Zórád Ernő 59 KByte	"Napokig lehetne hallgatni Zórád Ernőt, ha életéről kezd mesélni. Kalandjai Krúdy regényeire emlékeztetnek, könnyen hihetném róla, hogy a 'Ködlovagok' alakjai közül való kóbor lovag a Tabánból, békésen fröccsöző bölcs egy régi józsefvárosi borkimérésből. Alaposan megismerte az életet, aludt az Üdvhadsereg ingyen szállásán, volt képügynök, labdarúgó, műkedvelő színész és énekes a pesti bérházak udvarán. Lakott vidéki kúriákban, albérleti szobákban és az Angol Királynőről elnevezett vendégfogadóban. Ilyen volt az egyik élete. Másik élete a kitűnő rajzolóé. Éles szemű megfigyelő, mozdulatok és karakterek remek rögzítője, s megörökítője a régi Tabánnak. Félelmetes rajztudása révén valószínű, hogy vágyai, ambíciói másfelé vitték volna, de a körülmények nyomására képregények rajzolója lett. A legjobb magyar képregényeké, akinek a világ legjobbjai mellett van a helye." Kuczka Péter A beszélgetés a Közép-Európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívumának "Mese és meggyőzés" című kiállításához 1988-nyarán készült. Mi volt az első diafilm, amire emlékszik, hogy illusztrálta Ernő bácsi? Sajnos, nem tudom megmondani. Ha jobban készültem volna erre az interjúra, akkor beszereztem volna valamelyik lányomtól azt az árajánlatot, vagy árjegyzéket, amelyek alapján ezek a filmek az üzletben kaphatók voltak. Csak meg tudnám mondani, hogy melyik volt, de fogalmam nincs. Több, mint valószínű, hogy valamelyik romantikus. Én a Két évi vakációra /1/ gondolok, vagy a Münchhausenre, már nem tudom. Olyan témával indultam emlékezetem szerint, de erre nem lehet biztosan adni, arra emlékszem, ami nemzetközileg esetleg eladható. Ez volt az alapállás, Én ezért feltétlenül olyan külföldi író munkájára tippelek, ami nem német. Természetesen számítsuk bele a kort. Értem. Fennmaradtak olyan filmek, mint például a Nyuszi Pista kalandja, vagy a Jancsi, a csacsi, amelyeket még ma is forgalmaznak, s amelyeken generációk nőttek föl. Mit tud mondani ezekről? Legszívesebben Tersánszky Jenő bátyámra gondolok, Isten nyugtassa, akivel a legtündéribb dolog volt egy munkát együtt csinálni, mert roppant rövid idő alatt zajlott le. Elmondhatom? Persze. Tersánszky Józsi Jenővel beültünk a Márvány menyasszony nevű igen frekventált vendéglő kerthelyiségébe, és a második fél liter bornál készen volt az, amit Te az előbb megemlítettél. Melyik is volt az? Jancsi a csacsi.       Jancsi, a csacsi. Igen. Volt egy poén, amit a Jenő mindig meglovagolt. Valaki mindig fenékre esett. Valaki. Vagy egy kövér nő, vagy valaki más. Erre emlékszem, mindig ezt kellett kihangsúlyozni. Mondom, Jenő bátyám, hát találj már ki valami olyan fordulatot, ahol mondjuk senki sem esik fenékre. Mire azt mondta, ez látványos. Mi a különbség grafikailag és művészileg egy hagyományos képregény, vagy amit mi annak ismerünk és egy diafilm között? A dia mindig egy azonos méretű képi alkotás, amelyik pontosan illeszkedik egy adott szöveghez. Egy szövegben pontosan rögzített helyzetet, szereplőket, figurákat és mozgásokat egy kompozícióban, egy méretben, mindig egy méretben hoz létre. Szemben a képregénnyel, ahol a kép egy adott, minimális mennyiségű területbe kényszerül a szöveg miatt. Tehát nem egy oldalon belül kell képkockákkal illusztrálni, hanem mindig oldalban kell gondolkodni. Az oldalon belül, ahol van három, négy, vagy öt képkocka, már ezeket a képkockákat is meg kell tervezni, hogy egymáshoz való viszonyukban azt az egy oldalt, amit kitöltenek, a művészet valamiféle látszatával rendszerbe foglalja legalább. Ez rettenetes nagy különbség, mert a képregényben egy oldalon több képkocka van, ezekben esetleg időbeli ugrások, helyszínbeli különbözőségek, míg a diafilm önálló képi egységek megfestése tulajdonképpen. A dia tehát ahány kocka, annyi festmény. Így is fogalmazhatjuk? Így is lehet mondani, és a kép mindig egy helyen van, és nincsen benne szöveg, mert a szöveg alatta fut végig. Tehát az egyik képkocka a másikkal nem konkurál, mint a képregényben. Ernő bácsi különböző témákat dolgozott fel. Milyen előtanulmányokat kellett folytatni, hogy mondjuk a Don Quijotét, a Koldus és királyfit vagy a Pál utcai fiúkat egyaránt megrajzolja? Ezek mind különböző korokat mutatnak be. Korokat, helyszíneket, házakat, enteriőröket, jelmezeket és jellemeket, emberi jellemeket. No de, egy egész apró részletet. A Don Quijote esetében beszereztem spanyol újságokat, képes heti, vagy havi folyóiratokat vettem, és az egyikben egy gyönyörű szép spanyol tájban szélmalmokat fedeztem fel. Na most, én jártam Spanyolországban, természetesen akkor már túl voltam ezen a témán, és ott, Spanyolországban találkoztam a valóságban azzal a szélmalommal, amit meg akartam rajzolni, és amikor ez füzetben megjelent, az akkori ... - nem akarom megnevezni az illetőt, szegény meg is halt azóta - azt mondta, hogy ilyen szélmalom nincs. De mondom, édes öregem hát én láttam azt a szélmalmot, egyáltalán nem hasonlít a dorozsmai szélmalomra. És a hollandi szélmalomra sem hasonlít, mert egy egész különös háromszög alakú forgója van annak a szélmalomnak, amit sehol máshol, nem lehet látni, csak Spanyolországban. Ragaszkodott ahhoz, hogy azt senki sem hiszi el, mert ilyen szélmalmot senki nem látott. Száz és száz ilyen hasonló eset mutatkozott, hogy mennyire kell ragaszkodni egy adott témán belül a hitelességhez. Hogyan történt az, hogy Ernő bácsi igen sok klasszikus mű feldolgozása mellett napi aktuálpolitikai történeteket is csinált, mint a Bodri és a többiek, a Szűcs Dani álma, amelyek érdekes és kedves mesék, de az akkori élet úttörő történetei. Ezekről mit tud nekem mesélni? A rajzolónak a lelkiismeretétől függ, hogy mennyire mélyed el a feladatban. Mennyire van hozzá kedve, mennyire van rá ideje, egyáltalán van-e arra neki, magának igénye, hogy azt adja, amit az író tulajdonképpen itt el akart mondani. Mert egy Andersen meséhez ismerni kéne Andersennek, ennek az egészen különös, speciális embernek az életét, hogy hogyan születtek az Andersen mesék tulajdonképpen, milyen lelkivilága volt az írónak. Engem rettentően érdekel Krúdy, aki kedvenc íróm, abba tökéletesen bele tudom élni magam, hiszen felvidéki vagyok, és azt lehet mondani, hogy gyerekkoromban én személyesen ismertem azokat a figurákat, a Rezeda Kázmértól kezdve. Móricz figurái, ha mondjuk a Barbárokat veszed, fényévnyi távolságban vannak Krúdy alakjaitól. Ha egy olyan kanász, bojtár, csikós figurát kell megrajzolnom, egy móriczi figurát, az egész más, mint Krúdy arcai. A legjobb példa erre Huszárik alkotása, a Szindbád. Az Krúdy világa volt. Na most az a rajzoló, aki ezt nem tudja befogadni, és nem tudja magáévá tenni, hogy az írót kell itt megjeleníteni, azokat a figurákat, amelyeket az író fantáziája szült meg, az ne is fogjon hozzá ehhez. De ez az egész téma teljesen ellaposodott mára, ez ma már nincs, ma szabványfigurák szerepelnek. És milyen szerepe volt a diafilmeknek, képregényeknek a korabeli ifjúság nevelésében? Rengeteg. El nem tudom mondani. A két legjobb ifjúsági regény szerintem a magyar irodalomban az Egri csillagok meg a Pál utcai fiúk. Ezek hihetetlen hatással voltak a gyerekekre annak idején. Hogy most milyen a hatásuk, azt nem tudom megállapítani. Milyen szerepet szán, Ernő bácsi, a képregényeknek, illetve diafilmeknek a gyerekek nevelésében? Mint információ átadás volt fontos? Rettenetesen nagy szerepe volt. Mindig kell lenni egy tanárnak, aki megmagyarázza magát a művet a gyereknek. Mert a gyerek rohan, a gyerek mindig rohan. Na most azon belül le kell időnként állítani a gyereket egy-egy képnél. Meg kell neki magyarázni. Akkor vissza fog lapozni újra és újra, és annak a képregénynek az eredeti mennyiségét, tartalmát, minőségét, terjedelmét meg akarja ismerni. Ez ellentmond annak a divatos álláspontnak, amelyik a diafilm és főleg a képregény ellen neveli a gyerekeket, hogy az egy deklasszált műfaj, de most a képregényre ne térjünk át, most a diafilmnél vagyunk. A diafilm, mint kép önálló alkotás, külön is meg lehet állítani, és megmagyarázni. Felhívni a gyerekek a figyelmét azokra a részletekre, amikre önmagától, mert siet, nem tér ki, nem veszi észre, hogy a köret, a garnírung mennyire fontos. A gyerek a cselekményre kíváncsi. Pláne, amióta a tévé ilyen borzasztó súllyal telepszik rá a gyerekekre. A tévében állandóan, lőnek és egyebek. Szóval, a gyereket az izgatja, hogy mozgás, mozgás, mozgás, egy diafilmben viszont, ahol meg tud állni és el tud merülni a részletekben, a részletek nagyon fontosak. Emlékszem arra, hogy az 50-es években több diafilmről képregény készült Németországban. Mondana erről valamit? A keletnémetek segíteni akartak a szegény magyarokon, Ungarns Hilfe - magyar segítség címen kiadtak egy füzetsorozatot, amibe ők gyönyörűen átemelték az én diafilmjeimet./2/ Füzetben jelentették meg egy sorozatban. Mégpedig úgy, az volt benne a rettentő nagy üzlet az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat számára, hogy mi átadtuk az én eredeti rajzaimat, és ők adtak, nem tudom én hány százezer példányban ilyen füzeteket, amiket ők nyomtak ki. Nekik az volt a hasznuk, hogy megkaptak egy sorozat témát, a befektetés mindössze a nyomdai kapacitás volt, amit ők adtak. Mi viszont kaptuk ingyen a példányokat. Ez emlékezetem szerint 3 millió forintot hozott 1957-ben, ezzel húzta ki az Istenben boldogult Fonó Bandi, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat akkori igazgatója a vállalatot abból a csődtömegből, amiben benne volt. Emlékezete szerint milyen szerződéseket kötöttek a szerkesztők a grafikusokkal akkor a Diafilmgyártó Vállalatnál? Itt főleg a szerzői jog érdekel! Szégyenletes szerződéseket, és akkor olyan helyzet volt, hogy a magyar grafikus gárda a béka szintje alatt volt teljesen, és mindenki rohant, hogy tudjon valami kevés pénzt vagy megrendelést találni abban a csődtömegben, ami az ötvenes évek második felét jellemezte. A diafilm egy fogódzó volt, mindenki rohant diafilmet csinálni. Éppen ezért, mert nagyon nagy volt a kínálat grafikusban, az akkori diafilm gyártó vállalat vezetése csak úgy szórta ki a grafikai terveket. Bevittél egy elkészült munkát, és annak a 20-25 %-át visszadobták, újra meg kellett csinálni szégyenteljes anyagi feltételekkel, és ráadásul a diafilmgyártó vállalat ugyanakkor, amikor megvette a rajzokat, olyan szerződést kötött, hogy magát a rajzot, a képtestet is megvette. Saját tulajdonát képezi a rajz maga. Ilyen nincs, ilyen rendelet soha nem volt. /3/ Értem. Mi volt az utolsó műve, amit mint diafilmet, tehát erre a műfajra készített? Az utolsó művemet nem olyan régen 4-5 évvel ezelőtt készítettem, Benedek Elek, Kolontos Palkó című gyönyörű szép meséjéből. Ez egy igazi jó, magyar népies mese, Bolondos Palkó, tulajdonképpen ezt jelenti ez a szó. Ez volt az utolsó diafilmem. Hát ezt most már igényesebben, mondjuk egy kicsit modernebb felfogásban készítettem - bár ez még mindig messze van attól, amit kortárs művészetnek neveznek, - de ez egy egész más téma, ezt talán hagyjuk is ki. Hogy mi az, hogy művészet, mi az, hogy kortárs művészet, mi az, hogy tradicionális és így tovább művészet. Művészet egy van. Egy darab művészet kapható. Jegyzetek: /1/ Zórád Ernő első diafilmjei 1952-ben készültek. /2/ A képregény füzetek Világhírű történetek képekben sorozatcímmel jelentek meg. /3/ Az egykori szerződéseknek köszönhetően ma az eredeti képanyagok, grafikák, fotók stb. az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében találhatók.   Ismert diafilmjei: Kató és a szövetkezeti bolt (1952), Legenda (1952), Kukkancs Karcsi kalandjai (1954), Nyuszi Pista kalandjai (1954, 1956, 1963, 1974,) A kanász(1955, 1956,1966, 1972,), A császár új ruhája (1955, 1956, 1966, 1972), Gulliver Lilliputban (1955, 1963, 1972), Gulliver az óriások országában (1955, 1963, 1972) Háry János (1955, 1956, 1963, 1972) Bodri meg a többiek (1955), Szűcs Dani álma (1955),Cikk-cakkban a Föld körül helikopteren (1956), János pap országa (1956), Don Quijote (1956, 1963, 1974,) Morgó mackó kalandjai (1957, 1963, 1974), Morgó Mackó újabb kalandjai (1958, 1963, 1974), Jancsi, a csacsi (1957, 1967) Koldus és királyfi (1958, 1963, 1976), Münhausen báró kalandjai (1958, 1963) Farkasvér (1959) Szegény János és a gazdag molnár (1959) A Pál utcai fiúk (1959, 1963), Tamás úrfi kalandjai (1959, 1963), Huckleberry Finn kalandjai (1960, 1963) Marco Polo kalandjai (1961, 1963), Pinokkió (1961, 1963), A kincses barlang (1961), Két évi vakáció (1961, 1963), Mese a kis óriásról (1962), Winnetou 1962, 1963, 1974), Párducok és galambok harca (1963), Kolontos Palkó (1988). Budapest, 2001. július
Family Hotel/VII. Emmánuel: Két képregény egy füzetben. Írta és rajzolta: Zórád Ernő 76 KByte
Az NDK-ban kiadott füzet 120 KByte
Az NDK-ban kiadott füzet 75 KByte
2 évi vakáció 52 KByte
2 évi vakáció 58 KByte
Jancsi, a csacsi 46 KByte
Jancsi, a csacsi 61 KByte
Don Quijote 44 KByte
Don Quijote 56 KByte
Kolontos Palkó 51 KByte
Kolontos Palkó 67 KByte