Vincze Teréz Feminizmus és film

(Előadássorozat a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Közművelődési tanszéke és a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat szervezésében)
Esztergom, 2001. április 19. - április 21.


Vitéz János szobra
Esztergomban
26 KByte

Az esztergomi tanítóképző főiskola művelődésszervező szakán 1989 óta zajlik filmes szakképzés, mely az utóbbi három évben a főiskola, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat oktatási együttműködésének keretében valósul meg a Soros Alapítvány felsőoktatási együttműködési programjának támogatásával. A Filmarchívum és a Metropolis munkatársai oktatókként is részt vesznek a munkában, s az együttműködés része - többek között - oktatási segédanyagok létrehozása és kívülálló érdeklődők számára is nyitott, vetítés- és előadássorozatok szervezése. Ilyen szemináriumi és előadás-sorozatként indult útjára tavaly a "filmelméleti hétvége" a Metropolis szervezésében. 2000 tavaszán az első ilyen hétvége a narrációelmélet témakörét járta körül, idén a feminizmus és a film kapcsolatának bemutatására tettek kísérletet a meghívott előadók. A választott tematika - csakúgy, mint a tavalyi rendezvényen - a Metropolis egyik tematikus számára épített, annak anyagaiból indult ki. A 2001 június közepén a boltokba kerülő legújabb Metropolis szám ugyanis a "Feminizmus és filmelmélet" témakörét járja körül. A feminista filmelmélet szempontjából döntő jelentőségű szövegek jelennek meg benne végre magyarul is, mint Laura Mulvey korszakhatárnak számító 1975-ös esszéje, A vizuális élvezet és az elbeszélő film, valamint Mary Ann Doane, Teresa de Lauretis és Tania Modleski immáron klasszikusnak számító tanulmányai. A nagyhatású elméleti szövegek mellett két, fiatal magyar kutató filmelemzései szerepelnek még az összeállításban.

A hétvége programja tehát ehhez az összeállításhoz kapcsolódva alakult ki. Mivel Magyarországon a feminista kritika és ezen belül a feminista filmkritika elég kevéssé van jelen, érdemesnek találtuk egy "bevezető kurzus" szervezését, melyen az érdeklődők a feminizmus általános kérdéseitől, a történeti megközelítésen át az ágazati feminista elméletekig (irodalom-, filmelmélet) betekintést nyerhetnek erre, a Nyugaton mára már akadémikussá vált, az oktatási és tudományos szféra integráns részét képező kutatási területre. A hétvége programjának felépítésében az általános és elméleti szempontok felvetésétől haladtunk a konkrét alkalmazás, a filmelemzési gyakorlatok irányába.

Az első nap bevezető előadásait Varga Balázs, a Metropolis szerkesztője, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa tartotta. Első, "A feminizmus mint politikai mozgalom és elméleti irányzat" című előadásában a feminizmust mint jelenséget és mozgalmat társadalomtörténeti megközelítésben mutatta be. A nőmozgalmakat a felvilágosodást követő korszak modernizációs és emancipációs törekvéseinek háttere előtt helyezte el. Bemutatta a huszadik század két nagy nőmozgalmi hullámának társadalmi, politikai hátterét. A huszadik század elejének jogbővítő, általános társadalmi és gazdasági törekvéseket megfogalmazó szüfrazsett mozgalom hulláma után a hatvanas évek már egy differenciálódó, a tudományos diskurzust is erősen befolyásoló, elméleti értelemben is elkülöníthető irányzatokra válik szét, ami jelentős hatást gyakorol a művészetekre, így a filmművészetre is.

E gondolatmenetet folytatta Varga Balázs "A feminista elmélet és a filmelméletek" című előadásában, s a kortárs filmelméletek hálózatában térképezte fel a feminista filmelmélet helyét és szerepét. A posztstrukturalista filmtudományos gondolkodás módszertani értelemben két nagy tendencia mentén formálódott: egyrészt a nyelvközpontú elméletek, másrészt a tartalom központú elgondolások nyomvonalán. Ebbe a tudományos struktúrába lépett be a hetvenes-nyolcvanas évek folyamán a feminista elmélet szorosan összefonódva a pszichoanalitikus elméletekkel. A helyzet sajátosságát az adta, hogy mind a feminista, mind a pszichoanalitikus elgondolás keresztbe metszi a két fenti irányzatot, azaz nyelv és tartalomközpontú egyszerre. Varga Balázs előadásában ebből vezette le a feminista irányzat jellegzetes nyitottságát, azt a képességét, hogy termékenyen tudott rákapcsolódni különböző társadalmi és filmelméleti irányzatokra is. Végül az előadó összefoglalta a hetvenes-nyolcvanas évek feminista filmelméletének legfontosabb kutatási területeit, köztük a reprezentáció kutatás, a pszichoanalízis, a narratológia, az angol elméletírók által felerősített posztszemiotikus irány, illetve a befogadás- és hatásvizsgálat jellegzetességeit.

A hétvége következő napja az irodalomelméleti feminizmus bemutatásával kezdődött. "Feminista irodalomelmélet" című előadásomban korai feminista szövegeket vettem sorra, Virginia Woolf Saját szoba, illetve Simone de Beauvoir A második nem című, a feminista elméletírók számára meghatározó jelentőségű műveit. A feminista irodalomtudomány meghatározó kutatási területei közül a női irodalomtörténet kutatásáról, a női szerzők műveinek újraértékelése kapcsán az irodalmi kánon átalakítására vonatkozó törekvésekről, a nők és a populáris kultúra viszonyáról, a nem-specifikus műértelmezésről esett szó. Az angol-amerikai feminista irodalomelmélet fejlődésén keresztül a feminista irodalomelmélet alakulásának általános fázisait mutattam be.

Második előadásomban Laura Mulvey: A vizuális élvezet és az elbeszélő film című, a feminista filmelmélet számára korszakos jelentőségű esszéjének elemzésére, a feminista elméletben betöltött szerepének bemutatására vállalkoztam. Az 1975-ben, a Screenben publikált dolgozatával Mulvey tulajdonképpen útjára bocsátotta a pszichoanalízis lacani olvasatára alapozott feminista kritikát. Az esszének a film nyújtotta élvezetre, és ennek voyeurisztikus és fetisiszta jellegzetességeire vonatkozó állításai feminista kritikusok nemzedékeit késztették a tovább-, illetve újragondolásra. Ebben az írásban csírájában megtalálhatók a hetvenes-nyolcvanas évek feminista filmes gondolkodását meghatározó kérdések: a női nézőség illetve a klasszikus hollywoodi elbeszélő film patriarchális jellegzetességeinek problematikája, Hitchcock munkásságának feminista relevanciája stb. Ezért is tűnik nélkülözhetetlennek e szöveg ismerete a feminista filmelmélet tanulmányozásakor.

A nap második felében a Metropolis feminista számában szerzőként bemutatkozó fiatal kritikus, Hollósi Laura, a Közép-európai Egyetem (CEU) "Gender and Culture" programjának hallgatója tartott előadást. A Metropolisban megjelenő írásában Hollósi Erdőss Pál: Adj király katonát! és Mészáros Márta: Eltávozott nap című filmjének párhuzamos elemzésén keresztül tesz kísérletet arra, hogy a rendezőnők filmjeiben megjelenő sajátos esztétikai értékeket kimutassa. (A hétvége programjában is szerepelt Mészáros Márta egyik újabb filmje, A hetedik szoba. A vetítés után a filmről való közös beszélgetés során próbálták meg a résztvevők a rendezőnők filmjeiről szóló elméleteket a gyakorlatban is alkalmazni.) Hollós Laura azzal indította előadását, hogy Zsugán Istvánnak Mészáros Mártával készített interjúiból olvasott fel. Ezen keresztül mutatott be néhány befogadásbeli problémát, melyek abból fakadnak, hogy a nők filmjei jelentősen eltérnek a megszokott, férfi rendezők által készített filmektől. Ezek a különbségek azután olyan terméketlen kérdéseket generálnak a kritika és a befogadás oldaláról, melyek nem képesek megnyitni e filmek sajátos esztétikai struktúráját, s lehetetlenné teszik az értő elemzést. Ezután magát a filmet különböző műfaji megközelítések alapján (mint életrajzi film, holocaust film illetve mint nőfilm - előbbi kettőt férfi rendezők filmjeivel való összehasonlításban) elemezték közösen a résztvevők.

Az előadó igen sajnálatosnak tartotta, hogy a feminista elméletek nem kapnak hangot a magyar kritikában, mert a magyar női rendezők filmjeinek megközelítésében sok érdekes és új következtetésre vezethetne az ilyen irányú vizsgálat. A filmalkotásoknak nem kell kifejezetten "feministának" lenniük ahhoz, hogy a feminista elmélet segítségével sajátos értékek legyenek feltárhatóak benne.

A hétvége utolsó napjának programját Vajdovich Györgyi, a Metropolis szerkesztője, az ELTE BTK filmtörténet oktatójának előadása nyitotta. A Metropolisban megjelenő Tania Modleski-cikkhez (Hitchcock, a feminizmus, és a patriarchális tudattalan) kapcsolódva Hitchcock-filmeket elemzett feminista szempontból. A Hitchcock életmű a feminista teoretikusok kedvelt elemzési terepe, mivel ezekben a művekben a női figurák sajátosan ambivalensek a patriarchális szemlélet szempontjából. Ezek a nők egyrészt fenyegetést jelentenek a férfi hatalmi pozíciójára, másrészt a patriarchális rend vizuális kliséinek is mintaszerű megtestesítői. A patriarchális rendre veszélyes nő figuráját a Madarak című film részleteinek elemzésén keresztül mutatta be az előadó, majd a női figura sajátos ambivalenciáját a Psycho alakjain keresztül szemléltette.

A délelőtti program zárásaként a Metropolis feminista számának másik magyar szerzője, Dragon Zoltán, a Közép-európai Egyetem (CEU) "Gender and Culture" programjának hallgatója tartott előadást "Feminizmus és pszichoanalízis" címmel. Áttekintette a két elméleti ág kapcsolódási pontjait, történetét, valamint a két elmélet egymáshoz intézett kritikai észrevételeit. A pszichoanalitikus elmélet freudi illetve lacani vonala által leírt szubjektumfejlődésnek azon pontjait tárgyalta, melyek fontos kiindulópontjaivá váltak a feminista pszichoanalitikus elméletnek, s mára a filmelméletnek is központi kérdései.

A délután folyamán Neil Jordan: Síró játék című filmjét tekinthették meg a résztvevők, majd Dragon Zoltán előadásában a filmet a feminista és a queer elméletek (a gay és leszbikus elméletnek a nyolcvanas évektől fogva kibontakozó, továbbfejlesztett változata) felhasználásával elemezte. Ennek során a filmi elbeszélés és a filmi karakterek nemi összefüggésének bemutatására került sor. Az előadás arra is rávilágított, hogyan képes a film összemosni a szexualitás, a nemi és nemzeti identitások artikulációját.

A hétvége programjának tanulságos záró mozzanata volt ez az elemzés, mert rámutatott arra, hogy a feminista elméletek sajátos kérdésirányokat tudnak megnyitni a műalkotások elemzésében, olyanokat melyek eltérő elméleti keretből vizsgálva teljességgel láthatatlanok maradnak. Az előadássorozat célja pedig éppen az volt, hogy felhívja a figyelmet egy, Nyugaton már kanonizálódott elmélet eredményeinek alkalmazhatóságára, alkalmazásának fontosságára. Sajnálatos módon a filmről folytatott tudományos diskurzus a feminizmus tekintetében közel harminc éves lemaradásban van nálunk, hiszen most jelennek meg először magyarul azok az alapvető szövegek, melyeket a filmtudományban már évtizedek óta kötelező ismerni. A rendezvény szervezői és a Metropolis feminista számának szerkesztői remélik, hogy ez az esemény és a Metropolis feminista száma is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmtudományos köznyelvbe és kritikába lassan beemelődjenek a feminista elméletek legfontosabb eredményei.


Vizuális és
más élvezetek
32 KByte

Gender-elméletek
27 KByte

Régi feleségek meséi
35 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső