Filmkultúra: Filmek: Moszkva tré

104 Kbyte
Merthogy - ha jól csal az emlékezetem - ez is lehetett volna Török Ferenc elsőfilmes rendező opuszának a címe. Ami azonnal adott volna egy bukét, szép új világbeli szóval: "fílinget" az egésznek. De fő az érthetőség, az eladhatóság, a megjegyezhetőség.

A mű így is nagy sikert aratott a februári filmszemlén; friss, kesernyés hangulata illett az akkori kicsit tiltakozós, jelvényes, logo-zűrös napokhoz... Különben is jó poén volt, hogy éppen 1989 zivataros napjait filmesítette meg a saját életéből bányászkodó Török.

1989 határév volt mindenki számára: Gorbacsov szovjet pártfőtitkár megrengette a kommunista világot, s a Mennyei Béke terén a fehér fejszalagos diákok nyár elején tényleg azt hitték, ha ő ott van Kínában, lehet tiltakozni, szabadságjogokat követelni. Tankokkal gyúrták őket egybe az aszfalttal. Utána Magyarországon állami dísztemetést kapott '56 mártír-miniszterelnöke, Nagy Imre, így megfordult a Kádár-korszak megítélése. Ebbe bele is őrült, majd belehalt a korszakot fémjelző, ám már mellőzött vezető, s őt is tüntetéssé váló temetésben részesítette hívei fogyatkozó tábora. Nyár végén elárasztották országunkat az NDK-sok, nem akartak hazamenni a meghitt honeckeri diktatúrába, magyar bevállalásként megnyitottuk előttük a határokat, s ők alá is ásták a gyűlölt berlini falat. Ennek ledőlése, a prágai bársonyos, de emberáldozatokat követelő forradalom és a véres romániai események fenekestül felforgatták kelet-közép-európai lábvizünket. De hittel hitte ezek után mindenki itt és nyugaton, hogy már csak jobb jöhet, hiszen a Szovjetunió, az örökkévalónak tekintett viszonyok megsemmisültek ezekben a lázas években.

Az a Török Ferenc, aki a legjobb elsőfilmes rendező lett a filmszemlén, ráadásul az interneten szavazóktól a legnézettebb film díját is elnyerte, Tölgyesi Gábornak adott, februári interjújában ezt mondta a Magyar Hírlapban: "Nem foglalkoztunk azzal, ki volt Nagy Imre, vagy hogyan halt meg Kádár, számunkra elsősorban a szerelem, a házibulik, a szabadság közelségének korszakát jelentette az 1989-es esztendő.... A Moszkva tér minimum kétszintű történet akar lenni. Egyfelől ifjúsági film ... másfelől 1989 személyes olvasata is."

A rendező figuráinak életfelfogása egy angol kifejezéssel - to muddle through, azaz átevickélni valamin valahogy - írható le. Középpontja a Moszkva téri óra, alatta a haveri kör, a lét legfontosabb kérdésével, hogy hol is van este jelenésük, milyen csajok között, stb. Alapfigurák szaladgálnak fel s alá a városban: a főszereplő Petya, a nagymama nevelte, szűkösen élő, majdnem jófiú, Rojál a nagypofájú, a ki-ha én-nem bicskanyitogató stílus bajnoka, Kigler a dúsgazdagék fia, Ságodi, a szemüveges éltanonc. Körülöttük lányok meg félrecsúszott szülői életek, meg minden, ami a döglődő 80-as éveket jellemezhette. A gimnázium - mint a való élet lenyomata - már szintén erkölcsi romokban hever: az igazgatónő vérlázító mézesmázossága képviseli az egyre hazugabb, és magát egyre jobban leleplező rendszert. A szimpatikus, a fensőbbségnek tehát ellenpárjaként szereplő osztályfőnök-történelemtanár (Kovács Zsolt) nem is próbálja átverni embernek tartott diákjait, tehát nem tanít '45 utáni dolgokat. A gyakran céltalan rombolássá fajuló bulik roncsaiból jópofa dolgok is előbukkannak: éjjeli fürdőzés a bezárt Gellértben, utána napfelkelte az Erzsébet-hídon nádszékekben, úri passzióból, rendőri segédlettel - már nem merik elvinni őket ezért, meg se verik a fiatalokkal nemrég még oly arrogáns surmók. Gyengül a valaha oly rettegett kádárizmus: legalábbis így csapódik le ez a fiúknak. A nagymama kisnyögdíjból tartja el unokáját, ordító ellentétben a bunkó újgazdag ismerős apukával, - Csuja Imre életszagú alakítása -, aki porschés kivagyiságot, rongyrázást mutat fiának. (Kigler e szempontból nem is hoz szégyent atyja fejére.) Beindulnak a pénzgyártás manőverei is: Rojál nemzetközi menetjegy-hamisításra veszi rá Petyáékat, s a vadkeleti biznisz jól fial. Segítségükkel kirajzanak a világba mohó kortársaik. Aztán az érettségi levajazott (mert az egyik szülő megtudja a tuti tételsort) napjai és egy hajón átmulatott, felnőtté avató érettségi bankett után szét is esik a baráti kör. Aki teheti, Zsófi például, Petya szép szerelme Párizsnak veszi az irányt, aki meg maradni kénytelen, az szökik. Hamis jegyekkel Bécsbe indul Kigler és Petya is - a nagy, Gorenjét, videót feltankoló shoppingolásokra utaló, akkori helyzetet karikatúraként nézhetjük mai plázás világunkban -, sőt a főhős meg se áll a Szajna partjáig. A 8 milliós metropoliszban persze megtalálja szíve választottját, együtt is töltenek egy olyan igazi manzárdos, "bohéméletes" éjszakát, de útjaik elválnak. A vége felirat előtt tíz évvel későbbi távlatból tekinthetünk a mekis, Mammut-közeli, még mindig igen randa térre, közben a felnőtt Petya hangja melankolikusan sorolja, ki mivé vált azóta. A keretfilm nyitó- és záró "moszkvás" képe közé pedig belefeszül ez a mi reménnyel és nyomorral eltelt évtizedünk. De hogy az akkor megváltásnak hitt rendszerváltás azt hozta-e, amire akkor az ország - joggal - számított, annak eldöntését ránk bízza. A már említett cikkben kérdezik Törököt a Moszkva tér kultuszfilmmé válásának lehetőségéről is. "Majd meglátjuk.......úgy látszik, őszinteséggel, játékossággal, érthető történettel, s legfőképpen személyességgel talán sikerül megszólítani a nagyközönséget" - feleli.

Valóban dinamikus, fiatal aggyal-szemmel-szívvel készített munka ez. Garas Dániel operatőr szinte együtt él az izgő-mozgó bandával. Őt is remek mesterek - Illés György és Kende János - tanították, mindketten büszkék jeles utódukra. Kamerája előtt nincsenek manírok, természetesek a szereplők, ő pedig sok empátiával fényképezi őket. Török vállalja is, hogy munkája dokumentarista alapokon nyugszik, (amit szintén Simó tanár úr szorgalmazott óráin hasznos stúdiumokként) mint mondja: " Szerethető elv, hogy a játékfilmnek köze legyen mindahhoz, ami az emberekkel meg is történik."

Török Ferenc legnagyobb erénye a színészválasztás- és vezetés. A srácok csapata egységes; nem különbözik színvonalban a színművészeti főiskolás Karalyos Gábor Petyaként, Balla Eszter Zsófiként például a gimnazista Jávor Bencétől, aki mint Ságodi, komoly jellemformáló erővel bír, hiszen a Steinmann, a grófnő-féle jó tanuló figurája elég összetett. Rojál szerepét is biztosan alakította Szabó Simon: ember természettől, felvállaltan nem lehet ennyire alpári és vérbunkó. Kigler Csatlós Vilmos, aki azt érzékelteti "pénzem van, enyém a világ, a többieknek pedig kuss"-mentalitást, ami most már szinte alapérzéssé vált a vagyonosok kasztjában.

De a legnagyobb durranás az idősebb, profi szereplők megjelenése. Boci mama szerepében a nagyon régen nem látott, szinte "leírt" Pápai Erzsi remekelt, akit ezért meg is kapta a legjobb női mellékszereplő díját a filmszemlén. Hajdan azért nem rúghatott sűrűn labdába, mert Ráday Imre feleségeként kicsit elhalványult nagyszerű férje mellett. Aztán elfelejtették. Most ez a fiatal srác zseniálisan helyzetbe hozta, s öreggé, törődötté aszalódva valami észvesztő tehetséggel sugározta szét a filmen derűjét, nyomoron való felülemelkedettségét, elkötelezettségét, megértését. (Egy másodpercbe sűrített sors, amikor a proccos ballagáson a tonnányi drága csokrot szorongató szülők tengeréből utánozhatatlan mosollyal átadja unokájának kókadt kis sárga virágait.) Élmény volt látni, csakúgy, mint a szintén régóta mellőzött, filmvászonról lesatírozott Béres Ilonát. Ő volt a gimnázium igazgatónője, maga a dermesztő kádárizmus, a mosolygó borzalom. Csak két beszédet mondott, de megjelent vele a korszak minden álsága.

Jó kis rohanós, pörgős mozi lett ez a Moszkva tér. Ám ha már a Török Ferenc megélte napok igazi krónikája ez a mű (tévéadások formájában az eredeti események is ott zajlanak a kockákon), jó lett volna, ha teljesen hiteles. Kekeckedés, de 1989-ben még nem mehetett Párizsba magyar állampolgár vízum nélkül. Az ilyen hibák kicsit döccenőssé teszik a sztorit. De Párizs már másnak is megért egy misét...

A célközönség a Pepsi Szigeten már láthatta a filmet bemutató előtt, a véleménye valószínűleg egybeesik majd az ország fiataljaiéval: szerette és értette, bele tudta élni magát, a nüansznyi bakik nem zavarták az élvezetben. "Díjazta" a film zenéjét - Temesvári Balázs munkáját - is, úgy tűnik, beteljesül a rendező februári jóslata: "A Moszkva tér úgy működik, hogy ha valaki a film második szintjét nem akarja vagy nem tudja megérteni, azt remélhetőleg nem fogja zavarni. Ugyanakkor, akinek igénye van gondolkodásra, az megteheti".

Megérdemelten hullott díjeső a filmre a zaklatott téli napokban, és remélhető, hogy a szakma ítéletét a megváltott mozijegyek száma is alá fogja támasztani.

Török Ferenc a napokban elhunyt rendező, producer Simó Sándor osztályába járt, vizsgafilmként rendezhette meg Moszkva terét a szintén rögvest nagyjátékfilmmel induló Hajdu Szabolccsal (Macerás ügyek) együtt. Simó kipróbálta növendékeit, mindegyik növendéke rendezett egy darabot Török Sándor Valaki kopog című novellafüzéréből - a nyolc részes sorozat a 99-es Filmszemle fontos eseménye lett, a darabokat azóta a Duna tévé is vetítette -, először kettőjüknek tudta producerként megszerezni a pénzt, a lehetőséget a nagyfilmhez, és annyi öröme még volt, hogy a februári filmmustra sikereinek részese lehetett. A szeptember 20-i országos bemutatót már nélküle kell megtartani, de mint hallottuk, a filmet neki ajánlja és köszöni meg a rendező.

Karalyos Gábor
32 Kbyte

A tanári kar
73 Kbyte

Karalyos Gábor
58 Kbyte

Balla Eszter
33 Kbyte

104 Kbyte	Merthogy - ha jól csal az emlékezetem - ez is lehetett volna Török Ferenc elsőfilmes rendező opuszának a címe. Ami azonnal adott volna egy bukét, szép új világbeli szóval: "fílinget" az egésznek. De fő az érthetőség, az eladhatóság, a megjegyezhetőség. A mű így is nagy sikert aratott a februári filmszemlén; friss, kesernyés hangulata illett az akkori kicsit tiltakozós, jelvényes, logo-zűrös napokhoz... Különben is jó poén volt, hogy éppen 1989 zivataros napjait filmesítette meg a saját életéből bányászkodó Török. 1989 határév volt mindenki számára: Gorbacsov szovjet pártfőtitkár megrengette a kommunista világot, s a Mennyei Béke terén a fehér fejszalagos diákok nyár elején tényleg azt hitték, ha ő ott van Kínában, lehet tiltakozni, szabadságjogokat követelni. Tankokkal gyúrták őket egybe az aszfalttal. Utána Magyarországon állami dísztemetést kapott '56 mártír-miniszterelnöke, Nagy Imre, így megfordult a Kádár-korszak megítélése. Ebbe bele is őrült, majd belehalt a korszakot fémjelző, ám már mellőzött vezető, s őt is tüntetéssé váló temetésben részesítette hívei fogyatkozó tábora. Nyár végén elárasztották országunkat az NDK-sok, nem akartak hazamenni a meghitt honeckeri diktatúrába, magyar bevállalásként megnyitottuk előttük a határokat, s ők alá is ásták a gyűlölt berlini falat. Ennek ledőlése, a prágai bársonyos, de emberáldozatokat követelő forradalom és a véres romániai események fenekestül felforgatták kelet-közép-európai lábvizünket. De hittel hitte ezek után mindenki itt és nyugaton, hogy már csak jobb jöhet, hiszen a Szovjetunió, az örökkévalónak tekintett viszonyok megsemmisültek ezekben a lázas években. Az a Török Ferenc, aki a legjobb elsőfilmes rendező lett a filmszemlén, ráadásul az interneten szavazóktól a legnézettebb film díját is elnyerte, Tölgyesi Gábornak adott, februári interjújában ezt mondta a Magyar Hírlapban: "Nem foglalkoztunk azzal, ki volt Nagy Imre, vagy hogyan halt meg Kádár, számunkra elsősorban a szerelem, a házibulik, a szabadság közelségének korszakát jelentette az 1989-es esztendő.... A Moszkva tér minimum kétszintű történet akar lenni. Egyfelől ifjúsági film ... másfelől 1989 személyes olvasata is." A rendező figuráinak életfelfogása egy angol kifejezéssel - to muddle through, azaz átevickélni valamin valahogy - írható le. Középpontja a Moszkva téri óra, alatta a haveri kör, a lét legfontosabb kérdésével, hogy hol is van este jelenésük, milyen csajok között, stb. Alapfigurák szaladgálnak fel s alá a városban: a főszereplő Petya, a nagymama nevelte, szűkösen élő, majdnem jófiú, Rojál a nagypofájú, a ki-ha én-nem bicskanyitogató stílus bajnoka, Kigler a dúsgazdagék fia, Ságodi, a szemüveges éltanonc. Körülöttük lányok meg félrecsúszott szülői életek, meg minden, ami a döglődő 80-as éveket jellemezhette. A gimnázium - mint a való élet lenyomata - már szintén erkölcsi romokban hever: az igazgatónő vérlázító mézesmázossága képviseli az egyre hazugabb, és magát egyre jobban leleplező rendszert. A szimpatikus, a fensőbbségnek tehát ellenpárjaként szereplő osztályfőnök-történelemtanár (Kovács Zsolt) nem is próbálja átverni embernek tartott diákjait, tehát nem tanít '45 utáni dolgokat. A gyakran céltalan rombolássá fajuló bulik roncsaiból jópofa dolgok is előbukkannak: éjjeli fürdőzés a bezárt Gellértben, utána napfelkelte az Erzsébet-hídon nádszékekben, úri passzióból, rendőri segédlettel - már nem merik elvinni őket ezért, meg se verik a fiatalokkal nemrég még oly arrogáns surmók. Gyengül a valaha oly rettegett kádárizmus: legalábbis így csapódik le ez a fiúknak. A nagymama kisnyögdíjból tartja el unokáját, ordító ellentétben a bunkó újgazdag ismerős apukával, - Csuja Imre életszagú alakítása -, aki porschés kivagyiságot, rongyrázást mutat fiának. (Kigler e szempontból nem is hoz szégyent atyja fejére.) Beindulnak a pénzgyártás manőverei is: Rojál nemzetközi menetjegy-hamisításra veszi rá Petyáékat, s a vadkeleti biznisz jól fial. Segítségükkel kirajzanak a világba mohó kortársaik. Aztán az érettségi levajazott (mert az egyik szülő megtudja a tuti tételsort) napjai és egy hajón átmulatott, felnőtté avató érettségi bankett után szét is esik a baráti kör. Aki teheti, Zsófi például, Petya szép szerelme Párizsnak veszi az irányt, aki meg maradni kénytelen, az szökik. Hamis jegyekkel Bécsbe indul Kigler és Petya is - a nagy, Gorenjét, videót feltankoló shoppingolásokra utaló, akkori helyzetet karikatúraként nézhetjük mai plázás világunkban -, sőt a főhős meg se áll a Szajna partjáig. A 8 milliós metropoliszban persze megtalálja szíve választottját, együtt is töltenek egy olyan igazi manzárdos, "bohéméletes" éjszakát, de útjaik elválnak. A vége felirat előtt tíz évvel későbbi távlatból tekinthetünk a mekis, Mammut-közeli, még mindig igen randa térre, közben a felnőtt Petya hangja melankolikusan sorolja, ki mivé vált azóta. A keretfilm nyitó- és záró "moszkvás" képe közé pedig belefeszül ez a mi reménnyel és nyomorral eltelt évtizedünk. De hogy az akkor megváltásnak hitt rendszerváltás azt hozta-e, amire akkor az ország - joggal - számított, annak eldöntését ránk bízza. A már említett cikkben kérdezik Törököt a Moszkva tér kultuszfilmmé válásának lehetőségéről is. "Majd meglátjuk.......úgy látszik, őszinteséggel, játékossággal, érthető történettel, s legfőképpen személyességgel talán sikerül megszólítani a nagyközönséget" - feleli. Valóban dinamikus, fiatal aggyal-szemmel-szívvel készített munka ez. Garas Dániel operatőr szinte együtt él az izgő-mozgó bandával. Őt is remek mesterek - Illés György és Kende János - tanították, mindketten büszkék jeles utódukra. Kamerája előtt nincsenek manírok, természetesek a szereplők, ő pedig sok empátiával fényképezi őket. Török vállalja is, hogy munkája dokumentarista alapokon nyugszik, (amit szintén Simó tanár úr szorgalmazott óráin hasznos stúdiumokként) mint mondja: " Szerethető elv, hogy a játékfilmnek köze legyen mindahhoz, ami az emberekkel meg is történik." Török Ferenc legnagyobb erénye a színészválasztás- és vezetés. A srácok csapata egységes; nem különbözik színvonalban a színművészeti főiskolás Karalyos Gábor Petyaként, Balla Eszter Zsófiként például a gimnazista Jávor Bencétől, aki mint Ságodi, komoly jellemformáló erővel bír, hiszen a Steinmann, a grófnő-féle jó tanuló figurája elég összetett. Rojál szerepét is biztosan alakította Szabó Simon: ember természettől, felvállaltan nem lehet ennyire alpári és vérbunkó. Kigler Csatlós Vilmos, aki azt érzékelteti "pénzem van, enyém a világ, a többieknek pedig kuss"-mentalitást, ami most már szinte alapérzéssé vált a vagyonosok kasztjában. De a legnagyobb durranás az idősebb, profi szereplők megjelenése. Boci mama szerepében a nagyon régen nem látott, szinte "leírt" Pápai Erzsi remekelt, akit ezért meg is kapta a legjobb női mellékszereplő díját a filmszemlén. Hajdan azért nem rúghatott sűrűn labdába, mert Ráday Imre feleségeként kicsit elhalványult nagyszerű férje mellett. Aztán elfelejtették. Most ez a fiatal srác zseniálisan helyzetbe hozta, s öreggé, törődötté aszalódva valami észvesztő tehetséggel sugározta szét a filmen derűjét, nyomoron való felülemelkedettségét, elkötelezettségét, megértését. (Egy másodpercbe sűrített sors, amikor a proccos ballagáson a tonnányi drága csokrot szorongató szülők tengeréből utánozhatatlan mosollyal átadja unokájának kókadt kis sárga virágait.) Élmény volt látni, csakúgy, mint a szintén régóta mellőzött, filmvászonról lesatírozott Béres Ilonát. Ő volt a gimnázium igazgatónője, maga a dermesztő kádárizmus, a mosolygó borzalom. Csak két beszédet mondott, de megjelent vele a korszak minden álsága. Jó kis rohanós, pörgős mozi lett ez a Moszkva tér. Ám ha már a Török Ferenc megélte napok igazi krónikája ez a mű (tévéadások formájában az eredeti események is ott zajlanak a kockákon), jó lett volna, ha teljesen hiteles. Kekeckedés, de 1989-ben még nem mehetett Párizsba magyar állampolgár vízum nélkül. Az ilyen hibák kicsit döccenőssé teszik a sztorit. De Párizs már másnak is megért egy misét... A célközönség a Pepsi Szigeten már láthatta a filmet bemutató előtt, a véleménye valószínűleg egybeesik majd az ország fiataljaiéval: szerette és értette, bele tudta élni magát, a nüansznyi bakik nem zavarták az élvezetben. "Díjazta" a film zenéjét - Temesvári Balázs munkáját - is, úgy tűnik, beteljesül a rendező februári jóslata: "A Moszkva tér úgy működik, hogy ha valaki a film második szintjét nem akarja vagy nem tudja megérteni, azt remélhetőleg nem fogja zavarni. Ugyanakkor, akinek igénye van gondolkodásra, az megteheti". Megérdemelten hullott díjeső a filmre a zaklatott téli napokban, és remélhető, hogy a szakma ítéletét a megváltott mozijegyek száma is alá fogja támasztani. Török Ferenc a napokban elhunyt rendező, producer Simó Sándor osztályába járt, vizsgafilmként rendezhette meg Moszkva terét a szintén rögvest nagyjátékfilmmel induló Hajdu Szabolccsal (Macerás ügyek) együtt. Simó kipróbálta növendékeit, mindegyik növendéke rendezett egy darabot Török Sándor Valaki kopog című novellafüzéréből - a nyolc részes sorozat a 99-es Filmszemle fontos eseménye lett, a darabokat azóta a Duna tévé is vetítette -, először kettőjüknek tudta producerként megszerezni a pénzt, a lehetőséget a nagyfilmhez, és annyi öröme még volt, hogy a februári filmmustra sikereinek részese lehetett. A szeptember 20-i országos bemutatót már nélküle kell megtartani, de mint hallottuk, a filmet neki ajánlja és köszöni meg a rendező.
Karalyos Gábor 32 Kbyte
A tanári kar 73 Kbyte
Karalyos Gábor 58 Kbyte
Balla Eszter 33 Kbyte