Ozsda Erika Jan Hrebejk, a csehek kedvenc filmrendezője
 

Jan Hřebejk
Jan Hřebejk
22 KByte

Hrebejk 1967-ben született Prágában.
Forgatókönyvíró-dramaturg szakon diplomázott a prágai Filmakadémián. Három játékfilmet rendezett. Filmjei garantált közönségsikerek.
Kiadott egy verseskötetet és írt négy egyfelvonásos darabot.
Sikeres és sokat foglalkoztatott színházi rendező is.
Az
Élet minden áron című filmjét idén márciusban Oscar-díjra jelölték.

A cseh filmeket nézve, úgy tűnik, hogy Prágában elég magas szintű a forgatókönyvírás-képzés. Miből tanultak az akadémián, könyvekből vagy filmekből?

Jan Hrebejk : A prágai Filmakadémián a szakokat elég erősen külön választják. Nem úgy, mint Amerikában, ahol az első két vagy három évben a hallgatók mindent együtt tanulnak és csak utána specializálódnak különböző szakokra. Nálunk fordítva van, inkább később vannak átfedések. Gyakran előfordul, hogy forgatókönyvírók rendeznek, vagy rendezők írnak, de mindez inkább csak az iskola befejezése után történik meg.

Mivel a forgatókönyvírók képzése nem olyan drága dolog, megvolt az az előnyünk, hogy a mi tanszékünk sokkal szabadabb volt. A képzés egyébként az évfolyam tanárán múlik. A forgatókönyvíró szakon inkább gyakorlati úton oktatnak, mert az akadémián mindig fontos volt, hogy a hallgatók sokat írjanak. Persze vannak olyanok is, akik előtérbe helyezik az irodalmat, és azt akarják, hogy a diákok sokat olvassanak, és állandóan járjanak színházba, mert így megtanulhatják a profi szerkezet-felépítést. Én forgatókönyvíró-dramaturg szakon végeztem, ahol írni tanultunk és szövegeket analizáltunk. Az írásgyakorlatok végén forgatókönyvet kellett írni vizsgára. Ez a diploma egyik része, a másik egy elméleti munka. A mi tanszékünkön tanult Milos Forman és Milan Kundera is. Ezen a szakon általában három-öt ember végez. Mivel mindenki nem tud csak filmforgatókönyv írásból megélni, ezért nagyok az átfedések. Van, aki újságíróként, kritikusként helyezkedik el, de vannak, akik a reklámot választják, mert ott rengeteg pénz van.

Nekem az volt a szerencsém, hogy már az iskola ideje alatt három nagyjátékfilm forgatókönyvét megírtam és ezek mind meg is valósultak. Azt hiszem, a művészeti főiskolákon az a legfontosabb, hogy a hallgatók minél több emberrel találkozzanak. Nem a tanárok a lényegesek. Amikor mi jártunk, Kundera már rég nem tanított a főiskolán és a forgatókönyvírói szakon nem voltak különösebben neves tanáraink. Az a lényeg, hogy kikkel ismerkedik meg az ember a többi évfolyamból, és hogy kikkel dolgozik együtt öt évig.

Számunkra az is nagyon fontos volt, hogy a Bársonyos forradalom idején, a rendszerváltás idején negyedikesek voltunk. Benne voltam az új dékán megválasztására alakult körben és az iskolai sztrájkbizottságban is tevékenykedtem. Arra törekedtünk, hogy olyan tanárok kerüljenek be az iskolába, akik azelőtt nem forgathattak, nem dolgozhattak.

Egy évig az volt a dolgunk, hogy ezeket az embereket - akik a cseh film klasszikusai -, körbejárjuk. Így nekem két teljesen különböző tanári kart sikerült megélnem a főiskolán.

Én úgy látom, hogy nagyon sok jó rendező van a világon, viszont nagyon kevés a szerző. Szerintem, ha valakinek van egy jó forgatókönyve, akkor a film kétharmada már megvan. Ilyen szempontból nekem nagyon megfelelt a forgatókönyvíró szak. 1990 után mi nagyon jó starthelyzetbe kerültünk. Minden sokkal nyitottabbá vált, a tv több órában kezdett sugározni, tehát szükség volt új emberekre... és ugye, minden film a forgatókönyvvel kezdődik. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az iskolában rendezőként kisfilmeket is forgathattunk. Persze saját pénzből. Már ekkor megszoktuk, hogy olcsón forgassunk. Ez később sem okozott problémát. Ezeket a filmeket egyszerű történetű forgatókönyvek alapján, magánprodukciókban, lakásokban forgattuk.

Két iskolai fesztivált is sikerült megnyernem, ahol rendezőszakosok is versenyeztek! Ezek után az újságban is leírták, hogy Jan Hrebejk - rendező.

A társaságunkban nagyon sokan vannak, akik a nagyjátékfilm forgatásához a dokumentumfilmtől indultak. Jan Sverák, a Kolja rendezője például, de Alice Nellis, Petr Zelenka és én forgatókönyvíró szakról indultunk, tehát mi a kezdetektől fikciókat írtunk.

Négy filmje (1 forgatókönyv + 3 rendezés) a II. világháború és a 70-es évek között játszódik. Egyik sem mai történet. Nem érdekli a jelen?

Szerintem minden rendező szeret történelmi témájú filmet forgatni. Én már gyerekkoromban is az időutazós könyveket szerettem. Azokon lehetett álmodozni. A filmezés is tele van álmokkal.

A 60-as, 70-es évek kulisszáiban játszódó filmek újra felelevenítik azt a valóságot, amiről a nyaralónk padlásán talált megsárgult újságokban olvastam. Bizonyosságot szerez és igazolja a történteket.

A legfontosabb, hogy tessenek nekem a film szereplői, akiket szeretnék vászonra vinni.

Tudjam, hogy mit kell mondani a színészeknek ezekről a szerepekről.

A másik inspiratív dolog, ha valamiféle képzőművészeti hatás fog meg, amely hangulatot teremt. Egy plakát vagy egy melegítőnadrág.

Fellinit egyszer megkérdezték, hogy mi késztette az Édes élet elkészítésére. Azt mondta: a miniszoknyák, hogy a nők elkezdtek miniszoknyát hordani. Első hallásra ez elég furának tűnik.

Én jobb szeretem, ha van rálátásom arra az időszakra, mert akkor jobban stilizálható.

Mindig megkérdezik, hogy miért ilyen filmeket forgatok, miért kerülöm a mai történeteket. Csehországban most 20 filmet forgatnak, ebből 15 ma játszódik. Őket miért nem kérdezik meg, hogy miért nem forgatnak történelmi filmeket?

Zengjük a dalt (1990)

Az ön forgatókönyvéből készült Zengjük a dalt fergeteges vígjáték egy úttörőtábor mindennapjairól. A film néhány gyerekszereplője ma már a legnépszerűbb fiatal cseh színészek közé tartozik.

Ez az első nagyjátékfilmem, amelyet Petr Jarchovskyval együtt írtunk. Vagy én diktáltam és ő írta, vagy fordítva, ő diktálta és én írtam. Ez volt az első évfolyammunkánk. Egyébként mind a négy filmem forgatókönyvírója Petr. A filmet Ondrej Trojan rendezte, aki rendezőnek tanult, mára viszont producer lett. A könyv spontán született, nem is terveztük a megvalósítását. Gyerekkori történeteinket használtuk fel és a tapasztalatainkat, amikor ifjúsági táborokban vezetőként dolgoztunk.

A film forgalmazása nem volt sikeres, mert az idő tájt esett szét a forgalmazási monopólium Csehországban és a magán forgalmazó cégek még nem működtek. Talán két kópia futott 14 napig a cseh mozikban, aztán a film el is tűnt. Csak a Kuckók elkészülte után lett siker. Akkor visszakerült forgalmazásba és a TV is megvette.

A szerepeket nem színészek játszották. Az egyik gyerekszereplő, Anna Geislerová 14 éves volt akkor. Ma az egyik leghíresebb cseh színésznő. Hét embernek volt ez az első filmje. A zenéjét például a rendező kollégánk David Ondricek készítette, akinek a tavalyi filmje az év nagy sikere volt. Egyébként máig sokan és sokszor mondják, hogy a Zengjük a dalt az eddigi legjobb filmünk.

Süvölvényévek (1995)

Ez a film Csehországban öt jelentős filmdíjat hozott alkotói számára. A cselekmény 1959-ben játszódik, és egy prágai munkásnegyedből származó kamasz lázadását beszéli el.

A első rendezői filmem a Süvölvényévek.

Miután az iskolai fesztiválon két rövidfilmemmel különböző díjakat nyertem, lehetőséget kaptam a végzős diplomamunkám megvalósítására a Cseh Televízióban. A vizsga forgatókönyvem Egon Hostovsky cseh szerző műve alapján készült. Miután a tévében a producerek is kezdtek rendezőként kezelni, elkezdtük előkészíteni első filmemet, egy musicalt, a Süvölvényéveket. Petr Jarchovsky forgatókönyvíró kollégámmal mindig az volt a vágyunk, hogy egy beat-zenekarban játsszunk, de nem volt hozzá tehetségünk. Az álmunk úgy teljesült, hogy filmre vittük ezt a történetet, amelyet kb. 600 ezer néző látott.

Ennél a filmnél kezdtünk Petr Sabach íróval dolgozni, aki a Süvölvényévek alapját adó novellák szerzője. Később a Kuckók és az Élet mindenáron című filmek ötletével is ő keresett meg bennünket. Ezeket a filmeket a cseh mozikban nagy sikerrel játszották. A Süvölvényéveknél jött össze az a stáb, amellyel azóta is együtt dolgozunk. Köztük Jan Malir operatőrrel. Ez a musical a cseh közönség által nagyon kedvelt műfajt dolgozott fel. A szövegíró, zeneszerző Iván Hlas volt. A dalszövegek iróniáját külföldön nem értették, ez hátrányt jelentett, ott igazán nem volt semmi sikere, de a magyar nézők valószínűleg mindent megértenek.

A filmet Európában csak kis fesztiválokon vetítették, és üzleti szempontból nem volt sikeres. A cseh viszonyokhoz képest elég drága volt, 25 millió koronába került. A történet az 50-es évekről szól. Egy nagyrészt katonatisztek és rendőrök lakta prágai lakótelepre begyűrűzik a rock and roll, de ahogy ez lenni szokott, épp ezekből a családokból származó gyerekek álltak egyfajta ellenzékben a szüleikkel. Ez a helyzet jó termőtalajt biztosított a rock and rollnak.

Nem hiszem, hogy ez a legjelentősebb filmem, de ennek ellenére jó a viszonyom hozzá. A Zengjük a dal című filmmel ellentétben itt már ismert szereplők játszottak, aminek meg is lett a pozitív visszhangja. Azóta is, ha lehetőség adódik rá, szívesen dolgozom nevesebb cseh színészekkel. Paradox módon ezek után nagyon hosszú ideig nem sikerült pénzt szereznünk a következő filmünkhöz. Az volt az általános vélemény, hogy ha kommersz szempontból ilyen sikeresek vagyunk, akkor nincs is szükségünk támogatásra, de Csehországban nagyon nehéz pályázati támogatások vagy koprodukciók nélkül forgatni. A Süvölvényévek után egy gyereksorozatot rendeztem, és színházakban dolgoztam. A következő filmemet 3 évvel később forgattuk Kuckók címmel.

Kuckók (1999)

Groteszk és kínos helyzetek sora egy kétemeletes, két család által lakott prágai villában a hatvanas évek végén. Az apák világnézete szöges ellentétben áll egymással. Gyerekeik pedig szenvedélyesen imádják az amerikai hippiket.

A Kuckók már igazi vígjáték volt. Ez is Petr Sabach novelláján alapul.

Annak ellenére, hogy a komédia népszerű műfaj, és Csehországban olyan neves képviselői vannak, mint például Jan és Zdenek Sverák, hosszú ideig úgy nézett ki, hogy nem kapunk sem alapítványi, sem tévés támogatást. Jó öt év után indult el a forgatás. Először úgy terveztük, hogy a tévé részére készítjük, 16 mm-es nyersanyagra, nagyon alacsony költségvetésből. Nem egészen 30 napig forgattuk. Végül minden szerencsésen végződött, mert a film eljutott a mozikba és több mint 1 millió néző látta a 10 milliós Csehországban. A film alig 20 millió koronába került, ami abban az időben már kevésnek számított, ennek ellenére vagy 70 millió koronát hozott. Ez nagy áttörés volt. Már ennek a filmnek az elkészülte előtt megkaptuk az alapítványi támogatást a következő filmünkre, s így gyakorlatilag két filmet forgathattunk egymás után. A következő filmünk címe, az Élet mindenáron volt. Miközben ezen dolgoztunk, bemutatták a Kuckókat. Nagyon jó hangulatban forgattunk, mert munka közben állandóan jöttek a hírek, hogy ennyi és ennyi ezer néző ment el a Kuckókra. Amerikában és Kanadában több fesztiválon is vetítették. Bár nagyobb forgalmazásba nem került, nagyon jó recenziók jelentek meg róla különböző filmes szakfolyóiratokban. A Variety ben bekerültem azon tíz rendező közé, akiknek a munkájára érdemes odafigyelni. Mindezek után kereskedelmi szempontból már sokkal jobb helyzetben kerültünk ki Amerikába a következő filmünkkel.

Ahhoz, hogy egy cseh rendező a filmjét külföldi forgalmazásra eljuttassa, először végig kell menni az Egyesült Államokon, hacsak nincs olyan kivételes helyzetben, hogy már megvan a saját helye külföldön is. Jan Sverák Oscar-díjas Koljáját is a Miramax vásárolta meg, és így került forgalmazásra az egész világon.

Sokszor kérdezték már, hogy honnan vettem az inspirációt a Kuckókhoz, hiszen akkor játszódik, amikor én születtem. Itt mindenképpen meg kell említenem a szüleink, nagyszüleink visszaemlékezéseit. Az ő történeteikkel tudtuk ezeket a helyzeteket ilyen jól kiaknázni.

Ez a film két órányi vidám komédia, ami a szövetséges csapatok megszállásával, tehát tragédiával végződik. A tragikomikus hangnemnek a cseh kinematográfiában megvan a hagyománya. Gondoljunk csak Menzel vagy Forman filmjeire. Most persze nem hozzájuk szeretném hasonlítani magam.

A Kuckók forgatása közben történt, hogy Petr Sabach könyvei, - akinek az ötlete alapján készült a film - nagyon népszerűekké váltak Csehországban. Több nyelvre lefordították őket, talán magyarra is. A film is megtalálta a maga nézőit, talán ez okozta, hogy olyan nagy kereskedelmi sikere is volt. Nagyon sok helyre eladták, a világ legkülönbözőbb televíziós csatornái vetítették.

Élet mindenáron (2000)

Egy csehszlovákiai kisvárosban, Cizek úr (Boleslav Polívka) nem akart hős lenni a német megszállás idején. Mégis elbújtatta az elhurcolt szomszéd zsidó család fiát, Danielt. A film hatalmas kasszasiker volt, öt cseh Oroszlán-díjat nyert, és a cseh Filmkritikusok Díját is megkapta. A Legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelölték.

Petr Jarchovskyval, a forgatókönyvíróval már 14 éves korunktól ismerjük egymást, többé-kevésbé együtt írtuk a Zengjük a dalt, a Süvölvényéveket és a Kuckókat. Az Élet mindenáront viszont Petr Sabach ötlete alapján egyedül írta. Egészen addig nem is tudtam róla, amíg el nem készült vele. Mikor először elolvastam, rögtön éreztem, hogy pont ez az, amit szeretnék megcsinálni. Erről mélyen meg voltam győződve. Szerintem ez az egyik legjobban előkészített forgatókönyvünk, ennek ellenére hosszú ideig úgy nézett ki, hogy nem sikerül pénzt szerezni rá. Ekkor Petr átírta novellának és kiadta ugyanannál a kiadónál, ahol Petr Sabach könyvei is megjelentek. Először tehát könyvformában jelent meg. Miután egy producer sem jelentkezett, akit érdekelt volna a dolog vagy hajlandó lett volna vele pályázni, én magam pályáztattam. Ehhez elég sok - vissza nem térítendő - pénzt kellett befizetni, és ez volt az én szerencsém, mert nemcsak hogy elkészült a film, de a mai napig hozza a pénzt! Aztán társultam Ondrej Trojannal, aki a Kuckók producere, és a Zengjük a dalt rendezője volt. Ennek az volt az előnye, hogy a Kuckók forgatása után szinte azonnal forgathattunk, majdnem ugyanazzal a stábbal. A szereposztás is részben azonos volt, ami nekem nagyon megfelel, mert szeretek azokkal az emberekkel dolgozni.

Máig nem értem, hogy kezdetben miért volt mindenki annyira bizalmatlan ezzel a könyvvel, hogy miért nem hittek benne. Igaz, hogy a II. világháborúról szól, de nincs benne se vér se lövöldözés. Nehéz reklámozni, a története miatt. Azt kérdezik állandóan, hogy mikor annyi háború van körülöttünk, miért kell még egy film erről? Ha valaki megnézi, elismeri, hogy ez a film nem csak a háborúról szól. Igazi tragikomédia. Amikor először olvastam a történetet, sírtam és nevettem egyszerre. Meghatott a könyv.

Az Élet mindenáron című filmet is több százezren nézték meg Csehországban.

A filmünket már elég sok fesztiválon bemutatták. Eljutottunk vele Park City-be, a független filmek fesztiváljára is. A Sundance Fesztivált Robert Redford alapította. Cseh filmet akkor mutattak be először. Az amerikai forgalmazás jogát a Sony Pictures Classic vette meg. Ezt követte az Oscar jelölés, ami persze még inkább felélénkítette a reklámot a film körül. Az Egyesült Államokban és Kanadában további forgalmazók vásárolták meg a filmet. Paradox helyzet, hogy Európába is Amerikán keresztül jut el az ember.

A film a meglepetésre épül. Két valós történetet is felhasználtunk hozzá.

Az egyikben egy család egy menekült zsidó fiút rejtegetett. Hogy eltereljék magukról a figyelmet, úgy tettek, mintha kollaborálnának a nácikkal, ezért viszont a környezetük megutálta őket, mert azt hitte róluk, hogy a nácizmus szolgálatába álltak. Ők persze csak az ellenőrzést akarják elkerülni és a srácot megmenteni. Ez a történet nagyon megragadott bennünket.

A másik dolog az volt, hogy Petr Sabach barátja, aki a prágai felkelés idején született, sokat mesélt nekünk a születése körüli időkről. Az ő történetei inspirálták a filmünket záró képsorokat is.

A szereposztásnál vállaltam a rizikót, kockáztattam. A két főszerepet két kitűnő cseh komikus játssza, olyan neves emberek, akiket az improvizációval és a komikus színházzal párosítanak, én mégis őket választottam. Sokan meglepődtek, hogy egyszer csak tragikus szerepben látták viszont őket. A többi szerepet szlovák színészekre osztottam. Ők a mai cseh közönség számára eddig teljesen ismeretlenek voltak. Csehország kis ország, ezért nem akartam kockáztatni, hogy olyan színész játssza például a menekülő zsidó fiút, aki esténként esztrádműsorokban lép fel vagy árukat reklámoz. Emelte a film szavahihetőségét, hogy több nagy szerepet ismeretlen színészek játszottak. Akik olvasták a forgatókönyvet, nagyon meglepődtek a szereposztáson, de úgy érzem, szerencsés választás volt.

Öt díjat is kaptunk a filmért, köztük a Cseh Oroszlán díjat, amely a kis cseh Oscar-nak is tekinthető.

Ondrej Trojan: Zengjük a dalt, 1990
Ondrej Trojan:
Zengjük a dalt,
1990
41 KByte
Süvölvényévek, 1995
Süvölvényévek,
1995
66 KByte
Süvölvényévek
Süvölvényévek
79 KByte
Kuckók, 1999
Kuckók,
1999
29 KByte
Kuckók
Kuckók
34 KByte
Élet minden áron, 2000: Kassai Csongor, Anna Šišková és Boleslav Polívka
Élet minden áron, 2000:
Kassai Csongor,
Anna Šišková és
Boleslav Polívka
48 KByte
Élet minden áron: Anna Šišková és Boleslav Polívka
Élet minden áron:
Anna Šišková és
Boleslav Polívka
35 KByte
Jan Hřebejk
Jan Hřebejk
45 KByte

66 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső