123 KByte	Araz Rashid egyike volt azoknak a kurd rendezőknek, akinek a filmhét adott lehetőséget a megmutatkozásra. Az Égő paradicsom című első játékfilmje. A kurd filmesek különös helyzetéről kérdeztük ebben az interjúban Mivel Kurdisztánia helyzete a nagy politika színterén a mai napig rendezetlen, és a kurdok nem élhetnek saját független hazában, hol tudja magát képezni az a kurd, aki filmes eszközökkel szeretné elmondani azt, ami számára és reménye szerint mások számára is fontos lehet? Mivel Kurdisztánban az egyetemen nincs filmes képzés, geológia szakon kezdtem el a tanulmányaimat Szulejmániában, Irak kurd területén. 1982-ben otthagytam az egyetemet, és 1983-ban Svédországban folytattam geológiai tanulmányaimat. Egy év után viszont érdeklődésem a film felé fordult. Lehetőséget kaptam, hogy a Kultumara Intézetben elvégezhessek egy rendezői tanfolyamot. Ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy filmet készíthesse, hiszen ezt a szakmát máshol évekig tanulják? Természetese nem. Az Amo Intézetben TV-rendezést is tanultam egy évig, majd a filmfeldolgozó stúdióban készíthettem több rövidfilmet, ami nagyon jó gyakorlatszerzésnek bizonyult. Hogyan sikerült nagyjátékfilmet készítenie? A svédek segítettek? Nos, ahhoz nekem is el kellett mennem a film Mekkájába, az Egyesült Államokba. Los Angelesben a Columbia Egyetemen három évig voltam a filmszak hallgatója. Itt 1992-ben egy zenei klipemért megkaptam a TV Akadémia második díját egyetemi kategóriában. Első filmjét viszont Kurdisztánban forgatta. Milyen körülmények között dolgozott? Sikerült a kamerát és a tartozékokat átszállítani az Államokból. A munkához megnyertem egy amerikai operatőrt is. A világítást helyben gyártott 6000 wattos lámpákkal sikerült megoldanunk. Persze az anyagiak okozták a legnagyobb gondot, így az 1994-ben elkezdett forgatást csak 2000-ban tudtuk befejezni. Hol került sor az utómunkálatokra ezek között a mostoha körülmények között? A vágási, a hang- és egyéb munkákat már Svédországban és az USA-ban kellett elvégezni, mivel erre már végképp nem volt lehetőség Irakban. Első filmje napjaink kurd problémáját dolgozza fel. Úgy tűnik a konfliktus nemcsak az iraki politika és a kurdok között, de a kisebbségben élő kurdok körében is kitapintható. Igen, az ellentétek nem pusztán etnikai vagy politikai eredetűek. A film egy tanult emberről, egy állatorvosról szól, aki megmentette egy fiatal kurd életét. Menekülnie kell ezért, mert a fiút Szaddam Husszein katonái sebesítették meg. Sikerül eljutnia a felszabadított területekre, és egy faluban talál menedéket, ahol még a szakmáját is folytathatja. A történet akár még jól is végződhetne. Igen, de egy falu zárt közössége egészen más törvényeket diktál, itt még erősen élnek a törzsi hagyományok. Merőben más felfogás uralkodik, mint a városban. Az orvos szerelmes lesz ugyanis a helyi törzsfőnök lányába, ami egy sor ellentétet és feszültséget hoz a felszínre. A kulturális ellentéteket még nehezebb oldani, mint a politikait. De a fegyveres megoldás nem lehet reális válasz semmilyen konfliktusra sem. Valami hasonlót érezni a filmjéből, egyfajta passzivitást, elutasítást. Egyrészt szembe kell nézni a realitással. Még mindig harc dúl Kurdisztánban, ha erről nem is tudósítanak nap, mint nap. A film valóban azzal fejeződik be, hogy katonák érkeznek a faluba, és elpusztítanak mindent és mindenkit, beleértve a főhőst is. Ha ezt nézzük, pesszimista vagyok, azonban hiszek magában a felszabadítási harcban. De kell hogy legyen mögötte egy határozott ideológia, elv, amely pontosan meghatározza a harc okát és módját is. Ezért olyan kedvetlenek, kiégettek a partizánok a filmben. Ahogy a film hőse mondja, olyan fegyver kell a kezünkbe, amelyet nem vehet el az ellenség, és ez maga az emberi gondolkodás, az ész ereje. Ennek lehet egyfajta szócsöve a bolond figurája a filmben? Társadalmunk többféle rétegből tevődik össze, ennek egyikét képviseli a bolond. Ő azon kevesek közé tartozik, aki nem fél a hatalomtól. Nyilvánosan meg meri mondani a véleményét a hatalom akaratával szemben is. Szükségszerű a falu és a főhős elpusztítása a film végén? Szembe kell nézni a valósággal, és az mindig drámai vagy egyenesen tragikus. Még mindig él az erőszak, amely elpusztít minden progresszív és alternatív gondolkodást. A fegyver egyaránt elpusztítja a zöld ágat és a száraz kórót is. Milyen új feladat foglalkoztatja most? A következő filmem témája az emigráció lesz. Egy Svédországban élő kurd család életét dolgozom fel. A kivándorlás és a kultúrák közötti különbségek, okozta problémákat, szeretném megfogalmazni.
Égő paradicsom, 1999 132 KByte
155 KByte