Vidovszky György Romlatlan áru egy citromos dobozban

Guiseppe Tornatore: Az óceánjáró zongorista legendája

Tim Roth 36 Kbyte	Kétségtelen, amikor kijöttem a filmről, mindenki úgy botorkált a lépcsőkön, mintha álomból ébredt volna. Elvégre a mozi egyesek szerint nem is jó másra, csak arra, hogy elrepítsen minket olyan illúziók közé, amelyek elfeledtetik néhány órára életünk véget nem érő megpróbáltatásait. Jelentem, Giuseppe Tornatore kitűnőre abszolvált, beléphet az álomgyártók népes táborába. Gyanítom, ő is Hollywood napsütötte stúdióiban ábrándozik tovább. Az Óceánjáró nemcsak filmje hőseit, hanem Tornatorét is átsegítette a túlsó partra, s talán ő is úgy kiált fel magában a hegyoldalban virító fehér betűk láttán, mint a film egyik emigránsa: "L’AMERICA!" Danny Boodman TD Lemon 1900, vagyis Ezerkilencszáz, szóval a főhős története igazi nagy mese. Ezért szeretetre méltó és ezért jön zavarba a kifent késű esztéta-boncgyakornok, mit is kezdjen vele. Élménymozi. Két óráig él(mény), utána lassan elmúlik. Mire hazaérek, már üres a fejem, csak annyit mondhatok: láttam egy filmet a világ legjobb zongoristájáról. És milyen jó volt az a jelenet, hogy Innentől kezdve pedig értelmetlen lenne idézni magamat. Eszembe jut néhány film. Tornatore örökbecsű Cinema Paradisója, Fellini És a hajó megy című remeke és a töredékesen, tv-ben látott Titanic. Ezek motoszkálnak bennem, míg végül megkockáztatom azt a kijelentést (talán így elindul végre ez az "elemzés" is), hogy Az óceánjáró zongorista legendája e három film keveréke, incselkedés mindhárommal. Tornatore mintha egyszerre akart volna könnyeden arisztokratikus lenni, mint Fellini, érzelgősen olasz, mint ő maga és grandiózusan bugyuta, de kasszasikeres, mint a Titanic. Koltai Lajostól, a film operatőrétől tudjuk, hogy a producerek kényszere miatt rövidült meg a film két órásra, és épp a "mélységet" kellett kivágni belőle. Ami igaz, az igaz, ebben a filmben egyedül az óceán mély. Viszont látni, érezni, hogy Tornatore rafináltabb rendező a hollywoodi átlagnál és főleg hatalmas szíve van. Sőt, akar is mondani valamit, azért csinál filmet. Mondjuk egy történetet. Ahogy a film trombitás rezonőre, Max Tooney idézi fel Ezerkilencszáz szavait: "Amíg van egy jó történeted, nem kárhozol el." A film mese, ráadásul olyan, amit el is mesélnek. Max szavai elevenednek meg, ő emlékszik vissza titokzatos barátjára, akiről azt is mondhatnánk, hogy meg se született. Mint Maugli, vagy Kukorica Jancsi, Danny is csak annak köszönheti életét, hogy rátaláltak - ezúttal egy citromos rekeszben. (Innen a TD Lemon.) Ráadásul 1900 szilveszter éjszakája után. (Innen az 1900.) Danny élete ezek után, mit sem törődve a realitások komorságával, problémamentes és boldog. Egy jókedéjű, fekete fűtő neveli fel a hajó kazánházában, megtanítja olvasni (!), elegáns viselkedésre és jó modorra. Ez utóbbit nem illusztrálja a film, de az eredményét látni. Egyik éjszaka aztán a kis kódorgó rázendít egy autodidakta Mozart-parafrázisra a báltermi zongorán. Az egybegyűltek tán azt hiszik, álmot látnak a félhomályban. Mi tudjuk, ők is csak egy mese szereplői, aggodalomra semmi ok. Hogy Max erre honnan emlékezhet, azt már én sem tudom. Valószínűleg neki is mesélte valaki. Egy biztos: Tornatore a nosztalgiához zárt világot teremt, abban variálja a síkokat, helyszíneket. Főhősével együtt szinte alig lép ki a szárazföldre, s amit abból mutat, az is lehatárolt, véget érő, akárcsak a hajó. Danny pedig éppen azért nem akarja elhagyni soha életében a gőzöst, mert fél a végtelen utcák és forgatag labirintusában. Zongoráján sincsenek megszámlálhatatlan sorban a billentyűk, ezért tud választani közülük. A film összes helyszíne mégis azt sugallja, hogy még a szárazföldön is átélhető a látható világ kicsinysége. A hősök számára a hajón kívüli világ is csak így fogadható be. Mintha az a végtelenség, amiről Danny beszél, s ami talán az emigránsok képzeletében él Amerikáról, csak addig létezne, amíg valaki a közelébe nem jut. A film első, Amerikát megpillantó szerencselovagja szemében felhőkarcolók tükröződnek. Oly közel kerülünk ehhez a szemhez, vagyis csak a látványhoz, az új világ látványához, hogy felsejlik, tán mindez az érdekesség odakint csak álom. Furcsa, hogy Danny soha nem kérdez a szárazföldről, évekig néhány sommás mondat jár a fejében róla. De soha nem is nézi az óceánt, semmivel sincs több köze hozzá, mint a szárazföldi embernek. Mégis, ez az egyetlen tétova oka elvetélt partra szállásának, hogy megnézze a partról az óceánt. A végtelent. A végtelennek hatót, ami egész életét körülveszi, és mert oly közel van, fel sem tűnik, rá sem tud csodálkozni. Mintha Tornatore itt rejtené el a kulcsot filmjéhez. Danny - bár egész élete az utazás - soha nem halad ebben a világban; nemhogy az óceánt, tán még a hajót sem ismeri, mindössze a zongorájánál érzi biztonságban magát. Egyáltalán nem törekszik arra, hogy olyan dimenziókba jusson, amelyeket nem képes tíz ujjával körbeérni. Összetöri a lemezt, ami örökké és kiszolgáltatottá tenné őt - játéka pillanatnyi és múló. Megelégszik ezzel az emberi szereppel, bármennyire keserű is számára. Persze, játékában a pillanat múlásával mindig a végtelen érintése jelenik meg: nem ismer határokat a hangok és billentyűk birodalmában. Csúfos vereséget szenved az, aki mindezt nem tudja: Jelly Roll Morton, a jazz feltalálója elveszítette intimitását a hangszerével, szereppé vált számára a zongorázás, ezzel szolgálja hálás közönségét. Danny álmodozik időnként, állítólag. Hitelesnek tűnő képeket fest le barátjának szárazföldi helyekről - ő ezzel éli meg a végtelenség illúzióját. Ahogy Max legnagyobb nyomorában is képes az emlékei felidézésével gazdagnak érezni magát. Semmi becsvágy nem fűti, akárcsak Dannyt, legendát barátja életéből nem a hírnév miatt farag, hanem hogy saját útját igazolja. A nagy utolsó prédikációt azért még megkapja a tovatűnő világ a felrobbantásra váró óceánjáró gyomrában Dannytől, aki elmondhatja, hogy az élet kísértéseinek ellenállt. Tudta, mi a dolga? Danny még a mennyországban is zongoráról ábrándozik. Szép, szép, de kilépve a moziból, mégiscsak botorkálok, és előbb-utóbb megtanulok járni a becsvágy és az önelégültség kereszteződéseiben. S visszaköszönnek a film díszletei és távolian csengő hangjai. Apropó FILM! Tornatore nemcsak a történetmesélésben hisz, hanem a szép képekben is. Mindez persze elsősorban Koltai Lajosnak köszönhető, aki bámulatosan szépen ötvözte a rá jellemző, kékes-sárgás félhomályban derengő képeket a hollywoodi virító stúdiófénnyel. A film talán legjobb jelenetében, amikor Danny és Max a dülöngélő hajón zongoratáncba kezd, olyan érzékenyen használja Koltai az árnyékokat és a felvillanó fényeket, hogy a jelenet egyszerre válik démonian meseszerűvé és színesen intimmé. Az operatőr egyébként is merész tudott maradni mindvégig: bátran komponálja a képeket kevés fénnyel, a sötét tónusok variálásával. Ebből talán a legszebb megoldás az új életet kezdő paraszt monológját kíséri. Az ilyen találékonyság miatt zavaró egy kicsit Tornatore montázstechnikája, elsősorban a különben szellemesre sikeredett zongorapárbaj feldolgozásánál. Olyan erőszakosan szembeötlő a jelenet "technikája", hogy legyengíti az emberi drámát: illusztrálni próbálja. Azon tűnődöm, vajon Danny történetéből kisajtolható-e valami szomorúan huszadik századi. Hiszen elvégre mégiscsak 1900-ban találnak rá. Sőt végig Európa és Amerika között ingázik, végül egyiké sem lesz, a második világháború után elpusztítja magát. Mintha figurájában valami sértetlen, rezervátumi érték jelenne meg, ami nem képes túlélni a század borzalmait, amihez csak Max személyében küldenek követet. Romlatlan áru egy citromos dobozban, aminek soha nem jár le a szavatossága, és mégis végig savanyú (szomorkás) marad. Danny nem adta meg magát Amerikának, soha nem szállt partra (lehet, hogy Európa jobban tetszett volna neki, azt se próbálta). Kérdés, Tornatore ingázik-e még, vagy már döntött.  A film angol nyelvű weboldala
Pruitt Taylor Vince és Peter Vaughan 60 Kbyte
Tim Roth, avagy 1900 a fedélközben 30 Kbyte
Sidney Cole, Tim Roth és Pruitt Taylor Vince 30 Kbyte
Tim Roth és Mélanie Thierry 54 Kbyte
Clarence Williams III. 54 Kbyte
Az óceánjáró báltermében 54 Kbyte
Guiseppe Tornatore 54 Kbyte