Boronyák Rita Az ismeretterjesztés földjén
Beszélgetés Banai Tibor Péterrel


16 KByte

Banai Tibor Péter és Dobronay László A kokain földjén című filmje nem került be a dokumentumfilmek versenyébe a 32. Millenniumi Magyar Filmszemlén. Joggal: a leadott anyagnak még nem volt hangja. Pedig talán egy műfaj újjáéledéséről maradt le a szemlés közönség: a mára szinte kiveszett ismeretterjesztő film feltámadását jelzi, reméljük, ez a munka. Jó is lenne, ha fiatal, nyitott, fürge szellemű emberek foglalkoznának ezzel a mára erősen leértékelődött műfajjal. A "Spektrum-nemzedék" talán már úgy született, hogy tudta: csak pontos helyzetelemzéssel csinálhatja meg, amit szeretne. Kitűzi a célt, megoldási tervet készít, ha kell, módosít, csak egyet nem tesz: nem nyavalyog, ha valami nem megy.

A kokain földjén hírértékű újdonsága, hogy független filmként a világon először mutatja be a kokainháborúban egymás ellen küzdő feleket. Valódi újítása a narráció, amelyben nyoma nincs a műfajra Magyarországon sajnálatosan jellemző akadémikusságnak, noha nem felületes. Az élménydús, személyes, élőnyelvi, már-már a baráti csevej hangnemében megírt hangalámondás eredménye, hogy közelebb hozza a témát még ahhoz is, akit esetleg nem foglalkoztat a kábítószer, az indiánok, vagy a hegymászás hármasa sem együtt, sem külön-külön. Banai nyitottsága, közvetlensége és humora szimpatikus és hatékony eszközök a sulykolás, a tudálékosság ellen, ami ennek a filmfajtának a halála.

Beszélgetőtársam Banai Tibor Péter, a film rendezője, aki az expedíció vezetője, társproducere és egyik operatőre is volt.

 

Szerencsére mégis levetítették a filmedet a szemlén. Az Örökmozgóban, a TV2 által támogatott szemlés filmek tesztvetítésén is, illetve a Kultiplexben is nagy sikere volt.

Mi már bemutattuk szerdán, az Apáczai Kiadóban, a volt Graffiti moziban. Csisztu Zsuzsa volt a műsorvezető, utána Réz András beszélt filmről. Vele korábban a világ első CD-ROM drogenciklopédiáján dolgoztam együtt.

Hogyan tudtad megfinanszírozni ezt a nagyon költséges kolumbiai kiruccanást, és miből sikerült ráadásul még a filmet is megcsinálnod? Ne haragudj a kérdésért, mostanában minden erről szól.

Több tételből tevődött össze a költségvetésünk. Az expedíció költségei a kiutazásból, a felszerelésből és a kinn tartózkodás költségvonzataiból tevődtek össze. Egy ruhában, egy dzsungelgatyában és bakancsban csináltuk végig, azt is szponzori támogatásból kaptuk.

Akkor esetleg megtudhatom, hogy az a gyönyörűséges pókos póló kinek a márkája?

Az nem rajtunk, hanem az egyik helyi guacerón volt. A szó sírrablót jelent, az ott megélhetési mód: kifosztják a sírokat, és az ott talált zsákmányból éldegélnek. Nagyon sanszos egy ilyen indián sír felkutatása, mert kultikus okokból sok arannyal temették a halottaikat.

A hozzávetőleges költségvetés kb. 3,8 millió Ft volt, amiben az utómunka nincs benne. Reméljük, hogy most "lábra kél" a film, és visszajön belőle valami.

A filmed üdítően más, mint az átlagos, valljuk meg, sokszor nem túl érdekfeszítő magyar dokumentumfilmek. A tiédben hatásosan keverednek az ismeretterjesztés, az útleírás és az amatőrfilm élményt is adó elemei.

Én mindig ilyen voltam. Nem szeretek együtt mozogni a többiekkel, mindig saját elképzeléseim voltak. Az a fontos, hogy az ember pontosan tudja, mit akar csinálni. Ha belül rend van, akkor nincs semmi gond. A produktumot tekintve nem azt kell nézni, hogy mit fognak majd szólni, hanem hogy pontosan az legyen, amit szeretnél. Tanácsot persze szoktam kérni, mert a gondolkodás folyamatát segíti a mások kritikája. Meghallgatom a rendszerint homlokegyenest ellenkező véleményeket, de azért az utolsó szó mindig az enyém.

Elsőfilmes rendező vagy, jogos a kérés: mesélj magadról.

1968-ban születtem, siófoki vagyok. A hegymászás gyerekkori szerelmem. 16 évesen megmásztam a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb csúcsát, rá egy hétre a Mont Blanc-t. Önfejű, saját ötletek ezek. A szüleim polgárok, de az egyik nagyapám a haditengerészetnél szolgált, a másik egy repülőgép-gyárban a gépeket tesztelte. A csavargóvér biztos innen jött, bennem csúcsosodott ki. Sok mindent tanultam, orvosi egyetemre jártam, azt egy idő után abbahagytam, kultúrantropológiát, sőt még management science-t is tanultam. Megvan az ember életében a haszna az ilyen polihisztorkodásnak egy expedíción, ahol állandóan ismeretlen szituációkban kell gyorsan dönteni, problémákat megoldani. Az orvosegyetem után határoztam el, hogy olyasmit tanulok, ami a hobbim, a passzióm. A célom az, hogy azt igazán magas színvonalon csináljam. A profi hegymászók megélnek a foglalkozásukból. Én azonban nem akartam hegyimedve lenni, hanem arra gondoltam: el kell hozni a többieknek azokat az élményeket, amik miatt csinálom.

Annak, aki nem mozdul ki, nem mászik hegyet...

Pontosan. Megtanultam profin fotózni, s utána felvételiztem a szegedi egyetem Budapesti Média Intézetébe, amelynek most végzős hallgatója vagyok televíziós rendezői, produceri és PR-szakon. Érdi Sándor a televíziós "főnököm", de tanított Tóth-Szöllős András operatőr is, akitől a hagyományos kamera kezelését is meg lehet tanulni a videó mellett. "Mentorom", aki atyai tanácsokkal segít, Bacsó Péter. A most készülő játékfilmjében is ott lábatlankodom. Van egy nagyon jó producerem, Szekeres Dénes, a Focus Film egyik tulajdonosa. A kokaint mindenki csak kerülgeti. A világon még senki független filmes nem csinált olyan filmet, amelyik mind a két oldalt bemutatta volna. A franciák összeraktak egy riportot az Ochoákról, de abban semmi nincs: beengedték őket a birtokra, teljes stábbal. Nincsen benne se akció, se kokain, se gépfegyver. Mondhatni, művelten elbeszélgettek. Mi ebben a filmben három kamerát fogyasztottunk el. Rengeteget forgattunk, fél évig tartott az expedíció.

Hogy került a képbe a TV2?

A Focus Filmen keresztül. Övék a televíziós forgalmazás joga bizonyos országokban. A Focus Filmhez pedig, pontosabban Szekeres Déneshez Landwehr Klára, egy Németországban dolgozó filmes szakember ajánlott be minket. Így estem be hozzá, egy ilyen szakadt nadrágban. A filmes szakmában nem lehet tudni, kiben mi rejlik, nem a nyakkendő számít. Szerintem elég meggyőző és szubjektív voltam, mert mondta, hogy egy kis gondolkodási időt kér. Azért nagyon szigorú téma ez: a kokainháború, olyan téma, ami széles réteget érdekel.

Ezek szerint bemérted, hogy melyik téma kit érdekelhet?

Hogyne. Kokain, hegymászás, indiánok: a kokain az, ami mindenkit, a hegymászás és az indiánok már szűkebb réteget. Nekem például nagyon fontos, hogy megnézze az a nagyon vékony réteg, akik a magyar hegymászás, úgyhogy nem vettem "izzadságszagúra", nem domborítottam ki a hegymászás összes kínját. Nem akartam túlságosan tévés szempontok szerint forgatni.

Milyen a viszonyod a kereskedelmi tévékkel?

Ambivalens. Most készült egy-két interjú a film kapcsán, azokat sem láttam, mert nincs tévém. Én alapvetően nem nézek televíziót. Ha mégis, akkor a CNN-t, a National Geograpic-ot, a Spektrumot, aztán ezzel kész. Nem szeretem a dáridózást, a Zámbó Jimmy-projekteket. A kereskedelmi televíziók nagyon komoly kapcsolatokkal rendelkeznek, van pénzük egy ilyen produkcióra, és az jó. Egyfelől van a kereskedelmi televíziókban egy iszonyatos nagy gagyi, amivel a széles közönséget ki kell szolgálni, másfelől viszont egyre inkább nyitnak az értékesebb produkciók felé. Az Örökmozgóban tartott vetítéssorozaton is lemérhető: a tv2 például komoly összegekkel szállt be egészen különböző műfajú alkotásokba a dokumentumfilmtől a kísérleti filmig.

Akkor megrendelésre dolgoztál?

Á, dehogy. Előbb megvolt az expedíció. 1995-ben jöttem vissza a Himalájáról. Annak az volt az érdekessége, hogy a szárazföldön keresztül mentem: a Balkánon, Törökországon, Iránon, Pakisztánon, Nepálon át Tibetbe. Ott hegyet másztam teljesen egyedül.

Hogyan tervezted meg a filmet?

A dokumentumfilmezés nagyon rázós dolog. Oda kell ragasztani a nézőt a vászonhoz, mert nagyon könnyen megunja. Az én filmem három részből áll. Az első rész a mai Kolumbia bemutatása, abban van a kakas- és a bikaviadal. Az nagyon pereg, úgy jön az információ, mint a géppuska: tatatatata. Rengeteg a latin név, ami nekem természetes, mert kint voltam, egyébként ott tanultam meg spanyolul. Olyan jól belejöttem, hogy egyes interjúkat már spanyolul csináltam. A második része maga a kokainháború, az úgy masszív, ahogy van.

Számomra az egy kicsit hosszú. Például a kokainlabor felszámolása. Én azt láttam: mennyire hosszadalmas, egyszersmind sziszifuszi munkát végeznek...

Igyekeztem szigorúan tárgyilagos lenni. Sok kis színest nem tettem bele. Nem kell színesíteni, mert ez így volt színes, ahogy volt. Másfelől pedig, amit az ember nem tud 100 %-ig, azt ne rakja bele, mert ronthatja a hitelét.

Némileg ellentmondást érzek a kép és a felirat között. Pablo Escobar testőrének a húgát képen megmutatod, de a nevét nem írod ki.

Bogotá legjobb dealerének a neve szintén nem szerepel, a drogellenes akció parancsnokáé sem. A narrációban elhangzik, hogyan halt meg a testvére, az elég meleg téma, jobbnak láttam nem feszegetni.

Nagyon tetszett a filmed dramaturgiája. Hónapokig tervezel valamit: megmászni a Pico Bolívar y Colomb ikercsúcsot. Aztán ami nem sikerül, az pont ennek a csúcsnak a megmászása.

A macheték magukért beszélnek... Nem engedtek át bennünket az indiánok. Éreztették, hogy vagy elmegyünk, vagy nem megyünk el többet.

És "mindvégig szól a zene". Talán kicsit túl sokszor ismétlődnek egyes zeneszámok...

A film zenéjének íróival, a Hooligans-szal egy kocsmában ismerkedtem meg. Az a Paradicsom című szám a kedvencem. A kokainháború alatt a Tartson örökké című számuk instrumentális változata ment. A Hooligans olyan link társaság, mint a lómáj, a saját zenéjük nincs meg nekik. Azt mondják, bocs, Kolumbia (így hívnak engem), az az igazság, hogy gáz van, mert a CD-k elfogytak a boltból, nem nyomtak utána, és ez volt a probléma a Paradicsommal is. Nincs meg a masterük, valószínűleg azt csinálják, hogy feljátsszák, és néhány helyen, amikor már sok az énekes verzióból, rárakják. Való igaz, a zenét kicsit összecsaptuk, hogy a szemle alatt vetíthető anyagunk legyen.

A narrátorszövegeid jól megcsinált, okos szövegek. A korosztályodra jellemző, a nagyképűsködéstől mentes stílusfordulatok annyira élők, hogy az ember azt is hihetné, te azt ott, helyben találod ki.

Nem, leírom. Néha megkérdezem a haverjaimat, ha valamiben bizonytalan vagyok, de egyébként magamat lektorálom. Szeretem magam körülvenni okos emberekkel. Van egy-két olyan cimborám, akikben megbízom. A PR-munkában is Illyés Péter barátomra támaszkodtam.

Mondhatjuk-e, hogy szinte "egyszemélyes filmstáb" vagy?

Ha akarod...Amikor az ember egyedül csinál egy filmet, sokkal lassabb, és meg kell szenvedni mindenért. Most viszont már jó, mert a gyártásnak minden folyamatába belenyúltam, úgyhogy a következő filmnél már minden gyorsabb és könnyebb lesz.

Ezek szerint gőzerővel csinálod az új filmet.

Az Észak-Pakisztánról szól majd, ami elég brutális hely. Oda nagyon profi kamerát vittem. Igyekeztem jó arányban forgatni, hogy sok legyen a hasznos anyag. Visszanéztük a nyersanyagot, 80 %-ban hasznos, ami nagy dolog. VHS-re vágtam, most 82 perc, nagyon egyben van, nagyon pörög. Közben úgy tűnik, nemzetközileg is beindul a dolog: Topolánszky Ákossal, a kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár úrral Bécsbe megyek egy, a kokainháborúval foglalkozó ENSZ-ülésre. A kokain földjén középső részéből csináltam egy 29 perces önálló anyagot, angol feliratokkal, azt viszem.

 

A film web-oldala


40 KByte

35 KByte

35 KByte

51 KByte

146 KByte

131 KByte

40 KByte

35 KByte

35 KByte

51 KByte

146 KByte

131 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső