Christian Guinot (Derdák Ándrás fotója) 26 KByte	Christian Guinot az alapító atyja és máig is egyik fő szervezője a rövidfilmfesztiválnak. Elfoglaltsága mellett szívesen adott interjút a Filmkultúrának. Amit mondott, az magyar szempontból is figyelemre méltó. Ime: Hogyan született a fesztivál gondolata? Egyetemi filmklubunk éves programjában mindig volt egy tematikus hét. 1979-ben rendeztünk egy rövidfilmes hetet, amire háromszázan jöttek el. Ez akkor soknak számított. A következő évben megismételtük, majd az azt követő évben is, aztán 1982-ben már fesztivál lett belőle. Az ötlet, hogy rövidfilm hetet csináljunk, onnan jött, hogy akkoriban mintegy 400 kisfilm készült évente Franciaországban és ezeket senki sem látta azon kívül, hogy néhány underground programban vagy kisebb kulturális eseményen megjelentek. Elmentünk ezekre a programokra, vagy ismerősökön keresztül vettük fel a kapcsolatot a rendezőkkel, mivel akkoriban semmi szervezete nem volt a rövidfilmeseknek. Azóta már létezik ilyen. De akkor nem volt szervezete, struktúra, nem volt közvetítő az alkotók és a nézők között, amit később az országos filmközpont alakított ki, csak közvetlen kapcsolatok léteztek. 1982-ben létrehoztuk a “Menekülés a rövidfilmbe” egyesületet. Ez egy mérföldkő, bár nem ez az egyetlen fesztivál, de fontos elismerése a rövidfilmnek. Mikor érezték először munkájuk eredményét; hogy hatással voltak a francia filmre? Az első támogatónk a város volt, rögtön 80-ban közpénzből juttatott a fesztiválnak, amit aztán apránként követett a többi, de ez elég lassú folyamat volt. A támogatás jelentett-e befolyásolást? Mi mindig is teljesen függetlenek voltunk, szó sem lehetett arról, hogy a függetlenségünket feladjuk. Emiatt voltak problémák, s beletelt egy kis időbe, amíg a támogatók ezt lenyelték, s elfogadtak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Természetesen a város, vagy bárki más, aki finanszíroz valamit, az szeretné rátenni a kezét a dologra. Bizonyára mi is kötöttünk kisebb kompromisszumokat, de azért alapvetően semmiben nem alkudtunk meg, ami számunkra elfogadhatatlan lett volna. Leginkább ők fogadtak el minket. Önök hány évesek voltak akkor? 25 év körüli egyetemisták illetve végzettek, fiatal filmrajongó értelmiségiek voltunk. Tudták rólunk, honnan jövünk; a 68-as utómozgalomból, azokkal az elvekkel, ideákkal. Kollektívaként működünk mind a mai napig; most sincs például igazgató. Attól függően fordulnak valamelyikünkhöz, hogy miről van szó, s azonos a fizetésünk. 5 év alatt a fiatalok fizetését is felhozzuk azonos szintre. Mekkora apparátussal dolgoznak? Év közben 13-an vagyunk, és dolgoznak bizonyos periódusokra felvett alkalmazottak is. Nemcsak erre az 1 hétre, hanem 3 vagy 6 hónapra, van aki a filmvásárral foglalkozik. Ez úgy 70 ember lehet, s rajtuk kívül vannak még a fesztivál idején dolgozó önkéntesek mintegy kétszázan, akik csak költségtérítést kapnak. Mibe kerül a fesztivál? A fesztivál költségét nem tudom pontosan megmondani, csak az egyesület tavalyi költségvetését - amibe a fesztiválon kívül egyéb rendezvények is beletartoztak - ez kb. 10 millió Fr volt. Az idén új épületbe költöztünk, ami újabb költségeket generál, s ezeket egyelőre nem tudjuk kiszámítani, nem tudunk pontosan kalkulálni, várhatóan 10 millió Fr körül lesz. Ez az összeg miből jön össze? A város, a megye (Puy de Dome), a régió (Auvergne), a francia filmközpont, az EU s a Canal+ a fesztivál legfontosabb támogatója, s emellett még más cégek is bár azok kevésbé fontosak. Elég jelentős bevételünk van jegyeladásból is, katalógusokból, reklámokból. Jó kapcsolatunk van az oktatással, a minisztériummal, van egy programunk: “nyár a moziban”, ami szabadtéri vetítésekből és különböző kis műhelyekből áll. Ezen kívül még sok mindent csinálunk. A reklám mekkora hányadát teszi ki a bevételnek? A reklámbevételeink nem nagyok: annyi, amennyi a katalógusban található, ami magának a katalógusnak a finanszírozására sem elég, csak egy részére, azaz nem jelentős. Ahogy nőtt a fesztivál, úgy változott a reklámbevétel, de ezzel együtt ez nem számottevő. A filmpiac hogy jött létre? Ez a mi kezdeményezésünk volt. Úgy 16 éve rájöttünk, hogy nyitni kell a fesztiválon a szakma felé. Az nagyon szép, hogy a filmeket bemutatjuk, s itt sokan nézik, de emellett lehetőséget kell nyújtani az alkotóknak arra, hogy el tudják adni a filmjeiket. Ha ebből nem is tudnak megélni, de a költségeik egy része megtérülhet. Ezért elkezdtük összehozni az alkotókat és a forgalmazókat. A vásár hihetetlen fejlődésen ment keresztül attól kezdve, hogy az előcsarnokban megjelent az első néhány stand, pavilon, s egy hely, ahol nézni lehetett a filmeket. Azóta óriási a változás. A mellettünk levő tornacsarnok 1000 m2-én nagyon sok stand és monitor van, ahol a filmeket nézni lehet, de sosincs belőlük elég, mivel óriási a kereslet. A fesztivál mit profitál a piacból? Úgy gondolom, hogy ez már az egyik legnagyobb rövidfilm piac. Nekünk is használ, hogy ezen találkozik a szakma, szinte szerves részévé vált az ittlétnek, hogy mindenféle szakmai találkozók vannak. Vannak pontos adataik arról, mekkora forgalma lehet a vásárnak? Pontos adataink nincsenek, mivel a piacon minden forgalmazó szabadon - a mi jelenlétünk nélkül - üzletel. Csak arra hivatkoznék, amit a minap egy ausztrál említett, hogy az ide kötődő tavalyi forgalmuk közel 300.000 ausztrál dollár volt. Hogyan lett nemzetközi a fesztivál? Néhány év után úgy gondoltuk, hogy nyitni kell külföld felé is; megismerni más népeket, kultúrákat, más filmstílusokat, iskolákat. Ezért az információink, saját tapasztalataink alapján kezdtük figyelni a külföldi filmeket, fesztiválokat, kerestük a kapcsolatokat más országok filmeseivel. Közülünk heten foglalkoznak a külföldi filmekkel. Milyen szempontok szerint válogatnak közülük; annak alapján, hogy az kevéssé ismert, perifériális, vagy az érdeklődés fókuszába került, mint Kelet-Európa a 90-es években a rendszerváltás miatt? Nem politikai szempontok, hanem a filmek alapján. A dél-koreai bemutató úgy született, hogy egyik kollégánk látott valahol egy filmet, nagyon érdekesnek tartotta, s úgy gondoltuk, érdemes itt is bemutatni e távoli ország filmjeit. Hogyan értékeli a külkapcsolataikat, s ezen belül a magyarországit? Nem nagyon követem a magyarországi folyamatokat. Kollégám, Eric Wojcyk foglalkozik ezzel, és mi teljesen megbízunk benne. Ez elég ahhoz, hogy kézben tartsuk a dolgokat, s hogy ha valami valahol elakad, akkor odanyúljunk. Az előzsűrizés után beválogattuk a versenybe és láttam Mundruczó filmjét - de ezen kívül nem különösen ismerem a magyar helyzetet. Hogyan történik az előzsűrizés? Ezt Önök, vagy mások végzik? Ezt mi csináljuk, ami lehet, hogy e fesztivál különlegessége, specialitása. Ez ugyanúgy van, mint a versenyprogram kiválogatásánál, összeállításánál. Nem állítjuk, hogy ez a 70 film - amit 1800-ból választunk ki - a legjobb, csak ezek azok, amik nekünk a legjobban tetszettek, s ezek mellett lehet, hogy vannak nagyon jó filmek, amelyek nem lettek beválogatva. Hogyan készülnek a blokkok? Legfőbb alapelvünk, hogy változatos legyen a program: a legkülönbözőbb filmek kerüljenek egy blokkba. Nem akarunk tematikus programot csinálni, hanem igyekszünk minél változatosabbat, legyen benne komédia, animációs film - bár ebből kevés van. Ne legyen egy országból 2 film egy műsorban. Előfordul, hogy elkerüli a figyelmünket, s két olyan film szerepel egymás mellett, amikben valami azonosság van: így most két olyan film került egymás mellé, aminek a végén megég egy ember. Azokat a filmeket, amiket mi érdekesnek, jónak tartunk, - s ami nem esik egybe a közönség véleményével - elosztjuk a blokkokba, nem egy csoportba gyűjtjük. Az összeállítás tehát vállaltan szubjektív? Igen. Ha lennének bizonyos kritériumok - például téma szerint -, akkor objektívabb lenne, de így teljesen szubjektív. Mi alapján választják a verseny zsűrijét? Nincs recept, ami alapján válogatunk. A nemzetközi mezőnyt igyekszünk úgy alakítani, hogy sok országból legyenek, lehetőleg különböző földrészekről. Legyen köztük rendező, zeneszerző, gyakran hívunk grafikust, rajzolót - akitől a következő évi plakátot is megrendeljük. Igyekszünk minél ismertebbeket idehívni, de ez nem könnyű, mivel 9 napot itt kell tölteniük - amiért nem kapnak honoráriumot. Vannak akiket nagyon szeretünk, szívesen hívunk - és szívesen jönnek. (Interjúalanyunk nem említette, hogy korábbi nyertes alkotók is később bírálóként szerepelnek a fesztiválon. Idén az orosz rajzfilmes Konstantin Bronzit, aki tavaly A világ tetején című filmjével nyert, s került a “másik oldalra, a nemzetközi zsűribe, a hazaiba pedig Romain Slocombe: aki a Weekend Tokióban-ért több díjat is kapott. PJ.) A zsűri döntései mennyiben felelnek meg az elképzeléseiknek, elvárásaiknak? Ritkán történik meg, hogy azok a filmek, amelyeket én szerettem, érdekesnek tartottam, nagydíjat kapnak. Tehát Önök nem befolyásolják a zsűrit? Annyira nem, hogy például két éve a hazai verseny nagydíját megosztva kapta két film. Az egyik producere nem akarta, hogy a film itt szerepeljen, s ezért nem is adta oda a kópiát, így a fesztiválon a nagyteremben VHS-ről vetítettük a filmet, ami ellenkezik elveinkkel, az összes szabállyal, - s mégis ez kapta a zsűri nagydíját. Ez nem történt volna meg, ha a zsűrire bármi befolyásunk lenne. Ha már a videót említette, tartható-e még az alapelv, a celluloidhoz való ragaszkodás? Hogyan látja a fesztivál jövőjét? Régóta foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy fontos: nyissunk-e a videó felé vagy sem. De ha nyitunk, nem tudjuk, hogy az hova fog vezetni, akkor a Pandora szelencéjét nyitjuk ki. Nekünk a hazai mezőnyben évente 600 filmet kell megnéznünk, amit elég nehéz megoldani: ha nyitunk a videó felé, akkor ennek a kétszeresére, háromszorosára nőhet a mezőny, és fogalmunk sincs, hogy lehetne ezt megoldani, uralni egy ilyen helyzetet. A kérdésre egyfajta választ jelent az internetes/online verseny, amit az idén kezdtünk, s amelyen 15-20 film szerepel. A retrospektív műsorba már beengedtük a videót, bár ez nyilván nem az igazi válasz a kérdésre. De foglalkozunk vele, bár még nem tudjuk, hogy például a videó egy mezőnyben szerepeljen-e a (verseny)filmekkel, vagy külön versenyben. További kérdés, hogy mindenfajta videót, vagy csak bizonyos fajtákat engedjünk be, esetleg csak a játékfilmet. Nem tartanak-e attól, hogy ez is megafesztivál lesz? Nem tudom. A fesztivál lépésről lépésre nőtte ki magát; az alapítók közül még majdnem mindenki itt dolgozik, s ezek nagyon régi, baráti kapcsolatok, amelyek elég erősek. Ugyanakkor nem lehetünk biztosak abban, hogy minket ez a probléma el fog kerülni. Biztos, hogy vesztettünk dolgokat azzal, hogy ilyen nagy lett a fesztivál: hangulatban, otthonosságban. Másrészt úgy gondolom, hogy a rövidfilm ügyének nagyon sok jót tesz ez a fesztivál. Ám ami évekkel ezelőtt természetes volt, hogy egy rendezővel elmegyünk ebédelni, beszélgetni, s az egész lazábban és kisebben folyt, - az ma már nincs. Ugyanakkor az emberek, akik idehozzák a filmjüket, általában nagyon örülnek, hogy itt, ilyen körülmények között vetíthetik le. Tehát kiegyenlítődik a veszteség a nyereséggel. Nem tudom... Vállalkozna egy rövid értékelésre fesztivál közben? Mennyiben igazolja az elvárásaikat? Elégedettek lehetünk, az idei program sokféle, biztos vagyok, hogy annyi nézőnk lesz, mint tavaly volt (125 ezer néző). A visszhangok, eddig jók: a Hitchcock válogatást én csináltam, amire sokan mondták, hogy milyen jó, pedig én azért csináltam, mert szeretem és érdekel, s nem azért, hogy közönségsiker legyen. A szado-mazot is azért csinálta a barátom, mert érdekli - s láthatóan az embereket is. Nem valamilyen sugallatra találták ki? Nem piackutatás alapján. A tavalyihoz képest mennyiben más az idei fesztivál? Tavaly nagy program volt az Afrika retrospektív, ami érdekes és jó volt, de kevésbé volt változatos az ideihez képest. Most úgy érzem változatosabb műsort sikerült összeállítani, aminek nagyon örülök. Ön, illetve Önök, mint a fesztivál szervezői valójában kereskedők? Mozirajongók? Értelmiségiek? Hogyan definiálnák magukat? Kicsit mindegyik. Az alap nyilván a filmrajongás, azzal, hogy létrehoztuk a vásárt, azzal kicsit kereskedővé is váltunk, - bár közvetlen közünk nincs hozzá, hasznunk nincs belőle, de bizonyos értelemben igen. Egy kicsit minden vagyunk egyszerre.... (A beszélgetést Garai Mixi fordította) A Clermont-Ferrand-i Fesztivál
70 KByte
60 KByte
60 KByte
51 KByte
Peter Fitz és Lars Rudolf 24 KByte
Az Afta sajtóbeszélgetése, balról jobbra: Claude Duty, Garai Mixi, a tolmács, Mundruczó Kornél rendező és Raphael Chavet, a vita vezetője (Derdák Ándrás fotója) 30 KByte