| Ozsda Erika | A filmrendező olyan, mint egy szakács |
 András Ferenc 154 Kbyte |
András Ferenc jó szakács. A legtöbb filmje közönségsiker.
Hogy kapott lehetőséget a Szent Lőrinc folyó lazacai című film megrendezésére? Enzo Lauretta olasz író, pár évvel ezelőtt fölkeresett, hogy szeretné, ha filmet csinálnék az egyik regényéből, a Szicíliai vakációból. Látta a filmjeimet Rómában, és úgy érzi a gondolkodásmódom közel áll az övéhez. Az olasz tanszék akkori professzora fölhívott és megkérdezte, ismerem-e Enzo Lauretta urat, aki ott ül most nála és kifejezetten azért jött el Budapestre, hogy találkozzunk. Miután nagyon közel laktam, fél óra múlva már be is mutatkoztam egy idősebb úrnak, az írónak, aki fő-fő Pirandello szakértő, és mivel Pirandellót nagy becsben tartják egész Itáliában, őt is eléggé ismerik. Nem csak író ember, hanem közéleti személyiség is. Felajánlotta, hogy csináljunk közösen filmet a regényéből, és el is kezdtünk dolgozni rajta. Már majdnem a megvalósulásig jutottunk, amikor az egyik producerrel összekapott valami banális dolgon és az emiatt visszalépett. Nekem azt mondta, azért mi ne dobjuk el a barátságot, inkább csináljunk egy másik filmet. Ez nekem kapóra jött, mert az már nem egy szicíliai történet volt, mint az előző könyve, hanem két Kanadában élő magyar nőről szólt. Gondoltam, ez remek, mert akkor megvan az ok, az indok egy olasz-magyar koprodukcióra. Négy-öt évvel ezelőtt kezdtünk dolgozni a könyvön. Természetesen különböző verziók születtek. Először is a hatvanas években játszódó regényből mai történet lett. Aztán idén januárban az ORTT pályázaton kaptunk rá pénzt is. Addigra olasz részről már megvoltak a producerek és a pénz, így aztán jól jött a magyar pályázat, ahol elnyertük a szükséges összeg másik felét. Mi készült el eddig a filmből? A magyar részt leforgattuk Budapesten, Tihanyban és Szentendrén, utcán, lakásokban, műtermekben. Hátra van még a szicíliai rész. Ott 10 napot forgatunk és 3-4 nap lesz még Rómában. Ez most egy olyan produkció, amelyre megvan az összes pénz? Igen. Ez ritka dolog. Egyrészt a RAI megadta a felét, másrészt az író baráti kapcsolatai vagy tekintélye révén a Szicíliai Kulturális Bizottság is megszavazott rá 100.000 eurót. Még a szállodát is szponzori pénzből finanszírozzák. A koprodukcióban ki milyen arányban vesz részt? Kinek mi a dolga? Két producer van. Olasz részről Carla Finelli, magyar részről Garami Gábor. A magyar helyszíneken szinte az egész stáb magyar volt. Kivéve a díszlettervezőt, a jelmeztervezőt, amelyek nagyon fontos posztok. A forgatásra a két férfi főszereplő, a producer és az asszisztens jött. Ha mi megyünk hozzájuk, akkor ott olasz stáb lesz. Kivéve a rendezőt és az operatőrt, Pap Ferencet, akinek nem tudok eléggé hálás lenni, mert azt a világot "hozza" a kamerával, amit én a kezdetektől elképzeltem. Jó lenne, ha a magyar sminkesek is jöhetnének, mert fontos, hogy a két lány ott is ugyanúgy nézzen ki. Ezen még megy a küzdelem. Egy film előkészítése és lebonyolítása hosszú folyamat. Vannak nemzetközi és egyéb előírások, szerződések. Azt is törvények írják elő, hogy mitől koprodukciós egy film. Kinek a feltétele volt, hogy év végéig be kell mutatni a filmet? Az ORTT pályázati kiírása szabja meg, hogy a film egy verzióját addig be kell mutatni. Szerintem a Szemlére már teljesen kész lesz. Rómában is bemutatjuk. Meg kell mondjam, hogy ott sokkal nagyobb hírverése van a filmnek. Már megkaptam a programom, szinte minden nap lesz sajtókonferencia vagy fogadás, ahol bemutatnak a sajtónak, televíziónak. Olasz részről van egy sajtóreferens, akinek csak az a dolga, hogy a médiával tartsa a kapcsolatot és reklámot csináljon a filmnek. Magyar részről nincs ilyen. Már az első változatban szerepelt Országh Lili, a festőnő neve? Nem. Őt én írtam bele a történetbe. Sokat törtem a fejem, hogy ki a filmben szereplő lány, Viola. Milyen ez a lány, hogyan gondolkodik, mit érez. Aztán eszembe jutott Országh Lili, akinek a képeit nagyon szeretem. Vele egyfajta lelki mélységet szerettem volna kifejezni. Országh képeire jellemző a héber mitológiából vett jelenetek megfestése és bizonyos írásjelek, például a kabbalisztikus jelek használata. Mások festészetében a 20. században ez nem nagyon jelenik meg. Talán Chagallnál, de nála sem így. Örülök, hogy ez a szál bekerült a filmbe. Megmutattam az írónak Országh Lili képeit, de nem csak az övéit. Szentendrén az európai iskolát, Bálint Endrét, Vajdát, Korniss Dezsőt, Anna Margitot és a többieket. Rettenetesen tetszett neki, úgyhogy kapva kapott az ötleten, beleírta. Ettől a film sokkal tüzesebb, érdekesebb és filmszerűbb lett. Szerintem is fontos és szép dolog, mert ezzel kettős küldetésnek teszünk eleget. Egyrészt megismertetjük Országh Lilit és a magyar képzőművészetet Európával, a világgal, másrész bemutatjuk a magyar kultúrának azt a mélyen nyugvó varázsát, melyet jóformán alig ismer a világ. Inkább a turisztikai dolgokat ismerik, esetleg Bartókot, meg a banális hülyeségeket - paprikás, csikós, "gulásh", puszta, Hortobágy-képeket, amelyekkel ostoba reklámot csinálunk magunknak. Elhatároztam, hogy ezeknek az írmagja sem lesz a filmben, a film mégis magyar lesz. Látszik a Halászbástya, a Parlament, a Gellért Szálló, a Vigadó, a Zsinagóga, de nem látni se gulyást, se fokost, csak egy várost, amely él, működik és gyönyörű. A fotókon jól látszik, hogy Gregor Bernadett mennyire hasonlít Országh Lilire. Igen, ez volt a nagy ötlet. Azt előbb tudtam, hogy Országh Lili benne lesz a filmben. Gregor Bernadettet jó pár évvel ezelőtt láttam először a Vígszínházban. Remek előadás volt. Ott fedeztem fel a rengeteg szereplő között egy szempárt. Mivel filmes vagyok - rettenetesen vizuális típus -, rögtön érdekelni kezdett, hogy kié ez a szuggesztív szempár. Meg is tudtam. Ráadásul az előadás végén a kapuban összefutottam Gregor Józseffel, akinek rögtön gratuláltam is a lányához. Ekkor figyeltem fel Bernire először, és utána is nyomon követtem a pályafutását. Színházban mindenben megnéztem, és azt is tudtam, hogy a média sztárt csinált belőle - egy valótlan képpel. Én is olvastam, hogy mikor vett ágyat, ki volt a férje, kit hagyott ott. Tudtam róla mindenféle magánéleti pletykákat, amelyek persze zömükben álhírek voltak. Ekkor még mindig nem ismertem személyesen, csak amikor ez a film körvonalazódott, akkor kértem tőle egy találkát. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve részt venni ebben a munkában. Azt mondta, hogy persze, de nem akar próbafelvételre menni. Nem is kell, én nem szoktam próbafelvételt csinálni, mert hiszek a megérzéseimben és eddig még nem fizettem rá. Egy festő vagy egy zongorista sem nyúl mellé. Ez egy érzék. Bemutattam Bernadettet Laurettának, az írónak. Messziről rámutattam és kérdeztem, hogy tudja-e, ki az ott? "Viola! Ki más?!" Másnap Ónodi Eszterrel találkozott, aki egy Matyi nevű lányt! játszik a filmben. Rám nézett: "Honnan tudtad, hogy tökéletesen ilyen volt az a nő, akiről a regényben írtam?! Így elevenedtek meg az általa kitalált szereplők. Ekkor mindketten éreztük, hogy nagy baj már nem lehet." Ónodi Eszter Matyi-figurája Viola ellenpontja? Igen. A két lány két baráti házaspár gyereke. A szülőknek 68 után elegük lett a szocializmusból és disszidáltak. Kezdetben mindenfelé kallódtak a világban. Jugoszláviából Olaszországba kerültek, és végül Kanadában kaptak letelepedési engedélyt. Viola papája mérnök volt, Matyié olasztanár. Viola szülei autóbalesetben meghaltak, ezért őt egész kicsi korától a másik család nevelte. Így lettek a lányok féltestvérek. Eszter bátyja, Józsi 20 éves korában elvette feleségül Violát, de ennek rossz vége lett. A fiúról kiderült, hogy pszichopata, börtönbe került. Eközben Matyi rászokott a kábítószerre. Nincs egyszerű életük szegény lányoknak, ezért úgy döntenek, hogy elmennek Európába. Na és hát Európában hová mennek? A szülőhazába. Így kerülnek vissza Magyarországra, ahol az olasz fiúkkal találkoznak. Miért ez a film címe? Mert a lányok ott laktak a Szent Lőrinc folyó mellett. A lazacok onnan indulnak az óceán felé, de soha nem érnek célba, mert vagy belepusztulnak, vagy kifogják őket a halászok. Ez elhangzik a filmben is. A filmvégi halál magyar betegség vagy már a regényben is benne volt? Benne volt. Én azt nem is nagyon szeretem. Nem látjuk, hogy halálok halálával ki hal meg, csak elbeszélésekből tudjuk. Még az is lehet, hogy az egy hazugság. Az olasz író elájult a két magyar színésznőtől. Ön mit szól az olasz szereplőkhöz? A szerződésben benne van, hogy a két férfi szereplőt ők hozzák, akik egyébként szicíliaiak. Enzo Rapisarda Pirandello színész. Veronában van egy Pirandello társulata, ahol rendez és játszik is. A másik, Antonio Marga univerzális színész-rendező, elég komoly polihisztor. Nem Cinecitta-színészek, de sokat dolgoztak eddig is. Kezdetben voltak kétségeim, mert csak későn értesültem róla, hogy kik játszanak a filmben. Az író megtudta, hogy gyötrődöm, ezért írt egy nagyon hosszú faxot. Leírta, hogy ő rettenetesen tiszteli az én szakmai múltamat, de nyugodjak meg, ne aggódjak, ők szicíliaiak ilyenek. Feketék, szúrós szeműek, nem olyanok, mint a magyarok, de ettől ők jó pár ezren elvannak otthon és jól elvannak. Elég sok híres emberük is van... nyugtatgatott, mert a színészeket ő javasolta. Ma már úgy látom, hogy az egyikőjük, Filippo nagyon jól fedi a figurát. A másik? Nekem furcsa, hogy ennyire fekete és főleg, hogy ennyire komoly. Nem olyan, mint a magyar férfiak. Ezt folyamatosan kontrollálom, kérdezem a szereplőket, az ismerős hölgyeket, a barátaimat, hogy nekik mi a benyomásuk róla, és meg kell mondjam, a nőknek nincs ellene kifogásuk. Ők izgalmasnak, egzotikusnak találják, szerintük érdekesebb is, mintha egy szépfiú, egy bájgúnár játszaná a szerepet. Hány magyar színésznek adott most munkát? Először is a két női főszereplőnek. Ónodi Eszter egyszerűen zseniális. Odaáll a kamera elé, és bármit csinál, minden jó. Olyan különleges istenáldotta tehetség, mint Shirley MacLaine. Az olaszok is el vannak ragadtatva tőle. Gregor Bernadett még soha nem játszott filmben. Kicsit féltem is, hogy majd be kell törni a játékra, de nem. Olyan jó vele dolgozni! Kellemes, odaadó, nem ismer fáradtságot és nagyon érti az instrukciókat... egyik nap mondtam neki, hogy most a lelkedből nézzél. És megcsinálta! Mámorító volt... Ez egy kamara film, de azért másoknak is jutott szerep. Szakácsi Sándor, Igó Éva, Bárdy György, Dóczy Péter, Horkai Péter játszik a filmben és egy öreg magyar színész, aki nem itthon él, hanem Münchenben. Ő Gönczöl János. Remek arca van és kiváló a kondíciója. Szerepel Geszler Lili is, aki még nagyon fiatal. Bécsben végzett a Max Reinhardt Főiskolán és most egy éves posztgraduális képzésre jár Londonban a világ legjobb iskolájába. Soha eddig oda magyart nem vettek föl. Hogy oldották meg a színészek a nyelvi nehézségeket? Hát, az semmi ! Ma már ez nem gond. Nekem sem ez az első ilyen munkám. Bár én sem beszélem az olasz nyelvet, de ez alatt a 20 nap alatt semmilyen nyelvi problémánk nem volt. Én inkább attól féltem, hogy mivel 7-8 éve nem forgattam, berozsdásodtam. Ezek a kétségeim mára elmúltak, mert az a rutin, amit a televíziózás ad az embernek - hogy 3 nap alatt meg kell csinálni egy 40 perces filmet -, az most nagyon jól jött. Magabiztosságot ad. Önt mi érdekli ebből a történetből? Először is megható, hogy egy szicíliai szerző - aki ennyi jót és szépet ír Magyarországról - a magyar kultúra híve és fogadatlan prókátora. Másrészt az ő szemszögén keresztül megismerhetünk két szicíliait, akik nyilván az ő ízlésvilágát tolmácsolják, s ugyanakkor bemutat két lányt, akik magyarok, de nem Magyarországon élnek, csak itt születtek. Leginkább a film főszereplője, Viola izgatott, aki végül Magyarországon találja meg önmagát, a gyökereit, az identitását. Ez sokkal fontosabb számára, mint a szerelem. Erős motívum a történetben a festészet és az, ahogy a lány a lelkével lát és érez. Azon kívül, hogy szeretné, ha mindenki megnézné a filmet, van célközönsége? Persze, hogy mindenkinek szánom! Egyrészt érdekes a történet. Van benne minden. Humor, hazudozások, szerelem. Másrészt két szép, fiatal lányt látunk. Ez már jó egy filmben. Nem kommersz film, inkább fogyasztható művészfilmnek mondanám. A filmrendező olyan, mint egy szakács. Ha az ember jól tud főzni, akkor meghívja az embereket vendégségbe. Ilyenkor egy gusztusos, ízléses, jó kivitelezésű, ehető, ízes ételt kell produkálni. A filmnek is ilyennek kell lennie. Én nem panaszkodhatom, mert majdnem mindegyik filmemnek nagy közönségsikere is volt. Nem beszélve arról, hogy hány ország vásárolta meg. Még mindig vannak bemutatóim a világ különböző pontjain. |
