| Strausz László | Gyökérke |
|
Jan Svankmajer: Ottóka
 Ottóka 36 Kbyte |
Az idei 10. Európa Filmhéten a fiatal francia rendezők friss munkái voltak fókuszban. A minőségi hangsúlyokat azonban nem a szervezők, hanem maguk a filmrendezők helyezik el egy fesztivál programjában munkáikkal, ezekről utóbb pedig maga a közönség dönt - a legegyszerűbben talán a nézettség mutatói által. Így volt ez a Művész moziban is a fesztiválon. Az mindenesetre persze a sokat próbált mozisták számára is nehéz kérdés volt, hogy a műsorfüzetben szereplő húzónevek mellett a teljesen ismeretlen rendezők és filmek közül melyiket érdemes megnézni. Próba-szerencse… Olyan nevek azonban, mint Krzysztof Zanussi vagy Mike Leigh, nyilván keveseket hoztak zavarba a döntéskor. Ismertség szerint ebbe a sorba illeszhető be a cseh filmezés egyik veterán alakjának, az 1934-ben született Jan Svankmajernek tavaly elkészült filmje, az Ottóka is. (Otesánek csehül fabábut jelent). Svankmajer 1964 óta már több mint 30 filmet forgatott, ezek közül mintegy 25 rövidfilm (munkásságának alapos összefoglalása megtalálható az Illuminations Films honlapján.). Legújabb népmesei-szürreális víziója ismét arra a már korábbi műveiben ismertté vált technikára épül, amelynek a lényege a stop-trükk folyamatos alkalmazása. Ez az eljárás az animáció és a "valós", fotografált képek folyamatos vegyítésén alapul: a másodpercenként lepergő 24 kocka mindegyikének az animált részeit külön-külön veszik fel, ugyanis a mozgásokat így manuálisan lehet irányítani. Ha például az a rendezői koncepció, hogy egy könyvnek kell az asztallapon odébb másznia, akkor lefotózzák a könyvet kiinduló helyzetben, kézzel arrébb tolják, és ismét felvesznek egy kockát stb. Rajzfilmek esetében persze sokszor ugyanezt az eljárást alkalmazzák, egy fontos különbségtől eltekintve. A mozgások fázisai Svankmajernél soha nem illeszkednek pontosan egymáshoz. Így az animált tárgy mozgása darabossá esik szét. A rendező bábokkal, gyurmafigurákkal folytatott játékán túl a mindennapok használati eszközei (mint kanalak, tányérok, székek), ételek (tükörtojás), játékok (kisautó) és növények (fejes káposzta) is "gesztusokat hordoznak", mozognak, csúsznak-másznak, ugrándoznak, vagy éppen átváltoznak. Éppen ez által nyerik el tipikusan svankmajeri, szürreális karakterüket. Az alapvetően élettelen világ animálása, halott tárgyak felélesztése nem egyszerűen az eszközök mozdulatlanságával szembeni hitetlenség, a fizikai objektumok és eleven lények közötti határ elmosása. Mint már az 1994-es Faust és az 1996-os A gyönyör összeesküvői esetében is, ezzel a fogással Svankmajer sokkal inkább a tárgyakat körülvevő emberi környezetről, illetve a tárgyi és az emberi világ interakciójáról mond véleményt. Hiszen minden tárgynak - mint azt a rendező szinte minden interjújában kifejti - megvan a saját élete. Azok az emberek keltik életre, akik valaha kapcsolatba kerültek vele, megérintették. Mindegyik kapcsolat más típusú. Mindig más hangulatban nyúlunk ugyanahhoz a tárgyhoz. A rendező szerint ezek a hangulatok és események imprintek, lenyomatok formájában ott maradnak bennük. Ezért vonzódik a régi dolgokhoz, mert azoknak - szemben az újakkal, melyeknek semmi tartalmuk nincsen - szinte történetük van. A régi tárgyak szerepe tehát az, hogy amikor létrejön a mágikus tárgy-ember kapcsolat, akkor abban a pillanatban mindazok az emocionális imprintek, melyek a tárgyakba valaha beleíródtak, az emberi szereplők számára, és ami még ennél is fontosabb, a film nézője számára is érzékelhetőek legyenek - véli Svankmajer. Ebben természetesen a technikai mozzanaton kívül van egy annál jóval fontosabb, pszichikai mozzanat is. Hiszen amikor egy tárgy megelevenedik, és kommunikálni lehet vele, a filmek közel kerülnek a mágiához - ám ez a mágia animált. Svankmajer olyan alkimistává válik, aki a transzformáció és transzmutáció legnagyobb repertoárját veti be annak érdekében, hogy szürreális vízióját, a fizikai, a tárgyi világ valamint az emberi lények közötti emocionális "közlekedést" megvalósítsa. Már a Faustban is részben a tradicionális cseh mesék és a klasszikus alapanyag segítségével értelmezte át a fenti módon az "ördögi kísértést", az Ottókában pedig szinte kizárólag kelet-európai népmesei motívumokkal dolgozik. A rögeszmék azonban nem szoktak megváltozni: emberek és tárgyak… Az Ottóka története a közismert Gömböc-mese cseh változatára épül. A filmben megismerjük a Horák-házaspárt, akiknek nem lehet gyerekük. Hogy feleségét némileg megvigasztalja, a férj egy kivágott fa gyökeréből farag neki babát. Neje azonban túl komolyan veszi a játékot, és szoptatni kezdi gyökérkét, aki életre kel. A bonyodalmak azonban akkor kezdődnek, amikor fény derül Ottóka óriási étvágyára. Kezdetben megelégszik az anyatejjel, később azonban már hatalmas fazekakban rotyog a neki készülő pörkölt és gulyás, ugyanis csak húst hajlandó enni. Először a macska esik áldozatául, később a postás és egy szociális munkás is Ottóka gyomrában végzi. Közben megismerjük a ház többi lakóját, köztük azt a kislányt, Alzbetkát, aki egy házbeli öregasszonytól kapott mesekönyvben felismeri a körülötte zajló eseményeket. Miután végigolvassa a történetet, tökéletesen tisztában is van a végkimenetellel! Ettől a ponttól kezdve a történet kihagyásait Svankmajer olyan animációs betétekkel tölti ki, melyekben a mesekönyv lapjai elevenednek meg. Alzbetka ugyan megpróbálja megakadályozni a kivédhetetlent, és egy ideig maga tálalja az időközben hatalmas gólemmé nőtt Ottókának az ebédet (azaz a különböző szomszédokat), de az ősi történetet ő sem változtathatja meg: a feldühödött öregasszony kapájával végzi ki Ottókát, akinek a gyomrából az egész pereputty kibukfencezik. A mesekönyvben! Gyilkos humorával a film mese és valóság, élő és élettelen világ határán táncol, de a nyomasztó, szürreális jeleneteket éppen azokon a pontokon lazítja fel, amikor már elviselhetetlenné válnának. Svankmajer messzemenően kiaknázza az olyan komikus helyzeteket, mint például amikor Horák úr az éppen elfogyasztott emberek nyomait próbálja eltüntetni, vagy amikor a neje, hogy terhességét kellőképpen felvezesse, egytől kilencig beszámozott, egyre nagyobb párnákat dugdos ruhája alá. Svankmajer szimbólum-készlete kimeríthetetlennek tűnik. Komplex jelkép-rendszeréből azonban kiemelhető két központi motívum, és ezek az Ottókában is rendre felbukkannak. Tematikus és stiláris szempontból is döntő szerepet játszanak az evés és a gyermeki öntörvényűség motívumai, hiszen a dramaturgiai funkción túl formai szempontokat is meghatároznak. Az evés mellett a másik fő motívum a gyermeki képzeletvilág, a gyermeki nézőpont mint perspektíva. Svankmajert azonban nem a gyermeki fantáziavilág általános kategóriái, működése érdekli. Úgy véli, hogy az a pszichológusokra tartozik. Gyerekszereplőin keresztül elsősorban a saját gyermekkorával akar párbeszédet kialakítani, hiszen saját bevallása szerint a gyermekkort önnön alteregójának tekinti. Munkái minduntalan visszavezetnek a gyermekkorhoz, akár azáltal, hogy kifejezetten gyermek-főszerepeket ír, akár úgy, hogy megkísérli újrateremteni az álmok és a képzelet világának autentikus, gyermeki megközelítését. Ez kiemelt jelentőséget kap a filmben több szempontból is, hiszen Ottóka, "aki" egy fadarab, gyerek-pótlékként funkcionál, másrészt a film beavatott főszereplője is egy 6-7 éves kislány, aki Ottóka barátja lesz. Egyedül neki van fogalma arról, miért tűnnek el rejtélyes körülmények között újabb és újabb emberek a házban. Ám Alzbetka számára Ottóka nem egy szörny, inkább egy olyan lény, aki azt a világot bünteti, amely őt kevéssé hajlandó megérteni. A gyermeki fantázia számára a fadarab életre kelése egyáltalán nem valami túlvilági eredetű, félelmetes esemény, hanem a felnőttek viselkedésének nagyon is logikus következménye. A szürreális látásmód talán egyáltalán nem áll távol a gyerekektől sem. Amennyiben hiszünk Svankmajernek, úgy a valószerűtlen, vizionárius terek, lények és helyzetek éppen olyan fontos funkciót töltenek be a gyermeki fantáziában, mint a huszadik századi szürrealista művészek alkotásaiban. Hiszen a cseh rendező is - mint mondja - saját gyermekkorát faggatja szüntelen, amihez - filmje tanúsága szerint - ez a megközelítésmód a legmegfelelőbb. Jan Svankmayer honlapja
|  Kristina Adamcová (Alzbetka) 40 Kbyte
|  15 Kbyte
|  Jan Svankmajer 54 Kbyte
|  43 Kbyte |
