), ma a legkülönbözőbb szempontoknak kell megfelelni: ha támogatást akarunk kapni, akkor kommersz, nyugati típusú filmeket kell készítenünk. Az emberek mentalitása radikális változáson ment át, ma már Magyarországon is mindenki a McDonaldsnál eszik és az irodalom klasszikusai helyett a könnyű lektűröket olvassa. Emiatt a Szürkület-ről is el kellett hitetnem, hogy krimiről van szó. Csak akkor mondtuk meg az igazat, amikor már elköltöttük a pénzt. De nem hiszem, hogy még egyszer képes leszek így átverni a producereket... Tisztában vagyok vele, hogy filmem nem könnyen érthető: de szerintem tévedés azt hinni, hogy túlságosan ki kell szolgálni a nagyközönség ízlését. Fontos, hogy elgondolkodjunk azon, amit látunk, különösen ma, amikor olyan lényeges változások történnek körülöttünk. (d.h)

 

Giornale del Popolo di Lugano 1990

A magyar Fehér György remek bemutatkozása

Szürkület - A budapesti fesztiválról szóló krónikák szerint ezt a filmet sokan megtapsolták, de sokan ki is fütyülték; alaposan megosztotta a kritikusokat és a közönséget is. Pedig Fehér György első játékfilmje azon ritka művek közé tartozik, amelyek szigorú de rafinált stílust követnek. Az eső és a köd árnyalataihoz igazodó fekete-fehér film tökéletesen illeszkedik Dürrenmatt regényének hangvételéhez, a lélektani feszültségben gazdag, tragikus történethez. Megölnek egy lányt és a rendőrség csak egyvalamit tud, azt, hogy a gyilkos csokoládéval kínálta. Előállítják azt a titokzatos férfit, aki megtalálta a holttestet, de ő leveti magát a rendőrkapitányság ablakából. A bűntény közegét felderítve, a helyszín alapos vizsgálatával kell megtalálni az igazi gyilkost, kibontani az események valódi dinamikáját. A hosszú nyomozás során sok minden kiderül a gyanúsítottak titkos szenvedélyeiről, mégsem születik igazi megoldás. A felvevőgép lépésről lépésre, milliméterről milliméterre követi azt a lassú, bölcs, szuggesztív ritmust, amellyel a nyomozás a kézből angolnaként újra és újra kisikló igazság felé halad. Végül a bizonyosság megragadása lehetetlenségének érzete és egy gyönyörű film emléke marad meg bennünk. (D.A)

 

San Franciscói Nemzetközi Filmfesztival 1991

Szürkület

Az isten háta mögötti hegyi falut övező erdőben egy detektív kislányok gyilkosa után kutat. De amint a vizsgálódása összeütközésbe kerül a professzionális "objektivitással", elveszik tőle az ügyet. Ő azonban továbbra is a sorozatgyilkos nyomában marad. A Szürkület cselekménye kétségtelenül sablonosan hangzik, Fehér György rendező csalódást okoz a hatásvadász thrillert váró közönségnek, ugyanakkor meg is döbbenti őket. Mozgékony kamera pásztázza a kietlen, eső verte tájat tompa fényben vagy szürkületkor, amikor minden más, mint aminek látszik és mindenki gyanús. Ennél sokkal több nem is történik, a feszültség mégis állandóan jelen van, miközben a film egyre beljebb visz minket egy pszichológiai mélyvilágba, amelyben elmosódik a különbség bűn és ártatlanság, üldöző és üldözött között. Fehér György első nagyjátékfilmjében a kép és hang mesteri kezelésével lenyűgöző elemzést ad a bűn ontológiájáról. Kinek a nézőpontjával azonosuljunk? A gyilkoséval? A nyomozóéval? A rettegő falubeliekével? Ki a gyilkos? Hangulatokra építő szerkesztésével, Tarr Bélát nyíltan idéző, makacsul kitartott képeivel ez az első játékfilm hipnotikus irányban csavarja meg a bűnügyi film műfaját. Újjáéleszti a sejtelmeken, borzongató érzeteken alapuló filmtípust. - Laura Thielen.

 

Ciné-critique 1991

Szürkület

A kommunikációnélküliség határai

Amellett, hogy fényképezését az 1990-es locarnói fesztiválon bronz Leopárddal díjazták, ez a különös "bűnügyi film" elnyert még egy jelentős "forgalmazási támogatást" is, amelyből azonban túl sokat nem profitált. Ám szerencsére vannak még műsorigazgatók, akik emlékeznek rá, a Szürkület így mégis talált magának egy bemutatótermet a genfi Sputnik moziban, ahol február 19.-ig játszották. Nem kis csodálkozásunkra, ugyanis a film a kommunikációnélküliség határain rendezkedett be, és legcsekélyebb engedményt sem tesz a közönségnek.

Annyit lehet belőle kihámozni, hogy alapja Dürrenmatt Fényes nappal történt című írása, amelyet 1958-ban sokkal hagyományosabb formában már feldolgozott a szintén magyar Vajda László Heinz Rühmann és Michel Simon főszereplésével.

Ami "fényes nappal történt", az egy kislány meggyilkolása egy elhagyatott erdős-bokros terepen. Kétségkívül az ellentét kedvéért a cselekmény javarészt az esti félhomályban vagy a hajnal sápadt fényeinél játszódik. A vásznon egy rendfanatikus felügyelő és a segédje nyomoz. A rendező különös képeket komponál végtelen hosszú beállításokban, "dialogizálja" a monologizáló szereplőket, és magára hagyja a nézőt olyan alapvető kérdések bogozásával, hogy ki kicsoda, ki mit csinál, továbbá ki beszél kihez. Vagy ez nem is fontos?

Az ember ezért a valóban nagyszerű zenei vezérmotívumokra figyelmez inkább, vagy a jelzésekre: egy gyermekrajzra, egy szoborra (sas karddal), egy nagy keresztre, vagy akár a mindenhol jelenlévő esőre. Ami mindebből kibontakozik, az jóval túl van az egyébként befejezetlen rendőri nyomozáson. Rádöbbenünk, hogy kapcsolatban van az ártatlanság halálával, a bennünk lakozó gonosszal, az igazságszolgáltatás lehetetlenségével. És persze a megfoghatatlan igazsággal.

Egy kicsit olyan, mint a Twin Peaks - egy Antonioni- és Angelopoulosz-követő szemével nézve. Aki szereti a titokzatosságot, annak is a sűrű, sötét fajtáját, megtalálja a számítását Fehér György filmjében. Kár, hogy az egyöntetűen lassú ritmus végül megbénít minden megértési kísérletet, valamint hogy a szerző tartózkodó látásmódja kizár minden érzelmet. Az a benyomásunk, hogy a folyamat rendszerré válik, csak a forma szépségében enged gyönyörködni.

A néző, akit határozottan frusztrál a megértés lehetetlensége, kísértésbe esik, hogy felkiáltson: "Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!" / ez A zsaru nem tágít című francia film eredeti címe - a ford./

És ezen nem változtat az sem, hogy itt sok a látnivaló. - Norbert Creutz

 

Fehér György és az örökös idegháború

Fehér György ötvennégy éves, eddigi hírnevét (elsősorban a televízió által) megrendelt művekkel szerezte magának. A Szürkület az első és egyben legutóbbi független filmje....

Kérdéseinkre Budapesten válaszolt a rendező.

A.K. Van-e kulcs a Szürkülethez? Mintha szociális kritikát rejtene.

F.GY: Ezt a kérdést az Egyesült Államokban is feltették már nekem. A válaszom az volt, hogy nem - de úgy vettem észre, hogy beszélgetőtársaim kételkedtek az őszinteségemben... Én azonban azt gondolom, hogy a Szürkületet különböző módokon lehet interpretálni. Mindenki a maga nézőpontja szerint értelmezi.

A.K.: Lehetséges, hogy a nyugati kritika rossz szemüveget használ?

F.GY.: Az igaz, hogy a film mindig követi a társadalmi valóságot. A filmművészek sokféle dologról beszélhetnek, vagy nagyon direkt módon - mint sok magyar alkotó - vagy indirekt formában. Engem nem különösebben érdekel az "üzenet" műfaja.

A.K.: Merre tart a magyar film?

F.GY.: Őszintén megvallva nem tudom. Rejtély. Még a mai napig is az állam adja a pénzt a forgatáshoz... Bár egyre kevesebbet. És miután a magánszférában sem található pénz, tényleg nem tudom, hova fog ez vezetni.

A.K.: Kiábrándultnak tűnik!

F.GY.: Ez nem pesszimizmus, hanem teljesen objektív megállapítás: a helyzet annyira rossz, hogy azon csodálkozom, hogy készülnek még filmek...

A.K.: Talán kevésbé személyesek, mint amilyeneket Ön csinál.

F.Gy.: Az igaz, hogy főleg szórakoztató filmeket igyekeznek gyártani, amelyek behozzák a költségeket. Ez nem az én stílusom. Sohasem voltam jó ilyesmiben.

A.K.: Amerikanizálódik a nemzeti filmgyártás, és enged a kereskedelmi szempontoknak?

F.GY.: Nem beszélhetek más nevében, de elmondom Önöknek egy tapasztalatomat: nemrégiben Moszkvába utaztam, hogy színésznőt keressek a legújabb filmemhez. Kihasználtam az alkalmat, és megnéztem annyi orosz filmet, amennyit csak bírtam. Nos, néhány kivételtől eltekintve mindegyik hollywoodi mintára készült - csak persze ízlésesebben. A színésznők mind Barbie babára hasonlítottak... Meglepő volt. Nem voltam tőle elragadtatva. És ez végső soron értelmetlen is. Ha két film között választhatnak, az emberek úgyis az amerikait fogják nézni, mert márkát akarnak. A magyar filmnek van ugyan címkéje, de már halványodóban. - Készítette André Klopmann

 

Manifesto 1998

Fehér György Szenvedély és Megszállottság között

(...) Fehér György hosszú és megszenvedett munkával vitte a vászonra James Cain A postás mindig kétszer csönget című művét. A film címe Szenvedély.

Visconti Megszállottsága után nem volt túl kockázatos Cain szövegéhez nyúlni?

Valóban nagy volt a kockázat, hiszen a közönség filmismerő része nyilván jól emlékszik Visconti művére. Ennek ellenére úgy érzem, hogy jól választottam, még akkor is, ha óriási munkát kívánt.

Miért forgatottál fekete-fehérben?

A fekete-fehér lehetővé tette, hogy még közvetlenebbül utaljak a Megszállottságra. De nem az volt a célom, hogy jobban közelítsem egymáshoz a két filmet. Az igazság az, hogy nem szeretem a színes technikát. És szívesen megszabadulok tőle, ha a fekete-fehér alkalmazása jobban szolgálja a kifejezést.

A minimálisra csökkentetted a dialógus szerepét és teljes egészében e képekre bíztad, hogy előrevigyék a történetet. Röviden: bebizonyítottad, hogy a film lényegében (és specifikusan) mozgó látvány.

Örülök ennek a megjegyzésnek. Azért is, mert kifejezetten a némafilm tanulságaira akartam támaszkodni, hagyni, hogy a kép önmagáért beszéljen. A Megszállottsággal kapcsolatban meg kell mondanom, hogy különösen a hősnő volt rám nagy hatással.

A lány (Bánsági Ildikó) valóban hasonlít egy kicsit Clara Calamaira. Ugyanúgy, ahogy a szerető (Derzsi János) is utal valamilyen módon Massimo Girotti figurájára. De térjünk vissza az adaptációra. Általában akkor szoktak regényekhez nyúlni, ha azokban valamilyen a jelennek szóló mondanivaló rejlik. Miben látod Cain történetének aktualitását?

Kétségtelen, hogy ez a regény bizonyos értelemben erőteljesen utal a jelenre. Olvasása közben magam is erős szorongást éreztem. Ez a lelkiállapot nagyon általános ma Közép-Európában. A szorongásunk és az elveszettség érzete valószínűleg abból adódik, hogy elvesztettük a felettünk uralkodó apát: a Szovjetuniót. Egyébként lassanként azt is kezdjük megérteni, hogy a sztálinizmustól így vagy úgy, de meg lehet szabadulni, a pénz hatalmától azonban nem. (s.m)

Moving Pictures 1998

Szenvedély

(...) Fehér a több mint két órás, Visconti Megszállottságával körülbelül egyforma hosszúságú Szenvedélyben ott folytatja, ahol az első játékfilmben, a gyilkossági ügyet feldolgozó Szürkületben elhagyta. Cain elfelejtett szerelem-gyilkosság történetének magyar változata erőteljesen támaszkodik a kísérleti technikákra: kézben tartott kamera, hosszú snittek, közeliben felvett hosszú monológok, erősen stilizált monokróm fekete-fehér képek - minden eszköz a bezártság érzetét erősíti, erőteljesen személyes, a világot mély kiábrándultsággal láttató szemléletet sugall.

Röviden szólva egy perfekcionista munkáját láthatjuk. Fehér György három évet töltött a Szenvedély előkészítésével, forgatásával és újraforgatásával. Az alakítások egységesek, a hosszú vetítési idő során gyakran mesteriek. - Ron Holloway

 

Le Film Français 1998

Végzetes Szenvedély

(...) Fehér György és társrendezője, Tarr Béla a harmincas évek világába helyezték James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regényének ezt az új, ambiciózus adaptációját, és olyan művészi megoldásokat alkalmaztak, amelyektől a mű a kor filmjeire emlékeztet.

Finanszírozási problémák miatt a forgatást 1996-ban meg kellett szakítani. Árvai Jolán producer érdeme, hogy meggyőzte az MTV RT-t, a Magyar Televíziót, hogy a Budapest Filmstúdióval együtt vállalja fel a produkciót.

"Teljesen beleszerettem filmbe annak láttán, amit Fehér György addig leforgatott. Fantasztikus volt a rendezés minősége - ez a minőség gyakran hiánycikk napjainkban -, és egészen különleges a stílusa, amitől az ember úgy érzi, mintha régi archív filmet talált volna. Meg a színészi játék. Harcoltam, hogy befejezzék a filmet. Kemény harc volt, mert a magyar film mostanában az "amerikanizálódás" irányába tolódik. Ám a már felvett jelenetek akkora erőt sugároztak, hogy az MTV döntéshozói végül hagyták magukat meggyőzni a film finanszírozásának szükségességéről."

"Fehér György egyik legnagyobb érdeme a perfekcionista igényesség, valamint a makacsság, ahogyan ezt megvalósítja. Igaz, ez néha bonyolította a forgatási munkát, mert erőnek erejével újravette azokat a jeleneteket, amelyek visszanézve nem voltak tökéletesek. Bár végül is ez adja a Szenvedély eredetiségét, amely egyáltalán nem hasonlít azokra a filmekre, amelyeket mostanság forgatnak. Szeretném hinni, hogy még nem halt meg teljesen a minőség, legalábbis Európában nem, és remélem, hogy nem is fog. M.P.M.

(Csantavéri Júlia és Németh Ágnes fordítása)


108 KByte

90 KByte

74 KByte

138 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső