fázisrajzok 71 KByte	Ötven évvel ezelőtt, igencsak keserves körülmények között, megszületett az elso, színes magyar rajzfilm, A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Akkor még nem sejtette senki, hogy Magyarországon egy új, idővel nagy sikerre jutó művészeti ág időszámítása veszi ezzel kezdetét. Tíz év elteltével azután a II. kerületi Vöröshadsereg útján (Hidegkúti úton) lévo Pannónia Filmstúdió sárga épületéből már a felnott korú magyar animációs film indult hódító útjára. Már ekkor külföldre is eljutott (Párbaj), majd következtek egyre fényesebb korszakok, csúcsok. Persze mélypontok is voltak, elégedetlenség, amiért ez az "utazó nagykövet"-filmműfaj, a sok, sikeres fesztiválszereplés ellenére itthon nem kapott elég megbecsülést a kultúrpolitikától, csak amolyan gyerekeknek kijáró, bátorító vállveregetést. Ennek ellenére az alkotó munka lázasan folyt tovább. A sárga épületben lévo Filmstúdió nem csupán a filmkészítés helye volt. Együtt volt itt minden: kísérletezés, művészkedés, gyártás, oktatás autodidakta vagy szervezett módon, továbbképzés. Közben, törvényszerűen, egyre nőtt az igény olyan iskolára, amely a stúdióban elsajátított, magas szintű tudást felsőszintű képesítéssé emelné, s dokumentálná. Ám az éppen létrehozott oktatási formák valahogy soha nem kerültek szinkronba az animációs filmkészítés nagy korszakaival. A képzés folytonossága, színvonala kiszámíthatatlanul alakult mindaddig, amíg 1981-ben véglegesen helyet nem kapott az Iparművészeti Főiskolán. Ezzel persze nem oldódott meg minden. A műfaj sajátosságánál fogva az animációs oktatás helyzete továbbra is problémás maradt, ide-oda hányódott a különböző szakok között. De mára, amikor a Pannónia 1990-es felbomlása miatt a magyar animáció létezését sokan megkérdőjelezik, a szakma oktatása megújulni, stabilizálódni látszik. Nemcsak azért, mert a filozófiák többnyire utólag születnek. Az ok a tömegkommunikáció kihívásában keresendő, amely az írás előtti kultúrákban oly nagy szerepet játszó vizuális nyelvet újra életre hívta, és soha nem látott mértékben tolja előtérbe. Ez az animációs filmkészítést és az oktatást sem hagyhatja érintetlenül. Mindkettőben markánsan meg kell hogy jelenjen, ha létezni akar. A technika nyomására bekövetkező változások apropóján beszélgettünk a Pannóniafilm Kft. jelenlegi, Kerék utcai telephelyén Bleier Edittel, aki napjainkig a szervezett animációs oktatás legfelsőbb szintű összefogója. Jelenleg az Iparművészeti Egyetem animációs szakágazatának adjunktusa valamint a Pannóniafilm Tálent Irodájának vezetője, ahol rajzfilmkészítő szakkörök és tanfolyamok szervezésével is foglalkozik. Amikor a hatvanas években a Pannónia Filmstúdióban az animációs filmkészítés, hasonlóan a játékfilmgyártáshoz, újhullámos korszakát élte, fellendülőben volt, hol lehetett megtanulni ezt a szakmát vagy művészetet? A Pannónia egyedüli volt az egész országban mint rajzfilmstúdió. Ha valaki rajzfilmmel akart foglalkozni, annak a Pannóniába kellett jönnie. Persze a kezdeteknél, az ötvenes évek elején még nem Pannónia Filmstúdióként létezett, csak a Szinkron Filmgyártó Vállalat egyik osztálya volt. Ez olyan rajztehetséggel megáldott önkéntesekből állt, akik animációs filmeket akartak készíteni. 1957-ben a Szinkron vette föl a Pannónia Filmstúdió nevet, s ezen belül kapott az animációs csoport - a Rajz és Bábfilm osztály - 1959-tol viszonylagos önállóságot. Ahhoz, hogy ide embereket lehessen fölvenni, és folyamatosan filmet lehessen készíteni, munkát kellett teremteni. Ez egyértelműen dr. Matolcsy György érdeme, aki az ötvenes években lett a Szinkron főosztályvezetoje, majd rábízták a rajzfilmes részleg vezetését. Ezt művelte egészen nyugállományba vonulásáig, makacs következetességgel és kitartással. Nagyszerű érzékkel vette kézbe a Pannónia sorsát, munkákat szerzett, nemzetközi kapcsolatokat épített ki, szorgalmazta az oktatást. Ennek következtében egy olyan gárda teremtődött, amely sikerre vitte az animációs ágazatot. Milyen végzettségű emberek jöhettek ide dolgozni? Az utcáról is bejöhetett, aki elhivatottságot érzett magában? Igen. Mondhatnánk, hogy onnan is. Ez olyan műfaj, hogy ide akkor is jöttek és jönnek az emberek, ha nem toborzunk vagy toboroztunk. Minden gyerek rajzol az iskolában, s ha tehetséges, a szülő elkezd gondolkodni, hogyan hozhatna ki többet belőle, hol az a hely, ahol ezt az adottságot, esetleg tehetséget fejleszteni lehetne? Tehát erre a munkára mindig születtek és születnek új és új emberek. Mivel tehetségorientált szakmáról van szó, nem lehetett szigorúan venni, hogy kizárólag csak egyetemi diplomával jöhetnek ide, akik itt szeretnének dolgozni. Az animációs filmkészítés nagyon sokféle lehetoséget kínál. H valaki elkezd nálunk rajzolni, hamarosan kiderül róla, hogy mire való, fázisrajzoló marad, vagy annál több lehetőség van benne. A munka során választódnak ki az emberek. Vagy inkább a filmkészítés választja ki a saját embereit. Ide tehetség és ambíció kell. Ha a stúdió fölfedezte, hogy valaki tehetséges, lehetoséget kapott az illető, hogy képezze magát. Én magam az animációs tervező-rendező diplomám révén kerültem ide. Az más kérdés, hogy elég korán fölhagytam a filmkészítéssel. Más irányba fordultam, áttértem az oktatás szervezésére, ami akkor nagyon fontos volt. De például Reisenbüchler Sándor a Színművészeti Főiskola rövidfilmrendező szakán szerzett diplomával jött a Pannóniában. Ugyanígy Vajda Béla, aki rendező-operatőr szakon végzett ugyanott. Szoboszlay Péter belsőépítész diplomával lett animációsfilm készítő, rendező, majd oktató is. Rofusz Ferencnek nem volt egyetemi diplomája, amikor a Pannóniában kezdett. Ragyogó tehetség volt, meg lehet nézni a munkáit, Oscar-díjjal, Balázs Béla díjjal ismerték el. Milyen képzési lehetőségek voltak egykoron? Külső és belső képzéseink voltak. A felsőfokú képzés külső volt. Elso alkalommal 1966-ban osztottak diplomát az Iparművészeti Főiskolán animációsfilm rendezőknek. A Főiskola tanszékvezető tanára, Z. Gács György szilikátművész elég vállalkozó szellemű volt ahhoz, hogy valami újat kezdeményezzen. Így 1961-ben beindult az animációs képzés a Díszítő-estő szakon. Nepp József volt az animációs szakoktató, a hallgatók pedig Gémes József, Richly Zsolt, Szenes Kati és jómagam. Mi voltunk az elso tervező-rendező diplomások. A következő diplomaosztás 1985-ig váratott magára, de az évfolyam beindulását igen hosszú procedúra előzte meg. Hogy mégis létrejött a képzés az Iparművészeti Főiskolán 1978-ban, esti tagozaton, az egy érdekes dolog volt, és egyértelműen a Pannónia kezdeményezésére történt. A hetvenes évek elején ugyanis igen sok tehetséges fiatal került ide a stúdióba, akiknek csak érettségijük volt. Akkor már létezett a kecskeméti és a pécsi műterem is, sokan voltunk, sok volt a munka, hírnevünk volt. Szükségszerűvé vált, hogy indítsanak egy olyan animációs képzést, amely felsőfokú végzettséget nyújt az animációs művészeknek. Ez ügyben a Pannónia igazgatója, dr. Matolcsy György rengeteget fáradozott. O már jóval elobb, mint ahogy megtörtént, be akarta vinni az animációs filmrendezői képzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de ott nem fogadták. Végigkilincselt mindent, minisztériumot, művészeti főiskolákat, végül ismét az Iparművészetin kapott lehetoséget. Az animációs képzés 1978-ban újra beindulhatott estin, de ezt ott nem akarták felsőfokú képesítésnek nyilvánítani. Szerencsénkre 1981-tol áttérhettünk a nappali képzésre. Az animációs szakot a Tipografikai tanszék fogadta be, amelynek Haiman György volt a vezetoje. O vállalt bennünket, vállalta a támogatásunkat, s ettől az időtől kezdve vált hivatalossá az animációs képzés. Nekem is, aki folyamatosan az oktatás szervezésével foglalkoztam, meg kellett pályáznom a szakvezetői pozíciót, amelyet aztán el is nyertem. A főiskolán 1966 után legközelebb 1985-ben végzett az újabb évfolyam, s ezek valamennyien a Pannónia emberei voltak. Milyen diploma volt ez, ha csak a Színművészeti Főiskolán lehetett rendezői diplomát szerezni? A mi végzőseink az animációs szakon tervező-rendező diplomát kapnak. Furcsa megalkuvás eredményeként alakult ez így. Az Iparművészeti nem adhatott rendezői diplomát, ott a tervezés a lényeg. A mi szakágazatunkban a "tervezés"-t nem az ipari formatervezéssel, hanem az animátorral azonosítottuk, aki a filmben a tervezői munkát végzi, s végül így alakult ki a tervező-rendező elnevezésű diploma. Ez animációs rendező diplomát jelent? Mi a különbség a rendező és az animációs rendező között? Időnként hosszú animációsfilmek főcímén látható ilyen kettős kiírás. A most készülő Ének a csodaszarvasról esetében nagyon jól el lehet mondani a különbséget. A film rendezője, Jankovics Marcell az, aki végigkíséri a filmet az elejétől, minden járulékos dolgával együtt. O adja az egész film koncepcióját, a figuraterveket, a film színvilágát, a zenei igényt. O az, aki a mozgáspróba jeleneteknél megmondja, hogy milyennek kell lenniük, és ő tárgyal azokkal az emberekkel, akik ezeket megvalósítják. Minden fontos területnek megvan a maga intézője. Például a film színeiért Richly Zsolt felel, a film zeneszerzője Szörényi Levente. Ilyen nagy volumenű filmnél külön van animációs rendező, aki az egész animációs kivitelezést irányítja. Ez ennél a filmnél Gémes József. O az, aki a rendezo elképzeléseit, az elvárásokat továbbadja a stábnak, s összefogja az egész animációs munkát. Rövid, mondjuk néhány perces filmnél más a helyzet. Ott előfordul, hogy a rendező nemcsak kitalálja, hanem megmozgatja, esetleg o maga meg is rajzolja a figurákat, vagyis szinte az egész filmet egyedül elkészíti, legfeljebb fázisrajzolókat és kifestoket kap a kivitelezéshez, ha igényel. A különböző szakmai szerepek ismertetése után térjünk vissza az oktatáshoz. Az 1981-ben újra beindított egyetemi oktatás mellett azért továbbra is léteztek más oktatási formák? Az utánpótlás biztosítására középszinten is indítottunk külső képzéseket. 1970-tol a Képzőművészeti Szakközépiskolában fakultatív tantárgyként elobb Jankovics Marcell, később Szoboszlay Péter tartott speciális kollégiumot az érdeklődőknek. A Pannónia nemcsak a szakoktatókat biztosította, hanem az oktatási tematikát, a különböző technikai feltételeket, és a nyersanyagot. Ez utóbbi nagyon költséges dolog. Több rendező életrajzában olvasható, hogy végzettsége Animációs Akadémia. Ez milyen képzést jelentett? A Pannónia legvirágzóbb korszakának belső képzése volt ez 1971-tol, két éven át, az itt dolgozóknak. Szombatonként tanterv és csoportok szerinti beosztásban mindenki a Pannóniában volt és képezte magát: műterem-vezetők, gyártásvezetők, rajzolók, kifestők, animátorok, operatőrök, rendezők. Tehát még azok is belekóstoltak a tervezésbe, animátori munkába, akik nem alkotó jellegű munkát végeztek. Persze ez a képzés nem adott egyetemi szintű végzettséget, de nagyon jó pillanatban történt az egész, nagyon szerettük, lelkesek voltunk, jó volt a hangulat, összekovácsolódtunk. Ez volt az az időszaka a Pannóniának, amikor nemcsak filmgyártó volt, hanem műhely, ahol lehetett kísérletezni. Később az Animációs Akadémia áttevődött szakmai minimumvizsgára felkészítő képzéssé. Ez a különböző besorolásokhoz kellett félig-meddig hivatalos dologként, hogy a szamárlétrán fölfelé lehessen haladni. Ehhez képest elég bonyolult és kemény munka volt, főként a vidéki műtermekben dolgozóknak. Ezt az időszakot követően is, folyamatosan voltak továbbképző tanfolyamaink mind a budapesti, mind a vidéki műtermekben. Tehát a Pannónia gondoskodott a saját emberei képzéséről. Az utánpótlásról hogy gondoskodott? Szervezett a Pannónia egy másik belső oktatást is a nyolcvanas évek második felében, azoknak a külső érdeklődőknek, akik felhívásainkra, toborzásunkra jelentkeztek. Ennek az oktatásnak is, amely helyileg a Budafoki úton volt, kezdetben a Pannónia fedezte a költségeit, és azok a tehetséges pályázók juthattak be, akik előzetesen készített kis munkáikkal, rajzaikkal a két-háromlépcsős szelektáláson részt vettek és megfeleltek. Ezt követően a kiválasztottakat a legjobb pannóniás művészek, szakemberek képezték. Aztán változott az egész, amikor megszűnt a Filmfoigazgatóság és ezzel a különböző filmstúdiók rendszeres támogatottsága. A műtermeknek azonban továbbra is létezniük kellett. Ebből egyenesen következik, hogy a különböző képzések, tanfolyamok fizetősek lettek. Szervezésükkel jelenleg a Tálent Iroda foglalkozik. Itt, a Pannóniában alakítottuk ki a Tálent termet is, ahol a képzés folyik. Ezek is a Pannónia utánpótlását biztosító tanfolyamok? Nem, ez bárki számára elérhető, aki rajzolni tud és érdekli a rajzfilmkészítés, az animáció. Különböző korosztályoknak szervezzük a tanfolyamokat. Gyerekeknek van hetente egyszer, az iskolaév alatt 6-tól 16 éves korig a Rajzfilmes szakkör. A szülők kérésére ez nyáron táborban folytatódó egész napos foglalkozás, szintén itt, helyben. Az utóbbi idoben nagyon nagy az érdeklődés, mert ugyan sokféle képzőművészeti tábor létezik, de hogy rajzfilmet lehessen készíteni, az csak itt van. A gyerekek itt megismerik a figuramozgatás titkait, a videoanimációs berendezéseket, azok kezelését, megnézhetik, hogy a profik hogyan dolgoznak. Mindez nagyon megmozgatja a fantáziájukat. A felnőtt érdeklődőknek szervezett tanfolyamok egyike az iskolák rajztanárainak van, akik jelezték, hogy tanítványaik körében igény van az animáció alapjainak elsajátítására. A másik felnőttképzés 16 éves kortól felső korhatár nélkül, bárki számára elérhető, aki tehetséget érez magában. Felvételi nincs, munkahelyet nem ígérünk, de a legtehetségesebbeknek segítünk, hogy elhelyezkedjenek a sikeres vizsga után. Ez a fél éves tanfolyam heti két alkalommal jelent elfoglaltságot. Egy csoportban 12-15-en vannak, mindenkivel egyénileg is foglalkozunk. Aki itt végez, oklevelet kap és egy demo - kazettát, amelyen a munkái össze vannak gyűjtve. Ezzel kereshet magának állást a különböző stúdiókban, vagy a médiában. Elég kiváltságos helyzetben lehet, aki ezt a tanfolyamot anyagilag föl tudja vállalni. Mi van azzal, aki fiatal, tehetséges, ambiciózus, de nem tudja fedezni a költségeket? Igaz, hogy a tanfolyam önköltséges, de a jelentkezőt a munkahely, ha pályakezdő vagy regisztrált munkanélküli, az ország bármely részéből is, a Munkaügyi Központok támogathatják. Fél év alatt mit lehet elsajátítani? Ez elsősorban filmrajzoló tanfolyam, ahol az alapvető animációs fogásokról is kapnak képet a résztvevők. Fázisrajzolást, kulcsrajzolást, filmtechnikát, filmtörténetet tanulnak és megismerik a videoanimációs gép használatát is. Nagyon jó alapozó és egyben ajánló nemcsak a munkához, az egyetemi továbbtanuláshoz is. Az Iparművészeti Egyetem animációs képzésére évente hány embert vesznek föl? Az idén hatot, de a létszámot minden évben megadja a Minisztérium. Hogyan alakították az egyre modernebb technikai kihívások a felsőszintű animációs képzést? Mivel az animáció nemcsak művészi műfaj, hanem nagyon sokoldalú felhasználása lehetséges, az új és új igények folyamatosan alakították az oktatást, attól függően, hogy az életben milyen elvárás nyomult előtérbe. Jelenleg az Iparművészeti Egyetemen az animációs képzés a Vizuális Kommunikáció tanszéken történik. Az elnevezés, ha szokatlan is, önmagáért beszél, és külföldön is mindenütt megértik. Állókép és mozgókép szerint vannak a különböző szakok elkülönítve, logikusan a fotó és a grafika az állókép szakon, a video és az animáció a mozgókép szakon van. Azért kellett a szakokat ilyen módon párba tenni, mert az elso években több mindent együtt tanultak a hallgatók. Természetesen a klasszikus animáció mellett tanítunk számítógépes animációt is. Már van a 3/D-s program, amelyben megalkotható a tér animáció. Hogy mi jön ki a végén, mi lesz az egyes vizuális művészpalántákból, az főként a hallgatón és a filmiparon múlik. Mióta a Pannónia anyagilag kivonult a felsőszintű oktatásból, a diplomamunkák készítésének sorsa hogyan alakult? A diplomafilmek elkészítését régebben valóban a Pannónia finanszírozta, ott is készültek el. Igaz, ilyenkor a filmek a Pannónia tulajdonába kerültek, a stúdió forgalmazta őket stb., de ez is megszűnt az állami támogatottsággal együtt. Mivel a filmkészítés nagyon költséges dolog, ki kellett találni valamit a lehetetlen helyzet feloldására. Létrehoztuk az Animációs Diplomafilmek Megvalósításáért Alapítványt, s így már pályázhattunk a Magyar Mozgókép Alapítványhoz támogatásért, ami időközben újabb lehetőséggel, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával bovült. Eddig 68 diplomamunka látott napvilágot. Amióta számítógép van, a hallgatók saját maguk is el tudják készíteni diplomamunkájukat. Az "egyetemista" animáció. Az Iparművészeti Főiskola, amely már régóta egyetemi szintű intézmény, s 1999-tol hivatalos elnevezéssel is Egyetem, Buda talán legszebb részén, a hangulatos Zugligeti úton van. A szürkésfehér épületegyüttesben, amely sokak számára irigyelt vagy elérhetetlen hely, folyik az iparművészek, animációs és médiaszakemberek képzése. A Vizuális Kommunikáció tanszék, ahová az animációs ágazat is tartozik, egy ideje - mintegy státus-szimbólumként - már külön épületrészben rendezkedhetett be. Az ágazat jelenlegi oktatási vezetoje pedig olyan fiatal tanár, aki maga is ezen az Egyetemen folytatott tanulmányokat. M. Tóth Géza két diplomát is szerzett a kilencvenes években. Legmagasabb végzettsége "Mesterfokozatú vizuális kommunikáció tervező" valamint "Rajz és környezetkultúra szakos tanár és vizuális tervező". E diplomák tulajdonosa, több egyedi animációs film rendezője és pedagógiai tárgyú publikációk szerzője, 1995 óta dolgozik az Iparművészeti Egyetemen. Kezdetben tanársegédként, jelenleg mint egyetemi adjunktus, az animációs szakirány vezetoje. Kollégái szerint sokat tett azért, hogy az animációs oktatás ma ott tart, ahol. Mint volt hallgatót majd a problémák megoldásával szembesülő tanárt kérdeztem őt az animációs képzés ma sem egyértelműnek tűnő helyzetéről. Mi a véleménye arról, hogy anno ez az egyetem adott helyet az animációs képzésnek? Az lehetett ennek az ideológiája, hogy ide gyűjtötték össze azokat a művészeti alfajokat vagy ágakat, amelyek nagyon jellemző megnyilatkozási formája az alkalmazott felhasználás. A problémát mindig ez okozhatta, ugyanis az animáció jóval több ennél. Ha úgy lenne, ahogy az ideológusok képzelik, hogy az animáció nem más, mint a megmozdított grafika, akkor nekünk az lenne a kötelességünk, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik a megmozdított grafikával s annak a különböző területeken való felhasználásával - logo, spot, az Interneten a Banner, a reklámok - foglalkozzunk. Ez nem ekvivalens azzal, hogy valaki egyedi filmet, netán művészi értékű animációt készít. A probléma, hogy hová is tartozzon az animációs képzés, a rész és az egész viszonyából származott, származik a mai napig. Az volt a baj, hogy ezt a műfajt mindig olyan dobozba akarták begyömöszölni, ahová nem fért, olyan művészeti ágaknak akarták alárendelni, amelyek, ha úgy nézzük, az animáció egészébe tartoznak bele. Például? Volt, amikor a díszítő-festő szak alá tartozott az animációs képzés, máskor a tipográfia szak, megint máskor a grafika szak alá. Pedig ezeknél bonyolultabb az animáció. Mindenkiben benne él a vágy, hogy a mozdulatlan megmozduljon. A grafikus is úgy rajzol, hogy szinte éljen az a mű. De az élettelent csak az animáció keltheti életre. Animálni annyi, mint lelkesíteni, megmozdítani, életre kelteni az élettelent . Amikor azt mondták, ebben az iskolában designerek vannak, és ez dominált az alapképzésben, mi kissé idegen területre kalandoztunk. Egészen mást kívánt egy design-tervezési feladat az ipari formatervezőtől, mint az animációs szakembertől. Az egyikben van formatervezés, anyagismeret, gyártási technológia, a másikban nincs. Mindazonáltal, az animáció éppúgy beletartozhat az egyik, mint a másik művészeti ágazatba, jelenleg a vizuális kommunikációba, mint ahogy egyikbe sem. Ez utóbbiból azért lóg ki, mert az animáció nem csupán eszköz a kommunikációra. Nem lehet célirányos technikának tekinteni, mivel önálló műfaj önálló filozófiával és világlátással. Ma mennyivel jobb a helyzet, mint régebben? Azt gondolom, még ma is, a megváltozott igények és elvárások, s a jobb lehetőségek ellenére, az animációs szak egy kicsit furcsa hozadék az Iparon. De amióta az egyetem engedi, s persze ez nemcsak az egyetemen múlik, hogy az animációs szakirány használja a saját nyelvét, a saját gondolkodásmódját, és ezekben nem kényszerül rá a másik szakterület nyelvezetének használatára, azóta kezd magára találni, fejlődni, s az önállósodással felelősségteljesebbé is válni. Végül is ebben a felemás helyzetben az animációs képzés hogyan azonosítja önmagát? Nem úgy teszünk, mint akik rájuk kényszerített elveknek felelnek meg. Az animációs képzés fölvállalja, hogy egyedi filmtervező, reklám és hálózati kommunikációs tervezőket képez, akik mindezeken a területeken boldogulni tudnak, ezen túl tervező és rendező szinten is megállják a helyüket. A hagyományos rendszerben működo stúdiók animációs tervezőkre és rendezőkre továbbra is igényt tartanak, de ezen kívül a mozgóképes látványtervezés, a reklám és a multimédia különböző területei is számítanak az innen kikerülő szakemberekre. Ugyancsak fontos feladata a szakiránynak, hogy - szellemi és alkotói műhelyként - a hallgatóknak lehetoséget biztosítson egyedi animációs filmek létrehozására. Ez az egyetem nagyon jó dolgokat ad, csak tehetségesnek és céltudatosnak kell lenni. Mit tart fontosabbnak az oktatás szempontjából, az animáció alkalmazott felhasználását vagy a közönségigény kielégítését művészi illetve szórakoztató animációs filmek készítésével? Fontosság kérdésében nincs különbség. Az oktatást nem sportszerű dolog kiélezni arra, hogy itt egyedi filmtervezőket vagy reklámfilm készítőket képezünk. Helyesen járunk el akkor, ha helyet adunk az egyedi filmkészítésnek, de elsősorban a szakma megtanítása a cél. S ebbe nagyon fontos helyet foglal el a vizuális kommunikáció, az üzenettervezés készségének, ismeretének az elsajátítása. Régen sok pannóniás művész, szakember tanított itt. Most honnan kerülnek ki a tanárok? Tervezőtanáraink neves animációs filmkészítők. Több mint húsz éve itt tanít Jankovics Marcell és Richly Zsolt. Egy-egy szemeszterre rendszeresen vállal oktatást Cakó Ferenc, Orosz István, Reisenbüchler Sándor. Tanítanak a szakirány egykori hallgatói közül is többen, Lehotay Zoltán, Sikur Mihály, Fülöp József. Az elmúlt néhány évben olyan világhírű vendégeloadóink voltak, mint Zbigniew Rybcziynsky, Yuri Norstein, Priit Parn és a Nemzetközi Animációs Szövetség elnöke, Michel Ocelot. A filmszakma támogatottsága idején, amikor a Pannónia, magának képezte a szakembereket, úgy tudom, sok mindent biztosított az egyetemen az animációs hallgatóknak. Többek között technikai eszközöket a különböző munkák elkészítéséhez. Hogyan boldogultak, amikor ez megszűnt? Hát bizony, nagy lélegzetet kellett venni, amikor egyik napról a másikra kiderült, hogy nincs például gépparkunk, amit addig a Pannónia adott. Kicsit úgy érezte az ember, hogy kifutott a lába alól a talaj. Nyilvánvalóan a Pannóniának is megvoltak a maga nehézségei, amikor az állami támogatottság megszűnt, emellett az is érthető, hogy nem akart szakembereket képezni a konkurrens stúdióknak. De ha az oktatásban meg kell felelni az elvárásoknak, akkor az ilyen változások nagy lelassulásokat okoznak. Persze nem tétlenkedhettünk. Kialakult a diplomafilmek elkészítésére a pályázati rendszer, és természetesen kapcsolatban állunk nemcsak a Pannóniával, hanem más stúdiókkal is, akik méltányos módon segítségünkre vannak a diploma- és a stúdiómunkák elkészítésében. Ebben ma már elég nagy önállóságra és rutinra tettek szert a hallgatók, mindenki ott dolgozik, ahol tud. Bizonyos mértékű technikai felszereltség azért nélkülözhetetlen az egyetemnek. A technika rohamosan fejlődő világában a szükséges elvárásoknak hogy tudnak megfelelni? A tanároknak pályázni kell, hogy a hallgatóknak meglegyenek a szükséges eszközök, feltételek. Kezdetben kéretlenül pályáztunk, mostanra ez az "elvárt" viselkedés, amelyet ma már méltányol az egyetem vezetése. Számítógépeink ugyan nem a legkorszerűbbek, de van egy jónak mondható mozgáspróba gépünk, ami nagyon sokat tud. Az eszközpark és egyéb felszereltségbeli hiányosságok mennyire hatnak ki a képzésre? Ezt nem lehet olyan egyszerűen fölmérni. Ha nemzetközi megmérettetések vannak, a mi hallgatóink nagyon jól szerepelnek, jó dolgokat produkálnak. Médiatörténeti jelentőségűek voltak azok a pályázatok, meghívásos munkák, amelyeket a Music TV szervezett, s az eredményeket a közönségnek is bemutatta. Voltak olyan pályázatok, amelyeken egymás után két évben is nyertek a hallgatóink. Jelenleg milyen oktatási tematikával történik az animációs tervező-rendező képzés? Miket tanulhatnak az ide bekerülő művészpalánták? Öt év a képzési idő. Ebből az elso négy tanulmányi év alatt a hallgatók megismerkednek az animáció legjellemzőbb megjelenési formáinak sajátosságaival. Mára az alapozó képzés is itt van a Kommunikáció Tanszéken. Az elso félévben foto- és grafikatervezési feladatok megoldásával, gyakorlásával foglalkozunk. A második félév alapképzésének témája a mozgókép-tárgy. Ez olyan installáció tervezését és kivitelezését jelenti, amely által létrejön a mozgókép-illúzió. Már animáció, de persze nem azonos az animációs filmmel, hanem annak felismerése, hogy a valóságábrázolásnak létezik olyan módja, amellyel azt az illúziót keltem, hogy egy nem mozgó dolog mozog. A harmadik félévben vannak a dramaturgiai gyakorlatok. Itt verbális szövegeket át kell ültetni mozgóképpé. Vagyis a mozgóképes tartalomközvetítés képességének elsajátítása a szituációs gyakorlatoktól a story boardig. Ez utóbbi a képes forgatókönyv, ami olyan, mint egy kotta. Különféle kódolási jelek vannak benne mindenre. Néhány éve eredményesen megújítottuk, bevezettük az egységes kódolási rendszert, ami azért fontos, hogy a tanárok és a gyártók egy rendszerben olvassanak és a hallgatók kreatív energiája ne arra fordítódjon, hogy a kódrendszeren gondolkodnak. A negyedik félév témája a "tárgyanimáció": a tárgyak megelevenítése, karakterré formálása, új viszonylatba helyezése mozgatásuk által. Az ötödik félévben rövid rajzfilmek tervezése és kivitelezése történik adott dialóg és grafikai stílus alapján. A hatodik félévben bábfilmek készítését gyakorolják a hallgatók. Ez rövid bábfilm vagy egyéb, kamera alatti mozgatással készült animáció tervezése és kivitelezése megadott szinopszis alapján. A hetedik félévben interaktív önarckép készítése a feladat, saját portfolió tervezése és kivitelezése web-site vagy CD-rom formában. A nyolcadik félév a televíziós animáció: televíziós spot/ID/klip/reklám tervezése és kivitelezése szabadon választott animációs technikával, megadott témában. A négy év tervezési munkáit szakirányú elméleti és gyakorlati ismeretek egészítik ki: dramaturgia és vágási gyakorlatok, zenetörténet és háttértervezés, számítógépes ismeretek, produkciós és gyártási ismeretek, filmtörténet stb. A stúdiumok összegzésére rendelkezésre álló ötödik év egyetlen tervezési feladatból áll, s ez a diplomamunka, amely szabadon választott témájú animációs feladat munkatervének, látványtervének, story boardjának és hangos animatikájának az elkészítését jelenti, majd az utolsó félévben történik a diploma kivitelezése. Ezek vagy egyedi animációs rövidfilmek, vagy konkrét megrendelésre készített munkák: televíziós arculat, klip, reklám. Milyen szakmai lehetőségei vannak az egyetemi évek alatt a hallgatóknak? Például az ösztöndíj. Az öt éves képzési időből a hallgatók egy, esetleg két félévet valamelyik európai egyetem animációs szakán tölthetnek, több külföldi akadémia hallgatója pedig a mi szakirányunkat keresi föl. Jelenleg is hat külföldi vendéghallgatónk van. Jó gyakorlat az is, ha bedolgoznak valamelyik stúdiónak, akár magyarnak, akár külföldinek, vagy a média valamilyen területére. Ennek csak az a veszélye, hogy a jó pénzkereseti lehetőség esetleg elcsábítja a hallgatót, és nem fejezi be a tanulmányait, mert a kelleténél elobb elkötelezi magát. Az ilyen választásnak az a hátulütője, hogy megrekednek olyan szinten, amelynél - valószínűleg - többre lennének képesek, ha kitöltik a tanulmányi idejüket. Napjaink reklám- és klip-dömpingjét látva, valóban nagy lehetőségeket kínálhat a média, a tömegkommunikáció, a pénzvilág igényeinek kielégítése azok számára, akik az animációs ágazat alkalmazott részében lehetőségeket kapnak, otthonosan mozognak. Ugyanakkor kint az életben, a különböző stúdióktól azt hallani, hogy művészi dolgokat, egyedi filmeket csak igen nagy anyagi áldozatok árán tudnak készíteni neves alkotók is. A tévék megrendelőként alig működnek, ráadásul nevetséges áron kerülnek adásba, ha egyáltalán oda kerülnek, a szerzői filmek. Magam is hiányolom, hogy kevés klasszikus animációs film készül, közérthető módon gyerekekhez vagy felnőttekhez szóló, ami nem utánozza a szériában készülő amerikai filmeket. De ha készül is ilyen az sem kerül az átlagember, a nagyobb közönség elé. A különböző bemutatók, fesztiválok inkább a szakmai közönségnek vannak, s elég belterjesek. Hol láthatók például a diplomafilmek? Két évvel ezelőtt az Örökmozgóban a Nemzeti Filmarchívum pótolta ezt a hiányt. A konkrét megrendelésre készített diplomamunkák általában a hazai médiában kerülnek alkalmazásra. Vizsgamunkaként a hallgatók több országos rendezvény mozgóképes arculatát készítették már el, például a 30. Jubileumi Játékfilmszemléjét is 1999-ben. Az egyedi diplomafilmeket pedig a televízióban, filmfesztiválokon és különböző filmes rendezvényeken láthatja a közönség. Bár nem szükségszerű, hogy az egyetem a diplomamunkákat népszerűsítse, egy idoben működtettünk Filmklubot nemcsak a hallgatói filmek bemutatására, hanem más, a szakmában készült új animációs filmek megtekintésére. Jelenleg a budapesti art-mozi hálózatban vannak egy-két estés animációs programok. Az utóbbi öt évben az egyedi vizsga- és diplomafilmek körülbelül száz fesztiválmeghívást és számos díjat kaptak. Filmjeink eljutottak a legrangosabbnak számító nemzetközi filmfesztiválokra is: Annecy, Ottawa, Berlin stb. Emellett 2002 májusában tervezünk olyan filmszemlét, amely több annál, mint egy év vizsgaanyagának a bemutatása. Erre meghívjuk azokat a külföldi animációs filmeseket is a különböző egyetemi szakokról, akikkel tartjuk vagy fölvettük már a kapcsolatot, mint a krakkói, a lyoni, a stuttgarti, az indiai Ahmed-Abadi stb., akik a vizuális kommunikációval felsőfokon foglalkoznak. Ez nem verseny lenne, hanem a műfajt népszerűsítő, tájékoztató bemutatkozás, amely azt prezentálná, hol és miként, milyen minőségben helyezkedik el a felsőoktatásban az animáció, hol tart a vizuális kommunikációs képzés. Annak apropóján terveztük ezt, hogy az idén 20, ha a kezdeteket tekintem, akkor 40 éves a magyar animációs filmképzés Magyarországon.
fázisrajz 1. 24 KByte
fázisrajz 3. 20 KByte
fázisrajz 5. 24 KByte
fázisrajz 7. 25 KByte
fázisrajzok 55 KByte